Rész

 1   1|          némi ellankadt skála...~Kedves és szép város volt; de nem,
 2   2|        enni, de ölelni is tud. A kedves, jó, bájos nőembereket únjuk
 3   3|     illatuk, a kartonnak olajos, kedves szaga. És nem láthatok azóta
 4   3|          a régi világ...~Van egy kedves, kedves öreg asszony ismerősöm.
 5   3|         világ...~Van egy kedves, kedves öreg asszony ismerősöm.
 6   3|         melyek az ő rég elmúlott kedves althangján most lemuzsikálódnak
 7   4|     engem észrevett - mily szép, kedves leány, mondom. Hogy szeret
 8   4| legényfogóját és kacagva mondja: kedves doktor, hozza csak ki!~
 9   5|      neki a kis tanítóval, így:~«Kedves leányunk, Császár Maris,
10   8|     gyengén mosolyogni kezdenek; kedves magyarjainak öröme, a májusi
11   8|        talán soha többé. Oh mily kedves, mily naiv és poétikus.
12   9|           soha olyan nevetséges, kedves, szomoru lovakat!~Elébb
13   9|       sárban be kellett jönnie a kedves faluból, ebbe a kiállhatatlan
14   9|          még zsellérek. Bántanak kedves állam!~Ott hagytam a kedves
15   9|      kedves állam!~Ott hagytam a kedves lovacskákat, a kellemetlen
16  12|      hullájuk, amin tanulhatnak. Kedves tótok, a tudomány, az alma
17  12|  asszonyka is egész csinos volt, kedves, furcsa fehércseléd. Lemosolygott