Rész

 1   1|    csipkét;~...talán elküldik azok, a kikre most gondolok.~ ~
 2   3|      Látom a görög hölgyeket, azok voltak mégis a legszebbek,
 3   3|        mióta világ a világ és azok úgy cselekedtek, mint ahogy
 4   3|   időben vésődtek be lelkembe azok a kevés igazságok, a melyek
 5   4|      a kíváncsiak; mi vagyunk azok: férfiak. Mi a teremtés
 6   5|       haza a szüléknek, mivel azok tartották az ő leányát.
 7   5| rabságban mult el a tél. Csak azok voltak az igazán rossz napok,
 8   6|     mint nem tudnak megállani azok a lányok, a kik magukra
 9   6|  halálba kergették? De hiszen azok nem egyes emberek, hanem
10   7| hirdetéseket olvashatta el és azok között egyet nagyon jól
11   7| parasztlányokat nézték, amint azok mereven állottak a nagy
12  10|      barna kis kacsót, de ah, azok a fehér, hosszúkás kezek,
13  13|       mint a hogy elképzelték azok, a kik nehány kisasszony
14  13|       ezeket a lányokat, ezek azok, a kik fiatalon megvénűlnek,
15  14| szomjan, ruhátlan nincsenek-e azok? Már meg megint sírnak.~-