|
Festőkkel szoktam beszélgetni erről a témáról. Ők most bele
vannak bolondulva a vörösbe. Én még régebben és erősebben, de azért
vitatkoztam velük, hogy kicsaljam tőlük a titkaikat és tudományukat - az
önök számára.
- Urak és fiúk! Mi az oka annak, hogy a vörös haj oly ünnepelt és divatos
lett, hogy szép gesztenyebarnák nem átallják a fejüket égő színre megfesteni?
Felelt az egyik:
- Nem a vörös haj a fő, hanem a vöröshajú nő. Egy ilyenben tíz
asszony van, tíznek a szenvedélye, férfiégető tüze. A mai férfi pedig erre
törekszik: megégni asszonynak általa. A vörös asszony a Szfinx, a kit ismerünk.
Szólt a másik:
- Bolond vagy atyámfia! Épp ellenkezőleg, a vörös
haj olyanná teszi a nőt, hogy nem is ember, inkább valami virág, egy
kifejlődött délszaki növény, mimoza pudika, mely nem csak enni, de ölelni
is tud. A kedves, jó, bájos nőembereket únjuk már, divatosan öltözködő
villik, eleven virágok kellenek! - A harmadik szólt:
- Ne hallgass rájuk; fő a valeur! - Az a kérdés -
először is - milyen az a vörös? Az égő színű szép, az
ércszínű szép, az aranyba játszó szép, a barnás és sárgás nem az. A
fődolog pedig ama tapasztalati igazság, hogy a vörös hölgyeknek
gyönyörű vakító vagy rózsás bőrük van. Tudta ezt Tizian, Makart, az
utóbbi ahogy végkép megtudta, a kandiságáért szépen meg is halt.
Negyedik is beszélt, ötödik is, szónokoltunk
össze-vissza, de megállapodni nem tudtunk. Kénytelen voltam átterelni a
beszélgetést a többi színre.
Szívesen konstatálom, hogy a barna Magyarországon még
mindig a szőke haj a legnépszerűbb. Nem a kanári-színű, a
fű, vagy kenderszerű, amellyel fehér szempilla és vörös szem jár,
hanem a hamvas, a meleg fényű. Jó, ha minél nagyobb és igen lényegesek,
hogy apró pihék járuljanak a tömött fonatokhoz... A
pihék a tarkón! Ebbe már sok férfi bolondult bele.
Szerencsére
a szolid gesztenye-barnának és a komoly feketének általános a becsülete
továbbra is. A különös, az egyéni átmeneteket pedig minden
becsületes ember igen tiszteli.
A zöld haj azonban nem kedvelt. Nem csak az a zöld,
mely egykor barna volt, majd vörösre átfestetett, majd zöldre vált; ha nem
legfőképpen az az iszap-színű, mely hideg, ásvány-zöldbe játszik. A
kinek ilyen haja van, rendszerint hideg, ásványból van a szíve is és a férfit
nem nézi egyébnek, mint komikus képű tevének, a kinek hátán kényelmes
megülni és menni előre az élet sivatag útjain.
|