abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
3526 11| pár cseléd, a ki a piacra menet a kosarával együtt beült
3527 14| Tuza rendes, értelmes, jó menetelésü és tiszta közkatona volt.~ ~
3528 3| hogy két lányunokája ahhoz menjen férjhez, a kit szeret. Szelíd,
3529 6| a mint összefogódzkodva mennek. Szépen felöltözve, virággal
3530 13| volt otthon. Haza kellett menniök. Kikisértem őket a ruhatárba
3531 13| szórakozottan.~- Haza kell mennünk - mondá - tizenkét óra.~-
3532 11| bizonyos rentét hagyott reá. Mennyivel jobb volt, a mikor bizonytalan
3533 7| megszerették őket.~Itten mennyországba jutott a két gyermek, mert
3534 7| A mennyországban.~A kertész, a ki több ízben
3535 1| porló kőfalak az élő utcák mentén. A sárga homokkövet át meg
3536 2| minden bűnre, erre is van mentség. Vannak csitri, erőszakos,
3537 11| háziasszonyok és ha piacra menve - hogy jó ebédje legyen
3538 15| Bécsből az express meghozta a menyasszonyi ruhát. A szalon összes villamos
3539 5| ajaj. Meghalt a te kis menyasszonyod, ajaj, ajaj, ajaj.~Kicsit
3540 11| levette - láthattam végre a menyasszonyt is.~Húsz éves, szőke lány:
3541 12| a víg tótok, a szép, új menyecskék, süt a nap, itt a tavasz
3542 12| professzor a málnát kináló menyecskével.~A régi ura meg új ruhában,
3543 3| mondják, egy halálos, nagy méreg adja meg a szövetnek ezt
3544 3| ruhák között. És többé nem merem megmondani, hogy melyik
3545 2| tökéletes stílusához nem merészelt nyúlni a mindent megváltoztató
3546 3| asszony. Alakjának klasszikus méretei, ódon öltözete még modernebbé
3547 12| Vajjon összetapadnak-e a merev arcok a téglarakások mögött?
3548 6| cselédtől kellett elcsennie a mérgek legutolsóját, a szerecsikát.~***~
3549 2| is átragadt. Be sokszor mérgelődtem ezen, leveles búcsúkon,
3550 6| elméjében: legalább is a Borgiák mérgére gondolt. És ébren egy állatemberrel
3551 13| Az apja cukrot hozott. Mérgesen elvette. Az apa látható
3552 7| magát, ugratta, szalajtatta, mérgesítette őket. Mindegyik mindent
3553 9| a vendégfogadósok lattal mérik a szénát.~- Hát ez a pár
3554 3| lány, a ki ezt bálba föl merje venni, pedig mily szép volna
3555 11| egészen, a nyaka, feje, merő arany. Török mécses égett
3556 3| titkolni kell, de elhazudni, merőben mást állítani ‑ soha.~Látom
3557 11| mondani? Semmit se mondtam. Merően néztem megváltozott arcára,
3558 14| hanem a gyermeksírás felé, a merről ezt hallotta. Hátul, bozót
3559 2| nagyobbak voltak a klasszikus mértéknél, ettől eltekintve azonban,
3560 11| lélekzettem és rendszerint nem mertem elaludni, mert féltem, hogy
3561 12| pallér, a ki pallér-nyelven mesélt - sajnálom, hogy ez még
3562 10| szobalánya volt.~***~Vége van a mesének. Ő rám sem ismerne többé,
3563 3| alkalmasabb ünnepivé, ékessé, meséssé, azaz széppé és józantalanná
3564 2| mindenféle ravaszsággal és mesterkedéssel lehet elbánni. De el lehet,
3565 10| van lovagolni. A kiknek mestersége, azokat igen is jól, de
3566 6| fantáziámban és én, a kinek mesterségem, hogy megható eseményekkel
3567 14| éjszakákon, a mikor a nagy, meszelt falu börtönben - kápolna
3568 12| Hány száz új pár élheti mézesheteit a sok épülő budapesti ház
3569 12| esküvőtől, mert új párok, mézeshetes házastársak adják egymásnak
3570 7| a fák megrepedeztek, a mézga futott belőlök, a főzelékneműek
3571 10| és vadvirágokat szedtem a mezőn mindennap, a dicsőséges
3572 5| figura, mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba tévedt, nagyon
3573 3| lássék, ne legyen beesett... Meztelenül hagyni a kart csak asszonynak
3574 6| kisasszony?~A macska leugrott és miákolva menekült az ajtó elé, a
3575 11| elpusztultál, az elfeled. A ki miattad tönkre ment, neveddel az
3576 11| az is, hogy nem annyira miattam beszélt, nem azért, hogy
3577 5| szemeit, elmondott magában egy miatyánkot és lehörpintette.~Kapott
3578 3| ki csak otthon volt szép, mihelyt felöltözködött, vége volt.
3579 3| hosszú, magából díszítve. Miként ha sárga viola szirmából
3580 10| szigorú ruhára...~Mint a milyenbe az a kisasszony öltözött,
3581 8| vonásokkal teli, olyanokkal, a milyeneket én imádok... Jó Asszonynak
3582 4| esik nekünk, a mig a leány mimeli, hogy zongoráz.~
3583 15| mintha a szárnyakat akarná mimelni. A beszéde is olyan gyors,
3584 2| kifejlődött délszaki növény, mimoza pudika, mely nem csak enni,
3585 1| palotáinak apró kapuit, mint mind-megannyi portier...~A hegyes kövű
3586 11| elhelyezni a házitűzhelyt! mondá mindaddig, a míg egyszerre csak összeroskadt
3587 7| mondá a budapesti nő és mindakettő csakhamar úgy nevezte: mamám!~
3588 14| próbálta meg ezt az utat, mindannyiszor rajtavesztett, két ízben
3589 5| arcocskáját, ösztöne megtévedt és mindazt a szeretetet, a mit iránta
3590 7| szalajtatta, mérgesítette őket. Mindegyik mindent meg akart enni.
3591 7| a repce beleakaszkodott mindenbe, verekedett a helyért fával-fűvel,
3592 7| munkát végzett volna. A pesti mindenes cselédek minden nyomorúsága,
3593 14| hírhedt rossz leánynyal, a kit mindenhonnét kitoloncoltak, a várból
3594 7| halottakért, a betegekért, mindenkiért, a kit nem is ismert, hogy
3595 3| megérteni nem tudtam és most már mindennek vége van. A hév nyár, homály
3596 3| egyetlen ruha azonban sok mindenre jó volt, gyönyörű, természetes,
3597 8| verőfényben vakítanak. És mindez benne a tavaszban: a fák
3598 5| Ha a posta lassan ment, mindjárt-mindjárt irattak neki a kis tanítóval,
3599 3| megbolondulnia és meghalnia - pedig mindkettőt azért cselekedte - amiért
3600 7| kert volt ez, a melyben mindnyájan jól érezték magukat. Volt
3601 1| most bágyadtan pihennek; mindössze egy-két bespalettázott ablakon
3602 13| Nincs, igérve van.~- Talán a minisztériumban! fordult hozzám megszégyenítő
3603 1| a tökéletes női szépség mintáit amíg irnám: halkan mind
3604 3| ennek az istennőnek élő mintája volt, a borában több ‑ megtört -
3605 1| is. Természetesen, antik minták után és olyan módra, hogy
3606 11| Inkább megnémuljak mindjárt, mintsem hogy rosszat beszéljek asszonyokról! -
3607 3| voltak mégis a legszebbek, mióta világ a világ és azok úgy
3608 7| is beszélt.~Nem használt misem: a szerencsétlenség minden
3609 11| főpapnál a ki lóháton jár misézni; az infánsnő kvártélycsinálója
3610 8| alakja itt Budapesten szinte misztikussá lett. És most nemrégiben,
3611 11| és becsapta a világot. És miután harminc s nehány év alatt
3612 5| jó egészségben találjon, mivelhogy oly igen nagy szégyent te
3613 5| kezét, nézte a gyűrűjét, a mivoltát kérdezte és mentek le együtt
3614 3| probírmamzelen át honunkba került modellje. Szabadkézből dolgoztak
3615 4| van a klerikálisoknak: a modern világ dekomponálja a szent
3616 3| méretei, ódon öltözete még modernebbé tették. Szégyen, nem szégyen
3617 10| azokat a leányokat, a kiknek módjuk van lovagolni. A kiknek
3618 2| a milói és medici Vénusz modora szerint, egészen úgy, mint
3619 12| ruhában, fekete kis kalapban módosan ment föl Árvába.~Tegnapelőtt
3620 1| antik minták után és olyan módra, hogy az érettségi előtt
3621 8| úrnőért van. Lilában föltűnik mögötte a menye, a kék szeme hunyorítva
3622 5| a tömegük, mint a kígyó. Mögöttük vagy húsz templom egymás
3623 1| itt élet, csak a zsaluk mögül kicsillogó női szemek jelentik.~
3624 8| úrnő, leeresztett fátyola mögűl mereven néz maga elé és
3625 11| sárga sátrak alatt havasi mohágyak selyem imádkozó-kendőkből.
3626 6| tanteremben talált, a mikor abba mohó tettvágygyal benyitott.~***~
3627 10| haza!~Elvezetett. A táblát mohón letaroltam. (A lova segíteni
3628 7| életkedvvel és reménységgel, mohósággal minden élvezettel szemben.
3629 3| rózsa-tarlatán, a fehér moll és a kék tüll ruhát.~Tarlatán,
3630 3| rajtam erőt. Pedig amint mondám, megöregedtem és sokat tudok,
3631 7| tanyán, ugy is mint szép mondást:~«Itt fekszik egy szülő
3632 11| maradni, el se menni? Mit mondasz?~Mit lehet az ilyesmire
3633 13| Hogy apám pénzért le fogja mondatni rólam. Pénzt ad neki.~-
3634 11| Kockáztattam meg a közbevetett mondatot és szintén fázni kezdtem
3635 10| masochismus és nézi ezt a leányt mondhatatlan gyönyörrel. Egy vágtató
3636 1| Nyugodtan gondolok reá. Azt se mondhatnám, hogy egészen világosan
3637 4| mondom: Io Paean! Ti is mondjátok másodszor Io Paean! - éljenek
3638 8| szép tulajdonság, akármit mondjon is a régi erkölcstan. Kell
3639 11| kietlen férj nélkül élni - mondogatta. Egyedül enni; félni az
3640 11| Majd hogy verset nem mondott, de megbecsülte magát. Abbanhagyta
3641 4| becstelenségre, a mikor ezeket mondotta, csak pogányul beszélt.
3642 11| ilyesmire mondani? Semmit se mondtam. Merően néztem megváltozott
3643 9| hanem sóhajtott egyet, ezzel mondván:~«Ez biz ugyan nem szed
3644 11| arcképeket nézett!~Jegyezte meg a monológra valaki, talán éppen én.~
3645 11| De eszembe jutott és a morált hamar megkorrigálta az a
3646 11| évet; ez a kétesztendős moratórium úgy sem illet meg, kikunyorált,
3647 6| dühös komondorokká változva, morogva veszik őket körül és fenyegetőznek,
3648 5| egy katona is éppen ott mosakodott. Kimaradt az éjszaka és
3649 5| pinceablakban, részint a mosókonyhában, nagy olvasások történtek.
3650 9| beteg szeme körül fanyar mosoly villant meg: «Persze, hogy
3651 3| szeret. Szelíd, csendes, mosolygós öreg asszony, a ki esti
3652 8| szemei egyszerre gyengén mosolyogni kezdenek; kedves magyarjainak
3653 1| apostolokkal és martirokkal, a kik mosolyogtak, intettek, híttak, éltek.~
3654 14| Tuzával, kotyvasztott neki, mosott rá, hozott neki elemózsiát
3655 11| Amerikában ez az igazgató mozdulat: a legközösebb, legáltalánosabb
3656 6| Mindhiába, az alvó ott fekszik mozdulatlanúl, dacos elkeseredett, fehér
3657 6| elvégezte munkáját és nem tud mozdulni többé.~- No, a kisasszony
3658 6| Katalin dolga mért csinál oly mozgalmat a fantáziámban és én, a
3659 13| mozogtak, pedig a nagy és sok mozgást kedvelte valamennyi. A félben
3660 13| egy év!~A másik szobában mozgolódtak; a kis baba sírt. Szöknünk
3661 13| nyaka a fejük bubjáig ért ha mozogtak, pedig a nagy és sok mozgást
3662 2| így szóltam hozzá!~- Zóé mú zász agapo!~Nevetett. A
3663 1| sárga kávés abroszban - műkedvelőkkel el is játszottam. (A ki
3664 14| Hé, földi, hallja-e?~Egy mukkanás sem hallatszott az éjszakában.
3665 3| idős, a ki férjhez ment, a mulatós, a ki meghalt, a legfiatalabb,
3666 4| tud. Olyan, a ki puszta mulatságból oroszlánketrecbe dobja a
3667 7| a többi öt a gyerekekkel mulatta magát, ugratta, szalajtatta,
3668 7| parancsolta: «Cukrot hozzanak!» Mulattak, nevettek rajtuk, nagyon
3669 11| beszélt, nem azért, hogy engem mulattasson, hanem inkább enmagáért.
3670 3| felszólítás nélkül versezetekkel mulattattam, a míg a három leány tűzködte
3671 13| már egy kissé, pedig alig mulhatott tizennyolc éves. Az arca
3672 4| mennyi, de mennyi házasság múlt volna el, ha nem uralkodik
3673 14| magától kibújik. De hetek multak és még mindig ott éldegélt,
3674 11| az elmúlt esztendők nem múltak el neki. Mintha tegnap váltunk
3675 11| kínokat. Tehát három óra mulva esküszünk. Aztán enyém lesz
3676 14| ezrednél és egy darab idő mulván békén hagyták, várták, a
3677 11| de nemes és finom. És a múmia-főben szemei zavartan, de igen
3678 9| az embernek ereje, még ha munkája volna is!~- Nincs tehetségem!
3679 6| kígyó, a mely elvégezte munkáját és nem tud mozdulni többé.~-
3680 1| nevű csarnokokban, vagy munkálkodott, avagy aludt: a legforróbb
3681 1| kifaragása nagy és szép munkának tetszett nekem; és a városban
3682 10| csókoltam meg valaha nem egy munkától kemény, barna kis kacsót,
3683 3| egyszersmind mint főszabászt mutat be. Iszonyú, iszonyú, mennyit
3684 7| affektánsnak és kacérnak mutatkozott mindjárt az első hetekben,
3685 11| kivel. Egy gyermekarcképet mutatott, egy fiúképü kis leányt,
3686 3| éjjel volt, egyedül ültünk a műteremben, sok-sok teák után. Odakint,
3687 9| soha. Teljes, tökéletesen műveletlen, durva. Kár volt vele szóba
3688 4| előtte megírtad a szerelem művészetét, veled együtt mondom: Io
3689 1| engem a bennem élő sokféle művészi hajlandóság mindegyre e
3690 1| mint az elsőt.~Azóta több múzsa is vállalkozott, hogy embert
3691 11| templom, a templom, a pap, a muzsika...~Egyáltalán: jobb volna
3692 3| abroncsba ékelve, ha a tengernek muzsikál, ha orosz trappereket hajt
3693 3| Odakint, a szerenáta után, muzsikások mentek hazafelé, ám a tengeren,
3694 1| nagyváros rejtve maradó, vagy muzsikaszóba, zajba fúló drámáit láttam
3695 1| kártyáznak és mert kevés nadrágos ember egzisztál az egész
3696 3| csak az nem szabad, hogy nádszál kisasszony georginának öltözzék
3697 8| vénülést és a mikor már nagyanya lett: kultuszt csinál a
3698 6| írt a táblára semmit.~A nagycsizmás lányok egy kicsit játszottak,
3699 7| fésületlen, elvadult és nagyétü gyermekek. Mindig gondolt
3700 6| elfogyott, félbenmaradt.~Nagykendős öreg asszonyok jelentek
3701 15| és Achát földbirtokos és nagykereskedő cég bájos gyermekét.~- Nem
3702 6| szerencsét, hogy valami nagylelkű úr élettársának választja
3703 2| és hajának lágy hajlásai nagyobbak voltak a klasszikus mértéknél,
3704 15| russót, smyrnát, kisebbeket, nagyobbakat!~- Jó, jó. De majd ha egyedül
3705 13| graciózus, a lábai formásak, de nagyok, a kezei kicsinyek, lelket
3706 7| le se vette ehhez, hanem nagyokat sóhajtott. Az aratás igen
3707 3| a mikor teli!~- Sárga, nagysád, egyszerűen sárga, hogy
3708 3| szikra itt-ott beeste.~- Nagysádnak - megbocsásson - ruhát mi
3709 13| szívesen, akármeddig. De ő nagysága az egészségét féltem. A
3710 11| udvariasan: «Kezét csókolom, nagyságos asszony! Rám ismer-e még?»
3711 3| az, a kinek elmúltál, ama nagyszámú érett férfiak nevében is,
3712 13| egészen elszokik az ember a nagyvilágban, hát hajlandó azt hinni,
3713 15| ízben «aranyos szamaram»-nak nevezte. Engem meg elkergetett,
3714 8| látszik, hogy lehet a világon nála gazdagabb, hatalmasabb királyasszony,
3715 3| aranykora! Oly szívesen időzöm nálad, visszasírván az időt, a
3716 12| hazulról, sétált a márciusi napban. Fölnézett az állvány nagy
3717 8| magyarjainak öröme, a májusi napból és a tekintetekből kisugárzó
3718 1| alkalmával pedig valóságos napfogyatkozás: az aranyos porfellegekben
3719 1| pályadíjat nyertek «egy púpos naplójegyzetei» című novellával (de tárgy
3720 5| azok voltak az igazán rossz napok, a mikor a gyerek gyengélkedett.
3721 3| nyolc éves koromig. Némely napokon, az ismeretség kezdetén,
3722 6| vannak öltözve, Mátyás, Napoleon, akár Széchenyi István…~
3723 11| tárgyakkal volt tele a két nappali és éjjeli szoba. Kicsiny
3724 12| ide feljöttek márciusban napszámot vállalni. Hány száz új pár
3725 4| A.~Öreg Ovidius Naso, ki két ezer évnek előtte
3726 13| töréstől, hűtlenségtől. Ez a nász - mindörökre.~De mért megy
3727 7| érkezett be a tanyára a nászmenet.~- Kertész - úgy-e bár ön
3728 11| rád, kora reggel. Az egyik násznagyomat becsukták, hirtelen... Aztán
3729 15| nimfeákkal befuttatott fehér nászszoknyát. Valami finom és nagy boldogság
3730 11| a földről, ezen tartják nászukat láthatatlanul, hidd meg,
3731 13| szobaleány. A fütetlen, lakatlan, nedves szobában ült a szerelmes
3732 5| elkábíttatni. Nem feledte el a negédes parasztlány feleleteket,
3733 12| most építeni!~- Mindég csak négyemeletes házat.~- Most kinek?~- Éppen
3734 14| kergette előre.~Háromszor vagy négyszer próbálta meg ezt az utat,
3735 11| békatekenő hajtűjét. Nagy nehezen megtalálta, «Ha így meglelném
3736 11| feltápászkodott, nagyon nehezére esett, de fölkelt mégis.
3737 15| lehet megérteni.~Óh, jaj neked szegény bagoly!~ ~.oOo.~
3738 1| Igazából nem tudtam, hol terem nékem az a növevény, melyhez minden
3739 4| benne elmondva, hogy egy úr nekimegy vaktába a világnak, felül
3740 14| félkomiszkenyérrel a kezében, nekivágott egy jó hónapig megtartó
3741 4| hallgassatok ide, ez a vers nem nektek való.~
3742 14| visszafojtották lélekzetüket. A némaság megijesztette a kis fiút,
3743 2| És vannak helyek, ahol nemcsak leszorítják, lesimítják,
3744 3| Mondják, vagyunk ilyenek, sőt némelyek a hasonló filozofémába bele
3745 4| nemem iránt és látom, hogy némelyeket vissza kell vonnom. Egy
3746 2| frou-frout. A tarantói lányok némelyike nem tisztelte eléggé a hagyományt,
3747 4| kegyetlen vagyok saját nemem iránt és látom, hogy némelyeket
3748 11| a gőgös félistennel, a némettel, nem volt szerencséje találkozni
3749 1| egy kissé. Az úri emberek nemigen járkálnak az utcákon, és
3750 5| jegygyűrűt vett neki és ez némileg megvígasztalta. Levelet
3751 11| jelentőségét és befolyását a női nemre. Tudta, hogy ide gránátszín
3752 8| misztikussá lett. És most nemrégiben, a mikor a káprázatos látnivalóktól
3753 3| igen jó alakja volt. Aztán nemsokára elvette, el bizony.~
3754 11| de öntudattal, egy élő nemtővel kisérteti magát a sírba.~-
3755 13| törvény tette itt csúffá a mi nemünket? Először is mind kicsinyek,
3756 14| fiatal felesége töpörödött nénémasszony lesz akkorára.~Ha csak egyszer
3757 8| lássa többé: a világ és népei, a kik szerelmesek voltak
3758 9| tüll-szemfedőket. Van pénze a népnek, a bőre alatt is van, az
3759 2| bálokon is. Az államnak egy népszerű füzetet kellene erről iratnia
3760 13| hullott hó elnyelte lépteink neszét. Bűn volna, ha itt agyon
3761 1| fekete kispap jön, komoran, nesztelenül, mint valami felleg. Két
3762 3| tarrlatán, taarlataán!~Ez a név ki nem megy a fejemből soha.
3763 4| mondhatom: hiúság - férfi a neved.~Az első szikra, a melyből
3764 11| ki miattad tönkre ment, neveddel az ajkain leheli ki lelkét.~-
3765 1| máshoz. Most már nem az ő nevéhez irom a könyveket, mint az
3766 11| csontok elhelyezését és neveit, az izmok tapadását, írni
3767 6| poharat letette a Lubrich neveléstanára, a mely kinyitva feküdt
3768 1| képzőművészeti hajlamokat neveljen, vagy ébren tartson. Még
3769 6| tegnap még olvasta, hogy kell nevelni a kis parasztlányokat, hogy
3770 5| kávét kell neki venni. Nevelő édes szüleid koporsód bezártáig
3771 7| tanították őket és közöttük nevelődött, növekedett Jézus két kis
3772 6| gyermekei számára tanítónak és nevelőnek. De hol hozzájuk az iskola -
3773 10| Nem volt leánypajtása, a nevelőnőt otthon hagyta, a lovászt
3774 11| templomban, a maga esküvőjén, - nevetésre álltak a ragyogó fehér kis
3775 2| haja is úgy állt, mintha nevetne, nem nézett rám, hanem belemerült
3776 12| professzor elkezdte faggatni a nevető asszonyt. Megkérdezte a
3777 9| lovat láttam, soha olyan nevetséges, kedves, szomoru lovakat!~
3778 7| kútba...~- Mit nyávogtok, nevezzetek engem mamának! mondá a budapesti
3779 11| Sóhajtotta János, látván hogy nézem, simogatom a virágjait.~
3780 9| a vén koldusé: alázatos nézésű és egy kissé huncut; emberi
3781 3| egyszersmind rokonszenvvel nézik őt, mert bizonyára érzik,
3782 12| Ők széleset mosolyogva néznek bele Pestba, a kit ők csináltak.
3783 5| gyengélkedett. Gyanus szemmel néztek ilyenkor a dadusra, megvizitáltatták,
3784 6| gardedámja se, ha csak annak nem nézünk egy éhes, sovány állatot,
3785 15| legújabb, de legjobb barátom. - Nézze, nekem egy régi, gyermekkori
3786 8| hagyjuk úri alakját és nézzük tovább a tablót, a mely
3787 6| asztaloslány elkiáltotta magát:~- Ni, megmozdul!~Megijedtek,
3788 15| szorította a kezét, úgy nézte a nimfeákkal befuttatott fehér nászszoknyát.
3789 5| írván a jegyzőnek, hogy nincs-e ott egy olyan leány, a ki
3790 3| asszonyok, a kik már rája nézve nincsenek... Megvannak mindannyian
3791 14| Étlen, szomjan, ruhátlan nincsenek-e azok? Már meg megint sírnak.~-
3792 11| hogy valamelyik ismerős nőcske megpofoz.~Hamar lefeküdtünk;
3793 2| tud. A kedves, jó, bájos nőembereket únjuk már, divatosan öltözködő
3794 7| és közöttük nevelődött, növekedett Jézus két kis parasztmenyasszonya.
3795 2| egy kifejlődött délszaki növény, mimoza pudika, mely nem
3796 7| ereje csúfságot is tett a növényeken, mindent rendkívül meghizlalt,
3797 1| tudtam, hol terem nékem az a növevény, melyhez minden gyorsan
3798 1| mint sejti minden gyorsan növő siheder, a ki szerzetes
3799 2| láttam a legtökéletesebb női-frizurákat. Valamennyi halászleány
3800 11| látnám azt, a mikor a női-ruhát öltött Belzebub diadallal
3801 3| hogy reám hallgasson, engem nőm kényszerít, hogy szakszerűen
3802 3| szeretem Barbarát, - így hivják nőmet - miatta quietáltam és most
3803 6| férfiaknál állásért jár? Volt-e nőrokonuk, a ki ebbe a nyomorúságos
3804 14| gyere! ordított, mint egy nőstény vadállat.~Semmi válasz,
3805 3| vonzott két élethivatás: a nőszabóé és a költőé.~Azért volt
3806 13| szakála ritkán és rendetlenül nőtt, a sorvadás romlottsága
3807 8| leányoké, a kik gyorsan nőttek magasra. A haja is görög
3808 6| A mit itt írok, az nem novella és nem mind valóság. Az
3809 1| tette, az vessen rám követ.) Novellákat cselekedtem és regényterveket
3810 13| vittek felolvasni, hogy a novellámat hallgassák. Egy idegen embert
3811 1| púpos naplójegyzetei» című novellával (de tárgy és cím lehet más
3812 3| a sárga selymeket minden nuanceaiban, bálokon, estélyeken, minden
3813 3| Legalább egy sor gyöngyöt a nyakába!~- Jó. De milyent? Igazit-e
3814 11| Széles csipkegallér a nyakamon: titkár lettem volna egy
3815 11| lenyomja vakító fehér arcát és nyakát. Inkább alacsony, mint magas
3816 4| divatáru-kereskedőnél csináltatja a nyakkendőit. Vannak köztünk különcök,
3817 7| ember végig vert rajtuk egy nyaklószíjjal, hol többet, hol kevesebbet,
3818 11| Balzac hősei viseltek, egy nyakravalót, nagyot, puhát, megkötni
3819 3| sleppelt utánuk, hol meg csak a nyakuk köré volt fonva, lengetve,
3820 5| nehogy elköltsd vagy odaadjad nyalánkságra avagy némely katonaembernek.
3821 7| vizű tanyai kútba...~- Mit nyávogtok, nevezzetek engem mamának!
3822 12| Ilyenkor mindig tanulni szokott nyelveket, mert nagy nyelvész volt.
3823 12| felszólt az asszonynak liptói nyelven:~- Hova való ön?~- Árvából.~-
3824 7| kedvességeért.~- Hanem ezt a nyelvest és ezt a hazugot viszem
3825 12| szokott nyelveket, mert nagy nyelvész volt. De most a szobáját
3826 11| elvehette a nagy bankókat is, ha nyert a kártyán. Biztos havipénzből
3827 1| tizenöt évesen pályadíjat nyertek «egy púpos naplójegyzetei»
3828 3| A kalap és még valami.~Nyilatkozni akarok a női kalapok ellen.
3829 7| mint halavány ösztön sem nyilatkozott meg bennük, végzetük éppenséggel
3830 1| telisdedtele nagyon korán nyiló gyümölcsfával. Körülveszi
3831 5| összezavarodott, de meg nem nyílott. Őszszel hozatták föl, írván
3832 9| felesége betegségét és teljes nyiltszívűséggel elmondta:~- Alighanem halálos
3833 1| temetési vállalkozók sem nyilttereznek egymás ellen, - minduntalan
3834 9| én hol lakom.~Ez az ember nyilván nem volt katona soha. Teljes,
3835 1| belőle valami. Egyrészt a nyilvánosság előtt nagyon későn kezdtem
3836 2| el lehet. Esetleg le kell nyírni fiúsra, de a lehető legritkább
3837 2| már valakit ilyen rövidre nyírt frizurától, a mely a férfiakat
3838 13| keresi. Ne csengessen, a kapu nyitva van!~Ott maradtam másnap
3839 4| azonban kényszerűsége alatt nyögök a kor kívánságainak és ahhoz
3840 14| csendesen sírt, nem kiáltott, nyöszörgött inkább.~Erre a vékony hangocskára
3841 3| szabad bejárásom volt öttül nyolc éves koromig. Némely napokon,
3842 11| világot. Hat óra lehetett és nyolcra már a templomban kellett
3843 3| öreg asszony ismerősöm. Nyolcvan esztendős, de a milyen szinte
3844 13| ajkakon a csókok élénk piros nyomát. Ez a nyomorult! Nem hitvány
3845 1| kis kötetemet a budapesti «Nyomor»-ról. De vajjon lehetett-e
3846 6| férfitársadalom ellen, a mely nyomorúlt, konfuzus állapotában hol
3847 11| Biztos havipénzből élni mily nyomorúság! És mily kietlen férj nélkül
3848 7| mindenes cselédek minden nyomorúsága, szenvedése meglátszott
3849 10| visszaköszönt, sőt egyszer nyomra is vezetett:~- Amott a cseresben
3850 11| ébredek föl többet. Erőszakkal nyomta le szemeimet az álom...
3851 8| iromba felhők és mentek nyugat felé; még csak dél volt
3852 11| az az ismeretlen fluidum nyughatatlankodott. Talán a holdnak volt valami
3853 5| hogy ha ezen túl lesznek, nyugodt és rendes lesz Mari. Nem
3854 1| az elsőre gondolok.~***~Nyugodtan gondolok reá. Azt se mondhatnám,
3855 7| végzetük éppenséggel nem nyugtalanította őket. Tele életkedvvel és
3856 8| néhány szót szólt, csókra nyujtotta kezét a hercegnőknek és
3857 6| cicájával, a ki kedvetlenül nyujtózkodott a búbos vállán:~- Hé, hol
3858 2| stílusához nem merészelt nyúlni a mindent megváltoztató
3859 11| és szobalánynak, már az ó-korban és ma Amerikában ez az igazgató
3860 5| és nehogy elköltsd vagy odaadjad nyalánkságra avagy némely
3861 5| A kicsi keservesen sírt odabent. Kiáltottak rá, hívták.
3862 3| fonva, lengetve, hanyagul odadobva mint egy boá...~Hogy kinevették
3863 9| fejeiket és nézték, ki jött be odahazulról, Batizról, a hetivásárra.
3864 7| imádkoznánk.~A spanyol falat odahúzták, a többi beteg ne lássa,
3865 11| Rátettem kezemet a homlokára. Odaszorította:~- Be jó hideg. De még jobb
3866 5| az urakat és a postással odavitette a levelet a pincébe. Ha
3867 11| és az előszobában kellett ődöngenünk. A még ki nem söpört helyiségben,
3868 3| Alakjának klasszikus méretei, ódon öltözete még modernebbé
3869 11| lázak paroxizmusában is ölelkeztem ‑ persze - csak lélekben
3870 2| mely nem csak enni, de ölelni is tud. A kedves, jó, bájos
3871 5| akarta keresni, ha meg is ölik otthon. Ment mind beljebb-beljebb.
3872 1| tud már határozott alakot ölteni és tömzsi kis silhouetteje
3873 3| fiatal leánynak sárga színt öltenie.~Óh, leányok - én pedig
3874 3| ez a roppant fontosságú öltözetdarab mit jelent. Ne is tudják
3875 3| klasszikus méretei, ódon öltözete még modernebbé tették. Szégyen,
3876 3| Egyetlen varrás volt az egész öltözeten, oldalt. Ha fáztak az asszonyok,
3877 3| megbódulunk egy nagy s nehéz vörös öltözettől: üdvözöl az, a kinek elmúltál,
3878 3| kisasszony egészen könnyen öltözködhetett.~- Óh, mily egyszerű, óh,
3879 3| példabeszédek bölcsessége szerint ne öltözködjetek és fogadjátok be kegyelmesen
3880 11| boszorkányszemöldöke volt. A keze barna, öltözködni abszolute nem tudott. Csak
3881 2| nőembereket únjuk már, divatosan öltözködő villik, eleven virágok kellenek! -
3882 3| Fogadták, a házikisasszony nem öltözködött át, úgy fogadta. Nem akart
3883 11| esett, de fölkelt mégis. Öltözködtünk, úgy beszélgettünk:~- A
3884 3| festő barátomat megkértem, öltöztetné föl nekem a milói Vénuszt.
3885 6| gyönyörű ruhába vannak öltözve, Mátyás, Napoleon, akár
3886 3| nádszál kisasszony georginának öltözzék és liliomnak a tubarózsa!~
3887 3| messze... És leányuk, ha van, öltsön színes selyemruhát, ha lehet
3888 6| megválasztatta magát és önálló állást vállalt egy félreeső
3889 15| menyasszony megszólalt:~- Én bízom önben. Érzem, hogy bár legújabb,
3890 10| volt ragadtatva a férfi önfeláldozása miatt. Az anyja aggódott
3891 13| valakit szeretett. Halálos, önfeláldozó szerelemmel. Vak volt, kábult
3892 6| legyek: mit akarok a falusi öngyilkos leánytól?~Hát megölte magát!
3893 6| ezekről álmodott és ha az öngyilkosság gondolata valaha megforgott
3894 15| ugyanolyan bizalommal és önkéntelen perfidiával.~A fecske csicseregte:~-
3895 1| szent kultusza, Vénusz, a ki önmagadért vagy: mélységes hálával
3896 11| jelenlétemben - megszólította önmagát:~- Tót János, te egy meteor
3897 4| De mi a férfiak szerelme? Önmagukat szeretni.~
3898 3| Asszonyság, nincs szívem önnek cipőt pingálni.~- Legalább
3899 9| hanem mintha kis csatornák öntenék, úgy hullott le reá a finom
3900 2| kultusznak, a mely bennem immár öntudatosan is él, én megmentettem már
3901 11| valót élt, halottan már, de öntudattal, egy élő nemtővel kisérteti
3902 4| ki azt mondja, hogy van önzetlen szerelem: hazudik, mint
3903 11| szólt János - fázom, mint az ördög a tömjéntől. Csak az vígasztal,
3904 11| hittem, hogy hektikás vagyok. Ördögöt, nem volt egyéb bajom, mint
3905 7| tele volt most fiatalabb, öregebb testvérekkel, pirosakkal,
3906 9| mindent tudnak. Tudják, hogy öregek, elzüllöttek, komikusak,
3907 11| nem engedte, mert az atyja örmény eredet volt, erős hajlammal
3908 11| férfiból, a kik között az örömapa, egy keleti szőnyeg- és
3909 8| kezdenek; kedves magyarjainak öröme, a májusi napból és a tekintetekből
3910 5| örült, hideg is majd kilelte örömében, hogy beszabadulhatott a
3911 3| hála a jó istennek! Most örvend az első dédunokájának és
3912 3| hogy nincs többé. Aztán örvendtünk, hogy az asszonyi szépség,
3913 7| a remete kutyával került össze, a végén már csak kettő
3914 7| benne, az egész roppant, össze-visszanőtt terület át volt adva a két
3915 11| arcára, mely megsárgult és összeaszott az utolsó időben. Olyan
3916 15| Megmosolyogta, megsiratta, összecsókolta, összeszidta, körülcsicseregte
3917 15| szélére, fölemelte a fátyolát, összecsucsorította a csőrét és megcsókolta
3918 6| ismeretlen sötét szobában. Összefogják szoknyájukat, mert íme:
3919 6| beleállott a koszorúba, összefogódzkodott a nagyvárosi lányokkal,
3920 6| halálba. Szinte látom, a mint összefogódzkodva mennek. Szépen felöltözve,
3921 13| kik fiatalon megvénűlnek, összefonnyadnak, megzavarodnak elméjükben
3922 3| és igen-igen ritkán tud összeforrni az egész alakkal. Minek
3923 11| szerelemmel és azzal, a mi vele összefügg. Tizennégy éves koromtól
3924 11| olyan bolond vagyok, hogy összegubbaszkodva várom be a véget. Néha,
3925 14| talán el is csábította.~«Összekeltek! Elcsábította! Elhagyott
3926 6| tanítóné lakosztályával összekötötte. Egy bátor leány kinyitotta
3927 11| kettőnket időn és téren át összekötve tart, az az ismeretlen fluidum
3928 6| fehér arca körül fekete haja összekuszálva, mint egy raj kígyó, a mely
3929 14| egyszer, kétségbeesve, hogy összerázkódott a maga hangjától.~Csend,
3930 11| mindaddig, a míg egyszerre csak összeroskadt és elhatározta, hogy pap
3931 15| menyasszonyi ruhát. A szalon összes villamos lámpáit meggyujtották.
3932 10| táncol. Apró fogait a leány összeszorítja, ajkait talán meg is harapja,
3933 3| szövetet és derékon övvel összeszoríttatván, csaknem térdig leeresztették.
3934 8| ezüst - kihallatszott az összeszorult szíveknek szava. A négy
3935 3| sárga viola szirmából volna összeszőve az egész. A sárga ruhás
3936 12| budapesti ház állványain? Vajjon összetapadnak-e a merev arcok a téglarakások
3937 11| a hol a belvárosi utcák összetorkolnak!~- Venni egy cilindert,
3938 5| küldeni, a kis esze csak összezavarodott, de meg nem nyílott. Őszszel
3939 7| Sorsuk tudata, mint halavány ösztön sem nyilatkozott meg bennük,
3940 14| öt legényt adott melléje, öt-öt éles töltést valamennyinek
3941 2| halt.~Negyedik is beszélt, ötödik is, szónokoltunk össze-vissza,
3942 11| harminc s nehány év alatt ötszáz évre valót élt, halottan
3943 5| fiatal asszony, csakhogy ötszörte kövérebb. Nem kímélték többé
3944 3| nekem szabad bejárásom volt öttül nyolc éves koromig. Némely
3945 3| hószínű szövetet és derékon övvel összeszoríttatván, csaknem
3946 7| nagyon megörült, mert éppen özvegy volt, főtt ételt igen régen
3947 11| kövér asszonyokból, jórészt özvegyekből, nehány levantei külsejű
3948 7| alkalmazotthoz legszívesebben özvegyemberhez.~A paraszt nagyon megörült,
3949 8| percre, talán soha többé. Oh mily kedves, mily naiv és
3950 1| declinatióval egyidőben ojtják be szívébe a dicsvágyat
3951 1| Szobrász akartam lenni sokféle okból. Először is azért, mert
3952 3| De voltak nálam sokkal okosabb és vásottabb fiúk, a kik
3953 6| a míg valamelyiknek az okosabbak közül eszébe jutott, hogy
3954 5| kezdtek neki, megpróbáltak okosan beszélni az oktalan kis
3955 9| egy kissé huncut; emberi okosság, sőt szűkös bölcseség sugárzott
3956 8| anyai büszkeségre adott neki okot és királyfi anyjává tette,
3957 1| egyszerre kínos föltünést okoz...~Jó szerencse, hogy még
3958 5| megpróbáltak okosan beszélni az oktalan kis fejével.~- Gombház!
3959 11| felébredtem, fehér volt odakint. Október vége és már hó esett és
3960 6| kik talán a maguk sorsán okulva, függetleníteni akarják
3961 3| a férfiakat nem szükség okvetlen tönkre tenni anyagilag.
3962 9| besereglett nép, magyar, oláh vegyest, a mikor megrohanja
3963 7| egy igás kocsin, a mely olajat hozott a gépekhez, érkezett
3964 11| ama szentre gondolt, a kit olajba főtt szent János néven ismer
3965 2| eltekintve azonban, a sok-sok olasz lány mind egyféleképpen
3966 2| megváltozott, a görög lányok olaszul fecsegnek, csak kettő maradt
3967 5| mint egy hízót, bezártak az ólba! durcáskodott magában.~A
3968 3| tönkre tenni anyagilag. Olcsón dolgoznak - és sikerrel
3969 15| sötétben is lát, hogy a mamája oldalán vezesse a menetet. Több
3970 8| szabadon süti meg az egyik oldalon és a hogy teheti, bebújik
3971 7| szerencsétlenség minden oldalról megérkezett. A malacok elszökdöstek,
3972 11| és éjjeli szoba. Kicsiny ollókkal, kefékkel, skatulyákkal.
3973 3| mindig szép szerep jutott. Az ollót - a mely mindig elvész -
3974 8| legyőzte a vihart és az ólmos felhőket. Az asszony-tribünök
3975 10| dicsőséges első szerelem oltárára. Bent a városban volt egy
3976 5| részint a mosókonyhában, nagy olvasások történtek. A ház több cselédje
3977 7| ember csak a hirdetéseket olvashatta el és azok között egyet
3978 3| a gyertyát, felöltözik, olvasna, de sohse talál jó szemüveget.
3979 12| ha már a pallérok is nem olvasnak Jókai-regényeket. Vajjon
3980 7| emlékezett reá. Betakarták, olvasót tettek a kezei közé. De
3981 5| melyet maga az úrasszonya olvasott föl neki, gondolván, hogy
3982 2| ellenkezőleg, a vörös haj olyanná teszi a nőt, hogy nem is
3983 8| kedvesek, nagy vonásokkal teli, olyanokkal, a milyeneket én imádok...
3984 1| is csupa kész festmény. Omladékok, porló kőfalak az élő utcák
3985 14| erdőbe, egy senki tulajdona, omlatag filagóriába vette magát,
3986 15| neked szegény bagoly!~ ~.oOo.~
3987 13| asszony lesz és egy gyenge órában elmondja az urának, hogy
3988 11| A nap többi tizenkilenc órája arra való volt csupán, hogy
3989 11| éves, szőke lány: reggeli órán, hóeséskor, a templomban,
3990 11| koromig átlag mindennap öt órát udvaroltam, a forró napon,
3991 14| vagyok itt, kereslek, gyere! ordított, mint egy nőstény vadállat.~
3992 14| hogy csak a torkán kifért; ordította az altiszt: megállj!~Futott
3993 3| vagy két‑három fürt fehér orgonával!~Itten vigyázzunk. Elmélkedéseim
3994 8| köröskörül olyanok, mint óriási virágszőnyegek, a színes
3995 14| szuronynyal de bóbiskolva őriztek bennünket. Nem igen értették
3996 14| sőt egy-egy kisebb üldöző őrjárat látta is egy-egy pillanatig,
3997 3| a tengernek muzsikál, ha orosz trappereket hajt az Andrássy-úton:
3998 4| a ki puszta mulatságból oroszlánketrecbe dobja a legényfogóját és
3999 15| fázott már, az ajtót az orrom előtt becsapta. Ott maradtam
4000 14| lőtt rá és még aznap este őrségen volt nálunk. Előre bukott,
4001 5| foglaltatott, hogy a csendőr más őrsre ment, hogy a kis leányukat
4002 1| megolvadnak a levegőben. A heti és országos vásárok alkalmával pedig
4003 14| nagy szál fenyők állottak őrt körülötte és nem engedték,
4004 11| fejemre borult az erkölcsi őrület és ilyenformán gondolkoztam:
4005 13| szabadult és valóságosan őrült ruhákat varrt nekik. Végkép
4006 9| Beteget hoztak, ide az orvoshoz, azt várják, a míg hazajön.
4007 12| magukat oly sürüen agyon, az orvosnövendékeknek nem volna elég szép friss
4008 15| cselédre, hogy vinné el a nagy orvosságos üveget. A cseléd nem jött.~
4009 3| következnék most, de hagyom az ős témát és sietek az egri
4010 2| és bizonyosan ezeknek az ősanyjaiért kárhoztak el István és László
4011 5| vígan ette a szalonnabőrt.~Ősszel, jó későn már, került belé
4012 1| elhomályosíták a zsaluk ostoba redőnyei...~Egyszer-egyszer
4013 9| nagy, a szőrük hosszú és őszbe csavarodott, igen megőszült.
4014 13| kissé megrémülve is. Mily őszinteség, mennyi szenvedély, az ilyesmitől
4015 12| Csak azt tudta, hogy az őszön megesküdött a professzor
4016 5| összezavarodott, de meg nem nyílott. Őszszel hozatták föl, írván a jegyzőnek,
4017 1| szerencse, hogy még a felső osztályok előtt elkerültem ebből a
4018 11| szép kezével megtámasztotta őszülő, de fürtös fejét és szólt:~-
4019 1| szerelmes szerepeket, sőt Otellót - egy sárga kávés abroszban -
4020 8| karján felhalad a sátorba, ottan megáll a nép előtt s ime
4021 15| összeszidta, körülcsicseregte és - otthagyta.~- Mit gondol, meg fog halni? -
4022 14| hallotta, hogy a két kis otthonhagyott gyereke kiabál utána. Ide
4023 5| fölfelé az Andrássy-úton. Otthoni szokása szerint, rajta volt
4024 11| szerény bársonyvirágot és oly otthonosan érezték magukat itt!~Sóhajtotta
4025 3| elmélkedi, semmi rosszat, inkább óva int mindenkit a haszontalan
|