Rész

 1   2|    Nevetett. A haja is úgy állt, mintha nevetne, nem nézett rám,
 2   2|        levegőbe, a görög szavak, mintha ismerősen zengettek volna
 3   2|  zengettek volna kis füleiben... Mintha hallotta volna ezeket a
 4   2|           a fejük suta, a hajuk, mintha csak rá volna festve a koponyájukra,
 5   3|          nem baj, de úgy lássék, mintha egy darabból lenne szőve,
 6   4|        férfi oly gyalázatos! Nem mintha merész, könnyelmű, vagy
 7   7|      külsejű. Sovány és csontos, mintha az arcával is testi munkát
 8   7|     kétségbeesett.~Úgy látszott, mintha tudták volna, hogy mennyi
 9   7|     napon megsárgul. A szemét is mintha mindig a nap sütné, folyton-folyvást
10   7|       föld. Az arca oly hófehér, mintha nem volna benne egy cseppnyi
11   7|      szólt ifjabbik testvéréhez. Mintha láttam volna valamikor!~
12   8|    tekintetekből kisugárzó meleg mintha felüdítené, nézi a színekben
13   8|      képet maga előtt, néz, lát, mintha most ébredt volna föl, élvezi
14   9|       hogy nem cseppekben, hanem mintha kis csatornák öntenék, úgy
15   9|         Szegény ember. Zsellér!» Mintha lennének még zsellérek.
16  11|    esztendők nem múltak el neki. Mintha tegnap váltunk volna el,
17  11|      karcsusága dacára oly erős, mintha asszony volna máris.~A kis
18  11|     között, csaknem futottak. És mintha az asszony vitte volna a
19  11|    aludtam - úgy tetszett nekem, mintha jelenetet látnék, - látnám
20  13|       Először is mind kicsinyek, mintha, mindannyian a térdükön
21  13|    láttam csak igazán, milyenek. Mintha egészen idegen fajta volna.
22  14| rabkatonák olyan mélyen aludtak, mintha meglettek volna halva mind.~-
23  15|       olyan széles libegő ujjal, mintha a szárnyakat akarná mimelni.
24  15|         haja s a «kijárások»-ban mintha megrövidültek volna a lábai.