Rész

 1   1|           kínos föltünést okoz...~Jó szerencse, hogy még a felső
 2   1|           a helyzete mégsem olyan jó, mint a megyei, törvényszéki
 3   1|            meg nem tiltotta neki.~Jó világ volt ott, áldott város
 4   2|      volna festve a koponyájukra, jó, olajos festékkel. A szalagok
 5   2|          ölelni is tud. A kedves, jó, bájos nőembereket únjuk
 6   2|          a hamvas, a meleg fényű. Jó, ha minél nagyobb és igen
 7   3|       azután csaknem semmi más. - Jó idő volt mindig Görögországban,
 8   3|            bár nálunk volna olyan jó idő! - Az egyetlen ruha
 9   3|         ruha azonban sok mindenre jó volt, gyönyörű, természetes,
10   3|           Mert az úrhölgynek igen jó alakja volt. Aztán nemsokára
11   3|            a szükséges és hasznos jó erkölcs követelményeinek.~
12   3|   követelményeinek.~Nem akar az a jó és szelid ember, a ki ez
13   3|           erős és épp még, hála a jó istennek! Most örvend az
14   3|           olvasna, de sohse talál jó szemüveget. Elüldögél magában
15   3|         hab, mint a felhő... Az a jó, ha egy-egy kis virág, arany
16   3|         sor gyöngyöt a nyakába!~- Jó. De milyent? Igazit-e vagy
17   4|        baj, de talán egyelőre nem jó lesz változtatni a régi
18   5|           a szalonnabőrt.~Ősszel, jó későn már, került belé az
19   5|       ezen pár sor írásunk friss, jó egészségben találjon, mivelhogy
20   5|          ha ránézett, mert inkább jó, mint rossz asszony volt.~
21   5|         Maris csendesen.~- Vége a jó keresetnek! jegyezte meg
22   6|         azt mondta rá, hogy - nem jó leány. Egyáltalán ez a névtelen
23   6|           mégis. Megválasztották. Jó Isten, az a megválasztás!
24   6|           egész! Szegény leányok, jó családból valók, a kik nem
25   7|         sem következett még el.~- Jó volna szalonnát takargatni
26   7|         oldalt kergette csupán. A jó ember csak a hirdetéseket
27   7|          szakadt ide. «Ez a leány jó lesz», így vélekedett magában
28   7|        hogy soha meg nem veri, ha jó lesz.~Irt érte vasárnap
29   7|    vörnyeges hajú volt. De ők - a jó isten tudja, mivel tartozik
30   8|     legyezőt, balra tekint, a hol jó ismerősöket lát a magyar
31   8|           milyeneket én imádok... Jó Asszonynak lenni fölöttük,
32   9|           sugárzott ki belőlük:~- Jó nagy sár van, baj, baj.
33   9|       Batizfalva felé! Ott, a hol jó meleg alom van, amin hál
34  10|        kissé beteges, a színe nem jó!~- Majd a rendes élet!~A
35  11|        félelemtől, elmentem vele. Jó isten, hogy föl volt virágozva
36  11|      bársonyvirágok; az asszonyok jó háziasszonyok és ha piacra
37  11|         és ha piacra menve - hogy jó ebédje legyen a férjüknek -
38  11|    homlokára. Odaszorította:~- Be jó hideg. De még jobb forró
39  12|    megjövének, itt a tavasz! És a jó isten is kimutatta szeretetét
40  12|          iránt: ma egész napon át jó meleg nap sütött rájuk az
41  12|          falusi tartózkodástól, a jó friss kárpáti levegőtől
42  12|    piszoknak csúfoljuk, de a bora jó - leült mellém egy pallér.
43  13|    tekintetet vetett reám.~- Maga jó és okos ember, szeretem
44  14|           kezében, nekivágott egy jó hónapig megtartó útnak.
45  14|       tudtam, szívesen hallotta a jó szót, odahaza az asszony
46  14|     Stefan Tuza rendes, értelmes, jó menetelésü és tiszta közkatona
47  15|        kisebbeket, nagyobbakat!~- Jó, jó. De majd ha egyedül
48  15|    kisebbeket, nagyobbakat!~- Jó, jó. De majd ha egyedül marad
49  15|            Úgy-e eljön maga is!~- Jó napot? - szólt a szomszéd
50  15|    szomszéd szobában a telefon. - Jó napot!~Pedig már estefelé
51  15| kielégítetlen háziasszony odakint jó hangosan duruzsolt.~A leány
52  15|        baglyot főképen kikapatta.~Jó szíve csakhamar megenyhült