Rész
1 1| előtt azért két percent sem megy el szinésznek. De én
2 1| lehetett figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott hát meg
3 1| Tizenhétéves koromban még ettől sem riadtam volna meg.~Igazából
4 1| még a temetési vállalkozók sem nyilttereznek egymás ellen, -
5 2| festékkel. A szalagok mit sem használnak és ront, határozottan
6 3| szidja a fűzőt, pedig azt sem tudja, hogy ez a roppant
7 3| emlékezni, én nem akartam sem cukrász, sem katona, sőt
8 3| nem akartam sem cukrász, sem katona, sőt még kocsis se
9 3| Megvannak mindannyian és soha sem halnak meg.~Gondolom, nem
10 5| nem mehettek egy tapodtat sem. Őt néha - ha a gyerek aludt -
11 7| a cseléd-ember fertálya sem következett még el.~- Jó
12 7| magában az ember, de az idejét sem tudta, a mikor szalonnát
13 7| tanyákon nem akadt, a faluban sem, mert más vidékről szakadt
14 7| tudott bujni, meg is élt, meg sem fagyott. Nyáron jól élt,
15 7| tudata, mint halavány ösztön sem nyilatkozott meg bennük,
16 7| akadt egy fél pipa dohány sem, vagy ha kiszalasztották
17 9| ételt főzni, babot habarni sem bír. Hogyan legyen az embernek
18 9| tudom. Nem ismerem, talán az sem tudja, hogy én hol lakom.~
19 10| ismeretségem, még képzeletben sem. Sajnálom, nagyon szépek
20 10| Vége van a mesének. Ő rám sem ismerne többé, de én már
21 11| egyszerűen. Gyermekkorában sem hívták Jenőnek vagy Janinak,
22 11| kétesztendős moratórium úgy sem illet meg, kikunyorált,
23 11| elaludni, mert féltem, hogy soh’sem ébredek föl többet. Erőszakkal
24 11| maradt. És éppen ezért ma sem tudom, hogy a boszorkányszemöldökű
25 11| konfundálta volna a világért sem. Egyébként oly természetesnek
26 13| betegség.~Nem, egy cseppet sem volt beteg az én leányom.
27 14| hallja-e?~Egy mukkanás sem hallatszott az éjszakában.
28 14| nem hall-e valamit?~Semmi sem hallatszott; a rabkatonák
29 14| közöttünk, kiszökött, ki sem tudta hogyan, talán a cserépkályha
30 14| sehol még csak egy madár sem meglőni való.~- István! -
|