Rész
1 1| betöréses lopást tervezne. Majd többször elment a kérdéses
2 1| üvegcse olcsó illatszert. Majd betért egy henteshez is,
3 2| mit szoktak, mit akarnak majd reggelizni, teát rummal
4 3| folytatá:~- A szabályos áldás majd azután következhetik. Fõ
5 3| mint a gipsz-szobroké. Majd meg elöntötte a vér; magas,
6 5| vállára nyomta, Piroskára, majd az urára nézett:~- Ön a
7 6| különösen érezte magát. Majd érezvén, hogy keveset mondott,
8 6| felhõ, fehér, fekete!” Majd igen búsan megjegyzé:~-
9 6| öreg bensõ megelégedéssel. Majd Robin Sándor felé fordulva,
10 7| hozott, hogy legyen, ha majd kell. Egy kissé indiszkrét
11 7| kicsike orcájába süt, ha majd a nap sütni fog, ha majd
12 7| majd a nap sütni fog, ha majd kicsike lesz.~Egyéb ügyetlenségeket
13 7| fogásokkal egyetemben - hatnak majd a bíróság elõtt is, és Hanna
14 8| fojtogatni fogják még. Becézik majd és kínozzák, belemarkolnak
15 8| neki, minek? A fõnökével majd kiegyenlítem! - mondá halkan,
16 8| kiegyenlítem! - mondá halkan, majd hangosan hozzátette:~- Akar,
17 8| csókolta vissza a leány haját, majd a nyakát, amire Hanna két
18 8| üzletet csinál. Nem akar majd pénzt adni, ha ád: biztosítja
19 8| értelmében megzavarodott, majd hirtelen gõgös hidegség
20 8| Van magának atyja, anyja? Majd meglássa, hogy fognak szeretni.
21 8| fogja látni. És úgy kell majd erõnek erejével magának
22 8| ne kérdezõsködjék utána. Majd eljön, várja.~Az irodába
23 8| zavarral fordította el fejét, majd tettetett gyengédséggel
24 9| belefájdult, kacagva jajgatott, majd sietve távolította el a
25 9| magánintézet sötét fiókjában, majd megmozdult, és megindult
26 9| akarta várni a kis jövevényt, majd azután fösti meg.~Így várták
27 9| szólt Hanna békítõleg. Majd a gyermek fölé hajolva -
28 9| No, még éppen nem, de majd csak én is az leszek. Minden
29 9| asszony lenni.~Elkomolyodott, majd állát egy kissé, de nagyon,
30 10| a faluba érnek, kimehet majd a temetõbe, jól kisírhatja
31 10| Sándor kosztolását elvállalja majd.~- Nem kell mondani, hogy
32 10| Tessék csak rám hagyni, majd én szólok! A magaméról is
33 10| asszony ne szóljon bele. Majd mi az úrral elvégezzük.
34 10| ide hozattak dajkaságba, majd nevelõbe azok a kis pesti
35 10| gyerek! - mondá a paraszt. Majd hozzátette:~- Már a maguké
36 11| Piroska halkan, magának, majd hangosan - és gyöngén kipirulva -
37 11| nem értenek a piktúrához. Majd a következõ képeim; ezek -
38 12| kezeit, csendesen simogatta. Majd halkkal, mint szerelmes
39 12| festõ föltekintett, ébredt, majd az asszony ölébe fektette
40 12| innen elmegyek.~- Tessék!~Majd hozzátette gúnyos udvariassággal:~-
41 12| nagykendõs alakra nézett, majd kitekintett az ablakon.
42 13| rendbehozni.~- Nem, nem! - Majd máskor, majd én! - mondá
43 13| Nem, nem! - Majd máskor, majd én! - mondá Piroska az ijedtségtõl
44 13| Sokat és sokáig kell majd hazudnom neki. Mindegy,
45 13| maradjanak itt.~- Meddig?~- Majd egyszer eljövök érte. Egy
46 13| Legjobb lesz, legjobb lesz majd - férjhez menni!~Nehezen
47 13| mind erõsebb lépéseket. Majd egy arc jelenik meg az ablak
48 14| annak tolvajnyelvén beszélt, majd hetmannak, majd istennek,
49 14| beszélt, majd hetmannak, majd istennek, majd rabszolgatartónak
50 14| hetmannak, majd istennek, majd rabszolgatartónak nevezte
51 14| köszönt vissza, mosolygott, majd gyanakodó és gúnyos nézéssel
52 14| vigyázz magadra... Ha egyszer majd - mint a Gogol revizorja -
53 14| ügyvéd komikus siránkozással, majd a súgást tettetve, hozzáfûzte:~-
54 14| lehajtotta, írásait nézte, majd széttekintett.~Csakugyan,
55 14| világtalannak szemére, hogy nem lát. Majd hasonszõrû férfiak - mint
56 14| lett. Felállott, hápogott, majd leült, és csaknem sírva
57 14| mondá a miniszter szárazon, majd halkan hozzátette:~- Menj
58 14| gondolta, hogy melegen fogadják majd, õ elmondja, mint akar dolgozni,
59 14| csudálkozva nézett rá, majd haraggal fordult felé:~-
60 15| õket férfinak! És egyszer majd - ha nem lesz más bajom -
61 15| okos asszony vagyok én. Majd ha gazdagok leszünk, a nagyapa
62 16| Némiképpen féltek, hogy nem lehet majd elõtte és felesége elõtt
63 17| oly jó módban élt, hogy majd szétpukkant, éhes volt,
64 17| gyereket... Vigyázz!~- Mi meg majd vigyázunk itthon! - tette
65 17| ajánlott az ura figyelmébe. Majd igen komolyan mondá:~- Ennek
66 19| pálinkásboltot - mondá vidáman. Majd kesernyésen hozzátette: -
67 19| kecske!~Jóízûen nevetett, majd egészen elkomolyodva szólott:~-
68 19| a beteg elérzékenyedve. Majd összeráncolva homlokát,
69 19| fölordított, mint egy vadállat, majd a fogai kezdtek el vacogni:~-
70 20| nyöszörgött Robin Sándor, majd ismételte, hörögve, nem
71 20| papirosok hamuja zizegett, majd megint haragos, nagy lángot
72 21| biztatásától - a keze nyomásától - majd leesik a vállam.~- Ámde
73 21| kalapját.~- Menj, menj! Még majd hírbe keveredel e gyermekek
74 22| helyre, az ablak mellé.~- Majd elmondod. Engedd meg, hogy
75 22| szippantásait:~- Nem baj! Majd a nap folyamán még kiveszem
76 22| szintén emeltebb hangon. Majd mormogva hozzátette: - És
77 22| tette hozzá mosolyogva, majd megpihent, ajkához értette
78 22| választani hitvestársul. No, majd a második! Hinni szeretem,
79 22| megint aludj egyet, aztán majd beszélünk...~... Kezet azonban
80 22| kell mentened? Ne mondd, majd holnap, jó éjszakát!~A törõdött
81 23| bizalmaskodó pofáját a konduktor!~Majd mosolyogva, békítve, hozzátette:~-
82 23| nem érdemes, hogy nézze; majd ha visszafelé jövünk nyáron,
83 23| erõsebb volt, mint valaha -: majd ha jobban lesz, majd ha
84 23| majd ha jobban lesz, majd ha Itáliába ér, és fürdik
85 23| muffjában. Õ vigyázva önt majd mindennap három cseppet,
86 23| hideg kezébe temette:~- Majd elmondod holnap, éjjel,
87 23| folytatta Bem Gyula a leckét. Majd elhallgatott, behunyta a
88 24| inasát, felmondott neki, majd bocsánatot kért tõle, és -
89 25| bõgtél, fölverted a házat, majd megvertelek, emlékszel-e? -
90 25| megint egy más! Ennek a fia, majd az unoka. Végre is ez a
91 25| legnagyobb kincs a világon. Ha majd felnõsz, fiatalember leszel,
|