Rész

 1   1|    melyet diákok vidámsága vert föl az elhagyatott utcán: kihal
 2   1|        leányfej, mint támasztja föl a zsalut egy kicsiny kéz.
 3   1|     hogy tegyek valamit, teszem föl, irjak egy könyvet?~A ki
 4   3|    egyszerre húsz szoknyát vesz föl, keményítettet, vasaltat,
 5   3|         vegyészei. Használjátok föl fantáziájukat és tudományukat!~
 6   3|      bátor lány, a ki ezt bálba föl merje venni, pedig mily
 7   3| barátomat megkértem, öltöztetné föl nekem a milói Vénuszt. A
 8   5|       nyílott. Őszszel hozatták föl, írván a jegyzőnek, hogy
 9   5|        a pincébe. Ha fát hozott föl, akkor lehetett olvasni
10   5|          hogy verjen meg, adjon föl és zárasson be mindenkit:~-
11   5|     maga az úrasszonya olvasott föl neki, gondolván, hogy ha
12   5|         A szenes ember költötte föl reggel. Mindenki aludt,
13   8|        mintha most ébredt volna föl, élvezi és köszönti a földi
14  11|   elmentem vele. Jó isten, hogy föl volt virágozva a lakása!
15  11|    féltem, hogy soh’sem ébredek föl többet. Erőszakkal nyomta
16  12|       kis kalapban módosan ment föl Árvába.~Tegnapelőtt azonban