Rész
1 1| korán kezdik el a munkát és a maguk drámai költeményét
2 1| éves korukban megírták már és tizenöt évesen pályadíjat
3 1| című novellával (de tárgy és cím lehet más is).~Tizenhét
4 1| Természetesen, antik minták után és olyan módra, hogy az érettségi
5 1| Polidoros, Athenidoros és a többi. Szobrász akartam
6 1| melyeknek a kifaragása nagy és szép munkának tetszett nekem;
7 1| munkának tetszett nekem; és a városban is találkoztam
8 1| kőemberekkel, apostolokkal és martirokkal, a kik mosolyogtak,
9 1| mindenféle folyondár; lila és piros bársonyszájú virágok
10 1| óvatosan járnak az emberek. És nagyon kevesen. Most jön
11 1| jussát. Szobrot faragtam és képet festettem, betanultam
12 1| Novellákat cselekedtem és regényterveket koholtam.~
13 1| regényterveket koholtam.~És mindezek csak mellékfoglalkozásul
14 1| úri emberekkel kártyáznak és mert kevés nadrágos ember
15 1| egész városban: az aljegyzők és más egyéb kitünőségek te
16 1| mint a megyei, törvényszéki és városi irnokoké. Ez utóbbiak
17 1| megolvadnak a levegőben. A heti és országos vásárok alkalmával
18 1| látják egymást a szekeresek és egymásnak hajtanak. A többi
19 1| nemigen járkálnak az utcákon, és ezek között épp az előkelőbbek
20 1| Óh ti begoniák, fuxiák és muskátlik közül kiragyogó,
21 1| kiragyogó, kedvesen kiváncsi és elbágyadtan is mámoros asszonyszemek!
22 1| asszonyszemek! A míg kartársaim és az egész férfirend sörözött
23 1| a különféle kaszinókban és különböző nevű csarnokokban,
24 1| le, a mikor alszik a mama és az egész város. A zongorák
25 1| ellankadt skála...~Kedves és szép város volt; de nem,
26 1| meglehetősen elhagyatva. És a boldog város, szinte elerjesztő
27 1| legnagyobb izgalom a cigánybanda és primása közt való meghasonlás:
28 1| Asszonyi szépség, klasszikus és újkori Vénuszok testi alakja,
29 1| Csakhogy a márványfejek és drága kő-kámeák, a tökéletes
30 1| határozott alakot ölteni és tömzsi kis silhouetteje
31 1| csak megnyúl, oly magas és karcsú lesz, mint amaz egy
32 1| a ki minden becsületes és érzékeny férfiember életében
33 1| távolságból titkon gondolunk és rettegünk ha magát e gondolatot
34 1| mélységes hálával gondolok reád és töprengek azon, hogy hajh
35 2| volt fésülködve, a milói és medici Vénusz modora szerint,
36 2| hagyományt, a copfja elől és hajának lágy hajlásai nagyobbak
37 2| pár ezer esztendő mult el és hajuk szála se változott,
38 2| változatlan: az örök igazság és az örök szép hajviselet.~
39 2| egyet, a ki magában volt és így szóltam hozzá!~- Zóé
40 2| divatja ez, de sok úrnőre és úri kisasszonyra is átragadt.
41 2| füzetet kellene erről iratnia és azt különösen a magyar vidékeken
42 2| vidékeken terjesztenie. És vannak helyek, ahol nemcsak
43 2| Azt hiszem kún eredetűek és bizonyosan ezeknek az ősanyjaiért
44 2| ősanyjaiért kárhoztak el István és László királyaink. Csúnya
45 2| szalagok mit sem használnak és ront, határozottan még ront,
46 2| erőszakos, akaratos, száraz és törékeny hajak. Ezekkel
47 2| mindenféle ravaszsággal és mesterkedéssel lehet elbánni.
48 2| Megpróbálta, megcsinálta és harmadnapra férjhez ment.~
49 2| vörösbe. Én még régebben és erősebben, de azért vitatkoztam
50 2| kicsaljam tőlük a titkaikat és tudományukat - az önök számára.~-
51 2| az önök számára.~- Urak és fiúk! Mi az oka annak, hogy
52 2| a vörös haj oly ünnepelt és divatos lett, hogy szép
53 2| aranyba játszó szép, a barnás és sárgás nem az. A fődolog
54 2| amellyel fehér szempilla és vörös szem jár, hanem a
55 2| fényű. Jó, ha minél nagyobb és igen lényegesek, hogy apró
56 2| szolid gesztenye-barnának és a komoly feketének általános
57 2| ásványból van a szíve is és a férfit nem nézi egyébnek,
58 2| hátán kényelmes megülni és menni előre az élet sivatag
59 3| hölgyek a színházakban bámulva és egyszersmind rokonszenvvel
60 3| földöncsúszó földi gondokért és nem fizikai, vagy lelki
61 3| megőszülés végzete. Elnézést és szánalmat hát az én szegény
62 3| avatkozom, amikhez nincs jogom és amikben csak meggyőződésem
63 3| vajmi gyarló! Engesztelésül és vigasztalásnak mindjárt
64 3| asszony, pedig ő maga gyönyörű és csak a ruhája rossz. Keressétek
65 3| Keressétek azért a harmóniát és kerüljétek a szerénységet!
66 3| legmesésebben tudatlan vak és értelmetlen asszonyruhák
67 3| fekete alapú, piros pettyes és milflőr kartonruhára emlékszem
68 3| kartonnak olajos, kedves szaga. És nem láthatok azóta se piros
69 3| amint mondám, megöregedtem és sokat tudok, amiről akkor
70 3| voltak nálam sokkal okosabb és vásottabb fiúk, a kik velem
71 3| ráncaiból akarták kitalálni és eltalálni a nő anatómiáját.~
72 3| azt látjuk, amit akarunk és nem azt, ami van, s nem
73 3| elandalodunk egy kis kék ruhától és megbódulunk egy nagy s nehéz
74 3| tekintetében örökké való vagy és változatlanok a te drága
75 3| értünk, mennyi gondjukba és gyötrelmükbe kerül nekik
76 3| most, de hagyom az ős témát és sietek az egri leányhoz.~
77 3| parasztleányra, a kit így hívtak és a mikor vasárnap - rozmaringgal
78 3| mindenki mondta, az urak és az úrnők is: itt megy Regina
79 3| mert tehette. A gyengéd és sugár leány csak úgy roskadozott
80 3| igen-igen eltér céljától és feladataitól - az esztézisről
81 3| legszebbek, mióta világ a világ és azok úgy cselekedtek, mint
82 3| mindjárt ez az egy khitón és azután csaknem semmi más. -
83 3| felhúzván a hószínű szövetet és derékon övvel összeszoríttatván,
84 3| rendkívül nagy szeretetben és ritka nagy tiszteletben
85 3| mi van ennél egyszerűbb és természetesebb? A színtelen
86 3| kirikít: az a nem egyszerű és ha tízféle szín van együtt,
87 3| megint egyszerű. Nincs pompa és nincs egyszerűség, csak
88 3| kisasszony georginának öltözzék és liliomnak a tubarózsa!~Egyszerű!
89 3| várt senkit. Egy sima derék és egy harangszoknya volt rajta.
90 3| A kalap és még valami.~Nyilatkozni
91 3| arc az, a melyhez jól áll és igen sok gyönyörű fő van
92 3| általában valami nem természetes és igen-igen ritkán tud összeforrni
93 3| változatai, de... Ezek részletes és oly nehéz kérdések, hogy
94 3| fölvegyem ellenük a komoly és elkeseredett harcot. Most
95 3| családias érzésnek, a szükséges és hasznos jó erkölcs követelményeinek.~
96 3| követelményeinek.~Nem akar az a jó és szelid ember, a ki ez alkalmi
97 3| Óh, bár volna szavam erős és sirámos, mint a Jeremiásé,
98 3| fehér, gyengéd, olyan erős és épp még, hála a jó istennek!
99 3| örvend az első dédunokájának és most intrigál, hogy két
100 3| ki esti hétkor lefekszik és hajnali három órakor már
101 3| kezével homlokának ráncait és mosolyogva szólt:~- Ezelőtt
102 3| Fejeõ-leányok.~Cukrászból és katonából - legfeljebb még
103 3| élethivatás: a nőszabóé és a költőé.~Azért volt ez,
104 3| alapúban, ez volt a legvidámabb és legkövérebb, a legkisebbik
105 3| leöntött könnyű tésztákat és nem húst, mert gyengék valának.
106 3| fehér pikés kis viganókra és egy kissé szégyenlem is
107 3| mindig elvész - kerestem és megtaláltam, a hölgyeket
108 3| hölgyeket felszólításra és felszólítás nélkül versezetekkel
109 3| rózsa-tarlatán, a fehér moll és a kék tüll ruhát.~Tarlatán,
110 3| nagyúri hölgyek voltak valaha és nekik nem imponált a párisi
111 3| a párisi szabó tíz kézen és probírmamzelen át honunkba
112 3| Szabadkézből dolgoztak és a kis gömböc Andornaki Annát
113 3| szállt az, olyan könnyű és graciózus lett.~...Tegnap,
114 3| A Nap és más égi testek.~Legyen a
115 3| pádimentumra, messze, messze... És leányuk, ha van, öltsön
116 3| álmoskönyv, előítéletek és példabeszédek bölcsessége
117 3| szerint ne öltözködjetek és fogadjátok be kegyelmesen
118 3| férfiakra pedig jótékonyan hat és az egészségeseket beteggé
119 3| alkalmakon, mert nincs szín és ruha alkalmasabb ünnepivé,
120 3| ékessé, meséssé, azaz széppé és józantalanná tenni ezt a
121 3| anyagilag. Olcsón dolgoznak - és sikerrel is - a mai Prometheuszok,
122 3| Használjátok föl fantáziájukat és tudományukat!~Illúziót,
123 3| férfiak gyengéje boldog és üde lányon a fekete ruha.
124 3| leégett, a hajnal fehérlik és tanácsokat oszt, segít az
125 3| Egy darabig szomorkodtunk és jajveszékeltünk, hogy nincs
126 3| meloszi homokba, elboríttatva és eltemetve a Vezuv folyékony
127 3| átalakulgatnak mint a hernyók, más és más formákat, színeket,
128 3| az asszony változhatatlan és elmúlhatatlan. És a nagy,
129 3| változhatatlan és elmúlhatatlan. És a nagy, a szegény Guynak
130 3| volt azért megbolondulnia és meghalnia - pedig mindkettőt
131 3| Megvannak mindannyian és soha sem halnak meg.~Gondolom,
132 3| korszaknak tiéd - az illuziója! És amint sokszor mondták előttem,
133 3| lábaira. Sherry-brandyt ittunk és énekeltünk: nincs szebb
134 3| grófné felesége: főnöke és tulajdonosa egy híres bécsi
135 3| mint nagy ruhatekintélyt és megnézeti velem a próbákat.
136 3| hölgyek bíznak az ítéletemben és hányszor, óh, de hányszor
137 3| mindjárt a tudatlanságom. És ha még engedne rendelkeznem
138 3| nőmet - miatta quietáltam és most már azt teheti velem,
139 3| sorsa mélyen meghatott és most minden apropó nélkül
140 3| prémeket, kivévén a hattyút és a hermelint. A tigrist,
141 3| melyet megérteni nem tudtam és most már mindennek vége
142 3| minden női ruhák között. És többé nem merem megmondani,
143 3| beleteszem egy kupertába és arra ráírom:~Az abszolút
144 4| ahol a legtöbb szerelem kél és ébred világi életre. Io
145 4| ha a női divatárú-cégek és egyéb más is, meg nem változtak
146 4| nyögök a kor kívánságainak és ahhoz idomítom a régi bölcsességet.
147 4| a teremtés ereje: tudunk és mégis, mennyi, de mennyi
148 4| vagy gyerekes kíváncsiság! És itt egy bölcs bár prózai
149 4| valahány, elég neki a flirt és ki van ábrándulva, mielőtt
150 4| azonkívül kikérdeztem öt fekete és öt szőke barátomat. Tiszta
151 4| hogy a férfiak a támadó és a nők a megostromolt és
152 4| és a nők a megostromolt és behódolt! Én meg megfordítva
153 4| vagyok saját nemem iránt és látom, hogy némelyeket vissza
154 4| oroszlánketrecbe dobja a legényfogóját és kacagva mondja: kedves doktor,
155 4| megesik férfitársaimmal és elrontja a legszebb partikat,
156 4| a legjobb házasságokat - és nem lehet ellene tenni.~*~
157 4| az ember lett volna utóbb és a házasság előbb.~*~Igazuk
158 4| maguk kedvéért házasodni és nem a - plébániáért.~ ~
159 5| hosszú életü szüleire nézve és nem drága? Küldték is, örült
160 5| nyomban a mellére tették és azontúl az le nem szakadt
161 5| onnan. A tél következett és nem mehettek egy tapodtat
162 5| Andrássy-útra, látta a villamost és ezekhez építette ki a helyet,
163 5| hogy itt annyi ruha van és az ő kis porontya sütő kendőbe,
164 5| arcocskáját, ösztöne megtévedt és mindazt a szeretetet, a
165 5| elmondott magában egy miatyánkot és lehörpintette.~Kapott ajándékot,
166 5| szültél, a pénzt küldjed és nehogy elköltsd vagy odaadjad
167 5| sírások, kétségbeesések és kételkedések estek ilyenkor,
168 5| dada kijátszotta az urakat és a postással odavitette a
169 5| egy fő levél jött, vastag és sok bélyeggel ellátott.
170 5| a törvény is neki ítéli. És hogy talán meg fog házasodni
171 5| hogy verjen meg, adjon föl és zárasson be mindenkit:~-
172 5| ezüst jegygyűrűt vett neki és ez némileg megvígasztalta.
173 5| ezen túl lesznek, nyugodt és rendes lesz Mari. Nem hitte
174 5| annyira vágyott látni a Dunát és venni egy pár papucsot a
175 5| szalag lóbálódzott a végén és verdeste a vékony kis vállát.~
176 5| kis vállát.~Délelőtt volt és május, a hivatalnokok jöttek
177 5| feleségük mellől jöttek és ez a színes kis figura,
178 5| mondta magának. A Dunát és a papucsos susztert minden
179 5| mosakodott. Kimaradt az éjszaka és legalább tisztán akart a
180 5| beszédbe kezdett. Letegezte és találomra Marisnak nevezte
181 5| gyűrűjét, a mivoltát kérdezte és mentek le együtt az alsó
182 5| megfogta a lány finom kis állát és jól megszorította.~- Hej,
183 6| kisasszony?~A macska leugrott és miákolva menekült az ajtó
184 6| kinyitotta neki az ajtót és akkor látták, hogy a kisasszony
185 6| fekszik. Sőt alszik is még és nem ébred, hiába kántálják
186 6| párnájára, a feje mellé és onnan néz szét kihívóan
187 6| onnan néz szét kihívóan és haragosan. Mindhiába, az
188 6| mely elvégezte munkáját és nem tud mozdulni többé.~-
189 6| faluban történni, télen enni és aludni kell. A halotti csengetyű
190 6| asszonyok jelentek meg a havon és siettek egymásfelé, az iskola
191 6| Katalinnak hítták, husz éves és azt mondják: igen szép volt.
192 6| mozgalmat a fantáziámban és én, a kinek mesterségem,
193 6| morogva veszik őket körül és fenyegetőznek, hogy letépik
194 6| őket, kenyeret ad a kezükbe és így szól:~- Itt van, az
195 6| Aztán légy vén professzor és naiv fiatal leány!~Az én
196 6| fogadta meg a szót. Nem tudta. És beleállott a koszorúba,
197 6| talán még nem tudta a nevét. És hogy nem fogja megtudni
198 6| tudott keríteni - fogta és megitta. A poharat letette
199 6| parasztlányokat, hogy boldogok és erkölcsösek legyenek!~***~
200 6| itt írok, az nem novella és nem mind valóság. Az eset
201 6| kenyerét másnak szánta a férfi és nem tudta békén elviselni,
202 6| helyzetbe került valaha? És sírt-e az önök előtt vagy
203 6| elbeszélvén a befolyásos, bölcs és jóakaratú emberekhez való
204 6| senkinek, bár szép volt és fiatal, s megtette azt a
205 6| hogy megválasztatta magát és önálló állást vállalt egy
206 6| vállalt egy félreeső faluban.~És nem volt talán gardedámja
207 6| hogy verseket csinál: okos és érzelmes asszony, tisztába
208 6| hogy légiószámra küldi - és üldi - a jövendő anyáit
209 6| gyermekei számára tanítónak és nevelőnek. De hol hozzájuk
210 6| hol hozzájuk az iskola - és hol lesz a gyerek?~Bocsánatot
211 6| bizonynyal ezekről álmodott és ha az öngyilkosság gondolata
212 6| Borgiák mérgére gondolt. És ébren egy állatemberrel
213 6| állatemberrel volt találkozása és valami rossz cselédtől kellett
214 6| elbúcsuztatnom; talán jog és ok nélkül. És érzem hogy
215 6| talán jog és ok nélkül. És érzem hogy sok olvasó talán
216 6| talán haragszik is már reám és számon kéri a társadalmi
217 6| következtetéseket. Mit akartam és mit akarok?~Igazán, magam
218 6| egész asszonyi nem iránt. És az az évezredek óta fejlődő
219 6| az évezredek óta fejlődő és bonyolódó nagy injuriát
220 7| Két kis leány és a hét malac.~
221 7| felől jöhetett a papiros és sokat kellett hánykódnia,
222 7| aszat megfogta. A lapos és egyszínű földön most fehérségével
223 7| fehérségével uralkodott, lármázott és pompázott, megzavarva a
224 7| megzavarva a madarakat és bogarakat. Ember még nem
225 7| Ujságlap! mondta örömmel és letelepedett melléje. A
226 7| de csínján bánt a sóval és a kenyér haját - a mit minden
227 7| állott még az új kenyér és a cseléd-ember fertálya
228 7| hirdetéseket olvashatta el és azok között egyet nagyon
229 7| felügyelet nélkül a hidlásban és annak hét malaca. Volt két
230 7| való, fésületlen, elvadult és nagyétü gyermekek. Mindig
231 7| gondolt arra, hogy anyát és gondviselőt hoz ezeknek,
232 7| így vélekedett magában és fogadást tett, hogy soha
233 7| lesz.~Irt érte vasárnap és a másik vasárnap már meg
234 7| gyereket is kivitte elébe és egy igás kocsin, a mely
235 7| kielégítő külsejű. Sovány és csontos, mintha az arcával
236 7| megpillantotta a malacokat és azonnal enni adott nekik.~
237 7| Fölvette a korpás tálat és csalta az állatokat magához:~-
238 7| érezték magukat. Volt érett és éretlen manna, mindenféle
239 7| volt adva a két kis lánynak és a hét malacnak. Volt azonban
240 7| mert megszokta a gyümölcsöt és a gyökereket. Ásott magának
241 7| nyár óta minden figyelmét és tehetségét a malacok fölnevelése
242 7| tehetségét a malacok fölnevelése és élelmezése vette igénybe.~
243 7| malacok.~Heten voltak, vidámak és szemtelenek; emberekhez
244 7| nyugtalanította őket. Tele életkedvvel és reménységgel, mohósággal
245 7| krajcárokért árvereztet. Sunyi és mérges, a mellett tekintélyes.
246 7| a mely az egész kozmoszt és minden teremtményét átöleli,
247 7| rajtuk. Egy igen affektánsnak és kacérnak mutatkozott mindjárt
248 7| első hetekben, azonnal sírt és minden ok nélkül kétségbeesett.~
249 7| megöletésük a porta legfontosabb és egyetlen nagy kérdése. Ha
250 7| A két kis leány.~Juli és Perzsi, az egyik négy éves,
251 7| hasonlítottak, a ki csúf, szeplős és vörnyeges hajú volt. De
252 7| Perzsi; fekete haja, fényes és vörösbe hajló, mint a milyen
253 7| cseppnyi vér.~Soha ilyen vidám és boldog gyerekeket. Az apjuk
254 7| behalzsírozta a kis csizmájukat és bement velük a templomba.
255 7| vederbe, azt feltaszította és maga lebukott az alacsony
256 7| mamának! mondá a budapesti nő és mindakettő csakhamar úgy
257 7| kisebbik lány nagy hazug volt és ezért méltán haragudott
258 7| egész nap, mit csinálnak és mit beszélnek a kert földturásaiban
259 7| beszélnek a kert földturásaiban és azt állította, hogy a malacokra
260 7| elfogytak. A legimpertinensebb és legkövérebb a remete kutyával
261 7| megszokta már a sok ügyességeért és női kedvességeért.~- Hanem
262 7| Hanem ezt a nyelvest és ezt a hazugot viszem be
263 7| lehet adni kis apácáknak és majd megnőnek. Be is vitte
264 7| Apácáknak hoztam ezeket! mondá és maga elé tolta Julit és
265 7| és maga elé tolta Julit és Perzsit.~A szent életű lányok
266 7| az apácák befogadták őket és az apjukat elküldték haza.
267 7| imádkozni tanították őket és közöttük nevelődött, növekedett
268 7| férkőzött hozzájuk, Jézus jósága és szerelme eltávoztatott tőlük
269 7| tőlük minden gonoszságot. És a mikorra fejükre tették
270 7| vékony színes szalaggal és elrejtették a fehér főkötő
271 7| elrejtették a fehér főkötő alá. És néha a gonosz malacokkal
272 7| betegeket, a varangyos férfiakat és nem utálták, hanem szánták
273 7| az öreg haldokolni kezd és békétlenül, engedetlenül
274 7| elszólíttatásait. Hívattak hozzá papot és csendes áhítattal, de minden
275 7| Vőlegényük megszületését várták és lent a sötét templomban
276 8| az első fehér hajszálakat és mindhiába mondta: szerencsehaj,
277 8| asszony! Meglátta észrevette és nem akarta, hogy arcát a
278 8| világ lássa többé: a világ és népei, a kik szerelmesek
279 8| minthogy az emberi hiúság nagy és szép tulajdonság, akármit
280 8| ki oly bátor, közvetetlen és őszinte legyen. Hízelegve
281 8| körül alakját a fantázia és a levegőn át csókoljuk kezeit,
282 8| elutasítja magától a vénülést és a mikor már nagyanya lett:
283 8| versek költőjéből, a forró és sok szerelem martirjának
284 8| nélkül is. Szívből bókolunk és nem kötelességből hódolunk
285 8| kötelességből hódolunk neki és nem jár eszünkben nemzeti
286 8| szinte misztikussá lett. És most nemrégiben, a mikor
287 8| virágkörében, a királyi sátor előtt és most minden tekintet őt
288 8| szemeikkel. Elhalványodó staffage és mellékes lett körülte a
289 8| udvar, az álomnak is merész és színpompás tavaszi kép.~
290 8| fő, hagyjuk úri alakját és nézzük tovább a tablót,
291 8| pillanatban legyőzte a vihart és az ólmos felhőket. Az asszony-tribünök
292 8| ingplasztrónjai verőfényben vakítanak. És mindez benne a tavaszban:
293 8| átviharzott, míg a bánatában és hervadásában is bájos fejet
294 8| mellett, az édes tavaszi és a diadalmas nemzeti pompában,
295 8| pompában, elnézve a főrendek és egyéb urak kócsag-erdeje,
296 8| mindörökre való gyászát és hogy számára minden földi
297 8| fejedelmi nő. Egy tekintet reá és érteni lehet fensőbbségét
298 8| a hová idegenből került és a mely híres arról, hogy
299 8| Inkább egy ilyen alakot és csak aztán egy koronát hozzá!~
300 8| süti meg az egyik oldalon és a hogy teheti, bebújik a
301 8| magyarjainak öröme, a májusi napból és a tekintetekből kisugárzó
302 8| színekben szikrázó, mégis lágy és csendes képet maga előtt,
303 8| ébredt volna föl, élvezi és köszönti a földi élet gyönyörét.
304 8| hogy olyan mint régen. És elveszi arca elől a legyezőt
305 8| Oh mily kedves, mily naiv és poétikus. A tekintetében
306 8| lenni fölöttük, bátorság és büszkeség velük menni, ha
307 8| nyujtotta kezét a hercegnőknek és a két fehér paripa elvágtatott
308 8| vele. Utána zúgott az éljen és megint megindultak az iromba
309 8| megindultak az iromba felhők és mentek nyugat felé; még
310 8| felé; még csak dél volt és elborították a firmamentumot.~
311 8| mögűl mereven néz maga elé és magában imádkozik az Istenhez,
312 8| büszkeségre adott neki okot és királyfi anyjává tette,
313 8| felséges fejet a rövidlátó és szürke pennájú krónikás.~ ~
314 9| fejük nagy, a szőrük hosszú és őszbe csavarodott, igen
315 9| aludt, a másik bóbiskolt és a mint így elhagyták magukat,
316 9| koldusé: alázatos nézésű és egy kissé huncut; emberi
317 9| ezzel a két aggastyánnal - és hogy életük sorsáról egyet-mást
318 9| ágyazva volt, átázott dunyhák és vánkosok közül kisárgállott
319 9| könnyedén a felesége betegségét és teljes nyiltszívűséggel
320 9| kedvük, emelgették a fejeiket és nézték, ki jött be odahazulról,
321 9| Batizról, a hetivásárra. És hogy mi végeztünk-e már
322 9| szívesen töltötte velem az időt és mind kevesebb gyanakodással
323 9| búzát akarok náluk venni és ki akarom tudni, hogy adják?
324 9| itt lakik bent a városban és csak egyszer jön minden
325 9| gazdagságot, melegséget és áldást, a mit az állam maga
326 9| magyarságában is ingadozik és ha kérded, hogy micsoda
327 9| Bementem vissza a kávéházba és néztem a hetivásárt. A falukról
328 9| alatt is van, az életben és a halálban való cifrálkodásra.~
329 9| most nagyon neki zúdult és szétverte a vásárosokat.
330 9| amin hál az ember (a ló) és a mit meg is ehet, ha megéhezik!~ ~
331 10| leányokat ismerem főként és amióta megtanultam a betűvetést,
332 10| megérzik, megéreztetik, tudják és tudatják, hogy a szerelmen
333 10| kékszemű, magas, karcsú, piros és szomorú átaljában. Tegnap
334 10| pénzkereső ember. Csak kelengyét és butort kap. A leány el volt
335 10| Imádom a kunyhó poézisát és érzéssel csókoltam meg valaha
336 10| kezek, a melyek oly lágyak és mégis oly keményen tartják
337 10| van egy kis masochismus és nézi ezt a leányt mondhatatlan
338 10| poéta vagyok, nem tagadom és grófkisasszonyokkal nincs
339 10| vidéki városban, fölötte és kivüle élt a társaságnak.
340 10| mennyi a kis kontesz lehetett és vadvirágokat szedtem a mezőn
341 10| szára volt meg.~Nyár lett és én szedtem tovább bukétáimat.
342 10| megismerném. Minden elmúlt és a lovagló kisasszonyról
343 11| még ma fölmegyek hozzá és ha egyedül lesz odahaza,
344 11| Tót János, Tót h nélkül és János egyszerűen. Gyermekkorában
345 11| szomorúságra, nagyon erős hitű és a mikor gyermekét látta,
346 11| lett János mégis gazember? És éppen olyan gazember, mint
347 11| ezt határozta azonnal és tette rögtön a meteor. Aztán
348 11| arcainak borulatában. Vékony és gyenge, de szép kezével
349 11| őszülő, de fürtös fejét és szólt:~- Fiúk, János nem
350 11| svéd gyógy-tornászattal és massageval foglalkozom.
351 11| gőzdaruk, a nagy hajók alusznak és a bárkák, mint a gyerekek,
352 11| Majd hozzátette szomorúan - és még sohasem voltam ilyen
353 11| ilyen igazán, ábrándosan és egészségesen szerelmes.~
354 11| föllélekzette a lányokat és az asszonyokat. Inkább az
355 11| Nincs hozzá való lakásom és nem tudom állandóan hová
356 11| egyszerre csak összeroskadt és elhatározta, hogy pap és
357 11| és elhatározta, hogy pap és polgári bíróság előtt hites
358 11| hites nőt vesz maga mellé és ígyen kiengeszteli a pokolt.~***~
359 11| szeretnék, búcsuzni akarok. És félek is egyedül.~Csakugyan,
360 11| cserépvirágok jelentőségét és befolyását a női nemre.
361 11| asszonyok jó háziasszonyok és ha piacra menve - hogy jó
362 11| egy szerény bársonyvirágot és oly otthonosan érezték magukat
363 11| volt tele a két nappali és éjjeli szoba. Kicsiny ollókkal,
364 11| Talán egy-két női kalap és egy-két női ruha is volt
365 11| liliputi sütemények, divatlapok és költeményes könyvek, a Karthausi
366 11| költeményes könyvek, a Karthausi és még egy regény. Hogy mi
367 11| borult az erkölcsi őrület és ilyenformán gondolkoztam:
368 11| kierőszakolt, törvénytelen és természetellenes. Végezz
369 11| Végezz magaddal, barátom, és egy édes lélekben, mint
370 11| örökké. De eszembe jutott és a morált hamar megkorrigálta
371 11| havipénzből élni mily nyomorúság! És mily kietlen férj nélkül
372 11| Öt hónapra férjhez ment és az első urával kínozta a
373 11| meg a közbevetett mondatot és szintén fázni kezdtem a
374 11| koromban meg akartam házasodni és ha a törvény megengedi,
375 11| dolgoztam, nem ettem, ittam és ruházkodtam volna, ha mint
376 11| mással, csak a szerelemmel és azzal, a mi vele összefügg.
377 11| csupán, hogy ezt a lelki és fizikai fáradtságot jól-rosszul
378 11| estére alig lélekzettem és rendszerint nem mertem elaludni,
379 11| Tanulni a csontok elhelyezését és neveit, az izmok tapadását,
380 11| éretlen legényekkel...~- És a leány?~- Ugorj csak fel
381 11| kettő, tíz, tömérdek leány és asszony andalgott, sietett,
382 11| sietett, tolongott, álmodozott és szenvedélyeskedett a négy
383 11| soha.~Nézte az arcképeket és egy pár cinikus szóval elénk
384 11| alját igazgatta. Királynénak és szobalánynak, már az ó-korban
385 11| szobalánynak, már az ó-korban és ma Amerikában ez az igazgató
386 11| Jól kimonologizálta magát és nem törődött azzal, hogy
387 11| volna, az elméjében maradt. És éppen ezért ma sem tudom,
388 11| engem úgy nem szeretett. És én se soha, senkit úgy.
389 11| belőle egy pillanatra se és nem alteráltak a közbenjött
390 11| tíz esztendeje nem láttam és az alatt legalább tízszer
391 11| Abbanhagyta a lirizálást és történetet beszélt:~- Tavaly
392 11| élt együtt, hanem velem.~- És ha akartad volna, eljött
393 11| gyerekek családi állapotát és vagyoni viszonyait nem konfundálta
394 11| találta, hogy kézen fogom és viszem, a hova akarom.~-
395 11| viszem, a hova akarom.~- És az álmok?~- Ezúttal nem
396 11| áram, a mely kettőnket időn és téren át összekötve tart,
397 11| a ki ugyancsak kiélvezte és becsapta a világot. És miután
398 11| kiélvezte és becsapta a világot. És miután harminc s nehány
399 11| volt odakint. Október vége és már hó esett és patyolat-vékonysággal
400 11| Október vége és már hó esett és patyolat-vékonysággal belepte
401 11| világot. Hat óra lehetett és nyolcra már a templomban
402 11| arcára, mely megsárgult és összeaszott az utolsó időben.
403 11| lárva, kőszerű, de nemes és finom. És a múmia-főben
404 11| kőszerű, de nemes és finom. És a múmia-főben szemei zavartan,
405 11| amazt. Eh, mi közöm hozzá és mit tudnék tenni? Sors,
406 11| híres szinésznő esküdött és az előszobában kellett ődöngenünk.
407 11| Halottjukat bejelentő anyák és kihirdetésüket sürgető jegyesek
408 11| vegyest. Szolgák jöttek és protegáltak egy-két jobban
409 11| élet, de ez a kegyetlen és cinikus gyári munka egyszerűen
410 11| ért hivatalos funkcióm - és a sűrű fátyolt arcáról hogy
411 11| fogai. Az élethez való friss és szenvedélyes kedv volt maga,
412 11| homloka márvány, de szűk és alacsony, selymes haja oly
413 11| lenyomja vakító fehér arcát és nyakát. Inkább alacsony,
414 11| Inkább alacsony, mint magas és karcsusága dacára oly erős,
415 11| tovább nevetett hangtalanul és beszélgetett is egy keveset.
416 11| örömapa, egy keleti szőnyeg- és pénzkereskedő, fülig be
417 11| ért. Juan igen fesztelenül és gavallérosan viselte magát.
418 11| között, csaknem futottak. És mintha az asszony vitte
419 11| nehéz parfümök illatától és talán azért is, mert az
420 11| öltött Belzebub diadallal és kárörömmel, el nem palástolt
421 11| úr gyanakodva nézett reám és kelletlenkedett velem! Majd
422 11| velem! Majd magába mélyedt és többé nem is törődött velünk.~
423 12| megjövének, itt a tavasz! És a jó isten is kimutatta
424 12| fésülködésétől még oly egyenes és sima a hajuk mint a szeg.
425 12| arcok a téglarakások mögött? És mit mond hozzá a pallér?
426 12| tavalyiról még.~Az asszony és a férfi elválasztva dolgoztak,
427 12| maliná»-t.~- Ejnye, de szép és ismeretlen szláv idioma!~
428 12| megzavarta mégis. Elvörösödött és felszólt az asszonynak liptói
429 12| csakugyan úgy hivják-e? És mindig gyönyörű idiomáját
430 12| Tegnapelőtt azonban visszajött és ott dolgozik nálam.~- Mit
431 12| süt a nap, itt a tavasz és a leghidegebb férfiak is
432 12| fölnéznek az állványokra és hallják a tót asszonyokat
433 12| sok, szép, idegen, friss és népies az idiomájuk.~ ~
434 13| Csiklandozó bókokat fog mondani és a banketten - mert az a
435 13| a kik nehány kisasszony és gyermektelen fiatal asszony
436 13| micsoda elnök! - ült mellettem és mulattatott a maga módja
437 13| holnap a vasúthoz. Sokat és jókat beszélt a lovairól,
438 13| legokosabb, legmódosabb és legnemesebb ember. Helyeseltem
439 13| Helyeseltem a beszédét és ez alatt átengedtem magam
440 13| csinosak, vagy érdekesek és a férfiai kivétel nélkül -
441 13| mindannyian a térdükön járnának. És e született gyengeséget
442 13| szabó, a ki rájuk szabadult és valóságosan őrült ruhákat
443 13| ha mozogtak, pedig a nagy és sok mozgást kedvelte valamennyi.
444 13| férfiak nevettek; milyen hang!~És a hölgyek? Vacsora végeztével,
445 13| tenyészet maga. Ez erős volt és mégis graciózus, a lábai
446 13| tizennyolc éves. Az arca friss és harmatos, mint a szőlő hajnalban,
447 13| már be voltak esve mélyen és kettős kék karikával körülvéve.
448 13| Büszke vagyok bizalmára.~- És ha nem büszke is, olyan
449 13| vagyok én magára kíváncsi. És hiába szekiroznak, hiába
450 13| házasságot. El voltam bűvölve és egy kissé megrémülve is.
451 13| lehet tenni.~Mosolygott.~- És mindenféle pletykákat hoznak
452 13| tekintetet vetett reám.~- Maga jó és okos ember, szeretem magát,
453 13| Kikisértem őket a ruhatárba és a mikor a lány vállára vetettem
454 13| van!~Ott maradtam másnap és elmentem a kisasszonyhoz,
455 13| fiatalság általában - zöld és kék, nagyon fázhatott itt.
456 13| éretlenség, a szakála ritkán és rendetlenül nőtt, a sorvadás
457 13| szeretheti? mit akar tőle?~És mit kíván tőlem.~- Ne haragudjon -
458 13| kíváncsian - de rosszakarattal és féltékenyen - nézett reám:~-
459 13| édességgel a leány.~- Én tudok és akarok dolgozni!~- A vizsgái?~-
460 13| néhány évig asszony lesz és egy gyenge órában elmondja
461 13| volt, kábult volt évekig és kiért, kiért? Szánalommal
462 14| éjszakájában, a melyet a földi és én rendesen átvirrasztottunk.
463 14| egyszerre rájött a hava és hallotta, minduntalan csak
464 14| Josefstadtban feküdt az ezred - és félkomiszkenyérrel a kezében,
465 14| esztendőt töltötte már itten és még kétszer négy várt rája
466 14| rémlik - megint fölkelt és halkan beszélgetett a két
467 14| fenyők állottak őrt körülötte és nem engedték, hogy baja
468 14| éhség! mondták az ezrednél és egy darab idő mulván békén
469 14| kibújik. De hetek multak és még mindig ott éldegélt,
470 14| pénzt kerített, vasútra ült és elérkezett Josefstadt városába.
471 14| bokor, szétnyíltak az ágak és a rabkatona fakó arca, majd
472 14| egyik katona, a ki lőtt rá és még aznap este őrségen volt
473 14| értelmes, jó menetelésü és tiszta közkatona volt.~ ~
474 15| Tudod-e - mondá lassan és rendkívül értelmesen - ő
475 15| Achát Mariannet, a Forró és Achát földbirtokos és nagykereskedő
476 15| Forró és Achát földbirtokos és nagykereskedő cég bájos
477 15| megrövidültek volna a lábai. A melle és a hasa egy új, az anatomiában
478 15| a tudós madár, a komikus és szomorú uhu, a bagoly.~Mindjárt
479 15| hallgattuk, a míg a lány elúnta és átvezetett egy másik szobába.~-
480 15| én ugyanolyan bizalommal és önkéntelen perfidiával.~
481 15| Szerelem.~Köd és sötét estve lett, a mikorra
482 15| Több szép fekete leányok és több fekete emberek, nagyobbára
483 15| összecsucsorította a csőrét és megcsókolta a beteget. Párnáját
484 15| összeszidta, körülcsicseregte és - otthagyta.~- Mit gondol,
485 15| Fölépül. Hogyne, ezek után! És ha fölépül, mit tesz, mit
486 15| hanem mosolygott, zavartan és titokzatosan.~
487 15| szíve csakhamar megenyhült és kiengesztelődött: Bécsből
488 15| nászszoknyát. Valami finom és nagy boldogság a villammal
489 15| telefonhoz hívta valami báró ‑ és félig a folyosón már, megszorította
490 15| Becsületes asszony akarok és fogok is lenni.~Hadarta,
491 15| lenni.~Hadarta, csicseregte és mert fázott már, az ajtót
492 15| terno-ruhában jár. (Fehér betéttel.) És a beszéde olyan gyors, csicsergő,
|