Rész
1 1| naplójegyzetei» című novellával (de tárgy és cím lehet más is).~
2 1| pályán terem számomra babér. De hogy terem valahol, azt
3 1| sem megy el szinésznek. De én bizonnyal az egy százalék
4 1| azonban kerülgetett mégis, de nem nagy erővel, hiszen
5 1| Kedves és szép város volt; de nem, arra igazán nem alkalmas,
6 1| budapesti «Nyomor»-ról. De vajjon lehetett-e meg nem
7 1| mindig csak asszony iratta. De egyidőben csak egy, legföljebb
8 1| az arcomon... Baj, baj, de ha majd meg kell lenni,
9 1| egy lenge csipke fisüt, de igazi csipkét;~...talán
10 2| parasztlányok divatja ez, de sok úrnőre és úri kisasszonyra
11 2| ivókban, paraszt lakodalmakon, de elit bálokon is. Az államnak
12 2| leszorítják, lesimítják, de laposra le is kenik a hajfonatokat.
13 2| mesterkedéssel lehet elbánni. De el lehet, még ezekkel is
14 2| Esetleg le kell nyírni fiúsra, de a lehető legritkább esetben,
15 2| még régebben és erősebben, de azért vitatkoztam velük,
16 2| pudika, mely nem csak enni, de ölelni is tud. A kedves,
17 2| szónokoltunk össze-vissza, de megállapodni nem tudtunk.
18 3| szamársága.~Ősz a fejem, de nem az évektől. Talán az
19 3| csak meggyőződésem erős, de a tudásom vajmi gyarló!
20 3| kerüljétek a szerénységet! De legmesésebben tudatlan vak
21 3| volt sejtelmem is. Én, én! De voltak nálam sokkal okosabb
22 3| rosszasága következnék most, de hagyom az ős témát és sietek
23 3| szoknyájában. Annyi nem volt, de csaknem annyi, mert tehette.
24 3| tudom, mi történt vele, de szegényke talán nem is él
25 3| diszkréten titkolni kell, de elhazudni, merőben mást
26 3| magukra, az ezer redőjű, de lenge hímationt, a mely
27 3| tízféle szín van együtt, de harmóniában: az megint egyszerű.
28 3| ellen. Lehet, hogy csalódom, de szentül hiszem: nincs annyi
29 3| toquenanak némely változatai, de... Ezek részletes és oly
30 3| ismerősöm. Nyolcvan esztendős, de a milyen szinte áttetsző
31 3| gyertyát, felöltözik, olvasna, de sohse talál jó szemüveget.
32 3| batiszt, kék pettyekkel, de egészen kicsi pettyekkel,
33 3| egyebet sohasem csinált, de a pipa nehéz volt, munka
34 3| lányok varrtak másoknak, de csak a legjobb családoknak,
35 3| csak a legjobb családoknak, de csupán - azért nem kivétel
36 3| kivágni, fiatal lánynak is, de a mellel vigyázni kell.
37 3| a kinek szép karja van, de az bálba nem jár.~Az én
38 3| aranyékszerrel az egész mellen... De vajh, helyén van-e az eszem,
39 3| üde lányon a fekete ruha. De hol az a bátor lány, a ki
40 3| többé, ne hajtsanak rám, de hallgassanak meg, miféle
41 3| nem szabad, bűn lenne!» De mert nagyon kértem, megtette
42 3| udvarolni kezdtünk neki. De éjjel volt, egyedül ültünk
43 3| gyöngyöt a nyakába!~- Jó. De milyent? Igazit-e vagy üvegből
44 3| egészen világosan beszéltünk. De ott kint már világosodott
45 3| sokszor mondták előttem, de amint én is több ízben említém:
46 3| szebb ruha a pongyolánál, de fodor ne legyen rajta, ha
47 3| van az egész az nem baj, de úgy lássék, mintha egy darabból
48 3| legyen, ezer legyen a ránca, de beleférjen egy kötőkosárba.
49 3| beleférjen egy kötőkosárba. De vigyázzatok, hogy lány meg
50 3| ítéletemben és hányszor, óh, de hányszor igazolok egy-egy
51 3| nem csupán mint férjét, de egyszersmind mint főszabászt
52 3| katonának ennyit hazudozni...! De szeretem Barbarát, - így
53 3| jaguárt, azt nem bánnám!~De legjobban szeretnék beszélni
54 3| látok még, egyetlen egyet, de ez a legislegszebb minden
55 4| tudunk és mégis, mennyi, de mennyi házasság múlt volna
56 4| csókot ne adj. Ígérni: ígérj, de hadd sorvadni, epedni, kínlódni,
57 4| vagy heves volna, nem! De egy apró Bourget valahány,
58 4| A zene maga az mellékes. De udvarolni legjobban esik
59 4| asszonynép szerelme? Szerettetni. De mi a férfiak szerelme? Önmagukat
60 4| mint egy statisztikus. De hazudik az is, a ki azt
61 4| férfit. Ez a legnagyobb baj, de talán egyelőre nem jó lesz
62 4| is annak valót nyomban, de nem egyet ‑ hanem kettőt.
63 5| sárga tök van ott kitéve, de az nem tök, hanem ananász.
64 5| volt különösen kíváncsi, de mondták, hogy a Dunát nem
65 5| esze csak összezavarodott, de meg nem nyílott. Őszszel
66 5| vele kellett virrasztani, de nappal azért dolgozni kellett,
67 5| nincs mit ennem!» Még volt, de már is adta a kis apróság
68 5| kivirradtig víg legyen.~- De ha nem tud! - szólt közbe
69 5| könnyű.~Az úr, kereskedő bár, de kitanult ember, egy ezüst
70 5| nehogy megszomorítsák. De a pénzt küldje, mert drága
71 5| egy pár papucsot a piacon.~De merre lehet itt a piac?
72 5| kettő lekisasszonyozta, de nem hagyta magát elkábíttatni.
73 6| szerették volna felpróbálni. De az asztaloslány elkiáltotta
74 6| eseményekkel foglalkozzam, de meghatva ne legyek: mit
75 6| írnia kellett? Bizonynyal, de talán még nem tudta a nevét.
76 6| percek legnagyobb fájdalma. De azt is eltompította az elhatározás.
77 6| szerecsikát - mást keresett, de nem tudott keríteni - fogta
78 6| bizonyára korteskedett. De mit tegyen diplomájával,
79 6| egyetemi tanári székért. De nem kellett a tanítónő senkinek,
80 6| tanítónak és nevelőnek. De hol hozzájuk az iskola -
81 6| világhistóriát folytatják éjjelente, de valahogy sohase álmodják
82 6| hogy verekedni szeretnék. De kivel? Silány férfiakkal,
83 6| tanítónőt a halálba kergették? De hiszen azok nem egyes emberek,
84 6| valahogyan helyre hozni, de hogyan kezdjen hozzá - de
85 6| de hogyan kezdjen hozzá - de hogyan?~ ~
86 7| kenyeret aprónként sózogatott, de csínján bánt a sóval és
87 7| Az aratás igen bő volt, de keresztben-kazalban állott
88 7| gondolta magában az ember, de az idejét sem tudta, a mikor
89 7| gondviselőt hoz ezeknek, de a tanyákon nem akadt, a
90 7| meg nem is volt ismerhető. De hamar elárulta magát, a
91 7| egészségi szempontból, de szórakoztatás céljából is,
92 7| kertre is tartozott ügyelni. De keveset foglalatoskodott
93 7| főzött is egyszer-egyszer. De a nyár óta minden figyelmét
94 7| és vörnyeges hajú volt. De ők - a jó isten tudja, mivel
95 7| kivérezte a testüket, néha nem. De szerette őket, minden sátoros
96 7| verjék már őket ilyen nagyon. De a két kis malac is elúnta
97 7| nő is tovább akart menni, de a kertész ráfogta a villát:~-
98 7| papot és csendes áhítattal, de minden rémület nélkül imádkoztak
99 7| testvér szelíd érzelemmel, de erősen leszorította a szemét.
100 7| A kisebbik is megnézte, de nem emlékezett reá. Betakarták,
101 7| olvasót tettek a kezei közé. De nem könnyeztek, megszokták
102 7| könyvben, - szólt a nagyobbik. De az akaratnál maradtak, mert
103 8| elérzékenyedett, halkkal, de úgy éljenzett, hogy hangjából -
104 8| legfőbb hadúr pirosban. De most nem a felség a fő,
105 8| megy, bolyong a világban, de csak azért, mert isten így
106 8| hatalmasabb királyasszony, de nincs senki, a ki születésénél
107 8| hercegleány.~A leány! Csudálatos, de az impozáns termete egészen
108 8| gyönyörű friss a tartása, de a nyaka egy kissé meghajlik,
109 8| elől a felséges asszony. De nem a nap ellen tartja.
110 8| folyhatik most le a keskeny, de sima, félig hajborította
111 8| nagyon komolyan néz maga elé, de a nap addig-addig simogatja,
112 8| gyerekek ezek a magyarok, de kedvesek, nagy vonásokkal
113 8| földi szépséget adta neki, de ő szent felségének úgy tetszett,
114 8| királyfi anyjává tette, de a királyfit tőle elvette...~
115 8| fátyol alatt - megrezdűl, de már nem sír a királyné.~
116 9| paraszti-fajtájuk, nagy családból valók, de végképp elzüllöttek. A fejük
117 9| nagy sár van, baj, baj. De legalább nincs hideg, lehet
118 9| sokat várniok az élettől. De mit lehet tenni? Nem volt
119 9| nem töri jóban a fejét, de hamar beláthatta, hogy tévedett.
120 9| községünknek hatod magával. De itt lakik bent a városban
121 9| akartam az asszonynyal addig, de még kimarnak a szomszédok,
122 9| nézett reám, nem mondta, de meglátszott rajta, hogy
123 9| álomban, rogyadozó lábbal, de megzavarhatatlan türelemmel
124 9| húzott a lábukra, lassan, de biztosan csoszognak előre.
125 10| mestersége, azokat igen is jól, de az más. Én a szegény leányokat
126 10| nélkül egy szintén szegény, de pénzkereső ember. Csak kelengyét
127 10| egy kissé, halkan mondta, de a leány is hallhatta:~-
128 10| eljegyzés. Már csókolóztak, de az eljegyzés csak vasárnap
129 10| kemény, barna kis kacsót, de ah, azok a fehér, hosszúkás
130 10| így a szerelemnek. Ilyen, de ilyen volt az én grófkisasszonyom,
131 10| Ő rám sem ismerne többé, de én már megismerném. Minden
132 11| kissé himlőhelyes volt, de ezek a helyek is elsimultak
133 11| borulatában. Vékony és gyenge, de szép kezével megtámasztotta
134 11| kezével megtámasztotta őszülő, de fürtös fejét és szólt:~-
135 11| felhőre, még az ügyvédek is. De mi üldögéltünk egy dunasori
136 11| talán. «Ez az,» mondá, «de megnőtt!» Meg nem hítt egyikünket
137 11| ízüt lehet beszélgetni. De akkor a szivarjának füstjét
138 11| az államnak, magadnak, de legfőképen egy bizonyos
139 11| megmarad az emléked örökké. De eszembe jutott és a morált
140 11| nem lelkesített semmi, de komolyan nem is foglalkoztam
141 11| neki. Nagyon tudott akarni, de nem elvből, nem Goethéből;
142 11| mint egy japáni lányé, de boszorkányszemöldöke volt.
143 11| Máskor nem igen szokott, de ma fölöttébb transcendentális
144 11| hogy verset nem mondott, de megbecsülte magát. Abbanhagyta
145 11| egy derék férfirokonáról, de hiába, nem látott tíz esztendeig,
146 11| valót élt, halottan már, de öntudattal, egy élő nemtővel
147 11| Odaszorította:~- Be jó hideg. De még jobb forró bent. Így
148 11| nagyon nehezére esett, de fölkelt mégis. Öltözködtünk,
149 11| mint egy lárva, kőszerű, de nemes és finom. És a múmia-főben
150 11| múmia-főben szemei zavartan, de igen élénken beszéltek.
151 11| rendezett társadalmi élet, de ez a kegyetlen és cinikus
152 11| utcára nyíló, ujonnan épült, de régi stilusu templomban
153 11| kitartsa. A kék szeme fényes, de hideg, a homloka márvány,
154 11| hideg, a homloka márvány, de szűk és alacsony, selymes
155 12| Villamos piszoknak csúfoljuk, de a bora jó - leült mellém
156 12| nekem egy ilyen új párról. De nem ideiről, tavalyiról
157 12| mert nagy nyelvész volt. De most a szobáját súrolták,
158 12| kupi maliná»-t.~- Ejnye, de szép és ismeretlen szláv
159 12| csudálkozó professzorra, de az nem nézett reá. Szigorú
160 12| pénzt gyüjtötte halomra. De az idioma megzavarta mégis.
161 13| graciózus, a lábai formásak, de nagyok, a kezei kicsinyek,
162 13| hitvány karikagyűrűvel, de a halál örök pecsétjével
163 13| Ez a nász - mindörökre.~De mért megy vele a lány, mért
164 13| fiatalember kíváncsian - de rosszakarattal és féltékenyen -
165 13| Hiába.~- Várni kell.~- De meddig?~- Valami véletlen....~-
166 13| várok szívesen, akármeddig. De ő nagysága az egészségét
167 14| hónapig megtartó útnak. De mit törődött a távolsággal,
168 14| Zsörtölődött a földi, de szélesre húzta száját az
169 14| kik feltűzött szuronynyal de bóbiskolva őriztek bennünket.
170 14| Biztosságban volt itt, de csak itt, ha kiteszi innen
171 14| a míg magától kibújik. De hetek multak és még mindig
172 14| hét napi egyest kap! De azért a bakák mégis csak
173 14| azt!» válaszolta vissza. De mégis csak hihetett belőle
174 14| melléről, beszélt már mindent, de még szopott, mindég szopott.~
175 14| Arra fogják el katonák, de ne bántsák, csak vigyék
176 14| kis fiút, elpityeredett, de csak csendesen sírt, nem
177 15| értelme annak a mit mond, de nem mindenki tudja megérteni.~
178 15| gyermekét.~- Nem tudok semmit, de mindent szívesen veszek
179 15| nagy, kerek szemei miatt, de az alakja révén is egészen
180 15| beszélgettünk hármasan. De a bagolyt hamarosan hívták
181 15| nagyobbakat!~- Jó, jó. De majd ha egyedül marad vele!?~-
182 15| Érzem, hogy bár legújabb, de legjobb barátom. - Nézze,
|