abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
501 11| is, ha nyert a kártyán. Biztos havipénzből élni mily nyomorúság!
502 13| mulattatott a maga módja szerint, biztosított, hogy az ő ekvipázseja fog
503 10| első gondod legyen, hogy biztosítsa magát, előnyös életbiztosítást,
504 14| engedték, hogy baja essék. Biztosságban volt itt, de csak itt, ha
505 14| otthon való boltos fiával, Blau Adolffal, a kinek olyan
506 7| sóhajtott. Az aratás igen bő volt, de keresztben-kazalban
507 3| hanyagul odadobva mint egy boá...~Hogy kinevették volna
508 9| lovacska aludt, a másik bóbiskolt és a mint így elhagyták
509 14| feltűzött szuronynyal de bóbiskolva őriztek bennünket. Nem igen
510 9| egyet-mást megtudhassak.~A boc-fa kocsiban ágyazva volt, átázott
511 6| és hol lesz a gyerek?~Bocsánatot az élcféléért. A következtetésekben
512 12| is kimutatta szeretetét a bocskoros hangyácskák iránt: ma egész
513 3| szégyenlem is magam. Valamivel bölcsebb voltam akkor, teljesen kihasználtam
514 3| az asszonyi ruhákról való bölcselkedés fehérítette meg hajamat
515 3| elméje erejét meghaladó bölcselkedésekért, gyöngéd titkokba való sűrű
516 3| előítéletek és példabeszédek bölcsessége szerint ne öltözködjetek
517 4| kiírni a vén verselő édes bölcsességeit, meg is tehetném, ha a női
518 4| és ahhoz idomítom a régi bölcsességet. Ovidius segíts, amíg a
519 14| mikor a nagy, meszelt falu börtönben - kápolna volt régen - mi
520 14| környékező falvakban elfogták, börtönre vetették. Kieresztették,
521 12| világon, az isten, a Pan Bog, a pallér?~Tegnap egy kis
522 11| nem söpört helyiségben, bogarak birodalmában, már el is
523 7| megzavarva a madarakat és bogarakat. Ember még nem látta, mert
524 7| minthogy fűhöz, fához, még a bogárhoz is beszélt.~Nem használt
525 14| hallotta, hogy a kis bornyai bőgnek utána, indult feléjük, vak,
526 3| melyek közül az első még csak bokáig ért. Ma is eszembe jut a
527 13| láthassa mindenki. Csiklandozó bókokat fog mondani és a banketten -
528 8| korona nélkül is. Szívből bókolunk és nem kötelességből hódolunk
529 14| most egyszerre zörgött a bokor, szétnyíltak az ágak és
530 14| Semmi válasz, még csak a bokrok se rezzentek meg. A katonák
531 14| is hazakívánkozik, árkon, bokron, országokon, az egész ármádián
532 1| eldönteni: melyik szerelem a boldogabb: az első‑e, a mely betelt,
533 15| nászszoknyát. Valami finom és nagy boldogság a villammal versenyt világította
534 11| levegőben. Tündéri lepedők: a boldogtalan szerelmesek, a kiknek el
535 3| a pamela, a Rembrandt, a bolero, a toquenanak némely változatai,
536 2| tarkón! Ebbe már sok férfi bolondult bele.~Szerencsére a szolid
537 2| témáról. Ők most bele vannak bolondulva a vörösbe. Én még régebben
538 9| mikor megrohanja a rőfös boltokat. Az egész tér csupa rőfös
539 14| katonáskodott, az otthon való boltos fiával, Blau Adolffal, a
540 8| elmulának. Él, jön, megy, bolyong a világban, de csak azért,
541 6| évezredek óta fejlődő és bonyolódó nagy injuriát szeretné valahogyan
542 12| piszoknak csúfoljuk, de a bora jó - leült mellém egy pallér.
543 3| istennőnek élő mintája volt, a borában több ‑ megtört - igaz gyöngyöt
544 9| tüll-szemfedőket. Van pénze a népnek, a bőre alatt is van, az életben
545 6| elméjében: legalább is a Borgiák mérgére gondolt. És ébren
546 1| tartozandó arcocskákat árnyékba boríták a nyíló virágok, elhomályosíták
547 1| legyenek szivesek szememre borítani egy könnyű ezervirágos karton
548 3| fehér, vagy színes kendőt borítottak magukra, az ezer redőjű,
549 14| róla, hallotta, hogy a kis bornyai bőgnek utána, indult feléjük,
550 2| gyönyörű vakító vagy rózsás bőrük van. Tudta ezt Tizian, Makart,
551 11| helyek is elsimultak arcainak borulatában. Vékony és gyenge, de szép
552 11| mint ma este is, a fejemre borult az erkölcsi őrület és ilyenformán
553 10| leányomhoz. A szegénység borzasztó, rég mondom én, hogy el
554 3| kápráztatta a szemeket, bosszantotta a mamákat:~- Itt megy a
555 11| mint egy japáni lányé, de boszorkányszemöldöke volt. A keze barna, öltözködni
556 11| ezért ma sem tudom, hogy a boszorkányszemöldökű volt-e az, a kire ezt a
557 1| márványfogantyús fekete bot. Az a kevés élet, melyet
558 5| bezártáig Császár Kis Regináld, Botkó Kis Perzse».~Nagy sírások,
559 4| volna, nem! De egy apró Bourget valahány, elég neki a flirt
560 14| merről ezt hallotta. Hátul, bozót közül a rossz lány szólongatta,
561 3| koronázáskor... Legyen olyan brokát, vagy nagy síma virágú selyemruhája,
562 11| éjszakában. Jánosban megvolt az a bűbájosság, hogy a nő, kit idézett,
563 5| zárasson be mindenkit:~- Ez a bubira megy. Megölik, eléheztetik,
564 13| a melynek nyaka a fejük bubjáig ért ha mozogtak, pedig a
565 11| Don Juan búcsuja.~Holnap esküszik egy barátom;
566 2| mérgelődtem ezen, leveles búcsúkon, ivókban, paraszt lakodalmakon,
567 11| Beszélgetni szeretnék, búcsuzni akarok. És félek is egyedül.~
568 5| piros tüll szemfedővel. Búcsúztató is volt, tor is volt. Soha
569 11| jónak láttad leesni éppen Budapestre, oda, a hol a belvárosi
570 14| még kétszer négy várt rája büntetésből. A fia legény, a lánya eladó,
571 3| a kinek délceg alakján büszkén ül fiatal feje, haja pedig
572 8| lenni fölöttük, bátorság és büszkeség velük menni, ha ők gardirozzák!~
573 8| elfátyolozza; a legnagyobb anyai büszkeségre adott neki okot és királyfi
574 11| Csepel felé, a hol mindegyre búgnak a gőzdaruk, a nagy hajók
575 14| fogadta őket többé, együtt bujkált Tuzával, kotyvasztott neki,
576 7| ki itt télen is el tudott bujni, meg is élt, meg sem fagyott.
577 10| akart, rávágott.) A reggeli bukéta meglett egyszeriben.~- Hát
578 10| lett és én szedtem tovább bukétáimat. Szegény, zöld, girhes fiókpoéta, -
579 10| mindennap megmosolyogta az én bukétámat. Lenéz, gondoltam. Megirigyelte,
580 14| őrségen volt nálunk. Előre bukott, nem mozdult, a Palkó hiába
581 7| szertepuffantak. Mint egy buksi-paraszt feje olyan lett egy-egy
582 2| haj leszoríttatásáról.~Sok bűnben sínylődik a női világ. Mindezek
583 11| burkolódzva pompás téli bundájába.~A szertartás is véget ért.
584 13| lány vállára vetettem a bundát, halk hangon szólott:~-
585 6| mely szintén nem oly nagy bűnös, mert érzi, hogy igaztalan
586 2| mint a kosár. Mint minden bűnre, erre is van mentség. Vannak
587 11| pénzkereskedő, fülig be volt burkolódzva pompás téli bundájába.~A
588 5| kapálódzott, gügyögött: «ne búslakodj dadus, mert akkor nincs
589 5| szólott:~- Lelkem gyerekem. Ne búsuljon. Az árt a szervezetének.
590 5| kitöltötte volna a szegényke! búsult a leány.~- Ne szomorkodj
591 9| a paraszt. Csodálkozva, bután, idegenszerüen. - Az állom -
592 3| eltalálni a nő anatómiáját.~Butaság aranykora! Oly szívesen
593 15| csicseregte:~- Kramer csinálja a butorokat. Barokk lesz minden.~- Ne
594 10| ember. Csak kelengyét és butort kap. A leány el volt ragadtatva
595 13| még házasságot. El voltam bűvölve és egy kissé megrémülve
596 9| beláthatta, hogy tévedett. Talán búzát akarok náluk venni és ki
597 4| C.~A syrének tengeri szörnyek
598 15| földbirtokos és nagykereskedő cég bájos gyermekét.~- Nem tudok
599 11| ruházkodtam volna, ha mint cél, nem áll előttem nő, ez
600 7| szempontból, de szórakoztatás céljából is, a két kis lány kiverte
601 3| asszonyi ruha igen-igen eltér céljától és feladataitól - az esztézisről
602 6| beszédbe ereszkedjék a tanítónő cicájával, a ki kedvetlenül nyujtózkodott
603 9| életben és a halálban való cifrálkodásra.~A tavaszi eső most nagyon
604 3| mindenkit a haszontalan cifrálkodástól, pazar költekezéstől, a
605 1| hol a legnagyobb izgalom a cigánybanda és primása közt való meghasonlás:
606 13| hoznak haza róla. Hogy a cigánynak adós maradt az éjjeli zene
607 6| számon kéri a társadalmi cikkből a szilárd következtetéseket.
608 11| összetorkolnak!~- Venni egy cilindert, széles karimájut, a milyent
609 1| novellával (de tárgy és cím lehet más is).~Tizenhét
610 11| igazán. Ne bántsd a holdat, cimbora, szeressed az éjjelt, a
611 7| serét.~A kertésznek csak a címe járt a kert után, ő maga
612 1| egy púpos naplójegyzetei» című novellával (de tárgy és
613 14| magát, már-már kinevezték címzetes frajternek, a mikor egyszerre
614 5| pincében. Az alházmester, mint cipész, kitűnő jól olvasta a legrosszabb
615 11| volna máris.~A kis fehér cipőjében, a nehéz atlaszruhájában
616 3| Asszonyság, nincs szívem önnek cipőt pingálni.~- Legalább egy
617 11| pár cinikus szóval elénk citálta a hölgyeket.~- Ennél tanultam;
618 5| drága pénzen temették el. Citromszín koporsóba, piros tüll szemfedővel.
619 11| mindjárt megszólított egy citromszínű asszonyt, a ki kis gyerekkel
620 5| előre. Kenderszín haja egy copfban, mint a japán férfiaké;
621 2| tisztelte eléggé a hagyományt, a copfja elől és hajának lágy hajlásai
622 10| fiatal leány. Hihetetlenül csábító, hódító, szerelmet parancsoló.
623 14| vígasztalta, becézte, talán el is csábította.~«Összekeltek! Elcsábította!
624 11| együtt beült a padba. Maga a család nem állott sok tagból, kövér
625 3| befejezéséhez, hadd teszek eleget a családias érzésnek, a szükséges és
626 11| fitymálva.~A menyasszony családján kívül nem is igen volt valaki;
627 3| másoknak, de csak a legjobb családoknak, de csupán - azért nem kivétel
628 13| lekötni. Nem kell így félnie csalástól, töréstől, hűtlenségtől.
629 3| kalapok ellen. Lehet, hogy csalódom, de szentül hiszem: nincs
630 3| ruhákat, ő volt az, a ki csalódott szerelmes volt, anélkül,
631 13| izgatására lehívtak. Csak én csalódtam, csak én voltam meglepődve.
632 7| Fölvette a korpás tálat és csalta az állatokat magához:~-
633 13| meg izgatottan - hogy ide csaltam. Úgy éreztem, hogy barátunk.
634 4| mosolyogva kacérkodik: Egy csapással beveszi a szívedet. Óh,
635 1| kaszinókban és különböző nevű csarnokokban, vagy munkálkodott, avagy
636 3| igen erős szivarokat szív, császárszakállt visel, főhadnagy volt a
637 9| két szürke lovacskám is. A csatak csizmát húzott a lábukra,
638 9| cseppekben, hanem mintha kis csatornák öntenék, úgy hullott le
639 15| olyan gyors, csicsergő, csattogó, hogy alig lehet megérteni.~
640 15| beszéde is olyan gyors, csattogó-csicsergő, bizonyára van értelme annak
641 11| Ajánlotta, hogy a villamot csavarjuk le, a sötétben jobb ízüt
642 9| a szőrük hosszú és őszbe csavarodott, igen megőszült. Az egyik
643 7| kedveli az ilyen tréfaságot, csecsebecsét, dísz-cserjét, nemes gyümölcsfát.
644 14| halkan beszélgetett a két cseh jágerrel, a kik feltűzött
645 14| gyöngeségben sinylett, hogy innen Csehországból minduntalan hazaszökdösött
646 7| állott még az új kenyér és a cseléd-ember fertálya sem következett
647 7| volna. A pesti mindenes cselédek minden nyomorúsága, szenvedése
648 5| olvasások történtek. A ház több cselédje oda állott hallgatónak.
649 5| viszonozta az orvos - a cselédnek tudnia kell, ha a fizetést
650 15| ágyához libbent. Kiabált a cselédre, hogy vinné el a nagy orvosságos
651 5| megütötte. Aztán kikergették a cselédszobába. A gyereket az asszony bevette
652 6| találkozása és valami rossz cselédtől kellett elcsennie a mérgek
653 1| ember nagy dolgokat akar cselekedni, - hát megirtam kis kötetemet
654 3| világ a világ és azok úgy cselekedtek, mint ahogy fent előirva
655 1| vessen rám követ.) Novellákat cselekedtem és regényterveket koholtam.~
656 14| összerázkódott a maga hangjától.~Csend, a katonák is visszafojtották
657 9| kereset, vasút nincs, a vizek csendesek. A mikor az egyik kereső
658 1| vezetett. Néztem az utca csendjén elmélázó szempárokat, a
659 13| a kisasszonyt keresi. Ne csengessen, a kapu nyitva van!~Ott
660 6| és aludni kell. A halotti csengetyű megzavarta az álmot, a míg
661 6| jelentkezett, a rác templom csengetyűje megszólalt:~- A kisasszony
662 11| dunasori kávéház előtt. A Csepel felé, a hol mindegyre búgnak
663 9| maga fölé, úgy hogy nem cseppekben, hanem mintha kis csatornák
664 13| ez már betegség.~Nem, egy cseppet sem volt beteg az én leányom.
665 7| mintha nem volna benne egy cseppnyi vér.~Soha ilyen vidám és
666 14| sem tudta hogyan, talán a cserépkályha kürtőjén át, talán sokkal
667 11| receptíróban, meg tudta érteni a cserépvirágok jelentőségét és befolyását
668 10| nyomra is vezetett:~- Amott a cseresben egész tábla sötét ibolyát
669 2| datolya, pálma, ott a cseresznyefa - a míg a lányok között
670 11| hallgatott, az asszonyka csevegett. Nagyon sietve mentek előre
671 15| És a beszéde olyan gyors, csicsergő, csattogó, hogy alig lehet
672 13| hogy jól láthassa mindenki. Csiklandozó bókokat fog mondani és a
673 3| megbocsásson - ruhát mi nem csinálhatunk, a bálozó leány nem papagály...~-
674 15| fecske csicseregte:~- Kramer csinálja a butorokat. Barokk lesz
675 3| azoknak, a kik a divatot csinálják. Mit bánom én, hogy mi legyen,
676 7| ürgéket leste egész nap, mit csinálnak és mit beszélnek a kert
677 3| eszem, hogy divatot akarok csinálni azoknak, a kik a divatot
678 12| néznek bele Pestba, a kit ők csináltak. A falusi tartózkodástól,
679 4| egy divatáru-kereskedőnél csináltatja a nyakkendőit. Vannak köztünk
680 7| aprónként sózogatott, de csínján bánt a sóval és a kenyér
681 12| neki. Az asszonyka is egész csinos volt, kedves, furcsa fehércseléd.
682 13| a hölgyei mind szépek, csinosak, vagy érdekesek és a férfiai
683 1| szoknyácskát, vagy egy lenge csipke fisüt, de igazi csipkét;~...
684 3| Vezuv folyékony tüzétől, csipkébe takarva, selyemmel bevont
685 3| ne legyen rajta, ha igaz csipkéből van az egész az nem baj,
686 11| Krisztina János, így!) Széles csipkegallér a nyakamon: titkár lettem
687 3| Minek a kalap, a mikor csipkekendő van? Vannak kalapok, vagy
688 3| volna fekete batiszt, fekete csipkékkel, sötét piros rózsákkal teletüzködve,
689 1| lenge csipke fisüt, de igazi csipkét;~...talán elküldik azok,
690 7| hazudozásaival.~Az asszony csitította:~- Már most éhen halhat
691 2| erre is van mentség. Vannak csitri, erőszakos, akaratos, száraz
692 15| feltartotta az egy fehér ujját:~- Csitt, csendesen!~
693 7| ünnepen behalzsírozta a kis csizmájukat és bement velük a templomba.
694 7| mereven állottak a nagy csizmájukban, se nem szomorúan, se nem
695 9| szót nagy lassan a paraszt. Csodálkozva, bután, idegenszerüen. -
696 8| felség válasza hallszik mély csöndben - milyen alak! susogják
697 14| Nappal csak aludtunk egy csöppet, éjjel semmit. Behunyott
698 13| hogy megláttam az ajkakon a csókok élénk piros nyomát. Ez a
699 6| Itt van, az enyémből adom, csókolj kezet! Aztán légy vén professzor
700 1| piros bársonyszájú virágok csókolják a törmeléket, födik el a
701 8| fantázia és a levegőn át csókoljuk kezeit, mert ő az, a ki
702 11| köszöntem udvariasan: «Kezét csókolom, nagyságos asszony! Rám
703 10| volt meg az eljegyzés. Már csókolóztak, de az eljegyzés csak vasárnap
704 10| kunyhó poézisát és érzéssel csókoltam meg valaha nem egy munkától
705 4| csak teheted - férfinak csókot ne adj. Ígérni: ígérj, de
706 8| királyné néhány szót szólt, csókra nyujtotta kezét a hercegnőknek
707 3| teinte nem határoz, csak a csont ne lássék, ne legyen beesett...
708 11| dolgoznom is kellett. Tanulni a csontok elhelyezését és neveit,
709 7| kielégítő külsejű. Sovány és csontos, mintha az arcával is testi
710 1| annál több szín. Egy nagy csoport fekete kispap jön, komoran,
711 15| fátyolát, összecsucsorította a csőrét és megcsókolta a beteget.
712 9| lábukra, lassan, de biztosan csoszognak előre. Gyü Jakab, gyüh Marcsa,
713 8| bajor hercegleány.~A leány! Csudálatos, de az impozáns termete
714 12| fehércseléd. Lemosolygott a csudálkozó professzorra, de az nem
715 9| bátorkodtam megjegyezni.~A zsellér csudálkozva nézett reám, nem mondta,
716 13| fejlődési törvény tette itt csúffá a mi nemünket? Először is
717 12| korcsmában - Villamos piszoknak csúfoljuk, de a bora jó - leült mellém
718 5| lóbálva, a pesti lányokat csúfolva...~Este lett, a mikorra
719 7| fekete föld komor nagy ereje csúfságot is tett a növényeken, mindent
720 11| a don. Szemei be voltak csukva, szájában a szivar vége
721 13| A csunya férfiak városa.~Felolvasni
722 13| láttam - a gubernátor. A csunyaság királya, egy síró-nevető
723 11| Kugler egy kis raktára, friss cukor, liliputi sütemények, divatlapok
724 3| emlékezni, én nem akartam sem cukrász, sem katona, sőt még kocsis
725 3| A három Fejeõ-leányok.~Cukrászból és katonából - legfeljebb
726 6| ott fekszik mozdulatlanúl, dacos elkeseredett, fehér arca
727 5| tápláléka!~Veszekedtek a dadával, mert folyton sírt. A kis
728 5| szemmel néztek ilyenkor a dadusra, megvizitáltatták, sőt egyszer
729 15| voltunk délelőtt. Vettünk: két dagesztánt, három gulisztánt, négy
730 4| F.~Ovidius apó így dalolt: «A férj temetése gyakran
731 2| A tarantói szőlőkben - datolya, pálma, ott a cseresznyefa -
732 1| gimnáziumba járt, hol a declinatióval egyidőben ojtják be szívébe
733 3| istennek! Most örvend az első dédunokájának és most intrigál, hogy két
734 4| klerikálisoknak: a modern világ dekomponálja a szent intézményt. Az emberek
735 8| mentek nyugat felé; még csak dél volt és elborították a firmamentumot.~
736 3| Él egy társam, a kinek délceg alakján büszkén ül fiatal
737 7| mi ellehet magában. Csak délfelé jött egy tanyai ember, a
738 2| Tarantóban, egy vasárnap délután láttam a legtökéletesebb
739 13| szólott:~- Jöjjön el holnap, délutáni két órakor. A szobaleánynak
740 1| aludt: a legforróbb nyári délutánokon engem a bennem élő sokféle
741 15| fej ember, a mikor nehéz demokrata küzdelmeiben mind elhullott
742 11| szép; a világban mindig a dereka alját igazgatta. Királynénak
743 3| egyszerű, talán el is szabott derekaknak, fodros szoknyáknak, a melyek
744 3| igazolok egy-egy elszabott derekat! A grófnéknak nem csupán
745 3| babaruhát egészen rövid derekút, roppant hosszú aljút, csak
746 11| melyben igen lassan kezdett derengeni a reggel. «Nincs senki!»
747 3| pirosat s lilát, törökös dessínűt. Oly szélesek, úgy suhognak
748 11| női-ruhát öltött Belzebub diadallal és kárörömmel, el nem palástolt
749 8| mellett, az édes tavaszi és a diadalmas nemzeti pompában, elnézve
750 1| Az a kevés élet, melyet diákok vidámsága vert föl az elhagyatott
751 6| hiába kántálják el neki a dicsértessék a Jézus-Krisztust. A macska
752 10| szedtem a mezőn mindennap, a dicsőséges első szerelem oltárára.
753 1| egyidőben ojtják be szívébe a dicsvágyat is. Természetesen, antik
754 6| korteskedett. De mit tegyen diplomájával, ha már megszerezte? Óh,
755 3| oszt a piktor ráfestett egy direktoár-korabeli pongyolát. Valóságos babaruhát
756 7| tréfaságot, csecsebecsét, dísz-cserjét, nemes gyümölcsfát. A fekete
757 3| legfiatalabb, a ki apáca lett. (Ő díszítette a ruhákat, ő volt az, a
758 7| nehány szál gyertyánál, ők díszítették nagy rózsákkal szűz Mária
759 3| ruha, a melyből egyetlen díszítő szín kirikít: az a nem egyszerű
760 3| könnyű, nem hosszú, magából díszítve. Miként ha sárga viola szirmából
761 1| irnokok ott házas emberek, disznót hizlalnak, vásárok alkalmával
762 6| A kutyák ugattak, a hol disznóval bántak, megállították a
763 8| roppant tulipánok. Ragyognak a díszruhák is, a katonák, a frakkosok
764 4| meg is tehetném, ha a női divatárú-cégek és egyéb más is, meg nem
765 4| állítja, hogy minden férfi egy divatáru-kereskedőnél csináltatja a nyakkendőit.
766 3| hogy szakszerűen értsek a divathoz. Bemutat a magyar hölgyeknek ‑
767 2| A magyar parasztlányok divatja ez, de sok úrnőre és úri
768 11| cukor, liliputi sütemények, divatlapok és költeményes könyvek,
769 3| híres grófné, a ki ama híres divatleveleket írja a napi újságokban.
770 2| vörös haj oly ünnepelt és divatos lett, hogy szép gesztenyebarnák
771 2| bájos nőembereket únjuk már, divatosan öltözködő villik, eleven
772 4| mulatságból oroszlánketrecbe dobja a legényfogóját és kacagva
773 5| hívták. A dada szive hevesen dobogott, becsapta az ajtót, szaladt
774 15| Én az ablakon zeneileg dobolni tanultam azalatt. Az üvegen
775 7| nem akadt egy fél pipa dohány sem, vagy ha kiszalasztották
776 6| tudom, a Petrovics Katalin dolga mért csinál oly mozgalmat
777 8| hogy számára minden földi dolgok immár elmulának. Él, jön,
778 1| lánnyal, kiért az ember nagy dolgokat akar cselekedni, - hát megirtam
779 3| fejemnek is, óh Hera, hogy oly dolgokba avatkozom, amikhez nincs
780 12| azonban visszajött és ott dolgozik nálam.~- Mit tetszik most
781 3| tenni anyagilag. Olcsón dolgoznak - és sikerrel is - a mai
782 11| szerelem mellett valamit dolgoznom is kellett. Tanulni a csontok
783 1| nem látott még aquarellel dolgozó ifjú ember. Völgyben fekszik,
784 11| olvastam volna el egy sort, nem dolgoztam, nem ettem, ittam és ruházkodtam
785 5| háziorvos is beleavatkozott a dologba. Népies hangon szólott:~-
786 1| Körülveszi a várost hegy, domb, olyan színű, mint az aranyos
787 1| kezdik el a munkát és a maguk drámai költeményét tizenkét éves
788 1| muzsikaszóba, zajba fúló drámáit láttam folyton.~Tizennyolc
789 11| Ámde egy fehér vászonnal drappirozott szögletben fára festett
790 13| Tiszántúlra, mindjárt a Dráva mellett. Egy érseki székhelyre,
791 6| szoknyájukat, mert íme: a férfiak dühös komondorokká változva, morogva
792 5| tornyát.~Kijutott mégis a Dunához. Elbámult rajta, hanem nem
793 5| szenes, egy himlőhelyes, nagy dunántúli paraszt fiú, a ki feljött
794 5| beszabadulhatott a városba. A Dunára volt különösen kíváncsi,
795 11| is. De mi üldögéltünk egy dunasori kávéház előtt. A Csepel
796 5| mentek le együtt az alsó Dunasoron, az egymás kezét lóbálva,
797 9| kocsiban ágyazva volt, átázott dunyhák és vánkosok közül kisárgállott
798 5| hízót, bezártak az ólba! durcáskodott magában.~A sört sehogysem
799 15| háziasszony odakint jó hangosan duruzsolt.~A leány leült az ágy szélére,
800 9| tökéletesen műveletlen, durva. Kár volt vele szóba állani
801 7| minden hiúság eltávozott dús hajú fejükből. Csak a hajukat
802 11| gyerekeknek van ilyen piros, duzzadt szájuk.~Felöltözködtünk,
803 7| gondolta, most itt meg is ebédel. Egy darab száraz kenyeret
804 9| korcsmába egy verdung pálinkára, ebédelni.~A beteg egy rossz esernyőt
805 11| ha piacra menve - hogy jó ebédje legyen a férjüknek - be-be
806 14| régen - mi voltunk csak éberen.~Vígasztaltam a hogy tudtam,
807 11| mert féltem, hogy soh’sem ébredek föl többet. Erőszakkal nyomta
808 11| nem is törődött velünk.~Az ébredő városban vágtatott velünk
809 8| előtt, néz, lát, mintha most ébredt volna föl, élvezi és köszönti
810 4| maradékai, a kikben szerelmet ébreszteni csak a hozzájuk hideg, gőgös,
811 13| ilyen szép lányt láttam eddig életemben. Ez az az asszonyok
812 7| méltán haragudott rá az édesatyja. Az ürgéket leste egész
813 6| mert azokkal ez ügyben édeskeveset törődöm. A mit itt írok,
814 13| fordult hozzám megszégyenítő édességgel a leány.~- Én tudok és akarok
815 3| asszonyos; olyan vörös, mint az ég, a mikor haragos, valami
816 3| lányomat, a ki nem csak Egerben lakik, ha vagy egyszer Athén
817 5| pár sor írásunk friss, jó egészségben találjon, mivelhogy oly
818 13| Szegénykének nem volt az egészségéhez való a hideg paradicsom.
819 3| pedig jótékonyan hat és az egészségeseket beteggé teszi! Óh, asszonyok,
820 11| ilyen igazán, ábrándosan és egészségesen szerelmes.~Vajjon küzködött-e
821 13| egészségét féltem. A lelki egészséget, mely kihat... Egy katasztrófa...~
822 13| akármeddig. De ő nagysága az egészségét féltem. A lelki egészséget,
823 7| kert.~Minden étetés után, egészségi szempontból, de szórakoztatás
824 11| merő arany. Török mécses égett előtte.~Sok minden, igen
825 3| ki mindig pipázott, más egyebet sohasem csinált, de a pipa
826 2| is és a férfit nem nézi egyébnek, mint komikus képű tevének,
827 4| derék embernek tart, az egyedüli embernek a világon! mondom.
828 4| legnagyobb baj, de talán egyelőre nem jó lesz változtatni
829 12| vasárnap fésülködésétől még oly egyenes és sima a hajuk mint a szeg.
830 6| Zomborból jött ide, egyenesen a tanítónőképzőből. Petrovics
831 2| továbbra is. A különös, az egyéni átmeneteket pedig minden
832 14| szóba is áll, - hét napi egyest kap! De azért a bakák mégis
833 15| anatomiában ismeretlen testrészszé egyesültek; már most nem csupán a nagy,
834 9| és hogy életük sorsáról egyet-mást megtudhassak.~A boc-fa kocsiban
835 6| közepes férjet, akár egy egyetemi tanári székért. De nem kellett
836 2| sok-sok olasz lány mind egyféleképpen fésülködött. Sőt a hajuk
837 8| Rembrandti látvány, árva, egyfestékü író, hogy ábrázolja ide
838 1| mint valami felleg. Két egyformán piros ruhás, vörös kontyú
839 7| szépek, tejfehér arcuak. Az egyiknek, a kisebbiknek olyan volt
840 11| reggel, esküdnie kellett. Egyikünk se tudta, kivel. Egy gyermekarcképet
841 11| de megnőtt!» Meg nem hítt egyikünket is, sőt titkolta a templomot.~
842 3| elmúl, elvirul, eltéve az egyiptomi királysírokba, besüllyesztve
843 2| Nem csak az a zöld, mely egykor barna volt, majd vörösre
844 2| amiket irandani fogok róluk egykoron. Meghatva, elszédülve, elérzékenyülve
845 6| jelentek meg a havon és siettek egymásfelé, az iskola felé:~- Óh, óh,
846 5| rapport elé menni. Ránéztek egymásra, a katona beszédbe kezdett.
847 13| az egész.~- Eltiltottak egymástól bennünket.~- Ez ellen lehet
848 1| halkan mind csak arra az egyre, a szélesajkúra, a kicsinyre,
849 3| szolid, házias! mondta az egyszeri úr. Mert az úrhölgynek igen
850 3| Nagyon szépek voltak, nagyon egyszerűk lehettek, azért rendkívül
851 7| aszat megfogta. A lapos és egyszínű földön most fehérségével
852 8| feketében.~A fia! Ez volt az együttes nagy gondolat, mely a szegény
853 1| mert kevés nadrágos ember egzisztál az egész városban: az aljegyzők
854 11| valakit; ezt vagy amazt. Eh, mi közöm hozzá és mit tudnék
855 7| asszony csitította:~- Már most éhen halhat kend jövő aratásig.~
856 6| csak annak nem nézünk egy éhes, sovány állatot, azt a macskát,
857 9| ember (a ló) és a mit meg is ehet, ha megéhezik!~ ~
858 5| gyereknek kell, az angyalka éhezik, maga rá nem az oka.~Hát
859 7| A kalapját le se vette ehhez, hanem nagyokat sóhajtott.
860 14| rívása.~- Majd kiveri az éhség! mondták az ezrednél és
861 11| hirtelen... Aztán ez az utolsó éj olyan hosszú. Beszélgetni
862 15| gondolkozott. A ködben, az éjben elvesztettük szemeink elől
863 15| eltévedtünk, azt mondjuk - ejh, a mit akarunk!~Kocsival,
864 11| van valami baja. Holdas éjjeken ágyban maradni, aludni rendesen,
865 6| világhistóriát folytatják éjjelente, de valahogy sohase álmodják
866 11| holdat, cimbora, szeressed az éjjelt, a nappal csak az éjszakáért
867 12| meghallotta «nye kupi maliná»-t.~- Ejnye, de szép és ismeretlen szláv
868 11| éjjelt, a nappal csak az éjszakáért van...~Majd hogy verset
869 14| éjszakában. A katona-börtön éjszakájában, a melyet a földi és én
870 11| Egyedül enni; félni az éjszakától!~Öt hónapra férjhez ment
871 14| altiszt: megállj!~Futott éjszaknak, a merre felé a Palkó szepegését,
872 3| szememben ő a típusa. Hadd ejtek egy könnyet az egri leányért,
873 9| Az állom... az állom... - ejtette ki a szót nagy lassan a
874 3| selyemmel bevont abroncsba ékelve, ha a tengernek muzsikál,
875 3| ruha alkalmasabb ünnepivé, ékessé, meséssé, azaz széppé és
876 8| hallgató király mellett: ekszponált alakját csaknem lenyelik
877 13| biztosított, hogy az ő ekvipázseja fog kivinni holnap a vasúthoz.
878 14| filagóriába vette magát, ott is el-el látogattak hozzá. Most azonban
879 7| tudhatták, hogy fölnevelésük, eladatásuk, részben megöletésük a porta
880 14| büntetésből. A fia legény, a lánya eladó, a fiatal felesége töpörödött
881 11| és rendszerint nem mertem elaludni, mert féltem, hogy soh’sem
882 14| földi is elpihent, én is elaludtam.~Reggelre Tuza István nem
883 3| valamivel. Kor, melyben elandalodunk egy kis kék ruhától és megbódulunk
884 7| volt ismerhető. De hamar elárulta magát, a mint leszállt,
885 1| kiragyogó, kedvesen kiváncsi és elbágyadtan is mámoros asszonyszemek!
886 12| asszonyokat beszélgetni, nagyon elbámulnak, hogy mennyi sok, szép,
887 5| Kijutott mégis a Dunához. Elbámult rajta, hanem nem volt vele
888 2| és mesterkedéssel lehet elbánni. De el lehet, még ezekkel
889 6| nevetett - a mi még rosszabb - elbeszélvén a befolyásos, bölcs és jóakaratú
890 13| megzavarodnak elméjükben is, sőt elbetegesednek ha elég korán nem szeretnek.
891 8| felé; még csak dél volt és elborították a firmamentumot.~A felhő
892 3| besüllyesztve a meloszi homokba, elboríttatva és eltemetve a Vezuv folyékony
893 8| arcképe. A mikor az ifjúság elbúcsuzott tőle, hiába rejtegette előle
894 6| vége van. Nekem jól esett elbúcsuztatnom; talán jog és ok nélkül.
895 6| a gyerek?~Bocsánatot az élcféléért. A következtetésekben tovább
896 14| csábította.~«Összekeltek! Elcsábította! Elhagyott az urad!» írták
897 6| rossz cselédtől kellett elcsennie a mérgek legutolsóját, a
898 14| falusi fecskékkel, a kik elcsicsergik a kaszárnya udvarán: Katona
899 14| multak és még mindig ott éldegélt, sőt egy-egy kisebb üldöző
900 7| minden becsületes ember eldob - ette szalonna helyett.
901 7| két gyereket is kivitte elébe és egy igás kocsin, a mely
902 3| befejezéséhez, hadd teszek eleget a családias érzésnek, a
903 2| némelyike nem tisztelte eléggé a hagyományt, a copfja elől
904 5| a bubira megy. Megölik, eléheztetik, elfogy a tápláléka!~Veszekedtek
905 5| megláthatja? Ha egyszerre csak elejbe kerül? A hétfejü sárkányról
906 5| ezt a csendőr írta. Sírt eléje egy nagyot. Utána sírt csak
907 1| örökre vágy marad?~Amíg élek, ezt nem szeretném eldönteni.
908 7| a malacok fölnevelése és élelmezése vette igénybe.~
909 5| ment be vásárlani.~- Elébb élem egy kicsit világomat! mondta
910 14| mosott rá, hozott neki elemózsiát a szomszéd falvakból, sőt
911 11| és egy pár cinikus szóval elénk citálta a hölgyeket.~- Ennél
912 1| életében szerepet játszik. Az elérhetetlen, a megközelíthetetlen, a
913 1| És a boldog város, szinte elerjesztő jólétében minduntalan a
914 14| kerített, vasútra ült és elérkezett Josefstadt városába. Az
915 8| kalapos női fejet: megrezzent, elérzékenyedett, halkkal, de úgy éljenzett,
916 2| egykoron. Meghatva, elszédülve, elérzékenyülve néztem a szó nemes értelmében
917 14| legényt adott melléje, öt-öt éles töltést valamennyinek a
918 10| Aztán - jegyezte meg élesen - első gondod legyen, hogy
919 13| belekapaszkodik ime a virágzó életbe.~A gyülölség fogott el,
920 10| biztosítsa magát, előnyös életbiztosítást, a legjobb a...~A kékszemű
921 7| engedetlenül fogadja a földi életből való elszólíttatásait. Hívattak
922 7| kereste.~- Talán favágó volt élete utolsó szakában, mondá Juli,
923 1| becsületes és érzékeny férfiember életében szerepet játszik. Az elérhetetlen,
924 3| szépre, érdekesre egész életedből emlékezel!~Végigsimította
925 13| szép lányt láttam eddig életemben. Ez az az asszonyok között,
926 11| ragyogó fehér kis fogai. Az élethez való friss és szenvedélyes
927 3| lenni. Legjobban vonzott két élethivatás: a nőszabóé és a költőé.~
928 7| nyugtalanította őket. Tele életkedvvel és reménységgel, mohósággal
929 4| szerelem kél és ébred világi életre. Io Paean! Kedvem volna
930 6| hogy valami nagylelkű úr élettársának választja őket valaha: megrohanják
931 9| nincs mit sokat várniok az élettől. De mit lehet tenni? Nem
932 7| Julit és Perzsit.~A szent életű lányok nevettek, a fejedelemasszony
933 5| erkölcsös, jófogu, hosszú életü szüleire nézve és nem drága?
934 9| két aggastyánnal - és hogy életük sorsáról egyet-mást megtudhassak.~
935 11| téged sütni a másvilágon, elevenen! Kockáztattam meg a közbevetett
936 8| felségének úgy tetszett, hogy ezt elfátyolozza; a legnagyobb anyai büszkeségre
937 11| ki miatt elpusztultál, az elfeled. A ki miattad tönkre ment,
938 5| otthon. Hanem lassanként elfeledte az odahaza való Kalári arcocskáját,
939 14| nem tudták olyan hamarosan elfogni. Belevette magát a közelfekvő
940 14| várat környékező falvakban elfogták, börtönre vetették. Kieresztették,
941 5| megy. Megölik, eléheztetik, elfogy a tápláléka!~Veszekedtek
942 6| egyszerre hirtelenében a szava elfogyott, félbenmaradt.~Nagykendős
943 7| elszökdöstek, elhulltak, elfogytak. A legimpertinensebb és
944 1| azután. Azután?~Kellemetlen elgondolni, hogy eljön az idő, a mikor
945 1| Budapesten éltem, meglehetősen elhagyatva. És a boldog város, szinte
946 14| Összekeltek! Elcsábította! Elhagyott az urad!» írták haza tréfásan,
947 5| rózsám - szólt a fiú - ha elhagytad újra kezded, van még gyerek
948 9| bóbiskolt és a mint így elhagyták magukat, a lábuk megroggyant.
949 11| mint a kezem, a szemem.~Elhallgatott; egy kissé szundikáltunk.
950 14| igen értették meg egymást, elhallgattak, a földi is elpihent, én
951 6| megkékült, ajkukon dac vagy elhalt szitok a férfiak ellen,
952 8| megfogták a szemeikkel. Elhalványodó staffage és mellékes lett
953 15| veszek tudomásul, azonban...~Elharaptam a további kellemetlenségeket.
954 6| De azt is eltompította az elhatározás. A rossz parasztasszonyok
955 6| leány.~Bizonyára nem egy nap elhatározása volt, küzködött, a mig kinyujtotta
956 6| minden tudományok, minden elhatározások, csak lányok, szegény gyenge
957 5| asszony bevette magával, mivel elhatározták, hogy ezek után azonnal
958 3| diszkréten titkolni kell, de elhazudni, merőben mást állítani ‑
959 11| kellett. Tanulni a csontok elhelyezését és neveit, az izmok tapadását,
960 11| tudtam a polgár életben elhelyezkedni, a szerelem mellett valamit
961 11| nem tudom állandóan hová elhelyezni a házitűzhelyt! mondá mindaddig,
962 11| igen nagy szabású, volt még elhelyezve e lakásban, a melyek még
963 12| vállalni. Hány száz új pár élheti mézesheteit a sok épülő
964 1| boríták a nyíló virágok, elhomályosíták a zsaluk ostoba redőnyei...~
965 14| rívásukat külső országokon át, elhozzák a felhők árvaságuk panaszát;
966 15| demokrata küzdelmeiben mind elhullott a haja s a «kijárások»-ban
967 7| A malacok elszökdöstek, elhulltak, elfogytak. A legimpertinensebb
968 2| paraszt lakodalmakon, de elit bálokon is. Az államnak
969 3| álmatlanul valamely nagy elite-bál vagy bizalmas jour után.~
970 13| örök pecsétjével akarja eljegyezni magának ezt a bűbájos teremtést.
971 8| elvágtatott vele. Utána zúgott az éljen és megint megindultak az
972 4| mondjátok másodszor Io Paean! - éljenek a zord téli esték, ahol
973 8| elérzékenyedett, halkkal, de úgy éljenzett, hogy hangjából - valamint
974 5| lekisasszonyozta, de nem hagyta magát elkábíttatni. Nem feledte el a negédes
975 11| hó kisérteties világánál, elkábulva a nehéz parfümök illatától
976 13| úgy történt, mint a hogy elképzelték azok, a kik nehány kisasszony
977 15| nak nevezte. Engem meg elkergetett, mert más ládák is jöttek
978 4| belészeress: hacsak lehet, elkerüldd!~
979 12| tűrés-tagadás, a professzor elkezdte faggatni a nevető asszonyt.
980 6| felpróbálni. De az asztaloslány elkiáltotta magát:~- Ni, megmozdul!~
981 3| kevés igazságok, a melyek elkisérendenek a sírig. A középső Fejeő-leány
982 5| pénzt küldjed és nehogy elköltsd vagy odaadjad nyalánkságra
983 1| ablakon át hallatszik némi ellankadt skála...~Kedves és szép
984 5| vastag és sok bélyeggel ellátott. Császár Mari mindjárt megismerte,
985 7| a többi mind tarló, a mi ellehet magában. Csak délfelé jött
986 14| utána, indult feléjük, vak, ellenállhatatlan ösztöne kergette előre.~
987 1| lemond itt a fiatal ember, ellenben meg akar házasodni a katonasor
988 4| házasságokat - és nem lehet ellene tenni.~*~A házasság tökéletes
989 11| hogy a nő, kit idézett, ellentállani nem tudott neki. Nagyon
990 3| jövő alkalommal fölvegyem ellenük a komoly és elkeseredett
991 3| egyébre, minthogy formáit elleplezze. Nem tudom, mi történt vele,
992 12| házak állványain, a melyeket elleptek, mint katinkabogarak a vidéki
993 3| szenvedések miatt, hanem elméje erejét meghaladó bölcselkedésekért,
994 11| Komoly, okos szívű, kemény elméjű. Mért lett János mégis gazember?
995 13| összefonnyadnak, megzavarodnak elméjükben is, sőt elbetegesednek ha
996 1| Néztem az utca csendjén elmélázó szempárokat, a melyekhez
997 7| alamuszi volt, mindig, mindig elmélázott. Ilyenformán sok zavar esett,
998 3| orgonával!~Itten vigyázzunk. Elmélkedéseim rossz irányba térnek. Reformeszméimet
999 3| Elmélkedések a nõi ruháról.~
1000 3| szelid ember, a ki ez alkalmi elmélkedéseket elmélkedi, semmi rosszat,
1001 3| ez alkalmi elmélkedéseket elmélkedi, semmi rosszat, inkább óva
|