Rész

 1   1|       az idő, a mikor nem látom őket. Szemfedő az arcomon...
 2   2|         van.~Ugye jól megnéztem őket? Meg bizony. Pedig még nem
 3   6|        változva, morogva veszik őket körül és fenyegetőznek,
 4   6|       hol lányoknak parancsolja őket, kenyeret ad a kezükbe és
 5   6|       úr élettársának választja őket valaha: megrohanják a pályát.
 6   6|          Jön a király, meglátja őket, gyönyörű ruhába vannak
 7   7| éppenséggel nem nyugtalanította őket. Tele életkedvvel és reménységgel,
 8   7|       szalajtatta, mérgesítette őket. Mindegyik mindent meg akart
 9   7|       apjuk csak akkor bántotta őket, ha rossz kedvvel volt,
10   7| testüket, néha nem. De szerette őket, minden sátoros ünnepen
11   7|     templomba. Csak néha szidta őket, az anyjukkal hozakodván
12   7| rimánkodott, hogy ne verjék már őket ilyen nagyon. De a két kis
13   7|      majd megnőnek. Be is vitte őket a főapáca szobájába, a mely
14   7|     rajtuk, nagyon megszerették őket.~Itten mennyországba jutott
15   7|       mert az apácák befogadták őket és az apjukat elküldték
16   7|     nekik, imádkozni tanították őket és közöttük nevelődött,
17   7|      nem utálták, hanem szánták őket.~Estve, egyszer, mondja
18   8|          mindjárt meghódoltatta őket a szép bajor hercegleány.~
19   9|       kávéház ablakjából néztem őket. (Vidéki város kávéházában;
20  11|         A páter jól összeszidta őket arra az esetre, hogyha nem
21  13|     kellett menniök. Kikisértem őket a ruhatárba és a mikor a
22  14| akkorára.~Ha csak egyszer látná őket, addig, ha legalább szivükben
23  14|        Most azonban nem fogadta őket többé, együtt bujkált Tuzával,