abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
4026 1| hegyes kövű utcákon lassan, óvatosan járnak az emberek. És nagyon
4027 11| sietve mentek előre a két sor pad között, csaknem futottak.
4028 11| kosarával együtt beült a padba. Maga a család nem állott
4029 3| emelvényről hullámozzék le a pádimentumra, messze, messze... És leányuk,
4030 5| a melynek tükör volt a padlója is. A kis urat nyomban a
4031 14| árvaságuk panaszát; elküldik pajtásukkal, a falusi fecskékkel, a
4032 11| diadallal és kárörömmel, el nem palástolt kegygyel viszi a szegény
4033 9| szomszéd korcsmába egy verdung pálinkára, ebédelni.~A beteg egy rossz
4034 12| szavakat!»~A pallér, a ki pallér-nyelven mesélt - sajnálom, hogy
4035 12| Bandi legyek, ha már a pallérok is nem olvasnak Jókai-regényeket.
4036 2| tarantói szőlőkben - datolya, pálma, ott a cseresznyefa - a
4037 1| törmeléket, födik el a gyíkok palotáinak apró kapuit, mint mind-megannyi
4038 1| megírták már és tizenöt évesen pályadíjat nyertek «egy púpos naplójegyzetei»
4039 1| én még nem tudtam, mely pályán terem számomra babér. De
4040 6| őket valaha: megrohanják a pályát. Szülők, a kik félnek az
4041 3| vagy helyesebben voltak, a pamela, a Rembrandt, a bolero,
4042 12| férfiú a világon, az isten, a Pan Bog, a pallér?~Tegnap egy
4043 14| elhozzák a felhők árvaságuk panaszát; elküldik pajtásukkal, a
4044 3| hogy világszerte el tudnám panaszkodni a női ruha mai rettentő
4045 3| középpontjában a halcsontos páncél, mint az asszonyok szenvedéseinek
4046 3| csinálhatunk, a bálozó leány nem papagály...~- Kivágni, igen kivágni,
4047 7| A vasút felől jöhetett a papiros és sokat kellett hánykódnia,
4048 7| szalonnát takargatni ebbe a papirosba! gondolta magában az ember,
4049 5| csak hogy látta, a vörös papiroson még elsején este elküldték
4050 7| elszólíttatásait. Hívattak hozzá papot és csendes áhítattal, de
4051 5| mondta magának. A Dunát és a papucsos susztert minden áron fel
4052 5| a Dunát és venni egy pár papucsot a piacon.~De merre lehet
4053 1| asszony rikít végig hirtelen. Papucsuk kattogása idehallatszik
4054 13| egészségéhez való a hideg paradicsom. Egy vértelen, keszeg legény
4055 11| volt.~Teli hold, ezüstös párák terjengtek, lebegtek a levegőben.
4056 11| megzavarjam, hanem hogy parancsára álljak, ha szüksége van
4057 7| kisebbiket, a fejedelemasszony parancsolta: «Cukrot hozzanak!» Mulattak,
4058 1| alakja, benső bája: ime, ti parancsoltok velem, mind, mind.~Csakhogy
4059 6| az elhatározás. A rossz parasztasszonyok házimérgét, a szerecsikát -
4060 7| szenvedése meglátszott rajta. Paraszti eredete meg nem is volt
4061 9| mégsem, hanem a legapróbb paraszti-fajtájuk, nagy családból valók, de
4062 5| Nem feledte el a negédes parasztlány feleleteket, a melyek között
4063 5| Kisnövésü, vékonycsontu parasztleány, a kit a sorsnak hiába tetszett
4064 3| Emlékszem egy halvány, karcsú parasztleányra, a kit így hívtak és a mikor
4065 3| legkinyíltabb tulipán. A parasztleányt gondolom, a ki egyszerre
4066 7| növekedett Jézus két kis parasztmenyasszonya. A kisebbiknek hamarosan
4067 7| maradtak, mert Jézus két parasztmenyasszonyának a szívében az öröm úgy felillatozott,
4068 7| mindig be a gyermekkori parasztszokás szerint, egy ágra, vékony
4069 9| ló a magáé? kérdeztem a paraszttól.~- Nem az; fuvar. Egy izraelitáé.
4070 11| asszonynyal. Az urát meglőtték párbajban; a szegény azért párbajozott,
4071 11| párbajban; a szegény azért párbajozott, mert a felesége előtt szégyelte,
4072 11| világánál, elkábulva a nehéz parfümök illatától és talán azért
4073 8| hercegnőknek és a két fehér paripa elvágtatott vele. Utána
4074 10| mégis uralkodik a futó paripán. Elő a korbácsot, a ló táncol.
4075 10| kisasszony alá adatnék egy paripát, feketét vagy pejt, ahhoz
4076 3| és nekik nem imponált a párisi szabó tíz kézen és probírmamzelen
4077 5| adták oda, a mikor megjött a párja, a mely már a pénz megérkezését,
4078 7| Voltaképpen egy félben maradt park volt az, a melybe az uraság
4079 10| pisze fekete leány, a tarka párnáján találta minden reggel a
4080 6| Jézus-Krisztust. A macska felugrik a párnájára, a feje mellé és onnan néz
4081 15| és megcsókolta a beteget. Párnáját megigazította, izzadt szőke
4082 12| vasárnaptól, az esküvőtől, mert új párok, mézeshetes házastársak
4083 11| szerelmes. Másért való lázak paroxizmusában is ölelkeztem ‑ persze -
4084 12| beszélt nekem egy ilyen új párról. De nem ideiről, tavalyiról
4085 13| barátunk. Olvastam a könyveit, pártfogolnia kell bennünket. Mit tegyünk?~
4086 4| férfitársaimmal és elrontja a legszebb partikat, a legjobb házasságokat -
4087 14| mindhiába. A rengeteg az ő pártjára állott, nagy szál fenyők
4088 13| maga az egyetlen, a ki a mi pártunkon van!~Nem tiltakozhattam,
4089 11| gavallérosan viselte magát. A páter jól összeszidta őket arra
4090 3| égi testek.~Legyen a lady patronesse olyan, mint egy igazi királyné
4091 14| töltést valamennyinek a patrontáskájába.~- Megtalálom én, rákiáltok
4092 11| vége és már hó esett és patyolat-vékonysággal belepte kint a világot.
4093 3| utcán, oly gőgösek mint a páva.~Regina Panni, Regina Panni!
4094 3| haszontalan cifrálkodástól, pazar költekezéstől, a ruhákkal
4095 13| karikagyűrűvel, de a halál örök pecsétjével akarja eljegyezni magának
4096 10| lépésben járatva magas pejlovát. Én is tizenhétéves voltam
4097 10| egy paripát, feketét vagy pejt, ahhoz képest, hogy fekete
4098 3| álmoskönyv, előítéletek és példabeszédek bölcsessége szerint ne öltözködjetek
4099 8| fejet a rövidlátó és szürke pennájú krónikás.~ ~
4100 1| erővel, hiszen kötelesség, pensum is volt egyszersmind. Sokkal
4101 5| megjött a párja, a mely már a pénz megérkezését, a gyermek
4102 11| volt, a mikor bizonytalan pénzből költhetett, az ezüstöt kiszedhette
4103 9| kistikkelt tüll-szemfedőket. Van pénze a népnek, a bőre alatt is
4104 5| rendesen kijárt, szép, új pénzekben. A pénzt magát éppen csak
4105 5| pénzt küldje, mert drága pénzen temették el. Citromszín
4106 11| egy keleti szőnyeg- és pénzkereskedő, fülig be volt burkolódzva
4107 10| egy szintén szegény, de pénzkereső ember. Csak kelengyét és
4108 15| mit akarunk!~Kocsival, két perc alatt ott voltunk.~A szegény
4109 6| ez lehetett az utolsó percek legnagyobb fájdalma. De
4110 1| érettségi előtt azért két percent sem megy el szinésznek.
4111 8| látják most, talán csak egy percre, talán soha többé. Oh mily
4112 15| bizalommal és önkéntelen perfidiával.~A fecske csicseregte:~-
4113 6| szívesebben kötözött volna pergamennel befőttet a maga háztartásában,
4114 14| hiába hallatszott ide a Perzsa meg a Palkó rívása.~- Majd
4115 7| maga elé tolta Julit és Perzsit.~A szent életű lányok nevettek,
4116 12| széleset mosolyogva néznek bele Pestba, a kit ők csináltak. A falusi
4117 6| fantáziám. A lapok megírták: a petrovoszelói tanítónő megölte magát,
4118 3| egy-egy kis virág, arany petty, ezüst szikra itt-ott beeste.~-
4119 5| piacon.~De merre lehet itt a piac? kérdezte magától, a mikor
4120 5| venni egy pár papucsot a piacon.~De merre lehet itt a piac?
4121 12| a nyáron elvész, a téli pihenéstől meg vannak kövéredve, az
4122 1| eleven hadai most bágyadtan pihennek; mindössze egy-két bespalettázott
4123 3| jelentem meg. Emlékszem fehér pikés kis viganókra és egy kissé
4124 1| Sokkal több baj volt a piktori hajlamokkal. Ezeket izgatta
4125 8| virító hölgytribünre... Egy pillanat: most érzi, hogy olyan mint
4126 14| őrjárat látta is egy-egy pillanatig, együtt valami asszonyszemélylyel.
4127 7| ilyenkor.~A kicsinyek, mint a pillék, letoptak.~Az ember végig
4128 5| legrosszabb irást is.~A pinceablakban, részint a mosókonyhában,
4129 5| postással odavitette a levelet a pincébe. Ha fát hozott föl, akkor
4130 5| akkor lehetett olvasni a pincében. Az alházmester, mint cipész,
4131 1| tulsó szélről; valami vidám, pincéből jövő vincellér legény fütyülése
4132 3| nincs szívem önnek cipőt pingálni.~- Legalább egy sor gyöngyöt
4133 7| nélkül imádkoztak mellette.~Pipát kért az öreg, majd valakin
4134 3| csak apja, a ki mindig pipázott, más egyebet sohasem csinált,
4135 7| fiatalabb, öregebb testvérekkel, pirosakkal, halványokkal, vígakkal,
4136 3| keményítettet, vasaltat, pirosat s lilát, törökös dessínűt.
4137 3| jól ne álljon, pompásabb a pirosnál is, csakhogy szelídebb.
4138 11| Rám ismer-e még?» El se pirult, meg se lepődött, az elmúlt
4139 3| tiszta fehér ruhát viselt. Piskótatésztákat ettek mindig, savóval leöntött
4140 10| a városban volt egy kis pisze fekete leány, a tarka párnáján
4141 11| elüljáróktól nem tartok, a piszkos hivatal nekem nem imponál.
4142 12| kis korcsmában - Villamos piszoknak csúfoljuk, de a bora jó -
4143 4| kedvéért házasodni és nem a - plébániáért.~ ~
4144 11| szerencsétlen gyermek, a kit a plébános tévedésből négyszáz évvel
4145 13| Mosolygott.~- És mindenféle pletykákat hoznak haza róla. Hogy a
4146 13| izgalom, a mint felül egy pódiumra, hogy jól láthassa mindenki.
4147 13| kezei kicsinyek, lelket pörzsölő alak, maga is megperzselve
4148 10| lovagolt.~Szegény gyalogos poéta vagyok, nem tagadom és grófkisasszonyokkal
4149 11| a legénykorból maradtak. Poétalélek élt e receptíróban, meg
4150 8| mily kedves, mily naiv és poétikus. A tekintetében egy vers
4151 10| kedvéért is. Imádom a kunyhó poézisát és érzéssel csókoltam meg
4152 4| mikor ezeket mondotta, csak pogányul beszélt. Mi nem beszélhetünk
4153 6| kinyujtotta kezét a szerecsikás pohár után. Fölöltözött, írt az
4154 6| keríteni - fogta és megitta. A poharat letette a Lubrich neveléstanára,
4155 11| viszi a szegény Don Juant a pokolba; sietve, galoppban, a föld
4156 11| még nem élvezett az ember pokoli kínokat. Tehát három óra
4157 11| és ígyen kiengeszteli a pokolt.~***~Úgy, mint holnap reggel,
4158 11| mint hogy nem tudtam a polgár életben elhelyezkedni, a
4159 1| fogatot is tartott, míg a polgármester a szeméremre hivatkozva,
4160 1| Praxiteles, Agisander, Polidoros, Athenidoros és a többi.
4161 4| segíts, amíg a házassági politika reformját éneklem.~
4162 5| kendőbe, régi kék kötőbe van pólyálva otthon. Hanem lassanként
4163 8| tavaszi és a diadalmas nemzeti pompában, elnézve a főrendek és egyéb
4164 11| fülig be volt burkolódzva pompás téli bundájába.~A szertartás
4165 3| változatában - jól ne álljon, pompásabb a pirosnál is, csakhogy
4166 1| hegyeket szel derékon a felhő (pompásan lehet megcsinálni kezdő
4167 7| uralkodott, lármázott és pompázott, megzavarva a madarakat
4168 3| varrás... Egy fölcicomázott pongyola, olyan mint egy kokett öreg
4169 3| énekeltünk: nincs szebb ruha a pongyolánál, de fodor ne legyen rajta,
4170 3| halkan beszéljünk most a pongyoláról. Egy festő barátomat megkértem,
4171 3| ráfestett egy direktoár-korabeli pongyolát. Valóságos babaruhát egészen
4172 9| mint a milyenek. Nem voltak ponyk mégsem, hanem a legapróbb
4173 11| mondta:~- A hol jár, lába porát az isten áldja meg! Soha,
4174 1| napfogyatkozás: az aranyos porfellegekben nem látják egymást a szekeresek
4175 6| művelt leányának, a ki a pórias viszonyok közé kerül. Nem
4176 1| kész festmény. Omladékok, porló kőfalak az élő utcák mentén.
4177 5| annyi ruha van és az ő kis porontya sütő kendőbe, régi kék kötőbe
4178 9| megzavarhatatlan türelemmel poroszkál hazafelé az én két szürke
4179 7| eladatásuk, részben megöletésük a porta legfontosabb és egyetlen
4180 7| vagy ha kiszalasztották a portából a malacokat.~- Topp le!
4181 1| kapuit, mint mind-megannyi portier...~A hegyes kövű utcákon
4182 5| tartották az ő leányát. Ha a posta lassan ment, mindjárt-mindjárt
4183 5| kijátszotta az urakat és a postással odavitette a levelet a pincébe.
4184 1| izgat még jobban: Skopas, Praxiteles, Agisander, Polidoros, Athenidoros
4185 3| volt. Szeretném leszólni a prémeket, kivévén a hattyút és a
4186 10| nem hat így egy végzett preparandistánéra. A fő dolog azonban mégis
4187 1| izgalom a cigánybanda és primása közt való meghasonlás: a
4188 3| ruhatekintélyt és megnézeti velem a próbákat. Az elegáns alakom miatt
4189 8| hogy ábrázolja ide le. Így próbálom ime: email a szine. Ránc - †††‑
4190 3| ha szabtak a lányok, ha próbáltak a kisasszonyok, ha a gombostű
4191 3| párisi szabó tíz kézen és probírmamzelen át honunkba került modellje.
4192 12| Most kinek?~- Éppen annak a professzornak!~Bandi legyek, ha már a
4193 12| Lemosolygott a csudálkozó professzorra, de az nem nézett reá. Szigorú
4194 3| és sikerrel is - a mai Prometheuszok, a gyárak ifjú vegyészei.
4195 11| vegyest. Szolgák jöttek és protegáltak egy-két jobban öltözött
4196 6| semmi más, mint nyomorúságos próza! A Petrovics Katalin könnyes
4197 4| kíváncsiság! És itt egy bölcs bár prózai tanácsra fordul énekem:
4198 2| persze hogy rokon volt - Pszyche-hajviseletet ajánlottam. Megpróbálta,
4199 2| délszaki növény, mimoza pudika, mely nem csak enni, de
4200 5| talán meg fog házasodni pünkösdre. Egyébként hű hozzá «koporsója
4201 5| viselő szoknyája. Alul a puhák, felül a keményített. A
4202 11| egy nyakravalót, nagyot, puhát, megkötni valót, - ezt határozta
4203 11| igen élénken beszéltek. Pupillája kitágulva, mint a macskáé
4204 1| pályadíjat nyertek «egy púpos naplójegyzetei» című novellával (
4205 14| a bolond, nem a rámeredő puskacsövek elől, hanem a gyermeksírás
4206 4| úrhölgy tud. Olyan, a ki puszta mulatságból oroszlánketrecbe
4207 5| Jól éltek együtt, csak pusztai lány létére a folytonos
4208 7| Ujságpapirost kergetett a szél a pusztán. A vasút felől jöhetett
4209 1| piros ruhás, vörös kontyú puttonos asszony rikít végig hirtelen.
4210 3| így hivják nőmet - miatta quietáltam és most már azt teheti velem,
4211 2| Valamennyi halászleány ŕ la grčc volt fésülködve,
4212 5| alatt azonban már - némi rábeszélés közbenjöttével - megint
4213 14| szétnyíltak az ágak és a rabkatona fakó arca, majd egész teste
4214 14| Semmi sem hallatszott; a rabkatonák olyan mélyen aludtak, mintha
4215 5| helyet, a hová került. A téli rabság alatt esett módja építgetni
4216 5| Megkönnyebbült.~Csendes rabságban mult el a tél. Csak azok
4217 6| valami élet jelentkezett, a rác templom csengetyűje megszólalt:~-
4218 11| aludni!~- Szükségem van rád, kora reggel. Az egyik násznagyomat
4219 3| istenasszonyról, arra oszt a piktor ráfestett egy direktoár-korabeli pongyolát.
4220 3| kivirít a sötét szövetből. Rafinált férfiak gyengéje boldog
4221 7| akart menni, de a kertész ráfogta a villát:~- Élve innen el
4222 9| az orvos, a kiért ebben a ragacsos sárban be kellett jönnie
4223 10| butort kap. A leány el volt ragadtatva a férfi önfeláldozása miatt.
4224 8| mint roppant tulipánok. Ragyognak a díszruhák is, a katonák,
4225 7| sütné, folyton-folyvást ragyogott, azt se lehetett tudni,
4226 3| beleteszem egy kupertába és arra ráírom:~Az abszolút ruha. A legszebb.
4227 6| összekuszálva, mint egy raj kígyó, a mely elvégezte
4228 14| frajternek, a mikor egyszerre rájött a hava és hallotta, minduntalan
4229 6| letépik ruhájukat!~Nagy rajokban menekülnek a halálba. Szinte
4230 8| eszünkben nemzeti hála, a mikor rajongással fordulunk feléje, a mikor
4231 14| ezt az utat, mindannyiszor rajtavesztett, két ízben már a várat környékező
4232 4| volna el, ha nem uralkodik rajtunk egy gyötrő, vad, vagy gyerekes
4233 8| Belzebubhoz - ez a kegyetlen rajz nem látszik rajta. Valami
4234 1| városból, mert ma biztosan rajztanár lennék Gyöngyösön vagy Rimaszombatban.
4235 1| irjak egy könyvet?~A ki rákapatott a könyvírásra, az én hölgyem
4236 5| a szakácsné kétszer is rákiabált.~Elnyugodott valahogy. A
4237 14| patrontáskájába.~- Megtalálom én, rákiáltok én! Ha én szólok, arra megáll.
4238 11| sarokban Kugler egy kis raktára, friss cukor, liliputi sütemények,
4239 14| össze-vissza, mint a bolond, nem a rámeredő puskacsövek elől, hanem
4240 8| próbálom ime: email a szine. Ránc - †††‑et tegyünk e szóhoz,
4241 3| Diszkrét legyen, ezer legyen a ránca, de beleférjen egy kötőkosárba.
4242 3| velem együtt mind a ruha ráncaiból akarták kitalálni és eltalálni
4243 3| reszkető kezével homlokának ráncait és mosolyogva szólt:~- Ezelőtt
4244 3| gyönyörű, természetes, keskeny ráncok teltek abból, sőt tunika
4245 5| majd meghasadt a szíve, ha ránézett, mert inkább jó, mint rossz
4246 5| akart a rapport elé menni. Ránéztek egymásra, a katona beszédbe
4247 5| legalább tisztán akart a rapport elé menni. Ránéztek egymásra,
4248 14| őrmester.~Mind az öt golyó rátalált, körösztül lyuggatva mint
4249 13| kikeresnem a legszebbet. Rátaláltam, kikerestem mégis. Éppen
4250 3| harcot. Most pedig, mielőtt rátérnék az általános rész befejezéséhez,
4251 11| szájában a szivar vége egy tűz. Rátettem kezemet a homlokára. Odaszorította:~-
4252 10| A lova segíteni akart, rávágott.) A reggeli bukéta meglett
4253 2| Ezekkel csak mindenféle ravaszsággal és mesterkedéssel lehet
4254 1| mélységes hálával gondolok reád és töprengek azon, hogy
4255 5| oly igen nagy szégyent te reánk hoztál, a gyermekkel, kit
4256 11| maradtak. Poétalélek élt e receptíróban, meg tudta érteni a cserépvirágok
4257 3| borítottak magukra, az ezer redőjű, de lenge hímationt, a mely
4258 1| elhomályosíták a zsaluk ostoba redőnyei...~Egyszer-egyszer láttam,
4259 1| tartson. Még a társadalmat reformáló tervekről is lemond itt
4260 2| mindent megváltoztató izetlen reformer idő! Minden megváltozott,
4261 3| Elmélkedéseim rossz irányba térnek. Reformeszméimet nem tudom elnyomni többé,
4262 4| amíg a házassági politika reformját éneklem.~
4263 2| bolondulva a vörösbe. Én még régebben és erősebben, de azért vitatkoztam
4264 11| a Karthausi és még egy regény. Hogy mi volt még minden,
4265 1| Novellákat cselekedtem és regényterveket koholtam.~És mindezek csak
4266 11| galoppban, a föld alá.~***~Reggelizni mentünk a keleti szőnyegkereskedőhöz.
4267 14| elpihent, én is elaludtam.~Reggelre Tuza István nem volt többé
4268 11| macskáé éjjel, csak ajkai a régiek: a délszaki gyerekeknek
4269 5| koporsód bezártáig Császár Kis Regináld, Botkó Kis Perzse».~Nagy
4270 8| elbúcsuzott tőle, hiába rejtegette előle a fésülő komorna az
4271 3| az asszonyok maguk, oly rejtelem előttünk a ruháik is. Tetszik
4272 1| meghasonlás: a nagyváros rejtve maradó, vagy muzsikaszóba,
4273 3| helyesebben voltak, a pamela, a Rembrandt, a bolero, a toquenanak
4274 8| a legyező árnyékába is. Rembrandti látvány, árva, egyfestékü
4275 15| halni? - kérdezte tőlem, remegve az utcán.~- Fölépül. Hogyne,
4276 3| leányért, amivel egyszersmind, remélem, bebizonyítottnak veszik,
4277 6| családból valók, a kik nem remélhetik a nagy szerencsét, hogy
4278 7| tudták volna, hogy mennyi reménység fűződik hozzájuk, ámbár
4279 7| őket. Tele életkedvvel és reménységgel, mohósággal minden élvezettel
4280 7| soványan. Vége volt minden reménységnek, a kölcsön-kukorica is fogyatékán
4281 7| legimpertinensebb és legkövérebb a remete kutyával került össze, a
4282 7| egy állandó lakója is, egy remete-kutya. Valami kóbor kutya, a ki
4283 14| meg lefeküdt, aztán úgy rémlik - megint fölkelt és halkan
4284 7| csendes áhítattal, de minden rémület nélkül imádkoztak mellette.~
4285 13| tenni. Egy év alatt oszt’ rendben lesznek. Igérem, hogy kezére
4286 3| tudatlanságom. És ha még engedne rendelkeznem a varrólányok között! Egy
4287 13| éretlenség, a szakála ritkán és rendetlenül nőtt, a sorvadás romlottsága
4288 11| békétlenkedés. Ah, szép a rendezett társadalmi élet, de ez a
4289 5| fogadták azzal, hogy már rendőrt küldtek érte.~- Be kell
4290 4| lesz változtatni a régi rendszeren.~*~Írtam egy regényt a lányokról
4291 14| fenyvesben, mindhiába. A rengeteg az ő pártjára állott, nagy
4292 14| Belevette magát a közelfekvő rengetegbe, egy nagy fenyves erdőbe,
4293 14| indult neki Tuza Istvánné a rengetegnek. Az ezredes öt legényt adott
4294 11| megszokni, hogy bizonyos rentét hagyott reá. Mennyivel jobb
4295 7| karakterüket. A vadbúza, a repce beleakaszkodott mindenbe,
4296 3| mielőtt rátérnék az általános rész befejezéséhez, hadd teszek
4297 7| fölnevelésük, eladatásuk, részben megöletésük a porta legfontosabb
4298 8| szépségnek, a legfontosabb alkotó része a kiválóságnak, az ambició
4299 3| nélkül eszembe jut. A magam részéről a világ végéig szeretném
4300 3| emlékezel!~Végigsimította a reszkető kezével homlokának ráncait
4301 12| nem tudta itt tovább a részleteket. Csak azt tudta, hogy az
4302 3| némely változatai, de... Ezek részletes és oly nehéz kérdések, hogy
4303 3| még nem kötöttek, ezt a részletet talán hagyjuk is el.) Fehér
4304 6| eset maga igaz, ha egy-egy részletét ki is színezi a fantáziám.
4305 1| olyan foglalkozás, mely részvétet érdemelne. Az idősebb irnokok
4306 11| Inkább az asszonyokat, mert rettegett a maga házasságától.~- Nincs
4307 1| távolságból titkon gondolunk és rettegünk ha magát e gondolatot is
4308 15| szemei miatt, de az alakja révén is egészen olyan, mint a
4309 14| válasz, még csak a bokrok se rezzentek meg. A katonák megálltak,
4310 1| Tizenhétéves koromban még ettől sem riadtam volna meg.~Igazából nem
4311 14| hogy: a ki az ismeretes Rici nevű leánynyal csak szóba
4312 3| szürke, formátlan, józan, sőt rideg általában. Meg kell lopni
4313 1| kontyú puttonos asszony rikít végig hirtelen. Papucsuk
4314 7| aratásig.~A nagyobbik igen rimánkodott, hogy ne verjék már őket
4315 1| rajztanár lennék Gyöngyösön vagy Rimaszombatban. Tizenhétéves koromban még
4316 3| tengeri bárkán, evezőjük lágy ritmusra hangzott végig a Schiavonén. (
4317 14| ide a Perzsa meg a Palkó rívása.~- Majd kiveri az éhség!
4318 14| kiabál utána. Ide hallja rívásukat külső országokon át, elhozzák
4319 11| határozta azonnal és tette rögtön a meteor. Aztán mindjárt
4320 8| látta a felséges fejet a rövidlátó és szürke pennájú krónikás.~ ~
4321 2| megmentettem már valakit ilyen rövidre nyírt frizurától, a mely
4322 3| selyemruhája, a melynek rőfje legalább egy louisdor. Uszálya
4323 9| félig ébren, félig álomban, rogyadozó lábbal, de megzavarhatatlan
4324 2| lázítja. A kis kócos haju rokonnak - persze hogy rokon volt -
4325 15| fekete emberek, nagyobbára rokonok, mentek elől. Hogy, hogy
4326 15| gyermekkori barátom van - rokonom is - a ki most nehéz beteg.
4327 3| bámulva és egyszersmind rokonszenvvel nézik őt, mert bizonyára
4328 1| kötetemet a budapesti «Nyomor»-ról. De vajjon lehetett-e meg
4329 2| vegyesekre amiket irandani fogok róluk egykoron. Meghatva, elszédülve,
4330 13| rendetlenül nőtt, a sorvadás romlottsága fénylett barna szemeiben.
4331 7| lent a sötét templomban roráté előtt, nehány szál gyertyánál,
4332 7| igen szeretett beszélni.~Rorátéra - annak az ideje volt éppen -
4333 1| között lettem volna, ha Rosciuson túl nem izgat még jobban:
4334 3| és sugár leány csak úgy roskadozott százrétű ruházatának terhe
4335 6| vagy nevetett - a mi még rosszabb - elbeszélvén a befolyásos,
4336 7| viselte magát tűrhetően. Annál rosszabban a szőlő, mert az is volt.
4337 13| fiatalember kíváncsian - de rosszakarattal és féltékenyen - nézett
4338 3| Az egri leány.~A férfiak rosszasága következnék most, de hagyom
4339 7| külvilággal nem igen érintkezett, rosszkedvűnek látszott, a gyerekek iránt
4340 9| ifiasszonynyal, a jóravaló Bedécs Rozállal.~Az orvos nem jött. (Ilyenkor
4341 3| hívtak és a mikor vasárnap - rozmaringgal a kezében - végigment az
4342 3| leány tűzködte rajtuk a rózsa-tarlatán, a fehér moll és a kék tüll
4343 14| huzgálta a sapkája sárga rózsáját, kabátján a most is kifényesített
4344 5| a leány.~- Ne szomorkodj rózsám - szólt a fiú - ha elhagytad
4345 2| hölgyeknek gyönyörű vakító vagy rózsás bőrük van. Tudta ezt Tizian,
4346 6| meglátja őket, gyönyörű ruhába vannak öltözve, Mátyás,
4347 12| menyecskével.~A régi ura meg új ruhában, fekete kis kalapban módosan
4348 3| oly rejtelem előttünk a ruháik is. Tetszik nekünk egy leány,
4349 7| nagy rózsákkal szűz Mária ruháját.~ ~
4350 6| fenyegetőznek, hogy letépik ruhájukat!~Nagy rajokban menekülnek
4351 3| pazar költekezéstől, a ruhákkal való hívságos tetszelgéstől.
4352 3| évektől. Talán az asszonyi ruhákról való bölcselkedés fehérítette
4353 3| hatvannégy esztendővel, volt egy ruhám, fehér batiszt, kék pettyekkel,
4354 10| hosszú, fekete, szigorú ruhára...~Mint a milyenbe az a
4355 13| menniök. Kikisértem őket a ruhatárba és a mikor a lány vállára
4356 3| hölgyeknek ‑ vevőinek - mint nagy ruhatekintélyt és megnézeti velem a próbákat.
4357 14| gyerekeknek? Étlen, szomjan, ruhátlan nincsenek-e azok? Már meg
4358 3| elandalodunk egy kis kék ruhától és megbódulunk egy nagy
4359 3| úgy roskadozott százrétű ruházatának terhe alatt, a mely nem
4360 11| dolgoztam, nem ettem, ittam és ruházkodtam volna, ha mint cél, nem
4361 15| négy imádkozó szőnyeget, russót, smyrnát, kisebbeket, nagyobbakat!~-
4362 7| már a halált; nem valami rút szörnynek, hanem komoly
4363 4| Auróra: kegyetlen vagyok saját nemem iránt és látom, hogy
4364 14| a Palkó hiába huzgálta a sapkája sárga rózsáját, kabátján
4365 3| haragos, valami kicsinyt sárgába hajló, mondják, egy halálos,
4366 3| leány viselte; szőke leány sárgában! Selyemtafotából készült
4367 2| játszó szép, a barnás és sárgás nem az. A fődolog pedig
4368 5| elejbe kerül? A hétfejü sárkányról több fogalma volt, mint
4369 3| sarukba fűzve. A szandálok sarok nélkül valók, mindig kivágottak. (
4370 11| szekrényben. Valamelyik sarokban Kugler egy kis raktára,
4371 3| titkaikat.~Lábaik színes sarukba fűzve. A szandálok sarok
4372 8| virágkörében, a királyi sátor előtt és most minden tekintet
4373 8| urának karján felhalad a sátorba, ottan megáll a nép előtt
4374 7| De szerette őket, minden sátoros ünnepen behalzsírozta a
4375 11| szőnyegekből gyepágyak, sárga sátrak alatt havasi mohágyak selyem
4376 3| Piskótatésztákat ettek mindig, savóval leöntött könnyű tésztákat
4377 3| ritmusra hangzott végig a Schiavonén. (Mert nem Pesten volt ez
4378 3| fehérlik és tanácsokat oszt, segít az álmokat szőni a középső
4379 10| mohón letaroltam. (A lova segíteni akart, rávágott.) A reggeli
4380 4| régi bölcsességet. Ovidius segíts, amíg a házassági politika
4381 5| jelentette. Az alházmesterné segítségével azonban a dada kijátszotta
4382 5| durcáskodott magában.~A sört sehogysem akarta meginni, a mig nagyon
4383 13| Milyen különös hely ez a Seholvár: íme, a hölgyei mind szépek,
4384 13| tenyérnyivel magasabb, mint a seholvári fiatalság általában - zöld
4385 13| kizárólag kálvinista. Szóval: Seholvárra.~Mint rendesen, nem azért
4386 3| fogadta. Nem akart az nap sehova menni, nem várt senkit.
4387 6| itt talán valami regényt sejt. Nem, nincs itt semmi más,
4388 3| mert magam se tudom. Csak sejtelmeim vannak róla, sejtések, a
4389 3| amiről akkor nem is volt sejtelmem is. Én, én! De voltak nálam
4390 3| sejtelmeim vannak róla, sejtések, a melyek középpontjában
4391 7| egyetlen nagy kérdése. Ha sejtettek is valamit, könnyelműen
4392 1| valahol, azt sejtettem, mint sejti minden gyorsan növő siheder,
4393 11| sátrak alatt havasi mohágyak selyem imádkozó-kendőkből. Ámde
4394 3| tüzétől, csipkébe takarva, selyemmel bevont abroncsba ékelve,
4395 3| brokát, vagy nagy síma virágú selyemruhája, a melynek rőfje legalább
4396 3| leányuk, ha van, öltsön színes selyemruhát, ha lehet új vöröset, filigrán
4397 3| viselte; szőke leány sárgában! Selyemtafotából készült az egész öltözet,
4398 3| tündérek könnyű, fehér selyemuszálya türemlett, fodrosodott,
4399 3| asszonyok, kultiváljátok a sárga selymeket minden nuanceaiban, bálokon,
4400 3| piros homály, vége nincsen semminek, azt látjuk, amit akarunk
4401 6| De nem kellett a tanítónő senkinek, bár szép volt és fiatal,
4402 1| melyhez minden gyorsan serdülő fiatal ember tartja a jussát.
4403 7| a szemei, mint egy-egy serét.~A kertésznek csak a címe
4404 2| a míg a lányok között sétálgattam, megállítottam egyet, a
4405 12| kellett mennie hazulról, sétált a márciusi napban. Fölnézett
4406 11| kocsin megy a gyermekeiért. A sétatér kapujánál kocsija megállott,
4407 3| a piktor Vénusz lábaira. Sherry-brandyt ittunk és énekeltünk: nincs
4408 8| pillanatra. Most lehet látni jól, siessenek, tizenöt év előtti fejét
4409 3| de hagyom az ős témát és sietek az egri leányhoz.~Olyan
4410 11| leány és asszony andalgott, sietett, tolongott, álmodozott és
4411 6| jelentek meg a havon és siettek egymásfelé, az iskola felé:~-
4412 1| sejti minden gyorsan növő siheder, a ki szerzetes gimnáziumba
4413 3| anyagilag. Olcsón dolgoznak - és sikerrel is - a mai Prometheuszok,
4414 6| verekedni szeretnék. De kivel? Silány férfiakkal, a kik a szegény
4415 1| alakot ölteni és tömzsi kis silhouetteje egyszerre csak megnyúl,
4416 7| mikor szalonnát látott. Sillabizálni kezdte hát hogy mi ujság,
4417 8| elé, de a nap addig-addig simogatja, a míg szemei egyszerre
4418 11| János, látván hogy nézem, simogatom a virágjait.~A virágokon
4419 3| türemlett, fodrosodott, majd simult ki rajta...~Mindketten igen
4420 14| csak abban a gyöngeségben sinylett, hogy innen Csehországból
4421 2| leszoríttatásáról.~Sok bűnben sínylődik a női világ. Mindezek között
4422 8| megrezdűl, de már nem sír a királyné.~Így látta a
4423 3| bár volna szavam erős és sirámos, mint a Jeremiásé, hogy
4424 6| Elég is lesz talán a siránkozásból! Voltaképpen mit is akarok?
4425 14| lépett, meg akart indulni a sírás felé.~- Megállj! - kiáltott
4426 5| kis fiút, a kinek keserves sírása kihallatszott a szobából.
4427 14| szepegését, majd éneklő sírását hallotta.~- Lőjj! - vezénylé
4428 15| Az üvegen át hallottam sírásba fuló szavukat:~- Magát szeretem,
4429 5| Botkó Kis Perzse».~Nagy sírások, kétségbeesések és kételkedések
4430 10| megtanultam a betűvetést, azokat siratom sok fekete tinta-könyhullatással.
4431 11| tetted te nekem! Haraggal siratta, gyűlölettel gondolt rá,
4432 11| nemtővel kisérteti magát a sírba.~- Asszony kacagása legyen
4433 3| melyek elkisérendenek a sírig. A középső Fejeő-leány jelentette
4434 3| régi asszonyok ruháit. Ne sírj barátom, minden korszaknak
4435 14| nincsenek-e azok? Már meg megint sírnak.~- Földi, nem hall-e valamit?~
4436 13| A csunyaság királya, egy síró-nevető ember, egy természetes Gwimplaine.
4437 3| nem megy a fejemből soha. Sirok - komoran, hang nélkül,
4438 6| helyzetbe került valaha? És sírt-e az önök előtt vagy nevetett -
4439 2| megülni és menni előre az élet sivatag útjain.~ ~
4440 1| hallatszik némi ellankadt skála...~Kedves és szép város
4441 11| Kicsiny ollókkal, kefékkel, skatulyákkal. Talán egy-két női kalap
4442 1| túl nem izgat még jobban: Skopas, Praxiteles, Agisander,
4443 3| lenge hímationt, a mely hol sleppelt utánuk, hol meg csak a nyakuk
4444 15| imádkozó szőnyeget, russót, smyrnát, kisebbeket, nagyobbakat!~-
4445 11| ődöngenünk. A még ki nem söpört helyiségben, bogarak birodalmában,
4446 9| orvos nem jött. (Ilyenkor söröznek a vidéken, a miért a háziasszonyok
4447 1| kartársaim és az egész férfirend sörözött a különféle kaszinókban
4448 5| durcáskodott magában.~A sört sehogysem akarta meginni,
4449 2| sőt olyan is, a mely már sötétbarna, mégis vörös fénye van.~
4450 11| elaludni, mert féltem, hogy soh’sem ébredek föl többet.
4451 11| otthonosan érezték magukat itt!~Sóhajtotta János, látván hogy nézem,
4452 6| folytatják éjjelente, de valahogy sohase álmodják azt, hogy hősök,
4453 5| hivatalnokok jöttek vele szemben. Sokan a szürke pesti feleségük
4454 3| újságokban, mondhatom, e tanácsok sokba kerülnek az illető férfiaknak.
4455 13| mégis. Éppen nem táncolt, sorra kikosarazta az urakat! Magányosan
4456 11| hozzá és mit tudnék tenni? Sors, tegyed kötelességed!~***~
4457 3| Szegény barátom, a grófné, sorsa mélyen meghatott és most
4458 6| anyák, a kik talán a maguk sorsán okulva, függetleníteni akarják
4459 9| aggastyánnal - és hogy életük sorsáról egyet-mást megtudhassak.~
4460 5| vékonycsontu parasztleány, a kit a sorsnak hiába tetszett a Mátra-aljáról
4461 7| hasonlított valamennyi. Sorsuk tudata, mint halavány ösztön
4462 13| ritkán és rendetlenül nőtt, a sorvadás romlottsága fénylett barna
4463 4| Ígérni: ígérj, de hadd sorvadni, epedni, kínlódni, érzelegni.
4464 7| sózogatott, de csínján bánt a sóval és a kenyér haját - a mit
4465 7| egyedül maradt szomorúan, soványan. Vége volt minden reménységnek,
4466 7| száraz kenyeret aprónként sózogatott, de csínján bánt a sóval
4467 7| mellette imádkoznánk.~A spanyol falat odahúzták, a többi
4468 13| selymes bársonyos fekete spencereket, a melynek nyaka a fejük
4469 11| valami baja...~- Hisz’ ez a spirituálizmus!~Fölnevetett. Ez a kacagás
4470 8| szemeikkel. Elhalványodó staffage és mellékes lett körülte
4471 4| szerelem: hazudik, mint egy statisztikus. De hazudik az is, a ki
4472 11| a ki házasodik. Don Juan stb. Álnéven Tót János, Tót
4473 14| gombokat.~Mert máskülönben Stefan Tuza rendes, értelmes, jó
4474 14| a Perzse meg a Palkó...~Stefán Tuzának nem volt maradása.
4475 2| változott, a fejek tökéletes stílusához nem merészelt nyúlni a mindent
4476 11| ujonnan épült, de régi stilusu templomban jobban éreztem
4477 3| félek, hogy kisül, most sül ki mindjárt a tudatlanságom.
4478 11| anyák és kihirdetésüket sürgető jegyesek vegyest. Szolgák
4479 12| nem üttetnék magukat oly sürüen agyon, az orvosnövendékeknek
4480 12| a szép, új menyecskék, süt a nap, itt a tavasz és a
4481 11| raktára, friss cukor, liliputi sütemények, divatlapok és költeményes
4482 8| ellen tartja. A nap szabadon süti meg az egyik oldalon és
4483 7| szemét is mintha mindig a nap sütné, folyton-folyvást ragyogott,
4484 11| emlékezett!~- Meg fognak téged sütni a másvilágon, elevenen!
4485 5| van és az ő kis porontya sütő kendőbe, régi kék kötőbe
4486 9| okosság, sőt szűkös bölcseség sugárzott ki belőlük:~- Jó nagy sár
4487 13| ajtóban.~- Csak jöjjön! - súgta a kisasszony.~Beléptem,
4488 3| dessínűt. Oly szélesek, úgy suhognak végig az utcán, oly gőgösek
4489 7| krajcárokért árvereztet. Sunyi és mérges, a mellett tekintélyes.
4490 12| volt. De most a szobáját súrolták, el kellett mennie hazulról,
4491 3| egészen kicsi pettyekkel, sűrűn behintve...~
4492 8| csöndben - milyen alak! susogják a tribünökön. Inkább egy
4493 5| magának. A Dunát és a papucsos susztert minden áron fel akarta keresni,
4494 2| fejükön. Anélkül: a fejük suta, a hajuk, mintha csak rá
4495 11| az én Lajosomat!» mondta suttogva, hogy férje csak félig hallja
4496 11| haza levelet, verekedni Svarccal, a szabóval, levágatni a
4497 11| testegyenészeti intézete van, svéd gyógy-tornászattal és massageval
4498 4| C.~A syrének tengeri szörnyek voltak,
4499 3| honunkba került modellje. Szabadkézből dolgoztak és a kis gömböc
4500 8| nap ellen tartja. A nap szabadon süti meg az egyik oldalon
4501 13| nyomorult szabó, a ki rájuk szabadult és valóságosan őrült ruhákat
4502 11| előtte.~Sok minden, igen nagy szabású, volt még elhelyezve e lakásban,
4503 3| tulajdonosa egy híres bécsi szabó-cégnek. Barátom egyszer így szólt
4504 3| ez egyszerű, talán el is szabott derekaknak, fodros szoknyáknak,
4505 11| levelet, verekedni Svarccal, a szabóval, levágatni a hajamat, barátkozni
4506 3| kihasználtam korom előnyeit, ha szabtak a lányok, ha próbáltak a
4507 3| kartonnak olajos, kedves szaga. És nem láthatok azóta se
4508 11| hölgyeket.~- Ennél tanultam; a szája széles, a szeme, mint egy
4509 11| Szemei be voltak csukva, szájában a szivar vége egy tűz. Rátettem
4510 5| gorombaság is akadt, csak férfi szájára való.~Megtalálta a boltot
4511 14| földi, de szélesre húzta száját az öröm. Majd meg lefelé
4512 11| van ilyen piros, duzzadt szájuk.~Felöltözködtünk, megindultunk.
4513 7| favágó volt élete utolsó szakában, mondá Juli, a ki még mindig
4514 7| magát, földmívelők gyermeke, szakácsnő, a ki legszívesebben falura,
4515 5| ki nem szoptatta, a szíve szakad meg, ha el kell válni most
4516 13| marad. Az örök éretlenség, a szakála ritkán és rendetlenül nőtt,
4517 13| üldöztetést; végét akarom szakítani.~- Meg kell kérni a szülőket.~-
4518 3| engem nőm kényszerít, hogy szakszerűen értsek a divathoz. Bemutat
4519 2| esztendő mult el és hajuk szála se változott, a fejek tökéletes
4520 7| a kicsiny Juli, a kinek szaladásában, járásában még benne volt
4521 7| viszont a szülők. Kétségbeesve szaladgált a kicsiny Juli, a kinek
4522 5| dobogott, becsapta az ajtót, szaladt befelé: ha még egyszer,
4523 7| egy ágra, vékony színes szalaggal és elrejtették a fehér főkötő
4524 2| jó, olajos festékkel. A szalagok mit sem használnak és ront,
4525 7| mulatta magát, ugratta, szalajtatta, mérgesítette őket. Mindegyik
|