Rész

 1   3|   érzik, hogy nem földöncsúszó földi gondokért és nem fizikai,
 2   7|      lettek testben, lélekben, földi gond nem férkőzött hozzájuk,
 3   7|         engedetlenül fogadja a földi életből való elszólíttatásait.
 4   8|        is, az ő igazi lényének földi kifejezése maradjon meg
 5   8|   legyezőt tart az arca előtt, földi ember ne lássa többé mindörökre
 6   8| gyászát és hogy számára minden földi dolgok immár elmulának.
 7   8|      föl, élvezi és köszönti a földi élet gyönyörét. S egy kissé
 8   8|    Istenhez, a ki a legnagyobb földi szépséget adta neki, de
 9  14|           Tuza Istvánné.~- Hé, földi, hallja-e?~Egy mukkanás
10  14|       éjszakájában, a melyet a földi és én rendesen átvirrasztottunk.
11  14|       küldött?! Zsörtölődött a földi, de szélesre húzta száját
12  14|       Már meg megint sírnak.~- Földi, nem hall-e valamit?~Semmi
13  14|  hallok én semmit; bolond kend földi!~Tuza szomszéd felült az
14  14|       egymást, elhallgattak, a földi is elpihent, én is elaludtam.~