Rész

 1   3|    végigment az utcán, mindenki mondta, az urak és az úrnők is:
 2   3|        óh, mily szolid, házias! mondta az egyszeri úr. Mert az
 3   3|        a milói Vénuszt. A festő mondta: «nem lehet, nem szabad,
 4   5|      élem egy kicsit világomat! mondta magának. A Dunát és a papucsos
 5   6|        mert a fiúk tanítója azt mondta rá, hogy - nem jó leány.
 6   7|         a városban.~- Ujságlap! mondta örömmel és letelepedett
 7   7|        új asszony.~- Az volnék! mondta az ember egy kissé elszontyolodva,
 8   7|       Élve innen el nem mégysz! mondta, mivel nagyon megszokta
 9   8|        hajszálakat és mindhiába mondta: szerencsehaj, csak szerencsehaj
10   9|           Új menyecske pedig, - mondta tovább a paraszt - kár érte,
11   9|    csudálkozva nézett reám, nem mondta, de meglátszott rajta, hogy
12   9|         is!~- Nincs tehetségem! mondta a paraszt szárazon.~- Az
13  10| aggódott csak egy kissé, halkan mondta, de a leány is hallhatta:~-
14  11|        halottat, az asszony azt mondta: ezt tetted te nekem! Haraggal
15  11|     meglelném az én Lajosomat!» mondta suttogva, hogy férje csak
16  11|      ezt a szenvedélyes tirádát mondta:~- A hol jár, lába porát
17  11|        a reggel. «Nincs senki!» mondta fitymálva.~A menyasszony
18  13|        A legszánalmasabb arccal mondta a legotrombább tréfákat.
19  14|  bántsák, csak vigyék ki innét, mondta a menyecske fulladozva,