Rész
1 1| regényterveket koholtam.~És mindezek csak mellékfoglalkozásul szolgáltak.
2 1| Hogy mégis van itt élet, csak a zsaluk mögül kicsillogó
3 1| velem a könyveket, mindig csak asszony iratta. De egyidőben
4 1| asszony iratta. De egyidőben csak egy, legföljebb kettő.~Most
5 1| amíg irnám: halkan mind csak arra az egyre, a szélesajkúra,
6 1| kis silhouetteje egyszerre csak megnyúl, oly magas és karcsú
7 1| nem szeretném eldönteni. Csak azután. Azután?~Kellemetlen
8 2| lányok olaszul fecsegnek, csak kettő maradt változatlan:
9 2| korában. A kömlői hölgyek csak akkor szépek mégis, ha kendő
10 2| fejük suta, a hajuk, mintha csak rá volna festve a koponyájukra,
11 2| törékeny hajak. Ezekkel csak mindenféle ravaszsággal
12 2| mimoza pudika, mely nem csak enni, de ölelni is tud.
13 2| azonban nem kedvelt. Nem csak az a zöld, mely egykor barna
14 3| amikhez nincs jogom és amikben csak meggyőződésem erős, de a
15 3| pedig ő maga gyönyörű és csak a ruhája rossz. Keressétek
16 3| melyek közül az első még csak bokáig ért. Ma is eszembe
17 3| részint mert magam se tudom. Csak sejtelmeim vannak róla,
18 3| A gyengéd és sugár leány csak úgy roskadozott százrétű
19 3| sleppelt utánuk, hol meg csak a nyakuk köré volt fonva,
20 3| egri lányomat, a ki nem csak Egerben lakik, ha vagy egyszer
21 3| Mind férjhez ment, mind, csak az nem, a ki egyáltalán
22 3| mondom én azt, hogy ez a fő. Csak a férfiak tudnák azt, hogy
23 3| pompa és nincs egyszerűség, csak az nem szabad, hogy nádszál
24 3| nehéz kérdések, hogy itt csak érintem ezeket, hogy egy
25 3| hatvannégy esztendővel, csak hatvannégy esztendővel,
26 3| lánynak anyja nem élt már, csak apja, a ki mindig pipázott,
27 3| lányok varrtak másoknak, de csak a legjobb családoknak, de
28 3| kell. A teinte nem határoz, csak a csont ne lássék, ne legyen
29 3| Meztelenül hagyni a kart csak asszonynak való, az egész
30 3| való, az egész városban csak egy lányt ismerek, a kinek
31 3| derekút, roppant hosszú aljút, csak a színe volt fölötte asszonyos;
32 3| írni ezeket a leveleket. Csak most kezdek belemelegedni
33 3| között Iza tragédiája, a ki csak otthon volt szép, mihelyt
34 4| fordul énekem: leányzó - ha csak teheted - férfinak csókot
35 4| tanuljatok énekelni. A kinek csak módja van, zongorázni is
36 4| kikben szerelmet ébreszteni csak a hozzájuk hideg, gőgös,
37 4| mondja: kedves doktor, hozza csak ki!~
38 4| a mikor ezeket mondotta, csak pogányul beszélt. Mi nem
39 4| Mi nem beszélhetünk úgy, csak érzünk úgyabban. Az asszonyok
40 4| világon, pedig nincs semmi - csak ők.~*~A lányok akkor választanak
41 5| megláthatja? Ha egyszerre csak elejbe kerül? A hétfejü
42 5| városába küldeni, a kis esze csak összezavarodott, de meg
43 5| anyjának. Jól éltek együtt, csak pusztai lány létére a folytonos
44 5| pénzekben. A pénzt magát éppen csak hogy látta, a vörös papiroson
45 5| vagy elsikkasztották, vagy csak akkor adták oda, a mikor
46 5| eléje egy nagyot. Utána sírt csak igazában, a levélben az
47 5| rabságban mult el a tél. Csak azok voltak az igazán rossz
48 5| egyszer arról is szóltak - csak maguk között - hogy megcserélik.
49 5| tőle.~Tavasz felé történt csak újra baj. Megint a levél
50 5| meghalt, el is temették, csak előtte titkolják. «Hiában,
51 5| vastag gorombaság is akadt, csak férfi szájára való.~Megtalálta
52 5| emberrel. Nem is mentek, csak úgy hajladozott a tömegük,
53 5| jól megszorította.~- Hej, csak nincs is két olyan árva
54 5| árva mint mi, la ketten.~- Csak az idejét kitöltötte volna
55 5| befelé: ha még egyszer, csak egyszer keblére kaphatná
56 6| jegyezte meg az asztaloslány. Csak azt nem értették, miért
57 6| szerencsétlenség, nagyobbára csak nyáron szokott a faluban
58 6| tudományok, minden elhatározások, csak lányok, szegény gyenge lányok!
59 6| talán gardedámja se, ha csak annak nem nézünk egy éhes,
60 6| Igazán, magam se tudom. Csak azt érzem, hogy verekedni
61 7| mert az egész határon lábon csak a kukorica állott már, a
62 7| tarló, a mi ellehet magában. Csak délfelé jött egy tanyai
63 7| kergette csupán. A jó ember csak a hirdetéseket olvashatta
64 7| roppant tökfejek állották el. Csak a szerény krumpli viselte
65 7| egy-egy serét.~A kertésznek csak a címe járt a kert után,
66 7| boldog gyerekeket. Az apjuk csak akkor bántotta őket, ha
67 7| bement velük a templomba. Csak néha szidta őket, az anyjukkal
68 7| került össze, a végén már csak kettő maradt.~- Erre való
69 7| eltávozott dús hajú fejükből. Csak a hajukat fonták még mindig
70 8| mindhiába mondta: szerencsehaj, csak szerencsehaj ez, fölséges
71 8| magyar: nemzeti színben - csak ő van a fia színében, talpig
72 8| bolyong a világban, de csak azért, mert isten így akarja.~
73 8| kontyban a régi szép barna haj, csak fénye nincs már, inkább
74 8| Inkább egy ilyen alakot és csak aztán egy koronát hozzá!~
75 8| fejét látják most, talán csak egy percre, talán soha többé.
76 8| mentek nyugat felé; még csak dél volt és elborították
77 9| beteggel. Nem hallgatott rám. Csak akkor szólalt meg, a mikor
78 9| meg, biztosan meggyógyul, csak ápolni kell! Szed még markot
79 9| lakik bent a városban és csak egyszer jön minden hónapban.
80 9| Most azonban kiüzente, hogy csak a jövő hónap másodikán jön
81 10| habruhákra, atlaszcipőkre. Csak egy hosszú, fekete, szigorú
82 10| szegény, de pénzkereső ember. Csak kelengyét és butort kap.
83 10| miatt. Az anyja aggódott csak egy kissé, halkan mondta,
84 10| csókolóztak, de az eljegyzés csak vasárnap lesz meg.~Hadd
85 10| hogy el kell törülni már csak a szerelem s a leányok kedvéért
86 10| A fő dolog azonban mégis csak az, hogy milyen roppant
87 10| a fejét is lehullatta, csak a szára volt meg.~Nyár lett
88 11| Fiúk, János nem zsivány, csak egy szerencsétlen gyermek,
89 11| mindaddig, a míg egyszerre csak összeroskadt és elhatározta,
90 11| mondta suttogva, hogy férje csak félig hallja meg. Lajos
91 11| bevallotta - nem igen, vagy csak halványan emlékezett!~-
92 11| foglalkoztam soha mással, csak a szerelemmel és azzal,
93 11| És a leány?~- Ugorj csak fel fiam, a tükörfiában
94 11| tükörfiában arcképek vannak, adsza csak ide!~Kiszedtem az arcképeket.
95 11| öltözködni abszolute nem tudott. Csak otthon volt szép; a világban
96 11| is ölelkeztem ‑ persze - csak lélekben vele. Az én szívemnek
97 11| szeressed az éjjelt, a nappal csak az éjszakáért van...~Majd
98 11| nem jelentettek semmit, csak az az áram, a mely kettőnket
99 11| mint az ördög a tömjéntől. Csak az vígasztal, hogy kevesen
100 11| kitágulva, mint a macskáé éjjel, csak ajkai a régiek: a délszaki
101 12| Szigorú egy agglegény volt, csak a szót s a pénzt gyüjtötte
102 12| itt tovább a részleteket. Csak azt tudta, hogy az őszön
103 12| tetszik most építeni!~- Mindég csak négyemeletes házat.~- Most
104 13| asszony izgatására lehívtak. Csak én csalódtam, csak én voltam
105 13| lehívtak. Csak én csalódtam, csak én voltam meglepődve. A
106 13| beszélt a lovairól, magáról csak annyit, hogy itt ő a legokosabb,
107 13| végeztével, a táncteremben láttam csak igazán, milyenek. Mintha
108 13| hogy elmondok mindent. Nem csak magának, mindenkinek. Ki
109 13| akartam vonulni az ajtóban.~- Csak jöjjön! - súgta a kisasszony.~
110 13| szereti, hogyan tűrheti, hogy csak hozzá is érjen, mint szeretheti?
111 13| vizsgái?~- Egy van hátra.~- Csak egy. Egy csupán.~- Le kell
112 13| Hisz az már a végét járja. Csak sietve, sietve!~Vajjon mit
113 14| átvirrasztottunk. Nappal csak aludtunk egy csöppet, éjjel
114 14| csinált valami nagy dolgot, csak abban a gyöngeségben sinylett,
115 14| és hallotta, minduntalan csak azt hallotta, hogy a két
116 14| nénémasszony lesz akkorára.~Ha csak egyszer látná őket, addig,
117 14| volt régen - mi voltunk csak éberen.~Vígasztaltam a hogy
118 14| Biztosságban volt itt, de csak itt, ha kiteszi innen a
119 14| ismeretes Rici nevű leánynyal csak szóba is áll, - hét napi
120 14| De azért a bakák mégis csak szóba állottak vele, sőt
121 14| válaszolta vissza. De mégis csak hihetett belőle valamit,
122 14| katonák, de ne bántsák, csak vigyék ki innét, mondta
123 14| vadállat.~Semmi válasz, még csak a bokrok se rezzentek meg.
124 14| megálltak, szétnéztek, sehol még csak egy madár sem meglőni való.~-
125 14| fiút, elpityeredett, de csak csendesen sírt, nem kiáltott,
126 14| nevét, még egyszer, a hogy csak a torkán kifért; ordította
127 15| Magát szeretem, senkit mást, csak magát! óh, bár meghalhatnék
|