Rész

 1   1|     forróságok miatta méla egy kissé. Az úri emberek nemigen
 2   3|     pikés kis viganókra és egy kissé szégyenlem is magam. Valamivel
 3   5|    szakácsné nem mehetett. Egy kissé aggódtak, hogy megtalálja-e
 4   7|    volnék! mondta az ember egy kissé elszontyolodva, mert a nő
 5   7|      megtűrték. A kertészt egy kissé szerette is, nagy figyelemmel
 6   8|        tartása, de a nyaka egy kissé meghajlik, mint ama szép
 7   8|    fénye nincs már, inkább egy kissé tompa vörösbe játszik. A
 8   8|    földi élet gyönyörét. S egy kissé szűkebbre fogva jobbjában
 9   9|         alázatos nézésű és egy kissé huncut; emberi okosság,
10   9|    adjon! jegyeztem meg én egy kissé nekikeseredve.~- Az állom...
11  10|        anyja aggódott csak egy kissé, halkan mondta, de a leány
12  10|      leány is hallhatta:~- Egy kissé beteges, a színe nem jó!~-
13  11|        komor képet öltött. Egy kissé himlőhelyes volt, de ezek
14  11| szereti, két gyermeke van, egy kissé megerősödött, hogyne - tíz
15  11|      szemem.~Elhallgatott; egy kissé szundikáltunk. A mikorra
16  11|     megindultunk. Az utcán egy kissé fölocsúdtam az éjszaka kábulatától.
17  11|        reám. Sőt hamarosan egy kissé udvaroltatott is magának.
18  13|        is megperzselve már egy kissé, pedig alig mulhatott tizennyolc
19  13|       El voltam bűvölve és egy kissé megrémülve is. Mily őszinteség,
20  13|       beteg az én leányom. Egy kissé elkeseredett, egy kissé
21  13|        kissé elkeseredett, egy kissé túlzott, ez az egész.~-
22  13|       óra.~- Maradjunk még egy kissé, anyám!~- Attila azóta felébredt.~
23  13|    forrósága megnyugtatott egy kissé. Hisz az már a végét járja.