Rész
1 2| máshova fáradjon. Barátim - mondá a fiúk felé fordulva és
2 3| össze fogom adni õket - mondá -, Isten és ember elõtt,
3 4| Amerikába.~- Robin úr - mondá a fõnök -, ne jöjjön ön
4 4| magával tehetetlen.~- Urak - mondá -, mindig a jövõrõl beszélünk.
5 5| meghasonlott, és amint õ mondá: „a magasabb tisztviselõi
6 5| rémlett neki:~- Robay Andor! - mondá.~- Robin Sándor! - helyesbítette
7 5| kezünket a kor üterére - mondá, és keresett egy csuklót,
8 5| fiatalember halovány arcát, és mondá:~- Ön az enyém. Legyünk
9 6| fiatalembernek a víz való - mondá mély meggyõzõdéssel. - A
10 6| Robin Sándor felé fordulva, mondá:~- Ilyen ez a leány, hízelgõ
11 6| felelte a nagyapa.~- Jó - mondá Sándor kissé elfogódva -,
12 6| ajtóban Hanna csöndesen mondá neki franciául:~- Ha nem
13 7| lovagoltatta, becézte:~- Cicamama - mondá -, azt hiszem, gazdagok
14 8| fõnökével majd kiegyenlítem! - mondá halkan, majd hangosan hozzátette:~-
15 8| vár! A viszontlátásra! - mondá, és fölkapott egy társaskocsira.
16 9| kedvelt.~- Ostoba állat - mondá az ezüst kecskére vonatkozólag -,
17 9| Pénzt hoztam neki! - mondá Hanna.~- Én átveszem! -
18 9| Az én uram nem szegény! - mondá Piroska dacosan.~- Tudom,
19 9| nagyon gõgösen megemelve, mondá:~- És leszek is.~Lenézõ
20 9| Kár volt idejönni! - mondá Hannának, halkan.~- Maga
21 9| egypár nap alatt éhen hal! - mondá az orvos.~Gabalagua, ezt
22 10| Talán itten jó lesz neki! - mondá az apa, mindjárt megnyugodva.~
23 10| finom homokba temetnének! - mondá, nem minden meghatottság
24 10| volt.~- Inkább a paphoz! - mondá az anya.~- Ide gyerünk be! -
25 10| szappan minden hónapban! - mondá a paraszt.~- Ez kijár! -
26 10| Gyerünk, a vasút itthágy! - mondá Robin Sándor.~A nap lassan-lassan
27 10| szívekbe.~- Jobb neki ott! - mondá Sándor halkan.~- De nekem! -
28 10| gyermekkel kell lenni! - mondá Piroska oly fagyos hangon,
29 10| nem született apának! - mondá Piroska.~- És maga nem anyának! -
30 10| vidékre ment.~- Ez a! - mondá a paraszt, egy kis homokhalomra
31 10| hátrasompolygott.~- Gyerek, gyerek! - mondá a paraszt. Majd hozzátette:~-
32 11| Ne beszéljen ilyeneket - mondá az asszony csendesen, és
33 11| hogy Sándorka meghalt? - mondá az asszony.~A festõ nemet
34 11| már nekem nincs senkim! - mondá aztán emelt, száraz hangon.~
35 12| maradni, aludni, meghalni! - mondá gyerekes daccal. Lehunyta
36 12| Fölugrott:~- Gyerünk innen el! - mondá erõs hangon.~Piroska szelíden
37 12| sûrû könnyhullatás közben mondá:~- Nem lehet, ameddig õ
38 12| szereti, még mindig szereti! - mondá, amikor a beszédhez való
39 12| megjött.~- Maga esketett! - mondá az asszony ismét.~- Én eskettem! -
40 12| valaki ilyen tyúkot venni? - mondá az öregasszony a boldogságtól
41 13| megyek, ahová akarok! - mondá Robin haragosan, mert eltalálták
42 13| dióhéjban.~- Hagyjuk, Sándor - mondá szelíden -, hagyjuk, menjen
43 13| Talán van nekem is! - mondá az asszony komoran.~A búcsúzó
44 13| Majd máskor, majd én! - mondá Piroska az ijedtségtõl sápadtan.
45 14| keres.~- Képviselõ vagyok! - mondá Sándor szerényen, mivel
46 14| Ehhez pedig semmi közöd! - mondá Robin Sándor, az elfojtott
47 14| is bokszolta.~- Ez fáj! - mondá az ügyvéd komikus siránkozással,
48 14| Bent ölik egymást, sietek - mondá a képviselõ, boldogan az
49 14| alázatosan.~- Nem, dolgom van! - mondá a miniszter szárazon, majd
50 15| jövendõjérõl:~- A fõ az - mondá az asszony -, hogy gazdagok
51 15| megváltozott, más lett! - mondá Robin Sándor szomorúan,
52 16| Meglátszik, ki a jó megfigyelõ! - mondá az íróképviselõ.~Egy valóságos
53 17| Erélyes, egész ember! - mondá róla a legtöbb úr, akit
54 17| az életben találkoztam! - mondá a vacsorázó miniszter, akinek
55 17| küldjétek hozzám! ~... - Ó - mondá másnap Robin Sándor -, úgy
56 17| figyelmébe. Majd igen komolyan mondá:~- Ennek munkát adjon, ez
57 18| egy dáma. ~- Hová gondol - mondá a miniszterné.~Fürkészõleg
58 19| kezet fogtak:~- Csöndesen! - mondá. - Gyula várta egész éjjel,
59 19| Gyere öreg, verekedjünk - mondá Sándor.~- Na gyere, ha mersz! -
60 19| Na gyere, ha mersz! - mondá a festõ, és egyszerre fölelevenedett. -
61 19| Hozzanak egy pálinkásboltot - mondá vidáman. Majd kesernyésen
62 19| semmi.~- Volt egy orvos - mondá a festõ minden összefüggés
63 19| jó és szép a szemed! - mondá a beteg elérzékenyedve.
64 20| ülnöm, hogy hazajussak!” - mondá hangosan, és szétnézett,
65 20| helyezkedett.~- Jer ide! - mondá a férfi szárazon.~Hanna
66 20| én nem tettem semmit! - mondá az asszony, és az arcát
67 20| tudta, minek.~- Tíz óra! - mondá halkan, mintha valamit meg
68 21| egy golyó, egy golyó! - mondá, valamely szûk utcán elõre
69 21| magának.~- Nincs más! - mondá megint.~Most hirtelen elhatározta,
70 21| mindig pedagógus vagyok - mondá Hirsy savanyúan, kerülve
71 21| szónokolt.~- Hagyjad, hagyjad! - mondá Robin, és most már hármasban
72 21| barátja beszédét:~- Sándor! - mondá az érzelmes hangon, míg
73 21| kinõ, tanfelügyelõnek! - mondá régi modorában, és a régi
74 21| megyek, nálad alszom! - mondá Robin Sándor, már a búcsúzás
75 21| megfürödni! Ez az elsõ! - mondá hangosan, mert nem bírta
76 22| Tanulnak, mind tanulnak! - mondá az öreg, és kis ábrázatát
77 22| kiveszem a magam félóráját! - mondá vidáman. - Mert nekem mindennap
78 22| No, halljuk az esetet - mondá szárazon -, hanem elõbb
79 22| éjjel? Az apám halt meg! - mondá Robin alig hallhatóan; torkát
80 22| Milyen szép lett ez a Pest - mondá, megint új témába kezdve -,
81 22| kedveled õket?~- Nemigen! - mondá Robin, és fölkelt, elvörösödött,
82 22| vág.~- Kegyelmes uram - mondá állva, emelt hangon -, én
83 22| cselekedjem.~- Lemondás! - mondá az õsz politikus, mintha
84 22| fiatal férfi kezét.~- Fiam - mondá papoló hangon -, én mondom
85 22| Alapjában véve, jó ember!” mondá. „És engem szeret, láthatólag
86 23| Kár, hogy ilyen gyenge - mondá -, sajnálom, hogy nem hoztam
87 23| Földközi-tengerbõl való! - mondá nagy fontossággal. - Nem
88 23| igaz, sohasem köhögtem! - mondá bizonyos büszkeséggel a
89 23| dologhoz:~- Én meggyógyítom! - mondá mély meggyõzõdéssel. - Csak
90 23| hatását tette rám ez ember! - mondá a kapuban.~- Énrám is! -
91 23| a kapuban.~- Énrám is! - mondá Piroska büszkén, és az ura
92 23| mint a férfi:~- Gyuluska - mondá -, hát a képeket nem nézzük
93 23| vagyok, mint soha még! - mondá, és megfogta az asszonya
94 23| kezét.~- Hadd udvaroljak - mondá halkkal -, kora reggel,
95 23| tudok többé.~- Én alszom! - mondá csendesen. - És te se virrassz,
96 24| tudnék sétálni most is! - mondá magányában és mosolygott:~-
97 24| elbeszélgettek.~- Mégiscsak az a fõ - mondá Robin, míg mohón szívta
98 24| Az Isten magát megáldja - mondá Robin Sándor -, hogy élete
99 24| Megvagyok, csak megvagyok! - mondá a férfi. - De haj, de szívesen
100 25| kicsiny.~- Ez a maga fia! - mondá Piroska. Elhalványodott,
101 25| is lehetne?~- Bizonyos! - mondá az anya. - És én innen addig
102 25| megvertelek, emlékszel-e? - mondá a paraszt, aki finom, úri
103 25| mód bizonyossá tenné! - mondá Bem Gyuláné.~Egy darabig
104 25| elsõ - az elsõ szerelem! - mondá minden összefüggés nélkül
105 25| megfogta a fiú fejét, és mondá:~- Kisfiam, az ezüst kecskét
|