Rész

 1   1|     Nyugodtan gondolok reá. Azt se mondhatnám, hogy egészen
 2   2| esztendő mult el és hajuk szála se változott, a fejek tökéletes
 3   3|    szaga. És nem láthatok azóta se piros pettyes vagy milflőr
 4   3|    beszélni, részint mert magam se tudom. Csak sejtelmeim vannak
 5   3|      sem katona, sőt még kocsis se lenni. Legjobban vonzott
 6   5|  templom egymás mellett, egynek se láthatta a tetejét, a tornyát.~
 7   5|       volt vele megelégedve még se. Lement a kőgarádicson hozzá,
 8   6|       nem volt talán gardedámja se, ha csak annak nem nézünk
 9   6|       mit akarok?~Igazán, magam se tudom. Csak azt érzem, hogy
10   7| szalonna helyett. A kalapját le se vette ehhez, hanem nagyokat
11   7| folyton-folyvást ragyogott, azt se lehetett tudni, milyen a
12   7|   állottak a nagy csizmájukban, se nem szomorúan, se nem vígan,
13   7| csizmájukban, se nem szomorúan, se nem vígan, hanem igen komolyan.
14  10|     kisasszonyról többet semmit se tudok.~ ~
15  11|      esküdnie kellett. Egyikünk se tudta, kivel. Egy gyermekarcképet
16  11|        úgy nem szeretett. És én se soha, senkit úgy. Ki nem
17  11| szerettem belőle egy pillanatra se és nem alteráltak a közbenjött
18  11|   asszony! Rám ismer-e még?» El se pirult, meg se lepődött,
19  11|         még?» El se pirult, meg se lepődött, az elmúlt esztendők
20  11|        volna itthon maradni, el se menni? Mit mondasz?~Mit
21  11|       ilyesmire mondani? Semmit se mondtam. Merően néztem megváltozott
22  13|      hiába tesznek akármit, még se leszek másé.~Az apja cukrot
23  13|    szivesen, mikor?~Ily gyorsan se kötöttem még házasságot.
24  14|  törődött a távolsággal, számot se adott magának róla, hallotta,
25  14|        Nem is mozdult, talán ki se talált volna innen az erdőből,
26  14|       válasz, még csak a bokrok se rezzentek meg. A katonák