1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1943
Rész
1001 7| beszabadult az idegen kukoricásba, a honnan nem lehetett beterelni.
1002 7| nem lehetett beterelni. A nagyobbik leány nem hazudott,
1003 7| Ilyenformán sok zavar esett, a gyerekek egész nap a malacokat
1004 7| esett, a gyerekek egész nap a malacokat hajkurászták,
1005 7| malacokat hajkurászták, a gyerekeket pedig viszont
1006 7| gyerekeket pedig viszont a szülők. Kétségbeesve szaladgált
1007 7| Kétségbeesve szaladgált a kicsiny Juli, a kinek szaladásában,
1008 7| szaladgált a kicsiny Juli, a kinek szaladásában, járásában
1009 7| benne volt az apró lények, a járni most kezdők tötyögése.
1010 7| birni, beszélt hozzájuk, a minthogy fűhöz, fához, még
1011 7| minthogy fűhöz, fához, még a bogárhoz is beszélt.~Nem
1012 7| beszélt.~Nem használt misem: a szerencsétlenség minden
1013 7| minden oldalról megérkezett. A malacok elszökdöstek, elhulltak,
1014 7| elszökdöstek, elhulltak, elfogytak. A legimpertinensebb és legkövérebb
1015 7| legimpertinensebb és legkövérebb a remete kutyával került össze,
1016 7| remete kutyával került össze, a végén már csak kettő maradt.~-
1017 7| kettő maradt.~- Erre való a lánygyermek - mondá a kertész
1018 7| való a lánygyermek - mondá a kertész iszonyúan nekikeseredve!
1019 7| nekikeseredve! Ezt cselekedte ez a béka, a lelketlen hazudozásaival.~
1020 7| Ezt cselekedte ez a béka, a lelketlen hazudozásaival.~
1021 7| halhat kend jövő aratásig.~A nagyobbik igen rimánkodott,
1022 7| már őket ilyen nagyon. De a két kis malac is elúnta
1023 7| volt minden reménységnek, a kölcsön-kukorica is fogyatékán
1024 7| kölcsön-kukorica is fogyatékán volt. A pesti nő is tovább akart
1025 7| is tovább akart menni, de a kertész ráfogta a villát:~-
1026 7| menni, de a kertész ráfogta a villát:~- Élve innen el
1027 7| mivel nagyon megszokta már a sok ügyességeért és női
1028 7| kedvességeért.~- Hanem ezt a nyelvest és ezt a hazugot
1029 7| Hanem ezt a nyelvest és ezt a hazugot viszem be holnap
1030 7| hazugot viszem be holnap a városba, adom be az apácákhoz!~
1031 7| A mennyországban.~A kertész,
1032 7| A mennyországban.~A kertész, a ki több ízben
1033 7| mennyországban.~A kertész, a ki több ízben volt kocsis
1034 7| ki több ízben volt kocsis a városban is, abban a tévedésben
1035 7| kocsis a városban is, abban a tévedésben élt, hogy a gyermekeit
1036 7| abban a tévedésben élt, hogy a gyermekeit a kik egyrészt
1037 7| tévedésben élt, hogy a gyermekeit a kik egyrészt árvák, másrészt
1038 7| megnőnek. Be is vitte őket a főapáca szobájába, a mely
1039 7| őket a főapáca szobájába, a mely tele volt most fiatalabb,
1040 7| vígakkal, szomorkodókkal.~A paraszt nem szégyelte magát:~-
1041 7| tolta Julit és Perzsit.~A szent életű lányok nevettek,
1042 7| szent életű lányok nevettek, a fejedelemasszony is nevetett,
1043 7| fejedelemasszony is nevetett, mert a kis parasztlányokat nézték,
1044 7| amint azok mereven állottak a nagy csizmájukban, se nem
1045 7| testvér leguggolt hozzájuk, a másik felfogta a kisebbiket,
1046 7| hozzájuk, a másik felfogta a kisebbiket, a fejedelemasszony
1047 7| másik felfogta a kisebbiket, a fejedelemasszony parancsolta: «
1048 7| Itten mennyországba jutott a két gyermek, mert az apácák
1049 7| kis parasztmenyasszonya. A kisebbiknek hamarosan gyönyörű
1050 7| gyönyörű látásai lettek, a nagyobbik oly szépen tudott
1051 7| imádkozni s halottakért, a betegekért, mindenkiért,
1052 7| betegekért, mindenkiért, a kit nem is ismert, hogy
1053 7| tőlük minden gonoszságot. És a mikorra fejükre tették a
1054 7| a mikorra fejükre tették a fehér főkötőt, minden hiúság
1055 7| dús hajú fejükből. Csak a hajukat fonták még mindig
1056 7| hajukat fonták még mindig be a gyermekkori parasztszokás
1057 7| szalaggal és elrejtették a fehér főkötő alá. És néha
1058 7| fehér főkötő alá. És néha a gonosz malacokkal álmodtak.~
1059 7| A kertész látogatása.~Amikor
1060 7| ugyanegy teremben ápolták a betegeket, a varangyos férfiakat
1061 7| teremben ápolták a betegeket, a varangyos férfiakat és nem
1062 7| egyik:~- Az öreg paraszt, a kit tegnap hoztak be, össze-vissza
1063 7| éjjel mellette imádkoznánk.~A spanyol falat odahúzták,
1064 7| spanyol falat odahúzták, a többi beteg ne lássa, ha
1065 7| békétlenül, engedetlenül fogadja a földi életből való elszólíttatásait.
1066 7| kért az öreg, majd valakin a fűrészét kereste.~- Talán
1067 7| utolsó szakában, mondá Juli, a ki még mindig igen szeretett
1068 7| de erősen leszorította a szemét. Betakarta, nézte
1069 7| láttam volna valamikor!~A kisebbik is megnézte, de
1070 7| Betakarták, olvasót tettek a kezei közé. De nem könnyeztek,
1071 7| könnyeztek, megszokták már a halált; nem valami rút szörnynek,
1072 7| komoly barna hajósnak nézték, a ki áthajózik a lélekkel
1073 7| hajósnak nézték, a ki áthajózik a lélekkel a fekete vízen
1074 7| ki áthajózik a lélekkel a fekete vízen a fehér sugár
1075 7| lélekkel a fekete vízen a fehér sugár világra.~- Meg
1076 7| kérdezni, hogy hívják! Megnézni a nagy könyvben, - szólt a
1077 7| a nagy könyvben, - szólt a nagyobbik. De az akaratnál
1078 7| két parasztmenyasszonyának a szívében az öröm úgy felillatozott,
1079 7| úgy felillatozott, mint a fehér viola illata nyári
1080 7| illata nyári eső után. Várták a hajnalt.~Vőlegényük megszületését
1081 7| megszületését várták és lent a sötét templomban roráté
1082 8| A királyné arcképe.~Nincsen
1083 8| arcképe.~Nincsen arcképe. A mikor az ifjúság elbúcsuzott
1084 8| hiába rejtegette előle a fésülő komorna az első fehér
1085 8| és nem akarta, hogy arcát a világ lássa többé: a világ
1086 8| arcát a világ lássa többé: a világ és népei, a kik szerelmesek
1087 8| többé: a világ és népei, a kik szerelmesek voltak bele
1088 8| festő vagy fotografus elé, a régi képei járják még most
1089 8| Imádásra méltó hiúság ez, a minthogy az emberi hiúság
1090 8| tulajdonság, akármit mondjon is a régi erkölcstan. Kell a
1091 8| a régi erkölcstan. Kell a szépségnek, a legfontosabb
1092 8| erkölcstan. Kell a szépségnek, a legfontosabb alkotó része
1093 8| legfontosabb alkotó része a kiválóságnak, az ambició
1094 8| roppant kereskedőház. Üdv a királynénak, a ki ez isteni
1095 8| kereskedőház. Üdv a királynénak, a ki ez isteni tulajdonságot
1096 8| udvarképessé teszi, nincs asszony, a ki oly szuverén - nem, mert
1097 8| mert uralkodóné - mint a milyen ő, a ki oly bátor,
1098 8| uralkodóné - mint a milyen ő, a ki oly bátor, közvetetlen
1099 8| Hízelegve vegye körül alakját a fantázia és a levegőn át
1100 8| körül alakját a fantázia és a levegőn át csókoljuk kezeit,
1101 8| csókoljuk kezeit, mert ő az, a ki elutasítja magától a
1102 8| a ki elutasítja magától a vénülést és a mikor már
1103 8| elutasítja magától a vénülést és a mikor már nagyanya lett:
1104 8| nagyanya lett: kultuszt csinál a forró, szerelmes versek
1105 8| szerelmes versek költőjéből, a forró és sok szerelem martirjának
1106 8| martirjának alakja körül. Ez a mi asszonyunk lojalitás
1107 8| eszünkben nemzeti hála, a mikor rajongással fordulunk
1108 8| rajongással fordulunk feléje, a mikor közöttünk újra megjelen.
1109 8| lett. És most nemrégiben, a mikor a káprázatos látnivalóktól
1110 8| most nemrégiben, a mikor a káprázatos látnivalóktól
1111 8| immár szédülő tömeg meglátta a fekete kalapos női fejet:
1112 8| hogy hangjából - valamint a harang ércéből az ezüst -
1113 8| összeszorult szíveknek szava. A négy fehér ló megállt a
1114 8| A négy fehér ló megállt a királynéval a liget virágkörében,
1115 8| ló megállt a királynéval a liget virágkörében, a királyi
1116 8| királynéval a liget virágkörében, a királyi sátor előtt és most
1117 8| asszonyok szinte megfogták a szemeikkel. Elhalványodó
1118 8| és mellékes lett körülte a ragyogó pompa, az udvar,
1119 8| kép.~Így volt: mellette a legfőbb hadúr pirosban.
1120 8| hadúr pirosban. De most nem a felség a fő, hagyjuk úri
1121 8| pirosban. De most nem a felség a fő, hagyjuk úri alakját
1122 8| alakját és nézzük tovább a tablót, a mely most a sugár,
1123 8| nézzük tovább a tablót, a mely most a sugár, feketeruhás
1124 8| tovább a tablót, a mely most a sugár, feketeruhás úrnőért
1125 8| Lilában föltűnik mögötte a menye, a kék szeme hunyorítva
1126 8| föltűnik mögötte a menye, a kék szeme hunyorítva mosolyog,
1127 8| mosolyog, valamint az idő, a mely most e pillanatban
1128 8| most e pillanatban legyőzte a vihart és az ólmos felhőket.
1129 8| mint óriási virágszőnyegek, a színes ernyők mint roppant
1130 8| roppant tulipánok. Ragyognak a díszruhák is, a katonák,
1131 8| Ragyognak a díszruhák is, a katonák, a frakkosok ingplasztrónjai
1132 8| díszruhák is, a katonák, a frakkosok ingplasztrónjai
1133 8| vakítanak. És mindez benne a tavaszban: a fák friss lombjai
1134 8| mindez benne a tavaszban: a fák friss lombjai között,
1135 8| váró virágok illatában.~A királyné egyedül volt, más
1136 8| itten.~Az ura pirosban, a menye lilában, lánya fehérben,
1137 8| lilában, lánya fehérben, a magyar: nemzeti színben -
1138 8| nemzeti színben - csak ő van a fia színében, talpig feketében.~
1139 8| színében, talpig feketében.~A fia! Ez volt az együttes
1140 8| együttes nagy gondolat, mely a szegény krónikás érzése
1141 8| krónikás érzése szerint a legtöbb elmén átviharzott,
1142 8| legtöbb elmén átviharzott, míg a bánatában és hervadásában
1143 8| hervadásában is bájos fejet látta a felség bibor-ruhája mellett,
1144 8| mellett, az édes tavaszi és a diadalmas nemzeti pompában,
1145 8| nemzeti pompában, elnézve a főrendek és egyéb urak kócsag-erdeje,
1146 8| környezettől, egy ideges madonna, a ki fekete legyezőt tart
1147 8| Él, jön, megy, bolyong a világban, de csak azért,
1148 8| isten így akarja.~Azonban a királyné kiszállt az udvari
1149 8| urának karján felhalad a sátorba, ottan megáll a
1150 8| a sátorba, ottan megáll a nép előtt s ime egyszerre
1151 8| Most látszik, hogy lehet a világon nála gazdagabb,
1152 8| királyasszony, de nincs senki, a ki születésénél fogva ilyen
1153 8| fensőbbségét abban az udvarban, a hová idegenből került és
1154 8| hová idegenből került és a mely híres arról, hogy az
1155 8| becsvágya nagyobb benne, mint a férfiaké. Mondják, mindjárt
1156 8| mindjárt meghódoltatta őket a szép bajor hercegleány.~
1157 8| szép bajor hercegleány.~A leány! Csudálatos, de az
1158 8| mint az ura, gyönyörű friss a tartása, de a nyaka egy
1159 8| gyönyörű friss a tartása, de a nyaka egy kissé meghajlik,
1160 8| ama szép termetü leányoké, a kik gyorsan nőttek magasra.
1161 8| gyorsan nőttek magasra. A haja is görög lányos, kontyban
1162 8| is görög lányos, kontyban a régi szép barna haj, csak
1163 8| kissé tompa vörösbe játszik. A mint ott áll az ünnepi beszédet
1164 8| alakját csaknem lenyelik a tiszteletteljesen kíváncsi
1165 8| tiszteletteljesen kíváncsi tekintetek. A hölgyek, dacára az ünnepi
1166 8| birnak elragadtatásukkal - a felség válasza hallszik
1167 8| milyen alak! susogják a tribünökön. Inkább egy ilyen
1168 8| aztán egy koronát hozzá!~A fekete falegyezőt le nem
1169 8| falegyezőt le nem veszi arca elől a felséges asszony. De nem
1170 8| felséges asszony. De nem a nap ellen tartja. A nap
1171 8| nem a nap ellen tartja. A nap szabadon süti meg az
1172 8| meg az egyik oldalon és a hogy teheti, bebújik a legyező
1173 8| és a hogy teheti, bebújik a legyező árnyékába is. Rembrandti
1174 8| Így próbálom ime: email a szine. Ránc - †††‑et tegyünk
1175 8| szóhoz, mint Belzebubhoz - ez a kegyetlen rajz nem látszik
1176 8| küzdelem folyhatik most le a keskeny, de sima, félig
1177 8| alatt. Fegyelmezi az arcát, a míg az ura beszél. Nagyon,
1178 8| komolyan néz maga elé, de a nap addig-addig simogatja,
1179 8| nap addig-addig simogatja, a míg szemei egyszerre gyengén
1180 8| kedves magyarjainak öröme, a májusi napból és a tekintetekből
1181 8| öröme, a májusi napból és a tekintetekből kisugárzó
1182 8| mintha felüdítené, nézi a színekben szikrázó, mégis
1183 8| föl, élvezi és köszönti a földi élet gyönyörét. S
1184 8| szűkebbre fogva jobbjában a legyezőt, balra tekint,
1185 8| legyezőt, balra tekint, a hol jó ismerősöket lát a
1186 8| a hol jó ismerősöket lát a magyar urak között, mosolyog
1187 8| magyar urak között, mosolyog a vele szemben diszkrét színekben
1188 8| régen. És elveszi arca elől a legyezőt egy pillanatra.
1189 8| mily naiv és poétikus. A tekintetében egy vers van
1190 8| tekintetében egy vers van a tavaszhoz, az ajkai körül
1191 8| bölcseség: nagy gyerekek ezek a magyarok, de kedvesek, nagy
1192 8| vonásokkal teli, olyanokkal, a milyeneket én imádok...
1193 8| menni, ha ők gardirozzák!~A király bevégezte beszédét.
1194 8| bevégezte beszédét. Zúgtak a harangok. A királyné néhány
1195 8| beszédét. Zúgtak a harangok. A királyné néhány szót szólt,
1196 8| csókra nyujtotta kezét a hercegnőknek és a két fehér
1197 8| kezét a hercegnőknek és a két fehér paripa elvágtatott
1198 8| dél volt és elborították a firmamentumot.~A felhő elmúlt
1199 8| elborították a firmamentumot.~A felhő elmúlt a vasárnapi
1200 8| firmamentumot.~A felhő elmúlt a vasárnapi Te-Deumra. A nap
1201 8| elmúlt a vasárnapi Te-Deumra. A nap szikrái még külön is
1202 8| külön is földíszítették a hercegnők magyar ruháit.
1203 8| magában imádkozik az Istenhez, a ki a legnagyobb földi szépséget
1204 8| imádkozik az Istenhez, a ki a legnagyobb földi szépséget
1205 8| hogy ezt elfátyolozza; a legnagyobb anyai büszkeségre
1206 8| királyfi anyjává tette, de a királyfit tőle elvette...~
1207 8| Merész ívü szemöldöke - a fátyol alatt - megrezdűl,
1208 8| megrezdűl, de már nem sír a királyné.~Így látta a felséges
1209 8| sír a királyné.~Így látta a felséges fejet a rövidlátó
1210 8| Így látta a felséges fejet a rövidlátó és szürke pennájú
1211 9| szomoru lovakat!~Elébb a kávéház ablakjából néztem
1212 9| körülöttem tartliztak, délben.) A két lovacska térdig állott
1213 9| két lovacska térdig állott a sárban, s ezért még kisebbeknek
1214 9| kisebbeknek látszottak, mint a milyenek. Nem voltak ponyk
1215 9| voltak ponyk mégsem, hanem a legapróbb paraszti-fajtájuk,
1216 9| de végképp elzüllöttek. A fejük nagy, a szőrük hosszú
1217 9| elzüllöttek. A fejük nagy, a szőrük hosszú és őszbe csavarodott,
1218 9| Az egyik lovacska aludt, a másik bóbiskolt és a mint
1219 9| aludt, a másik bóbiskolt és a mint így elhagyták magukat,
1220 9| mint így elhagyták magukat, a lábuk megroggyant. Föl-fölrebbentek,
1221 9| kinyitották szemeiket, a mely olyan volt, mint a
1222 9| a mely olyan volt, mint a vén koldusé: alázatos nézésű
1223 9| szundítani, ha fáradt az ember - a ló.~Kimentem az utcára,
1224 9| szekeret húzatnak ezzel a két aggastyánnal - és hogy
1225 9| egyet-mást megtudhassak.~A boc-fa kocsiban ágyazva
1226 9| az orvoshoz, azt várják, a míg hazajön. A kocsis, vagy
1227 9| azt várják, a míg hazajön. A kocsis, vagy a kisérő beszaladt
1228 9| hazajön. A kocsis, vagy a kisérő beszaladt a szomszéd
1229 9| vagy a kisérő beszaladt a szomszéd korcsmába egy verdung
1230 9| verdung pálinkára, ebédelni.~A beteg egy rossz esernyőt
1231 9| öntenék, úgy hullott le reá a finom víz, hideg esővíz.~-
1232 9| esernyőt! kezdtem beszédbe a beteggel. Nem hallgatott
1233 9| Csak akkor szólalt meg, a mikor megkérdeztem: mi baja?~
1234 9| fiatal zsellérember, paraszt, a ki a hosszu télen át kifehéredett
1235 9| zsellérember, paraszt, a ki a hosszu télen át kifehéredett
1236 9| ezért nagyon furcsa lett. A férj már nem fogta fel ilyen
1237 9| fogta fel ilyen könnyedén a felesége betegségét és teljes
1238 9| kitakaródzott, megigazította fején a kendőt.~- Új menyecske pedig, -
1239 9| menyecske pedig, - mondta tovább a paraszt - kár érte, fiatal.~-
1240 9| markot kend után az idén.~A paraszt nem felelt, hanem
1241 9| én vagyok-e az az orvos, a kiért ebben a ragacsos sárban
1242 9| az orvos, a kiért ebben a ragacsos sárban be kellett
1243 9| sárban be kellett jönnie a kedves faluból, ebbe a kiállhatatlan
1244 9| jönnie a kedves faluból, ebbe a kiállhatatlan városba, a
1245 9| a kiállhatatlan városba, a hol a vendégfogadósok lattal
1246 9| kiállhatatlan városba, a hol a vendégfogadósok lattal mérik
1247 9| vendégfogadósok lattal mérik a szénát.~- Hát ez a pár ló
1248 9| mérik a szénát.~- Hát ez a pár ló a magáé? kérdeztem
1249 9| szénát.~- Hát ez a pár ló a magáé? kérdeztem a paraszttól.~-
1250 9| pár ló a magáé? kérdeztem a paraszttól.~- Nem az; fuvar.
1251 9| nincs, fogadtam pénzért. Ez a mi fiakerunk odahaza.~A
1252 9| a mi fiakerunk odahaza.~A lovacskák föleszméltek a
1253 9| A lovacskák föleszméltek a beszélgetésre. Most láttam,
1254 9| rossz kedvük, emelgették a fejeiket és nézték, ki jött
1255 9| be odahazulról, Batizról, a hetivásárra. És hogy mi
1256 9| hogy mi végeztünk-e már a beteg ifiasszonynyal, a
1257 9| a beteg ifiasszonynyal, a jóravaló Bedécs Rozállal.~
1258 9| jött. (Ilyenkor söröznek a vidéken, a miért a háziasszonyok
1259 9| Ilyenkor söröznek a vidéken, a miért a háziasszonyok úgy
1260 9| söröznek a vidéken, a miért a háziasszonyok úgy haragszanak.)
1261 9| háziasszonyok úgy haragszanak.) A szegény ember szívesen töltötte
1262 9| kevesebb gyanakodással felelt a kérdéseimre. Kezdetben azt
1263 9| valami fiskális vagyok, a ki nem töri jóban a fejét,
1264 9| vagyok, a ki nem töri jóban a fejét, de hamar beláthatta,
1265 9| kérdezgetett, voltam-e már a falujokban?~- Nem én. Nagy
1266 9| benne, hogy ide behozzák a beteget?~- Doktor volna,
1267 9| beteget?~- Doktor volna, a mi községünknek hatod magával.
1268 9| magával. De itt lakik bent a városban és csak egyszer
1269 9| azonban kiüzente, hogy csak a jövő hónap másodikán jön
1270 9| másodikán jön ki, gondolom, a sár miatt. Várni akartam
1271 9| asszonynyal addig, de még kimarnak a szomszédok, ha meghal, anélkül
1272 9| hogy doktort látott volna.~A beteg szeme körül fanyar
1273 9| bátorkodtam megjegyezni.~A zsellér csudálkozva nézett
1274 9| külön szekéren, talán épp a biró lovain? Honnan, miből,
1275 9| biró lovain? Honnan, miből, a mikor tél van, nincs kereset,
1276 9| nincs kereset, vasút nincs, a vizek csendesek. A mikor
1277 9| nincs, a vizek csendesek. A mikor az egyik kereső keze -
1278 9| Nincs tehetségem! mondta a paraszt szárazon.~- Az állam
1279 9| Az állam köteles, hogy a feleségének orvost adjon!
1280 9| az állom... - ejtette ki a szót nagy lassan a paraszt.
1281 9| ejtette ki a szót nagy lassan a paraszt. Csodálkozva, bután,
1282 9| Bizonyára azokhoz tartozik, a kik a maguk vakságában,
1283 9| azokhoz tartozik, a kik a maguk vakságában, a szürke
1284 9| kik a maguk vakságában, a szürke lelkükben nem látják
1285 9| lelkükben nem látják azt a fényességet, gazdagságot,
1286 9| gazdagságot, melegséget és áldást, a mit az állam maga körül
1287 9| Gyalázatos szűkkeblű nép ez, a ki még a magyarságában is
1288 9| szűkkeblű nép ez, a ki még a magyarságában is ingadozik
1289 9| kedves állam!~Ott hagytam a kedves lovacskákat, a kellemetlen
1290 9| hagytam a kedves lovacskákat, a kellemetlen embereket. Bementem
1291 9| embereket. Bementem vissza a kávéházba és néztem a hetivásárt.
1292 9| vissza a kávéházba és néztem a hetivásárt. A falukról besereglett
1293 9| és néztem a hetivásárt. A falukról besereglett nép,
1294 9| nép, magyar, oláh vegyest, a mikor megrohanja a rőfös
1295 9| vegyest, a mikor megrohanja a rőfös boltokat. Az egész
1296 9| gazdag vidéke van ennek a helynek. Mennyi új csizmát,
1297 9| tüll-szemfedőket. Van pénze a népnek, a bőre alatt is
1298 9| tüll-szemfedőket. Van pénze a népnek, a bőre alatt is van, az életben
1299 9| alatt is van, az életben és a halálban való cifrálkodásra.~
1300 9| halálban való cifrálkodásra.~A tavaszi eső most nagyon
1301 9| neki zúdult és szétverte a vásárosokat. Láttam, hogy
1302 9| két szürke lovacskám is. A csatak csizmát húzott a
1303 9| A csatak csizmát húzott a lábukra, lassan, de biztosan
1304 9| Marcsa, Batizfalva felé! Ott, a hol jó meleg alom van, amin
1305 9| van, amin hál az ember (a ló) és a mit meg is ehet,
1306 9| amin hál az ember (a ló) és a mit meg is ehet, ha megéhezik!~ ~
1307 10| A lovagló leány.~Szép egy
1308 10| szigorú ruhára...~Mint a milyenbe az a kisasszony
1309 10| ruhára...~Mint a milyenbe az a kisasszony öltözött, a kire
1310 10| az a kisasszony öltözött, a kire most hirtelen emlékezem.
1311 10| Nem igen ismerem azokat a leányokat, a kiknek módjuk
1312 10| ismerem azokat a leányokat, a kiknek módjuk van lovagolni.
1313 10| kiknek módjuk van lovagolni. A kiknek mestersége, azokat
1314 10| igen is jól, de az más. Én a szegény leányokat ismerem
1315 10| főként és amióta megtanultam a betűvetést, azokat siratom
1316 10| tudják és tudatják, hogy a szerelmen kívül más nagy
1317 10| kívül más nagy dolog is van a világon, - a kenyér. Megélni,
1318 10| dolog is van a világon, - a kenyér. Megélni, egy állandó
1319 10| vagy háromszobás lakás, a házbér!~Tegnap beszéltem
1320 10| kelengyét és butort kap. A leány el volt ragadtatva
1321 10| leány el volt ragadtatva a férfi önfeláldozása miatt.
1322 10| kissé, halkan mondta, de a leány is hallhatta:~- Egy
1323 10| hallhatta:~- Egy kissé beteges, a színe nem jó!~- Majd a rendes
1324 10| a színe nem jó!~- Majd a rendes élet!~A mama megnyugodott.
1325 10| jó!~- Majd a rendes élet!~A mama megnyugodott. Egy másik
1326 10| előnyös életbiztosítást, a legjobb a...~A kékszemű
1327 10| életbiztosítást, a legjobb a...~A kékszemű leány közbevágott:~-
1328 10| életbiztosítást, a legjobb a...~A kékszemű leány közbevágott:~-
1329 10| az én lovas leányomhoz. A szegénység borzasztó, rég
1330 10| el kell törülni már csak a szerelem s a leányok kedvéért
1331 10| törülni már csak a szerelem s a leányok kedvéért is. Imádom
1332 10| leányok kedvéért is. Imádom a kunyhó poézisát és érzéssel
1333 10| kis kacsót, de ah, azok a fehér, hosszúkás kezek,
1334 10| fehér, hosszúkás kezek, a melyek oly lágyak és mégis
1335 10| mégis oly keményen tartják a gyeplőt. Könnyű termetük
1336 10| termetük libeg, mégis uralkodik a futó paripán. Elő a korbácsot,
1337 10| uralkodik a futó paripán. Elő a korbácsot, a ló táncol.
1338 10| paripán. Elő a korbácsot, a ló táncol. Apró fogait a
1339 10| a ló táncol. Apró fogait a leány összeszorítja, ajkait
1340 10| masochismus és nézi ezt a leányt mondhatatlan gyönyörrel.
1341 10| végzett preparandistánéra. A fő dolog azonban mégis csak
1342 10| roppant gyönyörűség azt a parancsoló úrnőt - szelíd
1343 10| Találkoztam egyszer egy leánynyal, a ki lovagolt.~Szegény gyalogos
1344 10| nagyon szépek messziről. A jólét minden formáját ismerik
1345 10| minden formáját ismerik ezek a lovagló kisasszonyok, nem
1346 10| minden álmuk megmarad így a szerelemnek. Ilyen, de ilyen
1347 10| grófkisasszonyom, az egyetlen, a kit ismertem.~Egy kis vidéki
1348 10| városban, fölötte és kivüle élt a társaságnak. Nem volt leánypajtása,
1349 10| Nem volt leánypajtása, a nevelőnőt otthon hagyta,
1350 10| nevelőnőt otthon hagyta, a lovászt lekenyerezte, hogy
1351 10| kövesse. Egyedül kalandozta be a határt, lépésben járatva
1352 10| tizenhétéves voltam akkor, mint a mennyi a kis kontesz lehetett
1353 10| voltam akkor, mint a mennyi a kis kontesz lehetett és
1354 10| és vadvirágokat szedtem a mezőn mindennap, a dicsőséges
1355 10| szedtem a mezőn mindennap, a dicsőséges első szerelem
1356 10| szerelem oltárára. Bent a városban volt egy kis pisze
1357 10| kis pisze fekete leány, a tarka párnáján találta minden
1358 10| párnáján találta minden reggel a harmatos virágokat...~A
1359 10| a harmatos virágokat...~A lovagló kisasszony mindennap
1360 10| nyomra is vezetett:~- Amott a cseresben egész tábla sötét
1361 10| vigye neki haza!~Elvezetett. A táblát mohón letaroltam. (
1362 10| táblát mohón letaroltam. (A lova segíteni akart, rávágott.)
1363 10| segíteni akart, rávágott.) A reggeli bukéta meglett egyszeriben.~-
1364 10| pár szálat? szólt halkan a lovagló kisasszony.~- Hogyne!
1365 10| csakugyan. Megszorította a kezemet, s másnap, harmadnap,
1366 10| hétig is ott láttam ezt a virágot a mellére tűzve.
1367 10| ott láttam ezt a virágot a mellére tűzve. Már elszáradt,
1368 10| mellére tűzve. Már elszáradt, a fejét is lehullatta, csak
1369 10| fejét is lehullatta, csak a szára volt meg.~Nyár lett
1370 10| fiókpoéta, - azt hittem, hogy a kontesz mindig egy ruhát
1371 10| szobalánya volt.~***~Vége van a mesének. Ő rám sem ismerne
1372 10| megismerném. Minden elmúlt és a lovagló kisasszonyról többet
1373 11| gazember!~Don Juan az, a ki házasodik. Don Juan stb.
1374 11| eredet volt, erős hajlammal a szomorúságra, nagyon erős
1375 11| szomorúságra, nagyon erős hitű és a mikor gyermekét látta, mindig
1376 11| mindig ama szentre gondolt, a kit olajba főtt szent János
1377 11| szent János néven ismer a katolikus világ. Juan anyja
1378 11| éppen olyan gazember, mint a milyen!~Sohse tudott nekem
1379 11| János, te egy meteor vagy, a ki sokáig kerengtél fent
1380 11| kerengtél fent az ürben, a míg jónak láttad leesni
1381 11| leesni éppen Budapestre, oda, a hol a belvárosi utcák összetorkolnak!~-
1382 11| éppen Budapestre, oda, a hol a belvárosi utcák összetorkolnak!~-
1383 11| cilindert, széles karimájut, a milyent a Balzac hősei viseltek,
1384 11| széles karimájut, a milyent a Balzac hősei viseltek, egy
1385 11| azonnal és tette rögtön a meteor. Aztán mindjárt megszólított
1386 11| egy citromszínű asszonyt, a ki kis gyerekkel a Kristóf
1387 11| asszonyt, a ki kis gyerekkel a Kristóf téren arcképeket
1388 11| arcképeket nézett!~Jegyezte meg a monológra valaki, talán
1389 11| himlőhelyes volt, de ezek a helyek is elsimultak arcainak
1390 11| egy szerencsétlen gyermek, a kit a plébános tévedésből
1391 11| szerencsétlen gyermek, a kit a plébános tévedésből négyszáz
1392 11| négyszáz évvel később írt be a matrikulába. Négyszáz esztendővel
1393 11| esztendővel hamisították meg a születési bizonyítványomat.
1394 11| bizonyítványomat. Éltem volna abban a korban, a melyhez tartozom:
1395 11| Éltem volna abban a korban, a melyhez tartozom: lettem
1396 11| hírben álló orvos vagyok, a kinek testegyenészeti intézete
1397 11| így!) Széles csipkegallér a nyakamon: titkár lettem
1398 11| egy érseknél, egy főpapnál a ki lóháton jár misézni;
1399 11| kvártélycsinálója esetleg, a míg agyon nem vág valami
1400 11| párák terjengtek, lebegtek a levegőben. Tündéri lepedők:
1401 11| levegőben. Tündéri lepedők: a boldogtalan szerelmesek,
1402 11| boldogtalan szerelmesek, a kiknek el kellett menekülniök
1403 11| kiknek el kellett menekülniök a földről, ezen tartják nászukat
1404 11| dunasori kávéház előtt. A Csepel felé, a hol mindegyre
1405 11| kávéház előtt. A Csepel felé, a hol mindegyre búgnak a gőzdaruk,
1406 11| a hol mindegyre búgnak a gőzdaruk, a nagy hajók alusznak
1407 11| mindegyre búgnak a gőzdaruk, a nagy hajók alusznak és a
1408 11| a nagy hajók alusznak és a bárkák, mint a gyerekek,
1409 11| alusznak és a bárkák, mint a gyerekek, megbujnak mellettük.~
1410 11| Juan fázott. Bepakoltuk a lábát:~- Nincs bennem többé
1411 11| többé egy ép ideg. Én vagyok a kórbonctani intézet maga! -
1412 11| is szívta: föllélekzette a lányokat és az asszonyokat.
1413 11| asszonyokat, mert rettegett a maga házasságától.~- Nincs
1414 11| állandóan hová elhelyezni a házitűzhelyt! mondá mindaddig,
1415 11| házitűzhelyt! mondá mindaddig, a míg egyszerre csak összeroskadt
1416 11| mellé és ígyen kiengeszteli a pokolt.~***~Úgy, mint holnap
1417 11| egyikünket is, sőt titkolta a templomot.~Este azonban
1418 11| azonban kihivatott engem a szinházból.~- Gyere hozzám
1419 11| Csakugyan, szinte zöld volt a félelemtől, elmentem vele.
1420 11| hogy föl volt virágozva a lakása! Kert a falak között,
1421 11| virágozva a lakása! Kert a falak között, zöld szőnyegekből
1422 11| az arca barna egészen, a nyaka, feje, merő arany.
1423 11| még elhelyezve e lakásban, a melyek még a legénykorból
1424 11| e lakásban, a melyek még a legénykorból maradtak. Poétalélek
1425 11| receptíróban, meg tudta érteni a cserépvirágok jelentőségét
1426 11| jelentőségét és befolyását a női nemre. Tudta, hogy ide
1427 11| hogy jó ebédje legyen a férjüknek - be-be tértek
1428 11| be-be tértek ide hozzám, a baráthoz, téptek egy szerény
1429 11| látván hogy nézem, simogatom a virágjait.~A virágokon túl
1430 11| simogatom a virágjait.~A virágokon túl tárgyakkal
1431 11| túl tárgyakkal volt tele a két nappali és éjjeli szoba.
1432 11| egy-két női ruha is volt a tükörajtós szekrényben.
1433 11| és költeményes könyvek, a Karthausi és még egy regény.
1434 11| az ágyban beszélgettünk. A Don befűttetett, mert fázott,
1435 11| rendesen. Ajánlotta, hogy a villamot csavarjuk le, a
1436 11| a villamot csavarjuk le, a sötétben jobb ízüt lehet
1437 11| lehet beszélgetni. De akkor a szivarjának füstjét nem
1438 11| Maradt világosság. Én néztem a füstöt, ő meg beszélt.~***~-
1439 11| összegubbaszkodva várom be a véget. Néha, mint ma este
1440 11| Néha, mint ma este is, a fejemre borult az erkölcsi
1441 11| még az éjjel leszámítolnád a két hátralevő évet; ez a
1442 11| a két hátralevő évet; ez a kétesztendős moratórium
1443 11| örökké. De eszembe jutott és a morált hamar megkorrigálta
1444 11| morált hamar megkorrigálta az a tapasztalati igazság: a
1445 11| a tapasztalati igazság: a ki miatt elpusztultál, az
1446 11| elpusztultál, az elfeled. A ki miattad tönkre ment,
1447 11| urát meglőtték párbajban; a szegény azért párbajozott,
1448 11| azért párbajozott, mert a felesége előtt szégyelte,
1449 11| született. Mikor hazahozták a halottat, az asszony azt
1450 11| reá. Mennyivel jobb volt, a mikor bizonytalan pénzből
1451 11| kiszedhette minden reggel a zsebeiből, elvehette a nagy
1452 11| reggel a zsebeiből, elvehette a nagy bankókat is, ha nyert
1453 11| nagy bankókat is, ha nyert a kártyán. Biztos havipénzből
1454 11| és az első urával kínozta a másodikat. Kacérkodott a
1455 11| a másodikat. Kacérkodott a halottal. Egyszer, náluk
1456 11| elvesztette, nem találta a békatekenő hajtűjét. Nagy
1457 11| Lajos volt az első ura, a kinek az arcára - nekem
1458 11| Meg fognak téged sütni a másvilágon, elevenen! Kockáztattam
1459 11| elevenen! Kockáztattam meg a közbevetett mondatot és
1460 11| és szintén fázni kezdtem a takaró alatt.~- Inkább megnémuljak
1461 11| folytatta Don Tót. - Rosszat én, a kivel oly jól bántak, a
1462 11| a kivel oly jól bántak, a kinek sohse volt más gondolatom,
1463 11| akartam házasodni és ha a törvény megengedi, ma talán
1464 11| foglalkoztam soha mással, csak a szerelemmel és azzal, a
1465 11| a szerelemmel és azzal, a mi vele összefügg. Tizennégy
1466 11| mindennap öt órát udvaroltam, a forró napon, a téli havon
1467 11| udvaroltam, a forró napon, a téli havon állva. A nap
1468 11| napon, a téli havon állva. A nap többi tizenkilenc órája
1469 11| való volt csupán, hogy ezt a lelki és fizikai fáradtságot
1470 11| újra kezdhessem azután. A sok tüzes beszédtől, igen,
1471 11| sok tüzes beszédtől, igen, a sok beszédtől gyönge mellem
1472 11| bajom, mint hogy nem tudtam a polgár életben elhelyezkedni,
1473 11| polgár életben elhelyezkedni, a szerelem mellett valamit
1474 11| dolgoznom is kellett. Tanulni a csontok elhelyezését és
1475 11| levelet, verekedni Svarccal, a szabóval, levágatni a hajamat,
1476 11| Svarccal, a szabóval, levágatni a hajamat, barátkozni éretlen
1477 11| éretlen legényekkel...~- És a leány?~- Ugorj csak fel
1478 11| Ugorj csak fel fiam, a tükörfiában arcképek vannak,
1479 11| ültem.~Leányokkal lett tele a szoba. Egy leány jött; kettő,
1480 11| álmodozott és szenvedélyeskedett a négy fal közé szorított
1481 11| éjszakában. Jánosban megvolt az a bűbájosság, hogy a nő, kit
1482 11| megvolt az a bűbájosság, hogy a nő, kit idézett, ellentállani
1483 11| nem elvből, nem Goethéből; a gőgös félistennel, a némettel,
1484 11| Goethéből; a gőgös félistennel, a némettel, nem volt szerencséje
1485 11| cinikus szóval elénk citálta a hölgyeket.~- Ennél tanultam;
1486 11| hölgyeket.~- Ennél tanultam; a szája széles, a szeme, mint
1487 11| tanultam; a szája széles, a szeme, mint egy japáni lányé,
1488 11| boszorkányszemöldöke volt. A keze barna, öltözködni abszolute
1489 11| Csak otthon volt szép; a világban mindig a dereka
1490 11| szép; a világban mindig a dereka alját igazgatta.
1491 11| ez az igazgató mozdulat: a legközösebb, legáltalánosabb
1492 11| fölöttébb transcendentális volt a Don. Hiba lehetett az is,
1493 11| törődött azzal, hogy egy s más, a mi a világosságnak hasznára
1494 11| azzal, hogy egy s más, a mi a világosságnak hasznára vált
1495 11| ezért ma sem tudom, hogy a boszorkányszemöldökű volt-e
1496 11| boszorkányszemöldökű volt-e az, a kire ezt a szenvedélyes
1497 11| boszorkányszemöldökű volt-e az, a kire ezt a szenvedélyes tirádát mondta:~-
1498 11| szenvedélyes tirádát mondta:~- A hol jár, lába porát az isten
1499 11| pillanatra se és nem alteráltak a közbenjött apró eventualitások,
1500 11| vele. Az én szívemnek ő a természetes igaz hitvese,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1943 |