A fecske.

Az elõzmények.

Házasodik barátom, a bagoly. Elveszi a fecskét. A fecskét, a ki csaknem mindig fekete ternoruhában jár - fehér betéttel - s olyan széles libegő ujjal, mintha a szárnyakat akarná mimelni. A beszéde is olyan gyors, csattogó-csicsergő, bizonyára van értelme annak a mit mond, de nem mindenki tudja megérteni.

A bagolylyal tegnap találkoztam:

- Tudod-e - mondá lassan és rendkívül értelmesen - ő excellenciája, Szentjakabi gróf jogi tanácsadója lettem.

- Tudod-e - azonkívül - hogy vőlegény vagyok, elveszem Achát Mariannet, a Forró és Achát földbirtokos és nagykereskedő cég bájos gyermekét.

- Nem tudok semmit, de mindent szívesen veszek tudomásul, azonban...

Elharaptam a további kellemetlenségeket. Most házasodik ez a csupa fej ember, a mikor nehéz demokrata küzdelmeiben mind elhullott a haja s a «kijárások»-ban mintha megrövidültek volna a lábai. A melle és a hasa egy új, az anatomiában ismeretlen testrészszé egyesültek; már most nem csupán a nagy, kerek szemei miatt, de az alakja révén is egészen olyan, mint a tudós madár, a komikus és szomorú uhu, a bagoly.

Mindjárt megfogott, vitt a fecskéhez, a ki a művelt embereket szereti.

- Írj az albumába.

Írtam azonnal, aztán beszélgettünk hármasan. De a bagolyt hamarosan hívták a telefonhoz.

- Ő excellenciája beszél?

- Halló, kegyelmes úr!

A fecske feltartotta az egy fehér ujját:

- Csitt, csendesen!