Rész

 1   1|       Pedig az irodalomtörténetből meg a biográfiákból tudnivaló,
 2   1|            sem akadályozhatott hát meg abban, hogy képfaragó legyek.
 3   1|      mentén. A sárga homokkövet át meg átöleli mindenféle folyondár;
 4   1|            ettől sem riadtam volna meg.~Igazából nem tudtam, hol
 5   1|           a szeméremre hivatkozva, meg nem tiltotta neki.~Jó világ
 6   1|           a fiatal ember, ellenben meg akar házasodni a katonasor
 7   1|          ról. De vajjon lehetett-e meg nem irnom, a mikor ő akarta,
 8   1|               Baj, baj, de ha majd meg kell lenni, a kik rólam
 9   2|           Ugye jól megnéztem őket? Meg bizony. Pedig még nem gondoltam
10   2|    megtudta, a kandiságáért szépen meg is halt.~Negyedik is beszélt,
11   3|           bölcselkedés fehérítette meg hajamat halántékaim fölött.
12   3|           mit jelent. Ne is tudják meg általában soha; én nem mondom
13   3|      általában soha; én nem mondom meg, részint mert nincs jogom
14   3|          különös emblémája jelenik meg... Mennyit is nem martírkodnak
15   3|             Jöjjenek velem, lessük meg titkaikat.~Lábaik színes
16   3|           hol sleppelt utánuk, hol meg csak a nyakuk köré volt
17   3|       magam is szoknyában jelentem meg. Emlékszem fehér pikés kis
18   3|        józan, sőt rideg általában. Meg kell lopni az égi testek
19   3|     hajtsanak rám, de hallgassanak meg, miféle álmokat szövök,
20   3|           halálos, nagy méreg adja meg a szövetnek ezt a színt.~
21   3|     mindannyian és soha sem halnak meg.~Gondolom, nem egészen világosan
22   3|          De vigyázzatok, hogy lány meg ne lássa, mert megkívánja!~
23   4|        verselő édes bölcsességeit, meg is tehetném, ha a női divatárú-cégek
24   4|    divatárú-cégek és egyéb más is, meg nem változtak volna ama
25   4|       megostromolt és behódolt! Én meg megfordítva láttam csaknem
26   5|           csak összezavarodott, de meg nem nyílott. Őszszel hozatták
27   5|          neki ítéli. És hogy talán meg fog házasodni pünkösdre.
28   5|     kívánta az urától, hogy verjen meg, adjon föl és zárasson be
29   5|          szoptatta, a szíve szakad meg, ha el kell válni most tőle.~
30   5|      tudott legjobban beszélgetni, meg is hallgatta, felelt is
31   5|          nagyon megtetszett nekik. Meg is szólították:~- Hány éves,
32   5|        áron fel akarta keresni, ha meg is ölik otthon. Ment mind
33   5|            jó keresetnek! jegyezte meg a legény.~Maris egy nagyot
34   6|       kisasszony meghalt! jegyezte meg az asztaloslány. Csak azt
35   6|            öreg asszonyok jelentek meg a havon és siettek egymásfelé,
36   6|         nem esik jól a világ annyi meg annyi százezer művelt leányának,
37   6|           úgy látszik, nem fogadta meg a szót. Nem tudta. És beleállott
38   7|        kivette, gondolta, most itt meg is ebédel. Egy darab száraz
39   7|           fogadást tett, hogy soha meg nem veri, ha jó lesz.~Irt
40   7|            és a másik vasárnap már meg is jött az, a nagy zöld
41   7|            rajta. Paraszti eredete meg nem is volt ismerhető. De
42   7|          télen is el tudott bujni, meg is élt, meg sem fagyott.
43   7|          tudott bujni, meg is élt, meg sem fagyott. Nyáron jól
44   7|            ösztön sem nyilatkozott meg bennük, végzetük éppenséggel
45   7|            őket. Mindegyik mindent meg akart enni. Az egyik egészen
46   7|           gyermekével. Isten verje meg a szivet!»~A szülött gyermeket
47   7|           a fehér sugár világra.~- Meg kéne kérdezni, hogy hívják!
48   8|          földi kifejezése maradjon meg mindörökre!~Imádásra méltó
49   8|        tartja. A nap szabadon süti meg az egyik oldalon és a hogy
50   9|            rám. Csak akkor szólalt meg, a mikor megkérdeztem: mi
51   9|        fiatal.~- Épp azért gyógyul meg, biztosan meggyógyul, csak
52   9|        körül fanyar mosoly villant meg: «Persze, hogy agyonpletykálnák!»~-
53   9|            orvost adjon! jegyeztem meg én egy kissé nekikeseredve.~-
54   9|           az ember (a ló) és a mit meg is ehet, ha megéhezik!~ ~
55  10|            nem.~- Aztán - jegyezte meg élesen - első gondod legyen,
56  10|          gondom lesz!~Még nem volt meg az eljegyzés. Már csókolóztak,
57  10|       eljegyzés csak vasárnap lesz meg.~Hadd menekülök vissza az
58  10|     poézisát és érzéssel csókoltam meg valaha nem egy munkától
59  10|        összeszorítja, ajkait talán meg is harapja, az uralkodás
60  10|         ibolyát láttam, azt szedje meg, azt vigye neki haza!~Elvezetett.
61  10|      lehullatta, csak a szára volt meg.~Nyár lett és én szedtem
62  11|        arcképeket nézett!~Jegyezte meg a monológra valaki, talán
63  11|           esztendővel hamisították meg a születési bizonyítványomat.
64  11|       nászukat láthatatlanul, hidd meg, óh kedvesem! Ilyenkor szeretnénk
65  11|          az,» mondá, «de megnőtt!» Meg nem hítt egyikünket is,
66  11|     Poétalélek élt e receptíróban, meg tudta érteni a cserépvirágok
67  11|            muskátlik kellenek, ide meg illenek fehér bársonyvirágok.~-
68  11|  világosság. Én néztem a füstöt, ő meg beszélt.~***~- Még két rövid
69  11|           moratórium úgy sem illet meg, kikunyorált, kierőszakolt,
70  11|            férje csak félig hallja meg. Lajos volt az első ura,
71  11|            halványan emlékezett!~- Meg fognak téged sütni a másvilágon,
72  11|             elevenen! Kockáztattam meg a közbevetett mondatot és
73  11|          voltam, hat éves koromban meg akartam házasodni és ha
74  11|       arcképeket. János felült, én meg az ágy szélére ültem.~Leányokkal
75  11|          lába porát az isten áldja meg! Soha, senki engem úgy nem
76  11|        ismer-e még?» El se pirult, meg se lepődött, az elmúlt esztendők
77  12|          elvész, a téli pihenéstől meg vannak kövéredve, az utolsó
78  12|           menyecskével.~A régi ura meg új ruhában, fekete kis kalapban
79  13|      Felolvasni vittek, nem mondom meg hova, nehogy pletyka legyen
80  13|            Ne haragudjon - szólalt meg izgatottan - hogy ide csaltam.
81  13|          végét akarom szakítani.~- Meg kell kérni a szülőket.~-
82  13|     szeretetreméltó lenni hozzá. Ő meg éppen közlékeny lett.~-
83  14|             a két ágy-szomszéd, én meg Tuza István közkatona, a
84  14|             bácsi, bácsi, a Perzse meg a Palkó...~Stefán Tuzának
85  14|   Háromszor vagy négyszer próbálta meg ezt az utat, mindannyiszor
86  14|         húzta száját az öröm. Majd meg lefelé görbítette a gond:
87  14|     ruhátlan nincsenek-e azok? Már meg megint sírnak.~- Földi,
88  14|             majd fölkelt, járkált, meg lefeküdt, aztán úgy rémlik -
89  14|       bennünket. Nem igen értették meg egymást, elhallgattak, a
90  14|           hallatszott ide a Perzsa meg a Palkó rívása.~- Majd kiveri
91  14|         csak a bokrok se rezzentek meg. A katonák megálltak, szétnéztek,
92  14|            látszott. Előre lépett, meg akart indulni a sírás felé.~-
93  14| leghamarabb észrevette. Nem állott meg, futott össze-vissza, mint
94  15|          csúf bagolyhoz! szólaltam meg én ugyanolyan bizalommal
95  15|     tartozom - mi ketten, a fecske meg én maradtunk legutolsónak.
96  15|           otthagyta.~- Mit gondol, meg fog halni? - kérdezte tőlem,
97  15|     villammal versenyt világította meg arcát. Megsimogatta a bagoly
98  15|       szamaram»-nak nevezte. Engem meg elkergetett, mert más ládák
99  15|         lesz nekem szeretőm! Értse meg, soha! Becsületes asszony