abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
4526 11| kedvesem! Ilyenkor szeretnénk szállni, lebegni, felhőről felhőre,
4527 3| felöltöztették, majdhogy el nem szállt az, olyan könnyű és graciózus
4528 15| a menyasszonyi ruhát. A szalon összes villamos lámpáit
4529 7| becsületes ember eldob - ette szalonna helyett. A kalapját le se
4530 5| hetes volt, vígan ette a szalonnabőrt.~Ősszel, jó későn már, került
4531 15| sőt több ízben «aranyos szamaram»-nak nevezte. Engem meg
4532 3| A férfiak szamársága.~Ősz a fejem, de nem az
4533 3| mindjárt beszélek a férfiak szamárságáról.~Valamint az asszonyok maguk,
4534 6| férfiaktól, szükségből, számításból, hiúságból: tanítónőnek
4535 1| tudtam, mely pályán terem számomra babér. De hogy terem valahol,
4536 6| haragszik is már reám és számon kéri a társadalmi cikkből
4537 14| törődött a távolsággal, számot se adott magának róla, hallotta,
4538 3| megőszülés végzete. Elnézést és szánalmat hát az én szegény fejemnek
4539 13| évekig és kiért, kiért? Szánalommal vagy haraggal beszél-e majd
4540 3| színes sarukba fűzve. A szandálok sarok nélkül valók, mindig
4541 6| könnyes kenyerét másnak szánta a férfi és nem tudta békén
4542 7| férfiakat és nem utálták, hanem szánták őket.~Estve, egyszer, mondja
4543 10| fejét is lehullatta, csak a szára volt meg.~Nyár lett és én
4544 9| tehetségem! mondta a paraszt szárazon.~- Az állam köteles, hogy
4545 7| szintén nem erről a vidékről származhatott, a kölönc, a melyet évek
4546 15| széles libegő ujjal, mintha a szárnyakat akarná mimelni. A beszéde
4547 5| aludt - elszalajtották a szatócshoz, közel a ligethez, mert
4548 3| Hajnalban egy kis fekete szattyánpapucsot alkalmazott a piktor Vénusz
4549 2| tekintetével a levegőbe, a görög szavak, mintha ismerősen zengettek
4550 3| tetszelgéstől. Óh, bár volna szavam erős és sirámos, mint a
4551 14| Kiáltott!~- István! zengett szavától az erdő. István, én vagyok
4552 15| át hallottam sírásba fuló szavukat:~- Magát szeretem, senkit
4553 1| De én bizonnyal az egy százalék között lettem volna, ha
4554 6| a világ annyi meg annyi százezer művelt leányának, a ki a
4555 3| leány csak úgy roskadozott százrétű ruházatának terhe alatt,
4556 6| Mátyás, Napoleon, akár Széchenyi István…~Petrovics Katalin
4557 10| sötét ibolyát láttam, azt szedje meg, azt vigye neki haza!~
4558 8| káprázatos látnivalóktól immár szédülő tömeg meglátta a fekete
4559 12| egyenes és sima a hajuk mint a szeg. A vasárnaptól, az esküvőtől,
4560 12| Semmi. Mégis valami: ha szegénykék nem üttetnék magukat oly
4561 13| kék, nagyon fázhatott itt. Szegénykének nem volt az egészségéhez
4562 10| az én lovas leányomhoz. A szegénység borzasztó, rég mondom én,
4563 1| minduntalan a nagyváros szegénysége járt az eszemben. Ott, hol
4564 3| kis viganókra és egy kissé szégyenlem is magam. Valamivel bölcsebb
4565 5| mivelhogy oly igen nagy szégyent te reánk hoztál, a gyermekkel,
4566 9| Doktort vitetni, külön szekéren, talán épp a biró lovain?
4567 1| porfellegekben nem látják egymást a szekeresek és egymásnak hajtanak. A
4568 9| hogy megnézzem, miféle szekeret húzatnak ezzel a két aggastyánnal -
4569 6| akár egy egyetemi tanári székért. De nem kellett a tanítónő
4570 13| Dráva mellett. Egy érseki székhelyre, a hol a lakosság kizárólag
4571 13| magára kíváncsi. És hiába szekiroznak, hiába tesznek akármit,
4572 6| virágos kalapja kikészítve a székre. Egy kis szemtelen birizgálta,
4573 11| ruha is volt a tükörajtós szekrényben. Valamelyik sarokban Kugler
4574 6| mely kinyitva feküdt éjjeli szekrényén, tegnap még olvasta, hogy
4575 1| Messziről kék hegyeket szel derékon a felhő (pompásan
4576 1| mind csak arra az egyre, a szélesajkúra, a kicsinyre, az elsőre
4577 3| lilát, törökös dessínűt. Oly szélesek, úgy suhognak végig az utcán,
4578 12| Micsoda tragikus hang? Ők széleset mosolyogva néznek bele Pestba,
4579 14| Zsörtölődött a földi, de szélesre húzta száját az öröm. Majd
4580 3| a pirosnál is, csakhogy szelídebb. A már beteg szivű férfiakra
4581 7| szóval próbálta az állatokat szelídségre birni, beszélt hozzájuk,
4582 1| kattogása idehallatszik a tulsó szélről; valami vidám, pincéből
4583 2| fehér szempilla és vörös szem jár, hanem a hamvas, a meleg
4584 13| romlottsága fénylett barna szemeiben. A halálné vőlegénye ez
4585 9| Föl-fölrebbentek, kinyitották szemeiket, a mely olyan volt, mint
4586 8| asszonyok szinte megfogták a szemeikkel. Elhalványodó staffage és
4587 11| többet. Erőszakkal nyomta le szemeimet az álom... Kétszer halálos
4588 15| ködben, az éjben elvesztettük szemeink elől a menetet. A menyasszony
4589 5| oka.~Hát megitta. Behunyta szemeit, elmondott magában egy miatyánkot
4590 1| zsaluk mögül kicsillogó női szemek jelentik.~Óh áldott vidéki
4591 3| kezdetben kápráztatta a szemeket, bosszantotta a mamákat:~-
4592 11| enyém lesz mint a kezem, a szemem.~Elhallgatott; egy kissé
4593 1| hivatottak, legyenek szivesek szememre borítani egy könnyű ezervirágos
4594 1| tartott, míg a polgármester a szeméremre hivatkozva, meg nem tiltotta
4595 1| a mikor nem látom őket. Szemfedő az arcomon... Baj, baj,
4596 5| Citromszín koporsóba, piros tüll szemfedővel. Búcsúztató is volt, tor
4597 8| tőle elvette...~Merész ívü szemöldöke - a fátyol alatt - megrezdűl,
4598 1| az utca csendjén elmélázó szempárokat, a melyekhez tartozandó
4599 2| kenderszerű, amellyel fehér szempilla és vörös szem jár, hanem
4600 7| Minden étetés után, egészségi szempontból, de szórakoztatás céljából
4601 6| kikészítve a székre. Egy kis szemtelen birizgálta, többen szerették
4602 7| Heten voltak, vidámak és szemtelenek; emberekhez hasonlított
4603 3| állott a ruha, új lett a szemünkben, egy egészen újkori asszony.
4604 3| olvasna, de sohse talál jó szemüveget. Elüldögél magában csendesen,
4605 9| vendégfogadósok lattal mérik a szénát.~- Hát ez a pár ló a magáé?
4606 1| gimnázium terasza tele volt szentek kőszobraival, melyeknek
4607 15| értelmesen - ő excellenciája, Szentjakabi gróf jogi tanácsadója lettem.~-
4608 11| gyermekét látta, mindig ama szentre gondolt, a kit olajba főtt
4609 3| Lehet, hogy csalódom, de szentül hiszem: nincs annyi jogosultsága
4610 3| Iszonyú, iszonyú, mennyit szenvedek, mennyire félek, hogy kisül,
4611 13| Mily őszinteség, mennyi szenvedély, az ilyesmitől egészen elszokik
4612 11| tolongott, álmodozott és szenvedélyeskedett a négy fal közé szorított
4613 7| cselédek minden nyomorúsága, szenvedése meglátszott rajta. Paraszti
4614 3| páncél, mint az asszonyok szenvedéseinek egy különös emblémája jelenik
4615 3| nem fizikai, vagy lelki szenvedések miatt, hanem elméje erejét
4616 14| éjszaknak, a merre felé a Palkó szepegését, majd éneklő sírását hallotta.~-
4617 5| gyertyát gyújtani. Álmában szepegett, szólítgatta a kis fiút,
4618 7| hasonlítottak, a ki csúf, szeplős és vörnyeges hajú volt.
4619 3| ünnepivé, ékessé, meséssé, azaz széppé és józantalanná tenni ezt
4620 3| Beszélj nekem anyus, amire szépre, érdekesre egész életedből
4621 8| a ki a legnagyobb földi szépséget adta neki, de ő szent felségének
4622 8| régi erkölcstan. Kell a szépségnek, a legfontosabb alkotó része
4623 11| szépen beszélt, oly szép szeptemberi éjjel volt.~Teli hold, ezüstös
4624 6| A tanítónõ.~Szerdán - nem is régen - a bácspetrovoszelói
4625 6| mig kinyujtotta kezét a szerecsikás pohár után. Fölöltözött,
4626 10| minden álmuk megmarad így a szerelemnek. Ilyen, de ilyen volt az
4627 10| tudják és tudatják, hogy a szerelmen kívül más nagy dolog is
4628 4| szikra, a melyből a férfiak szerelmi lángja támad: egy leány
4629 3| sok-sok teák után. Odakint, a szerenáta után, muzsikások mentek
4630 11| félistennel, a némettel, nem volt szerencséje találkozni soha.~Nézte az
4631 2| sok férfi bolondult bele.~Szerencsére a szolid gesztenye-barnának
4632 11| János nem zsivány, csak egy szerencsétlen gyermek, a kit a plébános
4633 3| harmóniát és kerüljétek a szerénységet! De legmesésebben tudatlan
4634 3| esett: nekem mindig szép szerep jutott. Az ollót - a mely
4635 1| betanultam a híres hős szerelmes szerepeket, sőt Otellót - egy sárga
4636 1| érzékeny férfiember életében szerepet játszik. Az elérhetetlen,
4637 11| bántsd a holdat, cimbora, szeressed az éjjelt, a nappal csak
4638 3| lehettek, azért rendkívül nagy szeretetben és ritka nagy tiszteletben
4639 5| ösztöne megtévedt és mindazt a szeretetet, a mit iránta kellett volna
4640 12| a jó isten is kimutatta szeretetét a bocskoros hangyácskák
4641 13| megverhetném!~Igyekeztem szeretetreméltó lenni hozzá. Ő meg éppen
4642 8| tekintet őt kereste, kíváncsi szeretettel, energiával, az asszonyok
4643 13| csak hozzá is érjen, mint szeretheti? mit akar tőle?~És mit kíván
4644 6| bonyolódó nagy injuriát szeretné valahogyan helyre hozni,
4645 13| elbetegesednek ha elég korán nem szeretnek. A lelkük olyan!~Bemutatkoztam,
4646 11| meg, óh kedvesem! Ilyenkor szeretnénk szállni, lebegni, felhőről
4647 4| férfiak szerelme? Önmagukat szeretni.~
4648 15| Soha, soha nem lesz nekem szeretőm! Értse meg, soha! Becsületes
4649 6| szemtelen birizgálta, többen szerették volna felpróbálni. De az
4650 11| soha, senkit úgy. Ki nem szerettem belőle egy pillanatra se
4651 4| az asszonynép szerelme? Szerettetni. De mi a férfiak szerelme?
4652 3| azt, ami van, s nem annyit szeretünk, a mennyit lehet, hanem
4653 13| emberekkel való megismerkedés szerez.~Milyen különös hely ez
4654 5| fizetést fölveszi. A pénzt szerezni nem oly könnyű.~Az úr, kereskedő
4655 3| kértem, megtette mégis. Szereztünk egy képet a milói istenasszonyról,
4656 11| pompás téli bundájába.~A szertartás is véget ért. Juan igen
4657 11| úgy beszélgettünk:~- A szertartástól - szólt János - fázom, mint
4658 7| úgy megnőttek, hogy szinte szertepuffantak. Mint egy buksi-paraszt
4659 5| gyerekem. Ne búsuljon. Az árt a szervezetének. Ápoltja érdekében is kell,
4660 4| gyakran alkalom egy másik szerzésére.» A becsületes öreg aligha
4661 1| gyorsan növő siheder, a ki szerzetes gimnáziumba járt, hol a
4662 2| esetben, meggondolva, sohasem szeszélyből, haragból, különcködésből.
4663 6| feje mellé és onnan néz szét kihívóan és haragosan. Mindhiába,
4664 14| meg. A katonák megálltak, szétnéztek, sehol még csak egy madár
4665 14| egyszerre zörgött a bokor, szétnyíltak az ágak és a rabkatona fakó
4666 6| megmozdul!~Megijedtek, szétrebbentek, apró lépéseikkel egy óra
4667 9| most nagyon neki zúdult és szétverte a vásárosokat. Láttam, hogy
4668 2| általa. A vörös asszony a Szfinx, a kit ismerünk.~Szólt a
4669 3| szereti adni az orvost: szidja a fűzőt, pedig azt sem tudja,
4670 7| velük a templomba. Csak néha szidta őket, az anyjukkal hozakodván
4671 14| fenyves erdőbe, tanyát ütött sziklabarlangokban, barátságot kötött az elvadult
4672 8| vasárnapi Te-Deumra. A nap szikrái még külön is földíszítették
4673 8| felüdítené, nézi a színekben szikrázó, mégis lágy és csendes képet
4674 6| kéri a társadalmi cikkből a szilárd következtetéseket. Mit akartam
4675 1| az irodalomnak, mint a ki szilárdul elhatározta, hogy ezen a
4676 7| fajta szilvák, különösen sok szilvafa, Voltaképpen egy félben
4677 7| manna, mindenféle fajta szilvák, különösen sok szilvafa,
4678 8| fehérben, a magyar: nemzeti színben - csak ő van a fia színében,
4679 8| Így próbálom ime: email a szine. Ránc - †††‑et tegyünk e
4680 8| színben - csak ő van a fia színében, talpig feketében.~A fia!
4681 3| kell lopni az égi testek színeit - a férfiakat nem szükség
4682 2| A színek.~Festőkkel szoktam beszélgetni
4683 3| hernyók, más és más formákat, színeket, hiteket, meggyőződéseket,
4684 3| járt mind a három, az egyik színesben: ez volt a legöregebb, a
4685 1| két percent sem megy el szinésznek. De én bizonnyal az egy
4686 11| lebonyolítása. Valami híres szinésznő esküdött és az előszobában
4687 6| egy-egy részletét ki is színezi a fantáziám. A lapok megírták:
4688 3| pedig hófehér. A hölgyek a színházakban bámulva és egyszersmind
4689 11| azonban kihivatott engem a szinházból.~- Gyere hozzám aludni!
4690 8| az álomnak is merész és színpompás tavaszi kép.~Így volt: mellette
4691 3| egyszerűbb és természetesebb? A színtelen ruha, a melyből egyetlen
4692 12| kárpáti levegőtől megjött a szinük, ami majd itt a nyáron elvész,
4693 3| díszítve. Miként ha sárga viola szirmából volna összeszőve az egész.
4694 14| körösztül lyuggatva mint a szita. Így beszélte nekem az egyik
4695 6| ajkukon dac vagy elhalt szitok a férfiak ellen, a férfitársadalom
4696 3| barátom, igen erős szivarokat szív, császárszakállt visel,
4697 11| voltak csukva, szájában a szivar vége egy tűz. Rátettem kezemet
4698 11| beszélgetni. De akkor a szivarjának füstjét nem látja az ember.
4699 3| Van egy barátom, igen erős szivarokat szív, császárszakállt visel,
4700 8| királyné korona nélkül is. Szívből bókolunk és nem kötelességből
4701 5| Kiáltottak rá, hívták. A dada szive hevesen dobogott, becsapta
4702 1| declinatióval egyidőben ojtják be szívébe a dicsvágyat is. Természetesen,
4703 7| parasztmenyasszonyának a szívében az öröm úgy felillatozott,
4704 4| Egy csapással beveszi a szívedet. Óh, leányok, ne hallgassatok
4705 3| fogadjátok be kegyelmesen szíveitekbe a sárga színt. Nincsen oly
4706 8| kihallatszott az összeszorult szíveknek szava. A négy fehér ló megállt
4707 3| festő:~- Asszonyság, nincs szívem önnek cipőt pingálni.~-
4708 11| csak lélekben vele. Az én szívemnek ő a természetes igaz hitvese,
4709 15| meggyujtották. A fecske szívére szorította a kezét, úgy
4710 6| megszerezte? Óh, bizonyára szívesebben kötözött volna pergamennel
4711 1| gondoskodni hivatottak, legyenek szivesek szememre borítani egy könnyű
4712 13| mindenkinek ajánlanak.~- Én, szivesen, mikor?~Ily gyorsan se kötöttem
4713 7| gyermekével. Isten verje meg a szivet!»~A szülött gyermeket azonban
4714 11| pillanatra is, hogy levegőt szívjon. Juan is szívta: föllélekzette
4715 3| volt, munka lehetett belőle szívni. A lányok varrtak másoknak,
4716 11| levegőt szívjon. Juan is szívta: föllélekzette a lányokat
4717 3| csakhogy szelídebb. A már beteg szivű férfiakra pedig jótékonyan
4718 11| környékéről való. Komoly, okos szívű, kemény elméjű. Mért lett
4719 14| őket, addig, ha legalább szivükben hívek maradnának hozzája.~
4720 12| Ejnye, de szép és ismeretlen szláv idioma!~Az idioma nagyon
4721 15| és átvezetett egy másik szobába.~- Itt békén vagyunk! mondá
4722 5| keserves sírása kihallatszott a szobából. Felugrott, be akart menni,
4723 7| is vitte őket a főapáca szobájába, a mely tele volt most fiatalabb,
4724 12| nyelvész volt. De most a szobáját súrolták, el kellett mennie
4725 10| viselt, vagy hogy hanyag szobalánya volt.~***~Vége van a mesének.
4726 11| igazgatta. Királynénak és szobalánynak, már az ó-korban és ma Amerikában
4727 13| vizitszobába vezetett be a szobaleány. A fütetlen, lakatlan, nedves
4728 13| délutáni két órakor. A szobaleánynak mondja, hogy a kisasszonyt
4729 2| ezt nem tették sohasem, a szobor lányok közül egynek is eszébe
4730 1| Athenidoros és a többi. Szobrász akartam lenni sokféle okból.
4731 2| úgy, mint ahogy a görög szobrok szoktak, a kik szintén viseltek
4732 1| fiatal ember tartja a jussát. Szobrot faragtam és képet festettem,
4733 13| mozgolódtak; a kis baba sírt. Szöknünk kellett, nekünk férfiaknak.~
4734 4| C.~A syrének tengeri szörnyek voltak, a kik énekükkel
4735 7| a halált; nem valami rút szörnynek, hanem komoly barna hajósnak
4736 3| hanem inkább kivirít a sötét szövetből. Rafinált férfiak gyengéje
4737 3| mert felhúzván a hószínű szövetet és derékon övvel összeszoríttatván,
4738 3| halálos, nagy méreg adja meg a szövetnek ezt a színt.~Vénusznak igen
4739 3| hogy a takácsok már nem szövik, bálokban már nem viselik.
4740 3| hallgassanak meg, miféle álmokat szövök, ha fekszem álmatlanul valamely
4741 8| Ránc - †††‑et tegyünk e szóhoz, mint Belzebubhoz - ez a
4742 1| jelentik.~Óh áldott vidéki szokás! Óh ti begoniák, fuxiák
4743 5| az Andrássy-úton. Otthoni szokása szerint, rajta volt minden
4744 6| lányokkal, a túlérzelmes hervadt szőkékkel, a nagy, fekete szép leány.~
4745 3| ismeretség kezdetén, magam is szoknyában jelentem meg. Emlékszem
4746 1| könnyű ezervirágos karton szoknyácskát, vagy egy lenge csipke fisüt,
4747 5| rajta volt minden viselő szoknyája. Alul a puhák, felül a keményített.
4748 3| Regina Panni, a szép száz szoknyájában. Annyi nem volt, de csaknem
4749 6| sötét szobában. Összefogják szoknyájukat, mert íme: a férfiak dühös
4750 3| kisasszonyok, ha a gombostű a szoknyák alá, a földre esett: nekem
4751 3| szabott derekaknak, fodros szoknyáknak, a melyek közül az első
4752 3| gondolom, a ki egyszerre húsz szoknyát vesz föl, keményítettet,
4753 2| mint ahogy a görög szobrok szoktak, a kik szintén viseltek
4754 2| A színek.~Festőkkel szoktam beszélgetni erről a témáról.
4755 15| mehet a csúf bagolyhoz! szólaltam meg én ugyanolyan bizalommal
4756 11| sürgető jegyesek vegyest. Szolgák jöttek és protegáltak egy-két
4757 9| komikusak, szegény izraelita szolgálatában állanak falun, szóval nincs
4758 11| ilyenformán gondolkoztam: János, szolgálatot tennél az emberiségnek,
4759 3| terhe alatt, a mely nem szolgált egyébre, minthogy formáit
4760 1| csak mellékfoglalkozásul szolgáltak. Főfoglalkozásul az irnokságot
4761 5| gyújtani. Álmában szepegett, szólítgatta a kis fiút, a kinek keserves
4762 5| megtetszett nekik. Meg is szólították:~- Hány éves, lelkem?~-
4763 14| én, rákiáltok én! Ha én szólok, arra megáll. Arra fogják
4764 2| szép hajviselet.~A tarantói szőlőkben - datolya, pálma, ott a
4765 14| bozót közül a rossz lány szólongatta, a felesége kiáltotta a
4766 14| nem voltak megesküdve - szőlőt kapált, nem felébe, pénzért,
4767 5| megvizitáltatták, sőt egyszer arról is szóltak - csak maguk között - hogy
4768 2| a ki magában volt és így szóltam hozzá!~- Zóé mú zász agapo!~
4769 3| az esztézisről nem is szólva - ha a női formák, az asszony
4770 14| maradt-e a gyerekeknek? Étlen, szomjan, ruhátlan nincsenek-e azok?
4771 5| szegényke! búsult a leány.~- Ne szomorkodj rózsám - szólt a fiú - ha
4772 7| halványokkal, vígakkal, szomorkodókkal.~A paraszt nem szégyelte
4773 3| megimádtuk. Egy darabig szomorkodtunk és jajveszékeltünk, hogy
4774 9| olyan nevetséges, kedves, szomoru lovakat!~Elébb a kávéház
4775 11| eredet volt, erős hajlammal a szomorúságra, nagyon erős hitű és a mikor
4776 9| addig, de még kimarnak a szomszédok, ha meghal, anélkül hogy
4777 3| tanácsokat oszt, segít az álmokat szőni a középső Fejeő leány.~Vénusz
4778 2| Negyedik is beszélt, ötödik is, szónokoltunk össze-vissza, de megállapodni
4779 11| között az örömapa, egy keleti szőnyeg- és pénzkereskedő, fülig
4780 11| Kert a falak között, zöld szőnyegekből gyepágyak, sárga sátrak
4781 15| gulisztánt, négy imádkozó szőnyeget, russót, smyrnát, kisebbeket,
4782 11| Reggelizni mentünk a keleti szőnyegkereskedőhöz. Nekem nem volt kocsim,
4783 13| felébredt.~Új baba, még egy szopós gyerek volt otthon. Haza
4784 5| haza, a mig a kicsit ki nem szoptatta, a szíve szakad meg, ha
4785 3| Egyszerű! Mérges vagyok e szóra! Mily fontoskodó hazug szavakat
4786 13| szégyelte magát - különben is szórakozottan.~- Haza kell mennünk - mondá -
4787 7| egészségi szempontból, de szórakoztatás céljából is, a két kis lány
4788 11| szenvedélyeskedett a négy fal közé szorított éjszakában. Jánosban megvolt
4789 15| meggyujtották. A fecske szívére szorította a kezét, úgy nézte a nimfeákkal
4790 9| elzüllöttek. A fejük nagy, a szőrük hosszú és őszbe csavarodott,
4791 3| mintha egy darabból lenne szőve, sehol ne lássék egy varrás...
4792 6| lányaikat a férfiaktól, szükségből, számításból, hiúságból:
4793 11| nem akarok ma aludni!~- Szükségem van rád, kora reggel. Az
4794 3| a családias érzésnek, a szükséges és hasznos jó erkölcs követelményeinek.~
4795 5| neki venni. Nevelő édes szüleid koporsód bezártáig Császár
4796 5| erkölcsös, jófogu, hosszú életü szüleire nézve és nem drága? Küldték
4797 5| elsején este elküldték haza a szüléknek, mivel azok tartották az
4798 8| királyasszony, de nincs senki, a ki születésénél fogva ilyen fejedelmi nő.
4799 11| esztendővel hamisították meg a születési bizonyítványomat. Éltem
4800 7| mondást:~«Itt fekszik egy szülő anya, szülött gyermekével.
4801 5| titkolják. «Hiában, nincs már szülötte gyermeked!» Ezzel végződött
4802 13| szakítani.~- Meg kell kérni a szülőket.~- Hiába.~- Várni kell.~-
4803 5| hoztál, a gyermekkel, kit szültél, a pénzt küldjed és nehogy
4804 13| hajnalban, közvetetlenül szüret előtt. A szemei azonban
4805 4| troubadour szegény árva fejének. Szürkén, kedvetlen kelt ma fel Auróra:
4806 8| élet gyönyörét. S egy kissé szűkebbre fogva jobbjában a legyezőt,
4807 9| körül terjeszt. Gyalázatos szűkkeblű nép ez, a ki még a magyarságában
4808 9| huncut; emberi okosság, sőt szűkös bölcseség sugárzott ki belőlük:~-
4809 11| Elhallgatott; egy kissé szundikáltunk. A mikorra felébredtem,
4810 9| nincs hideg, lehet egyet szundítani, ha fáradt az ember - a
4811 14| jágerrel, a kik feltűzött szuronynyal de bóbiskolva őriztek bennünket.
4812 8| nincs asszony, a ki oly szuverén - nem, mert uralkodóné -
4813 7| díszítették nagy rózsákkal szűz Mária ruháját.~ ~
4814 12| meghallotta «nye kupi maliná»-t.~- Ejnye, de szép és ismeretlen
4815 3| ruhát.~Tarlatán, tarrlatán, taarlataán!~Ez a név ki nem megy a
4816 10| Amott a cseresben egész tábla sötét ibolyát láttam, azt
4817 6| tanító kisasszony nem írt a táblára semmit.~A nagycsizmás lányok
4818 10| neki haza!~Elvezetett. A táblát mohón letaroltam. (A lova
4819 8| alakját és nézzük tovább a tablót, a mely most a sugár, feketeruhás
4820 15| Barokk lesz minden.~- Ne tagadja, látom: nem szereti, kineveti,
4821 10| gyalogos poéta vagyok, nem tagadom és grófkisasszonyokkal nincs
4822 11| a család nem állott sok tagból, kövér asszonyokból, jórészt
4823 3| társadalom, a melynek minden tagja szereti adni az orvost:
4824 3| nélkül, magamban ‑ hogy a takácsok már nem szövik, bálokban
4825 7| el.~- Jó volna szalonnát takargatni ebbe a papirosba! gondolta
4826 11| szintén fázni kezdtem a takaró alatt.~- Inkább megnémuljak
4827 3| folyékony tüzétől, csipkébe takarva, selyemmel bevont abroncsba
4828 5| persze nem tud, hanem ha nem találja, megkérdezi.~A dada elment
4829 5| írásunk friss, jó egészségben találjon, mivelhogy oly igen nagy
4830 13| Beléptem, harmadiknak a találkára.~A leány piros volt, a fiatalember -
4831 6| ébren egy állatemberrel volt találkozása és valami rossz cselédtől
4832 11| némettel, nem volt szerencséje találkozni soha.~Nézte az arcképeket
4833 7| közönyös, a malacokkal ha találkozott, elment az útjukból. Nem
4834 5| beszédbe kezdett. Letegezte és találomra Marisnak nevezte mindjárt.~-
4835 7| a melyet egy kút káváján találtak. A levél tartalmát is tudta
4836 1| hegyekben valami puha kőre találtunk, amiből tollkéssel is lehetett
4837 3| fontoskodó hazug szavakat találunk mi, férfiak, magunknak.
4838 7| nekik.~Fölvette a korpás tálat és csalta az állatokat magához:~-
4839 8| csak ő van a fia színében, talpig feketében.~A fia! Ez volt
4840 4| férfiak szerelmi lángja támad: egy leány figyelmes tekintetéből
4841 4| Mondják, hogy a férfiak a támadó és a nők a megostromolt
4842 1| homályból barna leányfej, mint támasztja föl a zsalut egy kicsiny
4843 15| excellenciája, Szentjakabi gróf jogi tanácsadója lettem.~- Tudod-e - azonkívül -
4844 3| újságokban, mondhatom, e tanácsok sokba kerülnek az illető
4845 4| G.~Katonatisztekbe nem tanácsos belészeretni: nagy a kaució.~
4846 4| itt egy bölcs bár prózai tanácsra fordul énekem: leányzó -
4847 6| férjet, akár egy egyetemi tanári székért. De nem kellett
4848 13| Milyen különös lehet? A tánc előtt, kellemes izgalom,
4849 13| nekem egyes egyedül szabad táncolni.~Egy kellemetlen, zsarnok
4850 13| azt is megmondom, mért nem táncolok.~- Miért?~- Mert nincs itt,
4851 13| hölgyek? Vacsora végeztével, a táncteremben láttam csak igazán, milyenek.
4852 13| mama megjött. Kivörösödve a tánctól - a miért szégyelte magát -
4853 4| Tanítás, leányoknak.~
4854 6| üres, a búbos fűtetlen, a tanító kisasszony nem írt a táblára
4855 6| megölte magát, mert a fiúk tanítója azt mondta rá, hogy - nem
4856 6| a jövő gyermekei számára tanítónak és nevelőnek. De hol hozzájuk
4857 6| A tanítónõ.~Szerdán - nem is régen -
4858 6| Zomborból jött ide, egyenesen a tanítónőképzőből. Petrovics Katalinnak hítták,
4859 6| számításból, hiúságból: tanítónőnek képezik ki a kisasszonyokat.
4860 6| férfiakkal, a kik a szegény kis tanítónőt a halálba kergették? De
4861 6| engedelmet kérve, hogy hiába tanította, többé nem küldheti neki
4862 7| vetettek nekik, imádkozni tanították őket és közöttük nevelődött,
4863 5| mindjárt-mindjárt irattak neki a kis tanítóval, így:~«Kedves leányunk,
4864 6| látták, hogy nincs iskola. A tanterem üres, a búbos fűtetlen,
4865 6| macskát, melyet az elhagyatott tanteremben talált, a mikor abba mohó
4866 6| menekült az ajtó elé, a mely a tantermet a tanítóné lakosztályával
4867 12| szép friss hullájuk, amin tanulhatnak. Kedves tótok, a tudomány,
4868 4| Ulysses!~Fiatal lányok: tanuljatok énekelni. A kinek csak módja
4869 4| módja van, zongorázni is tanuljon. Bűbájos látvány a férfiak
4870 6| felsőbb iskolákban. Álmodnak a tanulmányaikról. Különösen a világhistóriát
4871 6| leány beszélte nekem, hogyan tanulnak ők a felsőbb iskolákban.
4872 12| említette: «szépen beszél, tanulnom kell tőle szavakat!»~A pallér,
4873 1| Az arckép vallomásai.~Sok tanút állíthatok arra, hogy nem
4874 7| ki legszívesebben falura, tanya helyre kivánt vonulni, szerény
4875 7| gondviselőt hoz ezeknek, de a tanyákon nem akadt, a faluban sem,
4876 7| igen sokszor hallotta a tanyán, ugy is mint szép mondást:~«
4877 7| gépekhez, érkezett be a tanyára a nászmenet.~- Kertész -
4878 14| egy nagy fenyves erdőbe, tanyát ütött sziklabarlangokban,
4879 11| elhelyezését és neveit, az izmok tapadását, írni haza levelet, verekedni
4880 5| Megölik, eléheztetik, elfogy a tápláléka!~Veszekedtek a dadával,
4881 5| mit iránta kellett volna táplálnia, átlopta erre az idegenre,
4882 5| következett és nem mehettek egy tapodtat sem. Őt néha - ha a gyerek
4883 2| Már az ókorban.~Tarantóban, egy vasárnap délután láttam
4884 1| naplójegyzetei» című novellával (de tárgy és cím lehet más is).~Tizenhét
4885 11| virágjait.~A virágokon túl tárgyakkal volt tele a két nappali
4886 7| letelepedett melléje. A tarisznyáját is kivette, gondolta, most
4887 10| kis pisze fekete leány, a tarka párnáján találta minden
4888 2| fonatokhoz... A pihék a tarkón! Ebbe már sok férfi bolondult
4889 3| moll és a kék tüll ruhát.~Tarlatán, tarrlatán, taarlataán!~
4890 7| állott már, a többi mind tarló, a mi ellehet magában. Csak
4891 3| kék tüll ruhát.~Tarlatán, tarrlatán, taarlataán!~Ez a név ki
4892 1| vagy ébren tartson. Még a társadalmat reformáló tervekről is lemond
4893 3| bolond illuzióid.~A férfi társadalom, a melynek minden tagja
4894 3| bele is kopaszodnak. Él egy társam, a kinek délceg alakján
4895 13| valamennyi. A félben maradt társaságon egy véletlenül megnyult
4896 7| káváján találtak. A levél tartalmát is tudta szó szerint, mert
4897 8| az ura, gyönyörű friss a tartása, de a nyaka egy kissé meghajlik,
4898 9| kávéházában; körülöttem tartliztak, délben.) A két lovacska
4899 5| a szüléknek, mivel azok tartották az ő leányát. Ha a posta
4900 1| szempárokat, a melyekhez tartozandó arcocskákat árnyékba boríták
4901 12| kit ők csináltak. A falusi tartózkodástól, a jó friss kárpáti levegőtől
4902 6| jegyesei, vagy hozzájuk tartoznak bármi módon. Jön a király,
4903 7| az elhagyatott kertre is tartozott ügyelni. De keveset foglalatoskodott
4904 1| hajlamokat neveljen, vagy ébren tartson. Még a társadalmat reformáló
4905 11| és történetet beszélt:~- Tavaly annyit álmodtam róla, hogy
4906 12| párról. De nem ideiről, tavalyiról még.~Az asszony és a férfi
4907 8| vakítanak. És mindez benne a tavaszban: a fák friss lombjai között,
4908 8| tekintetében egy vers van a tavaszhoz, az ajkai körül játszi bölcseség:
4909 1| megközelíthetetlen, a kire roppant távolságból titkon gondolunk és rettegünk
4910 14| útnak. De mit törődött a távolsággal, számot se adott magának
4911 8| felhő elmúlt a vasárnapi Te-Deumra. A nap szikrái még külön
4912 3| ültünk a műteremben, sok-sok teák után. Odakint, a szerenáta
4913 11| halottal. Egyszer, náluk voltam teán, elvesztette, nem találta
4914 11| emlékezett!~- Meg fognak téged sütni a másvilágon, elevenen!
4915 11| tegnap váltunk volna el, tegezett. A férjéről úgy beszélt,
4916 12| tegnap agyon is ütött a tégla egyet. Egy tót halott! Mi
4917 12| összetapadnak-e a merev arcok a téglarakások mögött? És mit mond hozzá
4918 5| mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba tévedt, nagyon megtetszett
4919 12| módosan ment föl Árvába.~Tegnapelőtt azonban visszajött és ott
4920 11| mit tudnék tenni? Sors, tegyed kötelességed!~***~Az elüljáróságnál
4921 1| a mikor ő akarta, hogy tegyek valamit, teszem föl, irjak
4922 6| bizonyára korteskedett. De mit tegyen diplomájával, ha már megszerezte?
4923 11| az ember pokoli kínokat. Tehát három óra mulva esküszünk.
4924 4| énekem: leányzó - ha csak teheted - férfinak csókot ne adj.
4925 4| édes bölcsességeit, meg is tehetném, ha a női divatárú-cégek
4926 9| munkája volna is!~- Nincs tehetségem! mondta a paraszt szárazon.~-
4927 7| óta minden figyelmét és tehetségét a malacok fölnevelése és
4928 3| de csaknem annyi, mert tehette. A gyengéd és sugár leány
4929 3| mellel vigyázni kell. A teinte nem határoz, csak a csont
4930 7| a kert termékeiből élt, tejet, sőt levest is kaptak olykor.
4931 7| lányoknak - gyönyörű szépek, tejfehér arcuak. Az egyiknek, a kisebbiknek
4932 8| jobbjában a legyezőt, balra tekint, a hol jó ismerősöket lát
4933 7| Sunyi és mérges, a mellett tekintélyes. Voltak közöttük gyermeteg
4934 4| támad: egy leány figyelmes tekintetéből ered. Mondják, hogy a férfiak
4935 8| tiszteletteljesen kíváncsi tekintetek. A hölgyek, dacára az ünnepi
4936 8| öröme, a májusi napból és a tekintetekből kisugárzó meleg mintha felüdítené,
4937 13| Hízelgő, csaknem kacér tekintetet vetett reám.~- Maga jó és
4938 2| nézett rám, hanem belemerült tekintetével a levegőbe, a görög szavak,
4939 15| szólt a szomszéd szobában a telefon. - Jó napot!~Pedig már estefelé
4940 3| legkövérebb, a legkisebbik télen-nyáron tiszta fehér ruhát viselt.
4941 3| csipkékkel, sötét piros rózsákkal teletüzködve, vagy két‑három fürt fehér
4942 1| ember. Völgyben fekszik, telisdedtele nagyon korán nyiló gyümölcsfával.
4943 3| Valamivel bölcsebb voltam akkor, teljesen kihasználtam korom előnyeit,
4944 3| természetes, keskeny ráncok teltek abból, sőt tunika is, mert
4945 2| szoktam beszélgetni erről a témáról. Ők most bele vannak bolondulva
4946 3| következnék most, de hagyom az ős témát és sietek az egri leányhoz.~
4947 4| apó így dalolt: «A férj temetése gyakran alkalom egy másik
4948 1| eszemben. Ott, hol még a temetési vállalkozók sem nyilttereznek
4949 6| szerecsikát.~***~Most már a temető árkában hó födi. Ő maga
4950 7| csizmájukat és bement velük a templomba. Csak néha szidta őket,
4951 11| egyikünket is, sőt titkolta a templomot.~Este azonban kihivatott
4952 5| a természete, valamint a tengelicnek, a kit kalickába zárnak.~
4953 3| A Lidó felől fehérlett a tenger, tündérek könnyű, fehér
4954 11| Ez a holdkór!~- A hold a tengerekre is hat, lehet, hogy velem
4955 3| muzsikások mentek hazafelé, ám a tengeren, apró tengeri bárkán, evezőjük
4956 3| bevont abroncsba ékelve, ha a tengernek muzsikál, ha orosz trappereket
4957 11| gondolkoztam: János, szolgálatot tennél az emberiségnek, az államnak,
4958 11| éreztem, hogy valamit kellene tennem, megmenteni valakit; ezt
4959 5| mint a japán férfiaké; tenyérnyi széles violaszín szalag
4960 13| fiatalember - talán egy tenyérnyivel magasabb, mint a seholvári
4961 13| gazdagság, feketeség, az élet, a tenyészet maga. Ez erős volt és mégis
4962 11| ide hozzám, a baráthoz, téptek egy szerény bársonyvirágot
4963 9| rőfös boltokat. Az egész tér csupa rőfös bolt, igen gazdag
4964 1| azért, mert a gimnázium terasza tele volt szentek kőszobraival,
4965 13| kicsinyek, mintha, mindannyian a térdükön járnának. És e született
4966 7| megnőttek, mindketten ugyanegy teremben ápolták a betegeket, a varangyos
4967 4| vagyunk azok: férfiak. Mi a teremtés ereje: tudunk és mégis,
4968 13| eljegyezni magának ezt a bűbájos teremtést. Lekötni magának úgy, a
4969 7| egész kozmoszt és minden teremtményét átöleli, uralkodott rajtuk.
4970 2| korukban olyanok, mint Mária Terézia. Magasak, majesztétikusak.
4971 3| roskadozott százrétű ruházatának terhe alatt, a mely nem szolgált
4972 13| Mi köze hozzá?~- Hohó! Terhére vagyok?~- Nem, ellenkezőleg.
4973 11| Teli hold, ezüstös párák terjengtek, lebegtek a levegőben. Tündéri
4974 9| mit az állam maga körül terjeszt. Gyalázatos szűkkeblű nép
4975 2| különösen a magyar vidékeken terjesztenie. És vannak helyek, ahol
4976 7| leány nem egészen a kert termékeiből élt, tejet, sőt levest is
4977 5| vidám volt, mert az volt a természete, valamint a tengelicnek,
4978 3| van ennél egyszerűbb és természetesebb? A színtelen ruha, a melyből
4979 1| szívébe a dicsvágyat is. Természetesen, antik minták után és olyan
4980 11| világért sem. Egyébként oly természetesnek találta, hogy kézen fogom
4981 8| Csudálatos, de az impozáns termete egészen leányos. Magas,
4982 8| meghajlik, mint ama szép termetü leányoké, a kik gyorsan
4983 10| tartják a gyeplőt. Könnyű termetük libeg, mégis uralkodik a
4984 3| Elmélkedéseim rossz irányba térnek. Reformeszméimet nem tudom
4985 15| ki csaknem mindig fekete terno-ruhában jár. (Fehér betéttel.) És
4986 15| ki csaknem mindig fekete ternoruhában jár - fehér betéttel - s
4987 5| kijutott, meglátott valami tért, a mi tele volt emberrel.
4988 11| legyen a férjüknek - be-be tértek ide hozzám, a baráthoz,
4989 7| roppant, össze-visszanőtt terület át volt adva a két kis lánynak
4990 1| a társadalmat reformáló tervekről is lemond itt a fiatal ember,
4991 7| érte is.~Gyönyörűek lettek testben, lélekben, földi gond nem
4992 14| rabkatona fakó arca, majd egész teste látszott. Előre lépett,
4993 11| álló orvos vagyok, a kinek testegyenészeti intézete van, svéd gyógy-tornászattal
4994 15| az anatomiában ismeretlen testrészszé egyesültek; már most nem
4995 7| ismerős nekem! szólt ifjabbik testvéréhez. Mintha láttam volna valamikor!~
4996 7| most fiatalabb, öregebb testvérekkel, pirosakkal, halványokkal,
4997 15| után! És ha fölépül, mit tesz, mit akar vele tenni?~Nem
4998 3| rész befejezéséhez, hadd teszek eleget a családias érzésnek,
4999 1| akarta, hogy tegyek valamit, teszem föl, irjak egy könyvet?~
5000 13| hiába szekiroznak, hiába tesznek akármit, még se leszek másé.~
5001 3| savóval leöntött könnyű tésztákat és nem húst, mert gyengék
5002 5| mellett, egynek se láthatta a tetejét, a tornyát.~Kijutott mégis
5003 3| a ruhákkal való hívságos tetszelgéstől. Óh, bár volna szavam erős
5004 11| asszony azt mondta: ezt tetted te nekem! Haraggal siratta,
5005 7| reá. Betakarták, olvasót tettek a kezei közé. De nem könnyeztek,
5006 6| talált, a mikor abba mohó tettvágygyal benyitott.~***~Elég is lesz
5007 7| kocsis a városban is, abban a tévedésben élt, hogy a gyermekeit a
5008 11| gyermek, a kit a plébános tévedésből négyszáz évvel később írt
5009 9| de hamar beláthatta, hogy tévedett. Talán búzát akarok náluk
5010 5| a mezőről a téglavárosba tévedt, nagyon megtetszett nekik.
5011 2| egyébnek, mint komikus képű tevének, a kinek hátán kényelmes
5012 3| barátom, minden korszaknak tiéd - az illuziója! És amint
5013 3| hattyút és a hermelint. A tigrist, a jaguárt, azt nem bánnám!~
5014 13| a mi pártunkon van!~Nem tiltakozhattam, a mama megjött. Kivörösödve
5015 1| szeméremre hivatkozva, meg nem tiltotta neki.~Jó világ volt ott,
5016 10| azokat siratom sok fekete tinta-könyhullatással. Néha - különösen újabban -
5017 3| melynek az én szememben ő a típusa. Hadd ejtek egy könnyet
5018 11| kire ezt a szenvedélyes tirádát mondta:~- A hol jár, lába
5019 13| pletyka legyen belőle. A Tiszántúlra, mindjárt a Dráva mellett.
5020 6| okos és érzelmes asszony, tisztába hozta az egész kérdést nem
5021 5| Kimaradt az éjszaka és legalább tisztán akart a rapport elé menni.
5022 3| szeretetben és ritka nagy tiszteletben állottak az akkori férfiak
5023 8| alakját csaknem lenyelik a tiszteletteljesen kíváncsi tekintetek. A hölgyek,
5024 2| minden becsületes ember igen tiszteli.~A zöld haj azonban nem
5025 2| tarantói lányok némelyike nem tisztelte eléggé a hagyományt, a copfja
5026 3| Emlékszem egy úrra, a ki egy tisztes házba estefelé véletlenül
|