abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
3023 11| Ilyenkor szeretnénk szállni, lebegni, felhőről felhőre, még az
3024 11| ezüstös párák terjengtek, lebegtek a levegőben. Tündéri lepedők:
3025 11| csúnya volt az «ügylet» lebonyolítása. Valami híres szinésznő
3026 7| azt feltaszította és maga lebukott az alacsony vizű tanyai
3027 15| izzadt szőke fejét fölemelte, lecsüngő bajuszát felsodorta.~Én
3028 3| bizalmas jour után.~A gyertya leégett, a hajnal fehérlik és tanácsokat
3029 9| esővíz.~- Jobb lenne tán leereszteni az esernyőt! kezdtem beszédbe
3030 8| elegáns, fekete ruhás úrnő, leeresztett fátyola mögűl mereven néz
3031 3| összeszoríttatván, csaknem térdig leeresztették. Egyetlen varrás volt az
3032 6| olyan, mint fölötte a hó: leesett, szép fehér volt, vége van.
3033 11| ürben, a míg jónak láttad leesni éppen Budapestre, oda, a
3034 3| asszony, a ki esti hétkor lefekszik és hajnali három órakor
3035 14| majd fölkelt, járkált, meg lefeküdt, aztán úgy rémlik - megint
3036 11| ismerős nőcske megpofoz.~Hamar lefeküdtünk; az ágyban beszélgettünk.
3037 14| száját az öröm. Majd meg lefelé görbítette a gond: maradt-e
3038 11| mozdulat: a legközösebb, legáltalánosabb jellemvonása. Nem értesz?~
3039 9| voltak ponyk mégsem, hanem a legapróbb paraszti-fajtájuk, nagy
3040 11| hajamat, barátkozni éretlen legényekkel...~- És a leány?~- Ugorj
3041 4| oroszlánketrecbe dobja a legényfogóját és kacagva mondja: kedves
3042 11| lakásban, a melyek még a legénykorból maradtak. Poétalélek élt
3043 14| rengetegnek. Az ezredes öt legényt adott melléje, öt-öt éles
3044 3| mulatós, a ki meghalt, a legfiatalabb, a ki apáca lett. (Ő díszítette
3045 8| kép.~Így volt: mellette a legfőbb hadúr pirosban. De most
3046 1| De egyidőben csak egy, legföljebb kettő.~Most ezt, már valamennyi.
3047 11| az államnak, magadnak, de legfőképen egy bizonyos hölgynek, ha
3048 2| majd zöldre vált; ha nem legfőképpen az az iszap-színű, mely
3049 1| munkálkodott, avagy aludt: a legforróbb nyári délutánokon engem
3050 14| kiáltott rája az őrmester, a ki leghamarabb észrevette. Nem állott meg,
3051 1| kicsiny kéz. A mikor a nap leghevesebben tűz le, a mikor alszik a
3052 12| a nap, itt a tavasz és a leghidegebb férfiak is ha fölnéznek
3053 7| elhulltak, elfogytak. A legimpertinensebb és legkövérebb a remete
3054 6| utolsó időben oly erős, hogy légiószámra küldi - és üldi - a jövendő
3055 3| egyetlen egyet, de ez a legislegszebb minden női ruhák között.
3056 3| legszínesebb, a legtarkább, legkinyíltabb tulipán. A parasztleányt
3057 3| legvidámabb és legkövérebb, a legkisebbik télen-nyáron tiszta fehér
3058 11| az igazgató mozdulat: a legközösebb, legáltalánosabb jellemvonása.
3059 3| kerüljétek a szerénységet! De legmesésebben tudatlan vak és értelmetlen
3060 13| hogy itt ő a legokosabb, legmódosabb és legnemesebb ember. Helyeseltem
3061 2| Mindezek között azonban a legnagyobbat akkor vétkezi, ha leszorítja
3062 13| legokosabb, legmódosabb és legnemesebb ember. Helyeseltem a beszédét
3063 2| még mindig a szőke haj a legnépszerűbb. Nem a kanári-színű, a fű,
3064 3| egyik színesben: ez volt a legöregebb, a másik fekete alapúban,
3065 13| csak annyit, hogy itt ő a legokosabb, legmódosabb és legnemesebb
3066 13| legszánalmasabb arccal mondta a legotrombább tréfákat. A férfiak nevettek;
3067 2| nyírni fiúsra, de a lehető legritkább esetben, meggondolva, sohasem
3068 5| cipész, kitűnő jól olvasta a legrosszabb irást is.~A pinceablakban,
3069 13| természetes Gwimplaine. A legszánalmasabb arccal mondta a legotrombább
3070 3| hölgyeket, azok voltak mégis a legszebbek, mióta világ a világ és
3071 2| néztem a szó nemes értelmében legszebben fésült leányokat. Íme, Hellasz
3072 13| hamarjában kikeresnem a legszebbet. Rátaláltam, kikerestem
3073 12| mit mond hozzá a pallér? A legszigorúbb férfiú a világon, az isten,
3074 3| Olyan az egri leány, mint a legszínesebb, a legtarkább, legkinyíltabb
3075 3| mint a legszínesebb, a legtarkább, legkinyíltabb tulipán.
3076 2| vasárnap délután láttam a legtökéletesebb női-frizurákat. Valamennyi
3077 7| komolyan. Az egyik testvér leguggolt hozzájuk, a másik felfogta
3078 15| bízom önben. Érzem, hogy bár legújabb, de legjobb barátom. - Nézze,
3079 6| kellett elcsennie a mérgek legutolsóját, a szerecsikát.~***~Most
3080 15| fecske meg én maradtunk legutolsónak. Talán azért, mert én már
3081 3| fekete alapúban, ez volt a legvidámabb és legkövérebb, a legkisebbik
3082 6| adom, csókolj kezet! Aztán légy vén professzor és naiv fiatal
3083 12| az alma mater nevében is legyetek üdvözölve, hogy megjövétek.~
3084 8| a hogy teheti, bebújik a legyező árnyékába is. Rembrandti
3085 8| mely most e pillanatban legyőzte a vihart és az ólmos felhőket.
3086 11| ment, neveddel az ajkain leheli ki lelkét.~- Bolond vagy
3087 13| férfiai kivétel nélkül - lehetetlenek. Átok, véletlen vagy valami
3088 1| Nyomor»-ról. De vajjon lehetett-e meg nem irnom, a mikor ő
3089 2| kell nyírni fiúsra, de a lehető legritkább esetben, meggondolva,
3090 3| voltak, nagyon egyszerűk lehettek, azért rendkívül nagy szeretetben
3091 13| fiatal asszony izgatására lehívtak. Csak én csalódtam, csak
3092 5| magában egy miatyánkot és lehörpintette.~Kapott ajándékot, a fizetése
3093 10| Már elszáradt, a fejét is lehullatta, csak a szára volt meg.~
3094 3| megmondani, hogy melyik az, leírom, beleteszem egy kupertába
3095 10| otthon hagyta, a lovászt lekenyerezte, hogy ne kövesse. Egyedül
3096 12| egymásnak. Az asszonyka lekiabált az urának a földszintre:~-
3097 5| A hordárok közül kettő lekisasszonyozta, de nem hagyta magát elkábíttatni.
3098 11| kimerült, hogy estére alig lélekzettem és rendszerint nem mertem
3099 14| katonák is visszafojtották lélekzetüket. A némaság megijesztette
3100 11| ezt elveszem! Más egyet lélekzik, nem évődik egy pillanatra
3101 3| hozzám: ön jót tett velem, leleplezem magamat ön előtt, én vagyok
3102 3| Ebben az időben vésődtek be lelkembe azok a kevés igazságok,
3103 3| althangján most lemuzsikálódnak lelkemben:~- A báli ruha olyan legyen,
3104 11| intézet maga! - mondá némi lelkesedéssel. Majd hozzátette szomorúan -
3105 11| érdekelt, nem mulattatott, nem lelkesített semmi, de komolyan nem is
3106 13| nagyok, a kezei kicsinyek, lelket pörzsölő alak, maga is megperzselve
3107 7| cselekedte ez a béka, a lelketlen hazudozásaival.~Az asszony
3108 13| elég korán nem szeretnek. A lelkük olyan!~Bemutatkoztam, leültem
3109 9| maguk vakságában, a szürke lelkükben nem látják azt a fényességet,
3110 5| vele megelégedve még se. Lement a kőgarádicson hozzá, hogy
3111 1| társadalmat reformáló tervekről is lemond itt a fiatal ember, ellenben
3112 12| kedves, furcsa fehércseléd. Lemosolygott a csudálkozó professzorra,
3113 3| elmúlott kedves althangján most lemuzsikálódnak lelkemben:~- A báli ruha
3114 10| megmosolyogta az én bukétámat. Lenéz, gondoltam. Megirigyelte,
3115 15| éreztette is velem. Úgy lenézett, hogy bizalmaskodott velem:~-
3116 3| nyakuk köré volt fonva, lengetve, hanyagul odadobva mint
3117 1| mert ma biztosan rajztanár lennék Gyöngyösön vagy Rimaszombatban.
3118 9| ember. Zsellér!» Mintha lennének még zsellérek. Bántanak
3119 7| megszületését várták és lent a sötét templomban roráté
3120 2| ha minél nagyobb és igen lényegesek, hogy apró pihék járuljanak
3121 7| járásában még benne volt az apró lények, a járni most kezdők tötyögése.
3122 8| ekszponált alakját csaknem lenyelik a tiszteletteljesen kíváncsi
3123 8| még most is, az ő igazi lényének földi kifejezése maradjon
3124 11| haja oly nagy, hogy szinte lenyomja vakító fehér arcát és nyakát.
3125 3| Piskótatésztákat ettek mindig, savóval leöntött könnyű tésztákat és nem
3126 11| lebegtek a levegőben. Tündéri lepedők: a boldogtalan szerelmesek,
3127 10| kalandozta be a határt, lépésben járatva magas pejlovát.
3128 6| Megijedtek, szétrebbentek, apró lépéseikkel egy óra alatt tele lett
3129 14| egész teste látszott. Előre lépett, meg akart indulni a sírás
3130 11| még?» El se pirult, meg se lepődött, az elmúlt esztendők nem
3131 13| frissen hullott hó elnyelte lépteink neszét. Bűn volna, ha itt
3132 2| ahol nemcsak leszorítják, lesimítják, de laposra le is kenik
3133 3| titkolózni. Jöjjenek velem, lessük meg titkaikat.~Lábaik színes
3134 7| az édesatyja. Az ürgéket leste egész nap, mit csinálnak
3135 7| kezdte hát hogy mi ujság, lesz-e háború? A mi erről szólott
3136 11| hölgynek, ha most, még az éjjel leszámítolnád a két hátralevő évet; ez
3137 13| tesznek akármit, még se leszek másé.~Az apja cukrot hozott.
3138 15| A menyasszony mindenkit leszidott, a miért elszöktek előle,
3139 3| felöltözködött, vége volt. Szeretném leszólni a prémeket, kivévén a hattyút
3140 2| legnagyobbat akkor vétkezi, ha leszorítja a haját. Az ókorban ezt
3141 2| vannak helyek, ahol nemcsak leszorítják, lesimítják, de laposra
3142 7| szelíd érzelemmel, de erősen leszorította a szemét. Betakarta, nézte
3143 2| A haj leszoríttatásáról.~Sok bűnben sínylődik a
3144 11| vígasztal, hogy kevesen leszünk a templomban, ha valami
3145 10| Elvezetett. A táblát mohón letaroltam. (A lova segíteni akart,
3146 5| katona beszédbe kezdett. Letegezte és találomra Marisnak nevezte
3147 7| Ujságlap! mondta örömmel és letelepedett melléje. A tarisznyáját
3148 6| körül és fenyegetőznek, hogy letépik ruhájukat!~Nagy rajokban
3149 6| fogta és megitta. A poharat letette a Lubrich neveléstanára,
3150 7| mint az a legszebb ágakat letördelte tüzelőnek. A kutya szintén
3151 7| kicsinyek, mint a pillék, letoptak.~Az ember végig vert rajtuk
3152 13| lelkük olyan!~Bemutatkoztam, leültem mellé.~- Mért nem táncol?~-
3153 6| hol a kisasszony?~A macska leugrott és miákolva menekült az
3154 11| verekedni Svarccal, a szabóval, levágatni a hajamat, barátkozni éretlen
3155 11| jórészt özvegyekből, nehány levantei külsejű férfiból, a kik
3156 2| belemerült tekintetével a levegőbe, a görög szavak, mintha
3157 8| alakját a fantázia és a levegőn át csókoljuk kezeit, mert
3158 11| egy pillanatra is, hogy levegőt szívjon. Juan is szívta:
3159 12| tartózkodástól, a jó friss kárpáti levegőtől megjött a szinük, ami majd
3160 5| Utána sírt csak igazában, a levélben az foglaltatott, hogy a
3161 5| Itten beteg lett a dadus, a levéldolgok kitudódtak. Az asszonya
3162 3| szeretném írni ezeket a leveleket. Csak most kezdek belemelegedni
3163 5| Kicsit kántált hozzá a hulló levelekről, a melyek őt elrejtik.~Három
3164 2| sokszor mérgelődtem ezen, leveles búcsúkon, ivókban, paraszt
3165 7| nagyobbik leány tudott egy levélről, a melyet egy kút káváján
3166 7| termékeiből élt, tejet, sőt levest is kaptak olykor. Sőt, ha
3167 5| magáé, kinyujtózkodhatott, levetkőzhetett, nem kellett minden pillanatban
3168 11| sűrű fátyolt arcáról hogy levette - láthattam végre a menyasszonyt
3169 15| fecske váratlanul ágyához libbent. Kiabált a cselédre, hogy
3170 10| gyeplőt. Könnyű termetük libeg, mégis uralkodik a futó
3171 15| betéttel - s olyan széles libegő ujjal, mintha a szárnyakat
3172 3| világosodott az éjjel. A Lidó felől fehérlett a tenger,
3173 8| megállt a királynéval a liget virágkörében, a királyi
3174 5| elszalajtották a szatócshoz, közel a ligethez, mert ott laktak. Kikandikált
3175 1| átöleli mindenféle folyondár; lila és piros bársonyszájú virágok
3176 3| keményítettet, vasaltat, pirosat s lilát, törökös dessínűt. Oly szélesek,
3177 3| georginának öltözzék és liliomnak a tubarózsa!~Egyszerű! Mérges
3178 11| kis raktára, friss cukor, liliputi sütemények, divatlapok és
3179 5| színes kis figura, mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba
3180 12| és felszólt az asszonynak liptói nyelven:~- Hova való ön?~-
3181 11| megbecsülte magát. Abbanhagyta a lirizálást és történetet beszélt:~-
3182 5| széles violaszín szalag lóbálódzott a végén és verdeste a vékony
3183 5| Dunasoron, az egymás kezét lóbálva, a pesti lányokat csúfolva...~
3184 11| is volt foglalva minden lóca. Halottjukat bejelentő anyák
3185 11| érseknél, egy főpapnál a ki lóháton jár misézni; az infánsnő
3186 8| körül. Ez a mi asszonyunk lojalitás nélkül; királyné korona
3187 14| éneklő sírását hallotta.~- Lőjj! - vezénylé az őrmester.~
3188 8| a tavaszban: a fák friss lombjai között, május kacagásában,
3189 3| rideg általában. Meg kell lopni az égi testek színeit -
3190 14| nekem az egyik katona, a ki lőtt rá és még aznap este őrségen
3191 3| melynek rőfje legalább egy louisdor. Uszálya az emelvényről
3192 10| táblát mohón letaroltam. (A lova segíteni akart, rávágott.)
3193 9| mi fiakerunk odahaza.~A lovacskák föleszméltek a beszélgetésre.
3194 9| állam!~Ott hagytam a kedves lovacskákat, a kellemetlen embereket.
3195 9| hazafelé az én két szürke lovacskám is. A csatak csizmát húzott
3196 4| köztünk különcök, a régi lovagok maradékai, a kikben szerelmet
3197 10| leányokat, a kiknek módjuk van lovagolni. A kiknek mestersége, azokat
3198 10| egyszer egy leánynyal, a ki lovagolt.~Szegény gyalogos poéta
3199 9| szekéren, talán épp a biró lovain? Honnan, miből, a mikor
3200 13| Sokat és jókat beszélt a lovairól, magáról csak annyit, hogy
3201 9| nevetséges, kedves, szomoru lovakat!~Elébb a kávéház ablakjából
3202 10| Hadd menekülök vissza az én lovas leányomhoz. A szegénység
3203 10| nevelőnőt otthon hagyta, a lovászt lekenyerezte, hogy ne kövesse.
3204 9| Parasztasszony.~Két szürke lovat láttam, soha olyan nevetséges,
3205 10| Szép egy öreg hadvezér lovon, még szebb egy fiatal leány.
3206 6| megitta. A poharat letette a Lubrich neveléstanára, a mely kinyitva
3207 5| építgetni elég, a kicsi úr lump embertől eredett, korán
3208 14| golyó rátalált, körösztül lyuggatva mint a szita. Így beszélte
3209 11| Pupillája kitágulva, mint a macskáé éjjel, csak ajkai a régiek:
3210 6| éhes, sovány állatot, azt a macskát, melyet az elhagyatott tanteremben
3211 7| pompázott, megzavarva a madarakat és bogarakat. Ember még
3212 11| kelletlenkedett velem! Majd magába mélyedt és többé nem is
3213 3| öltözet, könnyű, nem hosszú, magából díszítve. Miként ha sárga
3214 11| természetellenes. Végezz magaddal, barátom, és egy édes lélekben,
3215 11| emberiségnek, az államnak, magadnak, de legfőképen egy bizonyos
3216 7| tálat és csalta az állatokat magához:~- Kuc, kuc, kedvesek!~
3217 9| fuvar. Egy izraelitáé. Magamnak nincs, fogadtam pénzért.
3218 13| sorra kikosarazta az urakat! Magányosan ült egy szögletben. Az anyja
3219 13| jókat beszélt a lovairól, magáról csak annyit, hogy itt ő
3220 13| talán egy tenyérnyivel magasabb, mint a seholvári fiatalság
3221 8| leányoké, a kik gyorsan nőttek magasra. A haja is görög lányos,
3222 3| szavakat találunk mi, férfiak, magunknak. Emlékszem egy úrra, a ki
3223 15| elől. Hogy, hogy nem, - magyarázattal nem tartozom - mi ketten,
3224 8| mosolyogni kezdenek; kedves magyarjainak öröme, a májusi napból és
3225 8| bölcseség: nagy gyerekek ezek a magyarok, de kedvesek, nagy vonásokkal
3226 2| konstatálom, hogy a barna Magyarországon még mindig a szőke haj a
3227 9| szűkkeblű nép ez, a ki még a magyarságában is ingadozik és ha kérded,
3228 3| Annát ha felöltöztették, majdhogy el nem szállt az, olyan
3229 2| Mária Terézia. Magasak, majesztétikusak. Azt hiszem kún eredetűek
3230 8| kedves magyarjainak öröme, a májusi napból és a tekintetekből
3231 2| bőrük van. Tudta ezt Tizian, Makart, az utóbbi ahogy végkép
3232 7| a hidlásban és annak hét malaca. Volt két kis leány gyermeke,
3233 7| két kis lánynak és a hét malacnak. Volt azonban egy állandó
3234 7| és azt állította, hogy a malacokra ügyel. S így történt, hogy
3235 7| két kis lány kiverte a hét malacot a kertbe.~Igen nagy kert
3236 12| földszintre:~- Nye kupi malina? (Kell-e málna.)~Akkor ment
3237 12| mikor meghallotta «nye kupi maliná»-t.~- Ejnye, de szép és
3238 12| Nye kupi malina? (Kell-e málna.)~Akkor ment el éppen az
3239 12| megesküdött a professzor a málnát kináló menyecskével.~A régi
3240 12| házak falait.~Keverik a maltert, hordják a téglát már -
3241 15| sötétben is lát, hogy a mamája oldalán vezesse a menetet.
3242 3| szemeket, bosszantotta a mamákat:~- Itt megy a Nap leánya!~-
3243 7| mindakettő csakhamar úgy nevezte: mamám!~Mannaérés volt, gyönyörű
3244 7| nyávogtok, nevezzetek engem mamának! mondá a budapesti nő és
3245 4| mielőtt a szerelem édes, igazi mámorát érezte volna.~Legyen hát
3246 1| kiváncsi és elbágyadtan is mámoros asszonyszemek! A míg kartársaim
3247 7| magukat. Volt érett és éretlen manna, mindenféle fajta szilvák,
3248 7| csakhamar úgy nevezte: mamám!~Mannaérés volt, gyönyörű ősz, hajnaltól
3249 14| helyesen viselte magát, már-már kinevezték címzetes frajternek,
3250 14| Stefán Tuzának nem volt maradása. Kiszökött a várból - mert
3251 4| különcök, a régi lovagok maradékai, a kikben szerelmet ébreszteni
3252 8| lényének földi kifejezése maradjon meg mindörökre!~Imádásra
3253 13| mondá - tizenkét óra.~- Maradjunk még egy kissé, anyám!~-
3254 14| legalább szivükben hívek maradnának hozzája.~A közkatona minduntalan
3255 1| meghasonlás: a nagyváros rejtve maradó, vagy muzsikaszóba, zajba
3256 14| lefelé görbítette a gond: maradt-e a gyerekeknek? Étlen, szomjan,
3257 15| ketten, a fecske meg én maradtunk legutolsónak. Talán azért,
3258 12| februáriusban, ide feljöttek márciusban napszámot vállalni. Hány
3259 12| mennie hazulról, sétált a márciusi napban. Fölnézett az állvány
3260 9| csoszognak előre. Gyü Jakab, gyüh Marcsa, Batizfalva felé! Ott, a
3261 15| vőlegény vagyok, elveszem Achát Mariannet, a Forró és Achát földbirtokos
3262 11| erős, mintha asszony volna máris.~A kis fehér cipőjében,
3263 5| Letegezte és találomra Marisnak nevezte mindjárt.~- Hát
3264 5| ha nem szopott a mellén, marizsgált. Azzal tudott legjobban
3265 9| csak ápolni kell! Szed még markot kend után az idén.~A paraszt
3266 11| kacagása legyen halotti marsom! vágott közbe gondolataimnak
3267 8| a forró és sok szerelem martirjának alakja körül. Ez a mi asszonyunk
3268 3| jelenik meg... Mennyit is nem martírkodnak értünk, mennyi gondjukba
3269 1| kőemberekkel, apostolokkal és martirokkal, a kik mosolyogtak, intettek,
3270 11| fényes, de hideg, a homloka márvány, de szűk és alacsony, selymes
3271 1| mind, mind.~Csakhogy a márványfejek és drága kő-kámeák, a tökéletes
3272 1| is ezüstszínű. A kezében márványfogantyús fekete bot. Az a kevés élet,
3273 11| legalább tízszer voltam másba halálosan szerelmes. Másért
3274 13| tesznek akármit, még se leszek másé.~Az apja cukrot hozott.
3275 11| másba halálosan szerelmes. Másért való lázak paroxizmusában
3276 1| lett hozzám, férjhez ment máshoz. Most már nem az ő nevéhez
3277 5| lelkem?~- Nem hányja egyik a másikát.~A hordárok közül kettő
3278 11| törvény megengedi, ma talán másképpen állok. Nem mentem volna
3279 14| kifényesített gombokat.~Mert máskülönben Stefan Tuza rendes, értelmes,
3280 6| Katalin könnyes kenyerét másnak szánta a férfi és nem tudta
3281 10| Minden férfiban van egy kis masochismus és nézi ezt a leányt mondhatatlan
3282 9| hogy csak a jövő hónap másodikán jön ki, gondolom, a sár
3283 11| az első urával kínozta a másodikat. Kacérkodott a halottal.
3284 4| Io Paean! Ti is mondjátok másodszor Io Paean! - éljenek a zord
3285 3| szívni. A lányok varrtak másoknak, de csak a legjobb családoknak,
3286 7| gyermekeit a kik egyrészt árvák, másrészt katholikusok, minden nagyobb
3287 11| svéd gyógy-tornászattal és massageval foglalkozom. Hívtak volna
3288 11| nem is foglalkoztam soha mással, csak a szerelemmel és azzal,
3289 11| Meg fognak téged sütni a másvilágon, elevenen! Kockáztattam
3290 12| tótok, a tudomány, az alma mater nevében is legyetek üdvözölve,
3291 5| sorsnak hiába tetszett a Mátra-aljáról ide a megismerések városába
3292 14| hazaszökdösött volna a maga kis Mátra-alji falujába. Üthették, verhették,
3293 11| négyszáz évvel később írt be a matrikulába. Négyszáz esztendővel hamisították
3294 6| gyönyörű ruhába vannak öltözve, Mátyás, Napoleon, akár Széchenyi
3295 11| feje, merő arany. Török mécses égett előtte.~Sok minden,
3296 13| Hiába.~- Várni kell.~- De meddig?~- Valami véletlen....~-
3297 2| volt fésülködve, a milói és medici Vénusz modora szerint, egészen
3298 11| atlaszruhájában nem állott biztosan, meg-megingott. Különben pedig tovább nevetett
3299 6| világban, mint nem tudnak megállani azok a lányok, a kik magukra
3300 2| szónokoltunk össze-vissza, de megállapodni nem tudtunk. Kénytelen voltam
3301 6| a hol disznóval bántak, megállították a bárdot, haláleset vagy
3302 2| lányok között sétálgattam, megállítottam egyet, a ki magában volt
3303 11| sétatér kapujánál kocsija megállott, leszállt, köszöntem udvariasan: «
3304 8| szíveknek szava. A négy fehér ló megállt a királynéval a liget virágkörében,
3305 11| hogy verset nem mondott, de megbecsülte magát. Abbanhagyta a lirizálást
3306 15| most már teljes tökéletesen megbocsájtott neki az esti figyelmetlenségért,
3307 3| itt-ott beeste.~- Nagysádnak - megbocsásson - ruhát mi nem csinálhatunk,
3308 3| elandalodunk egy kis kék ruhától és megbódulunk egy nagy s nehéz vörös öltözettől:
3309 3| szegény Guynak kár volt azért megbolondulnia és meghalnia - pedig mindkettőt
3310 11| bárkák, mint a gyerekek, megbujnak mellettük.~Juan fázott.
3311 5| csak maguk között - hogy megcserélik. Könyörgött, hogy ne küldjék
3312 1| a felhő (pompásan lehet megcsinálni kezdő embernek, vízfestékkel).~
3313 2| ajánlottam. Megpróbálta, megcsinálta és harmadnapra férjhez ment.~
3314 9| mikor megkérdeztem: mi baja?~Megcsömörlött, ennyi az egész.~Ezalatt
3315 15| összecsucsorította a csőrét és megcsókolta a beteget. Párnáját megigazította,
3316 2| férfi pedig erre törekszik: megégni asszonynak általa. A vörös
3317 9| és a mit meg is ehet, ha megéhezik!~ ~
3318 5| rajta, hanem nem volt vele megelégedve még se. Lement a kőgarádicson
3319 10| van a világon, - a kenyér. Megélni, egy állandó két- vagy háromszobás
3320 11| házasodni és ha a törvény megengedi, ma talán másképpen állok.
3321 15| kikapatta.~Jó szíve csakhamar megenyhült és kiengesztelődött: Bécsből
3322 10| rájuk, nagyon is megérzik, megéreztetik, tudják és tudatják, hogy
3323 5| párja, a mely már a pénz megérkezését, a gyermek meggyógyulását
3324 7| szerencsétlenség minden oldalról megérkezett. A malacok elszökdöstek,
3325 11| gyermeke van, egy kissé megerősödött, hogyne - tíz év alatt!
3326 7| között egyet nagyon jól megértett. Valami budapesti lány kínálta
3327 10| haragszom is rájuk, nagyon is megérzik, megéreztetik, tudják és
3328 4| a szerencse általánosan megesik férfitársaimmal és elrontja
3329 12| azt tudta, hogy az őszön megesküdött a professzor a málnát kináló
3330 12| egymásnak a téglát. Otthon megesküdtek februáriusban, ide feljöttek
3331 14| menyecske - pedig még nem voltak megesküdve - szőlőt kapált, nem felébe,
3332 7| fával-fűvel, a gyümölcs megférgesedett, az utakat roppant tökfejek
3333 2| átallják a fejüket égő színre megfesteni?~Felelt az egyik:~- Nem
3334 15| uhu, a bagoly.~Mindjárt megfogott, vitt a fecskéhez, a ki
3335 8| energiával, az asszonyok szinte megfogták a szemeikkel. Elhalványodó
3336 4| megostromolt és behódolt! Én meg megfordítva láttam csaknem mindig. Egy
3337 6| öngyilkosság gondolata valaha megforgott fiatal elméjében: legalább
3338 2| lehető legritkább esetben, meggondolva, sohasem szeszélyből, haragból,
3339 9| azért gyógyul meg, biztosan meggyógyul, csak ápolni kell! Szed
3340 5| megérkezését, a gyermek meggyógyulását jelentette. Az alházmesterné
3341 3| formákat, színeket, hiteket, meggyőződéseket, ruhákat váltanak, az asszony
3342 3| nincs jogom és amikben csak meggyőződésem erős, de a tudásom vajmi
3343 3| három órakor már felébred. Meggyújtja a gyertyát, felöltözik,
3344 15| összes villamos lámpáit meggyujtották. A fecske szívére szorította
3345 8| tartása, de a nyaka egy kissé meghajlik, mint ama szép termetü leányoké,
3346 9| kimarnak a szomszédok, ha meghal, anélkül hogy doktort látott
3347 3| miatt, hanem elméje erejét meghaladó bölcselkedésekért, gyöngéd
3348 15| mást, csak magát! óh, bár meghalhatnék magával!~Megmosolyogta,
3349 12| nagy hasadékán, a mikor meghallotta «nye kupi maliná»-t.~- Ejnye,
3350 3| azért megbolondulnia és meghalnia - pedig mindkettőt azért
3351 5| kárvallottat, az anyjának majd meghasadt a szíve, ha ránézett, mert
3352 1| cigánybanda és primása közt való meghasonlás: a nagyváros rejtve maradó,
3353 6| kinek mesterségem, hogy megható eseményekkel foglalkozzam,
3354 3| a grófné, sorsa mélyen meghatott és most minden apropó nélkül
3355 3| részint bánatos, részint forró meghatottság ne vegyen rajtam erőt. Pedig
3356 15| volt szép magától, hogy megházasodott. Most udvarolhatna, most,
3357 7| növényeken, mindent rendkívül meghizlalt, a fák megrepedeztek, a
3358 8| férfiaké. Mondják, mindjárt meghódoltatta őket a szép bajor hercegleány.~
3359 5| Áldassék ő szent neve érette.) Megholt halálos betegségben, régen,
3360 15| kiengesztelődött: Bécsből az express meghozta a menyasszonyi ruhát. A
3361 6| magát:~- Ni, megmozdul!~Megijedtek, szétrebbentek, apró lépéseikkel
3362 14| lélekzetüket. A némaság megijesztette a kis fiút, elpityeredett,
3363 3| felöltöztetett Vénuszt igen megimádtuk. Egy darabig szomorkodtunk
3364 8| zúgott az éljen és megint megindultak az iromba felhők és mentek
3365 11| szájuk.~Felöltözködtünk, megindultunk. Az utcán egy kissé fölocsúdtam
3366 5| A sört sehogysem akarta meginni, a mig nagyon kiabáltak:~-
3367 10| bukétámat. Lenéz, gondoltam. Megirigyelte, megkivánta, - így gondolom
3368 4| ki két ezer évnek előtte megírtad a szerelem művészetét, veled
3369 1| dolgokat akar cselekedni, - hát megirtam kis kötetemet a budapesti «
3370 5| tetszett a Mátra-aljáról ide a megismerések városába küldeni, a kis
3371 13| mit idegen emberekkel való megismerkedés szerez.~Milyen különös hely
3372 10| ismerne többé, de én már megismerném. Minden elmúlt és a lovagló
3373 5| ellátott. Császár Mari mindjárt megismerte, hogy ezt a csendőr írta.
3374 3| megtört - igaz gyöngyöt megivott az, mint a mennyit most
3375 9| kivitetni az orvost? bátorkodtam megjegyezni.~A zsellér csudálkozva nézett
3376 8| a mikor közöttünk újra megjelen. Gyászban, bánatosan, halványan,
3377 12| hiába fagy, a tótocskák megjövének, itt a tavasz! És a jó isten
3378 12| legyetek üdvözölve, hogy megjövétek.~Micsoda tragikus hang?
3379 6| virággal a kokett-hajukban, megkékült, ajkukon dac vagy elhalt
3380 5| tud, hanem ha nem találja, megkérdezi.~A dada elment keresni a
3381 12| faggatni a nevető asszonyt. Megkérdezte a nevét is. Sőt hozzám is
3382 9| akkor szólalt meg, a mikor megkérdeztem: mi baja?~Megcsömörlött,
3383 7| is ismert, hogy sok apáca megkérte, imádkoznék ő érte is.~Gyönyörűek
3384 3| pongyoláról. Egy festő barátomat megkértem, öltöztetné föl nekem a
3385 3| lány meg ne lássa, mert megkívánja!~Végszó.~Van egy barátom,
3386 10| gondoltam. Megirigyelte, megkivánta, - így gondolom most magamban.~
3387 5| egy egész árkus átkot. Megkönnyebbült.~Csendes rabságban mult
3388 11| nyakravalót, nagyot, puhát, megkötni valót, - ezt határozta azonnal
3389 1| játszik. Az elérhetetlen, a megközelíthetetlen, a kire roppant távolságból
3390 11| jutott és a morált hamar megkorrigálta az a tapasztalati igazság:
3391 5| nem láthatja. Hátha mégis megláthatja? Ha egyszerre csak elejbe
3392 6| bármi módon. Jön a király, meglátja őket, gyönyörű ruhába vannak
3393 5| mint egy utcából kijutott, meglátott valami tért, a mi tele volt
3394 13| fogott el, különösen, hogy megláttam az ajkakon a csókok élénk
3395 1| előbb Budapesten éltem, meglehetősen elhagyatva. És a boldog
3396 11| nehezen megtalálta, «Ha így meglelném az én Lajosomat!» mondta
3397 13| csalódtam, csak én voltam meglepődve. A nagyobb bajok nélkül
3398 10| rávágott.) A reggeli bukéta meglett egyszeriben.~- Hát nekem
3399 14| olyan mélyen aludtak, mintha meglettek volna halva mind.~- Nem
3400 14| sehol még csak egy madár sem meglőni való.~- István! - kiáltott
3401 11| egy asszonynyal. Az urát meglőtték párbajban; a szegény azért
3402 6| viszonyok közé kerül. Nem tudott megmaradni a világban, mint nem tudnak
3403 11| valamit kellene tennem, megmenteni valakit; ezt vagy amazt.
3404 2| immár öntudatosan is él, én megmentettem már valakit ilyen rövidre
3405 6| angol kisasszonyoknál volt, megmonda:~- Sok a tanítóné, kevés
3406 3| között. És többé nem merem megmondani, hogy melyik az, leírom,
3407 13| Ha tudni akarja azt is megmondom, mért nem táncolok.~- Miért?~-
3408 5| kőgarádicson hozzá, hogy megmossa benne a kezét. Hát egy katona
3409 6| elkiáltotta magát:~- Ni, megmozdul!~Megijedtek, szétrebbentek,
3410 11| a takaró alatt.~- Inkább megnémuljak mindjárt, mintsem hogy rosszat
3411 3| mint nagy ruhatekintélyt és megnézeti velem a próbákat. Az elegáns
3412 7| kéne kérdezni, hogy hívják! Megnézni a nagy könyvben, - szólt
3413 7| valamikor!~A kisebbik is megnézte, de nem emlékezett reá.
3414 2| vörös fénye van.~Ugye jól megnéztem őket? Meg bizony. Pedig
3415 9| Kimentem az utcára, hogy megnézzem, miféle szekeret húzatnak
3416 7| adni kis apácáknak és majd megnőnek. Be is vitte őket a főapáca
3417 11| talán. «Ez az,» mondá, «de megnőtt!» Meg nem hítt egyikünket
3418 10| Majd a rendes élet!~A mama megnyugodott. Egy másik idős asszony -
3419 13| vékony kezének forrósága megnyugtatott egy kissé. Hisz az már a
3420 1| silhouetteje egyszerre csak megnyúl, oly magas és karcsú lesz,
3421 13| társaságon egy véletlenül megnyult úr volt - úgy láttam - a
3422 4| egyszer megölelted: többször megöleled. Ha többször megölelted...
3423 7| fölnevelésük, eladatásuk, részben megöletésük a porta legfontosabb és
3424 5| mindenkit:~- Ez a bubira megy. Megölik, eléheztetik, elfogy a tápláléka!~
3425 3| erőt. Pedig amint mondám, megöregedtem és sokat tudok, amiről akkor
3426 7| özvegyemberhez.~A paraszt nagyon megörült, mert éppen özvegy volt,
3427 1| nyáron, a kvarc-szemek szinte megolvadnak a levegőben. A heti és országos
3428 4| férfiak a támadó és a nők a megostromolt és behódolt! Én meg megfordítva
3429 3| beavatkozásáért érte őt el a kora megőszülés végzete. Elnézést és szánalmat
3430 9| őszbe csavarodott, igen megőszült. Az egyik lovacska aludt,
3431 13| lelket pörzsölő alak, maga is megperzselve már egy kissé, pedig alig
3432 11| a kihez kóborlások után megpihenni vissza-visszatérek.~- Ez
3433 7| magát, a mint leszállt, megpillantotta a malacokat és azonnal enni
3434 11| valamelyik ismerős nőcske megpofoz.~Hamar lefeküdtünk; az ágyban
3435 2| Pszyche-hajviseletet ajánlottam. Megpróbálta, megcsinálta és harmadnapra
3436 5| Hízelegni kezdtek neki, megpróbáltak okosan beszélni az oktalan
3437 13| voltam bűvölve és egy kissé megrémülve is. Mily őszinteség, mennyi
3438 7| rendkívül meghizlalt, a fák megrepedeztek, a mézga futott belőlök,
3439 8| szemöldöke - a fátyol alatt - megrezdűl, de már nem sír a királyné.~
3440 8| fekete kalapos női fejet: megrezzent, elérzékenyedett, halkkal,
3441 15| a «kijárások»-ban mintha megrövidültek volna a lábai. A melle és
3442 9| elhagyták magukat, a lábuk megroggyant. Föl-fölrebbentek, kinyitották
3443 9| magyar, oláh vegyest, a mikor megrohanja a rőfös boltokat. Az egész
3444 6| élettársának választja őket valaha: megrohanják a pályát. Szülők, a kik
3445 7| kukorica haja, ha a napon megsárgul. A szemét is mintha mindig
3446 11| megváltozott arcára, mely megsárgult és összeaszott az utolsó
3447 15| versenyt világította meg arcát. Megsimogatta a bagoly sárga fejét, a
3448 15| magával!~Megmosolyogta, megsiratta, összecsókolta, összeszidta,
3449 11| álmodtam róla, hogy már megsokaltam. Mit akar tőlem? Valami
3450 13| minisztériumban! fordult hozzám megszégyenítő édességgel a leány.~- Én
3451 7| nevettek rajtuk, nagyon megszerették őket.~Itten mennyországba
3452 6| tegyen diplomájával, ha már megszerezte? Óh, bizonyára szívesebben
3453 15| udvarolhatna, most, most - megszöktethetne.~- Így is. Hová parancsolja?!~
3454 7| közé. De nem könnyeztek, megszokták már a halált; nem valami
3455 11| a meteor. Aztán mindjárt megszólított egy citromszínű asszonyt,
3456 11| Inkább - jelenlétemben - megszólította önmagát:~- Tót János, te
3457 5| akarták tudatni, nehogy megszomorítsák. De a pénzt küldje, mert
3458 7| Várták a hajnalt.~Vőlegényük megszületését várták és lent a sötét templomban
3459 5| Egy kissé aggódtak, hogy megtalálja-e a boltot?~- Végigmegy az
3460 14| valamennyinek a patrontáskájába.~- Megtalálom én, rákiáltok én! Ha én
3461 3| mindig elvész - kerestem és megtaláltam, a hölgyeket felszólításra
3462 11| gyenge, de szép kezével megtámasztotta őszülő, de fürtös fejét
3463 10| ismerem főként és amióta megtanultam a betűvetést, azokat siratom
3464 14| nekivágott egy jó hónapig megtartó útnak. De mit törődött a
3465 5| Kalári arcocskáját, ösztöne megtévedt és mindazt a szeretetet,
3466 3| mintája volt, a borában több ‑ megtört - igaz gyöngyöt megivott
3467 9| életük sorsáról egyet-mást megtudhassak.~A boc-fa kocsiban ágyazva
3468 1| ha magát e gondolatot is megtudná valaki!~Óh, asszonyi szépség
3469 6| nevét. És hogy nem fogja megtudni soha, - ez lehetett az utolsó
3470 2| az utóbbi ahogy végkép megtudta, a kandiságáért szépen meg
3471 7| Nem lehetett kiverni, hát megtűrték. A kertészt egy kissé szerette
3472 2| a kinek hátán kényelmes megülni és menni előre az élet sivatag
3473 5| vizitszobába. Az úr ott egyszer megütötte. Aztán kikergették a cselédszobába.
3474 6| Megválasztották. Jó Isten, az a megválasztás! Hallottak-e már önök arról,
3475 6| könynyelmű lépést, hogy megválasztatta magát és önálló állást vállalt
3476 6| a leány kiküzdte mégis. Megválasztották. Jó Isten, az a megválasztás!
3477 2| merészelt nyúlni a mindent megváltoztató izetlen reformer idő! Minden
3478 3| rája nézve nincsenek... Megvannak mindannyian és soha sem
3479 13| ezek azok, a kik fiatalon megvénűlnek, összefonnyadnak, megzavarodnak
3480 13| társaságnak?! Legalább jól megverhetném!~Igyekeztem szeretetreméltó
3481 5| vett neki és ez némileg megvígasztalta. Levelet is irathatott,
3482 5| néztek ilyenkor a dadusra, megvizitáltatták, sőt egyszer arról is szóltak -
3483 4| D.~Megvizsgáltam bensőmet, azonkívül kikérdeztem
3484 11| szorított éjszakában. Jánosban megvolt az a bűbájosság, hogy a
3485 1| mégsem olyan jó, mint a megyei, törvényszéki és városi
3486 11| féltékeny paraszt, vagy el nem megyek barátnak...~Oly szépen beszélt,
3487 7| villát:~- Élve innen el nem mégysz! mondta, mivel nagyon megszokta
3488 9| álomban, rogyadozó lábbal, de megzavarhatatlan türelemmel poroszkál hazafelé
3489 11| azért, hogy családi békéjét megzavarjam, hanem hogy parancsára álljak,
3490 13| megvénűlnek, összefonnyadnak, megzavarodnak elméjükben is, sőt elbetegesednek
3491 7| lármázott és pompázott, megzavarva a madarakat és bogarakat.
3492 15| Fecske kisasszony, hogy mehet a csúf bagolyhoz! szólaltam
3493 5| gyerek aludt, a szakácsné nem mehetett. Egy kissé aggódtak, hogy
3494 5| A tél következett és nem mehettek egy tapodtat sem. Őt néha -
3495 1| a nagy forróságok miatta méla egy kissé. Az úri emberek
3496 13| katasztrófa...~Óh, a gazember!~Melegen fogtam vele kezet; a hôtel
3497 1| utcán kevés az árnyék. Izzó melegség van nyáron, a kvarc-szemek
3498 9| fényességet, gazdagságot, melegséget és áldást, a mit az állam
3499 15| megrövidültek volna a lábai. A melle és a hasa egy új, az anatomiában
3500 1| koholtam.~És mindezek csak mellékfoglalkozásul szolgáltak. Főfoglalkozásul
3501 3| fiatal lánynak is, de a mellel vigyázni kell. A teinte
3502 11| a sok beszédtől gyönge mellem úgy kimerült, hogy estére
3503 12| csúfoljuk, de a bora jó - leült mellém egy pallér. Az beszélt nekem
3504 3| aranyékszerrel az egész mellen... De vajh, helyén van-e
3505 5| úrral, a ki ha nem szopott a mellén, marizsgált. Azzal tudott
3506 14| A leány le nem szakadt a melléről, beszélt már mindent, de
3507 13| elnök ‑ micsoda elnök! - ült mellettem és mulattatott a maga módja
3508 11| mint a gyerekek, megbujnak mellettük.~Juan fázott. Bepakoltuk
3509 5| a szürke pesti feleségük mellől jöttek és ez a színes kis
3510 3| királysírokba, besüllyesztve a meloszi homokba, elboríttatva és
3511 7| nagy hazug volt és ezért méltán haragudott rá az édesatyja.
3512 8| meg mindörökre!~Imádásra méltó hiúság ez, a minthogy az
3513 8| felség válasza hallszik mély csöndben - milyen alak!
3514 7| félben maradt park volt az, a melybe az uraság beleúnt, látván,
3515 11| kelletlenkedett velem! Majd magába mélyedt és többé nem is törődött
3516 12| épülő házak állványain, a melyeket elleptek, mint katinkabogarak
3517 1| elmélázó szempárokat, a melyekhez tartozandó arcocskákat árnyékba
3518 1| volt szentek kőszobraival, melyeknek a kifaragása nagy és szép
3519 5| sárga tök van kitéve, a melyiknek a neve ananász. Nagyon örült,
3520 1| izgatta az egész város, melynél festőibbet nem látott még
3521 1| Vénusz, a ki önmagadért vagy: mélységes hálával gondolok reád és
3522 6| ruhájukat!~Nagy rajokban menekülnek a halálba. Szinte látom,
3523 11| szerelmesek, a kiknek el kellett menekülniök a földről, ezen tartják
3524 10| vasárnap lesz meg.~Hadd menekülök vissza az én lovas leányomhoz.
3525 6| macska leugrott és miákolva menekült az ajtó elé, a mely a tantermet
|