abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
2507 15| most nem csupán a nagy, kerek szemei miatt, de az alakja
2508 11| meteor vagy, a ki sokáig kerengtél fent az ürben, a míg jónak
2509 9| a mikor tél van, nincs kereset, vasút nincs, a vizek csendesek.
2510 5| Maris csendesen.~- Vége a jó keresetnek! jegyezte meg a legény.~
2511 6| házimérgét, a szerecsikát - mást keresett, de nem tudott keríteni -
2512 13| mondja, hogy a kisasszonyt keresi. Ne csengessen, a kapu nyitva
2513 5| szerezni nem oly könnyű.~Az úr, kereskedő bár, de kitanult ember,
2514 8| emberiség mint egy roppant kereskedőház. Üdv a királynénak, a ki
2515 14| István, én vagyok itt, kereslek, gyere! ordított, mint egy
2516 9| csendesek. A mikor az egyik kereső keze - maga az aszszony -
2517 3| és csak a ruhája rossz. Keressétek azért a harmóniát és kerüljétek
2518 7| aratás igen bő volt, de keresztben-kazalban állott még az új kenyér
2519 14| országokon, az egész ármádián keresztül.~Voltak hónapjai, a mikor
2520 14| Tudták, hogy ott van, űzték keresztül-kasul a fenyvesben, mindhiába.
2521 7| A kertész.~Ujságpapirost kergetett a szél a pusztán. A vasút
2522 6| kis tanítónőt a halálba kergették? De hiszen azok nem egyes
2523 6| haragszik is már reám és számon kéri a társadalmi cikkből a szilárd
2524 6| keresett, de nem tudott keríteni - fogta és megitta. A poharat
2525 14| miből, miből nem: pénzt kerített, vasútra ült és elérkezett
2526 13| akarom szakítani.~- Meg kell kérni a szülőket.~- Hiába.~- Várni
2527 7| imádkoztak mellette.~Pipát kért az öreg, majd valakin a
2528 7| kiverte a hét malacot a kertbe.~Igen nagy kert volt ez,
2529 7| holdvilágig kint játszottak a kertben.~
2530 3| bűn lenne!» De mert nagyon kértem, megtette mégis. Szereztünk
2531 7| szemei, mint egy-egy serét.~A kertésznek csak a címe járt a kert
2532 7| kiverni, hát megtűrték. A kertészt egy kissé szerette is, nagy
2533 7| volt, a ki az elhagyatott kertre is tartozott ügyelni. De
2534 1| legyek. A versírás azonban kerülgetett mégis, de nem nagy erővel,
2535 3| Keressétek azért a harmóniát és kerüljétek a szerénységet! De legmesésebben
2536 3| mondhatom, e tanácsok sokba kerülnek az illető férfiaknak. Ha
2537 6| az anyjának, engedelmet kérve, hogy hiába tanította, többé
2538 5| szólítgatta a kis fiút, a kinek keserves sírása kihallatszott a szobából.
2539 5| még gyerek Pesten!~A kicsi keservesen sírt odabent. Kiáltottak
2540 1| Maga a város is csupa kész festmény. Omladékok, porló
2541 13| paradicsom. Egy vértelen, keszeg legény volt, olyan, a ki
2542 10| kenyér. Megélni, egy állandó két- vagy háromszobás lakás,
2543 5| sírások, kétségbeesések és kételkedések estek ilyenkor, ámbár a
2544 11| két hátralevő évet; ez a kétesztendős moratórium úgy sem illet
2545 2| ezeket a szavakat valamikor, kétezer évvel ezelőtt.~
2546 5| Kis Perzse».~Nagy sírások, kétségbeesések és kételkedések estek ilyenkor,
2547 7| sírt és minden ok nélkül kétségbeesett.~Úgy látszott, mintha tudták
2548 7| évek óta hordott a nyakán, kétségkívül jászsági munka.~A két kis
2549 11| csak az az áram, a mely kettőnket időn és téren át összekötve
2550 13| be voltak esve mélyen és kettős kék karikával körülvéve.
2551 4| nyomban, de nem egyet ‑ hanem kettőt. Ez a szerencse általánosan
2552 12| katinkabogarak a vidéki házak falait.~Keverik a maltert, hordják a téglát
2553 9| töltötte velem az időt és mind kevesebb gyanakodással felelt a kérdéseimre.
2554 7| nyaklószíjjal, hol többet, hol kevesebbet, néha kivérezte a testüket,
2555 1| föl a zsalut egy kicsiny kéz. A mikor a nap leghevesebben
2556 7| lássa, ha az öreg haldokolni kezd és békétlenül, engedetlenül
2557 5| fiú - ha elhagytad újra kezded, van még gyerek Pesten!~
2558 3| ezeket a leveleket. Csak most kezdek belemelegedni a képzelődésekbe.
2559 5| zárnak.~A tavaszi munka kezdete felé azonban izgatott lett.
2560 3| Némely napokon, az ismeretség kezdetén, magam is szoknyában jelentem
2561 11| kiheverjem, hogy megint újra kezdhessem azután. A sok tüzes beszédtől,
2562 1| valami», nagyon is korán kezdik el a munkát és a maguk drámai
2563 6| helyre hozni, de hogyan kezdjen hozzá - de hogyan?~ ~
2564 1| pompásan lehet megcsinálni kezdő embernek, vízfestékkel).~
2565 7| apró lények, a járni most kezdők tötyögése. Inkább is szóval
2566 5| asszony volt.~Hízelegni kezdtek neki, megpróbáltak okosan
2567 3| Szégyen, nem szégyen udvarolni kezdtünk neki. De éjjel volt, egyedül
2568 8| és a levegőn át csókoljuk kezeit, mert ő az, a ki elutasítja
2569 10| azok a fehér, hosszúkás kezek, a melyek oly lágyak és
2570 11| Aztán enyém lesz mint a kezem, a szemem.~Elhallgatott;
2571 6| A nyakán kék szalag, a kezén keztyű, a virágos kalapja
2572 13| elé értünk.~Puha, vékony kezének forrósága megnyugtatott
2573 13| rendben lesznek. Igérem, hogy kezére járok.~- Még egy év!~A másik
2574 15| sárga fejét, a mely épp kéznél volt, most már teljes tökéletesen
2575 4| zongorázó leány. Főképp, ha szép kéztartása van. A zene maga az mellékes.
2576 6| nyakán kék szalag, a kezén keztyű, a virágos kalapja kikészítve
2577 6| parancsolja őket, kenyeret ad a kezükbe és így szól:~- Itt van,
2578 3| egész testüket. Ez az egy khiton, mindjárt ez az egy khitón
2579 3| khiton, mindjárt ez az egy khitón és azután csaknem semmi
2580 14| kis otthonhagyott gyereke kiabál utána. Ide hallja rívásukat
2581 13| magának, mindenkinek. Ki fogom kiabálni az egész bálnak. Ide is
2582 15| váratlanul ágyához libbent. Kiabált a cselédre, hogy vinné el
2583 5| akarta meginni, a mig nagyon kiabáltak:~- A gyereknek kell, az
2584 9| a kedves faluból, ebbe a kiállhatatlan városba, a hol a vendégfogadósok
2585 5| keservesen sírt odabent. Kiáltottak rá, hívták. A dada szive
2586 4| jobban tudja, hogy leánya kibe szerelmes, mint maga - a
2587 14| hagyták, várták, a míg magától kibújik. De hetek multak és még
2588 2| vitatkoztam velük, hogy kicsaljam tőlük a titkaikat és tudományukat -
2589 1| áldott város az. A házak kicsik, laposak, az utcán kevés
2590 1| élet, csak a zsaluk mögül kicsillogó női szemek jelentik.~Óh
2591 1| egyre, a szélesajkúra, a kicsinyre, az elsőre gondolok.~***~
2592 15| üveget. A cseléd nem jött.~A kielégítetlen háziasszony odakint jó hangosan
2593 7| elszontyolodva, mert a nő nem volt kielégítő külsejű. Sovány és csontos,
2594 11| Ez a don, a ki ugyancsak kiélvezte és becsapta a világot. És
2595 11| vesz maga mellé és ígyen kiengeszteli a pokolt.~***~Úgy, mint
2596 15| csakhamar megenyhült és kiengesztelődött: Bécsből az express meghozta
2597 14| elfogták, börtönre vetették. Kieresztették, újra becsukták, ebből állott
2598 11| illet meg, kikunyorált, kierőszakolt, törvénytelen és természetellenes.
2599 11| mily nyomorúság! És mily kietlen férj nélkül élni - mondogatta.
2600 1| kőszobraival, melyeknek a kifaragása nagy és szép munkának tetszett
2601 9| a ki a hosszu télen át kifehéredett s ezért nagyon furcsa lett.
2602 8| az ő igazi lényének földi kifejezése maradjon meg mindörökre!~
2603 2| inkább valami virág, egy kifejlődött délszaki növény, mimoza
2604 11| egymással boldogok. Vonulhattunk kifelé.~Az új pár ment elől. A
2605 14| rózsáját, kabátján a most is kifényesített gombokat.~Mert máskülönben
2606 14| egyszer, a hogy csak a torkán kifért; ordította az altiszt: megállj!~
2607 1| föl az elhagyatott utcán: kihal egyszeriben, amint megjelenik
2608 1| között épp az előkelőbbek kihaltak egészen. Hogy mégis van
2609 3| bölcsebb voltam akkor, teljesen kihasználtam korom előnyeit, ha szabtak
2610 13| A lelki egészséget, mely kihat... Egy katasztrófa...~Óh,
2611 11| fáradtságot jól-rosszul kiheverjem, hogy megint újra kezdhessem
2612 11| természetes igaz hitvese, a kihez kóborlások után megpihenni
2613 11| Halottjukat bejelentő anyák és kihirdetésüket sürgető jegyesek vegyest.
2614 11| templomot.~Este azonban kihivatott engem a szinházból.~- Gyere
2615 6| mellé és onnan néz szét kihívóan és haragosan. Mindhiába,
2616 4| Kedvem volna egyszerűen kiírni a vén verselő édes bölcsességeit,
2617 15| mind elhullott a haja s a «kijárások»-ban mintha megrövidültek
2618 5| a fizetése is rendesen kijárt, szép, új pénzekben. A pénzt
2619 5| segítségével azonban a dada kijátszotta az urakat és a postással
2620 5| ligethez, mert ott laktak. Kikandikált az Andrássy-útra, látta
2621 15| hagyták. A baglyot főképen kikapatta.~Jó szíve csakhamar megenyhült
2622 4| régi lovagok maradékai, a kikben szerelmet ébreszteni csak
2623 1| biográfiákból tudnivaló, hogy a kikből «lesz valami», nagyon is
2624 4| Megvizsgáltam bensőmet, azonkívül kikérdeztem öt fekete és öt szőke barátomat.
2625 13| volt közülök hamarjában kikeresnem a legszebbet. Rátaláltam,
2626 13| legszebbet. Rátaláltam, kikerestem mégis. Éppen nem táncolt,
2627 5| egyszer megütötte. Aztán kikergették a cselédszobába. A gyereket
2628 6| keztyű, a virágos kalapja kikészítve a székre. Egy kis szemtelen
2629 15| próbálni mind!~Kituszkolt, kikisért az előszoba ajtaján túl
2630 13| otthon. Haza kellett menniök. Kikisértem őket a ruhatárba és a mikor
2631 14| kitoloncoltak, a várból kikorbácsoltak, kinek neve többször benn
2632 13| Éppen nem táncolt, sorra kikosarazta az urakat! Magányosan ült
2633 6| elviselni, hogy a leány kiküzdte mégis. Megválasztották.
2634 11| moratórium úgy sem illet meg, kikunyorált, kierőszakolt, törvénytelen
2635 15| Egyéb kilátások.~Házasodik a bagoly, elveszi
2636 5| Nagyon örült, hideg is majd kilelte örömében, hogy beszabadulhatott
2637 5| is éppen ott mosakodott. Kimaradt az éjszaka és legalább tisztán
2638 9| asszonynyal addig, de még kimarnak a szomszédok, ha meghal,
2639 5| csakhogy ötszörte kövérebb. Nem kímélték többé a kedélyét, az úr
2640 9| fáradt az ember - a ló.~Kimentem az utcára, hogy megnézzem,
2641 11| beszédtől gyönge mellem úgy kimerült, hogy estére alig lélekzettem
2642 11| hanem inkább enmagáért. Jól kimonologizálta magát és nem törődött azzal,
2643 12| tavasz! És a jó isten is kimutatta szeretetét a bocskoros hangyácskák
2644 12| megesküdött a professzor a málnát kináló menyecskével.~A régi ura
2645 7| megértett. Valami budapesti lány kínálta magát, földmívelők gyermeke,
2646 15| tagadja, látom: nem szereti, kineveti, gyűlöli is talán.~- Zachirinál
2647 3| odadobva mint egy boá...~Hogy kinevették volna az én szép egri lányomat,
2648 14| helyesen viselte magát, már-már kinevezték címzetes frajternek, a mikor
2649 4| de hadd sorvadni, epedni, kínlódni, érzelegni. Ha egyszer megölelted:
2650 11| élvezett az ember pokoli kínokat. Tehát három óra mulva esküszünk.
2651 1| legény fütyülése egyszerre kínos föltünést okoz...~Jó szerencse,
2652 11| férjhez ment és az első urával kínozta a másodikat. Kacérkodott
2653 6| összekötötte. Egy bátor leány kinyitotta neki az ajtót és akkor látták,
2654 9| megroggyant. Föl-fölrebbentek, kinyitották szemeiket, a mely olyan
2655 6| Lubrich neveléstanára, a mely kinyitva feküdt éjjeli szekrényén,
2656 6| elhatározása volt, küzködött, a mig kinyujtotta kezét a szerecsikás pohár
2657 5| először volt az álma magáé, kinyujtózkodhatott, levetkőzhetett, nem kellett
2658 1| fuxiák és muskátlik közül kiragyogó, kedvesen kiváncsi és elbágyadtan
2659 13| gubernátor. A csunyaság királya, egy síró-nevető ember,
2660 2| kárhoztak el István és László királyaink. Csúnya lányt nem lehet
2661 8| nála gazdagabb, hatalmasabb királyasszony, de nincs senki, a ki születésénél
2662 8| büszkeségre adott neki okot és királyfi anyjává tette, de a királyfit
2663 8| királyfi anyjává tette, de a királyfit tőle elvette...~Merész ívü
2664 8| a liget virágkörében, a királyi sátor előtt és most minden
2665 8| négy fehér ló megállt a királynéval a liget virágkörében, a
2666 3| elvirul, eltéve az egyiptomi királysírokba, besüllyesztve a meloszi
2667 3| melyből egyetlen díszítő szín kirikít: az a nem egyszerű és ha
2668 14| Tuza István közkatona, a kiről elvégeztetett, hogy itt
2669 11| viszont kálvinista volt, Kis-Kun-Szent-Miklós környékéről való. Komoly,
2670 9| dunyhák és vánkosok közül kisárgállott egy fiatal parasztasszony
2671 13| maradtam másnap és elmentem a kisasszonyhoz, a mama aludt, apa a kávéházba
2672 6| tanítónőnek képezik ki a kisasszonyokat. Különösen a férfaktól,
2673 6| mikor a budapesti angol kisasszonyoknál volt, megmonda:~- Sok a
2674 2| ez, de sok úrnőre és úri kisasszonyra is átragadt. Be sokszor
2675 10| Minden elmúlt és a lovagló kisasszonyról többet semmit se tudok.~ ~
2676 13| szobaleánynak mondja, hogy a kisasszonyt keresi. Ne csengessen, a
2677 14| ott éldegélt, sőt egy-egy kisebb üldöző őrjárat látta is
2678 15| szőnyeget, russót, smyrnát, kisebbeket, nagyobbakat!~- Jó, jó.
2679 9| állott a sárban, s ezért még kisebbeknek látszottak, mint a milyenek.
2680 7| hozzájuk, a másik felfogta a kisebbiket, a fejedelemasszony parancsolta: «
2681 9| hazajön. A kocsis, vagy a kisérő beszaladt a szomszéd korcsmába
2682 11| öntudattal, egy élő nemtővel kisérteti magát a sírba.~- Asszony
2683 11| ablakokon bevilágitó hó kisérteties világánál, elkábulva a nehéz
2684 3| mert egy házban laktam - kisfiú koromban - a három Fejeő-lánnyal.
2685 5| hiába született gyereke. Kisnövésü, vékonycsontu parasztleány,
2686 1| Egy nagy csoport fekete kispap jön, komoran, nesztelenül,
2687 9| visznek. Vég vásznakat, kistikkelt tüll-szemfedőket. Van pénze
2688 3| szenvedek, mennyire félek, hogy kisül, most sül ki mindjárt a
2689 8| napból és a tekintetekből kisugárzó meleg mintha felüdítené,
2690 7| pipa dohány sem, vagy ha kiszalasztották a portából a malacokat.~-
2691 8| akarja.~Azonban a királyné kiszállt az udvari kocsiból, urának
2692 11| pénzből költhetett, az ezüstöt kiszedhette minden reggel a zsebeiből,
2693 11| vannak, adsza csak ide!~Kiszedtem az arcképeket. János felült,
2694 11| élénken beszéltek. Pupillája kitágulva, mint a macskáé éjjel, csak
2695 9| betegsége van!~Az asszony kitakaródzott, megigazította fején a kendőt.~-
2696 3| a ruha ráncaiból akarták kitalálni és eltalálni a nő anatómiáját.~
2697 5| Az úr, kereskedő bár, de kitanult ember, egy ezüst jegygyűrűt
2698 11| egyébre valónak, mint hogy őt kitartsa. A kék szeme fényes, de
2699 14| volt itt, de csak itt, ha kiteszi innen a lábát, el van veszve.
2700 5| ketten.~- Csak az idejét kitöltötte volna a szegényke! búsult
2701 7| az egyik malac, a beteges kitörte a lábát, a másik az ügyvédképű
2702 14| leánynyal, a kit mindenhonnét kitoloncoltak, a várból kikorbácsoltak,
2703 5| lett a dadus, a levéldolgok kitudódtak. Az asszonya azt kívánta
2704 1| az aljegyzők és más egyéb kitünőségek te s tu vannak velök. Ez
2705 5| alházmester, mint cipész, kitűnő jól olvasta a legrosszabb
2706 15| fel akarta próbálni mind!~Kituszkolt, kikisért az előszoba ajtaján
2707 9| minden hónapban. Most azonban kiüzente, hogy csak a jövő hónap
2708 3| sarok nélkül valók, mindig kivágottak. (Harisnyát akkor még nem
2709 8| legfontosabb alkotó része a kiválóságnak, az ambició felerészben
2710 13| szeretheti? mit akar tőle?~És mit kíván tőlem.~- Ne haragudjon -
2711 1| közül kiragyogó, kedvesen kiváncsi és elbágyadtan is mámoros
2712 4| Nem igaz, hogy a nők a kíváncsiak; mi vagyunk azok: férfiak.
2713 13| Mit tegyünk?~A fiatalember kíváncsian - de rosszakarattal és féltékenyen -
2714 4| gyötrő, vad, vagy gyerekes kíváncsiság! És itt egy bölcs bár prózai
2715 6| állapotában hol férfiaknak kívánja, hol lányoknak parancsolja
2716 5| leányunk, Császár Maris, kívánjuk, hogy ezen pár sor írásunk
2717 4| kényszerűsége alatt nyögök a kor kívánságainak és ahhoz idomítom a régi
2718 7| legszívesebben falura, tanya helyre kivánt vonulni, szerény gazdálkodóhoz,
2719 5| kitudódtak. Az asszonya azt kívánta az urától, hogy verjen meg,
2720 7| többet, hol kevesebbet, néha kivérezte a testüket, néha nem. De
2721 14| meg a Palkó rívása.~- Majd kiveri az éhség! mondták az ezrednél
2722 7| az útjukból. Nem lehetett kiverni, hát megtűrték. A kertészt
2723 7| céljából is, a két kis lány kiverte a hét malacot a kertbe.~
2724 7| melléje. A tarisznyáját is kivette, gondolta, most itt meg
2725 3| Szeretném leszólni a prémeket, kivévén a hattyút és a hermelint.
2726 5| érdekében is kell, hogy kivilágos kivirradtig víg legyen.~-
2727 13| hogy az ő ekvipázseja fog kivinni holnap a vasúthoz. Sokat
2728 3| nem gyászol, hanem inkább kivirít a sötét szövetből. Rafinált
2729 5| is kell, hogy kivilágos kivirradtig víg legyen.~- De ha nem
2730 9| Hát nem jobb lett volna kivitetni az orvost? bátorkodtam megjegyezni.~
2731 7| ládájával. A két gyereket is kivitte elébe és egy igás kocsin,
2732 13| tiltakozhattam, a mama megjött. Kivörösödve a tánctól - a miért szégyelte
2733 10| vidéki városban, fölötte és kivüle élt a társaságnak. Nem volt
2734 13| székhelyre, a hol a lakosság kizárólag kálvinista. Szóval: Seholvárra.~
2735 5| némely katonaembernek. A Klárika beteg, változása van, kávét
2736 4| házasság előbb.~*~Igazuk van a klerikálisoknak: a modern világ dekomponálja
2737 1| a márványfejek és drága kő-kámeák, a tökéletes női szépség
2738 7| egy remete-kutya. Valami kóbor kutya, a ki itt télen is
2739 11| természetes igaz hitvese, a kihez kóborlások után megpihenni vissza-visszatérek.~-
2740 11| a másvilágon, elevenen! Kockáztattam meg a közbevetett mondatot
2741 2| intézménye ellen lázítja. A kis kócos haju rokonnak - persze hogy
2742 8| a főrendek és egyéb urak kócsag-erdeje, fehér forgó-sövénye mögött.
2743 8| királyné kiszállt az udvari kocsiból, urának karján felhalad
2744 11| gyermekeiért. A sétatér kapujánál kocsija megállott, leszállt, köszöntem
2745 11| szőnyegkereskedőhöz. Nekem nem volt kocsim, az új asszony észrevette:~-
2746 3| katonából - legfeljebb még kocsisból - álljon a világ: így végezik
2747 15| mondjuk - ejh, a mit akarunk!~Kocsival, két perc alatt ott voltunk.~
2748 15| Szerelem.~Köd és sötét estve lett, a mikorra
2749 15| Körülnézett, gondolkozott. A ködben, az éjben elvesztettük szemeink
2750 7| volt minden reménységnek, a kölcsön-kukorica is fogyatékán volt. A pesti
2751 7| vidékről származhatott, a kölönc, a melyet évek óta hordott
2752 3| haszontalan cifrálkodástól, pazar költekezéstől, a ruhákkal való hívságos
2753 11| sütemények, divatlapok és költeményes könyvek, a Karthausi és
2754 1| munkát és a maguk drámai költeményét tizenkét éves korukban megírták
2755 11| mikor bizonytalan pénzből költhetett, az ezüstöt kiszedhette
2756 3| élethivatás: a nőszabóé és a költőé.~Azért volt ez, mert egy
2757 5| valahogy. A szenes ember költötte föl reggel. Mindenki aludt,
2758 8| forró, szerelmes versek költőjéből, a forró és sok szerelem
2759 5| tor is volt. Soha ezt a költséget ki nem heverik.~A dadus
2760 1| városban is találkoztam fehér kőemberekkel, apostolokkal és martirokkal,
2761 2| egy falut, úgy hivják hogy Kömlő, a parasztlányok ott tizenhat
2762 2| agyonfésüli kicsiny korában. A kömlői hölgyek csak akkor szépek
2763 3| komoran, hang nélkül, könny nélkül, magamban ‑ hogy
2764 9| már nem fogta fel ilyen könnyedén a felesége betegségét és
2765 4| gyalázatos! Nem mintha merész, könnyelmű, vagy heves volna, nem!
2766 7| Ha sejtettek is valamit, könnyelműen azzal vígasztalhatták magukat,
2767 3| idő, a kisasszony egészen könnyen öltözködhetett.~- Óh, mily
2768 6| próza! A Petrovics Katalin könnyes kenyerét másnak szánta a
2769 3| a típusa. Hadd ejtek egy könnyet az egri leányért, amivel
2770 7| tettek a kezei közé. De nem könnyeztek, megszokták már a halált;
2771 6| fiatal, s megtette azt a könynyelmű lépést, hogy megválasztatta
2772 5| között - hogy megcserélik. Könyörgött, hogy ne küldjék haza, a
2773 4| E.~Könyörület az elkeseredett troubadour
2774 7| hívják! Megnézni a nagy könyvben, - szólt a nagyobbik. De
2775 13| hogy barátunk. Olvastam a könyveit, pártfogolnia kell bennünket.
2776 11| divatlapok és költeményes könyvek, a Karthausi és még egy
2777 1| valamit, teszem föl, irjak egy könyvet?~A ki rákapatott a könyvírásra,
2778 1| könyvet?~A ki rákapatott a könyvírásra, az én hölgyem hűtlen lett
2779 3| utánuk, hol meg csak a nyakuk köré volt fonva, lengetve, hanyagul
2780 11| volt, Kis-Kun-Szent-Miklós környékéről való. Komoly, okos szívű,
2781 14| rajtavesztett, két ízben már a várat környékező falvakban elfogták, börtönre
2782 8| különvált ez arc az egész környezettől, egy ideges madonna, a ki
2783 8| felhőket. Az asszony-tribünök köröskörül olyanok, mint óriási virágszőnyegek,
2784 14| Mind az öt golyó rátalált, körösztül lyuggatva mint a szita.
2785 15| összecsókolta, összeszidta, körülcsicseregte és - otthagyta.~- Mit gondol,
2786 15| A körülmények.~Sok mondani valója akadt
2787 14| szál fenyők állottak őrt körülötte és nem engedték, hogy baja
2788 9| Vidéki város kávéházában; körülöttem tartliztak, délben.) A két
2789 8| staffage és mellékes lett körülte a ragyogó pompa, az udvar,
2790 1| korán nyiló gyümölcsfával. Körülveszi a várost hegy, domb, olyan
2791 13| és kettős kék karikával körülvéve. Ah, ismerem ezeket a lányokat,
2792 10| láttuk egymást, hogy végre is köszönnöm kellett. Nem haragudott,
2793 11| kocsija megállott, leszállt, köszöntem udvariasan: «Kezét csókolom,
2794 8| ébredt volna föl, élvezi és köszönti a földi élet gyönyörét.
2795 1| nem nagy erővel, hiszen kötelesség, pensum is volt egyszersmind.
2796 8| Szívből bókolunk és nem kötelességből hódolunk neki és nem jár
2797 11| tudnék tenni? Sors, tegyed kötelességed!~***~Az elüljáróságnál hamar
2798 1| cselekedni, - hát megirtam kis kötetemet a budapesti «Nyomor»-ról.
2799 5| porontya sütő kendőbe, régi kék kötőbe van pólyálva otthon. Hanem
2800 14| sziklabarlangokban, barátságot kötött az elvadult erdő állatjaival.
2801 3| Harisnyát akkor még nem kötöttek, ezt a részletet talán hagyjuk
2802 13| szivesen, mikor?~Ily gyorsan se kötöttem még házasságot. El voltam
2803 6| Óh, bizonyára szívesebben kötözött volna pergamennel befőttet
2804 3| ránca, de beleférjen egy kötőkosárba. De vigyázzatok, hogy lány
2805 5| asszony, csakhogy ötszörte kövérebb. Nem kímélték többé a kedélyét,
2806 12| téli pihenéstől meg vannak kövéredve, az utolsó falusi vasárnap
2807 10| lovászt lekenyerezte, hogy ne kövesse. Egyedül kalandozta be a
2808 1| nem tette, az vessen rám követ.) Novellákat cselekedtem
2809 3| szükséges és hasznos jó erkölcs követelményeinek.~Nem akar az a jó és szelid
2810 3| leány.~A férfiak rosszasága következnék most, de hagyom az ős témát
2811 6| Bocsánatot az élcféléért. A következtetésekben tovább mentem a kelleténél.
2812 6| társadalmi cikkből a szilárd következtetéseket. Mit akartam és mit akarok?~
2813 1| mind-megannyi portier...~A hegyes kövű utcákon lassan, óvatosan
2814 11| pillanatra se és nem alteráltak a közbenjött apró eventualitások, mint
2815 5| azonban már - némi rábeszélés közbenjöttével - megint vidám volt, mert
2816 10| legjobb a...~A kékszemű leány közbevágott:~- Az az én gondom lesz!~
2817 11| elevenen! Kockáztattam meg a közbevetett mondatot és szintén fázni
2818 13| Mért nem táncol?~- Mi köze hozzá?~- Hohó! Terhére vagyok?~-
2819 5| elszalajtották a szatócshoz, közel a ligethez, mert ott laktak.
2820 14| elfogni. Belevette magát a közelfekvő rengetegbe, egy nagy fenyves
2821 8| Hogy oly régen nem láttuk közelről, hosszasabban, alakja itt
2822 6| még mindig nem adnak egy közepes férjet, akár egy egyetemi
2823 3| róla, sejtések, a melyek középpontjában a halcsontos páncél, mint
2824 1| napon rendesen folyik a közlekedés, mely a nagy forróságok
2825 13| lenni hozzá. Ő meg éppen közlékeny lett.~- Egy év még! Én várok
2826 3| tenni ezt a világot, a mely köznapi, szürke, formátlan, józan,
2827 3| Vajon ki lehetett?~- Mi közöd hozzá, imádd!~A felöltöztetett
2828 11| ezt vagy amazt. Eh, mi közöm hozzá és mit tudnék tenni?
2829 13| banketten végig néztem a közönségen. Az elnök ‑ micsoda elnök! -
2830 7| látszott, a gyerekek iránt is közönyös, a malacokkal ha találkozott,
2831 9| beteget?~- Doktor volna, a mi községünknek hatod magával. De itt lakik
2832 1| a cigánybanda és primása közt való meghasonlás: a nagyváros
2833 2| Csúnya lányt nem lehet köztük találni, ha akadna, azt
2834 4| csináltatja a nyakkendőit. Vannak köztünk különcök, a régi lovagok
2835 13| karcsuk, feketék. Nehéz volt közülök hamarjában kikeresnem a
2836 8| milyen ő, a ki oly bátor, közvetetlen és őszinte legyen. Hízelegve
2837 13| mint a szőlő hajnalban, közvetetlenül szüret előtt. A szemei azonban
2838 1| festmény. Omladékok, porló kőfalak az élő utcák mentén. A sárga
2839 5| megelégedve még se. Lement a kőgarádicson hozzá, hogy megmossa benne
2840 1| cselekedtem és regényterveket koholtam.~És mindezek csak mellékfoglalkozásul
2841 3| pongyola, olyan mint egy kokett öreg asszony. Diszkrét legyen,
2842 6| Szépen felöltözve, virággal a kokett-hajukban, megkékült, ajkukon dac
2843 11| igen volt valaki; néhány koldus, pár cseléd, a ki a piacra
2844 9| mely olyan volt, mint a vén koldusé: alázatos nézésű és egy
2845 9| hogy öregek, elzüllöttek, komikusak, szegény izraelita szolgálatában
2846 6| mert íme: a férfiak dühös komondorokká változva, morogva veszik
2847 8| rejtegette előle a fésülő komorna az első fehér hajszálakat
2848 11| és vagyoni viszonyait nem konfundálta volna a világért sem. Egyébként
2849 6| ellen, a mely nyomorúlt, konfuzus állapotában hol férfiaknak
2850 2| a többi színre.~Szívesen konstatálom, hogy a barna Magyarországon
2851 11| fölébresztett engem is, újra konstatáltam hogy kivel állok szemben.
2852 8| A haja is görög lányos, kontyban a régi szép barna haj, csak
2853 1| egyformán piros ruhás, vörös kontyú puttonos asszony rikít végig
2854 2| határozottan még ront, hogy a kontyuk olyan finoman van befonva,
2855 15| orvosnövendék volt - feküdt a konyhából nyíló hónapos szobában.
2856 3| hasonló filozofémába bele is kopaszodnak. Él egy társam, a kinek
2857 2| mintha csak rá volna festve a koponyájukra, jó, olajos festékkel. A
2858 5| temették el. Citromszín koporsóba, piros tüll szemfedővel.
2859 5| venni. Nevelő édes szüleid koporsód bezártáig Császár Kis Regináld,
2860 5| pünkösdre. Egyébként hű hozzá «koporsója bezártáig».~Itten beteg
2861 2| anyja agyonfésüli kicsiny korában. A kömlői hölgyek csak akkor
2862 1| ahová később elkerültem, korántsem olyan foglalkozás, mely
2863 10| uralkodik a futó paripán. Elő a korbácsot, a ló táncol. Apró fogait
2864 11| bizonyítványomat. Éltem volna abban a korban, a melyhez tartozom: lettem
2865 11| egy ép ideg. Én vagyok a kórbonctani intézet maga! - mondá némi
2866 9| kisérő beszaladt a szomszéd korcsmába egy verdung pálinkára, ebédelni.~
2867 12| a pallér?~Tegnap egy kis korcsmában - Villamos piszoknak csúfoljuk,
2868 1| egri hegyekben valami puha kőre találtunk, amiből tollkéssel
2869 3| akkor, teljesen kihasználtam korom előnyeit, ha szabtak a lányok,
2870 11| összefügg. Tizennégy éves koromtól tizennyolc esztendős koromig
2871 8| lojalitás nélkül; királyné korona nélkül is. Szívből bókolunk
2872 8| alakot és csak aztán egy koronát hozzá!~A fekete falegyezőt
2873 3| most egy királyné visel koronázási ünnepélyeken.~- Vajon ki
2874 3| mint egy igazi királyné koronázáskor... Legyen olyan brokát,
2875 7| adott nekik.~Fölvette a korpás tálat és csalta az állatokat
2876 3| Ne sírj barátom, minden korszaknak tiéd - az illuziója! És
2877 6| Petrovics Katalin is bizonyára korteskedett. De mit tegyen diplomájával,
2878 2| finoman van befonva, mint a kosár. Mint minden bűnre, erre
2879 11| cseléd, a ki a piacra menet a kosarával együtt beült a padba. Maga
2880 11| Olyan lett mint egy lárva, kőszerű, de nemes és finom. És a
2881 1| terasza tele volt szentek kőszobraival, melyeknek a kifaragása
2882 6| Nem tudta. És beleállott a koszorúba, összefogódzkodott a nagyvárosi
2883 14| együtt bujkált Tuzával, kotyvasztott neki, mosott rá, hozott
2884 7| szenvedélye, a mely az egész kozmoszt és minden teremtményét átöleli,
2885 7| nagyvárosi ügyvéd, a ki krajcárokért árvereztet. Sunyi és mérges,
2886 14| gyöngy. Egyszer-egyszer pár krajcárt is küldött neki a menyecske -
2887 15| A fecske csicseregte:~- Kramer csinálja a butorokat. Barokk
2888 11| asszonyt, a ki kis gyerekkel a Kristóf téren arcképeket nézett!~
2889 11| Két női néven is: Mária Krisztina János, így!) Széles csipkegallér
2890 7| állották el. Csak a szerény krumpli viselte magát tűrhetően.
2891 7| gyökereket. Ásott magának krumplit is. A külvilággal nem igen
2892 5| a megismerések városába küldeni, a kis esze csak összezavarodott,
2893 6| hiába tanította, többé nem küldheti neki a havipénzt. Volt-e
2894 6| oly erős, hogy légiószámra küldi - és üldi - a jövendő anyáit
2895 5| azonban izgatott lett. Ha nem küldik a finom rizskásáért, talán
2896 5| megszomorítsák. De a pénzt küldje, mert drága pénzen temették
2897 5| gyermekkel, kit szültél, a pénzt küldjed és nehogy elköltsd vagy
2898 5| megcserélik. Könyörgött, hogy ne küldjék haza, a mig a kicsit ki
2899 5| azzal, hogy már rendőrt küldtek érte.~- Be kell záratni!
2900 5| szüleire nézve és nem drága? Küldték is, örült is, hogy jöhet,
2901 13| kávéházba már elment, a különbejáratú vizitszobába vezetett be
2902 1| különféle kaszinókban és különböző nevű csarnokokban, vagy
2903 2| sohasem szeszélyből, haragból, különcködésből. Hála a kultusznak, a mely
2904 4| nyakkendőit. Vannak köztünk különcök, a régi lovagok maradékai,
2905 8| forgó-sövénye mögött. Egészen különvált ez arc az egész környezettől,
2906 14| utána. Ide hallja rívásukat külső országokon át, elhozzák
2907 7| Ásott magának krumplit is. A külvilággal nem igen érintkezett, rosszkedvűnek
2908 14| hogyan, talán a cserépkályha kürtőjén át, talán sokkal egyszerűbb
2909 8| látszik rajta. Valami nagy küzdelem folyhatik most le a keskeny,
2910 15| a mikor nehéz demokrata küzdelmeiben mind elhullott a haja s
2911 13| A kisasszony unja ezt a küzködést.~- A titkolódást, az üldöztetést;
2912 6| egy nap elhatározása volt, küzködött, a mig kinyujtotta kezét
2913 11| egészségesen szerelmes.~Vajjon küzködött-e magában? Harcolt-e maga
2914 11| szekrényben. Valamelyik sarokban Kugler egy kis raktára, friss cukor,
2915 15| Pedig már estefelé járt. Kuglerhez kellett menni. Elvittek
2916 7| pedig beszabadult az idegen kukoricásba, a honnan nem lehetett beterelni.
2917 3| beteggé teszi! Óh, asszonyok, kultiváljátok a sárga selymeket minden
2918 1| asszonyi szépség szent kultusza, Vénusz, a ki önmagadért
2919 3| a női ruha mai rettentő kultuszát. Óh, mily más volt a régi
2920 2| különcködésből. Hála a kultusznak, a mely bennem immár öntudatosan
2921 8| mikor már nagyanya lett: kultuszt csinál a forró, szerelmes
2922 2| majesztétikusak. Azt hiszem kún eredetűek és bizonyosan
2923 10| leányok kedvéért is. Imádom a kunyhó poézisát és érzéssel csókoltam
2924 3| leírom, beleteszem egy kupertába és arra ráírom:~Az abszolút
2925 13| látható örömmel, hogy más kurizál a leányának, tovább ment.~-
2926 7| egy levélről, a melyet egy kút káváján találtak. A levél
2927 7| az alacsony vizű tanyai kútba...~- Mit nyávogtok, nevezzetek
2928 6| meghalt a kisasszony!~A kutyák ugattak, a hol disznóval
2929 7| és legkövérebb a remete kutyával került össze, a végén már
2930 1| Izzó melegség van nyáron, a kvarc-szemek szinte megolvadnak a levegőben.
2931 11| jár misézni; az infánsnő kvártélycsinálója esetleg, a míg agyon nem
2932 11| tirádát mondta:~- A hol jár, lába porát az isten áldja meg!
2933 3| velem, lessük meg titkaikat.~Lábaik színes sarukba fűzve. A
2934 3| alkalmazott a piktor Vénusz lábaira. Sherry-brandyt ittunk és
2935 9| félig álomban, rogyadozó lábbal, de megzavarhatatlan türelemmel
2936 7| látta, mert az egész határon lábon csak a kukorica állott már,
2937 9| így elhagyták magukat, a lábuk megroggyant. Föl-fölrebbentek,
2938 9| csatak csizmát húzott a lábukra, lassan, de biztosan csoszognak
2939 7| is jött az, a nagy zöld ládájával. A két gyereket is kivitte
2940 15| meg elkergetett, mert más ládák is jöttek Bécsből, négy
2941 3| más égi testek.~Legyen a lady patronesse olyan, mint egy
2942 10| hosszúkás kezek, a melyek oly lágyak és mégis oly keményen tartják
2943 11| férje csak félig hallja meg. Lajos volt az első ura, a kinek
2944 11| Ha így meglelném az én Lajosomat!» mondta suttogva, hogy
2945 10| állandó két- vagy háromszobás lakás, a házbér!~Tegnap beszéltem
2946 11| hogy föl volt virágozva a lakása! Kert a falak között, zöld
2947 5| került belé az emeleti lakásba, a melynek tükör volt a
2948 11| szabású, volt még elhelyezve e lakásban, a melyek még a legénykorból
2949 11| házasságától.~- Nincs hozzá való lakásom és nem tudom állandóan hová
2950 13| szobaleány. A fütetlen, lakatlan, nedves szobában ült a szerelmes
2951 2| búcsúkon, ivókban, paraszt lakodalmakon, de elit bálokon is. Az
2952 7| Volt azonban egy állandó lakója is, egy remete-kutya. Valami
2953 9| az sem tudja, hogy én hol lakom.~Ez az ember nyilván nem
2954 13| érseki székhelyre, a hol a lakosság kizárólag kálvinista. Szóval:
2955 6| mely a tantermet a tanítóné lakosztályával összekötötte. Egy bátor
2956 5| közel a ligethez, mert ott laktak. Kikandikált az Andrássy-útra,
2957 3| volt ez, mert egy házban laktam - kisfiú koromban - a három
2958 15| A szalon összes villamos lámpáit meggyujtották. A fecske
2959 4| melyből a férfiak szerelmi lángja támad: egy leány figyelmes
2960 1| már találkoztam azzal a lánnyal, kiért az ember nagy dolgokat
2961 6| függetleníteni akarják lányaikat a férfiaktól, szükségből,
2962 11| a szeme, mint egy japáni lányé, de boszorkányszemöldöke
2963 7| kettő maradt.~- Erre való a lánygyermek - mondá a kertész iszonyúan
2964 6| összefogódzkodott a nagyvárosi lányokkal, a túlérzelmes hervadt szőkékkel,
2965 4| rendszeren.~*~Írtam egy regényt a lányokról én is. Az van benne elmondva,
2966 3| kinevették volna az én szép egri lányomat, a ki nem csak Egerben lakik,
2967 3| férfiak gyengéje boldog és üde lányon a fekete ruha. De hol az
2968 8| magasra. A haja is görög lányos, kontyban a régi szép barna
2969 5| asszony létére köteles, hanem lányosan előre. Kenderszín haja egy
2970 3| most intrigál, hogy két lányunokája ahhoz menjen férjhez, a
2971 6| is színezi a fantáziám. A lapok megírták: a petrovoszelói
2972 7| tövis vagy aszat megfogta. A lapos és egyszínű földön most
2973 1| város az. A házak kicsik, laposak, az utcán kevés az árnyék.
2974 2| leszorítják, lesimítják, de laposra le is kenik a hajfonatokat.
2975 7| fehérségével uralkodott, lármázott és pompázott, megzavarva
2976 11| időben. Olyan lett mint egy lárva, kőszerű, de nemes és finom.
2977 5| van pólyálva otthon. Hanem lassanként elfeledte az odahaza való
2978 10| most hirtelen emlékezem. Lássuk, mit tudok róla.~***~Keveset.
2979 2| ősanyjaiért kárhoztak el István és László királyaink. Csúnya lányt
2980 7| kisebbiknek hamarosan gyönyörű látásai lettek, a nagyobbik oly
2981 13| felül egy pódiumra, hogy jól láthassa mindenki. Csiklandozó bókokat
2982 11| földről, ezen tartják nászukat láthatatlanul, hidd meg, óh kedvesem!
2983 5| mondták, hogy a Dunát nem láthatja. Hátha mégis megláthatja?
2984 13| Mérgesen elvette. Az apa látható örömmel, hogy más kurizál
2985 3| olajos, kedves szaga. És nem láthatok azóta se piros pettyes vagy
2986 5| egymás mellett, egynek se láthatta a tetejét, a tornyát.~Kijutott
2987 11| fátyolt arcáról hogy levette - láthattam végre a menyasszonyt is.~
2988 11| szivarjának füstjét nem látja az ember. Maradt világosság.
2989 3| vége nincsen semminek, azt látjuk, amit akarunk és nem azt,
2990 14| akkorára.~Ha csak egyszer látná őket, addig, ha legalább
2991 11| mintha jelenetet látnék, - látnám azt, a mikor a női-ruhát
2992 11| nekem, mintha jelenetet látnék, - látnám azt, a mikor a
2993 8| nemrégiben, a mikor a káprázatos látnivalóktól immár szédülő tömeg meglátta
2994 7| A kertész látogatása.~Amikor megnőttek, mindketten
2995 14| vette magát, ott is el-el látogattak hozzá. Most azonban nem
2996 3| nem az évektől. Egy ruhát látok még, egyetlen egyet, de
2997 9| s ezért még kisebbeknek látszottak, mint a milyenek. Nem voltak
2998 11| fent az ürben, a míg jónak láttad leesni éppen Budapestre,
2999 9| a hol a vendégfogadósok lattal mérik a szénát.~- Hát ez
3000 11| halálosan szerelmes. Másért való lázak paroxizmusában is ölelkeztem ‑
3001 2| házasság intézménye ellen lázítja. A kis kócos haju rokonnak -
3002 2| leányokat. Íme, Hellasz leányai! Egy pár ezer esztendő mult
3003 3| az bálba nem jár.~Az én leányaim nagyúri hölgyek voltak valaha
3004 5| mivel azok tartották az ő leányát. Ha a posta lassan ment,
3005 4| leányt szeretem, én ebbe a leányba szerelmes vagyok!~Állítják:
3006 3| ejtek egy könnyet az egri leányért, amivel egyszersmind, remélem,
3007 1| tűnik elő a homályból barna leányfej, mint támasztja föl a zsalut
3008 3| témát és sietek az egri leányhoz.~Olyan az egri leány, mint
3009 3| hogy szabad egy fiatal leánynak sárga színt öltenie.~Óh,
3010 8| meghajlik, mint ama szép termetü leányoké, a kik gyorsan nőttek magasra.
3011 11| meg az ágy szélére ültem.~Leányokkal lett tele a szoba. Egy leány
3012 4| Tanítás, leányoknak.~
3013 13| cseppet sem volt beteg az én leányom. Egy kissé elkeseredett,
3014 10| menekülök vissza az én lovas leányomhoz. A szegénység borzasztó,
3015 3| egy fekete ruhát, fiatal leányon, a ki nem gyászol, hanem
3016 8| impozáns termete egészen leányos. Magas, csaknem olyan nagy,
3017 10| a társaságnak. Nem volt leánypajtása, a nevelőnőt otthon hagyta,
3018 6| akarok a falusi öngyilkos leánytól?~Hát megölte magát! Mert
3019 3| pádimentumra, messze, messze... És leányuk, ha van, öltsön színes selyemruhát,
3020 5| más őrsre ment, hogy a kis leányukat el ne hagyja, mert azt a
3021 5| tanítóval, így:~«Kedves leányunk, Császár Maris, kívánjuk,
3022 4| tanácsra fordul énekem: leányzó - ha csak teheted - férfinak
|