Rész

 1   1|   legforróbb nyári délutánokon engem a bennem élő sokféle művészi
 2   3| engedje, hogy reám hallgasson, engem nőm kényszerít, hogy szakszerűen
 3   4|  csaknem mindig. Egy leány, ez engem észrevett - mily szép, kedves
 4   5|     mindjárt.~- Hát maga ismer engem?~- Hogyne ismernélek, a
 5   7|      Mit nyávogtok, nevezzetek engem mamának! mondá a budapesti
 6  11|        Este azonban kihivatott engem a szinházból.~- Gyere hozzám
 7  11|       beszélt, nem azért, hogy engem mulattasson, hanem inkább
 8  11|   isten áldja meg! Soha, senki engem úgy nem szeretett. És én
 9  11|        a kacagás fölébresztett engem is, újra konstatáltam hogy
10  11|   velünk a batár. Hová jutunk? Engem is visznek magukkal? Mit
11  14|        évődött, ezzel gyötrött engem is a végtelen hosszúságu
12  15| aranyos szamaram»-nak nevezte. Engem meg elkergetett, mert más