abba-bizon | bizto-elmel | elmen-folds | foldt-hidla | hihet-kerde | kerek-leany | lebeg-menek | menet-ova | ovato-szala | szall-tiszt | titka-zugta
Rész
5027 11| csipkegallér a nyakamon: titkár lettem volna egy érseknél,
5028 3| bölcselkedésekért, gyöngéd titkokba való sűrű beavatkozásáért
5029 5| is temették, csak előtte titkolják. «Hiában, nincs már szülötte
5030 3| nem szabad! diszkréten titkolni kell, de elhazudni, merőben
5031 13| unja ezt a küzködést.~- A titkolódást, az üldöztetést; végét akarom
5032 3| van. Ők diszkréten tudtak titkolózni. Jöjjenek velem, lessük
5033 11| hítt egyikünket is, sőt titkolta a templomot.~Este azonban
5034 1| kire roppant távolságból titkon gondolunk és rettegünk ha
5035 15| mosolygott, zavartan és titokzatosan.~
5036 2| Kömlő, a parasztlányok ott tizenhat éves korukban olyanok, mint
5037 1| tárgy és cím lehet más is).~Tizenhét éves koromban én még nem
5038 11| havon állva. A nap többi tizenkilenc órája arra való volt csupán,
5039 11| azzal, a mi vele összefügg. Tizennégy éves koromtól tizennyolc
5040 3| az a nem egyszerű és ha tízféle szín van együtt, de harmóniában:
5041 2| rózsás bőrük van. Tudta ezt Tizian, Makart, az utóbbi ahogy
5042 2| ilyenben tíz asszony van, tíznek a szenvedélye, férfiégető
5043 11| láttam és az alatt legalább tízszer voltam másba halálosan szerelmes.
5044 3| ruháról. Különféle történetek, többek között Iza tragédiája, a
5045 6| kis szemtelen birizgálta, többen szerették volna felpróbálni.
5046 7| megférgesedett, az utakat roppant tökfejek állották el. Csak a szerény
5047 14| adott melléje, öt-öt éles töltést valamennyinek a patrontáskájába.~-
5048 8| látnivalóktól immár szédülő tömeg meglátta a fekete kalapos
5049 5| csak úgy hajladozott a tömegük, mint a kígyó. Mögöttük
5050 11| leány jött; kettő, tíz, tömérdek leány és asszony andalgott,
5051 11| fázom, mint az ördög a tömjéntől. Csak az vígasztal, hogy
5052 5| ételt nem bírta megszokni.~- Tömnek mint egy hízót, bezártak
5053 2| apró pihék járuljanak a tömött fonatokhoz... A pihék a
5054 1| határozott alakot ölteni és tömzsi kis silhouetteje egyszerre
5055 3| hiányzik itt Budapesten egy pár tönkrement nagyúri kisasszony.~
5056 14| eladó, a fiatal felesége töpörödött nénémasszony lesz akkorára.~
5057 1| hálával gondolok reád és töprengek azon, hogy hajh milyen nehéz
5058 2| erőszakos, akaratos, száraz és törékeny hajak. Ezekkel csak mindenféle
5059 2| A mai férfi pedig erre törekszik: megégni asszonynak általa.
5060 3| belehalt e természetellenes törekvésbe, a melynek az én szememben
5061 13| kell így félnie csalástól, töréstől, hűtlenségtől. Ez a nász -
5062 9| fiskális vagyok, a ki nem töri jóban a fejét, de hamar
5063 1| bársonyszájú virágok csókolják a törmeléket, födik el a gyíkok palotáinak
5064 6| azokkal ez ügyben édeskeveset törődöm. A mit itt írok, az nem
5065 11| nyaka, feje, merő arany. Török mécses égett előtte.~Sok
5066 3| vasaltat, pirosat s lilát, törökös dessínűt. Oly szélesek,
5067 12| Vajjon mi igaz ebből a történetből? Legfeljebb ha annyi, hogy
5068 3| legszebb ruháról. Különféle történetek, többek között Iza tragédiája,
5069 11| Abbanhagyta a lirizálást és történetet beszélt:~- Tavaly annyit
5070 6| nyáron szokott a faluban történni, télen enni és aludni kell.
5071 5| mosókonyhában, nagy olvasások történtek. A ház több cselédje oda
5072 10| mondom én, hogy el kell törülni már csak a szerelem s a
5073 4| érezte volna.~Legyen hát törvényed: a gőg.~
5074 1| olyan jó, mint a megyei, törvényszéki és városi irnokoké. Ez utóbbiak
5075 11| kikunyorált, kierőszakolt, törvénytelen és természetellenes. Végezz
5076 14| vették volna is, a csonka törzse is hazakívánkozik, árkon,
5077 7| lények, a járni most kezdők tötyögése. Inkább is szóval próbálta
5078 7| hánykódnia, a míg valami tövis vagy aszat megfogta. A lapos
5079 3| középső Fejeő leány.~Vénusz toiletteje.~Félénken, halkan beszéljünk
5080 1| puha kőre találtunk, amiből tollkéssel is lehetett figurákat faragni.
5081 11| asszony andalgott, sietett, tolongott, álmodozott és szenvedélyeskedett
5082 7| ezeket! mondá és maga elé tolta Julit és Perzsit.~A szent
5083 8| nincs már, inkább egy kissé tompa vörösbe játszik. A mint
5084 7| portából a malacokat.~- Topp le! kiáltotta ilyenkor.~
5085 3| a Rembrandt, a bolero, a toquenanak némely változatai, de...
5086 5| szemfedővel. Búcsúztató is volt, tor is volt. Soha ezt a költséget
5087 14| még egyszer, a hogy csak a torkán kifért; ordította az altiszt:
5088 5| se láthatta a tetejét, a tornyát.~Kijutott mégis a Dunához.
5089 13| mert az a fő - egy szép tósztot a hölgyekre.~Minden úgy
5090 12| Hiába hó, hiába fagy, a tótocskák megjövének, itt a tavasz!
5091 15| azonban...~Elharaptam a további kellemetlenségeket. Most
5092 2| feketének általános a becsülete továbbra is. A különös, az egyéni
5093 3| történetek, többek között Iza tragédiája, a ki csak otthon volt szép,
5094 11| szokott, de ma fölöttébb transcendentális volt a Don. Hiba lehetett
5095 3| tengernek muzsikál, ha orosz trappereket hajt az Andrássy-úton: mindig
5096 13| arccal mondta a legotrombább tréfákat. A férfiak nevettek; milyen
5097 7| alföld nem kedveli az ilyen tréfaságot, csecsebecsét, dísz-cserjét,
5098 14| Elhagyott az urad!» írták haza tréfásan, komolyan Tuza Istvánnénak, «
5099 8| milyen alak! susogják a tribünökön. Inkább egy ilyen alakot
5100 4| Könyörület az elkeseredett troubadour szegény árva fejének. Szürkén,
5101 12| ön?~- Árvából.~- Falu?~- Trszta.~- Szépen beszélnek ott!~-
5102 11| tartozom: lettem volna boldog trubadúr. Így egy igen erkölcstelen
5103 1| más egyéb kitünőségek te s tu vannak velök. Ez szól az
5104 3| öltözzék és liliomnak a tubarózsa!~Egyszerű! Mérges vagyok
5105 3| meggyőződésem erős, de a tudásom vajmi gyarló! Engesztelésül
5106 7| hasonlított valamennyi. Sorsuk tudata, mint halavány ösztön sem
5107 10| megéreztetik, tudják és tudatják, hogy a szerelmen kívül
5108 3| szerénységet! De legmesésebben tudatlan vak és értelmetlen asszonyruhák
5109 3| most sül ki mindjárt a tudatlanságom. És ha még engedne rendelkeznem
5110 5| két hónapja. Nem akarták tudatni, nehogy megszomorítsák.
5111 7| hozzájuk, ámbár azt nem tudhatták, hogy fölnevelésük, eladatásuk,
5112 3| ez a fő. Csak a férfiak tudnák azt, hogy mi az egyszerű.
5113 3| Jeremiásé, hogy világszerte el tudnám panaszkodni a női ruha mai
5114 11| Eh, mi közöm hozzá és mit tudnék tenni? Sors, tegyed kötelességed!~***~
5115 5| viszonozta az orvos - a cselédnek tudnia kell, ha a fizetést fölveszi.
5116 1| irodalomtörténetből meg a biográfiákból tudnivaló, hogy a kikből «lesz valami»,
5117 12| tanulhatnak. Kedves tótok, a tudomány, az alma mater nevében is
5118 6| kárhoztatva, a mikor hiába minden tudományok, minden elhatározások, csak
5119 6| ezek a leányok, ha akármily tudományosak is, még mindig nem adnak
5120 15| mindent szívesen veszek tudomásul, azonban...~Elharaptam a
5121 15| is egészen olyan, mint a tudós madár, a komikus és szomorú
5122 3| előirva van. Ők diszkréten tudtak titkolózni. Jöjjenek velem,
5123 2| össze-vissza, de megállapodni nem tudtunk. Kénytelen voltam átterelni
5124 4| férfiak. Mi a teremtés ereje: tudunk és mégis, mennyi, de mennyi
5125 5| emeleti lakásba, a melynek tükör volt a padlója is. A kis
5126 11| egy-két női ruha is volt a tükörajtós szekrényben. Valamelyik
5127 11| Ugorj csak fel fiam, a tükörfiában arcképek vannak, adsza csak
5128 10| egy kis kegyetlenség is tükröződik halványnyá lett arcán.~Minden
5129 1| talán még a halottak is tülekednek egymással. S a városkában,
5130 9| Vég vásznakat, kistikkelt tüll-szemfedőket. Van pénze a népnek, a bőre
5131 3| felől fehérlett a tenger, tündérek könnyű, fehér selyemuszálya
5132 11| terjengtek, lebegtek a levegőben. Tündéri lepedők: a boldogtalan szerelmesek,
5133 9| lábbal, de megzavarhatatlan türelemmel poroszkál hazafelé az én
5134 3| könnyű, fehér selyemuszálya türemlett, fodrosodott, majd simult
5135 2| szenvedélye, férfiégető tüze. A mai férfi pedig erre
5136 7| legszebb ágakat letördelte tüzelőnek. A kutya szintén nem erről
5137 11| kezdhessem azután. A sok tüzes beszédtől, igen, a sok beszédtől
5138 3| eltemetve a Vezuv folyékony tüzétől, csipkébe takarva, selyemmel
5139 14| mikor az erdőbe, egy senki tulajdona, omlatag filagóriába vette
5140 3| grófné felesége: főnöke és tulajdonosa egy híres bécsi szabó-cégnek.
5141 8| emberi hiúság nagy és szép tulajdonság, akármit mondjon is a régi
5142 8| királynénak, a ki ez isteni tulajdonságot ime udvarképessé teszi,
5143 6| nagyvárosi lányokkal, a túlérzelmes hervadt szőkékkel, a nagy,
5144 3| legtarkább, legkinyíltabb tulipán. A parasztleányt gondolom,
5145 8| színes ernyők mint roppant tulipánok. Ragyognak a díszruhák is,
5146 1| kattogása idehallatszik a tulsó szélről; valami vidám, pincéből
5147 13| elkeseredett, egy kissé túlzott, ez az egész.~- Eltiltottak
5148 1| Egyszer-egyszer láttam, mint tűnik elő a homályból barna leányfej,
5149 3| ráncok teltek abból, sőt tunika is, mert felhúzván a hószínű
5150 12| Igen, igen szépen.~Mi tűrés-tagadás, a professzor elkezdte faggatni
5151 13| lány, mért szereti, hogyan tűrheti, hogy csak hozzá is érjen,
5152 7| szerény krumpli viselte magát tűrhetően. Annál rosszabban a szőlő,
5153 14| Perzse meg a Palkó...~Stefán Tuzának nem volt maradása. Kiszökött
5154 14| őket többé, együtt bujkált Tuzával, kotyvasztott neki, mosott
5155 3| mulattattam, a míg a három leány tűzködte rajtuk a rózsa-tarlatán,
5156 10| ezt a virágot a mellére tűzve. Már elszáradt, a fejét
5157 8| körülte a ragyogó pompa, az udvar, az álomnak is merész és
5158 14| elcsicsergik a kaszárnya udvarán: Katona bácsi, katona bácsi,
5159 8| lehet fensőbbségét abban az udvarban, a hová idegenből került
5160 8| Azonban a királyné kiszállt az udvari kocsiból, urának karján
5161 11| megállott, leszállt, köszöntem udvariasan: «Kezét csókolom, nagyságos
5162 8| isteni tulajdonságot ime udvarképessé teszi, nincs asszony, a
5163 15| hogy megházasodott. Most udvarolhatna, most, most - megszöktethetne.~-
5164 11| átlag mindennap öt órát udvaroltam, a forró napon, a téli havon
5165 11| Sőt hamarosan egy kissé udvaroltatott is magának. János úr gyanakodva
5166 3| férfiak gyengéje boldog és üde lányon a fekete ruha. De
5167 8| egy roppant kereskedőház. Üdv a királynénak, a ki ez isteni
5168 3| nehéz vörös öltözettől: üdvözöl az, a kinek elmúltál, ama
5169 12| mater nevében is legyetek üdvözölve, hogy megjövétek.~Micsoda
5170 6| férfiak, mert azokkal ez ügyben édeskeveset törődöm. A mit
5171 7| állította, hogy a malacokra ügyel. S így történt, hogy az
5172 7| elhagyatott kertre is tartozott ügyelni. De keveset foglalatoskodott
5173 7| nagyon megszokta már a sok ügyességeért és női kedvességeért.~-
5174 11| Mondhatom, hogy csúnya volt az «ügylet» lebonyolítása. Valami híres
5175 7| volt mint az a nagyvárosi ügyvéd, a ki krajcárokért árvereztet.
5176 11| felhőről felhőre, még az ügyvédek is. De mi üldögéltünk egy
5177 1| vannak velök. Ez szól az ügyvédi irnokokra is, kiknek a helyzete
5178 7| kitörte a lábát, a másik az ügyvédképű pedig beszabadult az idegen
5179 3| kinek délceg alakján büszkén ül fiatal feje, haja pedig
5180 6| hogy légiószámra küldi - és üldi - a jövendő anyáit a jövő
5181 11| még az ügyvédek is. De mi üldögéltünk egy dunasori kávéház előtt.
5182 14| éldegélt, sőt egy-egy kisebb üldöző őrjárat látta is egy-egy
5183 13| küzködést.~- A titkolódást, az üldöztetést; végét akarom szakítani.~-
5184 3| De éjjel volt, egyedül ültünk a műteremben, sok-sok teák
5185 2| annak, hogy a vörös haj oly ünnepelt és divatos lett, hogy szép
5186 3| királyné visel koronázási ünnepélyeken.~- Vajon ki lehetett?~-
5187 7| szerette őket, minden sátoros ünnepen behalzsírozta a kis csizmájukat
5188 3| szín és ruha alkalmasabb ünnepivé, ékessé, meséssé, azaz széppé
5189 11| sokáig kerengtél fent az ürben, a míg jónak láttad leesni
5190 6| nincs iskola. A tanterem üres, a búbos fűtetlen, a tanító
5191 7| haragudott rá az édesatyja. Az ürgéket leste egész nap, mit csinálnak
5192 14| kis Mátra-alji falujába. Üthették, verhették, bebörtönözhették,
5193 13| Bűn volna, ha itt agyon ütném ezt az urat? Ártanék vele
5194 12| valami: ha szegénykék nem üttetnék magukat oly sürüen agyon,
5195 3| De milyent? Igazit-e vagy üvegből valót?~- Igazit. Uriasszony
5196 15| dobolni tanultam azalatt. Az üvegen át hallottam sírásba fuló
5197 15| vinné el a nagy orvosságos üveget. A cseléd nem jött.~A kielégítetlen
5198 6| meghalt a kisasszony!~A kutyák ugattak, a hol disznóval bántak,
5199 11| legényekkel...~- És a leány?~- Ugorj csak fel fiam, a tükörfiában
5200 7| gyerekekkel mulatta magát, ugratta, szalajtatta, mérgesítette
5201 7| sokszor hallotta a tanyán, ugy is mint szép mondást:~«Itt
5202 4| beszélhetünk úgy, csak érzünk úgyabban. Az asszonyok kegyetlensége:
5203 9| ezzel mondván:~«Ez biz ugyan nem szed többé!»~Az egyik
5204 11| szemben. Ez a don, a ki ugyancsak kiélvezte és becsapta a
5205 7| Amikor megnőttek, mindketten ugyanegy teremben ápolták a betegeket,
5206 15| bagolyhoz! szólaltam meg én ugyanolyan bizalommal és önkéntelen
5207 2| mégis vörös fénye van.~Ugye jól megnéztem őket? Meg
5208 15| madár, a komikus és szomorú uhu, a bagoly.~Mindjárt megfogott,
5209 10| tinta-könyhullatással. Néha - különösen újabban - haragszom is rájuk, nagyon
5210 15| s olyan széles libegő ujjal, mintha a szárnyakat akarná
5211 5| szép menyecske kap minden újjára.~A háziorvos is beleavatkozott
5212 3| gyapjúból készült hosszú ‑ ujjas vagy ujjatlan - egy darabból
5213 15| feltartotta az egy fehér ujját:~- Csitt, csendesen!~
5214 3| készült hosszú ‑ ujjas vagy ujjatlan - egy darabból való ruha
5215 11| egy szűk utcára nyíló, ujonnan épült, de régi stilusu templomban
5216 7| Sillabizálni kezdte hát hogy mi ujság, lesz-e háború? A mi erről
5217 6| olvastam valamelyik napi ujságban. Nem is tudom, a Petrovics
5218 7| volt benn a városban.~- Ujságlap! mondta örömmel és letelepedett
5219 7| A kertész.~Ujságpapirost kergetett a szél a pusztán.
5220 4| föltartóztatták a hajókat. Szegény Ulysses!~Fiatal lányok: tanuljatok
5221 13| nézett reám:~- A kisasszony unja ezt a küzködést.~- A titkolódást,
5222 2| kedves, jó, bájos nőembereket únjuk már, divatosan öltözködő
5223 14| Elcsábította! Elhagyott az urad!» írták haza tréfásan, komolyan
5224 10| talán meg is harapja, az uralkodás kéje, sőt egy kis kegyetlenség
5225 8| oly szuverén - nem, mert uralkodóné - mint a milyen ő, a ki
5226 7| park volt az, a melybe az uraság beleúnt, látván, hogy az
5227 7| szerény gazdálkodóhoz, esetleg urasági alkalmazotthoz legszívesebben
5228 5| levél, a melyet maga az úrasszonya olvasott föl neki, gondolván,
5229 11| egyszer egy asszonynyal. Az urát meglőtték párbajban; a szegény
5230 5| asszonya azt kívánta az urától, hogy verjen meg, adjon
5231 11| férjhez ment és az első urával kínozta a másodikat. Kacérkodott
5232 5| ilyenkor, ámbár a levelet az úrék vagy elsikkasztották, vagy
5233 4| gőgös, vagy éppen kegyetlen úrhölgy tud. Olyan, a ki puszta
5234 3| az egyszeri úr. Mert az úrhölgynek igen jó alakja volt. Aztán
5235 3| üvegből valót?~- Igazit. Uriasszony lehetett az, a ki ennek
5236 8| egy elegáns, fekete ruhás úrnő, leeresztett fátyola mögűl
5237 8| most a sugár, feketeruhás úrnőért van. Lilában föltűnik mögötte
5238 3| mindenki mondta, az urak és az úrnők is: itt megy Regina Panni,
5239 2| parasztlányok divatja ez, de sok úrnőre és úri kisasszonyra is átragadt.
5240 10| gyönyörűség azt a parancsoló úrnőt - szelíd asszonynyá tenni!~***~
5241 3| magunknak. Emlékszem egy úrra, a ki egy tisztes házba
5242 5| át beszélgetett az apró úrral, a ki ha nem szopott a mellén,
5243 3| rőfje legalább egy louisdor. Uszálya az emelvényről hullámozzék
5244 7| gyümölcs megférgesedett, az utakat roppant tökfejek állották
5245 11| cinikus gyári munka egyszerűen utálatos.~A templomban, egy szűk
5246 7| varangyos férfiakat és nem utálták, hanem szánták őket.~Estve,
5247 6| hagyatva, kenyérkeresetre utalva, férfiszerepre kárhoztatva,
5248 3| hímationt, a mely hol sleppelt utánuk, hol meg csak a nyakuk köré
5249 14| négyszer próbálta meg ezt az utat, mindannyiszor rajtavesztett,
5250 1| utcákba vezetett. Néztem az utca csendjén elmélázó szempárokat,
5251 5| beljebb-beljebb. A mint egy utcából kijutott, meglátott valami
5252 3| lakik, ha vagy egyszer Athén utcáin megjelenik, vasárnap délelőtt!~
5253 1| hajlandóság mindegyre e néptelen utcákba vezetett. Néztem az utca
5254 2| menni előre az élet sivatag útjain.~ ~
5255 7| ha találkozott, elment az útjukból. Nem lehetett kiverni, hát
5256 14| egy jó hónapig megtartó útnak. De mit törődött a távolsággal,
5257 4| ha az ember lett volna utóbb és a házasság előbb.~*~Igazuk
5258 1| törvényszéki és városi irnokoké. Ez utóbbiak közül egy - jól emlékszem -
5259 1| Főfoglalkozásul az irnokságot uzováltam, ami abban az alföldi városban,
5260 14| állatjaival. Tudták, hogy ott van, űzték keresztül-kasul a fenyvesben,
5261 13| milyen hang!~És a hölgyek? Vacsora végeztével, a táncteremben
5262 4| uralkodik rajtunk egy gyötrő, vad, vagy gyerekes kíváncsiság!
5263 14| ordított, mint egy nőstény vadállat.~Semmi válasz, még csak
5264 3| visel, főhadnagy volt a vadászoknál, a neve különben D’Anteville
5265 7| gyengéd karakterüket. A vadbúza, a repce beleakaszkodott
5266 10| kis kontesz lehetett és vadvirágokat szedtem a mezőn mindennap,
5267 11| esetleg, a míg agyon nem vág valami féltékeny paraszt,
5268 11| kacagása legyen halotti marsom! vágott közbe gondolataimnak a don.
5269 10| mondhatatlan gyönyörrel. Egy vágtató fess huszártiszt nem hat
5270 11| velünk.~Az ébredő városban vágtatott velünk a batár. Hová jutunk?
5271 1| az utolsó, a mely örökre vágy marad?~Amíg élek, ezt nem
5272 9| beszélgetünk, vajjon én vagyok-e az az orvos, a kiért ebben
5273 11| gyerekek családi állapotát és vagyoni viszonyait nem konfundálta
5274 5| talán elszökik, annyira vágyott látni a Dunát és venni egy
5275 3| aranyékszerrel az egész mellen... De vajh, helyén van-e az eszem,
5276 3| meggyőződésem erős, de a tudásom vajmi gyarló! Engesztelésül és
5277 3| koronázási ünnepélyeken.~- Vajon ki lehetett?~- Mi közöd
5278 8| ingplasztrónjai verőfényben vakítanak. És mindez benne a tavaszban:
5279 9| tartozik, a kik a maguk vakságában, a szürke lelkükben nem
5280 4| elmondva, hogy egy úr nekimegy vaktába a világnak, felül a vasútra,
5281 4| nem! De egy apró Bourget valahány, elég neki a flirt és ki
5282 6| bonyolódó nagy injuriát szeretné valahogyan helyre hozni, de hogyan
5283 1| számomra babér. De hogy terem valahol, azt sejtettem, mint sejti
5284 7| Pipát kért az öreg, majd valakin a fűrészét kereste.~- Talán
5285 6| kicsit játszottak, a míg valamelyiknek az okosabbak közül eszébe
5286 14| melléje, öt-öt éles töltést valamennyinek a patrontáskájába.~- Megtalálom
5287 3| és nem húst, mert gyengék valának. A három lánynak anyja nem
5288 8| elragadtatásukkal - a felség válasza hallszik mély csöndben -
5289 9| micsoda voltaképpen, azt válaszolja, hogy «Szegény ember. Zsellér!»
5290 14| Istvánnénak, «Nem hiszem én azt!» válaszolta vissza. De mégis csak hihetett
5291 4| csak ők.~*~A lányok akkor választanak férjet, a mikor még nem
5292 6| nagylelkű úr élettársának választja őket valaha: megrohanják
5293 6| fenséges főhercegnő, Mária Valéria, a ki nem hiába hogy verseket
5294 2| Ne hallgass rájuk; fő a valeur! - Az a kérdés - először
5295 3| Kivágni, igen kivágni, a vállakat akármeddig kivágni, fiatal
5296 1| Ott, hol még a temetési vállalkozók sem nyilttereznek egymás
5297 1| elsőt.~Azóta több múzsa is vállalkozott, hogy embert csinál belőlem.
5298 12| feljöttek márciusban napszámot vállalni. Hány száz új pár élheti
5299 6| megválasztatta magát és önálló állást vállalt egy félreeső faluban.~És
5300 6| kedvetlenül nyujtózkodott a búbos vállán:~- Hé, hol a kisasszony?~
5301 13| ruhatárba és a mikor a lány vállára vetettem a bundát, halk
5302 5| és verdeste a vékony kis vállát.~Délelőtt volt és május,
5303 1| Az arckép vallomásai.~Sok tanút állíthatok arra,
5304 5| szíve szakad meg, ha el kell válni most tőle.~Tavasz felé történt
5305 15| körülmények.~Sok mondani valója akadt a kegyelmes úrnak,
5306 11| világot nem tartja egyébre valónak, mint hogy őt kitartsa.
5307 6| nem novella és nem mind valóság. Az eset maga igaz, ha egy-egy
5308 13| a ki rájuk szabadult és valóságosan őrült ruhákat varrt nekik.
5309 3| meggyőződéseket, ruhákat váltanak, az asszony változhatatlan
5310 5| katonaembernek. A Klárika beteg, változása van, kávét kell neki venni.
5311 3| asszony, a kinek ez - valamely változatában - jól ne álljon, pompásabb
5312 3| bolero, a toquenanak némely változatai, de... Ezek részletes és
5313 3| tekintetében örökké való vagy és változatlanok a te drága bolond illuzióid.~
5314 3| tudományukat!~Illúziót, minél változatosabb, több illúziót! Kerestem
5315 3| ruhákat váltanak, az asszony változhatatlan és elmúlhatatlan. És a nagy,
5316 2| mult el és hajuk szála se változott, a fejek tökéletes stílusához
5317 4| és egyéb más is, meg nem változtak volna ama két évezred alatt.
5318 4| talán egyelőre nem jó lesz változtatni a régi rendszeren.~*~Írtam
5319 6| férfiak dühös komondorokká változva, morogva veszik őket körül
5320 11| múltak el neki. Mintha tegnap váltunk volna el, tegezett. A férjéről
5321 3| mellen... De vajh, helyén van-e az eszem, hogy divatot akarok
5322 9| volt, átázott dunyhák és vánkosok közül kisárgállott egy fiatal
5323 7| teremben ápolták a betegeket, a varangyos férfiakat és nem utálták,
5324 14| rajtavesztett, két ízben már a várat környékező falvakban elfogták,
5325 15| vérvörös lett, a mint a fecske váratlanul ágyához libbent. Kiabált
5326 3| női öltözet. Mily külön varázsa volt ez egyszerű, talán
5327 9| hoztak, ide az orvoshoz, azt várják, a míg hazajön. A kocsis,
5328 9| szóval nincs mit sokat várniok az élettől. De mit lehet
5329 8| május kacagásában, az esőt váró virágok illatában.~A királyné
5330 13| közlékeny lett.~- Egy év még! Én várok szívesen, akármeddig. De
5331 11| hogy összegubbaszkodva várom be a véget. Néha, mint ma
5332 13| A csunya férfiak városa.~Felolvasni vittek, nem
5333 1| előtt elkerültem ebből a városból, mert ma biztosan rajztanár
5334 1| megyei, törvényszéki és városi irnokoké. Ez utóbbiak közül
5335 1| tülekednek egymással. S a városkában, hol a legnagyobb izgalom
5336 1| gyümölcsfával. Körülveszi a várost hegy, domb, olyan színű,
5337 3| még engedne rendelkeznem a varrólányok között! Egy katonának ennyit
5338 13| valóságosan őrült ruhákat varrt nekik. Végkép kivágott,
5339 3| belőle szívni. A lányok varrtak másoknak, de csak a legjobb
5340 3| vesz föl, keményítettet, vasaltat, pirosat s lilát, törökös
5341 5| ananásztökkel. Nem ment be vásárlani.~- Elébb élem egy kicsit
5342 8| firmamentumot.~A felhő elmúlt a vasárnapi Te-Deumra. A nap szikrái
5343 12| sima a hajuk mint a szeg. A vasárnaptól, az esküvőtől, mert új párok,
5344 9| neki zúdult és szétverte a vásárosokat. Láttam, hogy félig ébren,
5345 3| nálam sokkal okosabb és vásottabb fiúk, a kik velem együtt
5346 13| ekvipázseja fog kivinni holnap a vasúthoz. Sokat és jókat beszélt
5347 9| piros kendőt visznek. Vég vásznakat, kistikkelt tüll-szemfedőket.
5348 11| imádkozó-kendőkből. Ámde egy fehér vászonnal drappirozott szögletben
5349 7| pillanatban beletette a vederbe, azt feltaszította és maga
5350 9| kartont, piros kendőt visznek. Vég vásznakat, kistikkelt tüll-szemfedőket.
5351 3| A magam részéről a világ végéig szeretném írni ezeket a
5352 3| kocsisból - álljon a világ: így végezik ezt el a fiúgyerekek. A
5353 13| hang!~És a hölgyek? Vacsora végeztével, a táncteremben láttam csak
5354 11| Az elüljáróságnál hamar végeztünk. Mondhatom, hogy csúnya
5355 9| hetivásárra. És hogy mi végeztünk-e már a beteg ifiasszonynyal,
5356 11| törvénytelen és természetellenes. Végezz magaddal, barátom, és egy
5357 5| Végigmegy az Andrássy-úton, végig-végig. Szemben van az a bolt.
5358 5| megtalálja-e a boltot?~- Végigmegy az Andrássy-úton, végig-végig.
5359 3| rozmaringgal a kezében - végigment az utcán, mindenki mondta,
5360 3| egész életedből emlékezel!~Végigsimította a reszkető kezével homlokának
5361 9| nagy családból valók, de végképp elzüllöttek. A fejük nagy,
5362 3| lássa, mert megkívánja!~Végszó.~Van egy barátom, igen erős
5363 14| ezzel gyötrött engem is a végtelen hosszúságu éjszakákon, a
5364 8| őszinte legyen. Hízelegve vegye körül alakját a fantázia
5365 2| Pedig még nem gondoltam a vegyesekre amiket irandani fogok róluk
5366 3| Prometheuszok, a gyárak ifjú vegyészei. Használjátok föl fantáziájukat
5367 3| őt el a kora megőszülés végzete. Elnézést és szánalmat hát
5368 7| nyilatkozott meg bennük, végzetük éppenséggel nem nyugtalanította
5369 5| szülötte gyermeked!» Ezzel végződött az anonym levél, a melyet
5370 5| született gyereke. Kisnövésü, vékonycsontu parasztleány, a kit a sorsnak
5371 7| Ez a leány jó lesz», így vélekedett magában és fogadást tett,
5372 1| kitünőségek te s tu vannak velök. Ez szól az ügyvédi irnokokra
5373 9| kiállhatatlan városba, a hol a vendégfogadósok lattal mérik a szénát.~-
5374 8| ki elutasítja magától a vénülést és a mikor már nagyanya
5375 3| a szövetnek ezt a színt.~Vénusznak igen jól állott a ruha,
5376 1| szépség, klasszikus és újkori Vénuszok testi alakja, benső bája:
5377 7| volna benne egy cseppnyi vér.~Soha ilyen vidám és boldog
5378 5| szalag lóbálódzott a végén és verdeste a vékony kis vállát.~Délelőtt
5379 9| a szomszéd korcsmába egy verdung pálinkára, ebédelni.~A beteg
5380 14| menyecske fulladozva, a verejték gyöngyözött le róla. Kiáltott!~-
5381 7| beleakaszkodott mindenbe, verekedett a helyért fával-fűvel, a
5382 14| Mátra-alji falujába. Üthették, verhették, bebörtönözhették, még ha
5383 7| tett, hogy soha meg nem veri, ha jó lesz.~Irt érte vasárnap
5384 7| szülött gyermekével. Isten verje meg a szivet!»~A szülött
5385 7| igen rimánkodott, hogy ne verjék már őket ilyen nagyon. De
5386 5| kívánta az urától, hogy verjen meg, adjon föl és zárasson
5387 8| frakkosok ingplasztrónjai verőfényben vakítanak. És mindez benne
5388 8| csinál a forró, szerelmes versek költőjéből, a forró és sok
5389 6| Valéria, a ki nem hiába hogy verseket csinál: okos és érzelmes
5390 4| egyszerűen kiírni a vén verselő édes bölcsességeit, meg
5391 15| nagy boldogság a villammal versenyt világította meg arcát. Megsimogatta
5392 11| éjszakáért van...~Majd hogy verset nem mondott, de megbecsülte
5393 3| felszólításra és felszólítás nélkül versezetekkel mulattattam, a míg a három
5394 1| hogy képfaragó legyek. A versírás azonban kerülgetett mégis,
5395 13| a hideg paradicsom. Egy vértelen, keszeg legény volt, olyan,
5396 15| hónapos szobában. Halvány arca vérvörös lett, a mint a fecske váratlanul
5397 3| valaha.)~Ebben az időben vésődtek be lelkembe azok a kevés
5398 1| játszottam. (A ki nem tette, az vessen rám követ.) Novellákat cselekedtem
5399 15| semmit, de mindent szívesen veszek tudomásul, azonban...~Elharaptam
5400 11| jobban öltözött alakot. Veszekedés, gorombáskodás, békétlenkedés.
5401 5| folyton sírt. A kis úr is veszekedett vele. Sírt, nevetett, kapálódzott,
5402 5| eléheztetik, elfogy a tápláléka!~Veszekedtek a dadával, mert folyton
5403 8| fekete falegyezőt le nem veszi arca elől a felséges asszony.
5404 14| kiteszi innen a lábát, el van veszve. Nem is mozdult, talán ki
5405 13| csaknem kacér tekintetet vetett reám.~- Maga jó és okos
5406 7| apjukat elküldték haza. Ágyat vetettek nekik, imádkozni tanították
5407 14| falvakban elfogták, börtönre vetették. Kieresztették, újra becsukták,
5408 13| és a mikor a lány vállára vetettem a bundát, halk hangon szólott:~-
5409 2| azonban a legnagyobbat akkor vétkezi, ha leszorítja a haját.
5410 5| ember, egy ezüst jegygyűrűt vett neki és ez némileg megvígasztalta.
5411 14| bebörtönözhették, még ha fejét vették volna is, a csonka törzse
5412 15| Zachirinál voltunk délelőtt. Vettünk: két dagesztánt, három gulisztánt,
5413 3| Bemutat a magyar hölgyeknek ‑ vevőinek - mint nagy ruhatekintélyt
5414 14| sírását hallotta.~- Lőjj! - vezénylé az őrmester.~Mind az öt
5415 15| lát, hogy a mamája oldalán vezesse a menetet. Több szép fekete
5416 3| elboríttatva és eltemetve a Vezuv folyékony tüzétől, csipkébe
5417 11| volna a férfit.~A homályban, viaszgyertya fényénél, a színes ablakokon
5418 7| A malacok.~Heten voltak, vidámak és szemtelenek; emberekhez
5419 1| kevés élet, melyet diákok vidámsága vert föl az elhagyatott
5420 9| rőfös bolt, igen gazdag vidéke van ennek a helynek. Mennyi
5421 2| és azt különösen a magyar vidékeken terjesztenie. És vannak
5422 9| jött. (Ilyenkor söröznek a vidéken, a miért a háziasszonyok
5423 7| pirosakkal, halványokkal, vígakkal, szomorkodókkal.~A paraszt
5424 3| Emlékszem fehér pikés kis viganókra és egy kissé szégyenlem
5425 11| ördög a tömjéntől. Csak az vígasztal, hogy kevesen leszünk a
5426 3| gyarló! Engesztelésül és vigasztalásnak mindjárt beszélek a férfiak
5427 7| valamit, könnyelműen azzal vígasztalhatták magukat, hogy a végén majd
5428 5| nagyot sóhajtott. A legény vigasztalónak megfogta a lány finom kis
5429 14| falvakból, sőt Jaromeásból is vígasztalta, becézte, talán el is csábította.~«
5430 14| mi voltunk csak éberen.~Vígasztaltam a hogy tudtam, szívesen
5431 3| lánynak is, de a mellel vigyázni kell. A teinte nem határoz,
5432 3| beleférjen egy kötőkosárba. De vigyázzatok, hogy lány meg ne lássa,
5433 3| fürt fehér orgonával!~Itten vigyázzunk. Elmélkedéseim rossz irányba
5434 10| láttam, azt szedje meg, azt vigye neki haza!~Elvezetett. A
5435 14| katonák, de ne bántsák, csak vigyék ki innét, mondta a menyecske
5436 15| a ki most nehéz beteg. Vigyen el hozzá. Aztán azt mondjuk,
5437 8| e pillanatban legyőzte a vihart és az ólmos felhőket. Az
5438 11| bevilágitó hó kisérteties világánál, elkábulva a nehéz parfümök
5439 11| nem konfundálta volna a világért sem. Egyébként oly természetesnek
5440 6| tanulmányaikról. Különösen a világhistóriát folytatják éjjelente, de
5441 4| legtöbb szerelem kél és ébred világi életre. Io Paean! Kedvem
5442 15| boldogság a villammal versenyt világította meg arcát. Megsimogatta
5443 4| egy úr nekimegy vaktába a világnak, felül a vasútra, feleséget
5444 5| Elébb élem egy kicsit világomat! mondta magának. A Dunát
5445 3| beszéltünk. De ott kint már világosodott az éjjel. A Lidó felől fehérlett
5446 11| nem látja az ember. Maradt világosság. Én néztem a füstöt, ő meg
5447 11| hogy egy s más, a mi a világosságnak hasznára vált volna, az
5448 7| fekete vízen a fehér sugár világra.~- Meg kéne kérdezni, hogy
5449 6| emberek, hanem az egész világrend, a mely szintén nem oly
5450 3| mint a Jeremiásé, hogy világszerte el tudnám panaszkodni a
5451 15| finom és nagy boldogság a villammal versenyt világította meg
5452 5| az Andrássy-útra, látta a villamost és ezekhez építette ki a
5453 11| rendesen. Ajánlotta, hogy a villamot csavarjuk le, a sötétben
5454 9| szeme körül fanyar mosoly villant meg: «Persze, hogy agyonpletykálnák!»~-
5455 7| de a kertész ráfogta a villát:~- Élve innen el nem mégysz!
5456 2| már, divatosan öltözködő villik, eleven virágok kellenek! -
5457 1| valami vidám, pincéből jövő vincellér legény fütyülése egyszerre
5458 15| Kiabált a cselédre, hogy vinné el a nagy orvosságos üveget.
5459 5| férfiaké; tenyérnyi széles violaszín szalag lóbálódzott a végén
5460 6| mennek. Szépen felöltözve, virággal a kokett-hajukban, megkékült,
5461 11| hogy nézem, simogatom a virágjait.~A virágokon túl tárgyakkal
5462 8| megállt a királynéval a liget virágkörében, a királyi sátor előtt és
5463 10| minden reggel a harmatos virágokat...~A lovagló kisasszony
5464 11| simogatom a virágjait.~A virágokon túl tárgyakkal volt tele
5465 6| szalag, a kezén keztyű, a virágos kalapja kikészítve a székre.
5466 10| hétig is ott láttam ezt a virágot a mellére tűzve. Már elszáradt,
5467 11| Jó isten, hogy föl volt virágozva a lakása! Kert a falak között,
5468 8| köröskörül olyanok, mint óriási virágszőnyegek, a színes ernyők mint roppant
5469 3| olyan brokát, vagy nagy síma virágú selyemruhája, a melynek
5470 13| ki belekapaszkodik ime a virágzó életbe.~A gyülölség fogott
5471 8| szemben diszkrét színekben virító hölgytribünre... Egy pillanat:
5472 5| nappal aludt, vele kellett virrasztani, de nappal azért dolgozni
5473 5| az álmatlanságot. Éjjel virrasztott, nappal aludt, vele kellett
5474 3| szövik, bálokban már nem viselik. Az én három lányom is igen
5475 5| szerint, rajta volt minden viselő szoknyája. Alul a puhák,
5476 11| kóborlások után megpihenni vissza-visszatérek.~- Ez a holdkór!~- A hold
5477 14| hangjától.~Csend, a katonák is visszafojtották lélekzetüket. A némaság
5478 12| Árvába.~Tegnapelőtt azonban visszajött és ott dolgozik nálam.~-
5479 10| kellett. Nem haragudott, visszaköszönt, sőt egyszer nyomra is vezetett:~-
5480 3| Oly szívesen időzöm nálad, visszasírván az időt, a mikor a világot
5481 3| fiúgyerekek. A mennyire visszatudok emlékezni, én nem akartam
5482 11| el nem palástolt kegygyel viszi a szegény Don Juant a pokolba;
5483 5| szakácsné.~- Gyermekem, - viszonozta az orvos - a cselédnek tudnia
5484 11| családi állapotát és vagyoni viszonyait nem konfundálta volna a
5485 2| régebben és erősebben, de azért vitatkoztam velük, hogy kicsaljam tőlük
5486 9| hogy ezt gondolja: Doktort vitetni, külön szekéren, talán épp
5487 15| bagoly.~Mindjárt megfogott, vitt a fecskéhez, a ki a művelt
5488 3| hogy vén fejem fényes bálba vittem: a Fejeő-lányokra emlékezém.
5489 9| úgy hullott le reá a finom víz, hideg esővíz.~- Jobb lenne
5490 9| kereset, vasút nincs, a vizek csendesek. A mikor az egyik
5491 7| áthajózik a lélekkel a fekete vízen a fehér sugár világra.~-
5492 1| megcsinálni kezdő embernek, vízfestékkel).~Maga a város is csupa
5493 13| és akarok dolgozni!~- A vizsgái?~- Egy van hátra.~- Csak
5494 7| maga lebukott az alacsony vizű tanyai kútba...~- Mit nyávogtok,
5495 1| aquarellel dolgozó ifjú ember. Völgyben fekszik, telisdedtele nagyon
5496 7| hasonlítottak, a ki csúf, szeplős és vörnyeges hajú volt. De ők - a jó
5497 3| selyemruhát, ha lehet új vöröset, filigrán aranyékszerrel
5498 2| vörös haj a fő, hanem a vöröshajú nő. Egy ilyenben tíz asszony
5499 2| egykor barna volt, majd vörösre átfestetett, majd zöldre
5500 13| barna szemeiben. A halálné vőlegénye ez igazában, a ki belekapaszkodik
5501 7| után. Várták a hajnalt.~Vőlegényük megszületését várták és
5502 7| mondja az új asszony.~- Az volnék! mondta az ember egy kissé
5503 5| volt okos asszony a dada. Voltaképen leány maradt, hiába született
5504 9| adják? Ő is kérdezgetett, voltam-e már a falujokban?~- Nem
5505 8| magyarok, de kedvesek, nagy vonásokkal teli, olyanokkal, a milyeneket
5506 4| hogy némelyeket vissza kell vonnom. Egy pár sort a D betűből.~
5507 11| lesznek egymással boldogok. Vonulhattunk kifelé.~Az új pár ment elől.
5508 3| kocsis se lenni. Legjobban vonzott két élethivatás: a nőszabóé
5509 15| kineveti, gyűlöli is talán.~- Zachirinál voltunk délelőtt. Vettünk:
5510 1| maradó, vagy muzsikaszóba, zajba fúló drámáit láttam folyton.~
5511 5| verjen meg, adjon föl és zárasson be mindenkit:~- Ez a bubira
5512 5| küldtek érte.~- Be kell záratni! szólt egy öreg asszonyság,
5513 5| tengelicnek, a kit kalickába zárnak.~A tavaszi munka kezdete
5514 2| szóltam hozzá!~- Zóé mú zász agapo!~Nevetett. A haja
5515 7| elmélázott. Ilyenformán sok zavar esett, a gyerekek egész
5516 3| csendesen, hogy senkit ne zavarjon.~Egyszer, álmatlan, téli
5517 7| hozakodván elő, a ki igen zavaros viszonyok között mult ki.
5518 15| felsodorta.~Én az ablakon zeneileg dobolni tanultam azalatt.
5519 14| róla. Kiáltott!~- István! zengett szavától az erdő. István,
5520 2| szavak, mintha ismerősen zengettek volna kis füleiben... Mintha
5521 2| és így szóltam hozzá!~- Zóé mú zász agapo!~Nevetett.
5522 2| vörösre átfestetett, majd zöldre vált; ha nem legfőképpen
5523 14| hangocskára most egyszerre zörgött a bokor, szétnyíltak az
5524 2| olyan is, a melynek kék a zománca, sőt olyan is, a mely már
5525 6| kisasszony megölte magát.~***~Zomborból jött ide, egyenesen a tanítónőképzőből.
5526 1| mama és az egész város. A zongorák máskor eleven hadai most
5527 4| mig a leány mimeli, hogy zongoráz.~
5528 4| A kinek csak módja van, zongorázni is tanuljon. Bűbájos látvány
5529 4| látvány a férfiak előtt egy zongorázó leány. Főképp, ha szép kéztartása
5530 4| másodszor Io Paean! - éljenek a zord téli esték, ahol a legtöbb
5531 1| leányfej, mint támasztja föl a zsalut egy kicsiny kéz. A mikor
5532 13| táncolni.~Egy kellemetlen, zsarnok vőlegény?~Meglátta a gondolatomat.~-
5533 5| angyalát, kegyetlen, csúf zsarnokát!~ ~
5534 11| kiszedhette minden reggel a zsebeiből, elvehette a nagy bankókat
5535 9| Zsellér!» Mintha lennének még zsellérek. Bántanak kedves állam!~
5536 9| megjött az ura is, fiatal zsellérember, paraszt, a ki a hosszu
5537 11| szólt:~- Fiúk, János nem zsivány, csak egy szerencsétlen
5538 14| küldte. Minek is küldött?! Zsörtölődött a földi, de szélesre húzta
5539 9| tavaszi eső most nagyon neki zúdult és szétverte a vásárosokat.
5540 8| elvágtatott vele. Utána zúgott az éljen és megint megindultak
5541 8| király bevégezte beszédét. Zúgtak a harangok. A királyné néhány
|