Rész

 1   1|              Mi sem akadályozhatott hát meg abban, hogy képfaragó
 2   1|         dolgokat akar cselekedni, - hát megirtam kis kötetemet a
 3   3|      végzete. Elnézést és szánalmat hát az én szegény fejemnek is,
 4   4|        mámorát érezte volna.~Legyen hát törvényed: a gőg.~
 5   5|         éhezik, maga rá nem az oka.~Hát megitta. Behunyta szemeit,
 6   5|             megmossa benne a kezét. Hát egy katona is éppen ott
 7   5|        Marisnak nevezte mindjárt.~- Hát maga ismer engem?~- Hogyne
 8   5|           beszélgetni az ajtóban.~- Hát a gyerek? kérdezte a szenes,
 9   6|          iskola felé:~- Óh, óh, óh! Hát a kisasszony megölte magát.~***~
10   6|          falusi öngyilkos leánytól?~Hát megölte magát! Mert nem
11   7|         látott. Sillabizálni kezdte hát hogy mi ujság, lesz-e háború?
12   7|     útjukból. Nem lehetett kiverni, hát megtűrték. A kertészt egy
13   9|            lattal mérik a szénát.~- Hát ez a pár ló a magáé? kérdeztem
14   9|           hogy agyonpletykálnák!»~- Hát nem jobb lett volna kivitetni
15  10| kisasszonyok, nem arról ábrándoznak hát, minden álmuk megmarad így
16  10|       bukéta meglett egyszeriben.~- Hát nekem nem ad egy pár szálat?
17  13|            az ember a nagyvilágban, hát hajlandó azt hinni, hogy
18  13|        szólt közbe a fiatalember.~- Hát nincs állása?~- Nincs, igérve