Rész

 1   7|            nevezzetek engem mamának! mondá a budapesti nő és mindakettő
 2   7|            Erre való a lánygyermek - mondá a kertész iszonyúan nekikeseredve!
 3   7|             Apácáknak hoztam ezeket! mondá és maga elé tolta Julit
 4   7|          volt élete utolsó szakában, mondá Juli, a ki még mindig igen
 5  11|          kórbonctani intézet maga! - mondá némi lelkesedéssel. Majd
 6  11|           elhelyezni a házitűzhelyt! mondá mindaddig, a míg egyszerre
 7  11|            éves volt talán. «Ez az,» mondá, «de megnőtt!» Meg nem hítt
 8  11|                 Gyere hozzám aludni! mondá alamuszian.~- Aludni? egyáltalán
 9  13| szórakozottan.~- Haza kell mennünk - mondá - tizenkét óra.~- Maradjunk
10  15|             találkoztam:~- Tudod-e - mondá lassan és rendkívül értelmesen -
11  15|        szobába.~- Itt békén vagyunk! mondá hirtelen bizalommal.~- Fecske