Rész
1 1| Sok tanút állíthatok arra, hogy nem úgy indultam neki az
2 1| ki szilárdul elhatározta, hogy ezen a téren lesz belőle
3 1| biográfiákból tudnivaló, hogy a kikből «lesz valami»,
4 1| terem számomra babér. De hogy terem valahol, azt sejtettem,
5 1| minták után és olyan módra, hogy az érettségi előtt azért
6 1| akadályozhatott hát meg abban, hogy képfaragó legyek. A versírás
7 1| föltünést okoz...~Jó szerencse, hogy még a felső osztályok előtt
8 1| előkelőbbek kihaltak egészen. Hogy mégis van itt élet, csak
9 1| arra igazán nem alkalmas, hogy képzőművészeti hajlamokat
10 1| irnom, a mikor ő akarta, hogy tegyek valamit, teszem föl,
11 1| több múzsa is vállalkozott, hogy embert csinál belőlem. Iratták
12 1| reá. Azt se mondhatnám, hogy egészen világosan látom.
13 1| reád és töprengek azon, hogy hajh milyen nehéz eldönteni:
14 1| Kellemetlen elgondolni, hogy eljön az idő, a mikor nem
15 2| például egy falut, úgy hivják hogy Kömlő, a parasztlányok ott
16 2| határozottan még ront, hogy a kontyuk olyan finoman
17 2| kócos haju rokonnak - persze hogy rokon volt - Pszyche-hajviseletet
18 2| azért vitatkoztam velük, hogy kicsaljam tőlük a titkaikat
19 2| és fiúk! Mi az oka annak, hogy a vörös haj oly ünnepelt
20 2| ünnepelt és divatos lett, hogy szép gesztenyebarnák nem
21 2| haj olyanná teszi a nőt, hogy nem is ember, inkább valami
22 2| ama tapasztalati igazság, hogy a vörös hölgyeknek gyönyörű
23 2| színre.~Szívesen konstatálom, hogy a barna Magyarországon még
24 2| nagyobb és igen lényegesek, hogy apró pihék járuljanak a
25 3| őt, mert bizonyára érzik, hogy nem földöncsúszó földi gondokért
26 3| szegény fejemnek is, óh Hera, hogy oly dolgokba avatkozom,
27 3| pettyes vagy milflőr ruhát, hogy részint bánatos, részint
28 3| fűzőt, pedig azt sem tudja, hogy ez a roppant fontosságú
29 3| bebizonyítottnak veszik, hogy az asszonyi ruha igen-igen
30 3| odadobva mint egy boá...~Hogy kinevették volna az én szép
31 3| egyszerűség! Rég mondom én azt, hogy ez a fő. Csak a férfiak
32 3| Csak a férfiak tudnák azt, hogy mi az egyszerű. Egy kivágott,
33 3| egyszerűség, csak az nem szabad, hogy nádszál kisasszony georginának
34 3| női kalapok ellen. Lehet, hogy csalódom, de szentül hiszem:
35 3| részletes és oly nehéz kérdések, hogy itt csak érintem ezeket,
36 3| itt csak érintem ezeket, hogy egy jövő alkalommal fölvegyem
37 3| sirámos, mint a Jeremiásé, hogy világszerte el tudnám panaszkodni
38 3| dédunokájának és most intrigál, hogy két lányunokája ahhoz menjen
39 3| Elüldögél magában csendesen, hogy senkit ne zavarjon.~Egyszer,
40 3| könny nélkül, magamban ‑ hogy a takácsok már nem szövik,
41 3| szerelmes volt, anélkül, hogy férfit ismert volna valaha.)~
42 3| graciózus lett.~...Tegnap, hogy vén fejem fényes bálba vittem:
43 3| helyén van-e az eszem, hogy divatot akarok csinálni
44 3| csinálják. Mit bánom én, hogy mi legyen, a mikor látom,
45 3| mi legyen, a mikor látom, hogy mi van. Láttam egy sárga,
46 3| nagysád, egyszerűen sárga, hogy szabad egy fiatal leánynak
47 3| szomorkodtunk és jajveszékeltünk, hogy nincs többé. Aztán örvendtünk,
48 3| többé. Aztán örvendtünk, hogy az asszonyi szépség, ha
49 3| nem tudott belenyugodni, hogy voltak szép asszonyok, a
50 3| Mindketten igen helyeseltük, hogy a mai asszony főtörekvése,
51 3| mai asszony főtörekvése, hogy feltámassza a régi asszonyok
52 3| kötőkosárba. De vigyázzatok, hogy lány meg ne lássa, mert
53 3| felesége lesz, ne engedje, hogy reám hallgasson, engem nőm
54 3| hallgasson, engem nőm kényszerít, hogy szakszerűen értsek a divathoz.
55 3| szenvedek, mennyire félek, hogy kisül, most sül ki mindjárt
56 3| többé nem merem megmondani, hogy melyik az, leírom, beleteszem
57 4| B.~Nem igaz, hogy a nők a kíváncsiak; mi vagyunk
58 4| nekünk, a mig a leány mimeli, hogy zongoráz.~
59 4| tekintetéből ered. Mondják, hogy a férfiak a támadó és a
60 4| szép, kedves leány, mondom. Hogy szeret velem foglalkozni,
61 4| saját nemem iránt és látom, hogy némelyeket vissza kell vonnom.
62 4| betűből.~A ki azt mondja, hogy van önzetlen szerelem: hazudik,
63 4| az is, a ki azt állítja, hogy minden férfi egy divatáru-kereskedőnél
64 4| Kövér, kicsiny emberbe hogy belészeress: hacsak lehet,
65 4| mama mindig jobban tudja, hogy leánya kibe szerelmes, mint
66 4| betûbõl.~A lányok azt hiszik, hogy annyi szép van a világon,
67 4| Az van benne elmondva, hogy egy úr nekimegy vaktába
68 5| mehetett. Egy kissé aggódtak, hogy megtalálja-e a boltot?~-
69 5| is majd kilelte örömében, hogy beszabadulhatott a városba.
70 5| különösen kíváncsi, de mondták, hogy a Dunát nem láthatja. Hátha
71 5| föl, írván a jegyzőnek, hogy nincs-e ott egy olyan leány,
72 5| drága? Küldték is, örült is, hogy jöhet, a kis leánya pedig
73 5| olykor sírt is a miatt, hogy itt annyi ruha van és az
74 5| A pénzt magát éppen csak hogy látta, a vörös papiroson
75 5| Császár Maris, kívánjuk, hogy ezen pár sor írásunk friss,
76 5| Mari mindjárt megismerte, hogy ezt a csendőr írta. Sírt
77 5| levélben az foglaltatott, hogy a csendőr más őrsre ment,
78 5| csendőr más őrsre ment, hogy a kis leányukat el ne hagyja,
79 5| törvény is neki ítéli. És hogy talán meg fog házasodni
80 5| asszonya azt kívánta az urától, hogy verjen meg, adjon föl és
81 5| Ápoltja érdekében is kell, hogy kivilágos kivirradtig víg
82 5| szóltak - csak maguk között - hogy megcserélik. Könyörgött,
83 5| megcserélik. Könyörgött, hogy ne küldjék haza, a mig a
84 5| N. N. írt a falujából, hogy a gyereke meghalt, el is
85 5| olvasott föl neki, gondolván, hogy ha ezen túl lesznek, nyugodt
86 5| kendővel hátrakötve, mint a hogy azzal asszony létére köteles,
87 5| Lement a kőgarádicson hozzá, hogy megmossa benne a kezét.
88 5| A gangon fogadták azzal, hogy már rendőrt küldtek érte.~-
89 5| magával, mivel elhatározták, hogy ezek után azonnal elválasztják.~
90 6| parasztlányok örömmel látták, hogy nincs iskola. A tanterem
91 6| okosabbak közül eszébe jutott, hogy beszédbe ereszkedjék a tanítónő
92 6| az ajtót és akkor látták, hogy a kisasszony még fekszik.
93 6| ismertem, nem is sejtettem, hogy van a világon, a faluját
94 6| én, a kinek mesterségem, hogy megható eseményekkel foglalkozzam,
95 6| körül és fenyegetőznek, hogy letépik ruhájukat!~Nagy
96 6| anyjának, engedelmet kérve, hogy hiába tanította, többé nem
97 6| még nem tudta a nevét. És hogy nem fogja megtudni soha, -
98 6| szekrényén, tegnap még olvasta, hogy kell nevelni a kis parasztlányokat,
99 6| nevelni a kis parasztlányokat, hogy boldogok és erkölcsösek
100 6| erkölcsösek legyenek!~***~Félek, hogy félreértenek. Nem a férfiak,
101 6| tanítója azt mondta rá, hogy - nem jó leány. Egyáltalán
102 6| nem tudta békén elviselni, hogy a leány kiküzdte mégis.
103 6| azt a könynyelmű lépést, hogy megválasztatta magát és
104 6| Valéria, a ki nem hiába hogy verseket csinál: okos és
105 6| remélhetik a nagy szerencsét, hogy valami nagylelkű úr élettársának
106 6| utolsó időben oly erős, hogy légiószámra küldi - és üldi -
107 6| valahogy sohase álmodják azt, hogy hősök, hadvezérek vagy államférfiaik,
108 6| vagy államférfiaik, hanem hogy ezeknek a feleségei, jegyesei,
109 6| jog és ok nélkül. És érzem hogy sok olvasó talán haragszik
110 6| se tudom. Csak azt érzem, hogy verekedni szeretnék. De
111 6| oly nagy bűnös, mert érzi, hogy igaztalan az egész asszonyi
112 7| Sillabizálni kezdte hát hogy mi ujság, lesz-e háború?
113 7| gyermekek. Mindig gondolt arra, hogy anyát és gondviselőt hoz
114 7| magában és fogadást tett, hogy soha meg nem veri, ha jó
115 7| uraság beleúnt, látván, hogy az alföld nem kedveli az
116 7| főzelékneműek úgy megnőttek, hogy szinte szertepuffantak.
117 7| Két szőke abban vált ki, hogy igen anyás volt, a többi
118 7| látszott, mintha tudták volna, hogy mennyi reménység fűződik
119 7| ámbár azt nem tudhatták, hogy fölnevelésük, eladatásuk,
120 7| vígasztalhatták magukat, hogy a végén majd elszökünk!~
121 7| földturásaiban és azt állította, hogy a malacokra ügyel. S így
122 7| malacokra ügyel. S így történt, hogy az egyik malac, a beteges
123 7| nagyobbik igen rimánkodott, hogy ne verjék már őket ilyen
124 7| abban a tévedésben élt, hogy a gyermekeit a kik egyrészt
125 7| mindenkiért, a kit nem is ismert, hogy sok apáca megkérte, imádkoznék
126 7| világra.~- Meg kéne kérdezni, hogy hívják! Megnézni a nagy
127 8| észrevette és nem akarta, hogy arcát a világ lássa többé:
128 8| halványan, egy új arc...~Hogy oly régen nem láttuk közelről,
129 8| halkkal, de úgy éljenzett, hogy hangjából - valamint a harang
130 8| mindörökre való gyászát és hogy számára minden földi dolgok
131 8| királyné lett. Most látszik, hogy lehet a világon nála gazdagabb,
132 8| került és a mely híres arról, hogy az asszonyok becsvágya nagyobb
133 8| meg az egyik oldalon és a hogy teheti, bebújik a legyező
134 8| látvány, árva, egyfestékü író, hogy ábrázolja ide le. Így próbálom
135 8| Egy pillanat: most érzi, hogy olyan mint régen. És elveszi
136 8| felségének úgy tetszett, hogy ezt elfátyolozza; a legnagyobb
137 9| ló.~Kimentem az utcára, hogy megnézzem, miféle szekeret
138 9| a két aggastyánnal - és hogy életük sorsáról egyet-mást
139 9| esernyőt tartott maga fölé, úgy hogy nem cseppekben, hanem mintha
140 9| gnóm-paripa felénk kancsalított, hogy mit beszélgetünk, vajjon
141 9| beszélgetésre. Most láttam, hogy ezek voltaképpen mindent
142 9| mindent tudnak. Tudják, hogy öregek, elzüllöttek, komikusak,
143 9| Batizról, a hetivásárra. És hogy mi végeztünk-e már a beteg
144 9| Kezdetben azt gondolhatta, hogy valami fiskális vagyok,
145 9| fejét, de hamar beláthatta, hogy tévedett. Talán búzát akarok
146 9| venni és ki akarom tudni, hogy adják? Ő is kérdezgetett,
147 9| Oszt’ nincs doktor benne, hogy ide behozzák a beteget?~-
148 9| Most azonban kiüzente, hogy csak a jövő hónap másodikán
149 9| szomszédok, ha meghal, anélkül hogy doktort látott volna.~A
150 9| mosoly villant meg: «Persze, hogy agyonpletykálnák!»~- Hát
151 9| mondta, de meglátszott rajta, hogy ezt gondolja: Doktort vitetni,
152 9| szárazon.~- Az állam köteles, hogy a feleségének orvost adjon!
153 9| ismerem, talán az sem tudja, hogy én hol lakom.~Ez az ember
154 9| ingadozik és ha kérded, hogy micsoda voltaképpen, azt
155 9| voltaképpen, azt válaszolja, hogy «Szegény ember. Zsellér!»
156 9| szétverte a vásárosokat. Láttam, hogy félig ébren, félig álomban,
157 10| vagy pejt, ahhoz képest, hogy fekete vagy szőke. Nem volna
158 10| megéreztetik, tudják és tudatják, hogy a szerelmen kívül más nagy
159 10| élesen - első gondod legyen, hogy biztosítsa magát, előnyös
160 10| borzasztó, rég mondom én, hogy el kell törülni már csak
161 10| dolog azonban mégis csak az, hogy milyen roppant gyönyörűség
162 10| a lovászt lekenyerezte, hogy ne kövesse. Egyedül kalandozta
163 10| Annyit láttuk egymást, hogy végre is köszönnöm kellett.
164 10| fiókpoéta, - azt hittem, hogy a kontesz mindig egy ruhát
165 10| mindig egy ruhát viselt, vagy hogy hanyag szobalánya volt.~***~
166 11| évődik egy pillanatra is, hogy levegőt szívjon. Juan is
167 11| összeroskadt és elhatározta, hogy pap és polgári bíróság előtt
168 11| elmentem vele. Jó isten, hogy föl volt virágozva a lakása!
169 11| befolyását a női nemre. Tudta, hogy ide gránátszín muskátlik
170 11| háziasszonyok és ha piacra menve - hogy jó ebédje legyen a férjüknek -
171 11| Sóhajtotta János, látván hogy nézem, simogatom a virágjait.~
172 11| Karthausi és még egy regény. Hogy mi volt még minden, én biz’
173 11| mondom, mert attól tartok, hogy valamelyik ismerős nőcske
174 11| időben rendesen. Ajánlotta, hogy a villamot csavarjuk le,
175 11| Majd olyan bolond vagyok, hogy összegubbaszkodva várom
176 11| felesége előtt szégyelte, hogy gyávának született. Mikor
177 11| hagyta. Nem tudta megszokni, hogy bizonyos rentét hagyott
178 11| Lajosomat!» mondta suttogva, hogy férje csak félig hallja
179 11| megnémuljak mindjárt, mintsem hogy rosszat beszéljek asszonyokról! -
180 11| órája arra való volt csupán, hogy ezt a lelki és fizikai fáradtságot
181 11| jól-rosszul kiheverjem, hogy megint újra kezdhessem azután.
182 11| gyönge mellem úgy kimerült, hogy estére alig lélekzettem
183 11| mertem elaludni, mert féltem, hogy soh’sem ébredek föl többet.
184 11| is, magam is azt hittem, hogy hektikás vagyok. Ördögöt,
185 11| nem volt egyéb bajom, mint hogy nem tudtam a polgár életben
186 11| megvolt az a bűbájosság, hogy a nő, kit idézett, ellentállani
187 11| Don. Hiba lehetett az is, hogy nem annyira miattam beszélt,
188 11| miattam beszélt, nem azért, hogy engem mulattasson, hanem
189 11| magát és nem törődött azzal, hogy egy s más, a mi a világosságnak
190 11| éppen ezért ma sem tudom, hogy a boszorkányszemöldökű volt-e
191 11| eventualitások, mint például, hogy férjhez ment, tíz esztendeje
192 11| tengerekre is hat, lehet, hogy velem is van valami baja.
193 11| az éjszakáért van...~Majd hogy verset nem mondott, de megbecsülte
194 11| Tavaly annyit álmodtam róla, hogy már megsokaltam. Mit akar
195 11| Annyit tudtam róla csupán, hogy a férjét szereti, két gyermeke
196 11| tíz év alatt! Nem azért, hogy családi békéjét megzavarjam,
197 11| békéjét megzavarjam, hanem hogy parancsára álljak, ha szüksége
198 11| elmentem, fölkerestem. Tudtam, hogy délben kocsin megy a gyermekeiért.
199 11| természetesnek találta, hogy kézen fogom és viszem, a
200 11| engem is, újra konstatáltam hogy kivel állok szemben. Ez
201 11| tömjéntől. Csak az vígasztal, hogy kevesen leszünk a templomban,
202 11| kábulatától. Úgy éreztem, hogy valamit kellene tennem,
203 11| hamar végeztünk. Mondhatom, hogy csúnya volt az «ügylet»
204 11| templomban jobban éreztem magam. Hogy véget ért hivatalos funkcióm -
205 11| és a sűrű fátyolt arcáról hogy levette - láthattam végre
206 11| tartja egyébre valónak, mint hogy őt kitartsa. A kék szeme
207 11| selymes haja oly nagy, hogy szinte lenyomja vakító fehér
208 12| nevében is legyetek üdvözölve, hogy megjövétek.~Micsoda tragikus
209 12| is. Sőt hozzám is eljött, hogy csakugyan úgy hivják-e?
210 12| pallér-nyelven mesélt - sajnálom, hogy ez még nincs az irodalomba
211 12| részleteket. Csak azt tudta, hogy az őszön megesküdött a professzor
212 12| történetből? Legfeljebb ha annyi, hogy megjöttek a víg tótok, a
213 12| beszélgetni, nagyon elbámulnak, hogy mennyi sok, szép, idegen,
214 13| azért vittek felolvasni, hogy a novellámat hallgassák.
215 13| mint felül egy pódiumra, hogy jól láthassa mindenki. Csiklandozó
216 13| Minden úgy történt, mint a hogy elképzelték azok, a kik
217 13| módja szerint, biztosított, hogy az ő ekvipázseja fog kivinni
218 13| lovairól, magáról csak annyit, hogy itt ő a legokosabb, legmódosabb
219 13| olyan hangulatban vagyok, hogy elmondok mindent. Nem csak
220 13| Az apa látható örömmel, hogy más kurizál a leányának,
221 13| Ajánlani fognak magának is, hogy vegyen el, mindenkinek ajánlanak.~-
222 13| hát hajlandó azt hinni, hogy ez már betegség.~Nem, egy
223 13| pletykákat hoznak haza róla. Hogy a cigánynak adós maradt
224 13| árával.~- Képtelenség.~- Hogy apám pénzért le fogja mondatni
225 13| A szobaleánynak mondja, hogy a kisasszonyt keresi. Ne
226 13| gyülölség fogott el, különösen, hogy megláttam az ajkakon a csókok
227 13| Lekötni magának úgy, a hogy száz pap, ezer eskü nem
228 13| szereti, hogyan tűrheti, hogy csak hozzá is érjen, mint
229 13| szólalt meg izgatottan - hogy ide csaltam. Úgy éreztem,
230 13| ide csaltam. Úgy éreztem, hogy barátunk. Olvastam a könyveit,
231 13| rendben lesznek. Igérem, hogy kezére járok.~- Még egy
232 13| órában elmondja az urának, hogy a mikor még nem ismerte,
233 14| a kiről elvégeztetett, hogy itt a katona-börtönben fog
234 14| a gyöngeségben sinylett, hogy innen Csehországból minduntalan
235 14| minduntalan csak azt hallotta, hogy a két kis otthonhagyott
236 14| magának róla, hallotta, hogy a kis bornyai bőgnek utána,
237 14| csak éberen.~Vígasztaltam a hogy tudtam, szívesen hallotta
238 14| erdő állatjaival. Tudták, hogy ott van, űzték keresztül-kasul
239 14| körülötte és nem engedték, hogy baja essék. Biztosságban
240 14| már az ezredparancsban is, hogy: a ki az ismeretes Rici
241 14| hihetett belőle valamit, mert hogy, hogy nem, miből, miből
242 14| belőle valamit, mert hogy, hogy nem, miből, miből nem: pénzt
243 14| még egyszer, kétségbeesve, hogy összerázkódott a maga hangjától.~
244 14| a nevét, még egyszer, a hogy csak a torkán kifért; ordította
245 15| Tudod-e - azonkívül - hogy vőlegény vagyok, elveszem
246 15| bizalommal.~- Fecske kisasszony, hogy mehet a csúf bagolyhoz!
247 15| mint a ki sötétben is lát, hogy a mamája oldalán vezesse
248 15| nagyobbára rokonok, mentek elől. Hogy, hogy nem, - magyarázattal
249 15| rokonok, mentek elől. Hogy, hogy nem, - magyarázattal nem
250 15| is velem. Úgy lenézett, hogy bizalmaskodott velem:~-
251 15| Nem volt szép magától, hogy megházasodott. Most udvarolhatna,
252 15| Én bízom önben. Érzem, hogy bár legújabb, de legjobb
253 15| hozzá. Aztán azt mondjuk, hogy eltévedtünk, azt mondjuk -
254 15| orvosnövendék - persze, hogy orvosnövendék volt - feküdt
255 15| libbent. Kiabált a cselédre, hogy vinné el a nagy orvosságos
256 15| gyors, csicsergő, csattogó, hogy alig lehet megérteni.~Óh,
|