abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
1002 8| érzése szerint a legtöbb elmén átviharzott, míg a bánatában
1003 13| lesz és egy gyenge órában elmondja az urának, hogy a mikor
1004 13| hangulatban vagyok, hogy elmondok mindent. Nem csak magának,
1005 5| megitta. Behunyta szemeit, elmondott magában egy miatyánkot és
1006 9| teljes nyiltszívűséggel elmondta:~- Alighanem halálos betegsége
1007 4| lányokról én is. Az van benne elmondva, hogy egy úr nekimegy vaktába
1008 3| az asszonyi szépség, ha elmúl, elvirul, eltéve az egyiptomi
1009 8| minden földi dolgok immár elmulának. Él, jön, megy, bolyong
1010 3| asszony változhatatlan és elmúlhatatlan. És a nagy, a szegény Guynak
1011 3| öltözettől: üdvözöl az, a kinek elmúltál, ama nagyszámú érett férfiak
1012 3| kora megőszülés végzete. Elnézést és szánalmat hát az én szegény
1013 8| diadalmas nemzeti pompában, elnézve a főrendek és egyéb urak
1014 13| utcákon, a frissen hullott hó elnyelte lépteink neszét. Bűn volna,
1015 3| Reformeszméimet nem tudom elnyomni többé, ne hajtsanak rám,
1016 5| szakácsné kétszer is rákiabált.~Elnyugodott valahogy. A szenes ember
1017 3| állottak az akkori férfiak elött. Mind férjhez ment, mind,
1018 3| cselekedtek, mint ahogy fent előirva van. Ők diszkréten tudtak
1019 3| azt mondom - álmoskönyv, előítéletek és példabeszédek bölcsessége
1020 1| utcákon, és ezek között épp az előkelőbbek kihaltak egészen. Hogy mégis
1021 3| teljesen kihasználtam korom előnyeit, ha szabtak a lányok, ha
1022 10| hogy biztosítsa magát, előnyös életbiztosítást, a legjobb
1023 15| Kituszkolt, kikisért az előszoba ajtaján túl is - a bagolyt
1024 11| szinésznő esküdött és az előszobában kellett ődöngenünk. A még
1025 8| jól, siessenek, tizenöt év előtti fejét látják most, talán
1026 3| asszonyok maguk, oly rejtelem előttünk a ruháik is. Tetszik nekünk
1027 15| Az elõzmények.~Házasodik barátom, a bagoly.
1028 14| elhallgattak, a földi is elpihent, én is elaludtam.~Reggelre
1029 14| megijesztette a kis fiút, elpityeredett, de csak csendesen sírt,
1030 14| itt a katona-börtönben fog elpusztulni. Pedig nagyon szelid ember
1031 11| tapasztalati igazság: a ki miatt elpusztultál, az elfeled. A ki miattad
1032 8| hangulatnak - nem birnak elragadtatásukkal - a felség válasza hallszik
1033 7| vékony színes szalaggal és elrejtették a fehér főkötő alá. És néha
1034 5| levelekről, a melyek őt elrejtik.~Három nap alatt azonban
1035 4| megesik férfitársaimmal és elrontja a legszebb partikat, a legjobb
1036 5| látta, a vörös papiroson még elsején este elküldték haza a szüléknek,
1037 5| ámbár a levelet az úrék vagy elsikkasztották, vagy csak akkor adták oda,
1038 11| volt, de ezek a helyek is elsimultak arcainak borulatában. Vékony
1039 1| szélesajkúra, a kicsinyre, az elsőre gondolok.~***~Nyugodtan
1040 1| irom a könyveket, mint az elsőt.~Azóta több múzsa is vállalkozott,
1041 3| hányszor igazolok egy-egy elszabott derekat! A grófnéknak nem
1042 5| néha - ha a gyerek aludt - elszalajtották a szatócshoz, közel a ligethez,
1043 10| virágot a mellére tűzve. Már elszáradt, a fejét is lehullatta,
1044 2| róluk egykoron. Meghatva, elszédülve, elérzékenyülve néztem a
1045 6| Szülők, a kik félnek az elszegényedéstől, anyák, a kik talán a maguk
1046 7| oldalról megérkezett. A malacok elszökdöstek, elhulltak, elfogytak. A
1047 5| finom rizskásáért, talán elszökik, annyira vágyott látni a
1048 15| mindenkit leszidott, a miért elszöktek előle, egy új ismerőssel -
1049 7| magukat, hogy a végén majd elszökünk!~
1050 13| szenvedély, az ilyesmitől egészen elszokik az ember a nagyvilágban,
1051 7| fogadja a földi életből való elszólíttatásait. Hívattak hozzá papot és
1052 7| mondta az ember egy kissé elszontyolodva, mert a nő nem volt kielégítő
1053 3| ráncaiból akarták kitalálni és eltalálni a nő anatómiáját.~Butaság
1054 7| fehér főkötőt, minden hiúság eltávozott dús hajú fejükből. Csak
1055 7| Jézus jósága és szerelme eltávoztatott tőlük minden gonoszságot.
1056 2| klasszikus mértéknél, ettől eltekintve azonban, a sok-sok olasz
1057 3| homokba, elboríttatva és eltemetve a Vezuv folyékony tüzétől,
1058 3| asszonyi ruha igen-igen eltér céljától és feladataitól -
1059 3| szépség, ha elmúl, elvirul, eltéve az egyiptomi királysírokba,
1060 15| Aztán azt mondjuk, hogy eltévedtünk, azt mondjuk - ejh, a mit
1061 13| túlzott, ez az egész.~- Eltiltottak egymástól bennünket.~- Ez
1062 3| asszony alakjának a tökéletes eltitkolására adja magát. Nem szabad,
1063 6| legnagyobb fájdalma. De azt is eltompította az elhatározás. A rossz
1064 3| sohse talál jó szemüveget. Elüldögél magában csendesen, hogy
1065 11| árulás, pletyka nem esett. Az elüljáróktól nem tartok, a piszkos hivatal
1066 11| tegyed kötelességed!~***~Az elüljáróságnál hamar végeztünk. Mondhatom,
1067 8| kezeit, mert ő az, a ki elutasítja magától a vénülést és a
1068 8| hercegnőknek és a két fehér paripa elvágtatott vele. Utána zúgott az éljen
1069 5| hogy ezek után azonnal elválasztják.~A dadus egyedül aludt.
1070 5| erejével szerencsét próbálni.~- Elválasztották! szólt Császár Maris csendesen.~-
1071 12| még.~Az asszony és a férfi elválasztva dolgoztak, az egyik a földszinten,
1072 11| Nagyon tudott akarni, de nem elvből, nem Goethéből; a gőgös
1073 7| kertész ráfogta a villát:~- Élve innen el nem mégysz! mondta,
1074 6| mint egy raj kígyó, a mely elvégezte munkáját és nem tud mozdulni
1075 14| István közkatona, a kiről elvégeztetett, hogy itt a katona-börtönben
1076 11| minden reggel a zsebeiből, elvehette a nagy bankókat is, ha nyert
1077 11| Egyszer, náluk voltam teán, elvesztette, nem találta a békatekenő
1078 7| kelerábé, sőt a virágok is elvesztették eredeti gyengéd karakterüket.
1079 15| gondolkozott. A ködben, az éjben elvesztettük szemeink elől a menetet.
1080 10| meg, azt vigye neki haza!~Elvezetett. A táblát mohón letaroltam. (
1081 11| forró bent. Így még nem élvezett az ember pokoli kínokat.
1082 7| reménységgel, mohósággal minden élvezettel szemben. Két szőke abban
1083 8| mintha most ébredt volna föl, élvezi és köszönti a földi élet
1084 3| asszonyi szépség, ha elmúl, elvirul, eltéve az egyiptomi királysírokba,
1085 6| férfi és nem tudta békén elviselni, hogy a leány kiküzdte mégis.
1086 15| Kuglerhez kellett menni. Elvittek magukkal.~
1087 12| idioma megzavarta mégis. Elvörösödött és felszólt az asszonynak
1088 8| ide le. Így próbálom ime: email a szine. Ránc - †††‑et tegyünk
1089 4| H.~Kövér, kicsiny emberbe hogy belészeress: hacsak
1090 8| hiúság nélkül olyan az egész emberiség mint egy roppant kereskedőház.
1091 5| valami tért, a mi tele volt emberrel. Nem is mentek, csak úgy
1092 5| építgetni elég, a kicsi úr lump embertől eredett, korán kezdte az
1093 3| szenvedéseinek egy különös emblémája jelenik meg... Mennyit is
1094 12| földszinten, a másik az emeleten. Nagyon integettek egymásnak.
1095 5| későn már, került belé az emeleti lakásba, a melynek tükör
1096 9| Nem volt rossz kedvük, emelgették a fejeiket és nézték, ki
1097 3| egy louisdor. Uszálya az emelvényről hullámozzék le a pádimentumra,
1098 11| tragikus hősnek, megmarad az emléked örökké. De eszembe jutott
1099 3| most jut eszembe csupán. Emlékek az öt legszebb ruháról.
1100 3| érdekesre egész életedből emlékezel!~Végigsimította a reszkető
1101 10| öltözött, a kire most hirtelen emlékezem. Lássuk, mit tudok róla.~***~
1102 3| vittem: a Fejeő-lányokra emlékezém. Óh, be hiányzik itt Budapesten
1103 3| A mennyire visszatudok emlékezni, én nem akartam sem cukrász,
1104 3| de amint én is több ízben említém: ez a fő.~Hajnalban egy
1105 12| mindig gyönyörű idiomáját említette: «szépen beszél, tanulnom
1106 4| Fiatal lányok: tanuljatok énekelni. A kinek csak módja van,
1107 3| Sherry-brandyt ittunk és énekeltünk: nincs szebb ruha a pongyolánál,
1108 4| bár prózai tanácsra fordul énekem: leányzó - ha csak teheted -
1109 4| házassági politika reformját éneklem.~
1110 14| a Palkó szepegését, majd éneklő sírását hallotta.~- Lőjj! -
1111 4| tengeri szörnyek voltak, a kik énekükkel föltartóztatták a hajókat.
1112 8| kereste, kíváncsi szeretettel, energiával, az asszonyok szinte megfogták
1113 6| Fölöltözött, írt az anyjának, engedelmet kérve, hogy hiába tanította,
1114 7| haldokolni kezd és békétlenül, engedetlenül fogadja a földi életből
1115 3| férfiaknak. Ha felesége lesz, ne engedje, hogy reám hallgasson, engem
1116 3| tudatlanságom. És ha még engedne rendelkeznem a varrólányok
1117 11| vagy Janinak, az atyja nem engedte, mert az atyja örmény eredet
1118 14| állottak őrt körülötte és nem engedték, hogy baja essék. Biztosságban
1119 3| a tudásom vajmi gyarló! Engesztelésül és vigasztalásnak mindjárt
1120 11| mulattasson, hanem inkább enmagáért. Jól kimonologizálta magát
1121 5| dadus, mert akkor nincs mit ennem!» Még volt, de már is adta
1122 9| mi baja?~Megcsömörlött, ennyi az egész.~Ezalatt megjött
1123 3| varrólányok között! Egy katonának ennyit hazudozni...! De szeretem
1124 11| óra mulva esküszünk. Aztán enyém lesz mint a kezem, a szemem.~
1125 6| így szól:~- Itt van, az enyémből adom, csókolj kezet! Aztán
1126 11| Nincs bennem többé egy ép ideg. Én vagyok a kórbonctani
1127 4| ígérj, de hadd sorvadni, epedni, kínlódni, érzelegni. Ha
1128 12| nálam.~- Mit tetszik most építeni!~- Mindég csak négyemeletes
1129 5| látta a villamost és ezekhez építette ki a helyet, a hová került.
1130 5| rabság alatt esett módja építgetni elég, a kicsi úr lump embertől
1131 7| nyilatkozott meg bennük, végzetük éppenséggel nem nyugtalanította őket.
1132 11| szűk utcára nyíló, ujonnan épült, de régi stilusu templomban
1133 8| hangjából - valamint a harang ércéből az ezüst - kihallatszott
1134 2| vörös? Az égő színű szép, az ércszínű szép, az aranyba játszó
1135 5| a szervezetének. Ápoltja érdekében is kell, hogy kivilágos
1136 11| ez vagy amaz. Soha nem érdekelt, nem mulattatott, nem lelkesített
1137 13| mind szépek, csinosak, vagy érdekesek és a férfiai kivétel nélkül -
1138 3| nekem anyus, amire szépre, érdekesre egész életedből emlékezel!~
1139 1| foglalkozás, mely részvétet érdemelne. Az idősebb irnokok ott
1140 14| se talált volna innen az erdőből, belebonyolódott, belekeveredett,
1141 4| leány figyelmes tekintetéből ered. Mondják, hogy a férfiak
1142 11| engedte, mert az atyja örmény eredet volt, erős hajlammal a szomorúságra,
1143 7| meglátszott rajta. Paraszti eredete meg nem is volt ismerhető.
1144 7| virágok is elvesztették eredeti gyengéd karakterüket. A
1145 5| a kicsi úr lump embertől eredett, korán kezdte az álmatlanságot.
1146 2| majesztétikusak. Azt hiszem kún eredetűek és bizonyosan ezeknek az
1147 13| vagy valami természetes eredmény ez? Miféle fejlődési törvény
1148 3| szenvedések miatt, hanem elméje erejét meghaladó bölcselkedésekért,
1149 5| paraszt fiú, a ki feljött az erejével szerencsét próbálni.~- Elválasztották!
1150 6| eszébe jutott, hogy beszédbe ereszkedjék a tanítónő cicájával, a
1151 13| mindörökre fiú marad. Az örök éretlenség, a szakála ritkán és rendetlenül
1152 5| Áldassék ő szent neve érette.) Megholt halálos betegségben,
1153 1| és olyan módra, hogy az érettségi előtt azért két percent
1154 4| szerelem édes, igazi mámorát érezte volna.~Legyen hát törvényed:
1155 15| ember vagyok, a leány ezt éreztette is velem. Úgy lenézett,
1156 3| kérdések, hogy itt csak érintem ezeket, hogy egy jövő alkalommal
1157 7| A külvilággal nem igen érintkezett, rosszkedvűnek látszott,
1158 13| tűrheti, hogy csak hozzá is érjen, mint szeretheti? mit akar
1159 7| olajat hozott a gépekhez, érkezett be a tanyára a nászmenet.~-
1160 11| magukkal? Mit bánom én, hová érkezünk.~ ~
1161 3| szükséges és hasznos jó erkölcs követelményeinek.~Nem akar
1162 11| is, a fejemre borult az erkölcsi őrület és ilyenformán gondolkoztam:
1163 5| a ki azért becsületes, erkölcsös, jófogu, hosszú életü szüleire
1164 6| parasztlányokat, hogy boldogok és erkölcsösek legyenek!~***~Félek, hogy
1165 8| akármit mondjon is a régi erkölcstan. Kell a szépségnek, a legfontosabb
1166 11| boldog trubadúr. Így egy igen erkölcstelen hírben álló orvos vagyok,
1167 8| virágszőnyegek, a színes ernyők mint roppant tulipánok.
1168 2| vörösbe. Én még régebben és erősebben, de azért vitatkoztam velük,
1169 6| a férfiak ellen való dac erősödő gondolata: mindhiába. Egy
1170 2| mentség. Vannak csitri, erőszakos, akaratos, száraz és törékeny
1171 3| meghatottság ne vegyen rajtam erőt. Pedig amint mondám, megöregedtem
1172 1| kerülgetett mégis, de nem nagy erővel, hiszen kötelesség, pensum
1173 13| mindjárt a Dráva mellett. Egy érseki székhelyre, a hol a lakosság
1174 11| titkár lettem volna egy érseknél, egy főpapnál a ki lóháton
1175 15| csattogó-csicsergő, bizonyára van értelme annak a mit mond, de nem
1176 2| elérzékenyülve néztem a szó nemes értelmében legszebben fésült leányokat.
1177 14| máskülönben Stefan Tuza rendes, értelmes, jó menetelésü és tiszta
1178 15| mondá lassan és rendkívül értelmesen - ő excellenciája, Szentjakabi
1179 3| legmesésebben tudatlan vak és értelmetlen asszonyruhák tekintetében
1180 13| Nem vőlegény, más.~- Értem. Büszke vagyok bizalmára.~-
1181 11| legáltalánosabb jellemvonása. Nem értesz?~Máskor nem igen szokott,
1182 15| nem lesz nekem szeretőm! Értse meg, soha! Becsületes asszony
1183 3| kényszerít, hogy szakszerűen értsek a divathoz. Bemutat a magyar
1184 1| ki minden becsületes és érzékeny férfiember életében szerepet
1185 4| sorvadni, epedni, kínlódni, érzelegni. Ha egyszer megölelted:
1186 7| idősebbik testvér szelíd érzelemmel, de erősen leszorította
1187 6| verseket csinál: okos és érzelmes asszony, tisztába hozta
1188 8| mely a szegény krónikás érzése szerint a legtöbb elmén
1189 3| teszek eleget a családias érzésnek, a szükséges és hasznos
1190 10| Imádom a kunyhó poézisát és érzéssel csókoltam meg valaha nem
1191 3| nézik őt, mert bizonyára érzik, hogy nem földöncsúszó földi
1192 4| nem beszélhetünk úgy, csak érzünk úgyabban. Az asszonyok kegyetlensége:
1193 6| mesterségem, hogy megható eseményekkel foglalkozzam, de meghatva
1194 6| és nem mind valóság. Az eset maga igaz, ha egy-egy részletét
1195 2| de a lehető legritkább esetben, meggondolva, sohasem szeszélyből,
1196 6| tudom hol van, a száraz esetét olvastam valamelyik napi
1197 11| összeszidta őket arra az esetre, hogyha nem lesznek egymással
1198 13| úgy, a hogy száz pap, ezer eskü nem képes lekötni. Nem kell
1199 11| Úgy, mint holnap reggel, esküdnie kellett. Egyikünk se tudta,
1200 11| Valami híres szinésznő esküdött és az előszobában kellett
1201 11| Don Juan búcsuja.~Holnap esküszik egy barátom; még ma fölmegyek
1202 11| kínokat. Tehát három óra mulva esküszünk. Aztán enyém lesz mint a
1203 11| hóeséskor, a templomban, a maga esküvőjén, - nevetésre álltak a ragyogó
1204 12| szeg. A vasárnaptól, az esküvőtől, mert új párok, mézeshetes
1205 8| között, május kacagásában, az esőt váró virágok illatában.~
1206 9| le reá a finom víz, hideg esővíz.~- Jobb lenne tán leereszteni
1207 14| nem engedték, hogy baja essék. Biztosságban volt itt,
1208 5| kétségbeesések és kételkedések estek ilyenkor, ámbár a levelet
1209 4| Paean! - éljenek a zord téli esték, ahol a legtöbb szerelem
1210 3| minden nuanceaiban, bálokon, estélyeken, minden nagyobb alkalmakon,
1211 11| mellem úgy kimerült, hogy estére alig lélekzettem és rendszerint
1212 13| szemei azonban már be voltak esve mélyen és kettős kék karikával
1213 5| városába küldeni, a kis esze csak összezavarodott, de
1214 3| De vajh, helyén van-e az eszem, hogy divatot akarok csinálni
1215 1| nagyváros szegénysége járt az eszemben. Ott, hol még a temetési
1216 4| mindig. Egy leány, ez engem észrevett - mily szép, kedves leány,
1217 11| de hiába, nem látott tíz esztendeig, nem azzal élt együtt, hanem
1218 2| Hellasz leányai! Egy pár ezer esztendő mult el és hajuk szála se
1219 11| meg se lepődött, az elmúlt esztendők nem múltak el neki. Mintha
1220 14| belebutult, a negyedik esztendőt töltötte már itten és még
1221 3| céljától és feladataitól - az esztézisről nem is szólva - ha a női
1222 8| hódolunk neki és nem jár eszünkben nemzeti hála, a mikor rajongással
1223 8| email a szine. Ránc - †††‑et tegyünk e szóhoz, mint Belzebubhoz -
1224 7| A kert.~Minden étetés után, egészségi szempontból,
1225 14| maradt-e a gyerekeknek? Étlen, szomjan, ruhátlan nincsenek-e
1226 3| viselt. Piskótatésztákat ettek mindig, savóval leöntött
1227 11| sort, nem dolgoztam, nem ettem, ittam és ruházkodtam volna,
1228 7| származhatott, a kölönc, a melyet évek óta hordott a nyakán, kétségkívül
1229 13| kábult volt, kábult volt évekig és kiért, kiért? Szánalommal
1230 11| beszélt.~***~- Még két rövid évem van hátra - szólt elég élénken -
1231 11| alteráltak a közbenjött apró eventualitások, mint például, hogy férjhez
1232 1| megírták már és tizenöt évesen pályadíjat nyertek «egy
1233 11| leszámítolnád a két hátralevő évet; ez a kétesztendős moratórium
1234 7| főtt ételt igen régen nem evett már, egy hízója élt komoly
1235 3| tengeren, apró tengeri bárkán, evezőjük lágy ritmusra hangzott végig
1236 4| változtak volna ama két évezred alatt. Így azonban kényszerűsége
1237 6| asszonyi nem iránt. És az az évezredek óta fejlődő és bonyolódó
1238 13| leány? Majd ha már néhány évig asszony lesz és egy gyenge
1239 4| Ovidius Naso, ki két ezer évnek előtte megírtad a szerelem
1240 11| Más egyet lélekzik, nem évődik egy pillanatra is, hogy
1241 14| közkatona minduntalan ezen évődött, ezzel gyötrött engem is
1242 11| s nehány év alatt ötszáz évre valót élt, halottan már,
1243 15| kiengesztelődött: Bécsből az express meghozta a menyasszonyi
1244 9| Megcsömörlött, ennyi az egész.~Ezalatt megjött az ura is, fiatal
1245 5| Andrássy-útra, látta a villamost és ezekhez építette ki a helyet, a
1246 6| Petrovics Katalin is bizonynyal ezekről álmodott és ha az öngyilkosság
1247 1| szememre borítani egy könnyű ezervirágos karton szoknyácskát, vagy
1248 14| Josefstadtban feküdt az ezred - és félkomiszkenyérrel
1249 14| Istvánné a rengetegnek. Az ezredes öt legényt adott melléje,
1250 14| kiveri az éhség! mondták az ezrednél és egy darab idő mulván
1251 14| többször benn volt már az ezredparancsban is, hogy: a ki az ismeretes
1252 11| szeptemberi éjjel volt.~Teli hold, ezüstös párák terjengtek, lebegtek
1253 11| bizonytalan pénzből költhetett, az ezüstöt kiszedhette minden reggel
1254 1| egy fehér pap. A haja is ezüstszínű. A kezében márványfogantyús
1255 11| akarom.~- És az álmok?~- Ezúttal nem jelentettek semmit,
1256 4| F.~Ovidius apó így dalolt: «
1257 12| tűrés-tagadás, a professzor elkezdte faggatni a nevető asszonyt. Megkérdezte
1258 12| tavasz. Hiába hó, hiába fagy, a tótocskák megjövének,
1259 7| bujni, meg is élt, meg sem fagyott. Nyáron jól élt, mert megszokta
1260 7| hozzájuk, a minthogy fűhöz, fához, még a bogárhoz is beszélt.~
1261 6| utolsó percek legnagyobb fájdalma. De azt is eltompította
1262 5| ruha volt.~A dadának néha fájt, olykor sírt is a miatt,
1263 11| kedv volt maga, ismerem a fajtáját, ez az az asszony, a ki
1264 14| szétnyíltak az ágak és a rabkatona fakó arca, majd egész teste látszott.
1265 11| szenvedélyeskedett a négy fal közé szorított éjszakában.
1266 12| katinkabogarak a vidéki házak falait.~Keverik a maltert, hordják
1267 11| virágozva a lakása! Kert a falak között, zöld szőnyegekből
1268 7| mellette imádkoznánk.~A spanyol falat odahúzták, a többi beteg
1269 8| koronát hozzá!~A fekete falegyezőt le nem veszi arca elől a
1270 9| kellett jönnie a kedves faluból, ebbe a kiállhatatlan városba,
1271 14| volna a maga kis Mátra-alji falujába. Üthették, verhették, bebörtönözhették,
1272 5| levél hozta. N. N. írt a falujából, hogy a gyereke meghalt,
1273 6| sejtettem, hogy van a világon, a faluját nem tudom hol van, a száraz
1274 9| kérdezgetett, voltam-e már a falujokban?~- Nem én. Nagy falu?~-
1275 9| és néztem a hetivásárt. A falukról besereglett nép, magyar,
1276 9| izraelita szolgálatában állanak falun, szóval nincs mit sokat
1277 7| szakácsnő, a ki legszívesebben falura, tanya helyre kivánt vonulni,
1278 2| hajfonatokat. Tudok például egy falut, úgy hivják hogy Kömlő,
1279 14| ízben már a várat környékező falvakban elfogták, börtönre vetették.
1280 14| neki elemózsiát a szomszéd falvakból, sőt Jaromeásból is vígasztalta,
1281 8| Hízelegve vegye körül alakját a fantázia és a levegőn át csókoljuk
1282 3| vegyészei. Használjátok föl fantáziájukat és tudományukat!~Illúziót,
1283 6| részletét ki is színezi a fantáziám. A lapok megírták: a petrovoszelói
1284 6| mért csinál oly mozgalmat a fantáziámban és én, a kinek mesterségem,
1285 9| volna.~A beteg szeme körül fanyar mosoly villant meg: «Persze,
1286 11| drappirozott szögletben fára festett bizanci Madonna,
1287 9| lehet egyet szundítani, ha fáradt az ember - a ló.~Kimentem
1288 11| hogy ezt a lelki és fizikai fáradtságot jól-rosszul kiheverjem,
1289 1| tollkéssel is lehetett figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott
1290 1| tartja a jussát. Szobrot faragtam és képet festettem, betanultam
1291 5| a levelet a pincébe. Ha fát hozott föl, akkor lehetett
1292 8| Merész ívü szemöldöke - a fátyol alatt - megrezdűl, de már
1293 8| ruhás úrnő, leeresztett fátyola mögűl mereven néz maga elé
1294 15| ágy szélére, fölemelte a fátyolát, összecsucsorította a csőrét
1295 11| hivatalos funkcióm - és a sűrű fátyolt arcáról hogy levette - láthattam
1296 7| fűrészét kereste.~- Talán favágó volt élete utolsó szakában,
1297 7| mindenbe, verekedett a helyért fával-fűvel, a gyümölcs megférgesedett,
1298 13| általában - zöld és kék, nagyon fázhatott itt. Szegénykének nem volt
1299 11| közbevetett mondatot és szintén fázni kezdtem a takaró alatt.~-
1300 11| szertartástól - szólt János - fázom, mint az ördög a tömjéntől.
1301 3| egész öltözeten, oldalt. Ha fáztak az asszonyok, egy nagy fehér,
1302 12| téglát. Otthon megesküdtek februáriusban, ide feljöttek márciusban
1303 2| a görög lányok olaszul fecsegnek, csak kettő maradt változatlan:
1304 15| Mindjárt megfogott, vitt a fecskéhez, a ki a művelt embereket
1305 14| elküldik pajtásukkal, a falusi fecskékkel, a kik elcsicsergik a kaszárnya
1306 8| hajborította homlok alatt. Fegyelmezi az arcát, a míg az ura beszél.
1307 8| a menye lilában, lánya fehérben, a magyar: nemzeti színben -
1308 12| csinos volt, kedves, furcsa fehércseléd. Lemosolygott a csudálkozó
1309 3| elmúlott. Most hull a hó, hajam fehéredik, bár nem az évektől. Egy
1310 3| ruhákról való bölcselkedés fehérítette meg hajamat halántékaim
1311 3| világosodott az éjjel. A Lidó felől fehérlett a tenger, tündérek könnyű,
1312 3| gyertya leégett, a hajnal fehérlik és tanácsokat oszt, segít
1313 7| és egyszínű földön most fehérségével uralkodott, lármázott és
1314 15| Most házasodik ez a csupa fej ember, a mikor nehéz demokrata
1315 8| születésénél fogva ilyen fejedelmi nő. Egy tekintet reá és
1316 9| rossz kedvük, emelgették a fejeiket és nézték, ki jött be odahazulról,
1317 2| hajuk szála se változott, a fejek tökéletes stílusához nem
1318 3| Ez a név ki nem megy a fejemből soha. Sirok - komoran, hang
1319 3| szánalmat hát az én szegény fejemnek is, óh Hera, hogy oly dolgokba
1320 11| Néha, mint ma este is, a fejemre borult az erkölcsi őrület
1321 9| kitakaródzott, megigazította fején a kendőt.~- Új menyecske
1322 4| troubadour szegény árva fejének. Szürkén, kedvetlen kelt
1323 3| álmokat szőni a középső Fejeő leány.~Vénusz toiletteje.~
1324 3| kisfiú koromban - a három Fejeő-lánnyal. Mindig batisztban járt
1325 3| fejem fényes bálba vittem: a Fejeő-lányokra emlékezém. Óh, be hiányzik
1326 3| elkisérendenek a sírig. A középső Fejeő-leány jelentette ki ez igazakat,
1327 3| A három Fejeõ-leányok.~Cukrászból és katonából -
1328 5| beszélni az oktalan kis fejével.~- Gombház! ilyen szép menyecske
1329 13| természetes eredmény ez? Miféle fejlődési törvény tette itt csúffá
1330 6| És az az évezredek óta fejlődő és bonyolódó nagy injuriát
1331 7| hiúság eltávozott dús hajú fejükből. Csak a hajukat fonták még
1332 2| gesztenyebarnák nem átallják a fejüket égő színre megfesteni?~Felelt
1333 2| szépek mégis, ha kendő van a fejükön. Anélkül: a fejük suta,
1334 7| gonoszságot. És a mikorra fejükre tették a fehér főkötőt,
1335 8| van a fia színében, talpig feketében.~A fia! Ez volt az együttes
1336 13| volna. Magasak, karcsuk, feketék. Nehéz volt közülök hamarjában
1337 2| gesztenye-barnának és a komoly feketének általános a becsülete továbbra
1338 8| tablót, a mely most a sugár, feketeruhás úrnőért van. Lilában föltűnik
1339 13| között. Csupa gazdagság, feketeség, az élet, a tenyészet maga.
1340 10| alá adatnék egy paripát, feketét vagy pejt, ahhoz képest,
1341 3| miféle álmokat szövök, ha fekszem álmatlanul valamely nagy
1342 7| kedvvel volt, nem akadt egy fél pipa dohány sem, vagy ha
1343 3| igen-igen eltér céljától és feladataitól - az esztézisről nem is
1344 5| azért dolgozni kellett, félálomban mosni, mosni, mosni. Mert
1345 6| hirtelenében a szava elfogyott, félbenmaradt.~Nagykendős öreg asszonyok
1346 3| A legszebb. Halálom után felbontandó.~ ~
1347 14| megesküdve - szőlőt kapált, nem felébe, pénzért, abból küldte.
1348 3| hajnali három órakor már felébred. Meggyújtja a gyertyát,
1349 13| kissé, anyám!~- Attila azóta felébredt.~Új baba, még egy szopós
1350 11| szundikáltunk. A mikorra felébredtem, fehér volt odakint. Október
1351 5| magát elkábíttatni. Nem feledte el a negédes parasztlány
1352 8| mikor rajongással fordulunk feléje, a mikor közöttünk újra
1353 14| bornyai bőgnek utána, indult feléjük, vak, ellenállhatatlan ösztöne
1354 11| Csakugyan, szinte zöld volt a félelemtől, elmentem vele. Jó isten,
1355 5| el a negédes parasztlány feleleteket, a melyek között nem egy
1356 11| Sohse tudott nekem erre felelni. Inkább - jelenlétemben -
1357 9| többé!»~Az egyik gnóm-paripa felénk kancsalított, hogy mit beszélgetünk,
1358 3| leány.~Vénusz toiletteje.~Félénken, halkan beszéljünk most
1359 8| kiválóságnak, az ambició felerészben ez; hiúság nélkül olyan
1360 6| államférfiaik, hanem hogy ezeknek a feleségei, jegyesei, vagy hozzájuk
1361 9| Az állam köteles, hogy a feleségének orvost adjon! jegyeztem
1362 4| világnak, felül a vasútra, feleséget megy találni. Talál is annak
1363 7| leány gyermeke, az első feleségétől való, fésületlen, elvadult
1364 5| szemben. Sokan a szürke pesti feleségük mellől jöttek és ez a színes
1365 7| leguggolt hozzájuk, a másik felfogta a kisebbiket, a fejedelemasszony
1366 8| kocsiból, urának karján felhalad a sátorba, ottan megáll
1367 8| legyőzte a vihart és az ólmos felhőket. Az asszony-tribünök köröskörül
1368 11| szállni, lebegni, felhőről felhőre, még az ügyvédek is. De
1369 11| szeretnénk szállni, lebegni, felhőről felhőre, még az ügyvédek
1370 3| abból, sőt tunika is, mert felhúzván a hószínű szövetet és derékon
1371 7| parasztmenyasszonyának a szívében az öröm úgy felillatozott, mint a fehér viola illata
1372 11| nem Goethéből; a gőgös félistennel, a némettel, nem volt szerencséje
1373 5| dunántúli paraszt fiú, a ki feljött az erejével szerencsét próbálni.~-
1374 12| megesküdtek februáriusban, ide feljöttek márciusban napszámot vállalni.
1375 14| Josefstadtban feküdt az ezred - és félkomiszkenyérrel a kezében, nekivágott egy
1376 1| nesztelenül, mint valami felleg. Két egyformán piros ruhás,
1377 11| mondogatta. Egyedül enni; félni az éjszakától!~Öt hónapra
1378 13| képes lekötni. Nem kell így félnie csalástól, töréstől, hűtlenségtől.
1379 10| lovagló kisasszony.~- Hogyne! Felnyujtottam egy pár szálat csakugyan.
1380 3| Meggyújtja a gyertyát, felöltözik, olvasna, de sohse talál
1381 3| otthon volt szép, mihelyt felöltözködött, vége volt. Szeretném leszólni
1382 11| ilyen piros, duzzadt szájuk.~Felöltözködtünk, megindultunk. Az utcán
1383 3| Mi közöd hozzá, imádd!~A felöltöztetett Vénuszt igen megimádtuk.
1384 3| gömböc Andornaki Annát ha felöltöztették, majdhogy el nem szállt
1385 13| nagyobb bajok nélkül végig ért felolvasás után, a banketten végig
1386 6| többen szerették volna felpróbálni. De az asztaloslány elkiáltotta
1387 6| legyenek!~***~Félek, hogy félreértenek. Nem a férfiak, mert azokkal
1388 6| önálló állást vállalt egy félreeső faluban.~És nem volt talán
1389 8| szépséget adta neki, de ő szent felségének úgy tetszett, hogy ezt elfátyolozza;
1390 1| Jó szerencse, hogy még a felső osztályok előtt elkerültem
1391 6| nekem, hogyan tanulnak ők a felsőbb iskolákban. Álmodnak a tanulmányaikról.
1392 15| fölemelte, lecsüngő bajuszát felsodorta.~Én az ablakon zeneileg
1393 3| hölgyeket felszólításra és felszólítás nélkül versezetekkel mulattattam,
1394 3| megtaláltam, a hölgyeket felszólításra és felszólítás nélkül versezetekkel
1395 12| megzavarta mégis. Elvörösödött és felszólt az asszonynak liptói nyelven:~-
1396 3| asszony főtörekvése, hogy feltámassza a régi asszonyok ruháit.
1397 11| templomban kellett lenni. Juan feltápászkodott, nagyon nehezére esett,
1398 15| kegyelmes úr!~A fecske feltartotta az egy fehér ujját:~- Csitt,
1399 7| beletette a vederbe, azt feltaszította és maga lebukott az alacsony
1400 11| míg agyon nem vág valami féltékeny paraszt, vagy el nem megyek
1401 13| kíváncsian - de rosszakarattal és féltékenyen - nézett reám:~- A kisasszony
1402 14| két cseh jágerrel, a kik feltűzött szuronynyal de bóbiskolva
1403 8| tekintetekből kisugárzó meleg mintha felüdítené, nézi a színekben szikrázó,
1404 7| már, egy hízója élt komoly felügyelet nélkül a hidlásban és annak
1405 6| Jézus-Krisztust. A macska felugrik a párnájára, a feje mellé
1406 5| kihallatszott a szobából. Felugrott, be akart menni, a szakácsné
1407 6| Voltaképpen mit is akarok? A fenséges főhercegnő, Mária Valéria,
1408 8| tekintet reá és érteni lehet fensőbbségét abban az udvarban, a hová
1409 6| morogva veszik őket körül és fenyegetőznek, hogy letépik ruhájukat!~
1410 11| homályban, viaszgyertya fényénél, a színes ablakokon bevilágitó
1411 9| lelkükben nem látják azt a fényességet, gazdagságot, melegséget
1412 13| a sorvadás romlottsága fénylett barna szemeiben. A halálné
1413 14| pártjára állott, nagy szál fenyők állottak őrt körülötte és
1414 14| közelfekvő rengetegbe, egy nagy fenyves erdőbe, tanyát ütött sziklabarlangokban,
1415 14| űzték keresztül-kasul a fenyvesben, mindhiába. A rengeteg az
1416 6| kisasszonyokat. Különösen a férfaktól, a férjhezmeneteltől való
1417 13| csinosak, vagy érdekesek és a férfiai kivétel nélkül - lehetetlenek.
1418 6| szeretnék. De kivel? Silány férfiakkal, a kik a szegény kis tanítónőt
1419 6| arról, a mikor egy leány a férfiaknál állásért jár? Volt-e nőrokonuk,
1420 3| szelídebb. A már beteg szivű férfiakra pedig jótékonyan hat és
1421 6| függetleníteni akarják lányaikat a férfiaktól, szükségből, számításból,
1422 10| halványnyá lett arcán.~Minden férfiban van egy kis masochismus
1423 11| nehány levantei külsejű férfiból, a kik között az örömapa,
1424 2| van, tíznek a szenvedélye, férfiégető tüze. A mai férfi pedig
1425 1| minden becsületes és érzékeny férfiember életében szerepet játszik.
1426 4| leányzó - ha csak teheted - férfinak csókot ne adj. Ígérni: ígérj,
1427 1| míg kartársaim és az egész férfirend sörözött a különféle kaszinókban
1428 11| beszélt, mint egy derék férfirokonáról, de hiába, nem látott tíz
1429 6| kenyérkeresetre utalva, férfiszerepre kárhoztatva, a mikor hiába
1430 6| szitok a férfiak ellen, a férfitársadalom ellen, a mely nyomorúlt,
1431 4| szerencse általánosan megesik férfitársaimmal és elrontja a legszebb partikat,
1432 12| a pallér? A legszigorúbb férfiú a világon, az isten, a Pan
1433 11| mondta suttogva, hogy férje csak félig hallja meg. Lajos
1434 13| mit fog majd mondani róla férjének a nagy fekete leány? Majd
1435 11| váltunk volna el, tegezett. A férjéről úgy beszélt, mint egy derék
1436 6| Különösen a férfaktól, a férjhezmeneteltől való függetlenítés gondolata
1437 11| hogy jó ebédje legyen a férjüknek - be-be tértek ide hozzám,
1438 7| lélekben, földi gond nem férkőzött hozzájuk, Jézus jósága és
1439 7| kenyér és a cseléd-ember fertálya sem következett még el.~-
1440 10| gyönyörrel. Egy vágtató fess huszártiszt nem hat így
1441 2| koponyájukra, jó, olajos festékkel. A szalagok mit sem használnak
1442 11| drappirozott szögletben fára festett bizanci Madonna, az arca
1443 1| Szobrot faragtam és képet festettem, betanultam a híres hős
1444 1| Maga a város is csupa kész festmény. Omladékok, porló kőfalak
1445 1| az egész város, melynél festőibbet nem látott még aquarellel
1446 2| A színek.~Festőkkel szoktam beszélgetni erről
1447 2| hajuk, mintha csak rá volna festve a koponyájukra, jó, olajos
1448 7| az első feleségétől való, fésületlen, elvadult és nagyétü gyermekek.
1449 12| az utolsó falusi vasárnap fésülködésétől még oly egyenes és sima
1450 2| lány mind egyféleképpen fésülködött. Sőt a hajuk színe is csaknem
1451 2| halászleány ŕ la grčc volt fésülködve, a milói és medici Vénusz
1452 8| hiába rejtegette előle a fésülő komorna az első fehér hajszálakat
1453 2| nemes értelmében legszebben fésült leányokat. Íme, Hellasz
1454 11| is véget ért. Juan igen fesztelenül és gavallérosan viselte
1455 9| fogadtam pénzért. Ez a mi fiakerunk odahaza.~A lovacskák föleszméltek
1456 11| leány?~- Ugorj csak fel fiam, a tükörfiában arcképek
1457 7| szobájába, a mely tele volt most fiatalabb, öregebb testvérekkel, pirosakkal,
1458 13| lányokat, ezek azok, a kik fiatalon megvénűlnek, összefonnyadnak,
1459 13| magasabb, mint a seholvári fiatalság általában - zöld és kék,
1460 14| katonáskodott, az otthon való boltos fiával, Blau Adolffal, a kinek
1461 5| jöttek és ez a színes kis figura, mint a lipe, ki a mezőről
1462 1| amiből tollkéssel is lehetett figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott
1463 7| kissé szerette is, nagy figyelemmel nézte, a mint az a legszebb
1464 4| lángja támad: egy leány figyelmes tekintetéből ered. Mondják,
1465 7| egyszer-egyszer. De a nyár óta minden figyelmét és tehetségét a malacok
1466 15| megbocsájtott neki az esti figyelmetlenségért, sőt több ízben «aranyos
1467 14| senki tulajdona, omlatag filagóriába vette magát, ott is el-el
1468 3| selyemruhát, ha lehet új vöröset, filigrán aranyékszerrel az egész
1469 3| sőt némelyek a hasonló filozofémába bele is kopaszodnak. Él
1470 2| ront, hogy a kontyuk olyan finoman van befonva, mint a kosár.
1471 10| bukétáimat. Szegény, zöld, girhes fiókpoéta, - azt hittem, hogy a kontesz
1472 8| dél volt és elborították a firmamentumot.~A felhő elmúlt a vasárnapi
1473 9| gondolhatta, hogy valami fiskális vagyok, a ki nem töri jóban
1474 1| szoknyácskát, vagy egy lenge csipke fisüt, de igazi csipkét;~...talán
1475 11| reggel. «Nincs senki!» mondta fitymálva.~A menyasszony családján
1476 3| világ: így végezik ezt el a fiúgyerekek. A mennyire visszatudok
1477 11| gyermekarcképet mutatott, egy fiúképü kis leányt, négy éves volt
1478 2| Esetleg le kell nyírni fiúsra, de a lehető legritkább
1479 5| lehörpintette.~Kapott ajándékot, a fizetése is rendesen kijárt, szép,
1480 5| cselédnek tudnia kell, ha a fizetést fölveszi. A pénzt szerezni
1481 4| Bourget valahány, elég neki a flirt és ki van ábrándulva, mielőtt
1482 11| összekötve tart, az az ismeretlen fluidum nyughatatlankodott. Talán
1483 7| megnőnek. Be is vitte őket a főapáca szobájába, a mely tele volt
1484 2| barnás és sárgás nem az. A fődolog pedig ama tapasztalati igazság,
1485 3| szebb ruha a pongyolánál, de fodor ne legyen rajta, ha igaz
1486 3| el is szabott derekaknak, fodros szoknyáknak, a melyek közül
1487 3| selyemuszálya türemlett, fodrosodott, majd simult ki rajta...~
1488 1| csókolják a törmeléket, födik el a gyíkok palotáinak apró
1489 9| magukat, a lábuk megroggyant. Föl-fölrebbentek, kinyitották szemeiket,
1490 3| lássék egy varrás... Egy fölcicomázott pongyola, olyan mint egy
1491 15| Mariannet, a Forró és Achát földbirtokos és nagykereskedő cég bájos
1492 13| között, a mi a békési föld a földek között. Csupa gazdagság,
1493 14| gyakran iratott neki egy másik földijével, a ki szintén velünk katonáskodott,
1494 8| nap szikrái még külön is földíszítették a hercegnők magyar ruháit.
1495 7| budapesti lány kínálta magát, földmívelők gyermeke, szakácsnő, a ki
1496 7| megfogta. A lapos és egyszínű földön most fehérségével uralkodott,
1497 3| bizonyára érzik, hogy nem földöncsúszó földi gondokért és nem fizikai,
1498 3| gombostű a szoknyák alá, a földre esett: nekem mindig szép
1499 11| el kellett menekülniök a földről, ezen tartják nászukat láthatatlanul,
1500 12| elválasztva dolgoztak, az egyik a földszinten, a másik az emeleten. Nagyon
1501 12| asszonyka lekiabált az urának a földszintre:~- Nye kupi malina? (Kell-e
|