Rész
1 1| csaknem tizennyolc éves voltam már. Pedig az irodalomtörténetből
2 1| tizenkét éves korukban megírták már és tizenöt évesen pályadíjat
3 1| Tizennyolc éves voltam, már találkoztam azzal a lánnyal,
4 1| férjhez ment máshoz. Most már nem az ő nevéhez irom a
5 1| legföljebb kettő.~Most ezt, már valamennyi. Asszonyi szépség,
6 1| Az utolsó időben nem tud már határozott alakot ölteni
7 2| Már az ókorban.~Tarantóban,
8 2| zománca, sőt olyan is, a mely már sötétbarna, mégis vörös
9 2| öntudatosan is él, én megmentettem már valakit ilyen rövidre nyírt
10 2| bájos nőembereket únjuk már, divatosan öltözködő villik,
11 2| A pihék a tarkón! Ebbe már sok férfi bolondult bele.~
12 3| szegényke talán nem is él már, talán belehalt e természetellenes
13 3| nehéz selyemruha nekik már nem egyszerű! Pedig mi van
14 3| és hajnali három órakor már felébred. Meggyújtja a gyertyát,
15 3| három lánynak anyja nem élt már, csak apja, a ki mindig
16 3| magamban ‑ hogy a takácsok már nem szövik, bálokban már
17 3| már nem szövik, bálokban már nem viselik. Az én három
18 3| is, csakhogy szelídebb. A már beteg szivű férfiakra pedig
19 3| voltak szép asszonyok, a kik már rája nézve nincsenek...
20 3| beszéltünk. De ott kint már világosodott az éjjel. A
21 3| miatta quietáltam és most már azt teheti velem, a mit
22 3| megérteni nem tudtam és most már mindennek vége van. A hév
23 5| jöhet, a kis leánya pedig már két hetes volt, vígan ette
24 5| szalonnabőrt.~Ősszel, jó későn már, került belé az emeleti
25 5| megjött a párja, a mely már a pénz megérkezését, a gyermek
26 5| mit ennem!» Még volt, de már is adta a kis apróság a
27 5| titkolják. «Hiában, nincs már szülötte gyermeked!» Ezzel
28 5| felelt is neki.~- Nincs már nekem lányom, szép Kalári
29 5| Három nap alatt azonban már - némi rábeszélés közbenjöttével -
30 5| gangon fogadták azzal, hogy már rendőrt küldtek érte.~-
31 6| megválasztás! Hallottak-e már önök arról, a mikor egy
32 6| tegyen diplomájával, ha már megszerezte? Óh, bizonyára
33 6| a szerecsikát.~***~Most már a temető árkában hó födi.
34 6| olvasó talán haragszik is már reám és számon kéri a társadalmi
35 7| lábon csak a kukorica állott már, a többi mind tarló, a mi
36 7| ételt igen régen nem evett már, egy hízója élt komoly felügyelet
37 7| vasárnap és a másik vasárnap már meg is jött az, a nagy zöld
38 7| kutyával került össze, a végén már csak kettő maradt.~- Erre
39 7| Az asszony csitította:~- Már most éhen halhat kend jövő
40 7| rimánkodott, hogy ne verjék már őket ilyen nagyon. De a
41 7| mivel nagyon megszokta már a sok ügyességeért és női
42 7| nem könnyeztek, megszokták már a halált; nem valami rút
43 8| magától a vénülést és a mikor már nagyanya lett: kultuszt
44 8| barna haj, csak fénye nincs már, inkább egy kissé tompa
45 8| fátyol alatt - megrezdűl, de már nem sír a királyné.~Így
46 9| nagyon furcsa lett. A férj már nem fogta fel ilyen könnyedén
47 9| És hogy mi végeztünk-e már a beteg ifiasszonynyal,
48 9| is kérdezgetett, voltam-e már a falujokban?~- Nem én.
49 10| nem volt meg az eljegyzés. Már csókolóztak, de az eljegyzés
50 10| én, hogy el kell törülni már csak a szerelem s a leányok
51 10| virágot a mellére tűzve. Már elszáradt, a fejét is lehullatta,
52 10| sem ismerne többé, de én már megismerném. Minden elmúlt
53 11| Királynénak és szobalánynak, már az ó-korban és ma Amerikában
54 11| annyit álmodtam róla, hogy már megsokaltam. Mit akar tőlem?
55 11| évre valót élt, halottan már, de öntudattal, egy élő
56 11| odakint. Október vége és már hó esett és patyolat-vékonysággal
57 11| óra lehetett és nyolcra már a templomban kellett lenni.
58 11| helyiségben, bogarak birodalmában, már el is volt foglalva minden
59 12| maltert, hordják a téglát már - tegnap agyon is ütött
60 12| professzornak!~Bandi legyek, ha már a pallérok is nem olvasnak
61 13| alak, maga is megperzselve már egy kissé, pedig alig mulhatott
62 13| előtt. A szemei azonban már be voltak esve mélyen és
63 13| hajlandó azt hinni, hogy ez már betegség.~Nem, egy cseppet
64 13| mama aludt, apa a kávéházba már elment, a különbejáratú
65 13| megnyugtatott egy kissé. Hisz az már a végét járja. Csak sietve,
66 13| nagy fekete leány? Majd ha már néhány évig asszony lesz
67 14| rajtavesztett, két ízben már a várat környékező falvakban
68 14| negyedik esztendőt töltötte már itten és még kétszer négy
69 14| ruhátlan nincsenek-e azok? Már meg megint sírnak.~- Földi,
70 14| neve többször benn volt már az ezredparancsban is, hogy:
71 14| szakadt a melléről, beszélt már mindent, de még szopott,
72 15| testrészszé egyesültek; már most nem csupán a nagy,
73 15| telefon. - Jó napot!~Pedig már estefelé járt. Kuglerhez
74 15| legutolsónak. Talán azért, mert én már házas ember vagyok, a leány
75 15| mely épp kéznél volt, most már teljes tökéletesen megbocsájtott
76 15| báró ‑ és félig a folyosón már, megszorította a kezemet:~-
77 15| csicseregte és mert fázott már, az ajtót az orrom előtt
|