1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3176
Rész
1 1| Az ezüst kecske~A zálogház elõtt egy fiatalember
2 1| nem ritka eset. Az ifjú a nyárhoz képest pepita nadrágot,
3 1| képest pepita nadrágot, de a forró nyári nap dacára fekete
4 1| Azonban egy igen szép bot volt a kezében; a bot feje egy
5 1| szép bot volt a kezében; a bot feje egy ezüst kecskét
6 1| ezüst kecskét ábrázolt.~A zálogháznak három ajtaja
7 1| minden valószínûség szerint, a kapu alól is meg lehetett
8 1| meg lehetett közelíteni. A fiatalember mégis úgy viselkedett,
9 1| megcselekedte már, úgymint: nézte a házat, mintha meg akarná
10 1| szemlélgette az ajtókat, mintha a legközelebbi viharos éjszakán
11 1| tervezne. Majd többször elment a kérdéses épület elõtt, fölnézett
12 1| épület elõtt, fölnézett a piszkos ablakokra, és minden
13 1| szerint azt kívánta elhitetni a külvilággal, hogy vidékies
14 1| ellenséges szemmel mustrálta a járókelõket, akik hite szerint
15 1| céljára törjön. Különösen a nõk alterálták, a szép hölgyek,
16 1| Különösen a nõk alterálták, a szép hölgyek, akik miatt
17 1| szép hölgyek, akik miatt a fiatalság olyannyira szégyenli
18 1| fiatalság olyannyira szégyenli a szegénységet. Kihívóan vagy
19 1| szemlesütve ment el mellettük, és a szép bottal lehetõleg föltûnés
20 1| többször figyelmesen megnézte.~A kevésbé éles szemû megfigyelõnek
21 1| ifjú ember az ezüst kecskét a zálogházba viszi. Nem sétál
22 1| sétál vele, hanem viszi. A bot máris elvált tõle, külön
23 1| tudom, nem tudom!~Abban a pillanatban, amikor így
24 1| korosabb fiatalember érkezett a bizonyos ház elé; szintén
25 1| egy télies felöltõ volt a vállára csapva. Ez az úr
26 1| és egyenesen nekivágott a zálogház legnagyobb ajtajának.
27 1| ezüstkecskés fiatalembert is, aki a következõ pillanatban már
28 1| pillanatban már ott állott a tulajdonos farostélya elõtt.~
29 1| tulajdonos farostélya elõtt.~A bot elvált gazdájától.~-
30 1| gazdájától.~- Egy bot! - diktálta a zálogházas.~- De milyen
31 1| De milyen bot! - szólt a fiatalember halkan.~- Csúf
32 1| kedvezõ! - jegyezte meg a tulajdonos rosszkedvûen,
33 1| mereven, ellenségesen nézett a kecskefejre, amelyhez az
34 1| szarvai, ha esetleg voltak is, a fekete selyemsapka alól
35 1| fonta tovább megjegyzéseit a tulajdonos.~- Nem vettem! -
36 1| tulajdonos.~- Nem vettem! - szólt a fiatalember mérgesen.~-
37 1| az egész arca elpirult, a pelyhedzõ bajusza alatt
38 1| vágott közbe idegen nyelven a diktandóra váró nõ, kövérkés,
39 1| kedves, egyenes ellentéte a sárga-szürke zálogházasnak,
40 1| következésképp biztosan a felesége, mivel a földi
41 1| biztosan a felesége, mivel a földi rend egy bolondos,
42 1| nyolc forinttal távozott a helyiségbõl. Porig alázva,
43 1| szerencsétlennek érezte magát; a kapott pénz, mint a pokolkõ,
44 1| magát; a kapott pénz, mint a pokolkõ, égette a mellét,
45 1| mint a pokolkõ, égette a mellét, összeszorította
46 1| mellét, összeszorította a szívét, sõt arra késztette,
47 1| lehetett annak nevezni, bárha a szép és értékes tárgy egy
48 1| édesanyának születésnapi ajándéka.~A fiatalember szerette volna
49 1| fiatalember szerette volna a pénzösszeget visszavinni
50 1| visszavinni az intézetbe, de a kamat lefogva, két kassai
51 1| semmit tennie.~Futott haza a pénzzel. Útközben megvásárolta
52 1| pénzzel. Útközben megvásárolta a legszükségesebbeket: egy
53 1| úgynevezett párizsit vett.~A fiúk mind aludtak, amikor
54 1| amikor belépett. Részint a meleg, részint az éhség
55 1| tükörasztalra mindazt, amit a bûndíj árán megváltott.
56 1| hetek óta nem hagyhatta el a lakot, a kamásni után nyúlt,
57 1| nem hagyhatta el a lakot, a kamásni után nyúlt, fölcsatolta
58 1| fölcsatolta és elrohant. A többiek ettek és ittak,
59 1| megetették, és mind jóllaktak, a megelégedés kifejezése ült
60 1| de elhanyagolt orcáikra. A Robin élénk lelkiismereti
61 2| Az idõ még nincs itt, a dolgoknak érniök kell.~-
62 2| dolgoknak érniök kell.~- A nép boldogtalan, a zsarnokság
63 2| kell.~- A nép boldogtalan, a zsarnokság üldözi.~- Béccsel,
64 2| egyet azonban kikötök: a nõk teljes egyenjogosítását
65 2| egyenjogosítását vegyük föl a programba. Ez igazságos
66 2| egyek voltak mindannyian. De a hónapos szoba fõlakója,
67 2| hónapos szoba fõlakója, a nõemancipáció dolgában egyedül
68 2| összevesztek. Valamennyien a régi eszményi alapon állottak,
69 2| eszményi alapon állottak, a két orvosnövendék azonban
70 2| dörgött Robin, akinek a legtöbb tekintélye volt
71 2| elhalasztották, és egyszerre a gimnáziumról, ottani tanáraikról,
72 2| múlt már, hogy túl voltak a középiskolákon, mégis még
73 2| kérdezték, és nem tudta a Jupiter genitivusát...~Édesdeden
74 2| rendes szerelmes levelét a lánynak, haza. Természetes,
75 2| nyomorúságosnak tüntette föl a maga lelkiállapotát - tõle
76 2| viszonyait és elõhaladását a polgári életben. A kis hónapos
77 2| elõhaladását a polgári életben. A kis hónapos szoba, amelyet
78 2| kis hónapos szoba, amelyet a csúf Hirsyvel örökös veszekedés
79 2| értéktelenebb, mint azé, akirõl a gimnáziumban azt hazudták
80 2| füllentett soha.~Robin túlzott, a kelleténél talán egy-két
81 2| anyagi zavarokkal küzd. (Ez a pénz, ez a nyomorult pénz!)
82 2| zavarokkal küzd. (Ez a pénz, ez a nyomorult pénz!) Nos, ha
83 2| nem maradhatnátok abban a nyomorult városban (és ez
84 2| erõs karom, dolgozni fogok. A pálya elõttem nyitva, mindenki
85 2| Bevégezte és borítékba tette a levelet. Aztán fogta, hogy
86 2| fogta, hogy elvigye, bedobja a szekrénybe. De az ajtó nyílott,
87 2| De az ajtó nyílott, és a füstbarlang szádájában megjelent
88 2| leány, éppen az, akihez a levél volt címezve.~- Eljöttünk! -
89 2| suttogta szemlesütve. A háttérben még két hölgy
90 2| Sándor megdermedve állott a küszöbön. Botjának kedves
91 2| rátámaszkodhatott volna: a fiatalember lába kétségkívül
92 2| is bizonyára melegebb. De a fiatalember ebben a pillanatban
93 2| De a fiatalember ebben a pillanatban minden támasz
94 2| különösen az udvari szobában. A félhomály hasznára vált
95 2| félhomály hasznára vált úgy a bent tartózkodó ifjúságnak,
96 2| tartózkodó ifjúságnak, mint a megérkezett hölgyeknek,
97 2| megérkezett hölgyeknek, akik közül a nagytermetû, sasorrú szép
98 2| ilyen rossz szivarokat! A jó szivarfüstöt szeretem.
99 2| Kacagva kacérkodott végig a férfitársasággal, aztán
100 2| és meglehetõsen fáztak a szörnyû melegben.~A nagy
101 2| fáztak a szörnyû melegben.~A nagy leány a hatalmas termetû
102 2| szörnyû melegben.~A nagy leány a hatalmas termetû fiatalember
103 2| fiatalember orrára tette a mutatóujját:~- Maga, lelkem,
104 2| küzd. Mi is ebben járunk, a papának egy kis malõrje
105 2| Sikkasztott! - sóhajtott közbe a kövér, idõs asszonyság. -
106 2| alsószoknyáján, mintha fényes nappal a sárba ragadt volna a cipellõje.~
107 2| nappal a sárba ragadt volna a cipellõje.~Az idõsebb leány
108 2| meg võlegényed, és jerünk.~A menyasszony még síróbbra
109 2| valamit, de Sándor ebben a pillanatban kiegyenesedett,
110 2| fáradjon. Barátim - mondá a fiúk felé fordulva és Hirsy
111 2| körében.~Csak most került a sor a bemutatásokra, csak
112 2| Csak most került a sor a bemutatásokra, csak most
113 2| bemutatásokra, csak most vették föl a fiúk kabátjaikat, és az
114 2| ragyogó arccal távoztak. A laktárs nem búslakodott,
115 2| laktárs nem búslakodott, hogy a szabad ég alatt kell töltenie
116 2| mindannyian, különösen Bem, a festõnövendék, aki honvédtiszti
117 2| nadrágot viselt folytonosan, a kapuban többször megjegyezte:~-
118 2| Londonba küldöm. Fiúk, a jövõ mosolyog reánk, meg
119 2| reánk, meg van állapítva. A kisleány arcának vonalai
120 2| Robinra, aki kikísérte õket a kapuba, vagy helyesebben
121 2| kapuba, vagy helyesebben a kapu alá, ahol összeszedte
122 2| csinálni. Hirsynek jutott a feladat, hogy ez értéktárgyakat
123 2| hogy ez értéktárgyakat a korán kelõ külvárosban,
124 2| reggeli elõtt értékesítse, és a családalapítás céljaira
125 2| büszke szívvel tért vissza a megtévedt árvagyám családjához,
126 2| sütött, gondosan megspékelve, a zúzáját szabályszerûen elhelyezve.
127 2| szabályszerûen elhelyezve. A kicsike is evett, és az
128 2| egyre hulltak, hulldogáltak.~A családi boldogság érzése
129 2| édes forróság ömlött el a fiatalember valóján. Megölelte
130 2| Habos kávét! - szólt a kisleány szepegve.~- És
131 2| Ida?~- Kiment vizet inni!~A gyönyörû termetû nagyobb
132 2| fog játszani - elérkezik a végsõ befejezéshez.~
133 3| boldogan éltek egy darabig. A boldogság dolgában a családfõ
134 3| darabig. A boldogság dolgában a családfõ oly diszkrétül
135 3| szabadgondolkodó, materialista, de a házasság templomi szertartását
136 3| mégis tiszteletben tartja. A házban és a ház környékén,
137 3| tiszteletben tartja. A házban és a ház környékén, de maguk
138 3| ház környékén, de maguk a fiúk sem tudták ezt elhinni.
139 3| mint Duval, elkérje fiát a bûnösnek vélt hölgyektõl.
140 3| öregasszony násznak szólította, és a végén mindannyian vacsoráltak
141 3| mindannyian vacsoráltak a városligetben; Duval apó
142 3| fizetett. Mégis, szemben a lakásadó özvegyasszonnyal,
143 3| özvegyasszonnyal, szemben a közvéleménnyel, de különösen
144 3| közvéleménnyel, de különösen a megkerült apa kedvéért:
145 3| tenni kellett valamit, hogy a viszonynak törvényes színe
146 3| szerény vacsorájuknál, és a házilag, spirituszon készült
147 3| panaszkodott, hogy mily drága a kocsmai élet, megint mennyit
148 3| mennyit kellett fizetnie, és a gyomrát mégis elrontotta.
149 3| kissé már el is állottak a hatalmas koponyájától. De
150 3| nyári délutánokon, amelyeket a legszûkebb családi körben
151 3| mindig otthon töltöttek. A leányka varrogatott, a fiatalember
152 3| A leányka varrogatott, a fiatalember címszalagot
153 3| írogatott, és azon törte a fejét: mit esznek holnap?
154 3| biztosan kiszolgáltatja a napi szükséges egy vagy
155 3| elfogyott: akkor kezdõdtek a csudák. Találkozott véletlenül
156 3| hajléktalan miattad, és már a rendõrség figyelmét kezdte
157 3| Keresztül-kasul pumpoltam a várost. Ezenkívül a leánykát
158 3| pumpoltam a várost. Ezenkívül a leánykát végképp kompromittálom.
159 3| Változtatni és javítani fogok a sorsunkon. Meg fogok vele
160 3| semmiképpen nem volt még rendben a katonasággal. Nem volt a
161 3| a katonasággal. Nem volt a szükséges okiratok, különféle
162 3| mégis: egyengesse az utat. A szegény fiú sok utánjárással,
163 3| forint kölcsönt szerzett a Sándor jogászi indexére.
164 3| egyházi szertartás költségeit, a szükséges kocsit, egy frakk
165 3| is jutott volna belõle. A könnyelmû võlegény azonban,
166 3| võlegény azonban, amint a nagy summát megkapta, sietett
167 3| kiváltani az ezüst kecskét. A nyájas állat megjelenése
168 3| sanda szemmel nézett rá, a kecskés botra féltékeny
169 3| azt nem is tudta, hogy ez a tárgy az esküvõi költségek
170 3| részét megemésztette, úgyhogy a szép szertartásról egyelõre
171 3| mondaniok. Ez volt az ok, de a võlegény a meg nem érkezett
172 3| volt az ok, de a võlegény a meg nem érkezett születési
173 3| elõtérbe.~Hetekig maradt ismét a régiben; Sándor kint aludt
174 3| régiben; Sándor kint aludt a két-három lépés széles elõszoba
175 3| gördíteni semmi akadályt, a leány, ah, a szegény kisleány
176 3| semmi akadályt, a leány, ah, a szegény kisleány oly engedelmes,
177 3| és szerelmes volt, szívét a hála és az önfeláldozás
178 3| valamint langy tavaszi esõk a virágos pázsitokat. Az anya
179 3| ellenvetés nem használt.~A másik mánia: eltûnt, hiába
180 3| szerfölött kíváncsi volt a viszonyokra, amelyek között
181 3| kell. Titkon fölkereste a lapokat, és ingyenes kishirdetéseket
182 3| nyúltak hozzá, amíg egyszer a kényszerítõ szükség rászorítatta
183 3| vásárolt, sõt magának is vett a legolcsóbb fajtájú cigarettából.
184 3| legolcsóbb fajtájú cigarettából. A jóember úgy anyagi, mint
185 3| tönkrement, barátjának viszonya, a lakástalanság megkuszálta,
186 3| ki ama gyûlésen, melyet a Robin Sándor barátai szabad
187 3| Megesketem õket, mert tudom a formát, mert voltaképpen
188 3| szeretõ szíveket kopulálni.~A „kopulál” szó megtetszett.~-
189 3| igaz, természetes! - zúgták a fiúk.~Bem, a festõnövendék,
190 3| természetes! - zúgták a fiúk.~Bem, a festõnövendék, néhány év
191 3| tagja volt, folytatá:~- A szabályos áldás majd azután
192 3| következhetik. Fõ az, hogy a házból, ahol a jegyespár
193 3| az, hogy a házból, ahol a jegyespár lakik, esküvõi,
194 3| ünnepi mezben kivonuljunk. A házat, mely nem nézi a leányt
195 3| A házat, mely nem nézi a leányt kellõ tisztelettel,
196 3| lefõzni, be kell dugni a pletykák csapját. Legjobb
197 3| szavakkal illeti õt, õt, aki...~A fiatalember hangja elfogyott.
198 3| egyszerre oly fehér lett, mint a gipsz-szobroké. Majd meg
199 3| gipsz-szobroké. Majd meg elöntötte a vér; magas, tiszta homloka
200 3| és nem más okból vált meg a szerzetesrendtõl. Lelke
201 3| határozott, mint amilyen a pálma, ha felnõtt. Barátai
202 3| Lelkes, tüzes fiúk között a leglelkesebb és legtüzesebb,
203 3| egyetlenegyet sem. Sõt igazán, a szó mélyebb értelmében,
204 3| huszonkettedik évét is elhagyá. A gyerekek szívesen hallgatták,
205 3| szívesen hallgatták, sõt a látszólagos, mondjuk költött
206 3| árvagyámot nem avatták bele a titokba, elhatározták, hagy
207 3| mindent elrendeztek, épp csak a kocsi kérdése maradt függõben.
208 3| ült még eddig fiákeren, és a kétlovas bérkocsi, a hozzátartozó
209 3| és a kétlovas bérkocsi, a hozzátartozó fogalomkörrel,
210 3| tekintetekben gyûlölték is a jármûvek e fajtáját. Elgázolja
211 3| jármûvek e fajtáját. Elgázolja a szegény népet, oly gõgösen,
212 3| vágtat, azt hiszi, övé ez a város, az emberiség pedig
213 3| Messze, messze valának még a kétlovastól, ott tartottak,
214 3| gyalogolni, és inkább csak a mulatság kedvéért száll
215 3| Természetesen, lehetõleg úgy, hogy a város lásson bennünket,
216 3| ne vegye észre, hogy amíg a szegény komfortáblis ló
217 3| keresett, de ilyent nem talált a belvárosban. Kifáradt tehát
218 3| akar. Miért ragaszkodik a jobbparti fiákerhez, amikor
219 3| jobbparti fiákerhez, amikor egy, a Duna balpartján megtartandó
220 3| ünneprõl van szó? Elvették tõle a megbízást, és Jágicsnak
221 3| az erõs Jágicsnak, aki a keményített inget gyûlölte -
222 3| tengerészruhában kereste fel a külvárosi bálokat; de nem
223 3| nem mindig eredménnyel. A fiatalember egy külvárosi
224 3| bérkocsissal.~Minden rendben volt, a menyasszony már föl is öltözködött,
225 3| be kellett fûznie magát. A szoknyácska rövid is lett
226 3| mert nem vala tél, hanem a java virágidény, amikor
227 3| krajcárjával lehetett kapni a legszebb rózsákat, a legteljesebb
228 3| kapni a legszebb rózsákat, a legteljesebb szegfûket.
229 3| legteljesebb szegfûket. A ruha hiányait, esetlenségét
230 3| esetlenségét virágokkal pótolták, s a leánykának ez kissé különösen,
231 3| frakkba öltözködhetett, a fiúk azonban igen sötét
232 3| ezek, és ezért, reménylem, a Jóisten nem haragudott meg
233 3| nem haragudott meg reájuk.~A ház meg volt lepetve, de
234 3| egyszersmind meg is sértõdött. A házmesterné nehézségeket
235 3| nehézségeket igyekezett gördíteni a szeretõ pár ünnepies útja
236 3| tudott kieszelni, mint hogy a két fiákerosnak megtiltotta
237 3| talán könnyezett is, mert a külvárosokban a legszebb
238 3| is, mert a külvárosokban a legszebb és legnehezebb
239 3| legnehezebb dolognak tartatik a férjhezmenés. A fölpántlikázott
240 3| tartatik a férjhezmenés. A fölpántlikázott lovak, a
241 3| A fölpántlikázott lovak, a vajszín kesztyûs võfélyek,
242 3| vajszín kesztyûs võfélyek, a kisütött bajuszú võlegény,
243 3| gyönyörû. Az ünnepség, maga a szertartás, az egy óráig
244 3| kevésbé fontos. Nem az élvezet a fõ, hanem a dicsõség. Per
245 3| Nem az élvezet a fõ, hanem a dicsõség. Per la gloria,
246 3| szavak pukkantak el - mint a rossz rakéta -, lelkeiket
247 3| elgondolkodának: vajon nem vétenek a szerelem ellen, nem csúfolják-e
248 3| ellen, nem csúfolják-e ki a családi állapotot, amelyet
249 3| nem robogtak, megérkeztek a vízre. Mert a fiákerok csak
250 3| megérkeztek a vízre. Mert a fiákerok csak az Akadémiáig
251 3| ültek, hagy átevezzenek a szigetre, szent Margit kápolnájának
252 3| romjaihoz. Itt kellett lefolynia a szertartásnak, így eszelte
253 3| szertartásnak, így eszelte ki ezt a festõ, most egyszersmind
254 3| festõ, most egyszersmind a pap, a násznagy, a közjegyzõ,
255 3| most egyszersmind a pap, a násznagy, a közjegyzõ, az
256 3| egyszersmind a pap, a násznagy, a közjegyzõ, az apa, és még
257 3| apa, és még sok más egyéb. A sûrû és elvadult bokrok
258 3| halványpiros volt, mint a mályvavirág, és Robin Sándort,
259 3| Sándort, aki fehér volt. A gyerekek utánuk kullogtak,
260 3| kullogtak, halkan beszélgetve.~A rom aljában, kõpárnán nyugtatva
261 3| valami csavargóféle aludt, a legszebb fa árnyéka neki
262 3| egy hatost tettek melléje, a kalapjába.~Körülnéztek,
263 3| bari és egy kecske legelt a romok között. A lombok meg
264 3| kecske legelt a romok között. A lombok meg se moccantak.~-
265 3| megfogta menyasszonya kezét, és a festõnövendék elé állott;
266 3| festõnövendék elé állott; a násznép körülvette õket.
267 3| temploma ez!~Mindnyájan látták a templomot, amint mennyezete
268 3| lángolni, és látták, amint a festõ lányos, fehér kezét
269 3| kezek meg se moccannak.~A Gyula drága nyájas gyermekszemeiben
270 3| törvény, sem ember. Jaj a sorsnak, ha benneteket bántani
271 3| ámen!~- Ámen! - mormolták a fiúk.~Az esketõ még jobban
272 3| még jobban nekitüzesedett, a láng elöntötte arcát.~-
273 3| hogy az angyalok örüljenek!~A leány megcsókolta a fiút,
274 3| örüljenek!~A leány megcsókolta a fiút, az gyengéden, fél
275 3| vagyunk az életre nézve. Egyek a boldogságban, egyek a búbánatban.
276 3| Egyek a boldogságban, egyek a búbánatban. Egy arc két
277 3| mindent utána mondtak. Sõt a boldogtalan Hirsy - pedig
278 3| szintén velük mormolta a kissé szabálytalan eskümintát.~
279 3| kezet csókoltak. És ebben a pillanatban a szegény nõ
280 3| És ebben a pillanatban a szegény nõ is ellágyult,
281 3| szegény nõ is ellágyult, a körülményekhez képest boldognak
282 3| nélkül. Ha tudták volna a módját, ha mertek volna
283 3| hivatkozással, de csakis azzal, a derék Jágics kieszközölt
284 3| bornyúhús-föltéttel. Az új pár éhen maradt a nászlakomán, részint a mostoha
285 3| maradt a nászlakomán, részint a mostoha bánásmód, részint
286 3| igaz-e, hogy mármost az egyik a másiké végképp? És az áldás
287 3| melegebbek lettek volna e kezek!~A jelenlevõ idõsebb és pénzerszénybõl
288 3| vegyes élvezettel nézte õket. A hat fiatalembert és az egy
289 3| ruházatú társaságot. Különösen a leánykát nézték gyanús szemmel.
290 3| vállalkozó szellemû! Hogy a policia ezt megengedi, gondolták
291 3| élet és az ember ismerete. A násznép pedig ezalatt a
292 3| A násznép pedig ezalatt a leggyöngédebb modorban ünnepelte
293 3| ünnepelte az új párt, igyekezvén a testiességnek még csak a
294 3| a testiességnek még csak a gondolatát is elnyomni.
295 3| Tósztokat mondtak halkan a „Pályára”, igen, s jövendõ
296 3| s jövendõ életpályákra, a szabadságra, a nõkre, sõt
297 3| életpályákra, a szabadságra, a nõkre, sõt a bolond Hirsy
298 3| szabadságra, a nõkre, sõt a bolond Hirsy a távollevõ
299 3| nõkre, sõt a bolond Hirsy a távollevõ örömapát, a vén
300 3| Hirsy a távollevõ örömapát, a vén sikkasztót üdvözölte,
301 3| szívreható módra, hogy a társaságot részint megkönnyeztette,
302 3| rövid-e? - nem tudod. És a fiatal férfiakat, akik egy
303 3| soha!~Aztán hazamentek. A násznép eltûnt, egyedül
304 3| Estefelé van, meleg nyári est, a ház kitódul az utcára. A
305 3| a ház kitódul az utcára. A bérházban mélységes csend,
306 3| susognak az udvari ablakban. A lámpát meggyújtják az udvaron.~-
307 3| Fölséges éjjel! - szól a férfi.~Beteszik az ablakot,
308 3| fölöttébb jó ebéd e napon. A többiekre nézve pedig valami
309 3| szentelt lapoktól.~Adieu, nász, a messziségben, az elmúlásban,
310 3| messziségben, az elmúlásban, a nagy távolságban, mosolyogva,
311 4| A mézeshetek~Nem szabad elfeledkeznünk,
312 4| különleges állást foglalt el a Halász és Fivére egyenruhakészítõ
313 4| cégnél. Oly különös volt a pozíciója, hogy okvetlenül
314 4| marad el, annál rosszabb. A gondos és elõrelátó fiatalember
315 4| esküvõjét követõ napon sietett a hivatalba, hogy levélben
316 4| hogy levélben megintse a hanyag katonatiszteket,
317 4| hanyag katonatiszteket, a könnyelmû önkénteseket,
318 4| könnyelmû önkénteseket, a jókedvû tûzoltókat, mindazokat,
319 4| tûzoltókat, mindazokat, akik a cégnek nem akartak fizetni,
320 4| semmi köze nem volt.~Ez a reggel valóban igen kínos
321 4| igen sok ember lelkében. A boltajtóban maga Halász
322 4| Amerikába.~- Robin úr - mondá a fõnök -, ne jöjjön ön többé
323 4| se igen jövök! - felelé a cég tréfás, de rendkívül
324 4| elégedve. Maga tegye le a vizsgáit. Itt önnek egy
325 4| napot, Robin, jó napot!~A fiatalember elfordult a
326 4| A fiatalember elfordult a régi, körúti háztól, és
327 4| amit mindörökre elhagyott: a szeme könnyezni szeretett
328 4| könnyezni szeretett volna, a szíve bent bizonyára sírt
329 4| radikális. Fáj elhagyni a megszokott rosszat is, a
330 4| a megszokott rosszat is, a dohos irodát, a szélhámos
331 4| rosszat is, a dohos irodát, a szélhámos üzletet, amely
332 4| és mégis megbukik. Fáj a válás egy megszokott thonet-széktõl,
333 4| ülõhelyét magad ülted ki. Fáj a válás egy nedves hónaposszobától,
334 4| díszítéseit annyit nézted a nyomorúság és éhség napjaiban.
335 4| ezeken kellett találkoznia a vele egysorsú alkalmazottakkal.
336 4| fogott egy fõherceggel.~A dolog nem olyan egyszerû,
337 4| ember mint vetemedett arra a vakmerõségre, és mért követte
338 4| vakmerõségre, és mért követte a tényt az anyagi tönk? Kirí
339 4| jellemvonása: az egyenruhára, a díszes, szép és drága egyenruhákra
340 4| Amaz országban és abban a korban, holott aranyzsinóros
341 4| és púderes copfra vágynak a legkomolyabb férfiak is,
342 4| komoly szó esik arról, hogy a rossz törvények alapján
343 4| Frigyes és fivére valóban a legjobb idõben szervezték
344 4| meg az egyenruhaboltot.~A filozófia pompásan beütött,
345 4| itták és szivarozták is a drága ruhákat. Éspedig olyanformán,
346 4| magyarázatra, elég az hozzá, hagy a szabóknak a dolgát az Isten
347 4| hozzá, hagy a szabóknak a dolgát az Isten igen fölvitte.
348 4| ment, de végre megnyerték a monarchia némely tekintélyét
349 4| is, be szabadott menniök a kaszárnyákba, törzstisztek -
350 4| olykor - kezet fogtak a céggel, amely igen szenvedélyes
351 4| volt, és így került ahhoz a szerencséhez, hogy egy idõleges
352 4| az üzlet alapítóját:~- Ez a nadrág félig szarvasbõr?~-
353 4| nadrág félig szarvasbõr?~- A legfinomabb szarvasbõr,
354 4| teljesen szarvasbõrbõl.~A diadalmas életöröm érzése
355 4| volt, kinyújtotta kezét a fõherceg keze felé. Az ifjú
356 4| keze felé. Az ifjú fenség a tüntetõ mozdulatot észrevette,
357 4| nyújtotta szeplõs kezét, mire a fõherceg, ellentállni nem
358 4| amelyre csak most került a jegygyûrû - átengedte. A
359 4| a jegygyûrû - átengedte. A cég mohón elkapta és rázta,
360 4| módra. Körülöttük pedig, a megdöbbenés moraja zúgott
361 4| kedves és vérmes huszártiszt a kardja markolatára szorítatta
362 4| kardja markolatára szorítatta a kezét, az a vágya támadt,
363 4| markolatára szorítatta a kezét, az a vágya támadt, hogy a megzavarodott
364 4| az a vágya támadt, hogy a megzavarodott Halászt nyomban
365 4| helyekrõl üldözni kezdték a céget. Méreteire, szabására,
366 4| szabására, zsinórjaira kimondták a „lehetetlen”‑t, ami náluk
367 4| nagyszabású vevõje nem maradt a cégnek, mint egy Balkán-állam
368 4| de ezek meg nem fizettek. A kedvezõ széllel indult cég
369 4| kénytelen vala beevezni a krida révpartjába, és így
370 4| egy kézszorításnak miatta. A fiúk - amikor Sándor az
371 4| roppantul fölháborodtak, és a polgári érzés nagyon is
372 4| nagyon is föllángolt bennük. A zsidónak fogták pártját,
373 4| mégiscsak nagy úr. Hanem - az a régi - az olyan korszak
374 4| szafaládéért odajárt, igyekeztek a helyzetet komoly oldaláról
375 4| hangulatból az érzett ki, hogy ez a kis társaság ama szerény
376 4| alakjában. Összepótolják a pénzt, amelyre e három embernek
377 4| három embernek szüksége van. A baj e szép tervben csak
378 4| közöttük egy - természetesen a jó Hirsy - pénzfizetséget
379 4| ruhamosást. Mégis õ ágált most a legjobban, mert természete:
380 4| Urak - mondá -, mindig a jövõrõl beszélünk. Mi közünk
381 4| közünk nekünk e pillanatban a messze jövõhöz? Azt hiszem,
382 4| messze jövõhöz? Azt hiszem, a pillanatnyi szükség beállott,
383 4| egy tervem. Egyszerû, én a jövõ héten anabaptista leszek.~
384 4| leszek.~Nevettek és bámultak. A fiatalember sietett a magyarázattal:~-
385 4| bámultak. A fiatalember sietett a magyarázattal:~- Úgy tudom -
386 4| eshetõségre, mint ultima rációra. A többiek kacagtak, úgy, hogy
387 4| lelki szemeik elõtt. Egyedül a festõ röstellte magát:~-
388 4| akárhogy utálja is ezt a dolgot. Le kell gyõznie
389 4| Reggel küldenék érte a fogatot, nem is volna rossz! -
390 4| öregasszony is fölnézett a kötésébõl.~- Vagy újságíró
391 4| dolgoznia; gázvilágnál, a forró, izgatott levegõben!~
392 4| asszonyka elhalványodott, a szája sírásra görbült. Szerencsére
393 4| Piroska gyönyörûen fölvagdalta a szafaládét, hagymát vágott
394 4| olcsó ételnek megvan az a megbecsülhetetlen sajátossága,
395 4| ismeretlen, de tevékenysége a közre azért hasznosabb,
396 4| tervekkel váltak el. Terve a következõ hetekben is volt
397 4| mindenkinek, de tenni csak a festõ tudott. Õ keresett -
398 4| nincs mit titkolózni - a kis háztartásra, õ tartotta
399 4| háztartásra, õ tartotta fenn a három tagból álló családot,
400 4| tagját szerette, az egyiket - a férjet - forró, mély barátsággal,
401 4| forró, mély barátsággal, a másikat - az asszonykát -
402 4| hadd szólok néhány szót a különös jellemû kezdõ mûvész
403 4| olvasóm, szépen megkérlek, a kárhoztatás kövét ne dobjad
404 4| emberekre, akik látszólag a polgári, rendes útról letértek.~
405 4| nálatok még egy keveset. A mûvészet és az irodalom
406 4| meg ezalatt, és szõtték a legkomolyabb, a legmesszebbmenõ
407 4| szõtték a legkomolyabb, a legmesszebbmenõ terveket,
408 4| étellel játszottak, mint a gyermekek; a kenyér haját
409 4| játszottak, mint a gyermekek; a kenyér haját szalonnának,
410 4| nagyon is komolyak, és mint a derék fiatalság javarésze:
411 4| derék fiatalság javarésze: a jövendõben és azért éltek
412 4| jövõje, amiért élni érdemes, a voltaképpeni cél - a múlt;
413 4| érdemes, a voltaképpeni cél - a múlt; az elmúlt fiatalság.
414 4| másképp rendezkedjék be a világ, és az ifjúság magáért
415 4| magával az ezüst kecskével is a legerõsebb összefüggésben
416 4| legerõsebb összefüggésben van ez a tárgy. De várjunk, amíg
417 4| ismeretlen mederben folytak.~A családfõ egész napon át
418 4| napon át állást keresett, a barát egész nap dolgozott,
419 4| eredményét minden este elvitte a családfõnek. A kréta- és
420 4| este elvitte a családfõnek. A kréta- és szénrajzok ideje
421 4| szénrajzok ideje volt ez, a könnyebb mûvészet roppant
422 4| elterjedésének ama korszaka, amely a szegény Bem Gyula emlékéhez
423 4| divatba, és mért lõn oly olcsó a fotográfia és az élet után
424 4| életnagyságú kréta- és szénrajz. A pékek, a fûszeresek, a nyugalomba
425 4| kréta- és szénrajz. A pékek, a fûszeresek, a nyugalomba
426 4| A pékek, a fûszeresek, a nyugalomba vonult soványabb
427 4| éppen egy ódondász volt, aki a világ minden nevezetesebb
428 4| Tökéletesek nem voltak ezek a képek, de érdekesek, tiszták,
429 4| és ahol rá lehetett bírni a megrendelõt: mindig a Rembrandt
430 4| bírni a megrendelõt: mindig a Rembrandt modorában. Ha
431 4| bizony lemondott Gyula a mûvészet nagy elveirõl is,
432 4| mûvészet nagy elveirõl is, és a fehér inggallérról elhagyta
433 4| fehér inggallérról elhagyta a verõárnyékot, mert azt az
434 4| azt az alsóbb, sõt részben a felsõbb körök is, piszoknak
435 4| élbe, hanem síkba futott, a hegyén egy kis behorpadással,
436 4| amilyen formájú volt magának a festõnek az orra is. Megfigyeltük
437 4| Megfigyeltük és sokat nevettük ezt a tüneményt, amelynek magyarázatát
438 4| azonban mindig rettegett, hogy a kereset egyszerre csak megakad,
439 4| dolgozni, és tizenhatféle színt a bádogtubusokból egy palettára
440 4| idõt töltött el, mint maga a családfõ.~Robin Sándor nem
441 4| váratlanul, kimondom. Elõször is a legjobb nõi társaságot szívesen
442 4| társaságot szívesen odaadta a legrosszabb férfitársaságért,
443 4| legrosszabb férfitársaságért, a hölgyekkel általában nemigen
444 4| megérdemelné. De nem tehetett a természetérõl, a nevelésérõl,
445 4| tehetett a természetérõl, a nevelésérõl, az életviszonyairól.
446 4| életviszonyairól. Nem ismerte a hölgyet, nem voltak nõtestvérei,
447 4| férfiak, hanem nõk is vannak a világon, ez a fölfedezés
448 4| is vannak a világon, ez a fölfedezés gyakorta meglepte,
449 4| kellemesen. Máskülönben a legszívélyesebb módra, a
450 4| a legszívélyesebb módra, a legkedvesebben viselkedett
451 4| fölemelte az ölébe, fölvette a hátára, és a szobában úgy
452 4| ölébe, fölvette a hátára, és a szobában úgy hurcolta, mint
453 4| hurcolta, mint egy gyereket.~A festõnek egészen más természetet
454 4| tudott igazán barátkozni. A nõvel, akit még nem ismert,
455 4| szép és szent lény volt a szemében. Munkájából ha
456 4| szíve izgatottan vert, és a gyönyörûség áradt el lelkében,
457 4| mindjárt fogja hallani hangját a nõnek, látni termetét, szemeinek
458 4| nevetését, ajkának mozgását. És a mûvész még izgatta, segítette,
459 4| benne e férfiúérzéseket. A leány fejének gyengéd és
460 4| Az állát, orrocskáját, a fülét lerajzolta magában
461 4| sokáig nem vette észre ezt a tartózkodást, és amikor
462 4| Összevesztetek, mindjárt összeütöm a fejeteket, csókoljátok meg
463 4| csókoljátok meg egymást.~A festõ - és talán Piroska
464 4| isten!~Gyula zavartan kezdte a társalgást, de annál nagyabb
465 4| asszonyka hallgatott. Hallgatta a festõ nagyszerû terveit,
466 4| minden aláfestés nélkül. A nyomor szívtépõ képét akarta
467 4| mindazt megcsinálhatja, aminek a vázlatai egy kis könyvben
468 4| akkor Jacapo Robusti, ami a nagy fölfogást és arányt
469 4| És ha megcsinálhatja, ha a gaz sors útjába nem áll,
470 4| gaz sors útjába nem áll, a Jóisten tudja, nem lesz-e
471 4| annak barátjához, álmodik a törekvéseivel, osztja szenvedéseit,
472 4| is tudja meg senki, csak a levegõégben láthatatlanul
473 4| egymásnak rendelt szíveket a legnagyobb távolságon, a
474 4| a legnagyobb távolságon, a legfeneketlenebb akadályokon
475 4| egymásra fektessék. Ezek a nemtõk szépen, lassan, és
476 4| észrevétlen kézenfogták a mi két fiatalunkat is, de
477 4| de az egyik kirántotta a maga sovány csuklóját.~A
478 4| a maga sovány csuklóját.~A festõ szenvedni kezdett.
479 4| kikelt ágyából, lefeküdt a puszta földre, sírt és jajongott,
480 4| ébredt. Egy órát elaludt a munkaidõbõl.~Hogy fog Robinnak
481 4| hanem levélben küldi el a pénzt. A fájdalomtól elzöldült
482 4| levélben küldi el a pénzt. A fájdalomtól elzöldült és
483 4| maradt, betegség címén. Ezen a napon találkozott Robin
484 5| este, hagy Gyula nem jött, a Piroska apjával elmentek
485 5| azért, mert nem is hívták.)~A kis kocsma az Õsz, Tavasz
486 5| másik asztalt foglaltak el. A különben egy fejformájú
487 5| következett.~Abban az idõben a kis kocsmában ebédelt a
488 5| a kis kocsmában ebédelt a király is. Magától értetõdik:
489 5| méltóságos és szertartásos, mint a legjobb angol királyok.
490 5| oly mimikával küldte el a pudvás retket, ahogy Edwárd
491 5| Nagyszerû alakja maradt a régi, megõszült szemöldöke
492 5| szemöldöke és pillái alól a legszebb kék szem fenséges
493 5| fenséges pillantásait lövellte a pincér és a kocsmáros felé.
494 5| pillantásait lövellte a pincér és a kocsmáros felé. Shakespeare-t
495 5| jól megtanulta, és mivel a nemes alakjait szerette
496 5| lemondó, bölcs, de szigorú, a havi harminc pengõjével.~
497 5| koronát!~Az öreg színész a legfelsõbb személy volt
498 5| legfelsõbb személy volt a kis kocsmában, nagyon tisztelték,
499 5| mihamarább önkéntelenül a helyiség fejének küzdötte
500 5| magát, bárha rendszerint a sikkasztók asztalánál elnökölt.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3176 |