|
Minden étetés után, egészségi szempontból, de
szórakoztatás céljából is, a két kis lány kiverte a hét malacot a kertbe.
Igen nagy kert volt ez, a melyben mindnyájan jól
érezték magukat. Volt érett és éretlen manna, mindenféle fajta szilvák,
különösen sok szilvafa, Voltaképpen egy félben maradt park volt az, a melybe az
uraság beleúnt, látván, hogy az alföld nem kedveli az ilyen tréfaságot,
csecsebecsét, dísz-cserjét, nemes gyümölcsfát. A fekete föld komor nagy ereje
csúfságot is tett a növényeken, mindent rendkívül meghizlalt, a fák
megrepedeztek, a mézga futott belőlök, a főzelékneműek úgy megnőttek,
hogy szinte szertepuffantak. Mint egy buksi-paraszt feje olyan lett egy-egy
kelerábé, sőt a virágok is elvesztették eredeti gyengéd karakterüket. A
vadbúza, a repce beleakaszkodott mindenbe, verekedett a helyért
fával-fűvel, a gyümölcs megférgesedett, az utakat roppant tökfejek
állották el. Csak a szerény krumpli viselte magát tűrhetően. Annál
rosszabban a szőlő, mert az is volt. Kicsiny maradt a fürt, a szemei,
mint egy-egy serét.
A kertésznek csak a címe járt a kert után, ő maga
béres volt, a ki az elhagyatott kertre is tartozott ügyelni. De keveset
foglalatoskodott benne, az egész roppant, össze-visszanőtt terület át volt
adva a két kis lánynak és a hét malacnak. Volt azonban egy állandó lakója is,
egy remete-kutya. Valami kóbor kutya, a ki itt télen is el tudott bujni, meg is
élt, meg sem fagyott. Nyáron jól élt, mert megszokta a gyümölcsöt és a
gyökereket. Ásott magának krumplit is. A külvilággal nem igen érintkezett,
rosszkedvűnek látszott, a gyerekek iránt is közönyös, a malacokkal ha
találkozott, elment az útjukból. Nem lehetett kiverni, hát megtűrték. A
kertészt egy kissé szerette is, nagy figyelemmel nézte, a mint az a legszebb
ágakat letördelte tüzelőnek. A kutya szintén nem erről a
vidékről származhatott, a kölönc, a melyet évek óta hordott a nyakán,
kétségkívül jászsági munka.
A két kis leány nem egészen a kert termékeiből
élt, tejet, sőt levest is kaptak olykor. Sőt, ha betegeskedtek,
szalonnát is. Télen az apjuk főzött is egyszer-egyszer. De a nyár óta
minden figyelmét és tehetségét a malacok fölnevelése és élelmezése vette
igénybe.
|