Rész
1 1| kecskefejre, amelyhez az õ feje hasonlított, csakhogy
2 2| árvagyám családjához, amely az õ erõs karjaira bízta jövendõ
3 3| egészséges fiatalember, mint õ, és annyi vacsorát el nem
4 3| megyéjebeli fiatalemberrel, és az õ megyéje igen népes, nagy
5 3| Mindnyájan tudták, hogy õ küldi, és ezért - kegyeletbõl -
6 3| verseket, mint amilyeneket õ irt; hallgató magyart öt
7 3| és elvadult bokrok között õ vezette karon Piroskát,
8 4| kosztot és ruhamosást. Mégis õ ágált most a legjobban,
9 4| legjobban, mert természete: hogy õ segítsen másokat, aki magával
10 4| tenni csak a festõ tudott. Õ keresett - nincs mit titkolózni -
11 4| titkolózni - a kis háztartásra, õ tartotta fenn a három tagból
12 5| alakjait szerette játszani, õ is nemes lett, lemondó,
13 5| idõben meghasonlott, és amint õ mondá: „a magasabb tisztviselõi
14 5| önmagukkal külön-külön, hogy az õ társadalmi bûnük, amely
15 5| is végzett velük, hogy az õ sikkasztásaik és csalásaik -
16 6| ügyben, amelyet részint õ indított, részint õellene
17 6| egy, aki kijelenti, hogy õ hálás az uzsorás iránt.~
18 7| bosszantgatja a természet az õ becézett gyermekét, az asszonyembert,
19 7| nevezett agg férfiú, mi az õ legnagyobb bûne: könnyelmû
20 8| kiszakítják azt a mellébõl, az õ hatalmas mellébõl. Valami
21 8| végezzetek vele!~És elvitte, õ vitte el a férfit. A bírósági
22 8| lealkudjon a hozományból. Mert az õ élete ez: alkudni és nyerni,
23 8| Talán az sem. Sem az, sem õ. Mily boldogok lehetnének
24 9| nem pedig azért, amiért õ hitte. A szorgalmas tanárjelölt
25 9| között legismertebb lény az õ szívének elõtte.~...És minden
26 9| mondott volna el, de úgy, hogy õ maga egy csöppet se volt
27 9| aki lányosabb volt, mint õ. Kisebb, véznább, szûziesebb,
28 9| hogy ne haragudjék, mert õ nem jöhet. Pénzt küldött
29 9| azonban erõsködött, hogy õ tudja. Szerinte a családban
30 10| olyanok, mintha valamelyik õ volna, Sándorka!~- Ez az,
31 11| nehéz õszi kabátját - mivel õ is azok közé tartozott,
32 11| zseni kijelentette, hogy õ nem másol, még önmagát sem
33 12| gyereke, gyermeke helyett? Õ az én szerelmes hitvesem,
34 12| mondá:~- Nem lehet, ameddig õ el nem ûz!~- Nem ûzte-e
35 13| hogy ez tette tönkre az õ életét, de ázni fog, kalap
36 13| bolyongásában, amelynek célját, ó, õ nem tudja még, de amazok
37 13| jobban szerette volna, ha õ maga mehet ki az éjszakába,
38 14| aztán a csengettyû hívására õ is bement a terembe, hogy
39 14| csak azt kell mondani, hogy õ fölmentõ expedíció, miként
40 14| hirtelenében - azt is, hogy õ itt senki, semmi, és ugyancsak
41 14| vége felé járt. Most már õ is haragudott, mert élcelni
42 14| lépésekkel utána vonult õ is, magára hagyván a megütõdött
43 14| érzés támadt benne, vajon õ maga tisztességes-e még?
44 14| Mindenki tódult be a házba, és õ kiment.~A folyosó végén
45 14| alkalmatlankodnak neki.~Õ maga öntött konyakot - a
46 14| helyén. Nem így képzelte õ ezt a találkozást! Úgy gondolta,
47 14| hogy melegen fogadják majd, õ elmondja, mint akar dolgozni,
48 15| Rikárd, alszik?~S igazában õ ébredt föl álmodozásaiból.~-
49 15| tanárok nyelvén, és bár õ maga körülbelül hússzor
50 15| mágnásasszony tudakozódott utána, õ is ez után...~Rossz vagy
51 15| ítélje el ismeretlenül. Õ akarta a kocsit fizetni,
52 15| de lassan, észrevétlen õ lett a paripa, amelyet egy
53 15| okossága épp elég egy házban. Õ, én is ismerem e puha kezû,
54 17| alig hallotta, mert amíg õ beszélt, Robin Sándor mindig
55 18| parancsolt; voltaképpen õ volt a miniszter, bizonyos
56 18| ezeket, kiknek felesége - õ helyette - kurizált most
57 18| megsajnálta, hogy azoknak - az õ mulatságuk miatt virrasztaniok
58 18| biztosan többet talál ki, mint õ. Neki izent, és elszaladt.~
59 19| mit mondanak?~- Azt, amit õ: menni, menni, mindig csak
60 19| táplálkozás, a jó véres húsok, és õ különösen ezeket gyûlöli.
61 19| a karcsú - szép is -, de õ azt hiszi magáról, hogy
62 19| vidámította Gyulát, de õ maga könnyezett; mért jött
63 20| hogy az a szörnyû nyomorult õ maga.~- Megõrült, ez a szegény
64 20| hogy ez vagy amaz apja az õ legkedvesebb leánypajtásának,
65 20| csudálkozott azon is, hogy az õ apjával suttogva beszélgetett,
66 20| kõszállítók kérvényei, az õ vállalkozóinak a levelei,
67 20| fia katonaügyében, akit õ szegény zsellérnek hitt,
68 20| hogy gyilkosságok után van, õ ölte meg apját, és megfojtotta
69 21| köszöngettek Robin Sándornak, és õ is, ösztönszerûleg, ott,
70 21| csáb és a kényszer iszonyú, õ kétségkívül kicsinyt süllyedt,
71 21| vesznek-e észre rajta valamit? Õ úgy érezte, mintha az egész
72 21| feltûnés támadna abból, ha õ keresné fel a boltját. A
73 22| mindenben, amit cselekszik, az õ szemében egyedül az a fontos,
74 22| egyedül az a fontos, hogy õ teszi, és sokak, a legnagyobb
75 22| hogy ez az ember nem az õ kormányzati elveit jött
76 22| embernek elbocsátani az õ feleségét akármi vétekért?
77 22| feleségét akármi vétekért? Õ pedig felelvén, monda: Nem
78 22| annyát: és ragaszkodik az õ feleségéhez, és ketten lésznek
79 22| bizonyságlevelet adjon az õ feleségének, és azt elbocsássa.
80 22| valaki elbocsátandja az õ feleségét, hanem ha paráznaságért,
81 22| lészen. Mondának néki az õ tanítványai: Ha így vagyon
82 22| vagyon a férjfiúnak dolga az õ feleségével, nem jó tehát
83 22| lett a büszkeségtõl, és bár õ maga nem tudott volna megölni
84 23| mint egy asszony, aki... És õ a védõje, támasza, az ura
85 23| megcsókolja elõtte, és õ nem tud ez ellen tenni mit
86 23| gondolta -; mint menekül õ, és mint lohol az utána,
87 23| madame hazaviszi a muffjában. Õ vigyázva önt majd mindennap
88 23| ölelte a megújhodott férfi az õ kivirított asszonyát, és
89 24| nem is bánom. Lehet, hogy õ maga se sokat törõdött vele,
90 24| lovaik nem akarták. Hol õ tért ki a szegény paripáknak,
91 24| perszvadeálta, hogy térjen az õ egyházközségébe, most már
92 24| szerencsétlenségem ott kezdõdik, ahol - õ eltûnt, ahol én - könnyelmûen
93 24| amelyeket nála hagyott.~- Õ megõrizte, nála biztosan
94 25| mezítláb, ingben, gatyában. Õ, be szép, be sok úri ruhája
95 25| benneteket megeskettelek!~Õ akarja...~Bizony, leginkább
96 25| hatalmas ellenfél lett belõle. Õ lett az úgynevezett „kemény
|