A körülmények.

Sok mondani valója akadt a kegyelmes úrnak, a bagoly hallgatta örömmel. Egy darabig hallgattuk, a míg a lány elúnta és átvezetett egy másik szobába.

- Itt békén vagyunk! mondá hirtelen bizalommal.

- Fecske kisasszony, hogy mehet a csúf bagolyhoz! szólaltam meg én ugyanolyan bizalommal és önkéntelen perfidiával.

A fecske csicseregte:

- Kramer csinálja a butorokat. Barokk lesz minden.

- Ne tagadja, látom: nem szereti, kineveti, gyűlöli is talán.

- Zachirinál voltunk délelőtt. Vettünk: két dagesztánt, három gulisztánt, négy imádkozó szőnyeget, russót, smyrnát, kisebbeket, nagyobbakat!

- Jó, jó. De majd ha egyedül marad vele!?

- Mindig hétfőn lesz nálunk társaság. Úgy-e eljön maga is!

- Jó napot? - szólt a szomszéd szobában a telefon. - Jó napot!

Pedig már estefelé járt. Kuglerhez kellett menni. Elvittek magukkal.