Rész
1 1| évesen pályadíjat nyertek «egy púpos naplójegyzetei» című
2 1| szinésznek. De én bizonnyal az egy százalék között lettem volna,
3 1| nagyon kevesen. Most jön egy fehér pap. A haja is ezüstszínű.
4 1| nincs itt, annál több szín. Egy nagy csoport fekete kispap
5 1| szerepeket, sőt Otellót - egy sárga kávés abroszban -
6 1| irnokoké. Ez utóbbiak közül egy - jól emlékszem - fogatot
7 1| nagy forróságok miatta méla egy kissé. Az úri emberek nemigen
8 1| mint támasztja föl a zsalut egy kicsiny kéz. A mikor a nap
9 1| valamit, teszem föl, irjak egy könyvet?~A ki rákapatott
10 1| iratta. De egyidőben csak egy, legföljebb kettő.~Most
11 1| és karcsú lesz, mint amaz egy asszony, a ki minden becsületes
12 1| szivesek szememre borítani egy könnyű ezervirágos karton
13 1| karton szoknyácskát, vagy egy lenge csipke fisüt, de igazi
14 2| az ókorban.~Tarantóban, egy vasárnap délután láttam
15 2| a hajuk színe is csaknem egy: fekete, selymes, fehér
16 2| leányokat. Íme, Hellasz leányai! Egy pár ezer esztendő mult el
17 2| bálokon is. Az államnak egy népszerű füzetet kellene
18 2| hajfonatokat. Tudok például egy falut, úgy hivják hogy Kömlő,
19 2| fő, hanem a vöröshajú nő. Egy ilyenben tíz asszony van,
20 2| ember, inkább valami virág, egy kifejlődött délszaki növény,
21 3| bele is kopaszodnak. Él egy társam, a kinek délceg alakján
22 3| ruháik is. Tetszik nekünk egy leány, pedig a ruhája szép.
23 3| szép. Nem tetszik nekünk egy asszony, pedig ő maga gyönyörű
24 3| tekintetében a kora ifjúság.~Egy fekete alapú, piros pettyes
25 3| Kor, melyben elandalodunk egy kis kék ruhától és megbódulunk
26 3| kék ruhától és megbódulunk egy nagy s nehéz vörös öltözettől:
27 3| asszonyok szenvedéseinek egy különös emblémája jelenik
28 3| Regina Panni! Emlékszem egy halvány, karcsú parasztleányra,
29 3| szememben ő a típusa. Hadd ejtek egy könnyet az egri leányért,
30 3| ujjas vagy ujjatlan - egy darabból való ruha födi
31 3| födi egész testüket. Ez az egy khiton, mindjárt ez az egy
32 3| egy khiton, mindjárt ez az egy khitón és azután csaknem
33 3| Ha fáztak az asszonyok, egy nagy fehér, vagy színes
34 3| hanyagul odadobva mint egy boá...~Hogy kinevették volna
35 3| azt, hogy mi az egyszerű. Egy kivágott, fehér, nehéz selyemruha
36 3| férfiak, magunknak. Emlékszem egy úrra, a ki egy tisztes házba
37 3| Emlékszem egy úrra, a ki egy tisztes házba estefelé véletlenül
38 3| menni, nem várt senkit. Egy sima derék és egy harangszoknya
39 3| senkit. Egy sima derék és egy harangszoknya volt rajta.
40 3| csak érintem ezeket, hogy egy jövő alkalommal fölvegyem
41 3| volt a régi világ...~Van egy kedves, kedves öreg asszony
42 3| hatvannégy esztendővel, volt egy ruhám, fehér batiszt, kék
43 3| költőé.~Azért volt ez, mert egy házban laktam - kisfiú koromban -
44 3| fehér pikés kis viganókra és egy kissé szégyenlem is magam.
45 3| az egész városban csak egy lányt ismerek, a kinek szép
46 3| hiányzik itt Budapesten egy pár tönkrement nagyúri kisasszony.~
47 3| lady patronesse olyan, mint egy igazi királyné koronázáskor...
48 3| a melynek rőfje legalább egy louisdor. Uszálya az emelvényről
49 3| látom, hogy mi van. Láttam egy sárga, egy egészen sárga
50 3| mi van. Láttam egy sárga, egy egészen sárga báli ruhát,
51 3| egyszerűen sárga, hogy szabad egy fiatal leánynak sárga színt
52 3| Kerestem az idei bálokon egy fekete ruhát, fiatal leányon,
53 3| beszéljünk most a pongyoláról. Egy festő barátomat megkértem,
54 3| megtette mégis. Szereztünk egy képet a milói istenasszonyról,
55 3| oszt a piktor ráfestett egy direktoár-korabeli pongyolát.
56 3| sárgába hajló, mondják, egy halálos, nagy méreg adja
57 3| ruha, új lett a szemünkben, egy egészen újkori asszony.
58 3| cipőt pingálni.~- Legalább egy sor gyöngyöt a nyakába!~-
59 3| az, mint a mennyit most egy királyné visel koronázási
60 3| Vénuszt igen megimádtuk. Egy darabig szomorkodtunk és
61 3| az Andrássy-úton: mindig egy, örökre változatlan. A férfiak
62 3| említém: ez a fő.~Hajnalban egy kis fekete szattyánpapucsot
63 3| baj, de úgy lássék, mintha egy darabból lenne szőve, sehol
64 3| lenne szőve, sehol ne lássék egy varrás... Egy fölcicomázott
65 3| ne lássék egy varrás... Egy fölcicomázott pongyola,
66 3| fölcicomázott pongyola, olyan mint egy kokett öreg asszony. Diszkrét
67 3| legyen a ránca, de beleférjen egy kötőkosárba. De vigyázzatok,
68 3| megkívánja!~Végszó.~Van egy barátom, igen erős szivarokat
69 3| felesége: főnöke és tulajdonosa egy híres bécsi szabó-cégnek.
70 3| rendelkeznem a varrólányok között! Egy katonának ennyit hazudozni...!
71 3| legjobban szeretnék beszélni egy ruháról, melyet megérteni
72 3| fehéredik, bár nem az évektől. Egy ruhát látok még, egyetlen
73 3| melyik az, leírom, beleteszem egy kupertába és arra ráírom:~
74 4| ha nem uralkodik rajtunk egy gyötrő, vad, vagy gyerekes
75 4| gyerekes kíváncsiság! És itt egy bölcs bár prózai tanácsra
76 4| vagy heves volna, nem! De egy apró Bourget valahány, elég
77 4| látvány a férfiak előtt egy zongorázó leány. Főképp,
78 4| férfiak szerelmi lángja támad: egy leány figyelmes tekintetéből
79 4| megfordítva láttam csaknem mindig. Egy leány, ez engem észrevett -
80 4| némelyeket vissza kell vonnom. Egy pár sort a D betűből.~A
81 4| szerelem: hazudik, mint egy statisztikus. De hazudik
82 4| állítja, hogy minden férfi egy divatáru-kereskedőnél csináltatja
83 4| temetése gyakran alkalom egy másik szerzésére.» A becsületes
84 4| kegyetlensége: a férfiak gyönyöre. Egy gyászruhás nő, a ki mosolyogva
85 4| ki mosolyogva kacérkodik: Egy csapással beveszi a szívedet.
86 4| régi rendszeren.~*~Írtam egy regényt a lányokról én is.
87 4| van benne elmondva, hogy egy úr nekimegy vaktába a világnak,
88 5| szakácsné nem mehetett. Egy kissé aggódtak, hogy megtalálja-e
89 5| jegyzőnek, hogy nincs-e ott egy olyan leány, a ki azért
90 5| következett és nem mehettek egy tapodtat sem. Őt néha -
91 5| megszokni.~- Tömnek mint egy hízót, bezártak az ólba!
92 5| szemeit, elmondott magában egy miatyánkot és lehörpintette.~
93 5| állott hallgatónak. Egyszer egy fő levél jött, vastag és
94 5| csendőr írta. Sírt eléje egy nagyot. Utána sírt csak
95 5| bár, de kitanult ember, egy ezüst jegygyűrűt vett neki
96 5| is irathatott, hosszút, egy egész árkus átkot. Megkönnyebbült.~
97 5| vágyott látni a Dunát és venni egy pár papucsot a piacon.~De
98 5| lányosan előre. Kenderszín haja egy copfban, mint a japán férfiaké;
99 5| feleleteket, a melyek között nem egy vastag gorombaság is akadt,
100 5| vásárlani.~- Elébb élem egy kicsit világomat! mondta
101 5| beljebb-beljebb. A mint egy utcából kijutott, meglátott
102 5| megmossa benne a kezét. Hát egy katona is éppen ott mosakodott.
103 5| Be kell záratni! szólt egy öreg asszonyság, a ki egészen
104 5| gyerek? kérdezte a szenes, egy himlőhelyes, nagy dunántúli
105 5| jegyezte meg a legény.~Maris egy nagyot sóhajtott. A legény
106 6| semmit.~A nagycsizmás lányok egy kicsit játszottak, a míg
107 6| lakosztályával összekötötte. Egy bátor leány kinyitotta neki
108 6| haja összekuszálva, mint egy raj kígyó, a mely elvégezte
109 6| kalapja kikészítve a székre. Egy kis szemtelen birizgálta,
110 6| szétrebbentek, apró lépéseikkel egy óra alatt tele lett a falu
111 6| szép leány.~Bizonyára nem egy nap elhatározása volt, küzködött,
112 6| már önök arról, a mikor egy leány a férfiaknál állásért
113 6| is, még mindig nem adnak egy közepes férjet, akár egy
114 6| egy közepes férjet, akár egy egyetemi tanári székért.
115 6| és önálló állást vállalt egy félreeső faluban.~És nem
116 6| ha csak annak nem nézünk egy éhes, sovány állatot, azt
117 6| erősödő gondolata: mindhiába. Egy leány beszélte nekem, hogyan
118 6| mérgére gondolt. És ébren egy állatemberrel volt találkozása
119 7| magában. Csak délfelé jött egy tanyai ember, a ki gyujtóért
120 7| most itt meg is ebédel. Egy darab száraz kenyeret aprónként
121 7| igen régen nem evett már, egy hízója élt komoly felügyelet
122 7| gyereket is kivitte elébe és egy igás kocsin, a mely olajat
123 7| volnék! mondta az ember egy kissé elszontyolodva, mert
124 7| sok szilvafa, Voltaképpen egy félben maradt park volt
125 7| szinte szertepuffantak. Mint egy buksi-paraszt feje olyan
126 7| hét malacnak. Volt azonban egy állandó lakója is, egy remete-kutya.
127 7| azonban egy állandó lakója is, egy remete-kutya. Valami kóbor
128 7| hát megtűrték. A kertészt egy kissé szerette is, nagy
129 7| átöleli, uralkodott rajtuk. Egy igen affektánsnak és kacérnak
130 7| mintha nem volna benne egy cseppnyi vér.~Soha ilyen
131 7| kedvvel volt, nem akadt egy fél pipa dohány sem, vagy
132 7| ember végig vert rajtuk egy nyaklószíjjal, hol többet,
133 7| A nagyobbik leány tudott egy levélről, a melyet egy kút
134 7| tudott egy levélről, a melyet egy kút káváján találtak. A
135 7| szép mondást:~«Itt fekszik egy szülő anya, szülött gyermekével.
136 7| gyermekkori parasztszokás szerint, egy ágra, vékony színes szalaggal
137 7| szemét. Betakarta, nézte egy kicsinyt:~- Nagyon ismerős
138 8| az egész emberiség mint egy roppant kereskedőház. Üdv
139 8| Gyászban, bánatosan, halványan, egy új arc...~Hogy oly régen
140 8| arc az egész környezettől, egy ideges madonna, a ki fekete
141 8| fogva ilyen fejedelmi nő. Egy tekintet reá és érteni lehet
142 8| friss a tartása, de a nyaka egy kissé meghajlik, mint ama
143 8| fénye nincs már, inkább egy kissé tompa vörösbe játszik.
144 8| susogják a tribünökön. Inkább egy ilyen alakot és csak aztán
145 8| ilyen alakot és csak aztán egy koronát hozzá!~A fekete
146 8| földi élet gyönyörét. S egy kissé szűkebbre fogva jobbjában
147 8| virító hölgytribünre... Egy pillanat: most érzi, hogy
148 8| elveszi arca elől a legyezőt egy pillanatra. Most lehet látni
149 8| látják most, talán csak egy percre, talán soha többé.
150 8| poétikus. A tekintetében egy vers van a tavaszhoz, az
151 8| ruháit. Közöttük, fölöttük egy elegáns, fekete ruhás úrnő,
152 9| koldusé: alázatos nézésű és egy kissé huncut; emberi okosság,
153 9| vánkosok közül kisárgállott egy fiatal parasztasszony szeme.
154 9| beszaladt a szomszéd korcsmába egy verdung pálinkára, ebédelni.~
155 9| pálinkára, ebédelni.~A beteg egy rossz esernyőt tartott maga
156 9| paraszttól.~- Nem az; fuvar. Egy izraelitáé. Magamnak nincs,
157 9| aszszony - hónapok óta béna, egy kis meleg ételt főzni, babot
158 9| adjon! jegyeztem meg én egy kissé nekikeseredve.~- Az
159 10| A lovagló leány.~Szép egy öreg hadvezér lovon, még
160 10| hadvezér lovon, még szebb egy fiatal leány. Hihetetlenül
161 10| bátor kisasszony alá adatnék egy paripát, feketét vagy pejt,
162 10| habruhákra, atlaszcipőkre. Csak egy hosszú, fekete, szigorú
163 10| világon, - a kenyér. Megélni, egy állandó két- vagy háromszobás
164 10| házbér!~Tegnap beszéltem egy fiatal leánynyal, kékszemű,
165 10| Elveszi hozomány nélkül egy szintén szegény, de pénzkereső
166 10| Az anyja aggódott csak egy kissé, halkan mondta, de
167 10| a leány is hallhatta:~- Egy kissé beteges, a színe nem
168 10| élet!~A mama megnyugodott. Egy másik idős asszony - rokon
169 10| csókoltam meg valaha nem egy munkától kemény, barna kis
170 10| az uralkodás kéje, sőt egy kis kegyetlenség is tükröződik
171 10| arcán.~Minden férfiban van egy kis masochismus és nézi
172 10| mondhatatlan gyönyörrel. Egy vágtató fess huszártiszt
173 10| huszártiszt nem hat így egy végzett preparandistánéra.
174 10| Találkoztam egyszer egy leánynyal, a ki lovagolt.~
175 10| egyetlen, a kit ismertem.~Egy kis vidéki városban, fölötte
176 10| oltárára. Bent a városban volt egy kis pisze fekete leány,
177 10| egyszeriben.~- Hát nekem nem ad egy pár szálat? szólt halkan
178 10| Hogyne! Felnyujtottam egy pár szálat csakugyan. Megszorította
179 10| harmadnap, sokáig, talán egy hétig is ott láttam ezt
180 10| hittem, hogy a kontesz mindig egy ruhát viselt, vagy hogy
181 11| búcsuja.~Holnap esküszik egy barátom; még ma fölmegyek
182 11| önmagát:~- Tót János, te egy meteor vagy, a ki sokáig
183 11| összetorkolnak!~- Venni egy cilindert, széles karimájut,
184 11| a Balzac hősei viseltek, egy nyakravalót, nagyot, puhát,
185 11| Aztán mindjárt megszólított egy citromszínű asszonyt, a
186 11| János komor képet öltött. Egy kissé himlőhelyes volt,
187 11| János nem zsivány, csak egy szerencsétlen gyermek, a
188 11| volna boldog trubadúr. Így egy igen erkölcstelen hírben
189 11| nyakamon: titkár lettem volna egy érseknél, egy főpapnál a
190 11| lettem volna egy érseknél, egy főpapnál a ki lóháton jár
191 11| ügyvédek is. De mi üldögéltünk egy dunasori kávéház előtt.
192 11| lábát:~- Nincs bennem többé egy ép ideg. Én vagyok a kórbonctani
193 11| egyet lélekzik, nem évődik egy pillanatra is, hogy levegőt
194 11| Egyikünk se tudta, kivel. Egy gyermekarcképet mutatott,
195 11| gyermekarcképet mutatott, egy fiúképü kis leányt, négy
196 11| imádkozó-kendőkből. Ámde egy fehér vászonnal drappirozott
197 11| hozzám, a baráthoz, téptek egy szerény bársonyvirágot és
198 11| Valamelyik sarokban Kugler egy kis raktára, friss cukor,
199 11| könyvek, a Karthausi és még egy regény. Hogy mi volt még
200 11| magadnak, de legfőképen egy bizonyos hölgynek, ha most,
201 11| Végezz magaddal, barátom, és egy édes lélekben, mint tragikus
202 11| is. Találkoztam egyszer egy asszonynyal. Az urát meglőtték
203 11| állok. Nem mentem volna egy lépést innen oda, nem olvastam
204 11| oda, nem olvastam volna el egy sort, nem dolgoztam, nem
205 11| Leányokkal lett tele a szoba. Egy leány jött; kettő, tíz,
206 11| Nézte az arcképeket és egy pár cinikus szóval elénk
207 11| szája széles, a szeme, mint egy japáni lányé, de boszorkányszemöldöke
208 11| nem törődött azzal, hogy egy s más, a mi a világosságnak
209 11| Ki nem szerettem belőle egy pillanatra se és nem alteráltak
210 11| szereti, két gyermeke van, egy kissé megerősödött, hogyne -
211 11| férjéről úgy beszélt, mint egy derék férfirokonáról, de
212 11| halottan már, de öntudattal, egy élő nemtővel kisérteti magát
213 11| szájában a szivar vége egy tűz. Rátettem kezemet a
214 11| a szemem.~Elhallgatott; egy kissé szundikáltunk. A mikorra
215 11| időben. Olyan lett mint egy lárva, kőszerű, de nemes
216 11| megindultunk. Az utcán egy kissé fölocsúdtam az éjszaka
217 11| utálatos.~A templomban, egy szűk utcára nyíló, ujonnan
218 11| hangtalanul és beszélgetett is egy keveset. Körülnézett a templomban,
219 11| a kik között az örömapa, egy keleti szőnyeg- és pénzkereskedő,
220 11| nézett reám. Sőt hamarosan egy kissé udvaroltatott is magának.
221 12| is ütött a tégla egyet. Egy tót halott! Mi az? Semmi.
222 12| Pan Bog, a pallér?~Tegnap egy kis korcsmában - Villamos
223 12| a bora jó - leült mellém egy pallér. Az beszélt nekem
224 12| pallér. Az beszélt nekem egy ilyen új párról. De nem
225 12| el éppen az állvány alatt egy fiatal professzor. Egy nem
226 12| alatt egy fiatal professzor. Egy nem öreg professzor. Ilyenkor
227 12| nem nézett reá. Szigorú egy agglegény volt, csak a szót
228 13| mindjárt a Dráva mellett. Egy érseki székhelyre, a hol
229 13| a novellámat hallgassák. Egy idegen embert akartak látni
230 13| maguk nagy ismerősségében. Egy embert, a ki írásból él.
231 13| kellemes izgalom, a mint felül egy pódiumra, hogy jól láthassa
232 13| banketten - mert az a fő - egy szép tósztot a hölgyekre.~
233 13| gyengeséget befejezi még egy nyomorult szabó, a ki rájuk
234 13| félben maradt társaságon egy véletlenül megnyult úr volt -
235 13| gubernátor. A csunyaság királya, egy síró-nevető ember, egy természetes
236 13| egy síró-nevető ember, egy természetes Gwimplaine.
237 13| az urakat! Magányosan ült egy szögletben. Az anyja úgy
238 13| maga is megperzselve már egy kissé, pedig alig mulhatott
239 13| egyedül szabad táncolni.~Egy kellemetlen, zsarnok vőlegény?~
240 13| házasságot. El voltam bűvölve és egy kissé megrémülve is. Mily
241 13| hogy ez már betegség.~Nem, egy cseppet sem volt beteg az
242 13| volt beteg az én leányom. Egy kissé elkeseredett, egy
243 13| Egy kissé elkeseredett, egy kissé túlzott, ez az egész.~-
244 13| tizenkét óra.~- Maradjunk még egy kissé, anyám!~- Attila azóta
245 13| felébredt.~Új baba, még egy szopós gyerek volt otthon.
246 13| volt, a fiatalember - talán egy tenyérnyivel magasabb, mint
247 13| való a hideg paradicsom. Egy vértelen, keszeg legény
248 13| Valami véletlen....~- Egy állás! szólt közbe a fiatalember.~-
249 13| dolgozni!~- A vizsgái?~- Egy van hátra.~- Csak egy. Egy
250 13| Egy van hátra.~- Csak egy. Egy csupán.~- Le kell tenni.
251 13| Egy van hátra.~- Csak egy. Egy csupán.~- Le kell tenni.
252 13| csupán.~- Le kell tenni. Egy év alatt oszt’ rendben lesznek.
253 13| hogy kezére járok.~- Még egy év!~A másik szobában mozgolódtak;
254 13| éppen közlékeny lett.~- Egy év még! Én várok szívesen,
255 13| egészséget, mely kihat... Egy katasztrófa...~Óh, a gazember!~
256 13| forrósága megnyugtatott egy kissé. Hisz az már a végét
257 13| néhány évig asszony lesz és egy gyenge órában elmondja az
258 14| Hé, földi, hallja-e?~Egy mukkanás sem hallatszott
259 14| átvirrasztottunk. Nappal csak aludtunk egy csöppet, éjjel semmit. Behunyott
260 14| félkomiszkenyérrel a kezében, nekivágott egy jó hónapig megtartó útnak.
261 14| magát, gyakran iratott neki egy másik földijével, a ki szintén
262 14| a közelfekvő rengetegbe, egy nagy fenyves erdőbe, tanyát
263 14| mondták az ezrednél és egy darab idő mulván békén hagyták,
264 14| valami asszonyszemélylyel. Egy hírhedt rossz leánynyal,
265 14| sőt a mikor az erdőbe, egy senki tulajdona, omlatag
266 14| kereslek, gyere! ordított, mint egy nőstény vadállat.~Semmi
267 14| szétnéztek, sehol még csak egy madár sem meglőni való.~-
268 15| lábai. A melle és a hasa egy új, az anatomiában ismeretlen
269 15| A fecske feltartotta az egy fehér ujját:~- Csitt, csendesen!~
270 15| bagoly hallgatta örömmel. Egy darabig hallgattuk, a míg
271 15| lány elúnta és átvezetett egy másik szobába.~- Itt békén
272 15| barátom. - Nézze, nekem egy régi, gyermekkori barátom
273 15| a miért elszöktek előle, egy új ismerőssel - habár házas
|