Rész
1 1| tanút állíthatok arra, hogy nem úgy indultam neki az irodalomnak,
2 1| Tizenhét éves koromban én még nem tudtam, mely pályán terem
3 1| volna, ha Rosciuson túl nem izgat még jobban: Skopas,
4 1| azonban kerülgetett mégis, de nem nagy erővel, hiszen kötelesség,
5 1| város, melynél festőibbet nem látott még aquarellel dolgozó
6 1| riadtam volna meg.~Igazából nem tudtam, hol terem nékem
7 1| el is játszottam. (A ki nem tette, az vessen rám követ.)
8 1| szeméremre hivatkozva, meg nem tiltotta neki.~Jó világ
9 1| az aranyos porfellegekben nem látják egymást a szekeresek
10 1| Kedves és szép város volt; de nem, arra igazán nem alkalmas,
11 1| volt; de nem, arra igazán nem alkalmas, hogy képzőművészeti
12 1| De vajjon lehetett-e meg nem irnom, a mikor ő akarta,
13 1| férjhez ment máshoz. Most már nem az ő nevéhez irom a könyveket,
14 1| látom. Az utolsó időben nem tud már határozott alakot
15 1| vágy marad?~Amíg élek, ezt nem szeretném eldönteni. Csak
16 1| hogy eljön az idő, a mikor nem látom őket. Szemfedő az
17 2| tarantói lányok némelyike nem tisztelte eléggé a hagyományt,
18 2| őket? Meg bizony. Pedig még nem gondoltam a vegyesekre amiket
19 2| fejek tökéletes stílusához nem merészelt nyúlni a mindent
20 2| úgy állt, mintha nevetne, nem nézett rám, hanem belemerült
21 2| a haját. Az ókorban ezt nem tették sohasem, a szobor
22 2| lányok közül egynek is eszébe nem jutott.~A magyar parasztlányok
23 2| királyaink. Csúnya lányt nem lehet köztük találni, ha
24 2| harmadnapra férjhez ment.~No, ha nem is harmadnapra tán.~
25 2| hogy szép gesztenyebarnák nem átallják a fejüket égő színre
26 2| megfesteni?~Felelt az egyik:~- Nem a vörös haj a fő, hanem
27 2| olyanná teszi a nőt, hogy nem is ember, inkább valami
28 2| növény, mimoza pudika, mely nem csak enni, de ölelni is
29 2| szép, a barnás és sárgás nem az. A fődolog pedig ama
30 2| össze-vissza, de megállapodni nem tudtunk. Kénytelen voltam
31 2| szőke haj a legnépszerűbb. Nem a kanári-színű, a fű, vagy
32 2| tiszteli.~A zöld haj azonban nem kedvelt. Nem csak az a zöld,
33 2| haj azonban nem kedvelt. Nem csak az a zöld, mely egykor
34 2| átfestetett, majd zöldre vált; ha nem legfőképpen az az iszap-színű,
35 2| van a szíve is és a férfit nem nézi egyébnek, mint komikus
36 3| szamársága.~Ősz a fejem, de nem az évektől. Talán az asszonyi
37 3| mert bizonyára érzik, hogy nem földöncsúszó földi gondokért
38 3| földöncsúszó földi gondokért és nem fizikai, vagy lelki szenvedések
39 3| leány, pedig a ruhája szép. Nem tetszik nekünk egy asszony,
40 3| olajos, kedves szaga. És nem láthatok azóta se piros
41 3| sokat tudok, amiről akkor nem is volt sejtelmem is. Én,
42 3| látjuk, amit akarunk és nem azt, ami van, s nem annyit
43 3| akarunk és nem azt, ami van, s nem annyit szeretünk, a mennyit
44 3| tudják meg általában soha; én nem mondom meg, részint mert
45 3| jelenik meg... Mennyit is nem martírkodnak értünk, mennyi
46 3| száz szoknyájában. Annyi nem volt, de csaknem annyi,
47 3| ruházatának terhe alatt, a mely nem szolgált egyébre, minthogy
48 3| minthogy formáit elleplezze. Nem tudom, mi történt vele,
49 3| vele, de szegényke talán nem is él már, talán belehalt
50 3| feladataitól - az esztézisről nem is szólva - ha a női formák,
51 3| eltitkolására adja magát. Nem szabad, nem szabad! diszkréten
52 3| adja magát. Nem szabad, nem szabad! diszkréten titkolni
53 3| kivágottak. (Harisnyát akkor még nem kötöttek, ezt a részletet
54 3| szép egri lányomat, a ki nem csak Egerben lakik, ha vagy
55 3| férjhez ment, mind, csak az nem, a ki egyáltalán nem akart.~
56 3| az nem, a ki egyáltalán nem akart.~Az egyszerűség! Rég
57 3| nehéz selyemruha nekik már nem egyszerű! Pedig mi van ennél
58 3| díszítő szín kirikít: az a nem egyszerű és ha tízféle szín
59 3| nincs egyszerűség, csak az nem szabad, hogy nádszál kisasszony
60 3| Fogadták, a házikisasszony nem öltözködött át, úgy fogadta.
61 3| öltözködött át, úgy fogadta. Nem akart az nap sehova menni,
62 3| akart az nap sehova menni, nem várt senkit. Egy sima derék
63 3| A kalap általában valami nem természetes és igen-igen
64 3| erkölcs követelményeinek.~Nem akar az a jó és szelid ember,
65 3| visszatudok emlékezni, én nem akartam sem cukrász, sem
66 3| leöntött könnyű tésztákat és nem húst, mert gyengék valának.
67 3| valának. A három lánynak anyja nem élt már, csak apja, a ki
68 3| családoknak, de csupán - azért nem kivétel nélkül - báli ruhát.
69 3| taarlataán!~Ez a név ki nem megy a fejemből soha. Sirok -
70 3| magamban ‑ hogy a takácsok már nem szövik, bálokban már nem
71 3| nem szövik, bálokban már nem viselik. Az én három lányom
72 3| megbocsásson - ruhát mi nem csinálhatunk, a bálozó leány
73 3| csinálhatunk, a bálozó leány nem papagály...~- Kivágni, igen
74 3| vigyázni kell. A teinte nem határoz, csak a csont ne
75 3| szép karja van, de az bálba nem jár.~Az én leányaim nagyúri
76 3| hölgyek voltak valaha és nekik nem imponált a párisi szabó
77 3| felöltöztették, majdhogy el nem szállt az, olyan könnyű
78 3| az egész öltözet, könnyű, nem hosszú, magából díszítve.
79 3| Itt megy a Nap leánya!~- Nem, ez a Hold, a mikor teli!~-
80 3| testek színeit - a férfiakat nem szükség okvetlen tönkre
81 3| ruhát, fiatal leányon, a ki nem gyászol, hanem inkább kivirít
82 3| térnek. Reformeszméimet nem tudom elnyomni többé, ne
83 3| Vénuszt. A festő mondta: «nem lehet, nem szabad, bűn lenne!»
84 3| festő mondta: «nem lehet, nem szabad, bűn lenne!» De mert
85 3| modernebbé tették. Szégyen, nem szégyen udvarolni kezdtünk
86 3| végig a Schiavonén. (Mert nem Pesten volt ez az éjjel.)~
87 3| azért cselekedte - amiért nem tudott belenyugodni, hogy
88 3| sem halnak meg.~Gondolom, nem egészen világosan beszéltünk.
89 3| csipkéből van az egész az nem baj, de úgy lássék, mintha
90 3| elszabott derekat! A grófnéknak nem csupán mint férjét, de egyszersmind
91 3| tigrist, a jaguárt, azt nem bánnám!~De legjobban szeretnék
92 3| ruháról, melyet megérteni nem tudtam és most már mindennek
93 3| hó, hajam fehéredik, bár nem az évektől. Egy ruhát látok
94 3| női ruhák között. És többé nem merem megmondani, hogy melyik
95 4| divatárú-cégek és egyéb más is, meg nem változtak volna ama két
96 4| B.~Nem igaz, hogy a nők a kíváncsiak;
97 4| házasság múlt volna el, ha nem uralkodik rajtunk egy gyötrő,
98 4| a férfi oly gyalázatos! Nem mintha merész, könnyelmű,
99 4| könnyelmű, vagy heves volna, nem! De egy apró Bourget valahány,
100 4| csak pogányul beszélt. Mi nem beszélhetünk úgy, csak érzünk
101 4| hallgassatok ide, ez a vers nem nektek való.~
102 4| G.~Katonatisztekbe nem tanácsos belészeretni: nagy
103 4| választanak férjet, a mikor még nem ismerik a férfit. Ez a legnagyobb
104 4| legnagyobb baj, de talán egyelőre nem jó lesz változtatni a régi
105 4| annak valót nyomban, de nem egyet ‑ hanem kettőt. Ez
106 4| legjobb házasságokat - és nem lehet ellene tenni.~*~A
107 4| maguk kedvéért házasodni és nem a - plébániáért.~ ~
108 5| gyerek aludt, a szakácsné nem mehetett. Egy kissé aggódtak,
109 5| tök van ott kitéve, de az nem tök, hanem ananász. Olvasni
110 5| ananász. Olvasni persze nem tud, hanem ha nem találja,
111 5| persze nem tud, hanem ha nem találja, megkérdezi.~A dada
112 5| de mondták, hogy a Dunát nem láthatja. Hátha mégis megláthatja?
113 5| mint a nagy folyamról.~Nem volt okos asszony a dada.
114 5| összezavarodott, de meg nem nyílott. Őszszel hozatták
115 5| életü szüleire nézve és nem drága? Küldték is, örült
116 5| tették és azontúl az le nem szakadt onnan. A tél következett
117 5| onnan. A tél következett és nem mehettek egy tapodtat sem.
118 5| létére a folytonos főtt ételt nem bírta megszokni.~- Tömnek
119 5| angyalka éhezik, maga rá nem az oka.~Hát megitta. Behunyta
120 5| kivirradtig víg legyen.~- De ha nem tud! - szólt közbe a szakácsné.~-
121 5| fölveszi. A pénzt szerezni nem oly könnyű.~Az úr, kereskedő
122 5| haza, a mig a kicsit ki nem szoptatta, a szíve szakad
123 5| nyugodt és rendes lesz Mari. Nem hitte el, iratott haza.
124 5| betegségben, régen, két hónapja. Nem akarták tudatni, nehogy
125 5| Soha ezt a költséget ki nem heverik.~A dadus éjszakákon
126 5| beszélgetett az apró úrral, a ki ha nem szopott a mellén, marizsgált.
127 5| azonban izgatott lett. Ha nem küldik a finom rizskásáért,
128 5| felül a keményített. A feje nem volt kendővel hátrakötve,
129 5| Hány éves, lelkem?~- Nem hányja egyik a másikát.~
130 5| kettő lekisasszonyozta, de nem hagyta magát elkábíttatni.
131 5| hagyta magát elkábíttatni. Nem feledte el a negédes parasztlány
132 5| feleleteket, a melyek között nem egy vastag gorombaság is
133 5| boltot a három ananásztökkel. Nem ment be vásárlani.~- Elébb
134 5| a mi tele volt emberrel. Nem is mentek, csak úgy hajladozott
135 5| Dunához. Elbámult rajta, hanem nem volt vele megelégedve még
136 5| csakhogy ötszörte kövérebb. Nem kímélték többé a kedélyét,
137 5| kinyujtózkodhatott, levetkőzhetett, nem kellett minden pillanatban
138 6| A tanítónõ.~Szerdán - nem is régen - a bácspetrovoszelói
139 6| fűtetlen, a tanító kisasszony nem írt a táblára semmit.~A
140 6| fekszik. Sőt alszik is még és nem ébred, hiába kántálják el
141 6| mely elvégezte munkáját és nem tud mozdulni többé.~- No,
142 6| az asztaloslány. Csak azt nem értették, miért van akkor
143 6| mondják: igen szép volt. Én nem ismertem, nem is sejtettem,
144 6| szép volt. Én nem ismertem, nem is sejtettem, hogy van a
145 6| van a világon, a faluját nem tudom hol van, a száraz
146 6| valamelyik napi ujságban. Nem is tudom, a Petrovics Katalin
147 6| Hát megölte magát! Mert nem ízlett neki az élet, mint
148 6| ízlett neki az élet, mint nem esik jól a világ annyi meg
149 6| pórias viszonyok közé kerül. Nem tudott megmaradni a világban,
150 6| megmaradni a világban, mint nem tudnak megállani azok a
151 6| Petrovics Katám, úgy látszik, nem fogadta meg a szót. Nem
152 6| nem fogadta meg a szót. Nem tudta. És beleállott a koszorúba,
153 6| fekete szép leány.~Bizonyára nem egy nap elhatározása volt,
154 6| hogy hiába tanította, többé nem küldheti neki a havipénzt.
155 6| Bizonynyal, de talán még nem tudta a nevét. És hogy nem
156 6| nem tudta a nevét. És hogy nem fogja megtudni soha, - ez
157 6| szerecsikát - mást keresett, de nem tudott keríteni - fogta
158 6| Félek, hogy félreértenek. Nem a férfiak, mert azokkal
159 6| törődöm. A mit itt írok, az nem novella és nem mind valóság.
160 6| írok, az nem novella és nem mind valóság. Az eset maga
161 6| tanítója azt mondta rá, hogy - nem jó leány. Egyáltalán ez
162 6| Egyáltalán ez a névtelen gazember nem hagyta békén a mi névtelen
163 6| talán valami regényt sejt. Nem, nincs itt semmi más, mint
164 6| másnak szánta a férfi és nem tudta békén elviselni, hogy
165 6| tudományosak is, még mindig nem adnak egy közepes férjet,
166 6| egyetemi tanári székért. De nem kellett a tanítónő senkinek,
167 6| egy félreeső faluban.~És nem volt talán gardedámja se,
168 6| gardedámja se, ha csak annak nem nézünk egy éhes, sovány
169 6| főhercegnő, Mária Valéria, a ki nem hiába hogy verseket csinál:
170 6| tisztába hozta az egész kérdést nem régen, a mikor a budapesti
171 6| jó családból valók, a kik nem remélhetik a nagy szerencsét,
172 6| kergették? De hiszen azok nem egyes emberek, hanem az
173 6| világrend, a mely szintén nem oly nagy bűnös, mert érzi,
174 6| igaztalan az egész asszonyi nem iránt. És az az évezredek
175 7| és bogarakat. Ember még nem látta, mert az egész határon
176 7| szólott volna, azt a szél nem hozta el, a csonka utolsó
177 7| volt, főtt ételt igen régen nem evett már, egy hízója élt
178 7| hoz ezeknek, de a tanyákon nem akadt, a faluban sem, mert
179 7| fogadást tett, hogy soha meg nem veri, ha jó lesz.~Irt érte
180 7| elszontyolodva, mert a nő nem volt kielégítő külsejű.
181 7| rajta. Paraszti eredete meg nem is volt ismerhető. De hamar
182 7| látván, hogy az alföld nem kedveli az ilyen tréfaságot,
183 7| krumplit is. A külvilággal nem igen érintkezett, rosszkedvűnek
184 7| találkozott, elment az útjukból. Nem lehetett kiverni, hát megtűrték.
185 7| tüzelőnek. A kutya szintén nem erről a vidékről származhatott,
186 7| jászsági munka.~A két kis leány nem egészen a kert termékeiből
187 7| bennük, végzetük éppenséggel nem nyugtalanította őket. Tele
188 7| fűződik hozzájuk, ámbár azt nem tudhatták, hogy fölnevelésük,
189 7| arca oly hófehér, mintha nem volna benne egy cseppnyi
190 7| ha rossz kedvvel volt, nem akadt egy fél pipa dohány
191 7| kivérezte a testüket, néha nem. De szerette őket, minden
192 7| idegen kukoricásba, a honnan nem lehetett beterelni. A nagyobbik
193 7| beterelni. A nagyobbik leány nem hazudott, hanem igen alamuszi
194 7| még a bogárhoz is beszélt.~Nem használt misem: a szerencsétlenség
195 7| villát:~- Élve innen el nem mégysz! mondta, mivel nagyon
196 7| szomorkodókkal.~A paraszt nem szégyelte magát:~- Apácáknak
197 7| a nagy csizmájukban, se nem szomorúan, se nem vígan,
198 7| csizmájukban, se nem szomorúan, se nem vígan, hanem igen komolyan.
199 7| betegekért, mindenkiért, a kit nem is ismert, hogy sok apáca
200 7| testben, lélekben, földi gond nem férkőzött hozzájuk, Jézus
201 7| a varangyos férfiakat és nem utálták, hanem szánták őket.~
202 7| kisebbik is megnézte, de nem emlékezett reá. Betakarták,
203 7| tettek a kezei közé. De nem könnyeztek, megszokták már
204 7| megszokták már a halált; nem valami rút szörnynek, hanem
205 8| Meglátta észrevette és nem akarta, hogy arcát a világ
206 8| Több mint tíz esztendeje nem állott festő vagy fotografus
207 8| asszony, a ki oly szuverén - nem, mert uralkodóné - mint
208 8| is. Szívből bókolunk és nem kötelességből hódolunk neki
209 8| kötelességből hódolunk neki és nem jár eszünkben nemzeti hála,
210 8| új arc...~Hogy oly régen nem láttuk közelről, hosszasabban,
211 8| hadúr pirosban. De most nem a felség a fő, hagyjuk úri
212 8| az ünnepi hangulatnak - nem birnak elragadtatásukkal -
213 8| A fekete falegyezőt le nem veszi arca elől a felséges
214 8| elől a felséges asszony. De nem a nap ellen tartja. A nap
215 8| Belzebubhoz - ez a kegyetlen rajz nem látszik rajta. Valami nagy
216 8| alatt - megrezdűl, de már nem sír a királyné.~Így látta
217 9| látszottak, mint a milyenek. Nem voltak ponyk mégsem, hanem
218 9| tartott maga fölé, úgy hogy nem cseppekben, hanem mintha
219 9| kezdtem beszédbe a beteggel. Nem hallgatott rám. Csak akkor
220 9| furcsa lett. A férj már nem fogta fel ilyen könnyedén
221 9| után az idén.~A paraszt nem felelt, hanem sóhajtott
222 9| ezzel mondván:~«Ez biz ugyan nem szed többé!»~Az egyik gnóm-paripa
223 9| kérdeztem a paraszttól.~- Nem az; fuvar. Egy izraelitáé.
224 9| élettől. De mit lehet tenni? Nem volt rossz kedvük, emelgették
225 9| Bedécs Rozállal.~Az orvos nem jött. (Ilyenkor söröznek
226 9| valami fiskális vagyok, a ki nem töri jóban a fejét, de hamar
227 9| voltam-e már a falujokban?~- Nem én. Nagy falu?~- Nagy az!~-
228 9| agyonpletykálnák!»~- Hát nem jobb lett volna kivitetni
229 9| csudálkozva nézett reám, nem mondta, de meglátszott rajta,
230 9| idegenszerüen. - Az állom - azt nem tudom. Nem ismerem, talán
231 9| Az állom - azt nem tudom. Nem ismerem, talán az sem tudja,
232 9| lakom.~Ez az ember nyilván nem volt katona soha. Teljes,
233 9| vakságában, a szürke lelkükben nem látják azt a fényességet,
234 10| hogy fekete vagy szőke. Nem volna szükség többé bálra,
235 10| tudok róla.~***~Keveset. Nem igen ismerem azokat a leányokat,
236 10| Egy kissé beteges, a színe nem jó!~- Majd a rendes élet!~
237 10| asszony - rokon szintén - nem.~- Aztán - jegyezte meg
238 10| Az az én gondom lesz!~Még nem volt meg az eljegyzés. Már
239 10| érzéssel csókoltam meg valaha nem egy munkától kemény, barna
240 10| vágtató fess huszártiszt nem hat így egy végzett preparandistánéra.
241 10| Szegény gyalogos poéta vagyok, nem tagadom és grófkisasszonyokkal
242 10| a lovagló kisasszonyok, nem arról ábrándoznak hát, minden
243 10| kivüle élt a társaságnak. Nem volt leánypajtása, a nevelőnőt
244 10| végre is köszönnöm kellett. Nem haragudott, visszaköszönt,
245 10| egyszeriben.~- Hát nekem nem ad egy pár szálat? szólt
246 11| Jenőnek vagy Janinak, az atyja nem engedte, mert az atyja örmény
247 11| és szólt:~- Fiúk, János nem zsivány, csak egy szerencsétlen
248 11| kvártélycsinálója esetleg, a míg agyon nem vág valami féltékeny paraszt,
249 11| féltékeny paraszt, vagy el nem megyek barátnak...~Oly szépen
250 11| elveszem! Más egyet lélekzik, nem évődik egy pillanatra is,
251 11| Nincs hozzá való lakásom és nem tudom állandóan hová elhelyezni
252 11| mondá, «de megnőtt!» Meg nem hítt egyikünket is, sőt
253 11| alamuszian.~- Aludni? egyáltalán nem akarok ma aludni!~- Szükségem
254 11| volt még minden, én biz’ el nem mondom, mert attól tartok,
255 11| akkor a szivarjának füstjét nem látja az ember. Maradt világosság.
256 11| rá, mert magára hagyta. Nem tudta megszokni, hogy bizonyos
257 11| voltam teán, elvesztette, nem találta a békatekenő hajtűjét.
258 11| arcára - nekem bevallotta - nem igen, vagy csak halványan
259 11| ma talán másképpen állok. Nem mentem volna egy lépést
260 11| volna egy lépést innen oda, nem olvastam volna el egy sort,
261 11| olvastam volna el egy sort, nem dolgoztam, nem ettem, ittam
262 11| egy sort, nem dolgoztam, nem ettem, ittam és ruházkodtam
263 11| ruházkodtam volna, ha mint cél, nem áll előttem nő, ez vagy
264 11| előttem nő, ez vagy amaz. Soha nem érdekelt, nem mulattatott,
265 11| amaz. Soha nem érdekelt, nem mulattatott, nem lelkesített
266 11| érdekelt, nem mulattatott, nem lelkesített semmi, de komolyan
267 11| lelkesített semmi, de komolyan nem is foglalkoztam soha mással,
268 11| lélekzettem és rendszerint nem mertem elaludni, mert féltem,
269 11| hektikás vagyok. Ördögöt, nem volt egyéb bajom, mint hogy
270 11| volt egyéb bajom, mint hogy nem tudtam a polgár életben
271 11| kit idézett, ellentállani nem tudott neki. Nagyon tudott
272 11| Nagyon tudott akarni, de nem elvből, nem Goethéből; a
273 11| tudott akarni, de nem elvből, nem Goethéből; a gőgös félistennel,
274 11| félistennel, a némettel, nem volt szerencséje találkozni
275 11| barna, öltözködni abszolute nem tudott. Csak otthon volt
276 11| legáltalánosabb jellemvonása. Nem értesz?~Máskor nem igen
277 11| jellemvonása. Nem értesz?~Máskor nem igen szokott, de ma fölöttébb
278 11| Hiba lehetett az is, hogy nem annyira miattam beszélt,
279 11| annyira miattam beszélt, nem azért, hogy engem mulattasson,
280 11| kimonologizálta magát és nem törődött azzal, hogy egy
281 11| meg! Soha, senki engem úgy nem szeretett. És én se soha,
282 11| se soha, senkit úgy. Ki nem szerettem belőle egy pillanatra
283 11| belőle egy pillanatra se és nem alteráltak a közbenjött
284 11| férjhez ment, tíz esztendeje nem láttam és az alatt legalább
285 11| maradni, aludni rendesen, nem tudtam soha. Ha sütött a
286 11| van...~Majd hogy verset nem mondott, de megbecsülte
287 11| hogyne - tíz év alatt! Nem azért, hogy családi békéjét
288 11| lepődött, az elmúlt esztendők nem múltak el neki. Mintha tegnap
289 11| férfirokonáról, de hiába, nem látott tíz esztendeig, nem
290 11| nem látott tíz esztendeig, nem azzal élt együtt, hanem
291 11| volna, eljött volna veled?~- Nem. A gyerekek családi állapotát
292 11| állapotát és vagyoni viszonyait nem konfundálta volna a világért
293 11| És az álmok?~- Ezúttal nem jelentettek semmit, csak
294 11| jobb forró bent. Így még nem élvezett az ember pokoli
295 11| ha valami árulás, pletyka nem esett. Az elüljáróktól nem
296 11| nem esett. Az elüljáróktól nem tartok, a piszkos hivatal
297 11| a piszkos hivatal nekem nem imponál. A templom, a templom,
298 11| kellett ődöngenünk. A még ki nem söpört helyiségben, bogarak
299 11| asszony, a ki a világot nem tartja egyébre valónak,
300 11| a nehéz atlaszruhájában nem állott biztosan, meg-megingott.
301 11| menyasszony családján kívül nem is igen volt valaki; néhány
302 11| beült a padba. Maga a család nem állott sok tagból, kövér
303 11| őket arra az esetre, hogyha nem lesznek egymással boldogok.
304 11| azért is, mert az éjjel nem aludtam - úgy tetszett nekem,
305 11| diadallal és kárörömmel, el nem palástolt kegygyel viszi
306 11| szőnyegkereskedőhöz. Nekem nem volt kocsim, az új asszony
307 11| magába mélyedt és többé nem is törődött velünk.~Az ébredő
308 12| Mégis valami: ha szegénykék nem üttetnék magukat oly sürüen
309 12| agyon, az orvosnövendékeknek nem volna elég szép friss hullájuk,
310 12| egy ilyen új párról. De nem ideiről, tavalyiról még.~
311 12| egy fiatal professzor. Egy nem öreg professzor. Ilyenkor
312 12| csudálkozó professzorra, de az nem nézett reá. Szigorú egy
313 12| nincs az irodalomba bevéve - nem tudta itt tovább a részleteket.
314 12| legyek, ha már a pallérok is nem olvasnak Jókai-regényeket.
315 13| városa.~Felolvasni vittek, nem mondom meg hova, nehogy
316 13| Seholvárra.~Mint rendesen, nem azért vittek felolvasni,
317 13| kikerestem mégis. Éppen nem táncolt, sorra kikosarazta
318 13| elbetegesednek ha elég korán nem szeretnek. A lelkük olyan!~
319 13| Bemutatkoztam, leültem mellé.~- Mért nem táncol?~- Mi köze hozzá?~-
320 13| Hohó! Terhére vagyok?~- Nem, ellenkezőleg. Ha tudni
321 13| akarja azt is megmondom, mért nem táncolok.~- Miért?~- Mert
322 13| Meglátta a gondolatomat.~- Nem vőlegény, más.~- Értem.
323 13| vagyok bizalmára.~- És ha nem büszke is, olyan hangulatban
324 13| hogy elmondok mindent. Nem csak magának, mindenkinek.
325 13| is erőszakkal hoztak el, nem vagyok én magára kíváncsi.
326 13| hinni, hogy ez már betegség.~Nem, egy cseppet sem volt beteg
327 13| a ki a mi pártunkon van!~Nem tiltakozhattam, a mama megjött.
328 13| fázhatott itt. Szegénykének nem volt az egészségéhez való
329 13| nyomát. Ez a nyomorult! Nem hitvány karikagyűrűvel,
330 13| hogy száz pap, ezer eskü nem képes lekötni. Nem kell
331 13| eskü nem képes lekötni. Nem kell így félnie csalástól,
332 13| urának, hogy a mikor még nem ismerte, valakit szeretett.
333 14| nagyon szelid ember volt, nem csinált valami nagy dolgot,
334 14| Palkó...~Stefán Tuzának nem volt maradása. Kiszökött
335 14| a menyecske - pedig még nem voltak megesküdve - szőlőt
336 14| megesküdve - szőlőt kapált, nem felébe, pénzért, abból küldte.
337 14| megint sírnak.~- Földi, nem hall-e valamit?~Semmi sem
338 14| meglettek volna halva mind.~- Nem hallok én semmit; bolond
339 14| bóbiskolva őriztek bennünket. Nem igen értették meg egymást,
340 14| elaludtam.~Reggelre Tuza István nem volt többé közöttünk, kiszökött,
341 14| sokkal egyszerűbb módon.~Most nem tudták olyan hamarosan elfogni.
342 14| állottak őrt körülötte és nem engedték, hogy baja essék.
343 14| a lábát, el van veszve. Nem is mozdult, talán ki se
344 14| látogattak hozzá. Most azonban nem fogadta őket többé, együtt
345 14| komolyan Tuza Istvánnénak, «Nem hiszem én azt!» válaszolta
346 14| valamit, mert hogy, hogy nem, miből, miből nem: pénzt
347 14| hogy nem, miből, miből nem: pénzt kerített, vasútra
348 14| karján a másik. A leány le nem szakadt a melléről, beszélt
349 14| de csak csendesen sírt, nem kiáltott, nyöszörgött inkább.~
350 14| leghamarabb észrevette. Nem állott meg, futott össze-vissza,
351 14| össze-vissza, mint a bolond, nem a rámeredő puskacsövek elől,
352 14| volt nálunk. Előre bukott, nem mozdult, a Palkó hiába huzgálta
353 15| értelme annak a mit mond, de nem mindenki tudja megérteni.~
354 15| nagykereskedő cég bájos gyermekét.~- Nem tudok semmit, de mindent
355 15| testrészszé egyesültek; már most nem csupán a nagy, kerek szemei
356 15| minden.~- Ne tagadja, látom: nem szereti, kineveti, gyűlöli
357 15| mentek elől. Hogy, hogy nem, - magyarázattal nem tartozom -
358 15| hogy nem, - magyarázattal nem tartozom - mi ketten, a
359 15| bizalmaskodott velem:~- Nem volt szép magától, hogy
360 15| Hirtelen komoly lett. (Ez nem állott jól neki.) Körülnézett,
361 15| orvosságos üveget. A cseléd nem jött.~A kielégítetlen háziasszony
362 15| tesz, mit akar vele tenni?~Nem felelt, hanem mosolygott,
363 15| rólam gondol. Soha, soha nem lesz nekem szeretőm! Értse
364 15| egyedül, akár hittem, akár nem hittem.~
|