Rész
1 1| emberek. És nagyon kevesen. Most jön egy fehér pap. A haja
2 1| zongorák máskor eleven hadai most bágyadtan pihennek; mindössze
3 1| hozzám, férjhez ment máshoz. Most már nem az ő nevéhez irom
4 1| csak egy, legföljebb kettő.~Most ezt, már valamennyi. Asszonyi
5 1| talán elküldik azok, a kikre most gondolok.~ ~
6 2| beszélgetni erről a témáról. Ők most bele vannak bolondulva a
7 3| férfiak rosszasága következnék most, de hagyom az ős témát és
8 3| és elkeseredett harcot. Most pedig, mielőtt rátérnék
9 3| még, hála a jó istennek! Most örvend az első dédunokájának
10 3| az első dédunokájának és most intrigál, hogy két lányunokája
11 3| elmúlott kedves althangján most lemuzsikálódnak lelkemben:~-
12 3| Félénken, halkan beszéljünk most a pongyoláról. Egy festő
13 3| megivott az, mint a mennyit most egy királyné visel koronázási
14 3| mennyire félek, hogy kisül, most sül ki mindjárt a tudatlanságom.
15 3| nőmet - miatta quietáltam és most már azt teheti velem, a
16 3| sorsa mélyen meghatott és most minden apropó nélkül eszembe
17 3| ezeket a leveleket. Csak most kezdek belemelegedni a képzelődésekbe.
18 3| fontos tapasztalati igazság most jut eszembe csupán. Emlékek
19 3| megérteni nem tudtam és most már mindennek vége van.
20 3| szobában: mindörökre elmúlott. Most hull a hó, hajam fehéredik,
21 5| szakad meg, ha el kell válni most tőle.~Tavasz felé történt
22 6| legutolsóját, a szerecsikát.~***~Most már a temető árkában hó
23 7| lapos és egyszínű földön most fehérségével uralkodott,
24 7| tarisznyáját is kivette, gondolta, most itt meg is ebédel. Egy darab
25 7| az apró lények, a járni most kezdők tötyögése. Inkább
26 7| asszony csitította:~- Már most éhen halhat kend jövő aratásig.~
27 7| szobájába, a mely tele volt most fiatalabb, öregebb testvérekkel,
28 8| a régi képei járják még most is, az ő igazi lényének
29 8| szinte misztikussá lett. És most nemrégiben, a mikor a káprázatos
30 8| a királyi sátor előtt és most minden tekintet őt kereste,
31 8| legfőbb hadúr pirosban. De most nem a felség a fő, hagyjuk
32 8| tovább a tablót, a mely most a sugár, feketeruhás úrnőért
33 8| valamint az idő, a mely most e pillanatban legyőzte a
34 8| hatalmas királyné lett. Most látszik, hogy lehet a világon
35 8| nagy küzdelem folyhatik most le a keskeny, de sima, félig
36 8| előtt, néz, lát, mintha most ébredt volna föl, élvezi
37 8| hölgytribünre... Egy pillanat: most érzi, hogy olyan mint régen.
38 8| legyezőt egy pillanatra. Most lehet látni jól, siessenek,
39 8| tizenöt év előtti fejét látják most, talán csak egy percre,
40 9| föleszméltek a beszélgetésre. Most láttam, hogy ezek voltaképpen
41 9| egyszer jön minden hónapban. Most azonban kiüzente, hogy csak
42 9| cifrálkodásra.~A tavaszi eső most nagyon neki zúdult és szétverte
43 10| kisasszony öltözött, a kire most hirtelen emlékezem. Lássuk,
44 10| megkivánta, - így gondolom most magamban.~Annyit láttuk
45 11| egy bizonyos hölgynek, ha most, még az éjjel leszámítolnád
46 12| mert nagy nyelvész volt. De most a szobáját súrolták, el
47 12| dolgozik nálam.~- Mit tetszik most építeni!~- Mindég csak négyemeletes
48 12| csak négyemeletes házat.~- Most kinek?~- Éppen annak a professzornak!~
49 14| sokkal egyszerűbb módon.~Most nem tudták olyan hamarosan
50 14| el-el látogattak hozzá. Most azonban nem fogadta őket
51 14| Erre a vékony hangocskára most egyszerre zörgött a bokor,
52 14| sárga rózsáját, kabátján a most is kifényesített gombokat.~
53 15| további kellemetlenségeket. Most házasodik ez a csupa fej
54 15| testrészszé egyesültek; már most nem csupán a nagy, kerek
55 15| magától, hogy megházasodott. Most udvarolhatna, most, most -
56 15| megházasodott. Most udvarolhatna, most, most - megszöktethetne.~-
57 15| Most udvarolhatna, most, most - megszöktethetne.~- Így
58 15| van - rokonom is - a ki most nehéz beteg. Vigyen el hozzá.
59 15| a mely épp kéznél volt, most már teljes tökéletesen megbocsájtott
|