1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1943
Rész
1501 11| természetes igaz hitvese, a kihez kóborlások után megpihenni
1502 11| vissza-visszatérek.~- Ez a holdkór!~- A hold a tengerekre
1503 11| vissza-visszatérek.~- Ez a holdkór!~- A hold a tengerekre is hat,
1504 11| Ez a holdkór!~- A hold a tengerekre is hat, lehet,
1505 11| nem tudtam soha. Ha sütött a hold, akkor éreztem magamat
1506 11| úrnak igazán. Ne bántsd a holdat, cimbora, szeressed
1507 11| cimbora, szeressed az éjjelt, a nappal csak az éjszakáért
1508 11| megbecsülte magát. Abbanhagyta a lirizálást és történetet
1509 11| tudtam róla csupán, hogy a férjét szereti, két gyermeke
1510 11| hogy délben kocsin megy a gyermekeiért. A sétatér
1511 11| kocsin megy a gyermekeiért. A sétatér kapujánál kocsija
1512 11| váltunk volna el, tegezett. A férjéről úgy beszélt, mint
1513 11| eljött volna veled?~- Nem. A gyerekek családi állapotát
1514 11| viszonyait nem konfundálta volna a világért sem. Egyébként
1515 11| hogy kézen fogom és viszem, a hova akarom.~- És az álmok?~-
1516 11| semmit, csak az az áram, a mely kettőnket időn és téren
1517 11| nyughatatlankodott. Talán a holdnak volt valami baja...~-
1518 11| valami baja...~- Hisz’ ez a spirituálizmus!~Fölnevetett.
1519 11| spirituálizmus!~Fölnevetett. Ez a kacagás fölébresztett engem
1520 11| kivel állok szemben. Ez a don, a ki ugyancsak kiélvezte
1521 11| állok szemben. Ez a don, a ki ugyancsak kiélvezte és
1522 11| ugyancsak kiélvezte és becsapta a világot. És miután harminc
1523 11| nemtővel kisérteti magát a sírba.~- Asszony kacagása
1524 11| vágott közbe gondolataimnak a don. Szemei be voltak csukva,
1525 11| voltak csukva, szájában a szivar vége egy tűz. Rátettem
1526 11| egy tűz. Rátettem kezemet a homlokára. Odaszorította:~-
1527 11| esküszünk. Aztán enyém lesz mint a kezem, a szemem.~Elhallgatott;
1528 11| enyém lesz mint a kezem, a szemem.~Elhallgatott; egy
1529 11| egy kissé szundikáltunk. A mikorra felébredtem, fehér
1530 11| patyolat-vékonysággal belepte kint a világot. Hat óra lehetett
1531 11| lehetett és nyolcra már a templomban kellett lenni.
1532 11| Öltözködtünk, úgy beszélgettünk:~- A szertartástól - szólt János -
1533 11| János - fázom, mint az ördög a tömjéntől. Csak az vígasztal,
1534 11| vígasztal, hogy kevesen leszünk a templomban, ha valami árulás,
1535 11| elüljáróktól nem tartok, a piszkos hivatal nekem nem
1536 11| hivatal nekem nem imponál. A templom, a templom, a pap,
1537 11| nem imponál. A templom, a templom, a pap, a muzsika...~
1538 11| imponál. A templom, a templom, a pap, a muzsika...~Egyáltalán:
1539 11| templom, a templom, a pap, a muzsika...~Egyáltalán: jobb
1540 11| kőszerű, de nemes és finom. És a múmia-főben szemei zavartan,
1541 11| Pupillája kitágulva, mint a macskáé éjjel, csak ajkai
1542 11| macskáé éjjel, csak ajkai a régiek: a délszaki gyerekeknek
1543 11| éjjel, csak ajkai a régiek: a délszaki gyerekeknek van
1544 11| előszobában kellett ődöngenünk. A még ki nem söpört helyiségben,
1545 11| békétlenkedés. Ah, szép a rendezett társadalmi élet,
1546 11| rendezett társadalmi élet, de ez a kegyetlen és cinikus gyári
1547 11| munka egyszerűen utálatos.~A templomban, egy szűk utcára
1548 11| hivatalos funkcióm - és a sűrű fátyolt arcáról hogy
1549 11| levette - láthattam végre a menyasszonyt is.~Húsz éves,
1550 11| reggeli órán, hóeséskor, a templomban, a maga esküvőjén, -
1551 11| hóeséskor, a templomban, a maga esküvőjén, - nevetésre
1552 11| esküvőjén, - nevetésre álltak a ragyogó fehér kis fogai.
1553 11| kedv volt maga, ismerem a fajtáját, ez az az asszony,
1554 11| fajtáját, ez az az asszony, a ki a világot nem tartja
1555 11| ez az az asszony, a ki a világot nem tartja egyébre
1556 11| mint hogy őt kitartsa. A kék szeme fényes, de hideg,
1557 11| szeme fényes, de hideg, a homloka márvány, de szűk
1558 11| mintha asszony volna máris.~A kis fehér cipőjében, a nehéz
1559 11| A kis fehér cipőjében, a nehéz atlaszruhájában nem
1560 11| egy keveset. Körülnézett a templomban, a melyben igen
1561 11| Körülnézett a templomban, a melyben igen lassan kezdett
1562 11| lassan kezdett derengeni a reggel. «Nincs senki!» mondta
1563 11| senki!» mondta fitymálva.~A menyasszony családján kívül
1564 11| néhány koldus, pár cseléd, a ki a piacra menet a kosarával
1565 11| koldus, pár cseléd, a ki a piacra menet a kosarával
1566 11| cseléd, a ki a piacra menet a kosarával együtt beült a
1567 11| a kosarával együtt beült a padba. Maga a család nem
1568 11| együtt beült a padba. Maga a család nem állott sok tagból,
1569 11| levantei külsejű férfiból, a kik között az örömapa, egy
1570 11| burkolódzva pompás téli bundájába.~A szertartás is véget ért.
1571 11| gavallérosan viselte magát. A páter jól összeszidta őket
1572 11| kifelé.~Az új pár ment elől. A don karonfogta hitvesét,
1573 11| don karonfogta hitvesét, a don hallgatott, az asszonyka
1574 11| Nagyon sietve mentek előre a két sor pad között, csaknem
1575 11| mintha az asszony vitte volna a férfit.~A homályban, viaszgyertya
1576 11| asszony vitte volna a férfit.~A homályban, viaszgyertya
1577 11| viaszgyertya fényénél, a színes ablakokon bevilágitó
1578 11| kisérteties világánál, elkábulva a nehéz parfümök illatától
1579 11| jelenetet látnék, - látnám azt, a mikor a női-ruhát öltött
1580 11| látnék, - látnám azt, a mikor a női-ruhát öltött Belzebub
1581 11| palástolt kegygyel viszi a szegény Don Juant a pokolba;
1582 11| viszi a szegény Don Juant a pokolba; sietve, galoppban,
1583 11| pokolba; sietve, galoppban, a föld alá.~***~Reggelizni
1584 11| Reggelizni mentünk a keleti szőnyegkereskedőhöz.
1585 11| észrevette:~- Jőjjön velünk!~A kocsiban élénk barátsággal
1586 11| városban vágtatott velünk a batár. Hová jutunk? Engem
1587 12| Tavaszi hullámok.~Megjöttek a tótok, itt a tavasz. Hiába
1588 12| Megjöttek a tótok, itt a tavasz. Hiába hó, hiába
1589 12| tavasz. Hiába hó, hiába fagy, a tótocskák megjövének, itt
1590 12| tótocskák megjövének, itt a tavasz! És a jó isten is
1591 12| megjövének, itt a tavasz! És a jó isten is kimutatta szeretetét
1592 12| is kimutatta szeretetét a bocskoros hangyácskák iránt:
1593 12| épülő házak állványain, a melyeket elleptek, mint
1594 12| elleptek, mint katinkabogarak a vidéki házak falait.~Keverik
1595 12| vidéki házak falait.~Keverik a maltert, hordják a téglát
1596 12| Keverik a maltert, hordják a téglát már - tegnap agyon
1597 12| tegnap agyon is ütött a tégla egyet. Egy tót halott!
1598 12| tanulhatnak. Kedves tótok, a tudomány, az alma mater
1599 12| mosolyogva néznek bele Pestba, a kit ők csináltak. A falusi
1600 12| Pestba, a kit ők csináltak. A falusi tartózkodástól, a
1601 12| A falusi tartózkodástól, a jó friss kárpáti levegőtől
1602 12| kárpáti levegőtől megjött a szinük, ami majd itt a nyáron
1603 12| megjött a szinük, ami majd itt a nyáron elvész, a téli pihenéstől
1604 12| majd itt a nyáron elvész, a téli pihenéstől meg vannak
1605 12| még oly egyenes és sima a hajuk mint a szeg. A vasárnaptól,
1606 12| egyenes és sima a hajuk mint a szeg. A vasárnaptól, az
1607 12| sima a hajuk mint a szeg. A vasárnaptól, az esküvőtől,
1608 12| házastársak adják egymásnak a téglát. Otthon megesküdtek
1609 12| új pár élheti mézesheteit a sok épülő budapesti ház
1610 12| Vajjon összetapadnak-e a merev arcok a téglarakások
1611 12| összetapadnak-e a merev arcok a téglarakások mögött? És
1612 12| mögött? És mit mond hozzá a pallér? A legszigorúbb férfiú
1613 12| mit mond hozzá a pallér? A legszigorúbb férfiú a világon,
1614 12| pallér? A legszigorúbb férfiú a világon, az isten, a Pan
1615 12| férfiú a világon, az isten, a Pan Bog, a pallér?~Tegnap
1616 12| világon, az isten, a Pan Bog, a pallér?~Tegnap egy kis korcsmában -
1617 12| piszoknak csúfoljuk, de a bora jó - leült mellém egy
1618 12| tavalyiról még.~Az asszony és a férfi elválasztva dolgoztak,
1619 12| elválasztva dolgoztak, az egyik a földszinten, a másik az
1620 12| az egyik a földszinten, a másik az emeleten. Nagyon
1621 12| asszonyka lekiabált az urának a földszintre:~- Nye kupi
1622 12| nagy nyelvész volt. De most a szobáját súrolták, el kellett
1623 12| mennie hazulról, sétált a márciusi napban. Fölnézett
1624 12| állvány nagy hasadékán, a mikor meghallotta «nye kupi
1625 12| fehércseléd. Lemosolygott a csudálkozó professzorra,
1626 12| egy agglegény volt, csak a szót s a pénzt gyüjtötte
1627 12| agglegény volt, csak a szót s a pénzt gyüjtötte halomra.
1628 12| szépen.~Mi tűrés-tagadás, a professzor elkezdte faggatni
1629 12| professzor elkezdte faggatni a nevető asszonyt. Megkérdezte
1630 12| nevető asszonyt. Megkérdezte a nevét is. Sőt hozzám is
1631 12| tanulnom kell tőle szavakat!»~A pallér, a ki pallér-nyelven
1632 12| tőle szavakat!»~A pallér, a ki pallér-nyelven mesélt -
1633 12| bevéve - nem tudta itt tovább a részleteket. Csak azt tudta,
1634 12| hogy az őszön megesküdött a professzor a málnát kináló
1635 12| megesküdött a professzor a málnát kináló menyecskével.~
1636 12| málnát kináló menyecskével.~A régi ura meg új ruhában,
1637 12| Most kinek?~- Éppen annak a professzornak!~Bandi legyek,
1638 12| professzornak!~Bandi legyek, ha már a pallérok is nem olvasnak
1639 12| Jókai-regényeket. Vajjon mi igaz ebből a történetből? Legfeljebb
1640 12| ha annyi, hogy megjöttek a víg tótok, a szép, új menyecskék,
1641 12| hogy megjöttek a víg tótok, a szép, új menyecskék, süt
1642 12| szép, új menyecskék, süt a nap, itt a tavasz és a leghidegebb
1643 12| menyecskék, süt a nap, itt a tavasz és a leghidegebb
1644 12| süt a nap, itt a tavasz és a leghidegebb férfiak is ha
1645 12| az állványokra és hallják a tót asszonyokat beszélgetni,
1646 13| A csunya férfiak városa.~Felolvasni
1647 13| nehogy pletyka legyen belőle. A Tiszántúlra, mindjárt a
1648 13| A Tiszántúlra, mindjárt a Dráva mellett. Egy érseki
1649 13| Egy érseki székhelyre, a hol a lakosság kizárólag
1650 13| érseki székhelyre, a hol a lakosság kizárólag kálvinista.
1651 13| vittek felolvasni, hogy a novellámat hallgassák. Egy
1652 13| idegen embert akartak látni a maguk nagy ismerősségében.
1653 13| ismerősségében. Egy embert, a ki írásból él. Milyen különös
1654 13| él. Milyen különös lehet? A tánc előtt, kellemes izgalom,
1655 13| előtt, kellemes izgalom, a mint felül egy pódiumra,
1656 13| Csiklandozó bókokat fog mondani és a banketten - mert az a fő -
1657 13| és a banketten - mert az a fő - egy szép tósztot a
1658 13| a fő - egy szép tósztot a hölgyekre.~Minden úgy történt,
1659 13| Minden úgy történt, mint a hogy elképzelték azok, a
1660 13| a hogy elképzelték azok, a kik nehány kisasszony és
1661 13| csak én voltam meglepődve. A nagyobb bajok nélkül végig
1662 13| végig ért felolvasás után, a banketten végig néztem a
1663 13| a banketten végig néztem a közönségen. Az elnök ‑ micsoda
1664 13| mellettem és mulattatott a maga módja szerint, biztosított,
1665 13| ekvipázseja fog kivinni holnap a vasúthoz. Sokat és jókat
1666 13| Sokat és jókat beszélt a lovairól, magáról csak annyit,
1667 13| csak annyit, hogy itt ő a legokosabb, legmódosabb
1668 13| legnemesebb ember. Helyeseltem a beszédét és ez alatt átengedtem
1669 13| alatt átengedtem magam annak a gyönyörűségnek, a mit idegen
1670 13| annak a gyönyörűségnek, a mit idegen emberekkel való
1671 13| Milyen különös hely ez a Seholvár: íme, a hölgyei
1672 13| hely ez a Seholvár: íme, a hölgyei mind szépek, csinosak,
1673 13| csinosak, vagy érdekesek és a férfiai kivétel nélkül -
1674 13| törvény tette itt csúffá a mi nemünket? Először is
1675 13| kicsinyek, mintha, mindannyian a térdükön járnának. És e
1676 13| még egy nyomorult szabó, a ki rájuk szabadult és valóságosan
1677 13| bársonyos fekete spencereket, a melynek nyaka a fejük bubjáig
1678 13| spencereket, a melynek nyaka a fejük bubjáig ért ha mozogtak,
1679 13| bubjáig ért ha mozogtak, pedig a nagy és sok mozgást kedvelte
1680 13| mozgást kedvelte valamennyi. A félben maradt társaságon
1681 13| megnyult úr volt - úgy láttam - a gubernátor. A csunyaság
1682 13| úgy láttam - a gubernátor. A csunyaság királya, egy síró-nevető
1683 13| természetes Gwimplaine. A legszánalmasabb arccal mondta
1684 13| legszánalmasabb arccal mondta a legotrombább tréfákat. A
1685 13| a legotrombább tréfákat. A férfiak nevettek; milyen
1686 13| nevettek; milyen hang!~És a hölgyek? Vacsora végeztével,
1687 13| hölgyek? Vacsora végeztével, a táncteremben láttam csak
1688 13| közülök hamarjában kikeresnem a legszebbet. Rátaláltam,
1689 13| az az asszonyok között, a mi a békési föld a földek
1690 13| az asszonyok között, a mi a békési föld a földek között.
1691 13| között, a mi a békési föld a földek között. Csupa gazdagság,
1692 13| gazdagság, feketeség, az élet, a tenyészet maga. Ez erős
1693 13| volt és mégis graciózus, a lábai formásak, de nagyok,
1694 13| lábai formásak, de nagyok, a kezei kicsinyek, lelket
1695 13| friss és harmatos, mint a szőlő hajnalban, közvetetlenül
1696 13| közvetetlenül szüret előtt. A szemei azonban már be voltak
1697 13| körülvéve. Ah, ismerem ezeket a lányokat, ezek azok, a kik
1698 13| ezeket a lányokat, ezek azok, a kik fiatalon megvénűlnek,
1699 13| elég korán nem szeretnek. A lelkük olyan!~Bemutatkoztam,
1700 13| Miért?~- Mert nincs itt, a kivel nekem egyes egyedül
1701 13| zsarnok vőlegény?~Meglátta a gondolatomat.~- Nem vőlegény,
1702 13| örömmel, hogy más kurizál a leányának, tovább ment.~-
1703 13| egészen elszokik az ember a nagyvilágban, hát hajlandó
1704 13| pletykákat hoznak haza róla. Hogy a cigánynak adós maradt az
1705 13| magát, maga az egyetlen, a ki a mi pártunkon van!~Nem
1706 13| maga az egyetlen, a ki a mi pártunkon van!~Nem tiltakozhattam,
1707 13| van!~Nem tiltakozhattam, a mama megjött. Kivörösödve
1708 13| mama megjött. Kivörösödve a tánctól - a miért szégyelte
1709 13| Kivörösödve a tánctól - a miért szégyelte magát -
1710 13| menniök. Kikisértem őket a ruhatárba és a mikor a lány
1711 13| Kikisértem őket a ruhatárba és a mikor a lány vállára vetettem
1712 13| őket a ruhatárba és a mikor a lány vállára vetettem a
1713 13| a lány vállára vetettem a bundát, halk hangon szólott:~-
1714 13| holnap, délutáni két órakor. A szobaleánynak mondja, hogy
1715 13| szobaleánynak mondja, hogy a kisasszonyt keresi. Ne csengessen,
1716 13| kisasszonyt keresi. Ne csengessen, a kapu nyitva van!~Ott maradtam
1717 13| maradtam másnap és elmentem a kisasszonyhoz, a mama aludt,
1718 13| elmentem a kisasszonyhoz, a mama aludt, apa a kávéházba
1719 13| kisasszonyhoz, a mama aludt, apa a kávéházba már elment, a
1720 13| a kávéházba már elment, a különbejáratú vizitszobába
1721 13| vizitszobába vezetett be a szobaleány. A fütetlen,
1722 13| vezetett be a szobaleány. A fütetlen, lakatlan, nedves
1723 13| lakatlan, nedves szobában ült a szerelmes pár. Vissza akartam
1724 13| Csak jöjjön! - súgta a kisasszony.~Beléptem, harmadiknak
1725 13| kisasszony.~Beléptem, harmadiknak a találkára.~A leány piros
1726 13| harmadiknak a találkára.~A leány piros volt, a fiatalember -
1727 13| találkára.~A leány piros volt, a fiatalember - talán egy
1728 13| tenyérnyivel magasabb, mint a seholvári fiatalság általában -
1729 13| volt az egészségéhez való a hideg paradicsom. Egy vértelen,
1730 13| keszeg legény volt, olyan, a ki mindörökre fiú marad.
1731 13| marad. Az örök éretlenség, a szakála ritkán és rendetlenül
1732 13| ritkán és rendetlenül nőtt, a sorvadás romlottsága fénylett
1733 13| fénylett barna szemeiben. A halálné vőlegénye ez igazában,
1734 13| halálné vőlegénye ez igazában, a ki belekapaszkodik ime a
1735 13| a ki belekapaszkodik ime a virágzó életbe.~A gyülölség
1736 13| belekapaszkodik ime a virágzó életbe.~A gyülölség fogott el, különösen,
1737 13| hogy megláttam az ajkakon a csókok élénk piros nyomát.
1738 13| csókok élénk piros nyomát. Ez a nyomorult! Nem hitvány karikagyűrűvel,
1739 13| hitvány karikagyűrűvel, de a halál örök pecsétjével akarja
1740 13| akarja eljegyezni magának ezt a bűbájos teremtést. Lekötni
1741 13| teremtést. Lekötni magának úgy, a hogy száz pap, ezer eskü
1742 13| töréstől, hűtlenségtől. Ez a nász - mindörökre.~De mért
1743 13| mindörökre.~De mért megy vele a lány, mért szereti, hogyan
1744 13| hogy barátunk. Olvastam a könyveit, pártfogolnia kell
1745 13| bennünket. Mit tegyünk?~A fiatalember kíváncsian -
1746 13| féltékenyen - nézett reám:~- A kisasszony unja ezt a küzködést.~-
1747 13| A kisasszony unja ezt a küzködést.~- A titkolódást,
1748 13| unja ezt a küzködést.~- A titkolódást, az üldöztetést;
1749 13| szakítani.~- Meg kell kérni a szülőket.~- Hiába.~- Várni
1750 13| Egy állás! szólt közbe a fiatalember.~- Hát nincs
1751 13| Nincs, igérve van.~- Talán a minisztériumban! fordult
1752 13| megszégyenítő édességgel a leány.~- Én tudok és akarok
1753 13| tudok és akarok dolgozni!~- A vizsgái?~- Egy van hátra.~-
1754 13| kezére járok.~- Még egy év!~A másik szobában mozgolódtak;
1755 13| másik szobában mozgolódtak; a kis baba sírt. Szöknünk
1756 13| elhagyatott szűk utcákon, a frissen hullott hó elnyelte
1757 13| igazságnak, az emberiségnek, a társaságnak?! Legalább jól
1758 13| nagysága az egészségét féltem. A lelki egészséget, mely kihat...
1759 13| Egy katasztrófa...~Óh, a gazember!~Melegen fogtam
1760 13| Melegen fogtam vele kezet; a hôtel elé értünk.~Puha,
1761 13| megnyugtatott egy kissé. Hisz az már a végét járja. Csak sietve,
1762 13| majd mondani róla férjének a nagy fekete leány? Majd
1763 13| elmondja az urának, hogy a mikor még nem ismerte, valakit
1764 14| hallatszott az éjszakában. A katona-börtön éjszakájában,
1765 14| katona-börtön éjszakájában, a melyet a földi és én rendesen
1766 14| katona-börtön éjszakájában, a melyet a földi és én rendesen átvirrasztottunk.
1767 14| fordítva beszélgettünk, a két ágy-szomszéd, én meg
1768 14| meg Tuza István közkatona, a kiről elvégeztetett, hogy
1769 14| elvégeztetett, hogy itt a katona-börtönben fog elpusztulni.
1770 14| nagy dolgot, csak abban a gyöngeségben sinylett, hogy
1771 14| minduntalan hazaszökdösött volna a maga kis Mátra-alji falujába.
1772 14| ha fejét vették volna is, a csonka törzse is hazakívánkozik,
1773 14| keresztül.~Voltak hónapjai, a mikor nagyon helyesen viselte
1774 14| kinevezték címzetes frajternek, a mikor egyszerre rájött a
1775 14| a mikor egyszerre rájött a hava és hallotta, minduntalan
1776 14| csak azt hallotta, hogy a két kis otthonhagyott gyereke
1777 14| országokon át, elhozzák a felhők árvaságuk panaszát;
1778 14| panaszát; elküldik pajtásukkal, a falusi fecskékkel, a kik
1779 14| pajtásukkal, a falusi fecskékkel, a kik elcsicsergik a kaszárnya
1780 14| fecskékkel, a kik elcsicsergik a kaszárnya udvarán: Katona
1781 14| katona bácsi, bácsi, bácsi, a Perzse meg a Palkó...~Stefán
1782 14| bácsi, bácsi, a Perzse meg a Palkó...~Stefán Tuzának
1783 14| volt maradása. Kiszökött a várból - mert Josefstadtban
1784 14| és félkomiszkenyérrel a kezében, nekivágott egy
1785 14| megtartó útnak. De mit törődött a távolsággal, számot se adott
1786 14| magának róla, hallotta, hogy a kis bornyai bőgnek utána,
1787 14| rajtavesztett, két ízben már a várat környékező falvakban
1788 14| becsukták, ebből állott a katona-élete. Beleöregedett,
1789 14| Beleöregedett, belebutult, a negyedik esztendőt töltötte
1790 14| négy várt rája büntetésből. A fia legény, a lánya eladó,
1791 14| büntetésből. A fia legény, a lánya eladó, a fiatal felesége
1792 14| fia legény, a lánya eladó, a fiatal felesége töpörödött
1793 14| hívek maradnának hozzája.~A közkatona minduntalan ezen
1794 14| ezzel gyötrött engem is a végtelen hosszúságu éjszakákon,
1795 14| végtelen hosszúságu éjszakákon, a mikor a nagy, meszelt falu
1796 14| hosszúságu éjszakákon, a mikor a nagy, meszelt falu börtönben -
1797 14| csak éberen.~Vígasztaltam a hogy tudtam, szívesen hallotta
1798 14| tudtam, szívesen hallotta a jó szót, odahaza az asszony
1799 14| neki egy másik földijével, a ki szintén velünk katonáskodott,
1800 14| boltos fiával, Blau Adolffal, a kinek olyan írása volt mint
1801 14| kinek olyan írása volt mint a gyöngy. Egyszer-egyszer
1802 14| krajcárt is küldött neki a menyecske - pedig még nem
1803 14| is küldött?! Zsörtölődött a földi, de szélesre húzta
1804 14| Majd meg lefelé görbítette a gond: maradt-e a gyerekeknek?
1805 14| görbítette a gond: maradt-e a gyerekeknek? Étlen, szomjan,
1806 14| Semmi sem hallatszott; a rabkatonák olyan mélyen
1807 14| fölkelt és halkan beszélgetett a két cseh jágerrel, a kik
1808 14| beszélgetett a két cseh jágerrel, a kik feltűzött szuronynyal
1809 14| meg egymást, elhallgattak, a földi is elpihent, én is
1810 14| sem tudta hogyan, talán a cserépkályha kürtőjén át,
1811 14| elfogni. Belevette magát a közelfekvő rengetegbe, egy
1812 14| van, űzték keresztül-kasul a fenyvesben, mindhiába. A
1813 14| a fenyvesben, mindhiába. A rengeteg az ő pártjára állott,
1814 14| csak itt, ha kiteszi innen a lábát, el van veszve. Nem
1815 14| egészen, hiába hallatszott ide a Perzsa meg a Palkó rívása.~-
1816 14| hallatszott ide a Perzsa meg a Palkó rívása.~- Majd kiveri
1817 14| mulván békén hagyták, várták, a míg magától kibújik. De
1818 14| hírhedt rossz leánynyal, a kit mindenhonnét kitoloncoltak,
1819 14| mindenhonnét kitoloncoltak, a várból kikorbácsoltak, kinek
1820 14| ezredparancsban is, hogy: a ki az ismeretes Rici nevű
1821 14| napi egyest kap! De azért a bakák mégis csak szóba állottak
1822 14| szóba állottak vele, sőt a mikor az erdőbe, egy senki
1823 14| hozott neki elemózsiát a szomszéd falvakból, sőt
1824 14| karján az egyik gyereke, a másik karján a másik. A
1825 14| gyereke, a másik karján a másik. A leány le nem szakadt
1826 14| a másik karján a másik. A leány le nem szakadt a melléről,
1827 14| A leány le nem szakadt a melléről, beszélt már mindent,
1828 14| szopott.~Két gyermekével a két karján indult neki Tuza
1829 14| indult neki Tuza Istvánné a rengetegnek. Az ezredes
1830 14| éles töltést valamennyinek a patrontáskájába.~- Megtalálom
1831 14| vigyék ki innét, mondta a menyecske fulladozva, a
1832 14| a menyecske fulladozva, a verejték gyöngyözött le
1833 14| Semmi válasz, még csak a bokrok se rezzentek meg.
1834 14| bokrok se rezzentek meg. A katonák megálltak, szétnéztek,
1835 14| kétségbeesve, hogy összerázkódott a maga hangjától.~Csend, a
1836 14| a maga hangjától.~Csend, a katonák is visszafojtották
1837 14| visszafojtották lélekzetüket. A némaság megijesztette a
1838 14| A némaság megijesztette a kis fiút, elpityeredett,
1839 14| nyöszörgött inkább.~Erre a vékony hangocskára most
1840 14| hangocskára most egyszerre zörgött a bokor, szétnyíltak az ágak
1841 14| szétnyíltak az ágak és a rabkatona fakó arca, majd
1842 14| lépett, meg akart indulni a sírás felé.~- Megállj! -
1843 14| kiáltott rája az őrmester, a ki leghamarabb észrevette.
1844 14| futott össze-vissza, mint a bolond, nem a rámeredő puskacsövek
1845 14| össze-vissza, mint a bolond, nem a rámeredő puskacsövek elől,
1846 14| puskacsövek elől, hanem a gyermeksírás felé, a merről
1847 14| hanem a gyermeksírás felé, a merről ezt hallotta. Hátul,
1848 14| hallotta. Hátul, bozót közül a rossz lány szólongatta,
1849 14| rossz lány szólongatta, a felesége kiáltotta a nevét,
1850 14| szólongatta, a felesége kiáltotta a nevét, még egyszer, a hogy
1851 14| kiáltotta a nevét, még egyszer, a hogy csak a torkán kifért;
1852 14| még egyszer, a hogy csak a torkán kifért; ordította
1853 14| megállj!~Futott éjszaknak, a merre felé a Palkó szepegését,
1854 14| éjszaknak, a merre felé a Palkó szepegését, majd éneklő
1855 14| körösztül lyuggatva mint a szita. Így beszélte nekem
1856 14| beszélte nekem az egyik katona, a ki lőtt rá és még aznap
1857 14| Előre bukott, nem mozdult, a Palkó hiába huzgálta a sapkája
1858 14| a Palkó hiába huzgálta a sapkája sárga rózsáját,
1859 14| sárga rózsáját, kabátján a most is kifényesített gombokat.~
1860 15| A fecske.~
1861 15| elõzmények.~Házasodik barátom, a bagoly. Elveszi a fecskét.
1862 15| barátom, a bagoly. Elveszi a fecskét. A fecskét, a ki
1863 15| bagoly. Elveszi a fecskét. A fecskét, a ki csaknem mindig
1864 15| Elveszi a fecskét. A fecskét, a ki csaknem mindig fekete
1865 15| széles libegő ujjal, mintha a szárnyakat akarná mimelni.
1866 15| szárnyakat akarná mimelni. A beszéde is olyan gyors,
1867 15| bizonyára van értelme annak a mit mond, de nem mindenki
1868 15| mindenki tudja megérteni.~A bagolylyal tegnap találkoztam:~-
1869 15| elveszem Achát Mariannet, a Forró és Achát földbirtokos
1870 15| tudomásul, azonban...~Elharaptam a további kellemetlenségeket.
1871 15| kellemetlenségeket. Most házasodik ez a csupa fej ember, a mikor
1872 15| házasodik ez a csupa fej ember, a mikor nehéz demokrata küzdelmeiben
1873 15| küzdelmeiben mind elhullott a haja s a «kijárások»-ban
1874 15| mind elhullott a haja s a «kijárások»-ban mintha megrövidültek
1875 15| mintha megrövidültek volna a lábai. A melle és a hasa
1876 15| megrövidültek volna a lábai. A melle és a hasa egy új,
1877 15| volna a lábai. A melle és a hasa egy új, az anatomiában
1878 15| egyesültek; már most nem csupán a nagy, kerek szemei miatt,
1879 15| révén is egészen olyan, mint a tudós madár, a komikus és
1880 15| olyan, mint a tudós madár, a komikus és szomorú uhu,
1881 15| komikus és szomorú uhu, a bagoly.~Mindjárt megfogott,
1882 15| Mindjárt megfogott, vitt a fecskéhez, a ki a művelt
1883 15| megfogott, vitt a fecskéhez, a ki a művelt embereket szereti.~-
1884 15| vitt a fecskéhez, a ki a művelt embereket szereti.~-
1885 15| beszélgettünk hármasan. De a bagolyt hamarosan hívták
1886 15| bagolyt hamarosan hívták a telefonhoz.~- Ő excellenciája
1887 15| Halló, kegyelmes úr!~A fecske feltartotta az egy
1888 15| A körülmények.~Sok mondani
1889 15| Sok mondani valója akadt a kegyelmes úrnak, a bagoly
1890 15| akadt a kegyelmes úrnak, a bagoly hallgatta örömmel.
1891 15| Egy darabig hallgattuk, a míg a lány elúnta és átvezetett
1892 15| darabig hallgattuk, a míg a lány elúnta és átvezetett
1893 15| Fecske kisasszony, hogy mehet a csúf bagolyhoz! szólaltam
1894 15| önkéntelen perfidiával.~A fecske csicseregte:~- Kramer
1895 15| csicseregte:~- Kramer csinálja a butorokat. Barokk lesz minden.~-
1896 15| is!~- Jó napot? - szólt a szomszéd szobában a telefon. -
1897 15| szólt a szomszéd szobában a telefon. - Jó napot!~Pedig
1898 15| Köd és sötét estve lett, a mikorra hazafelé mentünk.
1899 15| mikorra hazafelé mentünk. A fecske előre küldte a baglyot,
1900 15| mentünk. A fecske előre küldte a baglyot, mint a ki sötétben
1901 15| előre küldte a baglyot, mint a ki sötétben is lát, hogy
1902 15| ki sötétben is lát, hogy a mamája oldalán vezesse a
1903 15| a mamája oldalán vezesse a menetet. Több szép fekete
1904 15| nem tartozom - mi ketten, a fecske meg én maradtunk
1905 15| már házas ember vagyok, a leány ezt éreztette is velem.
1906 15| Körülnézett, gondolkozott. A ködben, az éjben elvesztettük
1907 15| elvesztettük szemeink elől a menetet. A menyasszony megszólalt:~-
1908 15| szemeink elől a menetet. A menyasszony megszólalt:~-
1909 15| barátom van - rokonom is - a ki most nehéz beteg. Vigyen
1910 15| eltévedtünk, azt mondjuk - ejh, a mit akarunk!~Kocsival, két
1911 15| perc alatt ott voltunk.~A szegény orvosnövendék -
1912 15| orvosnövendék volt - feküdt a konyhából nyíló hónapos
1913 15| Halvány arca vérvörös lett, a mint a fecske váratlanul
1914 15| arca vérvörös lett, a mint a fecske váratlanul ágyához
1915 15| ágyához libbent. Kiabált a cselédre, hogy vinné el
1916 15| cselédre, hogy vinné el a nagy orvosságos üveget.
1917 15| nagy orvosságos üveget. A cseléd nem jött.~A kielégítetlen
1918 15| üveget. A cseléd nem jött.~A kielégítetlen háziasszony
1919 15| odakint jó hangosan duruzsolt.~A leány leült az ágy szélére,
1920 15| az ágy szélére, fölemelte a fátyolát, összecsucsorította
1921 15| fátyolát, összecsucsorította a csőrét és megcsókolta a
1922 15| a csőrét és megcsókolta a beteget. Párnáját megigazította,
1923 15| haza is értünk azalatt. A menyasszony mindenkit leszidott,
1924 15| menyasszony mindenkit leszidott, a miért elszöktek előle, egy
1925 15| egészen egyedül hagyták. A baglyot főképen kikapatta.~
1926 15| Bécsből az express meghozta a menyasszonyi ruhát. A szalon
1927 15| meghozta a menyasszonyi ruhát. A szalon összes villamos lámpáit
1928 15| villamos lámpáit meggyujtották. A fecske szívére szorította
1929 15| fecske szívére szorította a kezét, úgy nézte a nimfeákkal
1930 15| szorította a kezét, úgy nézte a nimfeákkal befuttatott fehér
1931 15| finom és nagy boldogság a villammal versenyt világította
1932 15| meg arcát. Megsimogatta a bagoly sárga fejét, a mely
1933 15| Megsimogatta a bagoly sárga fejét, a mely épp kéznél volt, most
1934 15| előszoba ajtaján túl is - a bagolyt megint a telefonhoz
1935 15| túl is - a bagolyt megint a telefonhoz hívta valami
1936 15| hívta valami báró ‑ és félig a folyosón már, megszorította
1937 15| folyosón már, megszorította a kezemet:~- Nincs igaza abban,
1938 15| kezemet:~- Nincs igaza abban, a mit rólam gondol. Soha,
1939 15| Egyéb kilátások.~Házasodik a bagoly, elveszi a fecskét.
1940 15| Házasodik a bagoly, elveszi a fecskét. A lányt, a ki csaknem
1941 15| bagoly, elveszi a fecskét. A lányt, a ki csaknem mindig
1942 15| elveszi a fecskét. A lányt, a ki csaknem mindig fekete
1943 15| jár. (Fehér betéttel.) És a beszéde olyan gyors, csicsergő,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1943 |