abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
2002 10| szebb egy fiatal leány. Hihetetlenül csábító, hódító, szerelmet
2003 14| válaszolta vissza. De mégis csak hihetett belőle valamit, mert hogy,
2004 3| az ezer redőjű, de lenge hímationt, a mely hol sleppelt utánuk,
2005 13| nagyvilágban, hát hajlandó azt hinni, hogy ez már betegség.~Nem,
2006 11| Így egy igen erkölcstelen hírben álló orvos vagyok, a kinek
2007 7| csupán. A jó ember csak a hirdetéseket olvashatta el és azok között
2008 14| asszonyszemélylyel. Egy hírhedt rossz leánynyal, a kit mindenhonnét
2009 6| az álmot, a míg egyszerre hirtelenében a szava elfogyott, félbenmaradt.~
2010 4| többi betûbõl.~A lányok azt hiszik, hogy annyi szép van a világon,
2011 3| más formákat, színeket, hiteket, meggyőződéseket, ruhákat
2012 11| és polgári bíróság előtt hites nőt vesz maga mellé és ígyen
2013 11| mondá, «de megnőtt!» Meg nem hítt egyikünket is, sőt titkolta
2014 1| kik mosolyogtak, intettek, híttak, éltek.~Az egri hegyekben
2015 6| tanítónőképzőből. Petrovics Katalinnak hítták, husz éves és azt mondják:
2016 5| és rendes lesz Mari. Nem hitte el, iratott haza. Onnan
2017 11| szomorúságra, nagyon erős hitű és a mikor gyermekét látta,
2018 13| nyomát. Ez a nyomorult! Nem hitvány karikagyűrűvel, de a halál
2019 11| szívemnek ő a természetes igaz hitvese, a kihez kóborlások után
2020 11| ment elől. A don karonfogta hitvesét, a don hallgatott, az asszonyka
2021 6| szükségből, számításból, hiúságból: tanítónőnek képezik ki
2022 11| baja van? Szüksége van rám? Hív, szeret, akar? Annyit tudtam
2023 11| elüljáróktól nem tartok, a piszkos hivatal nekem nem imponál. A templom,
2024 5| Délelőtt volt és május, a hivatalnokok jöttek vele szemben. Sokan
2025 11| éreztem magam. Hogy véget ért hivatalos funkcióm - és a sűrű fátyolt
2026 1| polgármester a szeméremre hivatkozva, meg nem tiltotta neki.~
2027 1| rólam azután gondoskodni hivatottak, legyenek szivesek szememre
2028 7| életből való elszólíttatásait. Hívattak hozzá papot és csendes áhítattal,
2029 14| addig, ha legalább szivükben hívek maradnának hozzája.~A közkatona
2030 7| Meg kéne kérdezni, hogy hívják! Megnézni a nagy könyvben, -
2031 12| eljött, hogy csakugyan úgy hivják-e? És mindig gyönyörű idiomáját
2032 3| költekezéstől, a ruhákkal való hívságos tetszelgéstől. Óh, bár volna
2033 15| bagolyt megint a telefonhoz hívta valami báró ‑ és félig a
2034 5| mint rossz asszony volt.~Hízelegni kezdtek neki, megpróbáltak
2035 8| közvetetlen és őszinte legyen. Hízelegve vegye körül alakját a fantázia
2036 13| rólam. Pénzt ad neki.~- Fuj!~Hízelgő, csaknem kacér tekintetet
2037 1| ott házas emberek, disznót hizlalnak, vásárok alkalmával úri
2038 7| régen nem evett már, egy hízója élt komoly felügyelet nélkül
2039 5| megszokni.~- Tömnek mint egy hízót, bezártak az ólba! durcáskodott
2040 10| leány. Hihetetlenül csábító, hódító, szerelmet parancsoló. Ha
2041 8| bókolunk és nem kötelességből hódolunk neki és nem jár eszünkben
2042 13| hely ez a Seholvár: íme, a hölgyei mind szépek, csinosak, vagy
2043 13| fő - egy szép tósztot a hölgyekre.~Minden úgy történt, mint
2044 1| rákapatott a könyvírásra, az én hölgyem hűtlen lett hozzám, férjhez
2045 11| legfőképen egy bizonyos hölgynek, ha most, még az éjjel leszámítolnád
2046 8| diszkrét színekben virító hölgytribünre... Egy pillanat: most érzi,
2047 11| szőke lány: reggeli órán, hóeséskor, a templomban, a maga esküvőjén, -
2048 11| összeszidta őket arra az esetre, hogyha nem lesznek egymással boldogok.
2049 13| táncol?~- Mi köze hozzá?~- Hohó! Terhére vagyok?~- Nem,
2050 11| velem is van valami baja. Holdas éjjeken ágyban maradni,
2051 11| úrnak igazán. Ne bántsd a holdat, cimbora, szeressed az éjjelt,
2052 11| vissza-visszatérek.~- Ez a holdkór!~- A hold a tengerekre is
2053 11| nyughatatlankodott. Talán a holdnak volt valami baja...~- Hisz’
2054 7| gyönyörű ősz, hajnaltól holdvilágig kint játszottak a kertben.~
2055 11| vitte volna a férfit.~A homályban, viaszgyertya fényénél,
2056 1| láttam, mint tűnik elő a homályból barna leányfej, mint támasztja
2057 6| alatt tele lett a falu síma hómezője, a halott házak előtt, a
2058 8| sima, félig hajborította homlok alatt. Fegyelmezi az arcát,
2059 11| szeme fényes, de hideg, a homloka márvány, de szűk és alacsony,
2060 3| Végigsimította a reszkető kezével homlokának ráncait és mosolyogva szólt:~-
2061 11| tűz. Rátettem kezemet a homlokára. Odaszorította:~- Be jó
2062 3| besüllyesztve a meloszi homokba, elboríttatva és eltemetve
2063 1| élő utcák mentén. A sárga homokkövet át meg átöleli mindenféle
2064 9| csak egyszer jön minden hónapban. Most azonban kiüzente,
2065 14| kezében, nekivágott egy jó hónapig megtartó útnak. De mit törődött
2066 5| betegségben, régen, két hónapja. Nem akarták tudatni, nehogy
2067 14| ármádián keresztül.~Voltak hónapjai, a mikor nagyon helyesen
2068 9| keze - maga az aszszony - hónapok óta béna, egy kis meleg
2069 15| feküdt a konyhából nyíló hónapos szobában. Halvány arca vérvörös
2070 11| félni az éjszakától!~Öt hónapra férjhez ment és az első
2071 3| kézen és probírmamzelen át honunkba került modellje. Szabadkézből
2072 5| hányja egyik a másikát.~A hordárok közül kettő lekisasszonyozta,
2073 12| falait.~Keverik a maltert, hordják a téglát már - tegnap agyon
2074 7| kölönc, a melyet évek óta hordott a nyakán, kétségkívül jászsági
2075 1| festettem, betanultam a híres hős szerelmes szerepeket, sőt
2076 11| karimájut, a milyent a Balzac hősei viseltek, egy nyakravalót,
2077 11| lélekben, mint tragikus hősnek, megmarad az emléked örökké.
2078 6| hagyta békén a mi névtelen hősnőnket...~Az olvasó itt talán valami
2079 6| sohase álmodják azt, hogy hősök, hadvezérek vagy államférfiaik,
2080 8| régen nem láttuk közelről, hosszasabban, alakja itt Budapesten szinte
2081 9| zsellérember, paraszt, a ki a hosszu télen át kifehéredett s
2082 10| kacsót, de ah, azok a fehér, hosszúkás kezek, a melyek oly lágyak
2083 14| gyötrött engem is a végtelen hosszúságu éjszakákon, a mikor a nagy,
2084 5| Levelet is irathatott, hosszút, egy egész árkus átkot.
2085 3| tunika is, mert felhúzván a hószínű szövetet és derékon övvel
2086 13| Melegen fogtam vele kezet; a hôtel elé értünk.~Puha, vékony
2087 7| hogy anyát és gondviselőt hoz ezeknek, de a tanyákon nem
2088 7| szidta őket, az anyjukkal hozakodván elő, a ki igen zavaros viszonyok
2089 5| meg nem nyílott. Őszszel hozatták föl, írván a jegyzőnek,
2090 13| És mindenféle pletykákat hoznak haza róla. Hogy a cigánynak
2091 6| szeretné valahogyan helyre hozni, de hogyan kezdjen hozzá -
2092 10| volt; férjhez megy. Elveszi hozomány nélkül egy szintén szegény,
2093 5| igen nagy szégyent te reánk hoztál, a gyermekkel, kit szültél,
2094 7| szégyelte magát:~- Apácáknak hoztam ezeket! mondá és maga elé
2095 4| kacagva mondja: kedves doktor, hozza csak ki!~
2096 14| szivükben hívek maradnának hozzája.~A közkatona minduntalan
2097 7| fejedelemasszony parancsolta: «Cukrot hozzanak!» Mulattak, nevettek rajtuk,
2098 11| némi lelkesedéssel. Majd hozzátette szomorúan - és még sohasem
2099 5| házasodni pünkösdre. Egyébként hű hozzá «koporsója bezártáig».~
2100 3| mindörökre elmúlott. Most hull a hó, hajam fehéredik, bár
2101 12| nem volna elég szép friss hullájuk, amin tanulhatnak. Kedves
2102 12| Tavaszi hullámok.~Megjöttek a tótok, itt
2103 3| Uszálya az emelvényről hullámozzék le a pádimentumra, messze,
2104 5| Kicsit kántált hozzá a hulló levelekről, a melyek őt
2105 9| alázatos nézésű és egy kissé huncut; emberi okosság, sőt szűkös
2106 8| mögötte a menye, a kék szeme hunyorítva mosolyog, valamint az idő,
2107 15| Hûség.~Szépen haza is értünk azalatt.
2108 3| könnyű tésztákat és nem húst, mert gyengék valának. A
2109 6| Petrovics Katalinnak hítták, husz éves és azt mondják: igen
2110 10| gyönyörrel. Egy vágtató fess huszártiszt nem hat így egy végzett
2111 1| könyvírásra, az én hölgyem hűtlen lett hozzám, férjhez ment
2112 13| félnie csalástól, töréstől, hűtlenségtől. Ez a nász - mindörökre.~
2113 9| megnézzem, miféle szekeret húzatnak ezzel a két aggastyánnal -
2114 14| nem mozdult, a Palkó hiába huzgálta a sapkája sárga rózsáját,
2115 9| lovacskám is. A csatak csizmát húzott a lábukra, lassan, de biztosan
2116 14| Zsörtölődött a földi, de szélesre húzta száját az öröm. Majd meg
2117 4| I.~A mama mindig jobban tudja,
2118 10| cseresben egész tábla sötét ibolyát láttam, azt szedje meg,
2119 11| Nincs bennem többé egy ép ideg. Én vagyok a kórbonctani
2120 8| abban az udvarban, a hová idegenből került és a mely híres arról,
2121 5| táplálnia, átlopta erre az idegenre, a ki viszont őt ismerte
2122 9| paraszt. Csodálkozva, bután, idegenszerüen. - Az állom - azt nem tudom.
2123 8| egész környezettől, egy ideges madonna, a ki fekete legyezőt
2124 1| hirtelen. Papucsuk kattogása idehallatszik a tulsó szélről; valami
2125 3| több illúziót! Kerestem az idei bálokon egy fekete ruhát,
2126 12| ilyen új párról. De nem ideiről, tavalyiról még.~Az asszony
2127 7| beszélni.~Rorátéra - annak az ideje volt éppen - az öreg meghalt.
2128 9| még markot kend után az idén.~A paraszt nem felelt, hanem
2129 11| bűbájosság, hogy a nő, kit idézett, ellentállani nem tudott
2130 12| hivják-e? És mindig gyönyörű idiomáját említette: «szépen beszél,
2131 12| idegen, friss és népies az idiomájuk.~ ~
2132 4| kor kívánságainak és ahhoz idomítom a régi bölcsességet. Ovidius
2133 11| az áram, a mely kettőnket időn és téren át összekötve tart,
2134 1| részvétet érdemelne. Az idősebb irnokok ott házas emberek,
2135 7| éppen - az öreg meghalt. Az idősebbik testvér szelíd érzelemmel,
2136 3| aranykora! Oly szívesen időzöm nálad, visszasírván az időt,
2137 9| végeztünk-e már a beteg ifiasszonynyal, a jóravaló Bedécs Rozállal.~
2138 7| Nagyon ismerős nekem! szólt ifjabbik testvéréhez. Mintha láttam
2139 7| is kivitte elébe és egy igás kocsin, a mely olajat hozott
2140 15| megszorította a kezemet:~- Nincs igaza abban, a mit rólam gondol.
2141 1| ettől sem riadtam volna meg.~Igazából nem tudtam, hol terem nékem
2142 3| Fejeő-leány jelentette ki ez igazakat, a melyek az ő rég elmúlott
2143 11| ó-korban és ma Amerikában ez az igazgató mozdulat: a legközösebb,
2144 11| világban mindig a dereka alját igazgatta. Királynénak és szobalánynak,
2145 3| Igazit-e vagy üvegből valót?~- Igazit. Uriasszony lehetett az,
2146 3| nyakába!~- Jó. De milyent? Igazit-e vagy üvegből valót?~- Igazit.
2147 3| hányszor, óh, de hányszor igazolok egy-egy elszabott derekat!
2148 13| az urat? Ártanék vele az igazságnak, az emberiségnek, a társaságnak?!
2149 3| be lelkembe azok a kevés igazságok, a melyek elkisérendenek
2150 6| nagy bűnös, mert érzi, hogy igaztalan az egész asszonyi nem iránt.
2151 4| utóbb és a házasság előbb.~*~Igazuk van a klerikálisoknak: a
2152 7| fölnevelése és élelmezése vette igénybe.~
2153 13| alatt oszt’ rendben lesznek. Igérem, hogy kezére járok.~- Még
2154 4| férfinak csókot ne adj. Ígérni: ígérj, de hadd sorvadni, epedni,
2155 4| férfinak csókot ne adj. Ígérni: ígérj, de hadd sorvadni,
2156 13| Hát nincs állása?~- Nincs, igérve van.~- Talán a minisztériumban!
2157 13| Legalább jól megverhetném!~Igyekeztem szeretetreméltó lenni hozzá.
2158 11| hites nőt vesz maga mellé és ígyen kiengeszteli a pokolt.~***~
2159 6| világban úgy félnek, mint az ijedős gyerek az ismeretlen sötét
2160 7| felillatozott, mint a fehér viola illata nyári eső után. Várták a
2161 8| kacagásában, az esőt váró virágok illatában.~A királyné egyedül volt,
2162 11| elkábulva a nehéz parfümök illatától és talán azért is, mert
2163 3| Ma is eszembe jut a külön illatuk, a kartonnak olajos, kedves
2164 11| muskátlik kellenek, ide meg illenek fehér bársonyvirágok.~-
2165 11| kétesztendős moratórium úgy sem illet meg, kikunyorált, kierőszakolt,
2166 3| tanácsok sokba kerülnek az illető férfiaknak. Ha felesége
2167 3| változatlanok a te drága bolond illuzióid.~A férfi társadalom, a melynek
2168 3| minden korszaknak tiéd - az illuziója! És amint sokszor mondták
2169 3| gyötrelmükbe kerül nekik a mi illuziónk!~
2170 13| Én, szivesen, mikor?~Ily gyorsan se kötöttem még
2171 2| hanem a vöröshajú nő. Egy ilyenben tíz asszony van, tíznek
2172 3| fölött. Mondják, vagyunk ilyenek, sőt némelyek a hasonló
2173 11| Mit mondasz?~Mit lehet az ilyesmire mondani? Semmit se mondtam.
2174 13| őszinteség, mennyi szenvedély, az ilyesmitől egészen elszokik az ember
2175 8| maradjon meg mindörökre!~Imádásra méltó hiúság ez, a minthogy
2176 3| lehetett?~- Mi közöd hozzá, imádd!~A felöltöztetett Vénuszt
2177 8| néz maga elé és magában imádkozik az Istenhez, a ki a legnagyobb
2178 7| Talán az éjjel mellette imádkoznánk.~A spanyol falat odahúzták,
2179 7| hogy sok apáca megkérte, imádkoznék ő érte is.~Gyönyörűek lettek
2180 15| három gulisztánt, négy imádkozó szőnyeget, russót, smyrnát,
2181 11| alatt havasi mohágyak selyem imádkozó-kendőkből. Ámde egy fehér vászonnal
2182 7| de minden rémület nélkül imádkoztak mellette.~Pipát kért az
2183 8| olyanokkal, a milyeneket én imádok... Jó Asszonynak lenni fölöttük,
2184 10| s a leányok kedvéért is. Imádom a kunyhó poézisát és érzéssel
2185 11| piszkos hivatal nekem nem imponál. A templom, a templom, a
2186 3| voltak valaha és nekik nem imponált a párisi szabó tíz kézen
2187 8| leány! Csudálatos, de az impozáns termete egészen leányos.
2188 14| Előre lépett, meg akart indulni a sírás felé.~- Megállj! -
2189 1| állíthatok arra, hogy nem úgy indultam neki az irodalomnak, mint
2190 11| lóháton jár misézni; az infánsnő kvártélycsinálója esetleg,
2191 9| ki még a magyarságában is ingadozik és ha kérded, hogy micsoda
2192 8| a katonák, a frakkosok ingplasztrónjai verőfényben vakítanak. És
2193 6| fejlődő és bonyolódó nagy injuriát szeretné valahogyan helyre
2194 14| bántsák, csak vigyék ki innét, mondta a menyecske fulladozva,
2195 3| semmi rosszat, inkább óva int mindenkit a haszontalan
2196 12| másik az emeleten. Nagyon integettek egymásnak. Az asszonyka
2197 1| martirokkal, a kik mosolyogtak, intettek, híttak, éltek.~Az egri
2198 11| Én vagyok a kórbonctani intézet maga! - mondá némi lelkesedéssel.
2199 11| a kinek testegyenészeti intézete van, svéd gyógy-tornászattal
2200 4| A házasság tökéletes intézmény volna, ha az ember lett
2201 2| mely a férfiakat a házasság intézménye ellen lázítja. A kis kócos
2202 4| világ dekomponálja a szent intézményt. Az emberek erősen kezdenek
2203 3| első dédunokájának és most intrigál, hogy két lányunokája ahhoz
2204 2| gondoltam a vegyesekre amiket irandani fogok róluk egykoron. Meghatva,
2205 5| mindazt a szeretetet, a mit iránta kellett volna táplálnia,
2206 3| vigyázzunk. Elmélkedéseim rossz irányba térnek. Reformeszméimet
2207 14| Adolffal, a kinek olyan írása volt mint a gyöngy. Egyszer-egyszer
2208 13| ismerősségében. Egy embert, a ki írásból él. Milyen különös lehet?
2209 5| jól olvasta a legrosszabb irást is.~A pinceablakban, részint
2210 5| kívánjuk, hogy ezen pár sor írásunk friss, jó egészségben találjon,
2211 5| megvígasztalta. Levelet is irathatott, hosszút, egy egész árkus
2212 2| népszerű füzetet kellene erről iratnia és azt különösen a magyar
2213 1| könyveket, mindig csak asszony iratta. De egyidőben csak egy,
2214 5| ment, mindjárt-mindjárt irattak neki a kis tanítóval, így:~«
2215 1| hogy embert csinál belőlem. Iratták velem a könyveket, mindig
2216 15| művelt embereket szereti.~- Írj az albumába.~Írtam azonnal,
2217 3| ama híres divatleveleket írja a napi újságokban. A grófné
2218 1| tegyek valamit, teszem föl, irjak egy könyvet?~A ki rákapatott
2219 1| női szépség mintáit amíg irnám: halkan mind csak arra az
2220 6| Volt-e még valaki, a kinek írnia kellett? Bizonynyal, de
2221 1| előtt, havi harminc forint irnoki jövedelemre.~Tizennyolc
2222 1| részvétet érdemelne. Az idősebb irnokok ott házas emberek, disznót
2223 1| törvényszéki és városi irnokoké. Ez utóbbiak közül egy -
2224 1| velök. Ez szól az ügyvédi irnokokra is, kiknek a helyzete mégsem
2225 1| szolgáltak. Főfoglalkozásul az irnokságot uzováltam, ami abban az
2226 1| vajjon lehetett-e meg nem irnom, a mikor ő akarta, hogy
2227 8| látvány, árva, egyfestékü író, hogy ábrázolja ide le.
2228 12| sajnálom, hogy ez még nincs az irodalomba bevéve - nem tudta itt tovább
2229 1| nem úgy indultam neki az irodalomnak, mint a ki szilárdul elhatározta,
2230 1| éves voltam már. Pedig az irodalomtörténetből meg a biográfiákból tudnivaló,
2231 6| édeskeveset törődöm. A mit itt írok, az nem novella és nem mind
2232 1| Most már nem az ő nevéhez irom a könyveket, mint az elsőt.~
2233 8| és megint megindultak az iromba felhők és mentek nyugat
2234 7| meg nem veri, ha jó lesz.~Irt érte vasárnap és a másik
2235 5| megismerte, hogy ezt a csendőr írta. Sírt eléje egy nagyot.
2236 14| Elcsábította! Elhagyott az urad!» írták haza tréfásan, komolyan
2237 5| nyílott. Őszszel hozatták föl, írván a jegyzőnek, hogy nincs-e
2238 6| hogyan tanulnak ők a felsőbb iskolákban. Álmodnak a tanulmányaikról.
2239 11| nagyságos asszony! Rám ismer-e még?» El se pirult, meg
2240 3| városban csak egy lányt ismerek, a kinek szép karja van,
2241 14| ezredparancsban is, hogy: a ki az ismeretes Rici nevű leánynyal csak
2242 3| koromig. Némely napokon, az ismeretség kezdetén, magam is szoknyában
2243 10| grófkisasszonyokkal nincs ismeretségem, még képzeletben sem. Sajnálom,
2244 7| eredete meg nem is volt ismerhető. De hamar elárulta magát,
2245 5| Hogyne ismernélek, a mikor ismerlek! hazudozott vígan. Megfogta
2246 10| van a mesének. Ő rám sem ismerne többé, de én már megismerném.
2247 5| maga ismer engem?~- Hogyne ismernélek, a mikor ismerlek! hazudozott
2248 2| a görög szavak, mintha ismerősen zengettek volna kis füleiben...
2249 8| balra tekint, a hol jó ismerősöket lát a magyar urak között,
2250 3| kedves, kedves öreg asszony ismerősöm. Nyolcvan esztendős, de
2251 13| akartak látni a maguk nagy ismerősségében. Egy embert, a ki írásból
2252 15| elszöktek előle, egy új ismerőssel - habár házas ember is -
2253 2| asszony a Szfinx, a kit ismerünk.~Szólt a másik:~- Bolond
2254 3| Szereztünk egy képet a milói istenasszonyról, arra oszt a piktor ráfestett
2255 8| és magában imádkozik az Istenhez, a ki a legnagyobb földi
2256 8| Üdv a királynénak, a ki ez isteni tulajdonságot ime udvarképessé
2257 3| erős és épp még, hála a jó istennek! Most örvend az első dédunokájának
2258 3| lehetett az, a ki ennek az istennőnek élő mintája volt, a borában
2259 14| tréfásan, komolyan Tuza Istvánnénak, «Nem hiszem én azt!» válaszolta
2260 2| ha nem legfőképpen az az iszap-színű, mely hideg, ásvány-zöldbe
2261 7| lánygyermek - mondá a kertész iszonyúan nekikeseredve! Ezt cselekedte
2262 3| miatt a hölgyek bíznak az ítéletemben és hányszor, óh, de hányszor
2263 5| mert azt a törvény is neki ítéli. És hogy talán meg fog házasodni
2264 3| arany petty, ezüst szikra itt-ott beeste.~- Nagysádnak - megbocsásson -
2265 11| nem dolgoztam, nem ettem, ittam és ruházkodtam volna, ha
2266 11| Egyáltalán: jobb volna itthon maradni, el se menni? Mit
2267 3| lábaira. Sherry-brandyt ittunk és énekeltünk: nincs szebb
2268 2| ezen, leveles búcsúkon, ivókban, paraszt lakodalmakon, de
2269 8| királyfit tőle elvette...~Merész ívü szemöldöke - a fátyol alatt -
2270 3| történetek, többek között Iza tragédiája, a ki csak otthon
2271 2| a mindent megváltoztató izetlen reformer idő! Minden megváltozott,
2272 1| volna, ha Rosciuson túl nem izgat még jobban: Skopas, Praxiteles,
2273 13| gyermektelen fiatal asszony izgatására lehívtak. Csak én csalódtam,
2274 5| munka kezdete felé azonban izgatott lett. Ha nem küldik a finom
2275 13| haragudjon - szólalt meg izgatottan - hogy ide csaltam. Úgy
2276 1| piktori hajlamokkal. Ezeket izgatta az egész város, melynél
2277 6| megölte magát! Mert nem ízlett neki az élet, mint nem esik
2278 11| elhelyezését és neveit, az izmok tapadását, írni haza levelet,
2279 9| elzüllöttek, komikusak, szegény izraelita szolgálatában állanak falun,
2280 9| paraszttól.~- Nem az; fuvar. Egy izraelitáé. Magamnak nincs, fogadtam
2281 11| csavarjuk le, a sötétben jobb ízüt lehet beszélgetni. De akkor
2282 15| Párnáját megigazította, izzadt szőke fejét fölemelte, lecsüngő
2283 1| az utcán kevés az árnyék. Izzó melegség van nyáron, a kvarc-szemek
2284 14| beszélgetett a két cseh jágerrel, a kik feltűzött szuronynyal
2285 3| hermelint. A tigrist, a jaguárt, azt nem bánnám!~De legjobban
2286 15| alig lehet megérteni.~Óh, jaj neked szegény bagoly!~ ~.
2287 3| darabig szomorkodtunk és jajveszékeltünk, hogy nincs többé. Aztán
2288 9| biztosan csoszognak előre. Gyü Jakab, gyüh Marcsa, Batizfalva
2289 11| sem hívták Jenőnek vagy Janinak, az atyja nem engedte, mert
2290 11| közé szorított éjszakában. Jánosban megvolt az a bűbájosság,
2291 5| haja egy copfban, mint a japán férfiaké; tenyérnyi széles
2292 11| széles, a szeme, mint egy japáni lányé, de boszorkányszemöldöke
2293 7| Juli, a kinek szaladásában, járásában még benne volt az apró lények,
2294 10| kalandozta be a határt, lépésben járatva magas pejlovát. Én is tizenhétéves
2295 13| kissé. Hisz az már a végét járja. Csak sietve, sietve!~Vajjon
2296 8| fotografus elé, a régi képei járják még most is, az ő igazi
2297 1| Az úri emberek nemigen járkálnak az utcákon, és ezek között
2298 14| az ágyban, majd fölkelt, járkált, meg lefeküdt, aztán úgy
2299 1| utcákon lassan, óvatosan járnak az emberek. És nagyon kevesen.
2300 13| mindannyian a térdükön járnának. És e született gyengeséget
2301 7| benne volt az apró lények, a járni most kezdők tötyögése. Inkább
2302 13| lesznek. Igérem, hogy kezére járok.~- Még egy év!~A másik szobában
2303 14| szomszéd falvakból, sőt Jaromeásból is vígasztalta, becézte,
2304 2| lényegesek, hogy apró pihék járuljanak a tömött fonatokhoz... A
2305 7| hordott a nyakán, kétségkívül jászsági munka.~A két kis leány nem
2306 7| gyermeteg malacok is, a játék szenvedélye, a mely az egész
2307 8| tavaszhoz, az ajkai körül játszi bölcseség: nagy gyerekek
2308 2| ércszínű szép, az aranyba játszó szép, a barnás és sárgás
2309 1| abroszban - műkedvelőkkel el is játszottam. (A ki nem tette, az vessen
2310 6| hogy ezeknek a feleségei, jegyesei, vagy hozzájuk tartoznak
2311 11| és kihirdetésüket sürgető jegyesek vegyest. Szolgák jöttek
2312 9| feleségének orvost adjon! jegyeztem meg én egy kissé nekikeseredve.~-
2313 5| kitanult ember, egy ezüst jegygyűrűt vett neki és ez némileg
2314 5| Őszszel hozatták föl, írván a jegyzőnek, hogy nincs-e ott egy olyan
2315 11| úgy tetszett nekem, mintha jelenetet látnék, - látnám azt, a
2316 3| szenvedéseinek egy különös emblémája jelenik meg... Mennyit is nem martírkodnak
2317 11| nekem erre felelni. Inkább - jelenlétemben - megszólította önmagát:~-
2318 3| fontosságú öltözetdarab mit jelent. Ne is tudják meg általában
2319 6| Nagykendős öreg asszonyok jelentek meg a havon és siettek egymásfelé,
2320 3| kezdetén, magam is szoknyában jelentem meg. Emlékszem fehér pikés
2321 11| az álmok?~- Ezúttal nem jelentettek semmit, csak az az áram,
2322 1| mögül kicsillogó női szemek jelentik.~Óh áldott vidéki szokás!
2323 6| néptelen utcákon valami élet jelentkezett, a rác templom csengetyűje
2324 11| tudta érteni a cserépvirágok jelentőségét és befolyását a női nemre.
2325 11| legközösebb, legáltalánosabb jellemvonása. Nem értesz?~Máskor nem
2326 11| Gyermekkorában sem hívták Jenőnek vagy Janinak, az atyja nem
2327 3| erős és sirámos, mint a Jeremiásé, hogy világszerte el tudnám
2328 6| el neki a dicsértessék a Jézus-Krisztust. A macska felugrik a párnájára,
2329 6| elbeszélvén a befolyásos, bölcs és jóakaratú emberekhez való kálváriajárást.~
2330 9| fiskális vagyok, a ki nem töri jóban a fejét, de hamar beláthatta,
2331 8| egy kissé szűkebbre fogva jobbjában a legyezőt, balra tekint,
2332 5| Küldték is, örült is, hogy jöhet, a kis leánya pedig már
2333 7| a pusztán. A vasút felől jöhetett a papiros és sokat kellett
2334 3| diszkréten tudtak titkolózni. Jöjjenek velem, lessük meg titkaikat.~
2335 9| ragacsos sárban be kellett jönnie a kedves faluból, ebbe a
2336 1| havi harminc forint irnoki jövedelemre.~Tizennyolc éves voltam
2337 6| légiószámra küldi - és üldi - a jövendő anyáit a jövő gyermekei
2338 5| azért becsületes, erkölcsös, jófogu, hosszú életü szüleire nézve
2339 6| esett elbúcsuztatnom; talán jog és ok nélkül. És érzem hogy
2340 15| excellenciája, Szentjakabi gróf jogi tanácsadója lettem.~- Tudod-e -
2341 3| szentül hiszem: nincs annyi jogosultsága a kalapnak, mint a mennyit
2342 11| új asszony észrevette:~- Jőjjön velünk!~A kocsiban élénk
2343 12| pallérok is nem olvasnak Jókai-regényeket. Vajjon mi igaz ebből a
2344 13| holnap a vasúthoz. Sokat és jókat beszélt a lovairól, magáról
2345 11| lelki és fizikai fáradtságot jól-rosszul kiheverjem, hogy megint
2346 10| nagyon szépek messziről. A jólét minden formáját ismerik
2347 1| város, szinte elerjesztő jólétében minduntalan a nagyváros
2348 11| kerengtél fent az ürben, a míg jónak láttad leesni éppen Budapestre,
2349 9| beteg ifiasszonynyal, a jóravaló Bedécs Rozállal.~Az orvos
2350 11| tagból, kövér asszonyokból, jórészt özvegyekből, nehány levantei
2351 7| férkőzött hozzájuk, Jézus jósága és szerelme eltávoztatott
2352 14| vasútra ült és elérkezett Josefstadt városába. Az egyik karján
2353 14| Kiszökött a várból - mert Josefstadtban feküdt az ezred - és félkomiszkenyérrel
2354 3| egyszer így szólt hozzám: ön jót tett velem, leleplezem magamat
2355 3| beteg szivű férfiakra pedig jótékonyan hat és az egészségeseket
2356 3| elite-bál vagy bizalmas jour után.~A gyertya leégett,
2357 3| köznapi, szürke, formátlan, józan, sőt rideg általában. Meg
2358 3| meséssé, azaz széppé és józantalanná tenni ezt a világot, a mely
2359 11| kegygyel viszi a szegény Don Juant a pokolba; sietve, galoppban,
2360 7| mondá és maga elé tolta Julit és Perzsit.~A szent életű
2361 1| serdülő fiatal ember tartja a jussát. Szobrot faragtam és képet
2362 11| vágtatott velünk a batár. Hová jutunk? Engem is visznek magukkal?
2363 14| sapkája sárga rózsáját, kabátján a most is kifényesített
2364 11| kissé fölocsúdtam az éjszaka kábulatától. Úgy éreztem, hogy valamit
2365 11| spirituálizmus!~Fölnevetett. Ez a kacagás fölébresztett engem is,
2366 11| magát a sírba.~- Asszony kacagása legyen halotti marsom! vágott
2367 8| friss lombjai között, május kacagásában, az esőt váró virágok illatában.~
2368 4| dobja a legényfogóját és kacagva mondja: kedves doktor, hozza
2369 13| Fuj!~Hízelgő, csaknem kacér tekintetet vetett reám.~-
2370 4| gyászruhás nő, a ki mosolyogva kacérkodik: Egy csapással beveszi a
2371 11| urával kínozta a másodikat. Kacérkodott a halottal. Egyszer, náluk
2372 7| Egy igen affektánsnak és kacérnak mutatkozott mindjárt az
2373 10| munkától kemény, barna kis kacsót, de ah, azok a fehér, hosszúkás
2374 10| hogy ne kövesse. Egyedül kalandozta be a határt, lépésben járatva
2375 12| meg új ruhában, fekete kis kalapban módosan ment föl Árvába.~
2376 6| kezén keztyű, a virágos kalapja kikészítve a székre. Egy
2377 7| ette szalonna helyett. A kalapját le se vette ehhez, hanem
2378 3| nincs annyi jogosultsága a kalapnak, mint a mennyit arrogál.
2379 8| tömeg meglátta a fekete kalapos női fejet: megrezzent, elérzékenyedett,
2380 5| valamint a tengelicnek, a kit kalickába zárnak.~A tavaszi munka
2381 6| jóakaratú emberekhez való kálváriajárást.~Petrovics Katalin is bizonyára
2382 2| haj a legnépszerűbb. Nem a kanári-színű, a fű, vagy kenderszerű,
2383 9| egyik gnóm-paripa felénk kancsalított, hogy mit beszélgetünk,
2384 2| ahogy végkép megtudta, a kandiságáért szépen meg is halt.~Negyedik
2385 6| még és nem ébred, hiába kántálják el neki a dicsértessék a
2386 5| ajaj, ajaj, ajaj.~Kicsit kántált hozzá a hulló levelekről,
2387 5| veszekedett vele. Sírt, nevetett, kapálódzott, gügyögött: «ne búslakodj
2388 14| voltak megesküdve - szőlőt kapált, nem felébe, pénzért, abból
2389 5| egyszer, csak egyszer keblére kaphatná lelkét, gyerekét, édes kis
2390 14| meszelt falu börtönben - kápolna volt régen - mi voltunk
2391 5| miatyánkot és lehörpintette.~Kapott ajándékot, a fizetése is
2392 8| most nemrégiben, a mikor a káprázatos látnivalóktól immár szédülő
2393 3| ruhás szőke leány kezdetben kápráztatta a szemeket, bosszantotta
2394 7| élt, tejet, sőt levest is kaptak olykor. Sőt, ha betegeskedtek,
2395 13| keresi. Ne csengessen, a kapu nyitva van!~Ott maradtam
2396 1| a gyíkok palotáinak apró kapuit, mint mind-megannyi portier...~
2397 11| gyermekeiért. A sétatér kapujánál kocsija megállott, leszállt,
2398 7| elvesztették eredeti gyengéd karakterüket. A vadbúza, a repce beleakaszkodott
2399 13| idegen fajta volna. Magasak, karcsuk, feketék. Nehéz volt közülök
2400 11| alacsony, mint magas és karcsusága dacára oly erős, mintha
2401 2| bizonyosan ezeknek az ősanyjaiért kárhoztak el István és László királyaink.
2402 6| kenyérkeresetre utalva, férfiszerepre kárhoztatva, a mikor hiába minden tudományok,
2403 13| a nyomorult! Nem hitvány karikagyűrűvel, de a halál örök pecsétjével
2404 13| esve mélyen és kettős kék karikával körülvéve. Ah, ismerem ezeket
2405 11| Venni egy cilindert, széles karimájut, a milyent a Balzac hősei
2406 3| lányt ismerek, a kinek szép karja van, de az bálba nem jár.~
2407 11| öltött Belzebub diadallal és kárörömmel, el nem palástolt kegygyel
2408 11| új pár ment elől. A don karonfogta hitvesét, a don hallgatott,
2409 12| tartózkodástól, a jó friss kárpáti levegőtől megjött a szinük,
2410 3| beesett... Meztelenül hagyni a kart csak asszonynak való, az
2411 1| mámoros asszonyszemek! A míg kartársaim és az egész férfirend sörözött
2412 11| és költeményes könyvek, a Karthausi és még egy regény. Hogy
2413 1| borítani egy könnyű ezervirágos karton szoknyácskát, vagy egy lenge
2414 3| eszembe jut a külön illatuk, a kartonnak olajos, kedves szaga. És
2415 3| piros pettyes és milflőr kartonruhára emlékszem még, ezek voltak
2416 9| Mennyi új csizmát, színes kartont, piros kendőt visznek. Vég
2417 11| bankókat is, ha nyert a kártyán. Biztos havipénzből élni
2418 1| alkalmával úri emberekkel kártyáznak és mert kevés nadrágos ember
2419 5| is adta a kis apróság a kárvallottat, az anyjának majd meghasadt
2420 14| fecskékkel, a kik elcsicsergik a kaszárnya udvarán: Katona bácsi, katona
2421 1| férfirend sörözött a különféle kaszinókban és különböző nevű csarnokokban,
2422 6| tanítónőképzőből. Petrovics Katalinnak hítták, husz éves és azt
2423 6| leány!~Az én szép Petrovics Katám, úgy látszik, nem fogadta
2424 13| egészséget, mely kihat... Egy katasztrófa...~Óh, a gazember!~Melegen
2425 7| egyrészt árvák, másrészt katholikusok, minden nagyobb baj nélkül
2426 12| melyeket elleptek, mint katinkabogarak a vidéki házak falait.~Keverik
2427 11| szent János néven ismer a katolikus világ. Juan anyja viszont
2428 14| hallatszott az éjszakában. A katona-börtön éjszakájában, a melyet a
2429 14| elvégeztetett, hogy itt a katona-börtönben fog elpusztulni. Pedig nagyon
2430 14| becsukták, ebből állott a katona-élete. Beleöregedett, belebutult,
2431 3| Fejeõ-leányok.~Cukrászból és katonából - legfeljebb még kocsisból -
2432 5| nyalánkságra avagy némely katonaembernek. A Klárika beteg, változása
2433 3| varrólányok között! Egy katonának ennyit hazudozni...! De
2434 14| földijével, a ki szintén velünk katonáskodott, az otthon való boltos fiával,
2435 1| ellenben meg akar házasodni a katonasor előtt, havi harminc forint
2436 4| G.~Katonatisztekbe nem tanácsos belészeretni:
2437 1| végig hirtelen. Papucsuk kattogása idehallatszik a tulsó szélről;
2438 4| tanácsos belészeretni: nagy a kaució.~
2439 7| levélről, a melyet egy kút káváján találtak. A levél tartalmát
2440 9| néztem őket. (Vidéki város kávéházában; körülöttem tartliztak,
2441 1| sőt Otellót - egy sárga kávés abroszban - műkedvelőkkel
2442 5| Klárika beteg, változása van, kávét kell neki venni. Nevelő
2443 5| még egyszer, csak egyszer keblére kaphatná lelkét, gyerekét,
2444 5| kövérebb. Nem kímélték többé a kedélyét, az úr az asszonynyal együtt
2445 11| való friss és szenvedélyes kedv volt maga, ismerem a fajtáját,
2446 7| látván, hogy az alföld nem kedveli az ilyen tréfaságot, csecsebecsét,
2447 2| A zöld haj azonban nem kedvelt. Nem csak az a zöld, mely
2448 13| pedig a nagy és sok mozgást kedvelte valamennyi. A félben maradt
2449 4| világi életre. Io Paean! Kedvem volna egyszerűen kiírni
2450 11| láthatatlanul, hidd meg, óh kedvesem! Ilyenkor szeretnénk szállni,
2451 1| muskátlik közül kiragyogó, kedvesen kiváncsi és elbágyadtan
2452 7| sok ügyességeért és női kedvességeért.~- Hanem ezt a nyelvest
2453 4| szegény árva fejének. Szürkén, kedvetlen kelt ma fel Auróra: kegyetlen
2454 6| tanítónő cicájával, a ki kedvetlenül nyujtózkodott a búbos vállán:~-
2455 9| lehet tenni? Nem volt rossz kedvük, emelgették a fejeiket és
2456 7| bántotta őket, ha rossz kedvvel volt, nem akadt egy fél
2457 11| szoba. Kicsiny ollókkal, kefékkel, skatulyákkal. Talán egy-két
2458 3| öltözködjetek és fogadjátok be kegyelmesen szíveitekbe a sárga színt.
2459 10| uralkodás kéje, sőt egy kis kegyetlenség is tükröződik halványnyá
2460 4| érzünk úgyabban. Az asszonyok kegyetlensége: a férfiak gyönyöre. Egy
2461 11| kárörömmel, el nem palástolt kegygyel viszi a szegény Don Juant
2462 10| is harapja, az uralkodás kéje, sőt egy kis kegyetlenség
2463 4| ahol a legtöbb szerelem kél és ébred világi életre.
2464 10| de pénzkereső ember. Csak kelengyét és butort kap. A leány el
2465 7| feje olyan lett egy-egy kelerábé, sőt a virágok is elvesztették
2466 12| földszintre:~- Nye kupi malina? (Kell-e málna.)~Akkor ment el éppen
2467 13| különös lehet? A tánc előtt, kellemes izgalom, a mint felül egy
2468 15| Elharaptam a további kellemetlenségeket. Most házasodik ez a csupa
2469 6| következtetésekben tovább mentem a kelleténél. A komor szükség, a férfiak
2470 11| gyanakodva nézett reám és kelletlenkedett velem! Majd magába mélyedt
2471 4| fejének. Szürkén, kedvetlen kelt ma fel Auróra: kegyetlen
2472 10| oly lágyak és mégis oly keményen tartják a gyeplőt. Könnyű
2473 5| szoknyája. Alul a puhák, felül a keményített. A feje nem volt kendővel
2474 3| húsz szoknyát vesz föl, keményítettet, vasaltat, pirosat s lilát,
2475 2| kanári-színű, a fű, vagy kenderszerű, amellyel fehér szempilla
2476 5| köteles, hanem lányosan előre. Kenderszín haja egy copfban, mint a
2477 2| csak akkor szépek mégis, ha kendő van a fejükön. Anélkül:
2478 5| és az ő kis porontya sütő kendőbe, régi kék kötőbe van pólyálva
2479 5| keményített. A feje nem volt kendővel hátrakötve, mint a hogy
2480 7| fehér sugár világra.~- Meg kéne kérdezni, hogy hívják! Megnézni
2481 2| lesimítják, de laposra le is kenik a hajfonatokat. Tudok például
2482 2| képű tevének, a kinek hátán kényelmes megülni és menni előre az
2483 6| Petrovics Katalin könnyes kenyerét másnak szánta a férfi és
2484 6| magukra vannak hagyatva, kenyérkeresetre utalva, férfiszerepre kárhoztatva,
2485 3| reám hallgasson, engem nőm kényszerít, hogy szakszerűen értsek
2486 4| évezred alatt. Így azonban kényszerűsége alatt nyögök a kor kívánságainak
2487 2| megállapodni nem tudtunk. Kénytelen voltam átterelni a beszélgetést
2488 8| merész és színpompás tavaszi kép.~Így volt: mellette a legfőbb
2489 8| vagy fotografus elé, a régi képei járják még most is, az ő
2490 13| száz pap, ezer eskü nem képes lekötni. Nem kell így félnie
2491 10| feketét vagy pejt, ahhoz képest, hogy fekete vagy szőke.
2492 6| hiúságból: tanítónőnek képezik ki a kisasszonyokat. Különösen
2493 1| akadályozhatott hát meg abban, hogy képfaragó legyek. A versírás azonban
2494 13| az éjjeli zene árával.~- Képtelenség.~- Hogy apám pénzért le
2495 10| nincs ismeretségem, még képzeletben sem. Sajnálom, nagyon szépek
2496 3| most kezdek belemelegedni a képzelődésekbe. Sok fontos tapasztalati
2497 1| igazán nem alkalmas, hogy képzőművészeti hajlamokat neveljen, vagy
2498 9| magyarságában is ingadozik és ha kérded, hogy micsoda voltaképpen,
2499 2| rájuk; fő a valeur! - Az a kérdés - először is - milyen az
2500 7| legfontosabb és egyetlen nagy kérdése. Ha sejtettek is valamit,
2501 9| kevesebb gyanakodással felelt a kérdéseimre. Kezdetben azt gondolhatta,
2502 3| Ezek részletes és oly nehéz kérdések, hogy itt csak érintem ezeket,
2503 6| tisztába hozta az egész kérdést nem régen, a mikor a budapesti
2504 9| tudni, hogy adják? Ő is kérdezgetett, voltam-e már a falujokban?~-
2505 7| sugár világra.~- Meg kéne kérdezni, hogy hívják! Megnézni a
2506 9| Hát ez a pár ló a magáé? kérdeztem a paraszttól.~- Nem az;
|