1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1943
Rész
501 4| gondolt valami becstelenségre, a mikor ezeket mondotta, csak
502 4| asszonyok kegyetlensége: a férfiak gyönyöre. Egy gyászruhás
503 4| gyönyöre. Egy gyászruhás nő, a ki mosolyogva kacérkodik:
504 4| kacérkodik: Egy csapással beveszi a szívedet. Óh, leányok, ne
505 4| ne hallgassatok ide, ez a vers nem nektek való.~
506 4| tanácsos belészeretni: nagy a kaució.~
507 4| I.~A mama mindig jobban tudja,
508 4| kibe szerelmes, mint maga - a leány.~
509 4| A többi betûbõl.~A lányok
510 4| A többi betûbõl.~A lányok azt hiszik, hogy
511 4| hiszik, hogy annyi szép van a világon, pedig nincs semmi -
512 4| nincs semmi - csak ők.~*~A lányok akkor választanak
513 4| akkor választanak férjet, a mikor még nem ismerik a
514 4| a mikor még nem ismerik a férfit. Ez a legnagyobb
515 4| nem ismerik a férfit. Ez a legnagyobb baj, de talán
516 4| nem jó lesz változtatni a régi rendszeren.~*~Írtam
517 4| rendszeren.~*~Írtam egy regényt a lányokról én is. Az van
518 4| egy úr nekimegy vaktába a világnak, felül a vasútra,
519 4| vaktába a világnak, felül a vasútra, feleséget megy
520 4| egyet ‑ hanem kettőt. Ez a szerencse általánosan megesik
521 4| férfitársaimmal és elrontja a legszebb partikat, a legjobb
522 4| elrontja a legszebb partikat, a legjobb házasságokat - és
523 4| nem lehet ellene tenni.~*~A házasság tökéletes intézmény
524 4| ember lett volna utóbb és a házasság előbb.~*~Igazuk
525 4| házasság előbb.~*~Igazuk van a klerikálisoknak: a modern
526 4| Igazuk van a klerikálisoknak: a modern világ dekomponálja
527 4| modern világ dekomponálja a szent intézményt. Az emberek
528 4| emberek erősen kezdenek a maguk kedvéért házasodni
529 4| kedvéért házasodni és nem a - plébániáért.~ ~
530 5| A dada.~Finom rizskásáért
531 5| rizskásáért kellett mennie a dadának. A gyerek aludt,
532 5| kellett mennie a dadának. A gyerek aludt, a szakácsné
533 5| dadának. A gyerek aludt, a szakácsné nem mehetett.
534 5| aggódtak, hogy megtalálja-e a boltot?~- Végigmegy az Andrássy-úton,
535 5| végig-végig. Szemben van az a bolt. Három sárga tök van
536 5| nem találja, megkérdezi.~A dada elment keresni a boltot,
537 5| megkérdezi.~A dada elment keresni a boltot, a hol az a három
538 5| elment keresni a boltot, a hol az a három sárga tök
539 5| keresni a boltot, a hol az a három sárga tök van kitéve,
540 5| három sárga tök van kitéve, a melyiknek a neve ananász.
541 5| van kitéve, a melyiknek a neve ananász. Nagyon örült,
542 5| örömében, hogy beszabadulhatott a városba. A Dunára volt különösen
543 5| beszabadulhatott a városba. A Dunára volt különösen kíváncsi,
544 5| kíváncsi, de mondták, hogy a Dunát nem láthatja. Hátha
545 5| egyszerre csak elejbe kerül? A hétfejü sárkányról több
546 5| több fogalma volt, mint a nagy folyamról.~Nem volt
547 5| folyamról.~Nem volt okos asszony a dada. Voltaképen leány maradt,
548 5| vékonycsontu parasztleány, a kit a sorsnak hiába tetszett
549 5| vékonycsontu parasztleány, a kit a sorsnak hiába tetszett a
550 5| a sorsnak hiába tetszett a Mátra-aljáról ide a megismerések
551 5| tetszett a Mátra-aljáról ide a megismerések városába küldeni,
552 5| megismerések városába küldeni, a kis esze csak összezavarodott,
553 5| Őszszel hozatták föl, írván a jegyzőnek, hogy nincs-e
554 5| nincs-e ott egy olyan leány, a ki azért becsületes, erkölcsös,
555 5| is, örült is, hogy jöhet, a kis leánya pedig már két
556 5| két hetes volt, vígan ette a szalonnabőrt.~Ősszel, jó
557 5| belé az emeleti lakásba, a melynek tükör volt a padlója
558 5| lakásba, a melynek tükör volt a padlója is. A kis urat nyomban
559 5| tükör volt a padlója is. A kis urat nyomban a mellére
560 5| padlója is. A kis urat nyomban a mellére tették és azontúl
561 5| az le nem szakadt onnan. A tél következett és nem mehettek
562 5| tapodtat sem. Őt néha - ha a gyerek aludt - elszalajtották
563 5| gyerek aludt - elszalajtották a szatócshoz, közel a ligethez,
564 5| elszalajtották a szatócshoz, közel a ligethez, mert ott laktak.
565 5| az Andrássy-útra, látta a villamost és ezekhez építette
566 5| villamost és ezekhez építette ki a helyet, a hová került. A
567 5| ezekhez építette ki a helyet, a hová került. A téli rabság
568 5| a helyet, a hová került. A téli rabság alatt esett
569 5| esett módja építgetni elég, a kicsi úr lump embertől eredett,
570 5| mosni. Mert sok ruha volt.~A dadának néha fájt, olykor
571 5| néha fájt, olykor sírt is a miatt, hogy itt annyi ruha
572 5| ösztöne megtévedt és mindazt a szeretetet, a mit iránta
573 5| és mindazt a szeretetet, a mit iránta kellett volna
574 5| átlopta erre az idegenre, a ki viszont őt ismerte el
575 5| csak pusztai lány létére a folytonos főtt ételt nem
576 5| ólba! durcáskodott magában.~A sört sehogysem akarta meginni,
577 5| sehogysem akarta meginni, a mig nagyon kiabáltak:~-
578 5| mig nagyon kiabáltak:~- A gyereknek kell, az angyalka
579 5| lehörpintette.~Kapott ajándékot, a fizetése is rendesen kijárt,
580 5| kijárt, szép, új pénzekben. A pénzt magát éppen csak hogy
581 5| magát éppen csak hogy látta, a vörös papiroson még elsején
582 5| elsején este elküldték haza a szüléknek, mivel azok tartották
583 5| tartották az ő leányát. Ha a posta lassan ment, mindjárt-mindjárt
584 5| mindjárt-mindjárt irattak neki a kis tanítóval, így:~«Kedves
585 5| szégyent te reánk hoztál, a gyermekkel, kit szültél,
586 5| gyermekkel, kit szültél, a pénzt küldjed és nehogy
587 5| avagy némely katonaembernek. A Klárika beteg, változása
588 5| kételkedések estek ilyenkor, ámbár a levelet az úrék vagy elsikkasztották,
589 5| vagy csak akkor adták oda, a mikor megjött a párja, a
590 5| adták oda, a mikor megjött a párja, a mely már a pénz
591 5| a mikor megjött a párja, a mely már a pénz megérkezését,
592 5| megjött a párja, a mely már a pénz megérkezését, a gyermek
593 5| már a pénz megérkezését, a gyermek meggyógyulását jelentette.
594 5| alházmesterné segítségével azonban a dada kijátszotta az urakat
595 5| kijátszotta az urakat és a postással odavitette a levelet
596 5| és a postással odavitette a levelet a pincébe. Ha fát
597 5| postással odavitette a levelet a pincébe. Ha fát hozott föl,
598 5| akkor lehetett olvasni a pincében. Az alházmester,
599 5| cipész, kitűnő jól olvasta a legrosszabb irást is.~A
600 5| a legrosszabb irást is.~A pinceablakban, részint a
601 5| A pinceablakban, részint a mosókonyhában, nagy olvasások
602 5| nagy olvasások történtek. A ház több cselédje oda állott
603 5| mindjárt megismerte, hogy ezt a csendőr írta. Sírt eléje
604 5| Utána sírt csak igazában, a levélben az foglaltatott,
605 5| levélben az foglaltatott, hogy a csendőr más őrsre ment,
606 5| csendőr más őrsre ment, hogy a kis leányukat el ne hagyja,
607 5| leányukat el ne hagyja, mert azt a törvény is neki ítéli. És
608 5| bezártáig».~Itten beteg lett a dadus, a levéldolgok kitudódtak.
609 5| Itten beteg lett a dadus, a levéldolgok kitudódtak.
610 5| zárasson be mindenkit:~- Ez a bubira megy. Megölik, eléheztetik,
611 5| Megölik, eléheztetik, elfogy a tápláléka!~Veszekedtek a
612 5| a tápláléka!~Veszekedtek a dadával, mert folyton sírt.
613 5| dadával, mert folyton sírt. A kis úr is veszekedett vele.
614 5| Még volt, de már is adta a kis apróság a kárvallottat,
615 5| már is adta a kis apróság a kárvallottat, az anyjának
616 5| anyjának majd meghasadt a szíve, ha ránézett, mert
617 5| menyecske kap minden újjára.~A háziorvos is beleavatkozott
618 5| háziorvos is beleavatkozott a dologba. Népies hangon szólott:~-
619 5| gyerekem. Ne búsuljon. Az árt a szervezetének. Ápoltja érdekében
620 5| ha nem tud! - szólt közbe a szakácsné.~- Gyermekem, -
621 5| viszonozta az orvos - a cselédnek tudnia kell, ha
622 5| cselédnek tudnia kell, ha a fizetést fölveszi. A pénzt
623 5| ha a fizetést fölveszi. A pénzt szerezni nem oly könnyű.~
624 5| Csendes rabságban mult el a tél. Csak azok voltak az
625 5| voltak az igazán rossz napok, a mikor a gyerek gyengélkedett.
626 5| igazán rossz napok, a mikor a gyerek gyengélkedett. Gyanus
627 5| szemmel néztek ilyenkor a dadusra, megvizitáltatták,
628 5| Könyörgött, hogy ne küldjék haza, a mig a kicsit ki nem szoptatta,
629 5| hogy ne küldjék haza, a mig a kicsit ki nem szoptatta,
630 5| kicsit ki nem szoptatta, a szíve szakad meg, ha el
631 5| történt csak újra baj. Megint a levél hozta. N. N. írt a
632 5| a levél hozta. N. N. írt a falujából, hogy a gyereke
633 5| N. írt a falujából, hogy a gyereke meghalt, el is temették,
634 5| végződött az anonym levél, a melyet maga az úrasszonya
635 5| iratott haza. Onnan megjött a válasz, bizony az Isten
636 5| nehogy megszomorítsák. De a pénzt küldje, mert drága
637 5| volt, tor is volt. Soha ezt a költséget ki nem heverik.~
638 5| költséget ki nem heverik.~A dadus éjszakákon át beszélgetett
639 5| beszélgetett az apró úrral, a ki ha nem szopott a mellén,
640 5| úrral, a ki ha nem szopott a mellén, marizsgált. Azzal
641 5| ajaj, ajaj, ajaj. Meghalt a te kis menyasszonyod, ajaj,
642 5| ajaj.~Kicsit kántált hozzá a hulló levelekről, a melyek
643 5| hozzá a hulló levelekről, a melyek őt elrejtik.~Három
644 5| vidám volt, mert az volt a természete, valamint a tengelicnek,
645 5| volt a természete, valamint a tengelicnek, a kit kalickába
646 5| valamint a tengelicnek, a kit kalickába zárnak.~A
647 5| a kit kalickába zárnak.~A tavaszi munka kezdete felé
648 5| izgatott lett. Ha nem küldik a finom rizskásáért, talán
649 5| elszökik, annyira vágyott látni a Dunát és venni egy pár papucsot
650 5| és venni egy pár papucsot a piacon.~De merre lehet itt
651 5| piacon.~De merre lehet itt a piac? kérdezte magától,
652 5| piac? kérdezte magától, a mikor gyorsan ment fölfelé
653 5| minden viselő szoknyája. Alul a puhák, felül a keményített.
654 5| szoknyája. Alul a puhák, felül a keményített. A feje nem
655 5| puhák, felül a keményített. A feje nem volt kendővel hátrakötve,
656 5| kendővel hátrakötve, mint a hogy azzal asszony létére
657 5| Kenderszín haja egy copfban, mint a japán férfiaké; tenyérnyi
658 5| violaszín szalag lóbálódzott a végén és verdeste a vékony
659 5| lóbálódzott a végén és verdeste a vékony kis vállát.~Délelőtt
660 5| Délelőtt volt és május, a hivatalnokok jöttek vele
661 5| jöttek vele szemben. Sokan a szürke pesti feleségük mellől
662 5| feleségük mellől jöttek és ez a színes kis figura, mint
663 5| színes kis figura, mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba
664 5| figura, mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba tévedt,
665 5| mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba tévedt, nagyon
666 5| lelkem?~- Nem hányja egyik a másikát.~A hordárok közül
667 5| hányja egyik a másikát.~A hordárok közül kettő lekisasszonyozta,
668 5| elkábíttatni. Nem feledte el a negédes parasztlány feleleteket,
669 5| parasztlány feleleteket, a melyek között nem egy vastag
670 5| szájára való.~Megtalálta a boltot a három ananásztökkel.
671 5| való.~Megtalálta a boltot a három ananásztökkel. Nem
672 5| világomat! mondta magának. A Dunát és a papucsos susztert
673 5| mondta magának. A Dunát és a papucsos susztert minden
674 5| Ment mind beljebb-beljebb. A mint egy utcából kijutott,
675 5| meglátott valami tért, a mi tele volt emberrel. Nem
676 5| mentek, csak úgy hajladozott a tömegük, mint a kígyó. Mögöttük
677 5| hajladozott a tömegük, mint a kígyó. Mögöttük vagy húsz
678 5| mellett, egynek se láthatta a tetejét, a tornyát.~Kijutott
679 5| egynek se láthatta a tetejét, a tornyát.~Kijutott mégis
680 5| tornyát.~Kijutott mégis a Dunához. Elbámult rajta,
681 5| megelégedve még se. Lement a kőgarádicson hozzá, hogy
682 5| hozzá, hogy megmossa benne a kezét. Hát egy katona is
683 5| és legalább tisztán akart a rapport elé menni. Ránéztek
684 5| menni. Ránéztek egymásra, a katona beszédbe kezdett.
685 5| engem?~- Hogyne ismernélek, a mikor ismerlek! hazudozott
686 5| hazudozott vígan. Megfogta a kezét, nézte a gyűrűjét,
687 5| Megfogta a kezét, nézte a gyűrűjét, a mivoltát kérdezte
688 5| kezét, nézte a gyűrűjét, a mivoltát kérdezte és mentek
689 5| az egymás kezét lóbálva, a pesti lányokat csúfolva...~
690 5| lányokat csúfolva...~Este lett, a mikorra a dadus hazakerült.
691 5| Este lett, a mikorra a dadus hazakerült. A gangon
692 5| mikorra a dadus hazakerült. A gangon fogadták azzal, hogy
693 5| szólt egy öreg asszonyság, a ki egészen olyan volt, mint
694 5| egészen olyan volt, mint a fiatal asszony, csakhogy
695 5| kövérebb. Nem kímélték többé a kedélyét, az úr az asszonynyal
696 5| asszonynyal együtt behívta a vizitszobába. Az úr ott
697 5| megütötte. Aztán kikergették a cselédszobába. A gyereket
698 5| kikergették a cselédszobába. A gyereket az asszony bevette
699 5| után azonnal elválasztják.~A dadus egyedül aludt. Hét
700 5| Álmában szepegett, szólítgatta a kis fiút, a kinek keserves
701 5| szólítgatta a kis fiút, a kinek keserves sírása kihallatszott
702 5| keserves sírása kihallatszott a szobából. Felugrott, be
703 5| Felugrott, be akart menni, a szakácsné kétszer is rákiabált.~
704 5| rákiabált.~Elnyugodott valahogy. A szenes ember költötte föl
705 5| beszélgetni az ajtóban.~- Hát a gyerek? kérdezte a szenes,
706 5| Hát a gyerek? kérdezte a szenes, egy himlőhelyes,
707 5| nagy dunántúli paraszt fiú, a ki feljött az erejével szerencsét
708 5| Maris csendesen.~- Vége a jó keresetnek! jegyezte
709 5| keresetnek! jegyezte meg a legény.~Maris egy nagyot
710 5| Maris egy nagyot sóhajtott. A legény vigasztalónak megfogta
711 5| legény vigasztalónak megfogta a lány finom kis állát és
712 5| idejét kitöltötte volna a szegényke! búsult a leány.~-
713 5| volna a szegényke! búsult a leány.~- Ne szomorkodj rózsám -
714 5| szomorkodj rózsám - szólt a fiú - ha elhagytad újra
715 5| van még gyerek Pesten!~A kicsi keservesen sírt odabent.
716 5| Kiáltottak rá, hívták. A dada szive hevesen dobogott,
717 6| A tanítónõ.~Szerdán - nem
718 6| Szerdán - nem is régen - a bácspetrovoszelói kis parasztlányok
719 6| látták, hogy nincs iskola. A tanterem üres, a búbos fűtetlen,
720 6| iskola. A tanterem üres, a búbos fűtetlen, a tanító
721 6| üres, a búbos fűtetlen, a tanító kisasszony nem írt
722 6| tanító kisasszony nem írt a táblára semmit.~A nagycsizmás
723 6| nem írt a táblára semmit.~A nagycsizmás lányok egy kicsit
724 6| lányok egy kicsit játszottak, a míg valamelyiknek az okosabbak
725 6| hogy beszédbe ereszkedjék a tanítónő cicájával, a ki
726 6| ereszkedjék a tanítónő cicájával, a ki kedvetlenül nyujtózkodott
727 6| kedvetlenül nyujtózkodott a búbos vállán:~- Hé, hol
728 6| búbos vállán:~- Hé, hol a kisasszony?~A macska leugrott
729 6| Hé, hol a kisasszony?~A macska leugrott és miákolva
730 6| miákolva menekült az ajtó elé, a mely a tantermet a tanítóné
731 6| menekült az ajtó elé, a mely a tantermet a tanítóné lakosztályával
732 6| elé, a mely a tantermet a tanítóné lakosztályával
733 6| ajtót és akkor látták, hogy a kisasszony még fekszik.
734 6| hiába kántálják el neki a dicsértessék a Jézus-Krisztust.
735 6| kántálják el neki a dicsértessék a Jézus-Krisztust. A macska
736 6| dicsértessék a Jézus-Krisztust. A macska felugrik a párnájára,
737 6| Jézus-Krisztust. A macska felugrik a párnájára, a feje mellé
738 6| macska felugrik a párnájára, a feje mellé és onnan néz
739 6| összekuszálva, mint egy raj kígyó, a mely elvégezte munkáját
740 6| tud mozdulni többé.~- No, a kisasszony meghalt! jegyezte
741 6| miért van akkor felöltözve? A nyakán kék szalag, a kezén
742 6| felöltözve? A nyakán kék szalag, a kezén keztyű, a virágos
743 6| szalag, a kezén keztyű, a virágos kalapja kikészítve
744 6| virágos kalapja kikészítve a székre. Egy kis szemtelen
745 6| egy óra alatt tele lett a falu síma hómezője, a halott
746 6| lett a falu síma hómezője, a halott házak előtt, a néptelen
747 6| hómezője, a halott házak előtt, a néptelen utcákon valami
748 6| valami élet jelentkezett, a rác templom csengetyűje
749 6| csengetyűje megszólalt:~- A kisasszony meghalt, meghalt
750 6| kisasszony meghalt, meghalt a kisasszony!~A kutyák ugattak,
751 6| meghalt, meghalt a kisasszony!~A kutyák ugattak, a hol disznóval
752 6| kisasszony!~A kutyák ugattak, a hol disznóval bántak, megállították
753 6| disznóval bántak, megállították a bárdot, haláleset vagy szerencsétlenség,
754 6| nagyobbára csak nyáron szokott a faluban történni, télen
755 6| télen enni és aludni kell. A halotti csengetyű megzavarta
756 6| csengetyű megzavarta az álmot, a míg egyszerre hirtelenében
757 6| míg egyszerre hirtelenében a szava elfogyott, félbenmaradt.~
758 6| öreg asszonyok jelentek meg a havon és siettek egymásfelé,
759 6| felé:~- Óh, óh, óh! Hát a kisasszony megölte magát.~***~
760 6| Zomborból jött ide, egyenesen a tanítónőképzőből. Petrovics
761 6| nem is sejtettem, hogy van a világon, a faluját nem tudom
762 6| sejtettem, hogy van a világon, a faluját nem tudom hol van,
763 6| faluját nem tudom hol van, a száraz esetét olvastam valamelyik
764 6| ujságban. Nem is tudom, a Petrovics Katalin dolga
765 6| mért csinál oly mozgalmat a fantáziámban és én, a kinek
766 6| mozgalmat a fantáziámban és én, a kinek mesterségem, hogy
767 6| meghatva ne legyek: mit akarok a falusi öngyilkos leánytól?~
768 6| élet, mint nem esik jól a világ annyi meg annyi százezer
769 6| százezer művelt leányának, a ki a pórias viszonyok közé
770 6| százezer művelt leányának, a ki a pórias viszonyok közé kerül.
771 6| kerül. Nem tudott megmaradni a világban, mint nem tudnak
772 6| nem tudnak megállani azok a lányok, a kik magukra vannak
773 6| megállani azok a lányok, a kik magukra vannak hagyatva,
774 6| férfiszerepre kárhoztatva, a mikor hiába minden tudományok,
775 6| rettentő gondolat: egyedül! A világban úgy félnek, mint
776 6| szoknyájukat, mert íme: a férfiak dühös komondorokká
777 6| Nagy rajokban menekülnek a halálba. Szinte látom, a
778 6| a halálba. Szinte látom, a mint összefogódzkodva mennek.
779 6| Szépen felöltözve, virággal a kokett-hajukban, megkékült,
780 6| ajkukon dac vagy elhalt szitok a férfiak ellen, a férfitársadalom
781 6| szitok a férfiak ellen, a férfitársadalom ellen, a
782 6| a férfitársadalom ellen, a mely nyomorúlt, konfuzus
783 6| parancsolja őket, kenyeret ad a kezükbe és így szól:~- Itt
784 6| látszik, nem fogadta meg a szót. Nem tudta. És beleállott
785 6| Nem tudta. És beleállott a koszorúba, összefogódzkodott
786 6| koszorúba, összefogódzkodott a nagyvárosi lányokkal, a
787 6| a nagyvárosi lányokkal, a túlérzelmes hervadt szőkékkel,
788 6| túlérzelmes hervadt szőkékkel, a nagy, fekete szép leány.~
789 6| elhatározása volt, küzködött, a mig kinyujtotta kezét a
790 6| a mig kinyujtotta kezét a szerecsikás pohár után.
791 6| többé nem küldheti neki a havipénzt. Volt-e még valaki,
792 6| havipénzt. Volt-e még valaki, a kinek írnia kellett? Bizonynyal,
793 6| de talán még nem tudta a nevét. És hogy nem fogja
794 6| eltompította az elhatározás. A rossz parasztasszonyok házimérgét,
795 6| parasztasszonyok házimérgét, a szerecsikát - mást keresett,
796 6| keríteni - fogta és megitta. A poharat letette a Lubrich
797 6| megitta. A poharat letette a Lubrich neveléstanára, a
798 6| a Lubrich neveléstanára, a mely kinyitva feküdt éjjeli
799 6| olvasta, hogy kell nevelni a kis parasztlányokat, hogy
800 6| hogy félreértenek. Nem a férfiak, mert azokkal ez
801 6| ügyben édeskeveset törődöm. A mit itt írok, az nem novella
802 6| részletét ki is színezi a fantáziám. A lapok megírták:
803 6| is színezi a fantáziám. A lapok megírták: a petrovoszelói
804 6| fantáziám. A lapok megírták: a petrovoszelói tanítónő megölte
805 6| tanítónő megölte magát, mert a fiúk tanítója azt mondta
806 6| jó leány. Egyáltalán ez a névtelen gazember nem hagyta
807 6| gazember nem hagyta békén a mi névtelen hősnőnket...~
808 6| mint nyomorúságos próza! A Petrovics Katalin könnyes
809 6| könnyes kenyerét másnak szánta a férfi és nem tudta békén
810 6| tudta békén elviselni, hogy a leány kiküzdte mégis. Megválasztották.
811 6| Megválasztották. Jó Isten, az a megválasztás! Hallottak-e
812 6| Hallottak-e már önök arról, a mikor egy leány a férfiaknál
813 6| arról, a mikor egy leány a férfiaknál állásért jár?
814 6| állásért jár? Volt-e nőrokonuk, a ki ebbe a nyomorúságos helyzetbe
815 6| Volt-e nőrokonuk, a ki ebbe a nyomorúságos helyzetbe került
816 6| önök előtt vagy nevetett - a mi még rosszabb - elbeszélvén
817 6| még rosszabb - elbeszélvén a befolyásos, bölcs és jóakaratú
818 6| volna pergamennel befőttet a maga háztartásában, mert
819 6| mert ilyen gyengék ezek a leányok, ha akármily tudományosak
820 6| székért. De nem kellett a tanítónő senkinek, bár szép
821 6| és fiatal, s megtette azt a könynyelmű lépést, hogy
822 6| éhes, sovány állatot, azt a macskát, melyet az elhagyatott
823 6| elhagyatott tanteremben talált, a mikor abba mohó tettvágygyal
824 6| Elég is lesz talán a siránkozásból! Voltaképpen
825 6| Voltaképpen mit is akarok? A fenséges főhercegnő, Mária
826 6| főhercegnő, Mária Valéria, a ki nem hiába hogy verseket
827 6| egész kérdést nem régen, a mikor a budapesti angol
828 6| kérdést nem régen, a mikor a budapesti angol kisasszonyoknál
829 6| kisasszonyoknál volt, megmonda:~- Sok a tanítóné, kevés az iskola!~
830 6| tanítóné, kevés az iskola!~A tanítónő sok, az iskola
831 6| leányok, jó családból valók, a kik nem remélhetik a nagy
832 6| valók, a kik nem remélhetik a nagy szerencsét, hogy valami
833 6| őket valaha: megrohanják a pályát. Szülők, a kik félnek
834 6| megrohanják a pályát. Szülők, a kik félnek az elszegényedéstől,
835 6| elszegényedéstől, anyák, a kik talán a maguk sorsán
836 6| elszegényedéstől, anyák, a kik talán a maguk sorsán okulva, függetleníteni
837 6| függetleníteni akarják lányaikat a férfiaktól, szükségből,
838 6| tanítónőnek képezik ki a kisasszonyokat. Különösen
839 6| kisasszonyokat. Különösen a férfaktól, a férjhezmeneteltől
840 6| Különösen a férfaktól, a férjhezmeneteltől való függetlenítés
841 6| légiószámra küldi - és üldi - a jövendő anyáit a jövő gyermekei
842 6| üldi - a jövendő anyáit a jövő gyermekei számára tanítónak
843 6| az iskola - és hol lesz a gyerek?~Bocsánatot az élcféléért.
844 6| Bocsánatot az élcféléért. A következtetésekben tovább
845 6| következtetésekben tovább mentem a kelleténél. A komor szükség,
846 6| tovább mentem a kelleténél. A komor szükség, a férfiak
847 6| kelleténél. A komor szükség, a férfiak ellen való dac erősödő
848 6| nekem, hogyan tanulnak ők a felsőbb iskolákban. Álmodnak
849 6| felsőbb iskolákban. Álmodnak a tanulmányaikról. Különösen
850 6| tanulmányaikról. Különösen a világhistóriát folytatják
851 6| államférfiaik, hanem hogy ezeknek a feleségei, jegyesei, vagy
852 6| tartoznak bármi módon. Jön a király, meglátja őket, gyönyörű
853 6| fiatal elméjében: legalább is a Borgiák mérgére gondolt.
854 6| cselédtől kellett elcsennie a mérgek legutolsóját, a szerecsikát.~***~
855 6| elcsennie a mérgek legutolsóját, a szerecsikát.~***~Most már
856 6| szerecsikát.~***~Most már a temető árkában hó födi.
857 6| maga is olyan, mint fölötte a hó: leesett, szép fehér
858 6| már reám és számon kéri a társadalmi cikkből a szilárd
859 6| kéri a társadalmi cikkből a szilárd következtetéseket.
860 6| kivel? Silány férfiakkal, a kik a szegény kis tanítónőt
861 6| Silány férfiakkal, a kik a szegény kis tanítónőt a
862 6| a szegény kis tanítónőt a halálba kergették? De hiszen
863 6| hanem az egész világrend, a mely szintén nem oly nagy
864 7| Két kis leány és a hét malac.~
865 7| A kertész.~Ujságpapirost kergetett
866 7| Ujságpapirost kergetett a szél a pusztán. A vasút
867 7| Ujságpapirost kergetett a szél a pusztán. A vasút felől jöhetett
868 7| kergetett a szél a pusztán. A vasút felől jöhetett a papiros
869 7| A vasút felől jöhetett a papiros és sokat kellett
870 7| sokat kellett hánykódnia, a míg valami tövis vagy aszat
871 7| tövis vagy aszat megfogta. A lapos és egyszínű földön
872 7| és pompázott, megzavarva a madarakat és bogarakat.
873 7| egész határon lábon csak a kukorica állott már, a többi
874 7| csak a kukorica állott már, a többi mind tarló, a mi ellehet
875 7| már, a többi mind tarló, a mi ellehet magában. Csak
876 7| délfelé jött egy tanyai ember, a ki gyujtóért volt benn a
877 7| a ki gyujtóért volt benn a városban.~- Ujságlap! mondta
878 7| és letelepedett melléje. A tarisznyáját is kivette,
879 7| sózogatott, de csínján bánt a sóval és a kenyér haját -
880 7| csínján bánt a sóval és a kenyér haját - a mit minden
881 7| sóval és a kenyér haját - a mit minden becsületes ember
882 7| ette szalonna helyett. A kalapját le se vette ehhez,
883 7| állott még az új kenyér és a cseléd-ember fertálya sem
884 7| szalonnát takargatni ebbe a papirosba! gondolta magában
885 7| de az idejét sem tudta, a mikor szalonnát látott.
886 7| mi ujság, lesz-e háború? A mi erről szólott volna,
887 7| erről szólott volna, azt a szél nem hozta el, a csonka
888 7| azt a szél nem hozta el, a csonka utolsó két oldalt
889 7| oldalt kergette csupán. A jó ember csak a hirdetéseket
890 7| csupán. A jó ember csak a hirdetéseket olvashatta
891 7| földmívelők gyermeke, szakácsnő, a ki legszívesebben falura,
892 7| legszívesebben özvegyemberhez.~A paraszt nagyon megörült,
893 7| komoly felügyelet nélkül a hidlásban és annak hét malaca.
894 7| gondviselőt hoz ezeknek, de a tanyákon nem akadt, a faluban
895 7| de a tanyákon nem akadt, a faluban sem, mert más vidékről
896 7| vidékről szakadt ide. «Ez a leány jó lesz», így vélekedett
897 7| lesz.~Irt érte vasárnap és a másik vasárnap már meg is
898 7| vasárnap már meg is jött az, a nagy zöld ládájával. A két
899 7| a nagy zöld ládájával. A két gyereket is kivitte
900 7| elébe és egy igás kocsin, a mely olajat hozott a gépekhez,
901 7| kocsin, a mely olajat hozott a gépekhez, érkezett be a
902 7| a gépekhez, érkezett be a tanyára a nászmenet.~- Kertész -
903 7| gépekhez, érkezett be a tanyára a nászmenet.~- Kertész - úgy-e
904 7| kissé elszontyolodva, mert a nő nem volt kielégítő külsejű.
905 7| testi munkát végzett volna. A pesti mindenes cselédek
906 7| De hamar elárulta magát, a mint leszállt, megpillantotta
907 7| leszállt, megpillantotta a malacokat és azonnal enni
908 7| enni adott nekik.~Fölvette a korpás tálat és csalta az
909 7| A kert.~Minden étetés után,
910 7| szórakoztatás céljából is, a két kis lány kiverte a hét
911 7| a két kis lány kiverte a hét malacot a kertbe.~Igen
912 7| lány kiverte a hét malacot a kertbe.~Igen nagy kert volt
913 7| Igen nagy kert volt ez, a melyben mindnyájan jól érezték
914 7| félben maradt park volt az, a melybe az uraság beleúnt,
915 7| dísz-cserjét, nemes gyümölcsfát. A fekete föld komor nagy ereje
916 7| ereje csúfságot is tett a növényeken, mindent rendkívül
917 7| mindent rendkívül meghizlalt, a fák megrepedeztek, a mézga
918 7| meghizlalt, a fák megrepedeztek, a mézga futott belőlök, a
919 7| a mézga futott belőlök, a főzelékneműek úgy megnőttek,
920 7| lett egy-egy kelerábé, sőt a virágok is elvesztették
921 7| eredeti gyengéd karakterüket. A vadbúza, a repce beleakaszkodott
922 7| karakterüket. A vadbúza, a repce beleakaszkodott mindenbe,
923 7| beleakaszkodott mindenbe, verekedett a helyért fával-fűvel, a gyümölcs
924 7| verekedett a helyért fával-fűvel, a gyümölcs megférgesedett,
925 7| tökfejek állották el. Csak a szerény krumpli viselte
926 7| tűrhetően. Annál rosszabban a szőlő, mert az is volt.
927 7| is volt. Kicsiny maradt a fürt, a szemei, mint egy-egy
928 7| Kicsiny maradt a fürt, a szemei, mint egy-egy serét.~
929 7| szemei, mint egy-egy serét.~A kertésznek csak a címe járt
930 7| serét.~A kertésznek csak a címe járt a kert után, ő
931 7| kertésznek csak a címe járt a kert után, ő maga béres
932 7| után, ő maga béres volt, a ki az elhagyatott kertre
933 7| össze-visszanőtt terület át volt adva a két kis lánynak és a hét
934 7| adva a két kis lánynak és a hét malacnak. Volt azonban
935 7| remete-kutya. Valami kóbor kutya, a ki itt télen is el tudott
936 7| jól élt, mert megszokta a gyümölcsöt és a gyökereket.
937 7| megszokta a gyümölcsöt és a gyökereket. Ásott magának
938 7| Ásott magának krumplit is. A külvilággal nem igen érintkezett,
939 7| rosszkedvűnek látszott, a gyerekek iránt is közönyös,
940 7| gyerekek iránt is közönyös, a malacokkal ha találkozott,
941 7| kiverni, hát megtűrték. A kertészt egy kissé szerette
942 7| nagy figyelemmel nézte, a mint az a legszebb ágakat
943 7| figyelemmel nézte, a mint az a legszebb ágakat letördelte
944 7| ágakat letördelte tüzelőnek. A kutya szintén nem erről
945 7| kutya szintén nem erről a vidékről származhatott,
946 7| vidékről származhatott, a kölönc, a melyet évek óta
947 7| származhatott, a kölönc, a melyet évek óta hordott
948 7| melyet évek óta hordott a nyakán, kétségkívül jászsági
949 7| kétségkívül jászsági munka.~A két kis leány nem egészen
950 7| két kis leány nem egészen a kert termékeiből élt, tejet,
951 7| főzött is egyszer-egyszer. De a nyár óta minden figyelmét
952 7| figyelmét és tehetségét a malacok fölnevelése és élelmezése
953 7| A malacok.~Heten voltak, vidámak
954 7| ki, hogy igen anyás volt, a többi öt a gyerekekkel mulatta
955 7| igen anyás volt, a többi öt a gyerekekkel mulatta magát,
956 7| olyan képű volt mint az a nagyvárosi ügyvéd, a ki
957 7| az a nagyvárosi ügyvéd, a ki krajcárokért árvereztet.
958 7| árvereztet. Sunyi és mérges, a mellett tekintélyes. Voltak
959 7| közöttük gyermeteg malacok is, a játék szenvedélye, a mely
960 7| is, a játék szenvedélye, a mely az egész kozmoszt és
961 7| eladatásuk, részben megöletésük a porta legfontosabb és egyetlen
962 7| vígasztalhatták magukat, hogy a végén majd elszökünk!~
963 7| A két kis leány.~Juli és Perzsi,
964 7| Perzsi, az egyik négy éves, a másik hét, az apjukhoz hasonlítottak,
965 7| apjukhoz hasonlítottak, a ki csúf, szeplős és vörnyeges
966 7| vörnyeges hajú volt. De ők - a jó isten tudja, mivel tartozik
967 7| isten tudja, mivel tartozik a lányoknak - gyönyörű szépek,
968 7| tejfehér arcuak. Az egyiknek, a kisebbiknek olyan volt a
969 7| a kisebbiknek olyan volt a haja, mint a kukorica haja,
970 7| olyan volt a haja, mint a kukorica haja, ha a napon
971 7| mint a kukorica haja, ha a napon megsárgul. A szemét
972 7| haja, ha a napon megsárgul. A szemét is mintha mindig
973 7| szemét is mintha mindig a nap sütné, folyton-folyvást
974 7| se lehetett tudni, milyen a színe. A nagyobbik Perzsi;
975 7| lehetett tudni, milyen a színe. A nagyobbik Perzsi; fekete
976 7| fényes és vörösbe hajló, mint a milyen itt a föld. Az arca
977 7| hajló, mint a milyen itt a föld. Az arca oly hófehér,
978 7| vagy ha kiszalasztották a portából a malacokat.~-
979 7| kiszalasztották a portából a malacokat.~- Topp le! kiáltotta
980 7| le! kiáltotta ilyenkor.~A kicsinyek, mint a pillék,
981 7| ilyenkor.~A kicsinyek, mint a pillék, letoptak.~Az ember
982 7| kevesebbet, néha kivérezte a testüket, néha nem. De szerette
983 7| sátoros ünnepen behalzsírozta a kis csizmájukat és bement
984 7| csizmájukat és bement velük a templomba. Csak néha szidta
985 7| anyjukkal hozakodván elő, a ki igen zavaros viszonyok
986 7| viszonyok között mult ki. A nagyobbik leány tudott egy
987 7| leány tudott egy levélről, a melyet egy kút káváján találtak.
988 7| egy kút káváján találtak. A levél tartalmát is tudta
989 7| mert igen sokszor hallotta a tanyán, ugy is mint szép
990 7| gyermekével. Isten verje meg a szivet!»~A szülött gyermeket
991 7| Isten verje meg a szivet!»~A szülött gyermeket azonban
992 7| utolsó pillanatban beletette a vederbe, azt feltaszította
993 7| nevezzetek engem mamának! mondá a budapesti nő és mindakettő
994 7| holdvilágig kint játszottak a kertben.~
995 7| Nagy szerencsétlenség.~A kisebbik lány nagy hazug
996 7| csinálnak és mit beszélnek a kert földturásaiban és azt
997 7| földturásaiban és azt állította, hogy a malacokra ügyel. S így történt,
998 7| történt, hogy az egyik malac, a beteges kitörte a lábát,
999 7| malac, a beteges kitörte a lábát, a másik az ügyvédképű
1000 7| beteges kitörte a lábát, a másik az ügyvédképű pedig
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1943 |