abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
1502 7| és mit beszélnek a kert földturásaiban és azt állította, hogy a
1503 9| rossz esernyőt tartott maga fölé, úgy hogy nem cseppekben,
1504 11| Fölnevetett. Ez a kacagás fölébresztett engem is, újra konstatáltam
1505 9| fiakerunk odahaza.~A lovacskák föleszméltek a beszélgetésre. Most láttam,
1506 5| magától, a mikor gyorsan ment fölfelé az Andrássy-úton. Otthoni
1507 11| szüksége van reám, elmentem, fölkerestem. Tudtam, hogy délben kocsin
1508 11| szívjon. Juan is szívta: föllélekzette a lányokat és az asszonyokat.
1509 11| esküszik egy barátom; még ma fölmegyek hozzá és ha egyedül lesz
1510 7| és tehetségét a malacok fölnevelése és élelmezése vette igénybe.~
1511 7| azt nem tudhatták, hogy fölnevelésük, eladatásuk, részben megöletésük
1512 11| Hisz’ ez a spirituálizmus!~Fölnevetett. Ez a kacagás fölébresztett
1513 12| sétált a márciusi napban. Fölnézett az állvány nagy hasadékán,
1514 12| leghidegebb férfiak is ha fölnéznek az állványokra és hallják
1515 11| megindultunk. Az utcán egy kissé fölocsúdtam az éjszaka kábulatától.
1516 6| szerecsikás pohár után. Fölöltözött, írt az anyjának, engedelmet
1517 3| meg hajamat halántékaim fölött. Mondják, vagyunk ilyenek,
1518 11| nem igen szokott, de ma fölöttébb transcendentális volt a
1519 8| szerencsehaj, csak szerencsehaj ez, fölséges asszony! Meglátta észrevette
1520 4| voltak, a kik énekükkel föltartóztatták a hajókat. Szegény Ulysses!~
1521 1| fütyülése egyszerre kínos föltünést okoz...~Jó szerencse, hogy
1522 8| feketeruhás úrnőért van. Lilában föltűnik mögötte a menye, a kék szeme
1523 3| hogy egy jövő alkalommal fölvegyem ellenük a komoly és elkeseredett
1524 5| tudnia kell, ha a fizetést fölveszi. A pénzt szerezni nem oly
1525 7| azonnal enni adott nekik.~Fölvette a korpás tálat és csalta
1526 1| mellékfoglalkozásul szolgáltak. Főfoglalkozásul az irnokságot uzováltam,
1527 7| így vélekedett magában és fogadást tett, hogy soha meg nem
1528 7| békétlenül, engedetlenül fogadja a földi életből való elszólíttatásait.
1529 3| szerint ne öltözködjetek és fogadjátok be kegyelmesen szíveitekbe
1530 9| izraelitáé. Magamnak nincs, fogadtam pénzért. Ez a mi fiakerunk
1531 11| álltak a ragyogó fehér kis fogai. Az élethez való friss és
1532 10| korbácsot, a ló táncol. Apró fogait a leány összeszorítja, ajkait
1533 5| hétfejü sárkányról több fogalma volt, mint a nagy folyamról.~
1534 1| közül egy - jól emlékszem - fogatot is tartott, míg a polgármester
1535 14| szólok, arra megáll. Arra fogják el katonák, de ne bántsák,
1536 7| tartozott ügyelni. De keveset foglalatoskodott benne, az egész roppant,
1537 1| elkerültem, korántsem olyan foglalkozás, mely részvétet érdemelne.
1538 4| mondom. Hogy szeret velem foglalkozni, mily szelid, mily gyengéd,
1539 11| gyógy-tornászattal és massageval foglalkozom. Hívtak volna hatféle szép
1540 11| semmi, de komolyan nem is foglalkoztam soha mással, csak a szerelemmel
1541 1| minduntalan az a hely foglalkoztatott, hol talán még a halottak
1542 6| hogy megható eseményekkel foglalkozzam, de meghatva ne legyek:
1543 5| igazában, a levélben az foglaltatott, hogy a csendőr más őrsre
1544 11| birodalmában, már el is volt foglalva minden lóca. Halottjukat
1545 13| virágzó életbe.~A gyülölség fogott el, különösen, hogy megláttam
1546 13| Óh, a gazember!~Melegen fogtam vele kezet; a hôtel elé
1547 7| reménységnek, a kölcsön-kukorica is fogyatékán volt. A pesti nő is tovább
1548 3| császárszakállt visel, főhadnagy volt a vadászoknál, a neve
1549 6| mit is akarok? A fenséges főhercegnő, Mária Valéria, a ki nem
1550 10| szegény leányokat ismerem főként és amióta megtanultam a
1551 15| egyedül hagyták. A baglyot főképen kikapatta.~Jó szíve csakhamar
1552 4| előtt egy zongorázó leány. Főképp, ha szép kéztartása van.
1553 7| szalaggal és elrejtették a fehér főkötő alá. És néha a gonosz malacokkal
1554 7| mikorra fejükre tették a fehér főkötőt, minden hiúság eltávozott
1555 5| fogalma volt, mint a nagy folyamról.~Nem volt okos asszony a
1556 3| elboríttatva és eltemetve a Vezuv folyékony tüzétől, csipkébe takarva,
1557 8| rajta. Valami nagy küzdelem folyhatik most le a keskeny, de sima,
1558 1| többi polgári napon rendesen folyik a közlekedés, mely a nagy
1559 1| át meg átöleli mindenféle folyondár; lila és piros bársonyszájú
1560 15| valami báró ‑ és félig a folyosón már, megszorította a kezemet:~-
1561 6| Különösen a világhistóriát folytatják éjjelente, de valahogy sohase
1562 11| beszéljek asszonyokról! - folytatta Don Tót. - Rosszat én, a
1563 7| mintha mindig a nap sütné, folyton-folyvást ragyogott, azt se lehetett
1564 5| csak pusztai lány létére a folytonos főtt ételt nem bírta megszokni.~-
1565 2| pihék járuljanak a tömött fonatokhoz... A pihék a tarkón! Ebbe
1566 3| újságokban. A grófné felesége: főnöke és tulajdonosa egy híres
1567 7| fejükből. Csak a hajukat fonták még mindig be a gyermekkori
1568 3| belemelegedni a képzelődésekbe. Sok fontos tapasztalati igazság most
1569 3| Mérges vagyok e szóra! Mily fontoskodó hazug szavakat találunk
1570 3| tudja, hogy ez a roppant fontosságú öltözetdarab mit jelent.
1571 3| csak a nyakuk köré volt fonva, lengetve, hanyagul odadobva
1572 11| volna egy érseknél, egy főpapnál a ki lóháton jár misézni;
1573 14| szemmel, egymásnak hátat fordítva beszélgettünk, a két ágy-szomszéd,
1574 4| bölcs bár prózai tanácsra fordul énekem: leányzó - ha csak
1575 13| Talán a minisztériumban! fordult hozzám megszégyenítő édességgel
1576 8| hála, a mikor rajongással fordulunk feléje, a mikor közöttünk
1577 8| nemzeti pompában, elnézve a főrendek és egyéb urak kócsag-erdeje,
1578 8| urak kócsag-erdeje, fehér forgó-sövénye mögött. Egészen különvált
1579 1| katonasor előtt, havi harminc forint irnoki jövedelemre.~Tizennyolc
1580 3| szolgált egyébre, minthogy formáit elleplezze. Nem tudom, mi
1581 10| messziről. A jólét minden formáját ismerik ezek a lovagló kisasszonyok,
1582 3| nem is szólva - ha a női formák, az asszony alakjának a
1583 3| mint a hernyók, más és más formákat, színeket, hiteket, meggyőződéseket,
1584 13| mégis graciózus, a lábai formásak, de nagyok, a kezei kicsinyek,
1585 3| a mely köznapi, szürke, formátlan, józan, sőt rideg általában.
1586 13| értünk.~Puha, vékony kezének forrósága megnyugtatott egy kissé.
1587 1| közlekedés, mely a nagy forróságok miatta méla egy kissé. Az
1588 3| férjét, de egyszersmind mint főszabászt mutat be. Iszonyú, iszonyú,
1589 3| helyeseltük, hogy a mai asszony főtörekvése, hogy feltámassza a régi
1590 8| esztendeje nem állott festő vagy fotografus elé, a régi képei járják
1591 7| mézga futott belőlök, a főzelékneműek úgy megnőttek, hogy szinte
1592 9| béna, egy kis meleg ételt főzni, babot habarni sem bír.
1593 7| szalonnát is. Télen az apjuk főzött is egyszer-egyszer. De a
1594 14| már-már kinevezték címzetes frajternek, a mikor egyszerre rájött
1595 8| díszruhák is, a katonák, a frakkosok ingplasztrónjai verőfényben
1596 13| elhagyatott szűk utcákon, a frissen hullott hó elnyelte lépteink
1597 2| valakit ilyen rövidre nyírt frizurától, a mely a férfiakat a házasság
1598 2| kik szintén viseltek némi frou-frout. A tarantói lányok némelyike
1599 2| legnépszerűbb. Nem a kanári-színű, a fű, vagy kenderszerű, amellyel
1600 6| talán a maguk sorsán okulva, függetleníteni akarják lányaikat a férfiaktól,
1601 6| a férjhezmeneteltől való függetlenítés gondolata lett az utolsó
1602 2| ismerősen zengettek volna kis füleiben... Mintha hallotta volna
1603 11| szőnyeg- és pénzkereskedő, fülig be volt burkolódzva pompás
1604 11| megtámasztotta őszülő, de fürtös fejét és szólt:~- Fiúk,
1605 11| De akkor a szivarjának füstjét nem látja az ember. Maradt
1606 11| világosság. Én néztem a füstöt, ő meg beszélt.~***~- Még
1607 13| vezetett be a szobaleány. A fütetlen, lakatlan, nedves szobában
1608 1| pincéből jövő vincellér legény fütyülése egyszerre kínos föltünést
1609 2| Az államnak egy népszerű füzetet kellene erről iratnia és
1610 7| beszélt hozzájuk, a minthogy fűhöz, fához, még a bogárhoz is
1611 13| rólam. Pénzt ad neki.~- Fuj!~Hízelgő, csaknem kacér
1612 14| innét, mondta a menyecske fulladozva, a verejték gyöngyözött
1613 15| üvegen át hallottam sírásba fuló szavukat:~- Magát szeretem,
1614 1| vagy muzsikaszóba, zajba fúló drámáit láttam folyton.~
1615 11| Hogy véget ért hivatalos funkcióm - és a sűrű fátyolt arcáról
1616 7| az öreg, majd valakin a fűrészét kereste.~- Talán favágó
1617 6| A tanterem üres, a búbos fűtetlen, a tanító kisasszony nem
1618 10| libeg, mégis uralkodik a futó paripán. Elő a korbácsot,
1619 11| sor pad között, csaknem futottak. És mintha az asszony vitte
1620 9| a paraszttól.~- Nem az; fuvar. Egy izraelitáé. Magamnak
1621 1| szokás! Óh ti begoniák, fuxiák és muskátlik közül kiragyogó,
1622 7| volna, hogy mennyi reménység fűződik hozzájuk, ámbár azt nem
1623 3| adni az orvost: szidja a fűzőt, pedig azt sem tudja, hogy
1624 3| titkaikat.~Lábaik színes sarukba fűzve. A szandálok sarok nélkül
1625 4| G.~Katonatisztekbe nem tanácsos
1626 11| Juant a pokolba; sietve, galoppban, a föld alá.~***~Reggelizni
1627 5| mikorra a dadus hazakerült. A gangon fogadták azzal, hogy már
1628 6| faluban.~És nem volt talán gardedámja se, ha csak annak nem nézünk
1629 8| büszkeség velük menni, ha ők gardirozzák!~A király bevégezte beszédét.
1630 11| Juan igen fesztelenül és gavallérosan viselte magát. A páter jól
1631 9| tér csupa rőfös bolt, igen gazdag vidéke van ennek a helynek.
1632 8| hogy lehet a világon nála gazdagabb, hatalmasabb királyasszony,
1633 13| föld a földek között. Csupa gazdagság, feketeség, az élet, a tenyészet
1634 9| látják azt a fényességet, gazdagságot, melegséget és áldást, a
1635 7| kivánt vonulni, szerény gazdálkodóhoz, esetleg urasági alkalmazotthoz
1636 3| hogy nádszál kisasszony georginának öltözzék és liliomnak a
1637 7| a mely olajat hozott a gépekhez, érkezett be a tanyára a
1638 2| bele.~Szerencsére a szolid gesztenye-barnának és a komoly feketének általános
1639 2| divatos lett, hogy szép gesztenyebarnák nem átallják a fejüket égő
1640 1| Először is azért, mert a gimnázium terasza tele volt szentek
1641 1| siheder, a ki szerzetes gimnáziumba járt, hol a declinatióval
1642 10| bukétáimat. Szegény, zöld, girhes fiókpoéta, - azt hittem,
1643 9| nem szed többé!»~Az egyik gnóm-paripa felénk kancsalított, hogy
1644 3| Szabadkézből dolgoztak és a kis gömböc Andornaki Annát ha felöltöztették,
1645 14| az öröm. Majd meg lefelé görbítette a gond: maradt-e a gyerekeknek?
1646 3| más. - Jó idő volt mindig Görögországban, bár nálunk volna olyan
1647 11| akarni, de nem elvből, nem Goethéből; a gőgös félistennel, a
1648 4| Legyen hát törvényed: a gőg.~
1649 3| suhognak végig az utcán, oly gőgösek mint a páva.~Regina Panni,
1650 14| az őrmester.~Mind az öt golyó rátalált, körösztül lyuggatva
1651 5| az oktalan kis fejével.~- Gombház! ilyen szép menyecske kap
1652 14| a most is kifényesített gombokat.~Mert máskülönben Stefan
1653 3| próbáltak a kisasszonyok, ha a gombostű a szoknyák alá, a földre
1654 3| martírkodnak értünk, mennyi gondjukba és gyötrelmükbe kerül nekik
1655 10| jegyezte meg élesen - első gondod legyen, hogy biztosítsa
1656 3| hogy nem földöncsúszó földi gondokért és nem fizikai, vagy lelki
1657 11| halotti marsom! vágott közbe gondolataimnak a don. Szemei be voltak
1658 11| a kinek sohse volt más gondolatom, mint ők. Négy éves koromban
1659 13| zsarnok vőlegény?~Meglátta a gondolatomat.~- Nem vőlegény, más.~-
1660 1| és rettegünk ha magát e gondolatot is megtudná valaki!~Óh,
1661 9| kérdéseimre. Kezdetben azt gondolhatta, hogy valami fiskális vagyok,
1662 9| meglátszott rajta, hogy ezt gondolja: Doktort vitetni, külön
1663 15| jól neki.) Körülnézett, gondolkozott. A ködben, az éjben elvesztettük
1664 11| erkölcsi őrület és ilyenformán gondolkoztam: János, szolgálatot tennél
1665 1| roppant távolságból titkon gondolunk és rettegünk ha magát e
1666 5| úrasszonya olvasott föl neki, gondolván, hogy ha ezen túl lesznek,
1667 10| közbevágott:~- Az az én gondom lesz!~Még nem volt meg az
1668 1| lenni, a kik rólam azután gondoskodni hivatottak, legyenek szivesek
1669 7| gondolt arra, hogy anyát és gondviselőt hoz ezeknek, de a tanyákon
1670 7| fehér főkötő alá. És néha a gonosz malacokkal álmodtak.~
1671 7| eltávoztatott tőlük minden gonoszságot. És a mikorra fejükre tették
1672 5| melyek között nem egy vastag gorombaság is akadt, csak férfi szájára
1673 11| öltözött alakot. Veszekedés, gorombáskodás, békétlenkedés. Ah, szép
1674 11| a hol mindegyre búgnak a gőzdaruk, a nagy hajók alusznak és
1675 11| női nemre. Tudta, hogy ide gránátszín muskátlik kellenek, ide
1676 11| odahaza, átadom neki őszinte gratulációmat:~- Óh, gazember!~Don Juan
1677 2| Valamennyi halászleány ŕ la grčc volt fésülködve, a milói
1678 15| excellenciája, Szentjakabi gróf jogi tanácsadója lettem.~-
1679 10| poéta vagyok, nem tagadom és grófkisasszonyokkal nincs ismeretségem, még
1680 10| Ilyen, de ilyen volt az én grófkisasszonyom, az egyetlen, a kit ismertem.~
1681 3| egy-egy elszabott derekat! A grófnéknak nem csupán mint férjét,
1682 13| úr volt - úgy láttam - a gubernátor. A csunyaság királya, egy
1683 5| nevetett, kapálódzott, gügyögött: «ne búslakodj dadus, mert
1684 15| Vettünk: két dagesztánt, három gulisztánt, négy imádkozó szőnyeget,
1685 3| elmúlhatatlan. És a nagy, a szegény Guynak kár volt azért megbolondulnia
1686 13| síró-nevető ember, egy természetes Gwimplaine. A legszánalmasabb arccal
1687 10| a ki lovagolt.~Szegény gyalogos poéta vagyok, nem tagadom
1688 9| az időt és mind kevesebb gyanakodással felelt a kérdéseimre. Kezdetben
1689 11| udvaroltatott is magának. János úr gyanakodva nézett reám és kelletlenkedett
1690 5| a gyerek gyengélkedett. Gyanus szemmel néztek ilyenkor
1691 3| talán hagyjuk is el.) Fehér gyapjúból készült hosszú ‑ ujjas vagy
1692 3| a mai Prometheuszok, a gyárak ifjú vegyészei. Használjátok
1693 11| ez a kegyetlen és cinikus gyári munka egyszerűen utálatos.~
1694 3| erős, de a tudásom vajmi gyarló! Engesztelésül és vigasztalásnak
1695 8| lássa többé mindörökre való gyászát és hogy számára minden földi
1696 8| közöttünk újra megjelen. Gyászban, bánatosan, halványan, egy
1697 3| fiatal leányon, a ki nem gyászol, hanem inkább kivirít a
1698 4| a férfiak gyönyöre. Egy gyászruhás nő, a ki mosolyogva kacérkodik:
1699 11| felesége előtt szégyelte, hogy gyávának született. Mikor hazahozták
1700 3| szövetből. Rafinált férfiak gyengéje boldog és üde lányon a fekete
1701 5| napok, a mikor a gyerek gyengélkedett. Gyanus szemmel néztek ilyenkor
1702 8| a míg szemei egyszerre gyengén mosolyogni kezdenek; kedves
1703 13| járnának. És e született gyengeséget befejezi még egy nyomorult
1704 11| között, zöld szőnyegekből gyepágyak, sárga sátrak alatt havasi
1705 10| mégis oly keményen tartják a gyeplőt. Könnyű termetük libeg,
1706 7| anyás volt, a többi öt a gyerekekkel mulatta magát, ugratta,
1707 5| hangon szólott:~- Lelkem gyerekem. Ne búsuljon. Az árt a szervezetének.
1708 4| rajtunk egy gyötrő, vad, vagy gyerekes kíváncsiság! És itt egy
1709 5| keblére kaphatná lelkét, gyerekét, édes kis angyalát, kegyetlen,
1710 11| citromszínű asszonyt, a ki kis gyerekkel a Kristóf téren arcképeket
1711 5| mig nagyon kiabáltak:~- A gyereknek kell, az angyalka éhezik,
1712 11| Egyikünk se tudta, kivel. Egy gyermekarcképet mutatott, egy fiúképü kis
1713 5| Hiában, nincs már szülötte gyermeked!» Ezzel végződött az anonym
1714 6| a jövendő anyáit a jövő gyermekei számára tanítónak és nevelőnek.
1715 11| hogy délben kocsin megy a gyermekeiért. A sétatér kapujánál kocsija
1716 7| a tévedésben élt, hogy a gyermekeit a kik egyrészt árvák, másrészt
1717 7| fésületlen, elvadult és nagyétü gyermekek. Mindig gondolt arra, hogy
1718 5| szólt közbe a szakácsné.~- Gyermekem, - viszonozta az orvos -
1719 7| meg a szivet!»~A szülött gyermeket azonban az utolsó pillanatban
1720 5| szégyent te reánk hoztál, a gyermekkel, kit szültél, a pénzt küldjed
1721 11| nélkül és János egyszerűen. Gyermekkorában sem hívták Jenőnek vagy
1722 14| puskacsövek elől, hanem a gyermeksírás felé, a merről ezt hallotta.
1723 13| kik nehány kisasszony és gyermektelen fiatal asszony izgatására
1724 7| tekintélyes. Voltak közöttük gyermeteg malacok is, a játék szenvedélye,
1725 3| vagy bizalmas jour után.~A gyertya leégett, a hajnal fehérlik
1726 7| roráté előtt, nehány szál gyertyánál, ők díszítették nagy rózsákkal
1727 1| olyan színű, mint az aranyos gyík háta. Messziről kék hegyeket
1728 1| a törmeléket, födik el a gyíkok palotáinak apró kapuit,
1729 7| megszokta a gyümölcsöt és a gyökereket. Ásott magának krumplit
1730 11| beszédtől, igen, a sok beszédtől gyönge mellem úgy kimerült, hogy
1731 3| meghaladó bölcselkedésekért, gyöngéd titkokba való sűrű beavatkozásáért
1732 14| nagy dolgot, csak abban a gyöngeségben sinylett, hogy innen Csehországból
1733 14| olyan írása volt mint a gyöngy. Egyszer-egyszer pár krajcárt
1734 1| biztosan rajztanár lennék Gyöngyösön vagy Rimaszombatban. Tizenhétéves
1735 14| menyecske fulladozva, a verejték gyöngyözött le róla. Kiáltott!~- István!
1736 4| kegyetlensége: a férfiak gyönyöre. Egy gyászruhás nő, a ki
1737 8| és köszönti a földi élet gyönyörét. S egy kissé szűkebbre fogva
1738 10| ezt a leányt mondhatatlan gyönyörrel. Egy vágtató fess huszártiszt
1739 7| megkérte, imádkoznék ő érte is.~Gyönyörűek lettek testben, lélekben,
1740 10| az, hogy milyen roppant gyönyörűség azt a parancsoló úrnőt -
1741 13| átengedtem magam annak a gyönyörűségnek, a mit idegen emberekkel
1742 3| értünk, mennyi gondjukba és gyötrelmükbe kerül nekik a mi illuziónk!~
1743 4| nem uralkodik rajtunk egy gyötrő, vad, vagy gyerekes kíváncsiság!
1744 14| minduntalan ezen évődött, ezzel gyötrött engem is a végtelen hosszúságu
1745 11| testegyenészeti intézete van, svéd gyógy-tornászattal és massageval foglalkozom.
1746 9| érte, fiatal.~- Épp azért gyógyul meg, biztosan meggyógyul,
1747 9| biztosan csoszognak előre. Gyü Jakab, gyüh Marcsa, Batizfalva
1748 9| csoszognak előre. Gyü Jakab, gyüh Marcsa, Batizfalva felé!
1749 12| volt, csak a szót s a pénzt gyüjtötte halomra. De az idioma megzavarta
1750 13| ime a virágzó életbe.~A gyülölség fogott el, különösen, hogy
1751 7| a helyért fával-fűvel, a gyümölcs megférgesedett, az utakat
1752 7| csecsebecsét, dísz-cserjét, nemes gyümölcsfát. A fekete föld komor nagy
1753 1| telisdedtele nagyon korán nyiló gyümölcsfával. Körülveszi a várost hegy,
1754 7| jól élt, mert megszokta a gyümölcsöt és a gyökereket. Ásott magának
1755 5| minden pillanatban gyertyát gyújtani. Álmában szepegett, szólítgatta
1756 7| jött egy tanyai ember, a ki gyujtóért volt benn a városban.~-
1757 11| nekem! Haraggal siratta, gyűlölettel gondolt rá, mert magára
1758 15| nem szereti, kineveti, gyűlöli is talán.~- Zachirinál voltunk
1759 5| Megfogta a kezét, nézte a gyűrűjét, a mivoltát kérdezte és
1760 3| ruha olyan legyen, mint a hab, mint a felhő... Az a jó,
1761 15| előle, egy új ismerőssel - habár házas ember is - egészen
1762 9| meleg ételt főzni, babot habarni sem bír. Hogyan legyen az
1763 7| hát hogy mi ujság, lesz-e háború? A mi erről szólott volna,
1764 10| volna szükség többé bálra, habruhákra, atlaszcipőkre. Csak egy
1765 4| emberbe hogy belészeress: hacsak lehet, elkerüldd!~
1766 1| A zongorák máskor eleven hadai most bágyadtan pihennek;
1767 15| akarok és fogok is lenni.~Hadarta, csicseregte és mert fázott
1768 8| volt: mellette a legfőbb hadúr pirosban. De most nem a
1769 10| lovagló leány.~Szép egy öreg hadvezér lovon, még szebb egy fiatal
1770 6| álmodják azt, hogy hősök, hadvezérek vagy államférfiaik, hanem
1771 6| lányok, a kik magukra vannak hagyatva, kenyérkeresetre utalva,
1772 5| hogy a kis leányukat el ne hagyja, mert azt a törvény is neki
1773 3| legyen beesett... Meztelenül hagyni a kart csak asszonynak való,
1774 3| rosszasága következnék most, de hagyom az ős témát és sietek az
1775 2| némelyike nem tisztelte eléggé a hagyományt, a copfja elől és hajának
1776 11| megszokni, hogy bizonyos rentét hagyott reá. Mennyivel jobb volt,
1777 9| Bántanak kedves állam!~Ott hagytam a kedves lovacskákat, a
1778 2| akaratos, száraz és törékeny hajak. Ezekkel csak mindenféle
1779 3| elmúlott. Most hull a hó, hajam fehéredik, bár nem az évektől.
1780 2| hagyományt, a copfja elől és hajának lágy hajlásai nagyobbak
1781 8| keskeny, de sima, félig hajborította homlok alatt. Fegyelmezi
1782 2| de laposra le is kenik a hajfonatokat. Tudok például egy falut,
1783 1| és töprengek azon, hogy hajh milyen nehéz eldönteni:
1784 7| gyerekek egész nap a malacokat hajkurászták, a gyerekeket pedig viszont
1785 5| Nem is mentek, csak úgy hajladozott a tömegük, mint a kígyó.
1786 11| örmény eredet volt, erős hajlammal a szomorúságra, nagyon erős
1787 1| alkalmas, hogy képzőművészeti hajlamokat neveljen, vagy ébren tartson.
1788 1| több baj volt a piktori hajlamokkal. Ezeket izgatta az egész
1789 13| ember a nagyvilágban, hát hajlandó azt hinni, hogy ez már betegség.~
1790 1| bennem élő sokféle művészi hajlandóság mindegyre e néptelen utcákba
1791 2| copfja elől és hajának lágy hajlásai nagyobbak voltak a klasszikus
1792 3| után.~A gyertya leégett, a hajnal fehérlik és tanácsokat oszt,
1793 3| esti hétkor lefekszik és hajnali három órakor már felébred.
1794 3| Egyszer, álmatlan, téli hajnalon mellé ültem.~- Beszélj nekem
1795 7| nyári eső után. Várták a hajnalt.~Vőlegényük megszületését
1796 7| Mannaérés volt, gyönyörű ősz, hajnaltól holdvilágig kint játszottak
1797 11| búgnak a gőzdaruk, a nagy hajók alusznak és a bárkák, mint
1798 4| énekükkel föltartóztatták a hajókat. Szegény Ulysses!~Fiatal
1799 7| szörnynek, hanem komoly barna hajósnak nézték, a ki áthajózik a
1800 2| A nõi hajról.~
1801 8| fésülő komorna az első fehér hajszálakat és mindhiába mondta: szerencsehaj,
1802 3| muzsikál, ha orosz trappereket hajt az Andrássy-úton: mindig
1803 1| szekeresek és egymásnak hajtanak. A többi polgári napon rendesen
1804 3| tudom elnyomni többé, ne hajtsanak rám, de hallgassanak meg,
1805 11| nem találta a békatekenő hajtűjét. Nagy nehezen megtalálta, «
1806 2| ellen lázítja. A kis kócos haju rokonnak - persze hogy rokon
1807 7| dús hajú fejükből. Csak a hajukat fonták még mindig be a gyermekkori
1808 2| igazság és az örök szép hajviselet.~A tarantói szőlőkben -
1809 9| jó meleg alom van, amin hál az ember (a ló) és a mit
1810 13| hitvány karikagyűrűvel, de a halál örök pecsétjével akarja
1811 9| is van, az életben és a halálban való cifrálkodásra.~A tavaszi
1812 6| megállították a bárdot, haláleset vagy szerencsétlenség, nagyobbára
1813 13| fénylett barna szemeiben. A halálné vőlegénye ez igazában, a
1814 3| abszolút ruha. A legszebb. Halálom után felbontandó.~ ~
1815 11| legalább tízszer voltam másba halálosan szerelmes. Másért való lázak
1816 7| könnyeztek, megszokták már a halált; nem valami rút szörnynek,
1817 3| fehérítette meg hajamat halántékaim fölött. Mondják, vagyunk
1818 2| női-frizurákat. Valamennyi halászleány ŕ la grčc volt fésülködve,
1819 1| önmagadért vagy: mélységes hálával gondolok reád és töprengek
1820 7| valamennyi. Sorsuk tudata, mint halavány ösztön sem nyilatkozott
1821 3| melyek középpontjában a halcsontos páncél, mint az asszonyok
1822 7| beteg ne lássa, ha az öreg haldokolni kezd és békétlenül, engedetlenül
1823 7| csitította:~- Már most éhen halhat kend jövő aratásig.~A nagyobbik
1824 13| vállára vetettem a bundát, halk hangon szólott:~- Jöjjön
1825 8| megrezzent, elérzékenyedett, halkkal, de úgy éljenzett, hogy
1826 14| megint sírnak.~- Földi, nem hall-e valamit?~Semmi sem hallatszott;
1827 1| bespalettázott ablakon át hallatszik némi ellankadt skála...~
1828 2| A harmadik szólt:~- Ne hallgass rájuk; fő a valeur! - Az
1829 13| felolvasni, hogy a novellámat hallgassák. Egy idegen embert akartak
1830 3| többé, ne hajtsanak rám, de hallgassanak meg, miféle álmokat szövök,
1831 4| szívedet. Óh, leányok, ne hallgassatok ide, ez a vers nem nektek
1832 3| lesz, ne engedje, hogy reám hallgasson, engem nőm kényszerít, hogy
1833 8| ott áll az ünnepi beszédet hallgató király mellett: ekszponált
1834 5| több cselédje oda állott hallgatónak. Egyszer egy fő levél jött,
1835 15| hallgatta örömmel. Egy darabig hallgattuk, a míg a lány elúnta és
1836 10| halkan mondta, de a leány is hallhatta:~- Egy kissé beteges, a
1837 14| Tuza Istvánné.~- Hé, földi, hallja-e?~Egy mukkanás sem hallatszott
1838 12| fölnéznek az állványokra és hallják a tót asszonyokat beszélgetni,
1839 15| excellenciája beszél?~- Halló, kegyelmes úr!~A fecske
1840 14| volna halva mind.~- Nem hallok én semmit; bolond kend földi!~
1841 6| Isten, az a megválasztás! Hallottak-e már önök arról, a mikor
1842 15| tanultam azalatt. Az üvegen át hallottam sírásba fuló szavukat:~-
1843 8| elragadtatásukkal - a felség válasza hallszik mély csöndben - milyen alak!
1844 3| mindannyian és soha sem halnak meg.~Gondolom, nem egészen
1845 15| otthagyta.~- Mit gondol, meg fog halni? - kérdezte tőlem, remegve
1846 12| szót s a pénzt gyüjtötte halomra. De az idioma megzavarta
1847 1| foglalkoztatott, hol talán még a halottak is tülekednek egymással.
1848 7| szépen tudott imádkozni s halottakért, a betegekért, mindenkiért,
1849 11| másodikat. Kacérkodott a halottal. Egyszer, náluk voltam teán,
1850 11| alatt ötszáz évre valót élt, halottan már, de öntudattal, egy
1851 11| született. Mikor hazahozták a halottat, az asszony azt mondta:
1852 11| volt foglalva minden lóca. Halottjukat bejelentő anyák és kihirdetésüket
1853 2| kandiságáért szépen meg is halt.~Negyedik is beszélt, ötödik
1854 14| mintha meglettek volna halva mind.~- Nem hallok én semmit;
1855 10| kegyetlenség is tükröződik halványnyá lett arcán.~Minden férfiban
1856 7| testvérekkel, pirosakkal, halványokkal, vígakkal, szomorkodókkal.~
1857 13| feketék. Nehéz volt közülök hamarjában kikeresnem a legszebbet.
1858 11| matrikulába. Négyszáz esztendővel hamisították meg a születési bizonyítványomat.
1859 2| vörös szem jár, hanem a hamvas, a meleg fényű. Jó, ha minél
1860 8| de úgy éljenzett, hogy hangjából - valamint a harang ércéből
1861 14| hogy összerázkódott a maga hangjától.~Csend, a katonák is visszafojtották
1862 14| nyöszörgött inkább.~Erre a vékony hangocskára most egyszerre zörgött a
1863 15| kielégítetlen háziasszony odakint jó hangosan duruzsolt.~A leány leült
1864 11| Különben pedig tovább nevetett hangtalanul és beszélgetett is egy keveset.
1865 13| ha nem büszke is, olyan hangulatban vagyok, hogy elmondok mindent.
1866 8| hölgyek, dacára az ünnepi hangulatnak - nem birnak elragadtatásukkal -
1867 12| kimutatta szeretetét a bocskoros hangyácskák iránt: ma egész napon át
1868 3| evezőjük lágy ritmusra hangzott végig a Schiavonén. (Mert
1869 10| ruhát viselt, vagy hogy hanyag szobalánya volt.~***~Vége
1870 3| köré volt fonva, lengetve, hanyagul odadobva mint egy boá...~
1871 5| Hány éves, lelkem?~- Nem hányja egyik a másikát.~A hordárok
1872 7| papiros és sokat kellett hánykódnia, a míg valami tövis vagy
1873 2| meggondolva, sohasem szeszélyből, haragból, különcködésből. Hála a
1874 3| vörös, mint az ég, a mikor haragos, valami kicsinyt sárgába
1875 6| onnan néz szét kihívóan és haragosan. Mindhiába, az alvó ott
1876 9| miért a háziasszonyok úgy haragszanak.) A szegény ember szívesen
1877 6| érzem hogy sok olvasó talán haragszik is már reám és számon kéri
1878 10| Néha - különösen újabban - haragszom is rájuk, nagyon is megérzik,
1879 13| És mit kíván tőlem.~- Ne haragudjon - szólalt meg izgatottan -
1880 8| hogy hangjából - valamint a harang ércéből az ezüst - kihallatszott
1881 8| bevégezte beszédét. Zúgtak a harangok. A királyné néhány szót
1882 3| senkit. Egy sima derék és egy harangszoknya volt rajta. Május vége felé
1883 10| összeszorítja, ajkait talán meg is harapja, az uralkodás kéje, sőt
1884 11| Vajjon küzködött-e magában? Harcolt-e maga ellen, vagy mindjárt
1885 3| a komoly és elkeseredett harcot. Most pedig, mielőtt rátérnék
1886 3| valók, mindig kivágottak. (Harisnyát akkor még nem kötöttek,
1887 2| eleven virágok kellenek! - A harmadik szólt:~- Ne hallgass rájuk;
1888 13| a kisasszony.~Beléptem, harmadiknak a találkára.~A leány piros
1889 10| Megszorította a kezemet, s másnap, harmadnap, sokáig, talán egy hétig
1890 15| azonnal, aztán beszélgettünk hármasan. De a bagolyt hamarosan
1891 3| tízféle szín van együtt, de harmóniában: az megint egyszerű. Nincs
1892 3| rossz. Keressétek azért a harmóniát és kerüljétek a szerénységet!
1893 10| Megélni, egy állandó két- vagy háromszobás lakás, a házbér!~Tegnap
1894 14| ösztöne kergette előre.~Háromszor vagy négyszer próbálta meg
1895 15| volna a lábai. A melle és a hasa egy új, az anatomiában ismeretlen
1896 12| Fölnézett az állvány nagy hasadékán, a mikor meghallotta «nye
1897 7| szemtelenek; emberekhez hasonlított valamennyi. Sorsuk tudata,
1898 7| a másik hét, az apjukhoz hasonlítottak, a ki csúf, szeplős és vörnyeges
1899 3| ilyenek, sőt némelyek a hasonló filozofémába bele is kopaszodnak.
1900 3| a gyárak ifjú vegyészei. Használjátok föl fantáziájukat és tudományukat!~
1901 2| festékkel. A szalagok mit sem használnak és ront, határozottan még
1902 7| bogárhoz is beszélt.~Nem használt misem: a szerencsétlenség
1903 11| más, a mi a világosságnak hasznára vált volna, az elméjében
1904 3| érzésnek, a szükséges és hasznos jó erkölcs követelményeinek.~
1905 3| inkább óva int mindenkit a haszontalan cifrálkodástól, pazar költekezéstől,
1906 1| színű, mint az aranyos gyík háta. Messziről kék hegyeket
1907 8| nép előtt s ime egyszerre hatalmas királyné lett. Most látszik,
1908 8| világon nála gazdagabb, hatalmasabb királyasszony, de nincs
1909 2| komikus képű tevének, a kinek hátán kényelmes megülni és menni
1910 7| nem látta, mert az egész határon lábon csak a kukorica állott
1911 3| vigyázni kell. A teinte nem határoz, csak a csont ne lássék,
1912 1| utolsó időben nem tud már határozott alakot ölteni és tömzsi
1913 11| puhát, megkötni valót, - ezt határozta azonnal és tette rögtön
1914 10| Egyedül kalandozta be a határt, lépésben járatva magas
1915 14| Behunyott szemmel, egymásnak hátat fordítva beszélgettünk,
1916 11| foglalkozom. Hívtak volna hatféle szép néven. (Két női néven
1917 5| hogy a Dunát nem láthatja. Hátha mégis megláthatja? Ha egyszerre
1918 9| volna, a mi községünknek hatod magával. De itt lakik bent
1919 5| A feje nem volt kendővel hátrakötve, mint a hogy azzal asszony
1920 11| éjjel leszámítolnád a két hátralevő évet; ez a kétesztendős
1921 3| leszólni a prémeket, kivévén a hattyút és a hermelint. A tigrist,
1922 14| a merről ezt hallotta. Hátul, bozót közül a rossz lány
1923 14| mikor egyszerre rájött a hava és hallotta, minduntalan
1924 11| gyepágyak, sárga sátrak alatt havasi mohágyak selyem imádkozó-kendőkből.
1925 1| házasodni a katonasor előtt, havi harminc forint irnoki jövedelemre.~
1926 11| nyert a kártyán. Biztos havipénzből élni mily nyomorúság! És
1927 6| többé nem küldheti neki a havipénzt. Volt-e még valaki, a kinek
1928 11| gyávának született. Mikor hazahozták a halottat, az asszony azt
1929 9| orvoshoz, azt várják, a míg hazajön. A kocsis, vagy a kisérő
1930 5| lett, a mikorra a dadus hazakerült. A gangon fogadták azzal,
1931 14| volna is, a csonka törzse is hazakívánkozik, árkon, bokron, országokon,
1932 11| asszonyokat, mert rettegett a maga házasságától.~- Nincs hozzá való lakásom
1933 4| Ovidius segíts, amíg a házassági politika reformját éneklem.~
1934 4| legszebb partikat, a legjobb házasságokat - és nem lehet ellene tenni.~*~
1935 13| gyorsan se kötöttem még házasságot. El voltam bűvölve és egy
1936 12| mert új párok, mézeshetes házastársak adják egymásnak a téglát.
1937 14| Csehországból minduntalan hazaszökdösött volna a maga kis Mátra-alji
1938 12| Mindég csak négyemeletes házat.~- Most kinek?~- Éppen annak
1939 3| egy úrra, a ki egy tisztes házba estefelé véletlenül bement.
1940 3| Azért volt ez, mert egy házban laktam - kisfiú koromban -
1941 10| vagy háromszobás lakás, a házbér!~Tegnap beszéltem egy fiatal
1942 3| egyszerű, óh, mily szolid, házias! mondta az egyszeri úr.
1943 15| nem jött.~A kielégítetlen háziasszony odakint jó hangosan duruzsolt.~
1944 3| véletlenül bement. Fogadták, a házikisasszony nem öltözködött át, úgy
1945 6| A rossz parasztasszonyok házimérgét, a szerecsikát - mást keresett,
1946 5| menyecske kap minden újjára.~A háziorvos is beleavatkozott a dologba.
1947 11| állandóan hová elhelyezni a házitűzhelyt! mondá mindaddig, a míg
1948 6| pergamennel befőttet a maga háztartásában, mert ilyen gyengék ezek
1949 7| beterelni. A nagyobbik leány nem hazudott, hanem igen alamuszi volt,
1950 7| cselekedte ez a béka, a lelketlen hazudozásaival.~Az asszony csitította:~-
1951 3| között! Egy katonának ennyit hazudozni...! De szeretem Barbarát, -
1952 5| ismernélek, a mikor ismerlek! hazudozott vígan. Megfogta a kezét,
1953 7| ezt a nyelvest és ezt a hazugot viszem be holnap a városba,
1954 12| súrolták, el kellett mennie hazulról, sétált a márciusi napban.
1955 1| gyümölcsfával. Körülveszi a várost hegy, domb, olyan színű, mint
1956 1| híttak, éltek.~Az egri hegyekben valami puha kőre találtunk,
1957 1| gyík háta. Messziről kék hegyeket szel derékon a felhő (pompásan
1958 1| mind-megannyi portier...~A hegyes kövű utcákon lassan, óvatosan
1959 5| és jól megszorította.~- Hej, csak nincs is két olyan
1960 11| magam is azt hittem, hogy hektikás vagyok. Ördögöt, nem volt
1961 2| legszebben fésült leányokat. Íme, Hellasz leányai! Egy pár ezer esztendő
1962 3| egész mellen... De vajh, helyén van-e az eszem, hogy divatot
1963 7| beleakaszkodott mindenbe, verekedett a helyért fával-fűvel, a gyümölcs
1964 3| van? Vannak kalapok, vagy helyesebben voltak, a pamela, a Rembrandt,
1965 13| legmódosabb és legnemesebb ember. Helyeseltem a beszédét és ez alatt átengedtem
1966 3| rajta...~Mindketten igen helyeseltük, hogy a mai asszony főtörekvése,
1967 14| hónapjai, a mikor nagyon helyesen viselte magát, már-már kinevezték
1968 5| és ezekhez építette ki a helyet, a hová került. A téli rabság
1969 7| ember eldob - ette szalonna helyett. A kalapját le se vette
1970 11| ődöngenünk. A még ki nem söpört helyiségben, bogarak birodalmában, már
1971 9| gazdag vidéke van ennek a helynek. Mennyi új csizmát, színes
1972 6| a ki ebbe a nyomorúságos helyzetbe került valaha? És sírt-e
1973 1| ügyvédi irnokokra is, kiknek a helyzete mégsem olyan jó, mint a
1974 3| szegény fejemnek is, óh Hera, hogy oly dolgokba avatkozom,
1975 8| meghódoltatta őket a szép bajor hercegleány.~A leány! Csudálatos, de
1976 8| külön is földíszítették a hercegnők magyar ruháit. Közöttük,
1977 8| csókra nyujtotta kezét a hercegnőknek és a két fehér paripa elvágtatott
1978 3| kivévén a hattyút és a hermelint. A tigrist, a jaguárt, azt
1979 3| férfiak átalakulgatnak mint a hernyók, más és más formákat, színeket,
1980 8| átviharzott, míg a bánatában és hervadásában is bájos fejet látta a felség
1981 6| lányokkal, a túlérzelmes hervadt szőkékkel, a nagy, fekete
1982 14| míg magától kibújik. De hetek multak és még mindig ott
1983 7| mutatkozott mindjárt az első hetekben, azonnal sírt és minden
1984 7| A malacok.~Heten voltak, vidámak és szemtelenek;
1985 5| kis leánya pedig már két hetes volt, vígan ette a szalonnabőrt.~
1986 5| egyszerre csak elejbe kerül? A hétfejü sárkányról több fogalma
1987 15| egyedül marad vele!?~- Mindig hétfőn lesz nálunk társaság. Úgy-e
1988 1| megolvadnak a levegőben. A heti és országos vásárok alkalmával
1989 10| harmadnap, sokáig, talán egy hétig is ott láttam ezt a virágot
1990 9| odahazulról, Batizról, a hetivásárra. És hogy mi végeztünk-e
1991 9| a kávéházba és néztem a hetivásárt. A falukról besereglett
1992 3| öreg asszony, a ki esti hétkor lefekszik és hajnali három
1993 3| már mindennek vége van. A hév nyár, homály a behűsített
1994 5| Soha ezt a költséget ki nem heverik.~A dadus éjszakákon át beszélgetett
1995 4| merész, könnyelmű, vagy heves volna, nem! De egy apró
1996 5| rá, hívták. A dada szive hevesen dobogott, becsapta az ajtót,
1997 5| csak előtte titkolják. «Hiában, nincs már szülötte gyermeked!»
1998 3| Fejeő-lányokra emlékezém. Óh, be hiányzik itt Budapesten egy pár tönkrement
1999 11| transcendentális volt a Don. Hiba lehetett az is, hogy nem
2000 11| nászukat láthatatlanul, hidd meg, óh kedvesem! Ilyenkor
2001 7| komoly felügyelet nélkül a hidlásban és annak hét malaca. Volt
|