|
Házasodik barátom, a bagoly. Elveszi a fecskét. A
fecskét, a ki csaknem mindig fekete ternoruhában jár - fehér betéttel - s olyan
széles libegő ujjal, mintha a szárnyakat akarná mimelni. A beszéde is
olyan gyors, csattogó-csicsergő, bizonyára van értelme annak a mit mond,
de nem mindenki tudja megérteni.
A bagolylyal tegnap találkoztam:
- Tudod-e - mondá lassan és rendkívül értelmesen -
ő excellenciája, Szentjakabi gróf jogi tanácsadója lettem.
- Tudod-e - azonkívül - hogy vőlegény vagyok,
elveszem Achát Mariannet, a Forró és Achát földbirtokos és nagykereskedő
cég bájos gyermekét.
- Nem tudok semmit, de mindent szívesen veszek
tudomásul, azonban...
Elharaptam a további kellemetlenségeket. Most
házasodik ez a csupa fej ember, a mikor nehéz demokrata küzdelmeiben mind
elhullott a haja s a «kijárások»-ban mintha megrövidültek volna a lábai. A melle és a
hasa egy új, az anatomiában ismeretlen testrészszé egyesültek; már most nem
csupán a nagy, kerek szemei miatt, de az alakja révén is egészen olyan, mint a
tudós madár, a komikus és szomorú uhu, a bagoly.
Mindjárt megfogott, vitt a fecskéhez, a ki a
művelt embereket szereti.
- Írj az albumába.
Írtam azonnal, aztán beszélgettünk hármasan. De
a bagolyt hamarosan hívták a telefonhoz.
- Ő excellenciája beszél?
- Halló, kegyelmes úr!
A fecske feltartotta az egy fehér
ujját:
- Csitt, csendesen!
|