abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
1 6| tanteremben talált, a mikor abba mohó tettvágygyal benyitott.~***~
2 11| mondott, de megbecsülte magát. Abbanhagyta a lirizálást és történetet
3 9| lovakat!~Elébb a kávéház ablakjából néztem őket. (Vidéki város
4 11| viaszgyertya fényénél, a színes ablakokon bevilágitó hó kisérteties
5 11| szerelmes, ilyen igazán, ábrándosan és egészségesen szerelmes.~
6 10| kisasszonyok, nem arról ábrándoznak hát, minden álmuk megmarad
7 4| elég neki a flirt és ki van ábrándulva, mielőtt a szerelem édes,
8 8| árva, egyfestékü író, hogy ábrázolja ide le. Így próbálom ime:
9 3| takarva, selyemmel bevont abroncsba ékelve, ha a tengernek muzsikál,
10 1| Otellót - egy sárga kávés abroszban - műkedvelőkkel el is játszottam. (
11 3| kupertába és arra ráírom:~Az abszolút ruha. A legszebb. Halálom
12 11| A keze barna, öltözködni abszolute nem tudott. Csak otthon
13 10| minden bátor kisasszony alá adatnék egy paripát, feketét vagy
14 8| komolyan néz maga elé, de a nap addig-addig simogatja, a míg szemei
15 4| teheted - férfinak csókot ne adj. Ígérni: ígérj, de hadd
16 6| tudományosak is, még mindig nem adnak egy közepes férjet, akár
17 3| grófné, a ki tanácsokat adok a hölgyeknek a napi újságokban,
18 14| való boltos fiával, Blau Adolffal, a kinek olyan írása volt
19 13| haza róla. Hogy a cigánynak adós maradt az éjjeli zene árával.~-
20 11| tükörfiában arcképek vannak, adsza csak ide!~Kiszedtem az arcképeket.
21 5| elsikkasztották, vagy csak akkor adták oda, a mikor megjött a párja,
22 7| össze-visszanőtt terület át volt adva a két kis lánynak és a hét
23 7| uralkodott rajtuk. Egy igen affektánsnak és kacérnak mutatkozott
24 14| a bokor, szétnyíltak az ágak és a rabkatona fakó arca,
25 7| nézte, a mint az a legszebb ágakat letördelte tüzelőnek. A
26 2| szóltam hozzá!~- Zóé mú zász agapo!~Nevetett. A haja is úgy
27 9| szekeret húzatnak ezzel a két aggastyánnal - és hogy életük sorsáról
28 12| nézett reá. Szigorú egy agglegény volt, csak a szót s a pénzt
29 10| önfeláldozása miatt. Az anyja aggódott csak egy kissé, halkan mondta,
30 5| nem mehetett. Egy kissé aggódtak, hogy megtalálja-e a boltot?~-
31 1| jobban: Skopas, Praxiteles, Agisander, Polidoros, Athenidoros
32 7| parasztszokás szerint, egy ágra, vékony színes szalaggal
33 14| fordítva beszélgettünk, a két ágy-szomszéd, én meg Tuza István közkatona,
34 15| mint a fecske váratlanul ágyához libbent. Kiabált a cselédre,
35 7| apjukat elküldték haza. Ágyat vetettek nekik, imádkozni
36 9| megtudhassak.~A boc-fa kocsiban ágyazva volt, átázott dunyhák és
37 2| ha akadna, azt az anyja agyonfésüli kicsiny korában. A kömlői
38 9| villant meg: «Persze, hogy agyonpletykálnák!»~- Hát nem jobb lett volna
39 7| Hívattak hozzá papot és csendes áhítattal, de minden rémület nélkül
40 1| abban az alföldi városban, ahová később elkerültem, korántsem
41 5| és lehörpintette.~Kapott ajándékot, a fizetése is rendesen
42 13| hogy vegyen el, mindenkinek ajánlanak.~- Én, szivesen, mikor?~
43 13| leányának, tovább ment.~- Ajánlani fognak magának is, hogy
44 11| utóbbi időben rendesen. Ajánlotta, hogy a villamot csavarjuk
45 2| volt - Pszyche-hajviseletet ajánlottam. Megpróbálta, megcsinálta
46 11| tönkre ment, neveddel az ajkain leheli ki lelkét.~- Bolond
47 10| fogait a leány összeszorítja, ajkait talán meg is harapja, az
48 13| különösen, hogy megláttam az ajkakon a csókok élénk piros nyomát.
49 6| kokett-hajukban, megkékült, ajkukon dac vagy elhalt szitok a
50 15| Kituszkolt, kikisért az előszoba ajtaján túl is - a bagolyt megint
51 6| és miákolva menekült az ajtó elé, a mely a tantermet
52 1| figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott hát meg abban, hogy képfaragó
53 2| lehet köztük találni, ha akadna, azt az anyja agyonfésüli
54 7| szólt a nagyobbik. De az akaratnál maradtak, mert Jézus két
55 2| Vannak csitri, erőszakos, akaratos, száraz és törékeny hajak.
56 6| sorsán okulva, függetleníteni akarják lányaikat a férfiaktól,
57 6| gyengék ezek a leányok, ha akármily tudományosak is, még mindig
58 15| ujjal, mintha a szárnyakat akarná mimelni. A beszéde is olyan
59 11| tudott neki. Nagyon tudott akarni, de nem elvből, nem Goethéből;
60 11| együtt, hanem velem.~- És ha akartad volna, eljött volna veled?~-
61 13| hallgassák. Egy idegen embert akartak látni a maguk nagy ismerősségében.
62 14| töpörödött nénémasszony lesz akkorára.~Ha csak egyszer látná őket,
63 3| tiszteletben állottak az akkori férfiak elött. Mind férjhez
64 3| egy társam, a kinek délceg alakján büszkén ül fiatal feje,
65 3| tud összeforrni az egész alakkal. Minek a kalap, a mikor
66 3| velem a próbákat. Az elegáns alakom miatt a hölgyek bíznak az
67 7| nem hazudott, hanem igen alamuszi volt, mindig, mindig elmélázott.
68 11| Gyere hozzám aludni! mondá alamuszian.~- Aludni? egyáltalán nem
69 3| kora ifjúság.~Egy fekete alapú, piros pettyes és milflőr
70 3| legöregebb, a másik fekete alapúban, ez volt a legvidámabb és
71 9| volt, mint a vén koldusé: alázatos nézésű és egy kissé huncut;
72 15| embereket szereti.~- Írj az albumába.~Írtam azonnal, aztán beszélgettünk
73 5| bizony az Isten elvette. (Áldassék ő szent neve érette.) Megholt
74 9| gazdagságot, melegséget és áldást, a mit az állam maga körül
75 11| jár, lába porát az isten áldja meg! Soha, senki engem úgy
76 7| beleúnt, látván, hogy az alföld nem kedveli az ilyen tréfaságot,
77 1| uzováltam, ami abban az alföldi városban, ahová később elkerültem,
78 5| lehetett olvasni a pincében. Az alházmester, mint cipész, kitűnő jól
79 5| meggyógyulását jelentette. Az alházmesterné segítségével azonban a dada
80 4| szerzésére.» A becsületes öreg aligha gondolt valami becstelenségre,
81 9| nyiltszívűséggel elmondta:~- Alighanem halálos betegsége van!~Az
82 11| világban mindig a dereka alját igazgatta. Királynénak és
83 1| egzisztál az egész városban: az aljegyzők és más egyéb kitünőségek
84 3| derekút, roppant hosszú aljút, csak a színe volt fölötte
85 3| estélyeken, minden nagyobb alkalmakon, mert nincs szín és ruha
86 1| de nem, arra igazán nem alkalmas, hogy képzőművészeti hajlamokat
87 3| mert nincs szín és ruha alkalmasabb ünnepivé, ékessé, meséssé,
88 3| fekete szattyánpapucsot alkalmazott a piktor Vénusz lábaira.
89 7| gazdálkodóhoz, esetleg urasági alkalmazotthoz legszívesebben özvegyemberhez.~
90 3| és szelid ember, a ki ez alkalmi elmélkedéseket elmélkedi,
91 4| A férj temetése gyakran alkalom egy másik szerzésére.» A
92 3| érintem ezeket, hogy egy jövő alkalommal fölvegyem ellenük a komoly
93 8| szépségnek, a legfontosabb alkotó része a kiválóságnak, az
94 6| hogy hősök, hadvezérek vagy államférfiaik, hanem hogy ezeknek a feleségei,
95 10| szerelmet parancsoló. Ha rajtam állana, minden bátor kisasszony
96 9| izraelita szolgálatában állanak falun, szóval nincs mit
97 11| való lakásom és nem tudom állandóan hová elhelyezni a házitűzhelyt!
98 9| durva. Kár volt vele szóba állani is. Bizonyára azokhoz tartozik,
99 6| mely nyomorúlt, konfuzus állapotában hol férfiaknak kívánja,
100 11| Nem. A gyerekek családi állapotát és vagyoni viszonyait nem
101 13| Valami véletlen....~- Egy állás! szólt közbe a fiatalember.~-
102 13| fiatalember.~- Hát nincs állása?~- Nincs, igérve van.~-
103 6| mikor egy leány a férfiaknál állásért jár? Volt-e nőrokonuk, a
104 6| megválasztatta magát és önálló állást vállalt egy félreeső faluban.~
105 5| megfogta a lány finom kis állát és jól megszorította.~-
106 6| mérgére gondolt. És ébren egy állatemberrel volt találkozása és valami
107 14| kötött az elvadult erdő állatjaival. Tudták, hogy ott van, űzték
108 6| nézünk egy éhes, sovány állatot, azt a macskát, melyet az
109 3| elhazudni, merőben mást állítani ‑ soha.~Látom a görög hölgyeket,
110 1| arckép vallomásai.~Sok tanút állíthatok arra, hogy nem úgy indultam
111 4| hazudik az is, a ki azt állítja, hogy minden férfi egy divatáru-kereskedőnél
112 4| leányba szerelmes vagyok!~Állítják: mi az asszonynép szerelme?
113 7| kert földturásaiban és azt állította, hogy a malacokra ügyel.
114 11| megzavarjam, hanem hogy parancsára álljak, ha szüksége van reám, elmentem,
115 11| igen erkölcstelen hírben álló orvos vagyok, a kinek testegyenészeti
116 7| utakat roppant tökfejek állották el. Csak a szerény krumpli
117 2| Nevetett. A haja is úgy állt, mintha nevetne, nem nézett
118 11| maga esküvőjén, - nevetésre álltak a ragyogó fehér kis fogai.
119 11| forró napon, a téli havon állva. A nap többi tizenkilenc
120 12| férfiak is ha fölnéznek az állványokra és hallják a tót asszonyokat
121 12| Kedves tótok, a tudomány, az alma mater nevében is legyetek
122 5| hónap után először volt az álma magáé, kinyujtózkodhatott,
123 5| pillanatban gyertyát gyújtani. Álmában szepegett, szólítgatta a
124 3| senkit ne zavarjon.~Egyszer, álmatlan, téli hajnalon mellé ültem.~-
125 5| eredett, korán kezdte az álmatlanságot. Éjjel virrasztott, nappal
126 3| álmokat szövök, ha fekszem álmatlanul valamely nagy elite-bál
127 6| éjjelente, de valahogy sohase álmodják azt, hogy hősök, hadvezérek
128 6| ők a felsőbb iskolákban. Álmodnak a tanulmányaikról. Különösen
129 6| Katalin is bizonynyal ezekről álmodott és ha az öngyilkosság gondolata
130 11| andalgott, sietett, tolongott, álmodozott és szenvedélyeskedett a
131 7| néha a gonosz malacokkal álmodtak.~
132 11| beszélt:~- Tavaly annyit álmodtam róla, hogy már megsokaltam.
133 11| a hova akarom.~- És az álmok?~- Ezúttal nem jelentettek
134 3| én pedig azt mondom - álmoskönyv, előítéletek és példabeszédek
135 6| csengetyű megzavarta az álmot, a míg egyszerre hirtelenében
136 10| ábrándoznak hát, minden álmuk megmarad így a szerelemnek.
137 11| házasodik. Don Juan stb. Álnéven Tót János, Tót h nélkül
138 9| felé! Ott, a hol jó meleg alom van, amin hál az ember (
139 11| Erőszakkal nyomta le szemeimet az álom... Kétszer halálos beteg
140 9| hogy félig ébren, félig álomban, rogyadozó lábbal, de megzavarhatatlan
141 8| ragyogó pompa, az udvar, az álomnak is merész és színpompás
142 5| kérdezte és mentek le együtt az alsó Dunasoron, az egymás kezét
143 2| törekszik: megégni asszonynak általa. A vörös asszony a Szfinx,
144 4| hanem kettőt. Ez a szerencse általánosan megesik férfitársaimmal
145 11| egy pillanatra se és nem alteráltak a közbenjött apró eventualitások,
146 3| az ő rég elmúlott kedves althangján most lemuzsikálódnak lelkemben:~-
147 14| torkán kifért; ordította az altiszt: megállj!~Futott éjszaknak,
148 14| rabkatonák olyan mélyen aludtak, mintha meglettek volna
149 11| azért is, mert az éjjel nem aludtam - úgy tetszett nekem, mintha
150 14| átvirrasztottunk. Nappal csak aludtunk egy csöppet, éjjel semmit.
151 5| minden viselő szoknyája. Alul a puhák, felül a keményített.
152 11| a gőzdaruk, a nagy hajók alusznak és a bárkák, mint a gyerekek,
153 6| haragosan. Mindhiába, az alvó ott fekszik mozdulatlanúl,
154 3| muzsikások mentek hazafelé, ám a tengeren, apró tengeri
155 11| megmenteni valakit; ezt vagy amazt. Eh, mi közöm hozzá és mit
156 8| része a kiválóságnak, az ambició felerészben ez; hiúság nélkül
157 11| selyem imádkozó-kendőkből. Ámde egy fehér vászonnal drappirozott
158 2| a fű, vagy kenderszerű, amellyel fehér szempilla és vörös
159 11| szobalánynak, már az ó-korban és ma Amerikában ez az igazgató mozdulat:
160 1| valami puha kőre találtunk, amiből tollkéssel is lehetett figurákat
161 3| mindkettőt azért cselekedte - amiért nem tudott belenyugodni,
162 3| amikhez nincs jogom és amikben csak meggyőződésem erős,
163 2| nem gondoltam a vegyesekre amiket irandani fogok róluk egykoron.
164 3| oly dolgokba avatkozom, amikhez nincs jogom és amikben csak
165 7| A kertész látogatása.~Amikor megnőttek, mindketten ugyanegy
166 10| leányokat ismerem főként és amióta megtanultam a betűvetést,
167 3| Beszélj nekem anyus, amire szépre, érdekesre egész
168 3| megöregedtem és sokat tudok, amiről akkor nem is volt sejtelmem
169 3| nincsen semminek, azt látjuk, amit akarunk és nem azt, ami
170 3| könnyet az egri leányért, amivel egyszersmind, remélem, bebizonyítottnak
171 10| egyszer nyomra is vezetett:~- Amott a cseresben egész tábla
172 5| Megtalálta a boltot a három ananásztökkel. Nem ment be vásárlani.~-
173 15| melle és a hasa egy új, az anatomiában ismeretlen testrészszé egyesültek;
174 3| kitalálni és eltalálni a nő anatómiáját.~Butaság aranykora! Oly
175 11| tömérdek leány és asszony andalgott, sietett, tolongott, álmodozott
176 3| dolgoztak és a kis gömböc Andornaki Annát ha felöltöztették,
177 5| ott laktak. Kikandikált az Andrássy-útra, látta a villamost és ezekhez
178 6| régen, a mikor a budapesti angol kisasszonyoknál volt, megmonda:~-
179 5| lelkét, gyerekét, édes kis angyalát, kegyetlen, csúf zsarnokát!~ ~
180 5| A gyereknek kell, az angyalka éhezik, maga rá nem az oka.~
181 3| és a kis gömböc Andornaki Annát ha felöltöztették, majdhogy
182 5| gyermeked!» Ezzel végződött az anonym levél, a melyet maga az
183 1| dicsvágyat is. Természetesen, antik minták után és olyan módra,
184 7| Itt fekszik egy szülő anya, szülött gyermekével. Isten
185 3| szükség okvetlen tönkre tenni anyagilag. Olcsón dolgoznak - és sikerrel
186 8| elfátyolozza; a legnagyobb anyai büszkeségre adott neki okot
187 6| küldi - és üldi - a jövendő anyáit a jövő gyermekei számára
188 13| Maradjunk még egy kissé, anyám!~- Attila azóta felébredt.~
189 7| abban vált ki, hogy igen anyás volt, a többi öt a gyerekekkel
190 7| Mindig gondolt arra, hogy anyát és gondviselőt hoz ezeknek,
191 8| adott neki okot és királyfi anyjává tette, de a királyfit tőle
192 7| magát társaság nélkül, az anyjuk egyedül maradt szomorúan,
193 7| Csak néha szidta őket, az anyjukkal hozakodván elő, a ki igen
194 3| mellé ültem.~- Beszélj nekem anyus, amire szépre, érdekesre
195 7| jutott a két gyermek, mert az apácák befogadták őket és az apjukat
196 7| holnap a városba, adom be az apácákhoz!~
197 13| árával.~- Képtelenség.~- Hogy apám pénzért le fogja mondatni
198 7| apácák befogadták őket és az apjukat elküldték haza. Ágyat vetettek
199 7| négy éves, a másik hét, az apjukhoz hasonlítottak, a ki csúf,
200 4| F.~Ovidius apó így dalolt: «A férj temetése
201 9| biztosan meggyógyul, csak ápolni kell! Szed még markot kend
202 7| mindketten ugyanegy teremben ápolták a betegeket, a varangyos
203 5| Az árt a szervezetének. Ápoltja érdekében is kell, hogy
204 1| találkoztam fehér kőemberekkel, apostolokkal és martirokkal, a kik mosolyogtak,
205 7| Egy darab száraz kenyeret aprónként sózogatott, de csínján bánt
206 3| meghatott és most minden apropó nélkül eszembe jut. A magam
207 5| volt, de már is adta a kis apróság a kárvallottat, az anyjának
208 1| festőibbet nem látott még aquarellel dolgozó ifjú ember. Völgyben
209 11| jelentettek semmit, csak az az áram, a mely kettőnket időn és
210 2| szép, az ércszínű szép, az aranyba játszó szép, a barnás és
211 3| lehet új vöröset, filigrán aranyékszerrel az egész mellen... De vajh,
212 3| nő anatómiáját.~Butaság aranykora! Oly szívesen időzöm nálad,
213 7| hanem nagyokat sóhajtott. Az aratás igen bő volt, de keresztben-kazalban
214 7| most éhen halhat kend jövő aratásig.~A nagyobbik igen rimánkodott,
215 13| adós maradt az éjjeli zene árával.~- Képtelenség.~- Hogy apám
216 11| ezek a helyek is elsimultak arcainak borulatában. Vékony és gyenge,
217 10| tükröződik halványnyá lett arcán.~Minden férfiban van egy
218 11| funkcióm - és a sűrű fátyolt arcáról hogy levette - láthattam
219 7| Sovány és csontos, mintha az arcával is testi munkát végzett
220 13| Gwimplaine. A legszánalmasabb arccal mondta a legotrombább tréfákat.
221 1| Az arckép vallomásai.~Sok tanút állíthatok
222 11| fel fiam, a tükörfiában arcképek vannak, adsza csak ide!~
223 5| elfeledte az odahaza való Kalári arcocskáját, ösztöne megtévedt és mindazt
224 1| a melyekhez tartozandó arcocskákat árnyékba boríták a nyíló
225 12| összetapadnak-e a merev arcok a téglarakások mögött? És
226 1| látom őket. Szemfedő az arcomon... Baj, baj, de ha majd
227 7| gyönyörű szépek, tejfehér arcuak. Az egyiknek, a kisebbiknek
228 6| szerecsikát.~***~Most már a temető árkában hó födi. Ő maga is olyan,
229 14| törzse is hazakívánkozik, árkon, bokron, országokon, az
230 5| irathatott, hosszút, egy egész árkus átkot. Megkönnyebbült.~Csendes
231 14| bokron, országokon, az egész ármádián keresztül.~Voltak hónapjai,
232 1| laposak, az utcán kevés az árnyék. Izzó melegség van nyáron,
233 8| teheti, bebújik a legyező árnyékába is. Rembrandti látvány,
234 1| melyekhez tartozandó arcocskákat árnyékba boríták a nyíló virágok,
235 5| papucsos susztert minden áron fel akarta keresni, ha meg
236 3| kalapnak, mint a mennyit arrogál. Ritka arc az, a melyhez
237 13| agyon ütném ezt az urat? Ártanék vele az igazságnak, az emberiségnek,
238 11| a templomban, ha valami árulás, pletyka nem esett. Az elüljáróktól
239 12| kalapban módosan ment föl Árvába.~Tegnapelőtt azonban visszajött
240 12| nyelven:~- Hova való ön?~- Árvából.~- Falu?~- Trszta.~- Szépen
241 7| gyermekeit a kik egyrészt árvák, másrészt katholikusok,
242 14| országokon át, elhozzák a felhők árvaságuk panaszát; elküldik pajtásukkal,
243 7| ügyvéd, a ki krajcárokért árvereztet. Sunyi és mérges, a mellett
244 7| gyümölcsöt és a gyökereket. Ásott magának krumplit is. A külvilággal
245 8| és az ólmos felhőket. Az asszony-tribünök köröskörül olyanok, mint
246 5| levéldolgok kitudódtak. Az asszonya azt kívánta az urától, hogy
247 4| vagyok!~Állítják: mi az asszonynép szerelme? Szerettetni. De
248 10| parancsoló úrnőt - szelíd asszonynyá tenni!~***~Találkoztam egyszer
249 11| állott sok tagból, kövér asszonyokból, jórészt özvegyekből, nehány
250 11| mintsem hogy rosszat beszéljek asszonyokról! - folytatta Don Tót. -
251 3| csak a színe volt fölötte asszonyos; olyan vörös, mint az ég,
252 3| tudatlan vak és értelmetlen asszonyruhák tekintetében a kora ifjúság.~
253 1| és elbágyadtan is mámoros asszonyszemek! A míg kartársaim és az
254 14| pillanatig, együtt valami asszonyszemélylyel. Egy hírhedt rossz leánynyal,
255 8| martirjának alakja körül. Ez a mi asszonyunk lojalitás nélkül; királyné
256 2| iszap-színű, mely hideg, ásvány-zöldbe játszik. A kinek ilyen haja
257 2| van, rendszerint hideg, ásványból van a szíve is és a férfit
258 7| a míg valami tövis vagy aszat megfogta. A lapos és egyszínű
259 9| egyik kereső keze - maga az aszszony - hónapok óta béna, egy
260 11| ha egyedül lesz odahaza, átadom neki őszinte gratulációmat:~-
261 3| örökre változatlan. A férfiak átalakulgatnak mint a hernyók, más és más
262 10| karcsú, piros és szomorú átaljában. Tegnap víg volt; férjhez
263 2| szép gesztenyebarnák nem átallják a fejüket égő színre megfesteni?~
264 9| boc-fa kocsiban ágyazva volt, átázott dunyhák és vánkosok közül
265 13| Helyeseltem a beszédét és ez alatt átengedtem magam annak a gyönyörűségnek,
266 2| barna volt, majd vörösre átfestetett, majd zöldre vált; ha nem
267 7| barna hajósnak nézték, a ki áthajózik a lélekkel a fekete vízen
268 3| Egerben lakik, ha vagy egyszer Athén utcáin megjelenik, vasárnap
269 1| Praxiteles, Agisander, Polidoros, Athenidoros és a többi. Szobrász akartam
270 5| hosszút, egy egész árkus átkot. Megkönnyebbült.~Csendes
271 11| tizennyolc esztendős koromig átlag mindennap öt órát udvaroltam,
272 10| többé bálra, habruhákra, atlaszcipőkre. Csak egy hosszú, fekete,
273 11| fehér cipőjében, a nehéz atlaszruhájában nem állott biztosan, meg-megingott.
274 5| kellett volna táplálnia, átlopta erre az idegenre, a ki viszont
275 2| is. A különös, az egyéni átmeneteket pedig minden becsületes
276 13| kivétel nélkül - lehetetlenek. Átok, véletlen vagy valami természetes
277 2| úrnőre és úri kisasszonyra is átragadt. Be sokszor mérgelődtem
278 2| tudtunk. Kénytelen voltam átterelni a beszélgetést a többi színre.~
279 3| esztendős, de a milyen szinte áttetsző fehér, gyengéd, olyan erős
280 13| még egy kissé, anyám!~- Attila azóta felébredt.~Új baba,
281 11| biz’ el nem mondom, mert attól tartok, hogy valamelyik
282 15| a míg a lány elúnta és átvezetett egy másik szobába.~- Itt
283 8| szerint a legtöbb elmén átviharzott, míg a bánatában és hervadásában
284 14| melyet a földi és én rendesen átvirrasztottunk. Nappal csak aludtunk egy
285 2| Szólt a másik:~- Bolond vagy atyámfia! Épp ellenkezőleg, a vörös
286 4| Szürkén, kedvetlen kelt ma fel Auróra: kegyetlen vagyok saját
287 3| Hera, hogy oly dolgokba avatkozom, amikhez nincs jogom és
288 3| ünnepivé, ékessé, meséssé, azaz széppé és józantalanná tenni
289 14| katona, a ki lőtt rá és még aznap este őrségen volt nálunk.
290 9| szóba állani is. Bizonyára azokhoz tartozik, a kik a maguk
291 6| félreértenek. Nem a férfiak, mert azokkal ez ügyben édeskeveset törődöm.
292 3| divatot akarok csinálni azoknak, a kik a divatot csinálják.
293 1| gondolok reád és töprengek azon, hogy hajh milyen nehéz
294 5| nyomban a mellére tették és azontúl az le nem szakadt onnan.
295 4| B.~Nem igaz, hogy a nők a
296 3| direktoár-korabeli pongyolát. Valóságos babaruhát egészen rövid derekút, roppant
297 1| mely pályán terem számomra babér. De hogy terem valahol,
298 9| egy kis meleg ételt főzni, babot habarni sem bír. Hogyan
299 6| Szerdán - nem is régen - a bácspetrovoszelói kis parasztlányok örömmel
300 15| kisasszony, hogy mehet a csúf bagolyhoz! szólaltam meg én ugyanolyan
301 15| mindenki tudja megérteni.~A bagolylyal tegnap találkoztam:~- Tudod-e -
302 1| máskor eleven hadai most bágyadtan pihennek; mindössze egy-két
303 1| Vénuszok testi alakja, benső bája: ime, ti parancsoltok velem,
304 13| voltam meglepődve. A nagyobb bajok nélkül végig ért felolvasás
305 11| Ördögöt, nem volt egyéb bajom, mint hogy nem tudtam a
306 8| meghódoltatta őket a szép bajor hercegleány.~A leány! Csudálatos,
307 15| fejét fölemelte, lecsüngő bajuszát felsodorta.~Én az ablakon
308 14| napi egyest kap! De azért a bakák mégis csak szóba állottak
309 13| fogom kiabálni az egész bálnak. Ide is erőszakkal hoztak
310 3| takácsok már nem szövik, bálokban már nem viselik. Az én három
311 3| ruhát mi nem csinálhatunk, a bálozó leány nem papagály...~-
312 8| fogva jobbjában a legyezőt, balra tekint, a hol jó ismerősöket
313 10| Nem volna szükség többé bálra, habruhákra, atlaszcipőkre.
314 11| széles karimájut, a milyent a Balzac hősei viseltek, egy nyakravalót,
315 3| A hölgyek a színházakban bámulva és egyszersmind rokonszenvvel
316 15| elhullott a haja s a «kijárások»-ban mintha megrövidültek volna
317 8| elmén átviharzott, míg a bánatában és hervadásában is bájos
318 3| milflőr ruhát, hogy részint bánatos, részint forró meghatottság
319 8| újra megjelen. Gyászban, bánatosan, halványan, egy új arc...~
320 12| Éppen annak a professzornak!~Bandi legyek, ha már a pallérok
321 13| nekünk férfiaknak.~Együtt bandukoltunk előre az elhagyatott szűk
322 11| zsebeiből, elvehette a nagy bankókat is, ha nyert a kártyán.
323 3| tigrist, a jaguárt, azt nem bánnám!~De legjobban szeretnék
324 7| aprónként sózogatott, de csínján bánt a sóval és a kenyér haját -
325 9| lennének még zsellérek. Bántanak kedves állam!~Ott hagytam
326 7| gyerekeket. Az apjuk csak akkor bántotta őket, ha rossz kedvvel volt,
327 14| fogják el katonák, de ne bántsák, csak vigyék ki innét, mondta
328 11| magamat úrnak igazán. Ne bántsd a holdat, cimbora, szeressed
329 11| be-be tértek ide hozzám, a baráthoz, téptek egy szerény bársonyvirágot
330 11| szabóval, levágatni a hajamat, barátkozni éretlen legényekkel...~-
331 11| paraszt, vagy el nem megyek barátnak...~Oly szépen beszélt, oly
332 11| velünk!~A kocsiban élénk barátsággal nézett reám. Sőt hamarosan
333 14| ütött sziklabarlangokban, barátságot kötött az elvadult erdő
334 13| csaltam. Úgy éreztem, hogy barátunk. Olvastam a könyveit, pártfogolnia
335 3| hazudozni...! De szeretem Barbarát, - így hivják nőmet - miatta
336 6| bántak, megállították a bárdot, haláleset vagy szerencsétlenség,
337 11| nagy hajók alusznak és a bárkák, mint a gyerekek, megbujnak
338 3| a tengeren, apró tengeri bárkán, evezőjük lágy ritmusra
339 6| vagy hozzájuk tartoznak bármi módon. Jön a király, meglátja
340 2| az aranyba játszó szép, a barnás és sárgás nem az. A fődolog
341 15| telefonhoz hívta valami báró ‑ és félig a folyosón már,
342 15| Kramer csinálja a butorokat. Barokk lesz minden.~- Ne tagadja,
343 13| Végkép kivágott, kis selymes bársonyos fekete spencereket, a melynek
344 1| folyondár; lila és piros bársonyszájú virágok csókolják a törmeléket,
345 11| baráthoz, téptek egy szerény bársonyvirágot és oly otthonosan érezték
346 11| városban vágtatott velünk a batár. Hová jutunk? Engem is visznek
347 3| három Fejeő-lánnyal. Mindig batisztban járt mind a három, az egyik
348 9| Gyü Jakab, gyüh Marcsa, Batizfalva felé! Ott, a hol jó meleg
349 9| ki jött be odahazulról, Batizról, a hetivásárra. És hogy
350 9| volna kivitetni az orvost? bátorkodtam megjegyezni.~A zsellér csudálkozva
351 8| Asszonynak lenni fölöttük, bátorság és büszkeség velük menni,
352 11| ebédje legyen a férjüknek - be-be tértek ide hozzám, a baráthoz,
353 3| gyöngéd titkokba való sűrű beavatkozásáért érte őt el a kora megőszülés
354 3| amivel egyszersmind, remélem, bebizonyítottnak veszik, hogy az asszonyi
355 14| falujába. Üthették, verhették, bebörtönözhették, még ha fejét vették volna
356 8| oldalon és a hogy teheti, bebújik a legyező árnyékába is.
357 14| Jaromeásból is vígasztalta, becézte, talán el is csábította.~«
358 3| és tulajdonosa egy híres bécsi szabó-cégnek. Barátom egyszer
359 4| öreg aligha gondolt valami becstelenségre, a mikor ezeket mondotta,
360 2| komoly feketének általános a becsülete továbbra is. A különös,
361 14| szót, odahaza az asszony is becsületesen viselte magát, gyakran iratott
362 8| arról, hogy az asszonyok becsvágya nagyobb benne, mint a férfiaké.
363 9| ifiasszonynyal, a jóravaló Bedécs Rozállal.~Az orvos nem jött. (
364 3| csont ne lássék, ne legyen beesett... Meztelenül hagyni a kart
365 3| petty, ezüst szikra itt-ott beeste.~- Nagysádnak - megbocsásson -
366 3| rátérnék az általános rész befejezéséhez, hadd teszek eleget a családias
367 13| e született gyengeséget befejezi még egy nyomorult szabó,
368 5| becsapta az ajtót, szaladt befelé: ha még egyszer, csak egyszer
369 7| gyermek, mert az apácák befogadták őket és az apjukat elküldték
370 11| cserépvirágok jelentőségét és befolyását a női nemre. Tudta, hogy
371 6| rosszabb - elbeszélvén a befolyásos, bölcs és jóakaratú emberekhez
372 2| kontyuk olyan finoman van befonva, mint a kosár. Mint minden
373 6| kötözött volna pergamennel befőttet a maga háztartásában, mert
374 15| úgy nézte a nimfeákkal befuttatott fehér nászszoknyát. Valami
375 11| ágyban beszélgettünk. A Don befűttetett, mert fázott, mint az utóbbi
376 1| áldott vidéki szokás! Óh ti begoniák, fuxiák és muskátlik közül
377 7| minden sátoros ünnepen behalzsírozta a kis csizmájukat és bement
378 3| kicsi pettyekkel, sűrűn behintve...~
379 5| úr az asszonynyal együtt behívta a vizitszobába. Az úr ott
380 4| a nők a megostromolt és behódolt! Én meg megfordítva láttam
381 9| nincs doktor benne, hogy ide behozzák a beteget?~- Doktor volna,
382 14| egy csöppet, éjjel semmit. Behunyott szemmel, egymásnak hátat
383 5| nem az oka.~Hát megitta. Behunyta szemeit, elmondott magában
384 3| van. A hév nyár, homály a behűsített szobában: mindörökre elmúlott.
385 3| ruhát. Hozzájuk nekem szabad bejárásom volt öttül nyolc éves koromig.
386 11| minden lóca. Halottjukat bejelentő anyák és kihirdetésüket
387 7| nekikeseredve! Ezt cselekedte ez a béka, a lelketlen hazudozásaival.~
388 11| elvesztette, nem találta a békatekenő hajtűjét. Nagy nehezen megtalálta, «
389 11| Nem azért, hogy családi békéjét megzavarjam, hanem hogy
390 13| asszonyok között, a mi a békési föld a földek között. Csupa
391 11| Veszekedés, gorombáskodás, békétlenkedés. Ah, szép a rendezett társadalmi
392 7| öreg haldokolni kezd és békétlenül, engedetlenül fogadja a
393 9| jóban a fejét, de hamar beláthatta, hogy tévedett. Talán búzát
394 5| Ősszel, jó későn már, került belé az emeleti lakásba, a melynek
395 7| karakterüket. A vadbúza, a repce beleakaszkodott mindenbe, verekedett a helyért
396 6| meg a szót. Nem tudta. És beleállott a koszorúba, összefogódzkodott
397 5| minden újjára.~A háziorvos is beleavatkozott a dologba. Népies hangon
398 14| volna innen az erdőből, belebonyolódott, belekeveredett, beleveszett
399 14| katona-élete. Beleöregedett, belebutult, a negyedik esztendőt töltötte
400 3| ezer legyen a ránca, de beleférjen egy kötőkosárba. De vigyázzatok,
401 3| talán nem is él már, talán belehalt e természetellenes törekvésbe,
402 13| vőlegénye ez igazában, a ki belekapaszkodik ime a virágzó életbe.~A
403 14| erdőből, belebonyolódott, belekeveredett, beleveszett egészen, hiába
404 3| leveleket. Csak most kezdek belemelegedni a képzelődésekbe. Sok fontos
405 2| nevetne, nem nézett rám, hanem belemerült tekintetével a levegőbe,
406 3| cselekedte - amiért nem tudott belenyugodni, hogy voltak szép asszonyok,
407 14| ebből állott a katona-élete. Beleöregedett, belebutult, a negyedik
408 11| és patyolat-vékonysággal belepte kint a világot. Hat óra
409 13| jöjjön! - súgta a kisasszony.~Beléptem, harmadiknak a találkára.~
410 4| Kövér, kicsiny emberbe hogy belészeress: hacsak lehet, elkerüldd!~
411 4| Katonatisztekbe nem tanácsos belészeretni: nagy a kaució.~
412 3| hogy melyik az, leírom, beleteszem egy kupertába és arra ráírom:~
413 7| azonban az utolsó pillanatban beletette a vederbe, azt feltaszította
414 7| volt az, a melybe az uraság beleúnt, látván, hogy az alföld
415 14| belebonyolódott, belekeveredett, beleveszett egészen, hiába hallatszott
416 14| olyan hamarosan elfogni. Belevette magát a közelfekvő rengetegbe,
417 5| is ölik otthon. Ment mind beljebb-beljebb. A mint egy utcából kijutott,
418 1| vállalkozott, hogy embert csinál belőlem. Iratták velem a könyveket,
419 7| megrepedeztek, a mézga futott belőlök, a főzelékneműek úgy megnőttek,
420 9| szűkös bölcseség sugárzott ki belőlük:~- Jó nagy sár van, baj,
421 11| Budapestre, oda, a hol a belvárosi utcák összetorkolnak!~-
422 5| levél jött, vastag és sok bélyeggel ellátott. Császár Mari mindjárt
423 11| mikor a női-ruhát öltött Belzebub diadallal és kárörömmel,
424 8| et tegyünk e szóhoz, mint Belzebubhoz - ez a kegyetlen rajz nem
425 9| a kellemetlen embereket. Bementem vissza a kávéházba és néztem
426 3| szakszerűen értsek a divathoz. Bemutat a magyar hölgyeknek ‑ vevőinek -
427 13| szeretnek. A lelkük olyan!~Bemutatkoztam, leültem mellé.~- Mért nem
428 9| az aszszony - hónapok óta béna, egy kis meleg ételt főzni,
429 7| ösztön sem nyilatkozott meg bennük, végzetük éppenséggel nem
430 1| újkori Vénuszok testi alakja, benső bája: ime, ti parancsoltok
431 4| D.~Megvizsgáltam bensőmet, azonkívül kikérdeztem öt
432 6| mikor abba mohó tettvágygyal benyitott.~***~Elég is lesz talán
433 11| mellettük.~Juan fázott. Bepakoltuk a lábát:~- Nincs bennem
434 7| járt a kert után, ő maga béres volt, a ki az elhagyatott
435 9| a hetivásárt. A falukról besereglett nép, magyar, oláh vegyest,
436 1| pihennek; mindössze egy-két bespalettázott ablakon át hallatszik némi
437 3| egyiptomi királysírokba, besüllyesztve a meloszi homokba, elboríttatva
438 5| majd kilelte örömében, hogy beszabadulhatott a városba. A Dunára volt
439 7| másik az ügyvédképű pedig beszabadult az idegen kukoricásba, a
440 9| A kocsis, vagy a kisérő beszaladt a szomszéd korcsmába egy
441 8| A mint ott áll az ünnepi beszédet hallgató király mellett:
442 13| Szánalommal vagy haraggal beszél-e majd róla? Miért szerette?~ ~
443 3| vigasztalásnak mindjárt beszélek a férfiak szamárságáról.~
444 9| lovacskák föleszméltek a beszélgetésre. Most láttam, hogy ezek
445 2| Kénytelen voltam átterelni a beszélgetést a többi színre.~Szívesen
446 9| felénk kancsalított, hogy mit beszélgetünk, vajjon én vagyok-e az az
447 4| pogányul beszélt. Mi nem beszélhetünk úgy, csak érzünk úgyabban.
448 3| hajnalon mellé ültem.~- Beszélj nekem anyus, amire szépre,
449 11| mindjárt, mintsem hogy rosszat beszéljek asszonyokról! - folytatta
450 3| toiletteje.~Félénken, halkan beszéljünk most a pongyoláról. Egy
451 11| zavartan, de igen élénken beszéltek. Pupillája kitágulva, mint
452 10| lakás, a házbér!~Tegnap beszéltem egy fiatal leánynyal, kékszemű,
453 3| Gondolom, nem egészen világosan beszéltünk. De ott kint már világosodott
454 7| erősen leszorította a szemét. Betakarta, nézte egy kicsinyt:~- Nagyon
455 7| de nem emlékezett reá. Betakarták, olvasót tettek a kezei
456 1| faragtam és képet festettem, betanultam a híres hős szerelmes szerepeket,
457 7| imádkozni s halottakért, a betegekért, mindenkiért, a kit nem
458 7| ugyanegy teremben ápolták a betegeket, a varangyos férfiakat és
459 7| is kaptak olykor. Sőt, ha betegeskedtek, szalonnát is. Télen az
460 3| hat és az egészségeseket beteggé teszi! Óh, asszonyok, kultiváljátok
461 9| esernyőt! kezdtem beszédbe a beteggel. Nem hallgatott rám. Csak
462 13| hajlandó azt hinni, hogy ez már betegség.~Nem, egy cseppet sem volt
463 5| érette.) Megholt halálos betegségben, régen, két hónapja. Nem
464 9| elmondta:~- Alighanem halálos betegsége van!~Az asszony kitakaródzott,
465 9| ilyen könnyedén a felesége betegségét és teljes nyiltszívűséggel
466 1| boldogabb: az első‑e, a mely betelt, vagy az utolsó, a mely
467 7| kukoricásba, a honnan nem lehetett beterelni. A nagyobbik leány nem hazudott,
468 3| időt, a mikor a világot betölti piros homály, vége nincsen
469 4| vonnom. Egy pár sort a D betűből.~A ki azt mondja, hogy van
470 4| A többi betûbõl.~A lányok azt hiszik, hogy
471 10| és amióta megtanultam a betűvetést, azokat siratom sok fekete
472 11| menet a kosarával együtt beült a padba. Maga a család nem
473 11| kinek az arcára - nekem bevallotta - nem igen, vagy csak halványan
474 8| ők gardirozzák!~A király bevégezte beszédét. Zúgtak a harangok.
475 4| kacérkodik: Egy csapással beveszi a szívedet. Óh, leányok,
476 5| cselédszobába. A gyereket az asszony bevette magával, mivel elhatározták,
477 12| még nincs az irodalomba bevéve - nem tudta itt tovább a
478 11| fényénél, a színes ablakokon bevilágitó hó kisérteties világánál,
479 3| csipkébe takarva, selyemmel bevont abroncsba ékelve, ha a tengernek
480 5| Tömnek mint egy hízót, bezártak az ólba! durcáskodott magában.~
481 8| bájos fejet látta a felség bibor-ruhája mellett, az édes tavaszi
482 1| irodalomtörténetből meg a biográfiákból tudnivaló, hogy a kikből «
483 9| főzni, babot habarni sem bír. Hogyan legyen az embernek
484 6| székre. Egy kis szemtelen birizgálta, többen szerették volna
485 8| ünnepi hangulatnak - nem birnak elragadtatásukkal - a felség
486 7| az állatokat szelídségre birni, beszélt hozzájuk, a minthogy
487 9| külön szekéren, talán épp a biró lovain? Honnan, miből, a
488 11| söpört helyiségben, bogarak birodalmában, már el is volt foglalva
489 11| elhatározta, hogy pap és polgári bíróság előtt hites nőt vesz maga
490 5| folytonos főtt ételt nem bírta megszokni.~- Tömnek mint
491 13| Értem. Büszke vagyok bizalmára.~- És ha nem büszke is,
492 3| valamely nagy elite-bál vagy bizalmas jour után.~A gyertya leégett,
493 15| velem. Úgy lenézett, hogy bizalmaskodott velem:~- Nem volt szép magától,
494 11| szögletben fára festett bizanci Madonna, az arca barna egészen,
495 3| elegáns alakom miatt a hölgyek bíznak az ítéletemben és hányszor,
496 15| menyasszony megszólalt:~- Én bízom önben. Érzem, hogy bár legújabb,
497 1| megy el szinésznek. De én bizonnyal az egy százalék között lettem
498 11| hamisították meg a születési bizonyítványomat. Éltem volna abban a korban,
499 2| hiszem kún eredetűek és bizonyosan ezeknek az ősanyjaiért kárhoztak
500 11| Mennyivel jobb volt, a mikor bizonytalan pénzből költhetett, az ezüstöt
|