Rész

1   1|          van nyáron, a kvarc-szemek szinte megolvadnak a levegőben.
2   1|      elhagyatva. És a boldog város, szinte elerjesztő jólétében minduntalan
3   3|     Nyolcvan esztendős, de a milyen szinte áttetsző fehér, gyengéd,
4   6|      rajokban menekülnek a halálba. Szinte látom, a mint összefogódzkodva
5   7|   főzelékneműek úgy megnőttek, hogy szinte szertepuffantak. Mint egy
6   8| hosszasabban, alakja itt Budapesten szinte misztikussá lett. És most
7   8|            energiával, az asszonyok szinte megfogták a szemeikkel.
8  11|        félek is egyedül.~Csakugyan, szinte zöld volt a félelemtől,
9  11|         selymes haja oly nagy, hogy szinte lenyomja vakító fehér arcát