Rész
1 1| indultam neki az irodalomnak, mint a ki szilárdul elhatározta,
2 1| valahol, azt sejtettem, mint sejti minden gyorsan növő
3 1| hegy, domb, olyan színű, mint az aranyos gyík háta. Messziről
4 1| palotáinak apró kapuit, mint mind-megannyi portier...~
5 1| jön, komoran, nesztelenül, mint valami felleg. Két egyformán
6 1| helyzete mégsem olyan jó, mint a megyei, törvényszéki és
7 1| Egyszer-egyszer láttam, mint tűnik elő a homályból barna
8 1| homályból barna leányfej, mint támasztja föl a zsalut egy
9 1| nevéhez irom a könyveket, mint az elsőt.~Azóta több múzsa
10 1| oly magas és karcsú lesz, mint amaz egy asszony, a ki minden
11 2| modora szerint, egészen úgy, mint ahogy a görög szobrok szoktak,
12 2| tizenhat éves korukban olyanok, mint Mária Terézia. Magasak,
13 2| olyan finoman van befonva, mint a kosár. Mint minden bűnre,
14 2| van befonva, mint a kosár. Mint minden bűnre, erre is van
15 2| férfit nem nézi egyébnek, mint komikus képű tevének, a
16 3| középpontjában a halcsontos páncél, mint az asszonyok szenvedéseinek
17 3| leányhoz.~Olyan az egri leány, mint a legszínesebb, a legtarkább,
18 3| végig az utcán, oly gőgösek mint a páva.~Regina Panni, Regina
19 3| és azok úgy cselekedtek, mint ahogy fent előirva van.
20 3| lengetve, hanyagul odadobva mint egy boá...~Hogy kinevették
21 3| jogosultsága a kalapnak, mint a mennyit arrogál. Ritka
22 3| szavam erős és sirámos, mint a Jeremiásé, hogy világszerte
23 3| báli ruha olyan legyen, mint a hab, mint a felhő... Az
24 3| olyan legyen, mint a hab, mint a felhő... Az a jó, ha egy-egy
25 3| a lady patronesse olyan, mint egy igazi királyné koronázáskor...
26 3| asszonyos; olyan vörös, mint az ég, a mikor haragos,
27 3| igaz gyöngyöt megivott az, mint a mennyit most egy királyné
28 3| A férfiak átalakulgatnak mint a hernyók, más és más formákat,
29 3| fölcicomázott pongyola, olyan mint egy kokett öreg asszony.
30 3| hölgyeknek ‑ vevőinek - mint nagy ruhatekintélyt és megnézeti
31 3| A grófnéknak nem csupán mint férjét, de egyszersmind
32 3| férjét, de egyszersmind mint főszabászt mutat be. Iszonyú,
33 4| önzetlen szerelem: hazudik, mint egy statisztikus. De hazudik
34 4| hogy leánya kibe szerelmes, mint maga - a leány.~
35 5| sárkányról több fogalma volt, mint a nagy folyamról.~Nem volt
36 5| bírta megszokni.~- Tömnek mint egy hízót, bezártak az ólba!
37 5| pincében. Az alházmester, mint cipész, kitűnő jól olvasta
38 5| ránézett, mert inkább jó, mint rossz asszony volt.~Hízelegni
39 5| volt kendővel hátrakötve, mint a hogy azzal asszony létére
40 5| Kenderszín haja egy copfban, mint a japán férfiaké; tenyérnyi
41 5| ez a színes kis figura, mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba
42 5| mind beljebb-beljebb. A mint egy utcából kijutott, meglátott
43 5| úgy hajladozott a tömegük, mint a kígyó. Mögöttük vagy húsz
44 5| a ki egészen olyan volt, mint a fiatal asszony, csakhogy
45 5| nincs is két olyan árva mint mi, la ketten.~- Csak az
46 6| fekete haja összekuszálva, mint egy raj kígyó, a mely elvégezte
47 6| nem ízlett neki az élet, mint nem esik jól a világ annyi
48 6| tudott megmaradni a világban, mint nem tudnak megállani azok
49 6| A világban úgy félnek, mint az ijedős gyerek az ismeretlen
50 6| halálba. Szinte látom, a mint összefogódzkodva mennek.
51 6| Nem, nincs itt semmi más, mint nyomorúságos próza! A Petrovics
52 6| hó födi. Ő maga is olyan, mint fölötte a hó: leesett, szép
53 7| hamar elárulta magát, a mint leszállt, megpillantotta
54 7| szinte szertepuffantak. Mint egy buksi-paraszt feje olyan
55 7| maradt a fürt, a szemei, mint egy-egy serét.~A kertésznek
56 7| nagy figyelemmel nézte, a mint az a legszebb ágakat letördelte
57 7| valamennyi. Sorsuk tudata, mint halavány ösztön sem nyilatkozott
58 7| egészen olyan képű volt mint az a nagyvárosi ügyvéd,
59 7| kisebbiknek olyan volt a haja, mint a kukorica haja, ha a napon
60 7| fényes és vörösbe hajló, mint a milyen itt a föld. Az
61 7| kiáltotta ilyenkor.~A kicsinyek, mint a pillék, letoptak.~Az ember
62 7| hallotta a tanyán, ugy is mint szép mondást:~«Itt fekszik
63 7| öröm úgy felillatozott, mint a fehér viola illata nyári
64 8| szerelmesek voltak bele mind. Több mint tíz esztendeje nem állott
65 8| olyan az egész emberiség mint egy roppant kereskedőház.
66 8| nem, mert uralkodóné - mint a milyen ő, a ki oly bátor,
67 8| asszony-tribünök köröskörül olyanok, mint óriási virágszőnyegek, a
68 8| virágszőnyegek, a színes ernyők mint roppant tulipánok. Ragyognak
69 8| egyedül volt, más volt, mint mindenki itten.~Az ura pirosban,
70 8| becsvágya nagyobb benne, mint a férfiaké. Mondják, mindjárt
71 8| Magas, csaknem olyan nagy, mint az ura, gyönyörű friss a
72 8| nyaka egy kissé meghajlik, mint ama szép termetü leányoké,
73 8| tompa vörösbe játszik. A mint ott áll az ünnepi beszédet
74 8| et tegyünk e szóhoz, mint Belzebubhoz - ez a kegyetlen
75 8| pillanat: most érzi, hogy olyan mint régen. És elveszi arca elől
76 9| kisebbeknek látszottak, mint a milyenek. Nem voltak ponyk
77 9| a másik bóbiskolt és a mint így elhagyták magukat, a
78 9| szemeiket, a mely olyan volt, mint a vén koldusé: alázatos
79 10| fekete, szigorú ruhára...~Mint a milyenbe az a kisasszony
80 10| tizenhétéves voltam akkor, mint a mennyi a kis kontesz lehetett
81 11| És éppen olyan gazember, mint a milyen!~Sohse tudott nekem
82 11| hajók alusznak és a bárkák, mint a gyerekek, megbujnak mellettük.~
83 11| kiengeszteli a pokolt.~***~Úgy, mint holnap reggel, esküdnie
84 11| befűttetett, mert fázott, mint az utóbbi időben rendesen.
85 11| várom be a véget. Néha, mint ma este is, a fejemre borult
86 11| barátom, és egy édes lélekben, mint tragikus hősnek, megmarad
87 11| sohse volt más gondolatom, mint ők. Négy éves koromban szerelmes
88 11| és ruházkodtam volna, ha mint cél, nem áll előttem nő,
89 11| Ördögöt, nem volt egyéb bajom, mint hogy nem tudtam a polgár
90 11| a szája széles, a szeme, mint egy japáni lányé, de boszorkányszemöldöke
91 11| közbenjött apró eventualitások, mint például, hogy férjhez ment,
92 11| A férjéről úgy beszélt, mint egy derék férfirokonáról,
93 11| esküszünk. Aztán enyém lesz mint a kezem, a szemem.~Elhallgatott;
94 11| szertartástól - szólt János - fázom, mint az ördög a tömjéntől. Csak
95 11| utolsó időben. Olyan lett mint egy lárva, kőszerű, de nemes
96 11| beszéltek. Pupillája kitágulva, mint a macskáé éjjel, csak ajkai
97 11| tartja egyébre valónak, mint hogy őt kitartsa. A kék
98 11| nyakát. Inkább alacsony, mint magas és karcsusága dacára
99 12| állványain, a melyeket elleptek, mint katinkabogarak a vidéki
100 12| egyenes és sima a hajuk mint a szeg. A vasárnaptól, az
101 13| kálvinista. Szóval: Seholvárra.~Mint rendesen, nem azért vittek
102 13| előtt, kellemes izgalom, a mint felül egy pódiumra, hogy
103 13| hölgyekre.~Minden úgy történt, mint a hogy elképzelték azok,
104 13| arca friss és harmatos, mint a szőlő hajnalban, közvetetlenül
105 13| egy tenyérnyivel magasabb, mint a seholvári fiatalság általában -
106 13| hogy csak hozzá is érjen, mint szeretheti? mit akar tőle?~
107 14| a kinek olyan írása volt mint a gyöngy. Egyszer-egyszer
108 14| kereslek, gyere! ordított, mint egy nőstény vadállat.~Semmi
109 14| meg, futott össze-vissza, mint a bolond, nem a rámeredő
110 14| rátalált, körösztül lyuggatva mint a szita. Így beszélte nekem
111 15| révén is egészen olyan, mint a tudós madár, a komikus
112 15| előre küldte a baglyot, mint a ki sötétben is lát, hogy
113 15| Halvány arca vérvörös lett, a mint a fecske váratlanul ágyához
|