1-500 | 501-563
Rész
1 1| Az arckép vallomásai.~Sok tanút
2 1| hogy nem úgy indultam neki az irodalomnak, mint a ki szilárdul
3 1| tizennyolc éves voltam már. Pedig az irodalomtörténetből meg
4 1| után és olyan módra, hogy az érettségi előtt azért két
5 1| szinésznek. De én bizonnyal az egy százalék között lettem
6 1| intettek, híttak, éltek.~Az egri hegyekben valami puha
7 1| hajlamokkal. Ezeket izgatta az egész város, melynél festőibbet
8 1| domb, olyan színű, mint az aranyos gyík háta. Messziről
9 1| Omladékok, porló kőfalak az élő utcák mentén. A sárga
10 1| lassan, óvatosan járnak az emberek. És nagyon kevesen.
11 1| márványfogantyús fekete bot. Az a kevés élet, melyet diákok
12 1| diákok vidámsága vert föl az elhagyatott utcán: kihal
13 1| tudtam, hol terem nékem az a növevény, melyhez minden
14 1| játszottam. (A ki nem tette, az vessen rám követ.) Novellákat
15 1| szolgáltak. Főfoglalkozásul az irnokságot uzováltam, ami
16 1| irnokságot uzováltam, ami abban az alföldi városban, ahová
17 1| mely részvétet érdemelne. Az idősebb irnokok ott házas
18 1| nadrágos ember egzisztál az egész városban: az aljegyzők
19 1| egzisztál az egész városban: az aljegyzők és más egyéb kitünőségek
20 1| tu vannak velök. Ez szól az ügyvédi irnokokra is, kiknek
21 1| világ volt ott, áldott város az. A házak kicsik, laposak,
22 1| A házak kicsik, laposak, az utcán kevés az árnyék. Izzó
23 1| laposak, az utcán kevés az árnyék. Izzó melegség van
24 1| valóságos napfogyatkozás: az aranyos porfellegekben nem
25 1| forróságok miatta méla egy kissé. Az úri emberek nemigen járkálnak
26 1| emberek nemigen járkálnak az utcákon, és ezek között
27 1| utcákon, és ezek között épp az előkelőbbek kihaltak egészen.
28 1| asszonyszemek! A míg kartársaim és az egész férfirend sörözött
29 1| utcákba vezetett. Néztem az utca csendjén elmélázó szempárokat,
30 1| a mikor alszik a mama és az egész város. A zongorák
31 1| nagyváros szegénysége járt az eszemben. Ott, hol még a
32 1| egymás ellen, - minduntalan az a hely foglalkoztatott,
33 1| találkoztam azzal a lánnyal, kiért az ember nagy dolgokat akar
34 1| rákapatott a könyvírásra, az én hölgyem hűtlen lett hozzám,
35 1| ment máshoz. Most már nem az ő nevéhez irom a könyveket,
36 1| nevéhez irom a könyveket, mint az elsőt.~Azóta több múzsa
37 1| irnám: halkan mind csak arra az egyre, a szélesajkúra, a
38 1| szélesajkúra, a kicsinyre, az elsőre gondolok.~***~Nyugodtan
39 1| egészen világosan látom. Az utolsó időben nem tud már
40 1| életében szerepet játszik. Az elérhetetlen, a megközelíthetetlen,
41 1| melyik szerelem a boldogabb: az első‑e, a mely betelt, vagy
42 1| első‑e, a mely betelt, vagy az utolsó, a mely örökre vágy
43 1| Kellemetlen elgondolni, hogy eljön az idő, a mikor nem látom őket.
44 1| nem látom őket. Szemfedő az arcomon... Baj, baj, de
45 2| Már az ókorban.~Tarantóban, egy
46 2| kettő maradt változatlan: az örök igazság és az örök
47 2| változatlan: az örök igazság és az örök szép hajviselet.~A
48 2| ha leszorítja a haját. Az ókorban ezt nem tették sohasem,
49 2| lakodalmakon, de elit bálokon is. Az államnak egy népszerű füzetet
50 2| eredetűek és bizonyosan ezeknek az ősanyjaiért kárhoztak el
51 2| találni, ha akadna, azt az anyja agyonfésüli kicsiny
52 2| titkaikat és tudományukat - az önök számára.~- Urak és
53 2| számára.~- Urak és fiúk! Mi az oka annak, hogy a vörös
54 2| színre megfesteni?~Felelt az egyik:~- Nem a vörös haj
55 2| hallgass rájuk; fő a valeur! - Az a kérdés - először is -
56 2| kérdés - először is - milyen az a vörös? Az égő színű szép,
57 2| is - milyen az a vörös? Az égő színű szép, az ércszínű
58 2| vörös? Az égő színű szép, az ércszínű szép, az aranyba
59 2| szép, az ércszínű szép, az aranyba játszó szép, a barnás
60 2| a barnás és sárgás nem az. A fődolog pedig ama tapasztalati
61 2| Tudta ezt Tizian, Makart, az utóbbi ahogy végkép megtudta,
62 2| továbbra is. A különös, az egyéni átmeneteket pedig
63 2| azonban nem kedvelt. Nem csak az a zöld, mely egykor barna
64 2| vált; ha nem legfőképpen az az iszap-színű, mely hideg,
65 2| vált; ha nem legfőképpen az az iszap-színű, mely hideg,
66 2| kényelmes megülni és menni előre az élet sivatag útjain.~ ~
67 3| szamársága.~Ősz a fejem, de nem az évektől. Talán az asszonyi
68 3| de nem az évektől. Talán az asszonyi ruhákról való bölcselkedés
69 3| Elnézést és szánalmat hát az én szegény fejemnek is,
70 3| szamárságáról.~Valamint az asszonyok maguk, oly rejtelem
71 3| emlékszem még, ezek voltak az én szememben az első női
72 3| ezek voltak az én szememben az első női öltözet. Mily külön
73 3| szoknyáknak, a melyek közül az első még csak bokáig ért.
74 3| időzöm nálad, visszasírván az időt, a mikor a világot
75 3| vörös öltözettől: üdvözöl az, a kinek elmúltál, ama nagyszámú
76 3| nevében is, a kikre nézve az asszonyi ruhák tekintetében
77 3| minden tagja szereti adni az orvost: szidja a fűzőt,
78 3| halcsontos páncél, mint az asszonyok szenvedéseinek
79 3| Az egri leány.~A férfiak rosszasága
80 3| következnék most, de hagyom az ős témát és sietek az egri
81 3| hagyom az ős témát és sietek az egri leányhoz.~Olyan az
82 3| az egri leányhoz.~Olyan az egri leány, mint a legszínesebb,
83 3| szélesek, úgy suhognak végig az utcán, oly gőgösek mint
84 3| rozmaringgal a kezében - végigment az utcán, mindenki mondta,
85 3| utcán, mindenki mondta, az urak és az úrnők is: itt
86 3| mindenki mondta, az urak és az úrnők is: itt megy Regina
87 3| természetellenes törekvésbe, a melynek az én szememben ő a típusa.
88 3| Hadd ejtek egy könnyet az egri leányért, amivel egyszersmind,
89 3| bebizonyítottnak veszik, hogy az asszonyi ruha igen-igen
90 3| céljától és feladataitól - az esztézisről nem is szólva -
91 3| szólva - ha a női formák, az asszony alakjának a tökéletes
92 3| födi egész testüket. Ez az egy khiton, mindjárt ez
93 3| egy khiton, mindjárt ez az egy khitón és azután csaknem
94 3| nálunk volna olyan jó idő! - Az egyetlen ruha azonban sok
95 3| leeresztették. Egyetlen varrás volt az egész öltözeten, oldalt.
96 3| öltözeten, oldalt. Ha fáztak az asszonyok, egy nagy fehér,
97 3| kendőt borítottak magukra, az ezer redőjű, de lenge hímationt,
98 3| Hogy kinevették volna az én szép egri lányomat, a
99 3| nagy tiszteletben állottak az akkori férfiak elött. Mind
100 3| férjhez ment, mind, csak az nem, a ki egyáltalán nem
101 3| ki egyáltalán nem akart.~Az egyszerűség! Rég mondom
102 3| férfiak tudnák azt, hogy mi az egyszerű. Egy kivágott,
103 3| egyetlen díszítő szín kirikít: az a nem egyszerű és ha tízféle
104 3| együtt, de harmóniában: az megint egyszerű. Nincs pompa
105 3| nincs egyszerűség, csak az nem szabad, hogy nádszál
106 3| úgy fogadta. Nem akart az nap sehova menni, nem várt
107 3| mily szolid, házias! mondta az egyszeri úr. Mert az úrhölgynek
108 3| mondta az egyszeri úr. Mert az úrhölgynek igen jó alakja
109 3| mennyit arrogál. Ritka arc az, a melyhez jól áll és igen
110 3| igen-igen ritkán tud összeforrni az egész alakkal. Minek a kalap,
111 3| pedig, mielőtt rátérnék az általános rész befejezéséhez,
112 3| követelményeinek.~Nem akar az a jó és szelid ember, a
113 3| jó istennek! Most örvend az első dédunokájának és most
114 3| batisztban járt mind a három, az egyik színesben: ez volt
115 3| koromig. Némely napokon, az ismeretség kezdetén, magam
116 3| mindig szép szerep jutott. Az ollót - a mely mindig elvész -
117 3| bálokban már nem viselik. Az én három lányom is igen
118 3| lányom is igen szerette: az idős, a ki férjhez ment,
119 3| díszítette a ruhákat, ő volt az, a ki csalódott szerelmes
120 3| ismert volna valaha.)~Ebben az időben vésődtek be lelkembe
121 3| ki ez igazakat, a melyek az ő rég elmúlott kedves althangján
122 3| mint a hab, mint a felhő... Az a jó, ha egy-egy kis virág,
123 3| kart csak asszonynak való, az egész városban csak egy
124 3| kinek szép karja van, de az bálba nem jár.~Az én leányaim
125 3| van, de az bálba nem jár.~Az én leányaim nagyúri hölgyek
126 3| majdhogy el nem szállt az, olyan könnyű és graciózus
127 3| legalább egy louisdor. Uszálya az emelvényről hullámozzék
128 3| filigrán aranyékszerrel az egész mellen... De vajh,
129 3| De vajh, helyén van-e az eszem, hogy divatot akarok
130 3| Selyemtafotából készült az egész öltözet, könnyű, nem
131 3| szirmából volna összeszőve az egész. A sárga ruhás szőke
132 3| pedig jótékonyan hat és az egészségeseket beteggé teszi!
133 3| általában. Meg kell lopni az égi testek színeit - a férfiakat
134 3| több illúziót! Kerestem az idei bálokon egy fekete
135 3| lányon a fekete ruha. De hol az a bátor lány, a ki ezt bálba
136 3| és tanácsokat oszt, segít az álmokat szőni a középső
137 3| asszonyos; olyan vörös, mint az ég, a mikor haragos, valami
138 3| Mert nem Pesten volt ez az éjjel.)~Szólott a festő:~-
139 3| Igazit. Uriasszony lehetett az, a ki ennek az istennőnek
140 3| lehetett az, a ki ennek az istennőnek élő mintája volt,
141 3| igaz gyöngyöt megivott az, mint a mennyit most egy
142 3| Aztán örvendtünk, hogy az asszonyi szépség, ha elmúl,
143 3| ha elmúl, elvirul, eltéve az egyiptomi királysírokba,
144 3| ha orosz trappereket hajt az Andrássy-úton: mindig egy,
145 3| meggyőződéseket, ruhákat váltanak, az asszony változhatatlan és
146 3| ott kint már világosodott az éjjel. A Lidó felől fehérlett
147 3| minden korszaknak tiéd - az illuziója! És amint sokszor
148 3| rajta, ha igaz csipkéből van az egész az nem baj, de úgy
149 3| igaz csipkéből van az egész az nem baj, de úgy lássék,
150 3| különben D’Anteville grófné. Az a híres grófné, a ki ama
151 3| tanácsok sokba kerülnek az illető férfiaknak. Ha felesége
152 3| megnézeti velem a próbákat. Az elegáns alakom miatt a hölgyek
153 3| alakom miatt a hölgyek bíznak az ítéletemben és hányszor,
154 3| eszembe csupán. Emlékek az öt legszebb ruháról. Különféle
155 3| hajam fehéredik, bár nem az évektől. Egy ruhát látok
156 3| megmondani, hogy melyik az, leírom, beleteszem egy
157 3| kupertába és arra ráírom:~Az abszolút ruha. A legszebb.
158 4| kéztartása van. A zene maga az mellékes. De udvarolni legjobban
159 4| hiúság - férfi a neved.~Az első szikra, a melyből a
160 4| milyen derék embernek tart, az egyedüli embernek a világon!
161 4| szerelmes vagyok!~Állítják: mi az asszonynép szerelme? Szerettetni.
162 4| E.~Könyörület az elkeseredett troubadour
163 4| statisztikus. De hazudik az is, a ki azt állítja, hogy
164 4| úgy, csak érzünk úgyabban. Az asszonyok kegyetlensége:
165 4| regényt a lányokról én is. Az van benne elmondva, hogy
166 4| tökéletes intézmény volna, ha az ember lett volna utóbb és
167 4| dekomponálja a szent intézményt. Az emberek erősen kezdenek
168 5| megtalálja-e a boltot?~- Végigmegy az Andrássy-úton, végig-végig.
169 5| végig-végig. Szemben van az a bolt. Három sárga tök
170 5| sárga tök van ott kitéve, de az nem tök, hanem ananász.
171 5| keresni a boltot, a hol az a három sárga tök van kitéve,
172 5| jó későn már, került belé az emeleti lakásba, a melynek
173 5| mellére tették és azontúl az le nem szakadt onnan. A
174 5| ott laktak. Kikandikált az Andrássy-útra, látta a villamost
175 5| embertől eredett, korán kezdte az álmatlanságot. Éjjel virrasztott,
176 5| hogy itt annyi ruha van és az ő kis porontya sütő kendőbe,
177 5| Hanem lassanként elfeledte az odahaza való Kalári arcocskáját,
178 5| táplálnia, átlopta erre az idegenre, a ki viszont őt
179 5| mint egy hízót, bezártak az ólba! durcáskodott magában.~
180 5| kiabáltak:~- A gyereknek kell, az angyalka éhezik, maga rá
181 5| angyalka éhezik, maga rá nem az oka.~Hát megitta. Behunyta
182 5| szüléknek, mivel azok tartották az ő leányát. Ha a posta lassan
183 5| ilyenkor, ámbár a levelet az úrék vagy elsikkasztották,
184 5| meggyógyulását jelentette. Az alházmesterné segítségével
185 5| azonban a dada kijátszotta az urakat és a postással odavitette
186 5| lehetett olvasni a pincében. Az alházmester, mint cipész,
187 5| csak igazában, a levélben az foglaltatott, hogy a csendőr
188 5| levéldolgok kitudódtak. Az asszonya azt kívánta az
189 5| Az asszonya azt kívánta az urától, hogy verjen meg,
190 5| apróság a kárvallottat, az anyjának majd meghasadt
191 5| megpróbáltak okosan beszélni az oktalan kis fejével.~- Gombház!
192 5| Lelkem gyerekem. Ne búsuljon. Az árt a szervezetének. Ápoltja
193 5| Gyermekem, - viszonozta az orvos - a cselédnek tudnia
194 5| szerezni nem oly könnyű.~Az úr, kereskedő bár, de kitanult
195 5| a tél. Csak azok voltak az igazán rossz napok, a mikor
196 5| gyermeked!» Ezzel végződött az anonym levél, a melyet maga
197 5| anonym levél, a melyet maga az úrasszonya olvasott föl
198 5| megjött a válasz, bizony az Isten elvette. (Áldassék
199 5| éjszakákon át beszélgetett az apró úrral, a ki ha nem
200 5| megint vidám volt, mert az volt a természete, valamint
201 5| mikor gyorsan ment fölfelé az Andrássy-úton. Otthoni szokása
202 5| ott mosakodott. Kimaradt az éjszaka és legalább tisztán
203 5| kérdezte és mentek le együtt az alsó Dunasoron, az egymás
204 5| együtt az alsó Dunasoron, az egymás kezét lóbálva, a
205 5| kímélték többé a kedélyét, az úr az asszonynyal együtt
206 5| többé a kedélyét, az úr az asszonynyal együtt behívta
207 5| behívta a vizitszobába. Az úr ott egyszer megütötte.
208 5| cselédszobába. A gyereket az asszony bevette magával,
209 5| hónap után először volt az álma magáé, kinyujtózkodhatott,
210 5| aludt, megálltak beszélgetni az ajtóban.~- Hát a gyerek?
211 5| paraszt fiú, a ki feljött az erejével szerencsét próbálni.~-
212 5| mint mi, la ketten.~- Csak az idejét kitöltötte volna
213 5| hevesen dobogott, becsapta az ajtót, szaladt befelé: ha
214 6| játszottak, a míg valamelyiknek az okosabbak közül eszébe jutott,
215 6| leugrott és miákolva menekült az ajtó elé, a mely a tantermet
216 6| bátor leány kinyitotta neki az ajtót és akkor látták, hogy
217 6| és haragosan. Mindhiába, az alvó ott fekszik mozdulatlanúl,
218 6| kisasszony meghalt! jegyezte meg az asztaloslány. Csak azt nem
219 6| szerették volna felpróbálni. De az asztaloslány elkiáltotta
220 6| halotti csengetyű megzavarta az álmot, a míg egyszerre hirtelenében
221 6| havon és siettek egymásfelé, az iskola felé:~- Óh, óh, óh!
222 6| magát! Mert nem ízlett neki az élet, mint nem esik jól
223 6| világban úgy félnek, mint az ijedős gyerek az ismeretlen
224 6| félnek, mint az ijedős gyerek az ismeretlen sötét szobában.
225 6| és így szól:~- Itt van, az enyémből adom, csókolj kezet!
226 6| professzor és naiv fiatal leány!~Az én szép Petrovics Katám,
227 6| pohár után. Fölöltözött, írt az anyjának, engedelmet kérve,
228 6| megtudni soha, - ez lehetett az utolsó percek legnagyobb
229 6| De azt is eltompította az elhatározás. A rossz parasztasszonyok
230 6| törődöm. A mit itt írok, az nem novella és nem mind
231 6| novella és nem mind valóság. Az eset maga igaz, ha egy-egy
232 6| mi névtelen hősnőnket...~Az olvasó itt talán valami
233 6| Megválasztották. Jó Isten, az a megválasztás! Hallottak-e
234 6| került valaha? És sírt-e az önök előtt vagy nevetett -
235 6| állatot, azt a macskát, melyet az elhagyatott tanteremben
236 6| asszony, tisztába hozta az egész kérdést nem régen,
237 6| Sok a tanítóné, kevés az iskola!~A tanítónő sok,
238 6| iskola!~A tanítónő sok, az iskola kevés - ez az egész!
239 6| sok, az iskola kevés - ez az egész! Szegény leányok,
240 6| pályát. Szülők, a kik félnek az elszegényedéstől, anyák,
241 6| függetlenítés gondolata lett az utolsó időben oly erős,
242 6| nevelőnek. De hol hozzájuk az iskola - és hol lesz a gyerek?~
243 6| lesz a gyerek?~Bocsánatot az élcféléért. A következtetésekben
244 6| bizonynyal ezekről álmodott és ha az öngyilkosság gondolata valaha
245 6| nem egyes emberek, hanem az egész világrend, a mely
246 6| mert érzi, hogy igaztalan az egész asszonyi nem iránt.
247 6| egész asszonyi nem iránt. És az az évezredek óta fejlődő
248 6| asszonyi nem iránt. És az az évezredek óta fejlődő és
249 7| Ember még nem látta, mert az egész határon lábon csak
250 7| hanem nagyokat sóhajtott. Az aratás igen bő volt, de
251 7| keresztben-kazalban állott még az új kenyér és a cseléd-ember
252 7| papirosba! gondolta magában az ember, de az idejét sem
253 7| gondolta magában az ember, de az idejét sem tudta, a mikor
254 7| két kis leány gyermeke, az első feleségétől való, fésületlen,
255 7| vasárnap már meg is jött az, a nagy zöld ládájával.
256 7| úgy-e bár ön kertész? mondja az új asszony.~- Az volnék!
257 7| mondja az új asszony.~- Az volnék! mondta az ember
258 7| asszony.~- Az volnék! mondta az ember egy kissé elszontyolodva,
259 7| Sovány és csontos, mintha az arcával is testi munkát
260 7| a korpás tálat és csalta az állatokat magához:~- Kuc,
261 7| félben maradt park volt az, a melybe az uraság beleúnt,
262 7| maradt park volt az, a melybe az uraság beleúnt, látván,
263 7| uraság beleúnt, látván, hogy az alföld nem kedveli az ilyen
264 7| hogy az alföld nem kedveli az ilyen tréfaságot, csecsebecsét,
265 7| gyümölcs megférgesedett, az utakat roppant tökfejek
266 7| rosszabban a szőlő, mert az is volt. Kicsiny maradt
267 7| ő maga béres volt, a ki az elhagyatott kertre is tartozott
268 7| foglalatoskodott benne, az egész roppant, össze-visszanőtt
269 7| malacokkal ha találkozott, elment az útjukból. Nem lehetett kiverni,
270 7| figyelemmel nézte, a mint az a legszebb ágakat letördelte
271 7| betegeskedtek, szalonnát is. Télen az apjuk főzött is egyszer-egyszer.
272 7| mindent meg akart enni. Az egyik egészen olyan képű
273 7| egészen olyan képű volt mint az a nagyvárosi ügyvéd, a ki
274 7| játék szenvedélye, a mely az egész kozmoszt és minden
275 7| kacérnak mutatkozott mindjárt az első hetekben, azonnal sírt
276 7| kis leány.~Juli és Perzsi, az egyik négy éves, a másik
277 7| négy éves, a másik hét, az apjukhoz hasonlítottak,
278 7| szépek, tejfehér arcuak. Az egyiknek, a kisebbiknek
279 7| mint a milyen itt a föld. Az arca oly hófehér, mintha
280 7| vidám és boldog gyerekeket. Az apjuk csak akkor bántotta
281 7| mint a pillék, letoptak.~Az ember végig vert rajtuk
282 7| Csak néha szidta őket, az anyjukkal hozakodván elő,
283 7| szülött gyermeket azonban az utolsó pillanatban beletette
284 7| feltaszította és maga lebukott az alacsony vizű tanyai kútba...~-
285 7| ezért méltán haragudott rá az édesatyja. Az ürgéket leste
286 7| haragudott rá az édesatyja. Az ürgéket leste egész nap,
287 7| ügyel. S így történt, hogy az egyik malac, a beteges kitörte
288 7| kitörte a lábát, a másik az ügyvédképű pedig beszabadult
289 7| ügyvédképű pedig beszabadult az idegen kukoricásba, a honnan
290 7| járásában még benne volt az apró lények, a járni most
291 7| Inkább is szóval próbálta az állatokat szelídségre birni,
292 7| lelketlen hazudozásaival.~Az asszony csitította:~- Már
293 7| elúnta magát társaság nélkül, az anyjuk egyedül maradt szomorúan,
294 7| holnap a városba, adom be az apácákhoz!~
295 7| vígan, hanem igen komolyan. Az egyik testvér leguggolt
296 7| jutott a két gyermek, mert az apácák befogadták őket és
297 7| apácák befogadták őket és az apjukat elküldték haza.
298 7| Estve, egyszer, mondja az egyik:~- Az öreg paraszt,
299 7| egyszer, mondja az egyik:~- Az öreg paraszt, a kit tegnap
300 7| össze-vissza beszél. Talán az éjjel mellette imádkoznánk.~
301 7| többi beteg ne lássa, ha az öreg haldokolni kezd és
302 7| imádkoztak mellette.~Pipát kért az öreg, majd valakin a fűrészét
303 7| beszélni.~Rorátéra - annak az ideje volt éppen - az öreg
304 7| annak az ideje volt éppen - az öreg meghalt. Az idősebbik
305 7| éppen - az öreg meghalt. Az idősebbik testvér szelíd
306 7| szólt a nagyobbik. De az akaratnál maradtak, mert
307 7| parasztmenyasszonyának a szívében az öröm úgy felillatozott,
308 8| Nincsen arcképe. A mikor az ifjúság elbúcsuzott tőle,
309 8| rejtegette előle a fésülő komorna az első fehér hajszálakat és
310 8| képei járják még most is, az ő igazi lényének földi kifejezése
311 8| méltó hiúság ez, a minthogy az emberi hiúság nagy és szép
312 8| alkotó része a kiválóságnak, az ambició felerészben ez;
313 8| ez; hiúság nélkül olyan az egész emberiség mint egy
314 8| csókoljuk kezeit, mert ő az, a ki elutasítja magától
315 8| valamint a harang ércéből az ezüst - kihallatszott az
316 8| az ezüst - kihallatszott az összeszorult szíveknek szava.
317 8| szeretettel, energiával, az asszonyok szinte megfogták
318 8| körülte a ragyogó pompa, az udvar, az álomnak is merész
319 8| ragyogó pompa, az udvar, az álomnak is merész és színpompás
320 8| hunyorítva mosolyog, valamint az idő, a mely most e pillanatban
321 8| pillanatban legyőzte a vihart és az ólmos felhőket. Az asszony-tribünök
322 8| vihart és az ólmos felhőket. Az asszony-tribünök köröskörül
323 8| között, május kacagásában, az esőt váró virágok illatában.~
324 8| volt, mint mindenki itten.~Az ura pirosban, a menye lilában,
325 8| feketében.~A fia! Ez volt az együttes nagy gondolat,
326 8| felség bibor-ruhája mellett, az édes tavaszi és a diadalmas
327 8| Egészen különvált ez arc az egész környezettől, egy
328 8| ki fekete legyezőt tart az arca előtt, földi ember
329 8| Azonban a királyné kiszállt az udvari kocsiból, urának
330 8| lehet fensőbbségét abban az udvarban, a hová idegenből
331 8| a mely híres arról, hogy az asszonyok becsvágya nagyobb
332 8| A leány! Csudálatos, de az impozáns termete egészen
333 8| csaknem olyan nagy, mint az ura, gyönyörű friss a tartása,
334 8| játszik. A mint ott áll az ünnepi beszédet hallgató
335 8| tekintetek. A hölgyek, dacára az ünnepi hangulatnak - nem
336 8| A nap szabadon süti meg az egyik oldalon és a hogy
337 8| homlok alatt. Fegyelmezi az arcát, a míg az ura beszél.
338 8| Fegyelmezi az arcát, a míg az ura beszél. Nagyon, nagyon
339 8| egy vers van a tavaszhoz, az ajkai körül játszi bölcseség:
340 8| elvágtatott vele. Utána zúgott az éljen és megint megindultak
341 8| éljen és megint megindultak az iromba felhők és mentek
342 8| elé és magában imádkozik az Istenhez, a ki a legnagyobb
343 9| csavarodott, igen megőszült. Az egyik lovacska aludt, a
344 9| egyet szundítani, ha fáradt az ember - a ló.~Kimentem az
345 9| az ember - a ló.~Kimentem az utcára, hogy megnézzem,
346 9| szeme. Beteget hoztak, ide az orvoshoz, azt várják, a
347 9| Jobb lenne tán leereszteni az esernyőt! kezdtem beszédbe
348 9| baja?~Megcsömörlött, ennyi az egész.~Ezalatt megjött az
349 9| az egész.~Ezalatt megjött az ura is, fiatal zsellérember,
350 9| Alighanem halálos betegsége van!~Az asszony kitakaródzott, megigazította
351 9| Szed még markot kend után az idén.~A paraszt nem felelt,
352 9| biz ugyan nem szed többé!»~Az egyik gnóm-paripa felénk
353 9| beszélgetünk, vajjon én vagyok-e az az orvos, a kiért ebben
354 9| beszélgetünk, vajjon én vagyok-e az az orvos, a kiért ebben a ragacsos
355 9| kérdeztem a paraszttól.~- Nem az; fuvar. Egy izraelitáé.
356 9| nincs mit sokat várniok az élettől. De mit lehet tenni?
357 9| jóravaló Bedécs Rozállal.~Az orvos nem jött. (Ilyenkor
358 9| szívesen töltötte velem az időt és mind kevesebb gyanakodással
359 9| Nem én. Nagy falu?~- Nagy az!~- Oszt’ nincs doktor benne,
360 9| sár miatt. Várni akartam az asszonynyal addig, de még
361 9| jobb lett volna kivitetni az orvost? bátorkodtam megjegyezni.~
362 9| vizek csendesek. A mikor az egyik kereső keze - maga
363 9| egyik kereső keze - maga az aszszony - hónapok óta béna,
364 9| habarni sem bír. Hogyan legyen az embernek ereje, még ha munkája
365 9| mondta a paraszt szárazon.~- Az állam köteles, hogy a feleségének
366 9| egy kissé nekikeseredve.~- Az állom... az állom... - ejtette
367 9| nekikeseredve.~- Az állom... az állom... - ejtette ki a
368 9| bután, idegenszerüen. - Az állom - azt nem tudom. Nem
369 9| tudom. Nem ismerem, talán az sem tudja, hogy én hol lakom.~
370 9| tudja, hogy én hol lakom.~Ez az ember nyilván nem volt katona
371 9| melegséget és áldást, a mit az állam maga körül terjeszt.
372 9| megrohanja a rőfös boltokat. Az egész tér csupa rőfös bolt,
373 9| népnek, a bőre alatt is van, az életben és a halálban való
374 9| türelemmel poroszkál hazafelé az én két szürke lovacskám
375 9| meleg alom van, amin hál az ember (a ló) és a mit meg
376 10| ruhára...~Mint a milyenbe az a kisasszony öltözött, a
377 10| azokat igen is jól, de az más. Én a szegény leányokat
378 10| férfi önfeláldozása miatt. Az anyja aggódott csak egy
379 10| kékszemű leány közbevágott:~- Az az én gondom lesz!~Még nem
380 10| leány közbevágott:~- Az az én gondom lesz!~Még nem
381 10| gondom lesz!~Még nem volt meg az eljegyzés. Már csókolóztak,
382 10| eljegyzés. Már csókolóztak, de az eljegyzés csak vasárnap
383 10| meg.~Hadd menekülök vissza az én lovas leányomhoz. A szegénység
384 10| ajkait talán meg is harapja, az uralkodás kéje, sőt egy
385 10| dolog azonban mégis csak az, hogy milyen roppant gyönyörűség
386 10| szerelemnek. Ilyen, de ilyen volt az én grófkisasszonyom, az
387 10| az én grófkisasszonyom, az egyetlen, a kit ismertem.~
388 10| mindennap megmosolyogta az én bukétámat. Lenéz, gondoltam.
389 11| Óh, gazember!~Don Juan az, a ki házasodik. Don Juan
390 11| hívták Jenőnek vagy Janinak, az atyja nem engedte, mert
391 11| atyja nem engedte, mert az atyja örmény eredet volt,
392 11| ki sokáig kerengtél fent az ürben, a míg jónak láttad
393 11| ki lóháton jár misézni; az infánsnő kvártélycsinálója
394 11| lebegni, felhőről felhőre, még az ügyvédek is. De mi üldögéltünk
395 11| föllélekzette a lányokat és az asszonyokat. Inkább az asszonyokat,
396 11| és az asszonyokat. Inkább az asszonyokat, mert rettegett
397 11| négy éves volt talán. «Ez az,» mondá, «de megnőtt!» Meg
398 11| Szükségem van rád, kora reggel. Az egyik násznagyomat becsukták,
399 11| becsukták, hirtelen... Aztán ez az utolsó éj olyan hosszú.
400 11| festett bizanci Madonna, az arca barna egészen, a nyaka,
401 11| Szerény bársonyvirágok; az asszonyok jó háziasszonyok
402 11| megpofoz.~Hamar lefeküdtünk; az ágyban beszélgettünk. A
403 11| befűttetett, mert fázott, mint az utóbbi időben rendesen.
404 11| szivarjának füstjét nem látja az ember. Maradt világosság.
405 11| este is, a fejemre borult az erkölcsi őrület és ilyenformán
406 11| János, szolgálatot tennél az emberiségnek, az államnak,
407 11| tennél az emberiségnek, az államnak, magadnak, de legfőképen
408 11| bizonyos hölgynek, ha most, még az éjjel leszámítolnád a két
409 11| tragikus hősnek, megmarad az emléked örökké. De eszembe
410 11| morált hamar megkorrigálta az a tapasztalati igazság:
411 11| a ki miatt elpusztultál, az elfeled. A ki miattad tönkre
412 11| miattad tönkre ment, neveddel az ajkain leheli ki lelkét.~-
413 11| Bolond vagy te, János!~- Az is. Találkoztam egyszer
414 11| egyszer egy asszonynyal. Az urát meglőtték párbajban;
415 11| Mikor hazahozták a halottat, az asszony azt mondta: ezt
416 11| bizonytalan pénzből költhetett, az ezüstöt kiszedhette minden
417 11| mondogatta. Egyedül enni; félni az éjszakától!~Öt hónapra férjhez
418 11| hónapra férjhez ment és az első urával kínozta a másodikat.
419 11| megtalálta, «Ha így meglelném az én Lajosomat!» mondta suttogva,
420 11| félig hallja meg. Lajos volt az első ura, a kinek az arcára -
421 11| volt az első ura, a kinek az arcára - nekem bevallotta -
422 11| Erőszakkal nyomta le szemeimet az álom... Kétszer halálos
423 11| Kétszer halálos beteg voltam, az orvos is, magam is azt hittem,
424 11| elhelyezését és neveit, az izmok tapadását, írni haza
425 11| adsza csak ide!~Kiszedtem az arcképeket. János felült,
426 11| arcképeket. János felült, én meg az ágy szélére ültem.~Leányokkal
427 11| éjszakában. Jánosban megvolt az a bűbájosság, hogy a nő,
428 11| szerencséje találkozni soha.~Nézte az arcképeket és egy pár cinikus
429 11| Királynénak és szobalánynak, már az ó-korban és ma Amerikában
430 11| ó-korban és ma Amerikában ez az igazgató mozdulat: a legközösebb,
431 11| volt a Don. Hiba lehetett az is, hogy nem annyira miattam
432 11| világosságnak hasznára vált volna, az elméjében maradt. És éppen
433 11| boszorkányszemöldökű volt-e az, a kire ezt a szenvedélyes
434 11| A hol jár, lába porát az isten áldja meg! Soha, senki
435 11| esztendeje nem láttam és az alatt legalább tízszer voltam
436 11| persze - csak lélekben vele. Az én szívemnek ő a természetes
437 11| holdat, cimbora, szeressed az éjjelt, a nappal csak az
438 11| az éjjelt, a nappal csak az éjszakáért van...~Majd hogy
439 11| pirult, meg se lepődött, az elmúlt esztendők nem múltak
440 11| viszem, a hova akarom.~- És az álmok?~- Ezúttal nem jelentettek
441 11| jelentettek semmit, csak az az áram, a mely kettőnket
442 11| jelentettek semmit, csak az az áram, a mely kettőnket időn
443 11| téren át összekötve tart, az az ismeretlen fluidum nyughatatlankodott.
444 11| téren át összekötve tart, az az ismeretlen fluidum nyughatatlankodott.
445 11| bent. Így még nem élvezett az ember pokoli kínokat. Tehát
446 11| szólt János - fázom, mint az ördög a tömjéntől. Csak
447 11| ördög a tömjéntől. Csak az vígasztal, hogy kevesen
448 11| árulás, pletyka nem esett. Az elüljáróktól nem tartok,
449 11| Mit mondasz?~Mit lehet az ilyesmire mondani? Semmit
450 11| megsárgult és összeaszott az utolsó időben. Olyan lett
451 11| Felöltözködtünk, megindultunk. Az utcán egy kissé fölocsúdtam
452 11| utcán egy kissé fölocsúdtam az éjszaka kábulatától. Úgy
453 11| tegyed kötelességed!~***~Az elüljáróságnál hamar végeztünk.
454 11| Mondhatom, hogy csúnya volt az «ügylet» lebonyolítása.
455 11| híres szinésznő esküdött és az előszobában kellett ődöngenünk.
456 11| ragyogó fehér kis fogai. Az élethez való friss és szenvedélyes
457 11| ismerem a fajtáját, ez az az asszony, a ki a világot
458 11| ismerem a fajtáját, ez az az asszony, a ki a világot
459 11| külsejű férfiból, a kik között az örömapa, egy keleti szőnyeg-
460 11| jól összeszidta őket arra az esetre, hogyha nem lesznek
461 11| boldogok. Vonulhattunk kifelé.~Az új pár ment elől. A don
462 11| hitvesét, a don hallgatott, az asszonyka csevegett. Nagyon
463 11| csaknem futottak. És mintha az asszony vitte volna a férfit.~
464 11| és talán azért is, mert az éjjel nem aludtam - úgy
465 11| Nekem nem volt kocsim, az új asszony észrevette:~-
466 11| nem is törődött velünk.~Az ébredő városban vágtatott
467 12| jó meleg nap sütött rájuk az épülő házak állványain,
468 12| egyet. Egy tót halott! Mi az? Semmi. Mégis valami: ha
469 12| magukat oly sürüen agyon, az orvosnövendékeknek nem volna
470 12| Kedves tótok, a tudomány, az alma mater nevében is legyetek
471 12| pihenéstől meg vannak kövéredve, az utolsó falusi vasárnap fésülködésétől
472 12| mint a szeg. A vasárnaptól, az esküvőtől, mert új párok,
473 12| legszigorúbb férfiú a világon, az isten, a Pan Bog, a pallér?~
474 12| leült mellém egy pallér. Az beszélt nekem egy ilyen
475 12| ideiről, tavalyiról még.~Az asszony és a férfi elválasztva
476 12| férfi elválasztva dolgoztak, az egyik a földszinten, a másik
477 12| egyik a földszinten, a másik az emeleten. Nagyon integettek
478 12| Nagyon integettek egymásnak. Az asszonyka lekiabált az urának
479 12| Az asszonyka lekiabált az urának a földszintre:~-
480 12| málna.)~Akkor ment el éppen az állvány alatt egy fiatal
481 12| márciusi napban. Fölnézett az állvány nagy hasadékán,
482 12| ismeretlen szláv idioma!~Az idioma nagyon megtetszett
483 12| nagyon megtetszett neki. Az asszonyka is egész csinos
484 12| csudálkozó professzorra, de az nem nézett reá. Szigorú
485 12| pénzt gyüjtötte halomra. De az idioma megzavarta mégis.
486 12| Elvörösödött és felszólt az asszonynak liptói nyelven:~-
487 12| sajnálom, hogy ez még nincs az irodalomba bevéve - nem
488 12| részleteket. Csak azt tudta, hogy az őszön megesküdött a professzor
489 12| férfiak is ha fölnéznek az állványokra és hallják a
490 12| idegen, friss és népies az idiomájuk.~ ~
491 13| mondani és a banketten - mert az a fő - egy szép tósztot
492 13| végig néztem a közönségen. Az elnök ‑ micsoda elnök! -
493 13| szerint, biztosított, hogy az ő ekvipázseja fog kivinni
494 13| táncolt, sorra kikosarazta az urakat! Magányosan ült egy
495 13| Magányosan ült egy szögletben. Az anyja úgy látszik, táncolt.~
496 13| láttam eddig életemben. Ez az az asszonyok között, a mi
497 13| láttam eddig életemben. Ez az az asszonyok között, a mi a
498 13| Csupa gazdagság, feketeség, az élet, a tenyészet maga.
499 13| mulhatott tizennyolc éves. Az arca friss és harmatos,
500 13| mindenkinek. Ki fogom kiabálni az egész bálnak. Ide is erőszakkal
1-500 | 501-563 |