F.

Ovidius apó így dalolt: «A férj temetése gyakran alkalom egy másik szerzésére.» A becsületes öreg aligha gondolt valami becstelenségre, a mikor ezeket mondotta, csak pogányul beszélt. Mi nem beszélhetünk úgy, csak érzünk úgyabban. Az asszonyok kegyetlensége: a férfiak gyönyöre. Egy gyászruhás nő, a ki mosolyogva kacérkodik: Egy csapással beveszi a szívedet. Óh, leányok, ne hallgassatok ide, ez a vers nem nektek való.